BUÉK

Minden kedves Olvasómnak Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet kívánok!

Mindenkinek kellemes ünneplést! ;)

Puszi,
ZoÉ
























Just the way you are 13.



Erősen tartott, magához közel. Még csak véletlenül sem hagyta, hogy meglógjak. Pedig minden egyes porcikám menekült volna tőle, nem akartam, hogy Ő nyerjen. De úgy tűnt, ilyen az élet. Mindent megkap, amit csak akar. A kocsiig, illetve a hátsó ülésen is közvetlenül maga mellett tartott, azonban tüntetőleg végig az ellenkező irányba fordítottam a fejem. A karba tett kézzel duzzogtam, mert egyszerűen sarokba voltam szorítva. Meg sem lepődtem, mikor a már ismerős hotelt fedeztem fel. Csakhogy ezúttal nem a főbejárat előtt állt meg a limuzin, hanem begördült a mélygarázsba.
- Légy szíves gyere! – nézett rám szúrós pillantásokkal, mert nem akartam megmozdulni. – Vagy jössz a saját lábadon, vagy viszlek. – morogta egy kicsit indulatosabban, mire egy halvány mosollyal fűszerezett grimasz futott végig az arcomon. – Te akartad! – Megnyikkanni sem volt időm, mert a karjába kapott. Nem zavartatta magát, mert rajtunk kívül néhány sofőr cigizett csak, de őt úgy tettek, mintha semmit sem látnának és hallanának. Nem akartam, mégis automatikusan kulcsolódtak össze a karjaim a nyak körül. Belé kapaszkodtam, s mivel olyan közel kerültem hozzá az orromba kúszott a fenséges illata.
- Ne higgye, hogy aztán most levett a lábamról, Mr. Packer! – morogtam neki, mire csak még nagyobbra húzta a vigyorát. Csak akkor állított a lábaimra, mikor a lift ajtaja bezáródott mögöttünk. Azonban ekkor a hideg falnak passzírozott. Éreztem a keményedő ágyékát nekem feszülni, ami igen izgatóan hatott rám.
- Pokolian izgató az ellenkezésed. – Eric hangjában töménytelen mennyiségű kéj keveredett. A tenyerét a nyakamra szorította, majd hosszú ujjai a melleim felé indultak. A blúzom megfeszült, a felső gomb meg is adta magát és pattanva menekült el. Így még nagyobb lett a dekoltázsom, s a melltartó felső csipkéje is kilátszott. Eric kéjesen nyalta meg a száját, azonban megállt a lift, mire újra felkapott. Csakhogy ezúttal a vállára dobott, s úgy lógtam rajta, mint egy lisztes zsák.
- Ne, engedj el! Tegyél le! – püföltem a hátát, de semmit sem értem el vele.
- Kértem, hogy gyere a saját lábadon. Nem tetted, úgyhogy törődj bele! - Eric simán kinyitotta a lakosztály ajtaját, és egyenesen a hálóba vitt. Persze míg odáig sétált éreztem, ahogy a keze a combomon feljebb csúszik a szoknyám alá. A következő pillanatban már csak arra eszméltem, hogy az ágyon landoltam. Eric kikapott valamit a zsebéből, aztán a kezeimért nyúlt, s az ágy végéhez rögzítette.
- Mi a fenét csinálsz? Engedj el! – próbáltam a kezeimet kiszabadítani, de sehogy sem ment.
- Ne kapálózz, mert azzal csak magadnak okozol fájdalmat. – Eric az ágy mellett állt, felé fordítottam a fejem, s abbahagytam a kezeim rángatását. Végignéztem, ahogy Eric levetkőzik. Félre dobta a zakóját, majd egyesével gombolta ki az ingét, végül pedig a nadrágját. Egy szál alsógatya maradt rajta. Minden mozdulatánál a különböző izmai megfeszültek. Izgató volt a látvány, ráadásul felelevenedtek az együtt töltött éjszaka emlékei.
- Miért kínzol? – sóhajtottam fel. Ráadásul még mindig rajtam volt minden ruhám.
- Ez nem kínzás, az még csak most jön. A kínzó vágy... – Eric mellém mászott s egyetlen mozdulattal széttépte a blúzom úgy, hogy a gombok szerteszét pattogtak. A melltartóba csomagolt melleim pedig egyre szaporábban emelkedtek. – Követelni fogod, hogy magadba érezz. – a nyakamtól a melleimig futotta végig a nyelvét. Aztán apró harapásokkal izgatott tovább, míg keze a combomon csúszott egyre feljebb.
- Eric... – nyögtem fel, de elharaptam a mondat végét, nem akartam kimondani, nem akartam neki könyörögni neki, de a vágy tüzes lávaként öntötte el a testem. Eric leszakította a melltartóm, és a kemény mellbimbómat az ajkai közé vette. Nyelvével köröket rajzolt, majd miután elengedte a bőröm finoman szívta. A remegés végigfutott rajtam, és tényleg őt akartam. Piszok módon tényleg elérte, hogy akarjam őt.
- Olyan édes, és hamvas vagy... – aztán felgyűrte a szoknyám a csípőmre. A combomon a finom érintések, harapások követték egymást, és egyre jobban megfeszültem, mert már eszméletlenül kívántam.
- Eric, kérlek! – adtam meg magam és kimondtam. Eric felemelte a fejét és csibészes mosolyt villantott felém.
- Mit mondtál? – fölém gördült, ezzel egy időben tártam szélesebbre a lábaim, hogy még inkább érezzem őt. Nekem nyomódó kemény férfiassága még jobban feltüzelt.
- Akarlak! – sikkantottam, mert a falatnyi bugyin keresztül izgatott. – Eric, nagyon akarlak. – a hátam ívbe feszült, és már nem bírtam magammal. Minden újabb érintésénél vonaglani kezdtem, míg végül remegve elélveztem a karjai között.
Lassan eloldozta a kezem, de meg sem vártam, hogy a kezemről leszedje a nyakkendőjét. Nem bírtam tovább várni, hanem lendületet vettem, mire Eric a hátán landolt. Könnyedén a csípőjére ültem és a mellkasán támaszkodtam. Aztán gyorsan megszabadultam a blúzomtól, a melltartómtól, majd a szoknyám is megmarkoltam és lerántottam magamról.
- Hova ez a rohanás? – csibészes vigyorral nézett rám Eric. A keze a combomról a fenekemre csúszott.
- Fogd be és csókolj meg! – fogalmam sincs, honnan vettem a bátorságot vagy ezt a hangnemet, de egyszerűen magamhoz rántottam és forrón csókoltam.
Tüzes csókokkal elvette a maradék józan eszem. Megszabadultunk a maradék ruhánktól, aztán végre magamba vezettem kemény férfiasságát. Az egyesülés pillanatában mindketten felnyögtünk. Eric feltornázta magát ülő helyzetben, a nyakát átkarolva mozogtunk egyszerre. Ahogy egyre közelebb kerültem a csúcshoz és hátra vetett fejjel hagytam szabad utat az élvezeteknek. Eric a melleimet vagy éppen a fenekembe markolt, ajkát a nyakamra tapasztotta. Heves tempóval hamar elértük a csúcsot, és egymásba kapaszkodva hanyatlottunk a lepedőre.
- Olyan gyönyörű vagy... – Eric végigsimított a meztelen testemen és már ettől is szikrák pattogtam és megremegtem.
- Te pedig legakaratosabb férfi a világon. – válaszoltam szemrebbenés nélkül.
- Na, megállj, Jenna! – fölém gördült Eric. – Még hogy akaratos?
- Igen, az. Meg önelégült. – pajkos mosollyal ejtettem ki az újabb jelzőket. – Szenvedélyes.
- Hm, ez egyre jobb. – csókolt meg. – Ne hagyd abba! Most kezd izgalmassá válni.
- Sok a duma, inkább repíts a mennyekbe! – a csípője köré tekertem a lábam.
- Ez inkább a te dolgod lenne. – vetette oda nekem.
- Legyen! – lendületet vetem, s fordítottam a helyzetünkön. Némi helyezkedést követően ismét éreztem, ahogy kitölt. Lendületesen ringattam a csípőm, míg végül egészen hajnalig űzött bennünket a féktelen szenvedély.


***


Eric a kimerítő és élvezetes éjszakát követően sem tudott rögtön elaludni az utolsó együttlétet követően. Túl sok élmény és érzelem kavargott benne. Földöntúli mámort még a sokat tapasztalt férfinak is csak ritkán adatott meg. Jenna-val olyan élmények birtokába került, amely az újdonság és frissesség erejével letaglózta őt. A mérhetetlen elégedettséget érzetett, hogy megszerezte, megkapta a lányt. A fenséges testet már csak ő birtokolhatja. Bár tényleg csak a testen volt a hangsúly, mert Jenna az utolsó pillanatig ellenkezett vele. Ami egyszerre volt vadító és bosszantó. Eric-et kifejezetten bosszantotta, hogy ekkora ellenállásba ütközik, pedig már töltöttek együtt éjszakát, s egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a lány nem élvezte. Ennek a gondolatnak már csak a csírája is dühítette a férfit, hiszen minden idegszála elutasította, hogy mégsem nyújtott maximális teljesítményt.
Nem tervezte el, hogy Jenna-t a nyakkendője bilincsébe zárja, csakhogy ennyire egyértelműen adták magukat az események. De mégis kapóra jött és így még inkább lehetősége adódott, hogy bizonyítson. Nemcsak elvenni, hanem adni is képes. Csókjaiba, érintéseibe próbálta összesűríteni a szenvedélyét. Azonban ahogy megízlelte Jenna bársonyos bőrét, ízét bombaként robbant a fenséges zamat a szájába. S hatásos volt minden ténykedése, mert Jenna mámortól megrészegülte követelte őt, ahogy várta. Aztán egymásba olvadva élvezték egymás minden rezdülését, mozdulatát és szenvedélytől túlfűtött csókjait.
Eric kényelmesen a hátán feküdt, míg mellette a kimerültségtől álomba szenderült lány pihegett. A beszűrődő holdfénytől Jenna törékeny teste csak még angyalibbnak, sőt műalkotásnak festett. A lány az oldalán feküdt, kissé összegömbölyödve, a könnyű takarót markolta melleihez, viszont az anyag fedetlenül hagyta a kezét, vállát és a hátát, illetve formás csípőjét is. Eric megbabonázta Jenna látványa, sőt felfedezte a nyakkendőjét, ami még mindig a lány egyik kezéhez volt erősítve. S ha a férfi a gondolatai nem vesznek más irányt, akkor a vágy sebesen újraéledt volna benne. Csakhogy töprengeni kezdett, hogyan tudná még jobban szemmel tartani a lányt, mivel az irodában túl sok önjelölt hódító akadna. Eric-nek egy cseppet sem tetszett, hogy Blake a lány körül legyeskedik folyton. Meg akarta a kizárólagosságát tartani. Nem kellett nagyon megerőltetnie magát, mert rájött a megoldásra.
- Az enyém... – futott végig a gondolat a férfi agyában. Soha senki vagy semmi még nem ébresztett benne ilyen pokoli vágyat, hogy birtokoljon valakit vagy valamit. Majd leheletfinoman megsimogatta Jennát, mire a lány vágyakozó sóhajokkal felelt. Eric mosollyal az arcán hunyta le a szemét.
Egy, talán két órát aludt, azonban tovább nem bírta. Eric óvatosan mászott ki Jenna mellől az ágyból és egy gyors zuhannyal indította a napját. A szex kellő energiát szabadított fel belő, így cseppet sem bánta, hogy nem tudott tovább aludni. Boxert húzott magára, majd a laptopját az ölébe vett és úgy telepedett el az ággyal szemközti fotelbe. Míg a japán tőzsde híreit töltötte be a masina a képernyőre, addig Eric szemét az alvó Jennán pihentette. Amint azonban megjelentek az árfolyamok számmal, illetve számos ábrával a férfi egy teljesen más világba merült el. Lendületesen vett és eladott, minél nagyobb nyereség reményébe. Bár pillanatokra mégis kiszakadta a számok bűvöletéből, mikor a lány sóhajtozva vagy éppen izgató nyögdécseléssel fordult a másik oldalára. Eric végigkövette a mozdulatait, és egyre nehezebben talált vissza eredeti tevékenységéhez. Az izgató hangok és a lányról lecsúszó takaró nem hagyta, hogy elszakadjon a mennyei látványtól, csakhogy a képernyőn megjelenő figyelmeztetés észhez térítette Eric-et. A japán tőzsdétől átpártolt az európai piacok felé, szertenézett és néhány e-mail szétküldését követően hatalmas igénye ébredt egy frissen főtt kávéra.
- Jó reggelt kívánok! – udvarias üdvözlés fogadta Eric-et, mikor a füléhez emelte a telefont.
- Jó reggelt! Két nagy adag kávét kérnék, és kiadós reggelit két főre. – határozottan adta le a rendelését, majd minden további információ megadás nélkül letette a telefont. A szobapincér meglepődött a rendelés hallatán, számtalanszor szolgálta ki Mr. Packer-t, aki tipikusan a kávés vendég volt. Ráadásul soha senkit nem marasztalt reggelire, és ő maga is folytonos rohanásban volt.
Eric félre tette a telefont, a laptopját és visszabújt az ágyba. Egész pontosan a hátát a támlának vetette, és egyik felhúzott térdén könyökölt, azonban tökéletesen elégedett volt a kilátással. Jenna pillái lassan rebbentek meg, lassan ébredezni kezdett. A lány arcán átsuhanó kismillió érzelem Eric számára kész tanulmányt jelentett. Aztán jólesően nyújtózkodott látszólag megfeledkezve arról, hol van. De mikor a nyakkendő elérte az arcát, végigsimított rajta, illetve a takaró is a hasáig csúszott, Jenna riadt kismadárként tért magához.
- Jó reggelt! – Eric csibészes mosollyal köszöntötte a zavart lányt.
- Hát nem álmodtam? – halk elhaló suttogás hagyta el Jenna ajkait.
- Pokolian izgató, fantasztikusan édes álom. – kacsintott a férfi, mire a lány tüdejébe rekedt a levegő.
Jenna válaszolt volna, Eric látta, hogy már a nyelvén van a következő éles vagy éppen epés megjegyzés. Azonban nem halhatta, mert időközben megérkezett a reggeli. Be kellett engedni a szobapincért, aki igyekezett a lehető legláthatatlanabb lenni. Ezt Eric értékelte, s bőkezűen csúsztatott néhány bankót a szobapincér kezébe, aki ezután el is tűnt. Eric kávét töltött magának, de még nem tudott belőle inni, olyan forró volt még. Így a csészével a kezében sétált a hálóba.
- Rendeltem reggelit, van kávé is. Reggelizz velem! – Eric pont akkor lépett a szobába, mikor a lány egy újabb nyújtózkodás után felkelt.
- Ez az újabb parancs? – vágott vissza Jenna, miközben kimászott az ágyból. A lepedő finom anyagával takarta el a testét, melyen jól láthatóak voltak az éjszaka nyomai.
- Egy kérés volt inkább, utálok egyedül enni. – húzta össze a szemöldökét Eric. – De ha az kell, hogy megcsináld, akkor vedd parancsnak!
- Előbb lezuhanyoznék, ha őfelsége megengedi. – Jenna hajlongott Eric előtt. Talán más körülmények között nevetséges lett volna, jelen pillanatban a lány mesterien ellenkezését fejezte ki. Eric egy szót sem szólt, csak letette a csészéjét. Jenna felbátorodott és elindult a fürdőbe. Már elsétált volna a férfi előtt, mikor az elkapta a lány csuklóját, megpördítette őt és szorosan magához vonta.
- Fejezd be a drámázást! Nem áll jól neked ez a szerep. – mélyen nézett Jenna szemébe, egészen le a lelkéig. – Különben sincs rá semmi okod. – Eric a tenyerét a lány nyakára csúsztatta úgy, hogy hüvelykujjával a lány állát és az alsó ajkát is elérte. - Tudtommal nagyon is élvezted az éjszakát. – végighúzta az ujját a puha ajkakon. – Ha jól emlékszem, akkor ráadásul nagyon is akartál engem...
- Csak mert felszítottad a tüzet... – hunyta le Jenna a szemeit, mert újra érzete a csábító bizsergést, amely egyet jelentett a vérének pezsgésével.
- Ne, nézz rám! Nyisd ki a szemeid! – Eric hangja lágyan cirógatta a lányt, s azért pattantak ki a szemei, mert nem akart hinni a füleinek.
- Miért csinálod ezt velem? – ezúttal Jenna volt az, aki elveszett a másik tekintetében. Csakhogy ő jóval kevesebb sikerrel járt, hiszen Eric megfejthetetlen volt.
- Azt neked nem kell értened, csak teljesíteni a kéréseim. – vonta meg a vállát a férfi és a kávéjával felvértezve sétált a megterített asztal felé. Azonban még a hálószoba ajtajából visszaszólt. – Igyekezze a fürdéssel, utálom, ha megvárakoztatnak! – keménynek hatottak a szavai.
Eric meglepődött a lány gyorsaságán, mivel éppen csak belepillantott az üzleti oldalakba, aztán már csatlakozott is hozzá a reggeliző partnere. Jena a tegnap viselt holmikból kapott magára néhány darabot, amelyeket a négy fal között még használhatónak ítélt meg. Eric nem finomkodott a felesleges textilekkel, így az is csoda volt ennyit talált. Csakhogy közöttük beállt az a nehéz, szinte baljós csend. A férfi jóízűen falatozott, míg a lány csak turkálta a tányérját és egyre többször tekintett az ajtó fele.
- A szekrényben találsz ruhát. Öltözz és indulunk! – a csendben eltöltött reggelit követően Eric szólalt meg először.
- Mi? Együtt? – a meglepetés erejétől magasabbra csúszott Jenna hangszíne.
- Ne aggódj, mától új feladatod lesz az irodában! Igyekezz! - felállt és az egyik ajtó mögött eltűnt. Az egyik remek szabású, sötét szürke Guccijában tért vissza.
- Itt a nyakkendőd. – nyomta Eric kezébe a kissé kinyúlt, használatban megviselt anyagot.
- Megtarthatod szép emléknek. – a hosszú ujjak lágyan körülölelték a lány kecses csuklóját, úgy adta kezébe. Jenna nagyot sóhajtott és finoman megrázta a fejét. Nem szólt semmit, hanem a ruházatával kezdett el foglalkozni.
- Ezt nem gondolhatod komolyan? – forgatta meg Jenna a szemeit. Eric érdeklődve figyelte a lányt, aki egy fehér ingből és a tegnap esti szoknyájából próbálta a maximumot kihozni. Jenna egyre jobban zavarban érezte magát a fürkésző pillantásoktól, s nem bírta tovább. Felcsattant.– Nevetségesen festek! Haza kell mennem.
- Nem, arra nincs időnk! – most Eric mondott nemet, összeszedte a holmiját, s a lányt ragadta meg.
- Várj már! – kiszakította magát a férfi kezei közül. A nyakkendőt megragadta, s övet csinált belőle, így rögzítette a szoknyáját. Majd térült és fordult, az egyik öltönyhöz tartózó mellényt kapta magára. – Nah jó, most már mehetünk. – egyből az ajtóhoz lépett. – Hát nem jössz? Az előbb neked volt olyan sürgős.
- Micsoda női praktika! Pokolian szexis, Ms. Perry! – a férfi díjazta a leleményességet.
- Nocsak, Mr. Packer bókolni is tud? – Eric meg sem lepődött azon, hogy Jenna nem hagyja szó nélkül a megjegyzését.
- Inkább szedje a lábait, még mielőtt ismét leteperem.
Nemcsak a szavak voltak sürgetőek, hanem a liftek felé tartó léptek is. Két érett felnőtt hagyta el a lakosztályt, de mindkettőjükben nyomot hagyott az együtt töltött éjszak. A lift a mélygarázsba állt csak meg, így senkivel sem találkoztak. A garázsban viszont sofőrök és a szálloda alkalmazottjai is felfigyeltek a párosra. Ez pedig még csak a kezdet volt. Aztán a limuzin a két utasával beleolvadt a new york-i forgalomba.
- Mit fognak szólni, ha együtt látnak? – hosszú hallgatás után Jenna suttogva fordult Eric felé.
- Semmit, mert mától a személyes asszisztensem leszel. – meglepően gyorsan érkezett a válasz a férfitől.
- A sofőröd tudja, hogy itt éjszakáztál. Velem. – a lány mégsem elégedett meg a korábbi válasszal, s szavaival csak azért is ki akarta csikarni a férfiból az igazságot.
- David megbízható, s tudja a dolgát. – a férfi mégis kitartóan hárított.
- Eric, te akkor is nős vagy. – Jenna nem akarta, mégis sikerült a mondat azon részét megnyomnia, melyben Eric feleségére utalt.
- Neked azzal nem kell foglalkoznod. – a beszélgetés abbamaradt, s mindketten az ellenkező irányba bámultak.
Egyikük sem mondta, mégis mindketten ugyanarra a személyre gondoltak. Jenna ismeretlenül, némi sajnálattól terhesen gondolt a megcsalt nőre. Egy pillanatig sem tudta magát a helyébe képzelni, hiszen képtelen volt megérteni vagy felfogni férj és feleség közötti viszonyt, és a miérteket. Egyszerűen nem tudott, nem talált egyetlen okot sem, amely miatt egyetlen nő is elviselni ezt a fajta megaláztatást, hogy a férj szinte napi rendszerességgel megcsalja. Aztán egy furcsa gondolat férkőzött a lány fejébe. Érdekházasság. Hosszasan ízlelgette magában a szót, újra és újra hallotta a fejében. Azonban nem tudta, hogy tényleg erről lenne szó. Valahol a lelke legmélyén egyre jobban megtetszett ez a dolog.
Eric is a feleségére, Elsey-re gondolt, aki az elutazása óta egyszer sem jelentkezett. Amit egy részről egy cseppet sem bánt, hiszen nem kellett sem hazudnia, sem aggódnia a konfrontáció miatt. Másrészt viszont piszkálta a fantáziáját, mi annyira érdekes, hogy még egy telefont sem ereszt. De aztán eszébe jutott a tipikus angol család és a vérmérséklete, még a hideg is kirázta a férfit. Már a kapcsolatuk legelején hálát rebegett a sorsnak és természetanyának, hogy Elsey nem a szüleire ütött, hanem valamelyik ősöreg felmenőjére, akiben kellő tűz és szenvedély párosult. Bár rá kellett jönnie Eric-nek, hogy ez mindaddig volt érdekes, míg jobban meg nem ismerték egymást, vagyis ki nem ismerték a másikat. Mind a jó, mint pedig a rossz tulajdonságaival együtt.
Aztán a limuzin megérkezett az irodaház épülete elé, és az igazán érdekes nap csak most vette kezdetét.
***





MÚZSA ~ 4. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Simone megnémult, és szó nélkül kelt fel és hagyta magára Patrick-et, aki hiába várta a lány válaszát. Pedig egyre több kérdés kavargott a fejében, főleg az anyjával folytatott beszélgetést követően. A férfi is felkelt, lecsúszott róla az anyag, majd jólesően nyújtotta ki tagjait. A földön heverő gatyáját húzta fel, majd a konyhába sétált. Arra gondolt, hogy talán egy jó erős feketével megtöri Simone-t. Patrick elindította a kávéfőzőt, s míg várakozott, a terasz fele indult. Elhúzta a tolóajtót, jó mélyen beleszippantott a friss, sós levegőbe, majd az ajtófélfának támaszkodva figyelte az óceánt. Legszívesebben kiment volna szörfözni, azonban most nem tehette meg. Arra gondolt, majd talán délután, ha végzett a munkával. A kávéfőző jelzett, majd Patrick jó házigazdaként bögréket vett elő.
- Ez tényleg jól esett. – sóhajtott fel, trikóját igazgatta. Ahogy felemelte a fejét, szembesült Patrick fedetlen hátával. Igéző volt az izmos látvány, de sokkal érdekesebb voltak a hegek, melyek Simone-nak eddig fel sem tűntek. Egy pillanat alatt számtalan lehetőség futott át a lány fején. – Egy igazi rosszfiú. – ettől még csábítóbb volt.
- Kávét? – Patrick hangjára összerezzent a lányt, azon tanakodott, hogyan is szerezte azokat a hegeket. Már-már kifinomultnak tűntek, szabályosnak.
- Jah, igen. Kérek. – Simone zavartan igyekezett más irányba figyelni. – Feketén.
- Frissen, feketén. – mosolyodott el Patrick, hiszen feltűnt neki Simone nyugtalansága. Nem akarta feladni, tudnia kellett, miért most, ily váratlanul jelent meg a lány az éjszaka közepén. – Szóval válaszolsz? – Simone megkeverte a kávéját, aztán vonásai megkeményedtek, és szúrósan vetette oda mondanivalóját a férfinak.
- Semmi közöd a dolgaimhoz. – belekortyolta a kávéba. – Idd inkább a kávéd, hogy mielőbb indulhassunk! – Simone felpattant a helyéről és az ajtó fele lépett. Csakhogy Patrick utána kapott, és nem eresztette.
- Nem! Azt már nem, előbb válaszolsz! – a férfi elszántan nézett farkas szemet a lánnyal. - Ennyivel tartozol.
- Nem tartozom én semmivel. – Simone ezúttal tartotta magát.
- Tévedsz, és különben is te jöttél hozzám. – Patrick sem hagyta magát, sőt egyre izgatóbb lett a kettőjük közötti feszültség. – Miért én? Akkor miért hozzám jöttél?
- Mert nincs senkim. Nem mehettem senki máshoz. - Simone végül nem bírta tovább a feszültséget, kifakadt. Patrick nem kis meglepetésére, s abban a pillanatban elhullottak a kezei a lányról. – Most boldog vagy? – Simone maga köré fonta a karjait védelmezően.
- Nem, egyáltalán nem. Családod, barátok vagy a lányok, akikkel a minap buliztál?
- Nincs családom. Egyedül vagyok a világban. – húzta el a száját a lány. – A lányok? Néha napján, ha egy helyen dolgozunk, összefutunk, máskor meg magasról tesznek rám.
- Sajnálom. – bukott ki a férfiből. – De még is mi elől menekültél hozzám?
- Nem kell lesajnálnod. Megvagyok anélkül is. Nem a te dolgod. Különben meg nem mindenkinek olyan rohadt príma az élete, mint neked. – vette fel a dacos hangnemet Simone.
- Teljesen el vagy tájolva. – morogta Patrick az orra alatt, várta, hogy Simone megnyugodjon.
 - Akkor, most te válaszolj! Honnan vannak a hegeid? – szegezte Patrick-nak a kérdést.
- Balesetből. – hörpintette fel a kávéját. – Zuhanyozok és mehetünk. – vetette oda Patrick.
- Nem. Ennyivel nem érem be. Te is kiszedted belőlem, akkor most válaszolj! – Simone a férfi elé ugrott, mellkasára fektette a kezét.
- Jó, legyen! Tudni akarod, autóbalesetet szenvedtem pár barátommal. A hegeim a balesetből, és az azt követő életmentő műtétek nyoma. De mintha ez nem lett volna elég, hónapokra tolószékbe kényszerültem. – Patrick meglepődött, milyen hirtelen nyílt meg. Simone csak pillázni tudott, aztán hagyta a férfit távozni. Hallotta a fürdő ajtaját csapódni, majd a víz csobogását. Nyugtalanul fészkalódott, a kávé is elfogyott. Nem bírt egyhelyben maradni. Míg várakozott kíváncsian nézett szét a lakásban. Gitár, kották, zongora minden bizonyította, Patrick mennyire muzikális. A teraszon felfedezte a szörföt is, ami igazolta a rosszfiús vonalát is.
Patrick gyorsan letusolt, felkapott egy farmert és pólót, úgyis átöltöztetik. Magához vette a kulcsait, a telefonját, aztán már csak Simone-t kellett előkerítenie. A teraszon ácsorgott, teljesen elrévedt az óceánt csodálva.
- Mehetünk? – köszörülte meg a torkát a férfi. Simone lassan megfordult és egyből engedelmeskedett is. Egyikük sem szólt semmit, Patrick becsukódott, majd a kocsihoz indultak. Simone többször pillantott a férfi fele, aki mereven nézte az utat. Azonban rájött, hogy most sokkal jótékonyabb a háborgó lelküknek a csend. Mindkettőjük fejében ugyanaz motoszkált, teljesen váratlanul árultak el olyan információt magukról, amit korábban soha.
A parton már kora reggel óta folytak az előkészületek. Max az elsők között érkezett, őt követte Andrew, aki kifejezetten feldúltan viselkedett. A fotós mindhiába próbálta szóval tartani, kikerülte őt Andrew, aki inkább a telefonját piszkálta. Max végül megvonta a vállát, s inkább terepmunkát végzett. Már konkrét elképzelései voltak, mit szeretne viszontlátni a képeken és a reklámfilmen. A parti kockák egy csekély, bár romantikus gesztust örökített volna meg, melyre mindössze egyetlen délelőttöt szánt Max. Éppen ezért is lett volna olyan fontos, hogy Simone és Patrick a lehető legjobb formáját hozza. Max a kezét a szeme elé emelte, hogy ne zavarja a nap, észrevette a közeledő párost. Egymás mellett sétáltak, egymáshoz sem szóltak, egyre kevésbé tűnt úgy, hogy összejön a forgatás.
Andrew is észrevette Simone-t és Patrick-et, csakhogy neki egyáltalán nem a forgatás járt a fejében. Sokkal inkább a saját territóriumának védelme. Dühösen markolta meg a telefonját, majd a lány felé trappolt.
- Simone, beszéljünk egy percet! – ragadta meg a lány karját, aki egyből kihúzta magát a férfi kezéből.
- Az öltözőben, jó lesz? – vonta meg a vállát, aztán Patrick-et maguk mögött hagyták.
- Hol a fenében voltál? Kerestelek reggel. – faggatózott a férfi. Nem zavartatta magát, hogy Simone előtte öltözködik. Élvezettel járt végig a szeme a karcsú testen.
- Andrew itt vagyok. Ez a lényeg nem? – igazította meg a szoknyáját.
- Ez nem válasz. Azért ezzel az idiótával kerültél elő. – húzta fel magát Andrew. – Hagytad, hogy meg is dugjon?
- Ne képzelődj! – legyintett rá Simone. – aztán felhúzta a felsőjét is.
- Ajánlom, hogy ne hazudj! – kapta el Andrew a lányt. – Pótolható vagy, ne gondolj mást! – fenyegetőzött Andrew.
- Persze, mert akkor kivel kefélnél. Most mennem kell, Sonia már biztosan vár. – Andrew dühösen törtetett kifele, többen felhördültek, de a férfi mit sem törődött velük.

Patrick könnyebb helyzetben volt, mert kapott egy egyszerű fekete öltönyt, fehér inget, amint felöltözött már készen is volt. Max-el beszélgetett, mikor szemtanúja volt Andrew kitörésének. Kíváncsian figyelt, várta Simone feltűnését. Azonban nem a lány, hanem Max lépett mellé és klasszikus fehér BMW-hez kísérte. Mire elhelyezkedett a volán, Simone mellé is huppant. Természetes szépsége ragyogott, finom mosoly pihent az arcán. Patrick csibészesen kacsintott a lányra, majd indított.
- Minden rendben? – sandított oldalra Patrick, míg a kocsival megfordultak a parton, s a kijelölt irányba haladtak.
- Persze. – túrt a hajába Simone, nyújtózkodott, élvezte az arcába csapó levegőt.
Max vigyorogva kattintgatott, sokkal jobbak lettek a felvételek, mint várta. Simone természetessége, Patrick csibészes pillantásai a lány felé, egyszerűen szenzációs összhatást hoztak létre, emiatt mindössze két kört kellett megtenniük. Aztán támadt az isteni szikra Max fejébe. Intett Patrick-nek, hogy álljon félre, majd kérte, Simone-t a kezében vigye eléjük. Mindenkinek tetszett ez az ötlet, és mosolyogva néztek a kamerába.

- Fussunk neki még egyszer! – küldte vissza Patrick-et a kocsihoz. – Simone, édes vagy, de kisebb mosoly is elég. – a lány nem tehetett róla, Patrick folyamatosan lökte a hülyeségeit és nem tudott komorabb lenni.
- Oké! – szólaltak meg egyszerre. Mindketten élvezték a forgatást, a reggeli vitának már nyoma sem volt. A stábtagok is észrevették, hogy ezek ketten feloldódtak egymás társaságában.
- Hallod, ne röhögtess! – bökte oldalba Patrick-et.
- Héé, ne csináld! Mert ledoblak! – de ahelyett, hogy meglazította volna a tartását, sokkal szorosabban ölelte magához a lányt. Újra nekifutottak a felvételnek, ez már jobban sikerült, de Max nem volt elégedett. Meg kellett ismételni az egészet.
- Ez olyan jó… - sóhajtotta Simone, először fel sem fogta, hogy elszólta magát. Ráadásul még jobban Patrick nyakába borult, még jobban a mellkasához simult. – Nem úgy értettem. – zavartan sütötte le a pilláit a lány.
- Nyugi, valahogy én is így érzem. – suttogta Patrick Simone fülébe, a forró lehelete simogatta a lányt. A vallomások édesek voltak, s Max pont a legjobbkor kapta el a pillanatot.

- Gyerekek, ez valami tökéletes! – örvendezett a rendezőúr, Andrew mellett viszont majdnem felrobbant. – Ez minden képzeletemen túltett!
- Ne túlozz, azért ennyire nem jók. – fintorgott Andrew és odébbállt cigarettázni.
- Ebbe meg mi ütött? - morfondírozott Max.
- Ne is foglalkozz vele, szerintem csak rossz napja van. – somolygott Simone.
- Ennyi! Itt végeztünk, pakolunk! Irány a következő helyszín! Egy óra múlva kezdünk, addig szünet.
- Sim, mit szólnál, ha elugranánk bekapni valamit? Egészen megéheztem. – Patrick hűvös lazasággal fordult Simone felé, aki teljesen lefagyott a becézés hallatán. A férfi száján teljesen véletlenül csúszott ki, át sem gondolta. – Gyerünk, mi lesz már!
- Jól van, ne sürgess már! Különben is át kell öltöznünk. – nézett végig magán a lány. Patrick követte a lány mozdulatát, szexis és csábító volt. - Hmm, benne vagyok! Öltözős szexet még úgysem próbáltam. – húzta vigyorra a száját. – Most nem jössz?



Az egy óra helyet kettőt állt a stáb, Patrick és Simone egy cseppet sem bánta, míg elértek az öltözőhöz sikerült felpiszkálni a tüzet, amint magukra maradtak, egymásnak estek. Patrick a karjaiba emelte Simone-t, aki a lábait a férfi csípője köré csavarta. Úgy simultak egymáshoz, mintha szétválaszthatatlanok lennének. A férfi erősen tartotta a lányt, akit egy könnyed fordulattal a falnak szorította, a szoknyáját csak felgyűrte, míg a csipkés tangát elszaggatta és már bele is csusszant. Szex félelmetesen jól működött közöttük, vonzották egymást, pedig alig tudtak valamit a másikról. Egymásba kapaszkodta élvezték ki a gyönyört.
- Eszméletlen csaj vagy. – csókolt bele Simone nyakába.
- Ne túlozz! – bontakozott ki Patrick karjaiból, csakhogy a férfi nem engedte el.
- Héé, most miért? Gyönyörű vagy, pokolian szexis. – Patrick hiába próbált valami szépet mondani a lánynak, nem járt sikerrel.
- Mindez csak a testem. Nekem csak az volt. Mindig csak szex. – vonta meg a vállát Simone.
Ledobta a ruháit, majd a sajátját húzta fel. Patrick is átöltözött, majd a legközelebbi étterem fele indultak. A külvilág előtt úgy tettek, mintha semmi sem történt volna közöttük. Simone sokkal hidegebb volt, mint eddig bármikor. A férfi ráhagyta, nem faggatózott, úgy döntött, majd később, egy jobb helyen és időben kifaggatja.

A korai ebédet követően a Plaza Hotel báltermében folytatták a munkát. Patrick láthatóan jobb kedvvel beszélgetett a stábtagokkal. Nevetgélt, humorizált. Simone is sokkal többet mosolygott, mint előtte. Egyedül Andrew nem díjazta a változást, a zsigereiben érezte, hogy azok ketten kefélnek. Csak még nem jött rá, hogyan vegyen elégtételt.
Max ismét elővette a romantikus énjét. Báli hangulat, lágy, romantikus zene, halvány fények egy tökéletes randevú illúzióját keltette. Patrick-nek, mint hősszerelmes férfinak táncba kellett csalnia szíve hölgyét. Simone feladata szerint kicsit kéretnie kellett magát, majd a csábító pillantásoknak engedve belemegy a táncba.


Újra és újra el kellett játszani a jelenetet, mert Max az összes beállást, az összes lehetőséget ki akarta próbálni. Patrick mindent bevetett, tökéletesen játszotta a szerepét, mindenkit meggyőzött, még Simone-t is. Ez azonban a lánynak cseppet sem tetszett, mert érezte, hogy rá is hatással van.
- Simone, édesem, mi van veled? – nézett rá Max. – Elfáradtál? Azért nem megy? Jó, legyen. Szünet, emberek! – kiáltotta el magát, a fotós. – Max. 15 perc!
- Sim, most mi van? – Patrick-nek is feltűnt a változás, pedig úgy érezte, hogy minden rendben van és egészen jó irányba haladnak.
- Semmi, hagyj! – lökte el a férfit, majd mindent hátrahagyva elszaladt.
- Most meg mi a fene van? – mindenki össze-visszapusmogott. Patrick észbe kapott és a lány után indult. Tudnia kellett, hogy minden rendben van vele. Azonban az igazán nagy meglepetés a férfit érte, mikor megtalálta a pityergő lányt és fültanúja volt a mocskolódó szavaknak.


***


MÚZSA ~ 3. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)



Simone megrészegült Patrick csábító csókjaitól, aztán a pillanat tört része alatt kapott észbe. Addig ficánkolt, míg kiszabadult a férfi karjaiból és mikor Patrick újra felé közelített, ellökte magától.
- Hagyd békén! Engedj! – dühösen szusszant fel Simone.
- Most meg mi ütött beléd? – Patrick megkísérelte újra megközelíteni a lányt.
- Nem vagyok kíváncsi rád. – váltott át közönyösre Simon. – Azt hiszed, hagyom, hogy megint kihasználj? Rohadt nagy tévedésben vagy.
- Akadj már le a kihasználásról! – forgatta meg a szemeit Patrick. – Különben is nekem több okom lenne felhúzni magam. Te voltál, aki kihasználtál… - ragadta meg a férfi a lány karját.
- Nem minden körülötted forog. – idegesen próbálta magát Simone kiszabadítani. A pánik lassan kerítette hatalmába, a kiszolgáltatott helyzete miatt. Patrick észrevette, hogy a lány szaggatottan veszi a levegőt, sőt egyre jobban zihált, és már enyhén remegett is. A férfi felismerte a kezdődő pánikrohamot.
- Simone, nyugodj meg! – Patrick ellágyította a hangját. – Vegyél mély levegőt! Nem akarlak bántani. - A lányra kijózanítóan hatottak a férfi szavai. Feleszmélt, majd a holmiját felmarkolta, és mint egy űzött vad, úgy menekült el.
Patrick tanácstalanul nézett a lány után, most már semmit sem értett. Elemi késztetést érzett, hogy megértse Simone-t. Az egyik pillanatban egy igazi csábító vadmacska, míg a másik pillanatban egy hisztis csaj. A férfi levakarta a képéről a mázat, s a kocsija fele indult.
- Patirck, nem érdekel hogyan, de holnap szedjétek össze magatokat! – morogta oda Max, mikor ő is a kocsija felé tartott.
- Kell egy kis idő, hogy összecsiszolódjunk. – vonta meg a vállát Patrick. – Holnap minden jobb lesz! Jó pihenést, holnap találkozunk! - Patrick kocsiba ült, majd pár pillanatnyi töprengés után a legbiztosabb forráshoz indult.
Ivonn örült a fia látogatásának, bár érdekesnek találta, hogy ennyire felkeltette a figyelmét ez a lány. Az asszony is elismerte Simone szépségét, tehetséges modellnek tartotta. Nem véletlenül volt olyan népszerű a magazinok, divatcégek és fotósok. Bár az asszonyt sem kerülték el azok a feltételezések, melyek a lányt feketítették be. Mint üzletasszonyt, cégvezetőt kevésbé érdekelte, viszont anyát egyre jobban nyugtalanította a fia érdeklődése.
- Miért faggatózol ennyire?
- Csak kíváncsi vagyok, kivel dolgozom együtt. – vonta meg a vállát a férfi, s az anyja zongorájához. A hosszú ujjai automatikusan jártak a billentyűzeten.
- Imádom, ha játszol. – Ivonn élvezettel hallgatta a fia játékát, aki természetesen az összes kedvencet eljátszotta. – A legközelebbi koncertedre elkísérünk.
- Pontos dátumokat még nem egyeztettünk, de Noel bárja mindig tárt kapukkal vár. Szóval akár még egy rögtönzött koncert adhatok. És hogy van Thomas? Most éppen merre jár?
- Patrick, nem kell ez a gyanakvó hangsúly. – nézett rosszallóan fiára Ivonn. – Thomas-szal jól megvagyunk, semmit sem erőltetünk. Teljesen megfelel így mindkettőnknek.
Patrick bólintott, majd még játszott egy kicsit. Aztán haza indult, mert újra ott motoszkált a fejében az új szerzeménye. Az alkotás folyamata szent és sérthetetlen volt Patrick számára, ilyenkor ragaszkodott hozzá, hogy egyedül legyen. Pizzát rendelt, melyet a jól behűtött sörrel öblített el. Egyetlen boxer volt rajta, hogy még kényelmesebben érezze magát. A gitárját magához vette, s új dalán kezdett el dolgozni. Az akkordok egymást követték, de valahogy nem volt tökéletes, és ennél kevesebbel Patrick nem elégedett meg. Végül a kezdeti koncentráció zátonyra futott, mert Simone jutott a férfi eszébe. Nem bírta kiverni a fejéből.



Simone ezalatt igyekezte összeszednie magát. Szétesett, s ezt nem engedhette meg magának. Saját gyengeségének tartotta a pánikrohamait, melyek főként akkor törtek felszínre, mikor a hideg és kemény álcáját nem tudta tovább fenntartani. Nem egyszer fogadta meg magának, hogy nem hagyja, bármi is elterelje a figyelmét a karrierjéről. Nem hitt a szerelemben, sosem hitte el, hogy valaki képes lesz őt szeretni, főleg mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Számára abszurd dolog volt ez az egész, valamiféle naiv elképzelés. Simone még véletlenül sem sétált bele ilyen csapdába. A színtiszta, nyers adok-kapok elvet követte. Ő a testét adta a férfiaknak, akik szemet vetettek rá, s cserébe fotósorozatot készítettek vele, neves címlapokon mosolygott, a divatházak kapkodtak azért, hogy a márkájukat viselve lejtsen végig a kifutón. Végül semmivel sem lett különb az anyjánál, ő is eladta magát. De igazság szerint pont ő volt az, aki tönkretette Simone életét, sosem szerette igazán. Sosem mutatta meg, hogyan kell szeretni.
A lány miután visszaért a neki bérelt hotelszobába elsőként a fürdőbe rohant. Hosszasan áztatta magát, majd csupán egy szállodai fehér köntösbe bújt bele. A csípője felett kötötte meg, így egy-egy mozdulatnál szétnyílt a puha anyag és tökéletesen láttatni engedte a lány melleit. Az erkélyajtót kinyitotta, a mellé húzott, kényelmesnek tűnő fotelbe telepedett és rágyújtott.
A lakosztály zárja kattant, majd megnyikordult az ajtó, ezzel jelezte az érkezőt. Simone még csak fel sem emelte a fejét, mereven nézett kifele. Tudta, ki érkezett és azt is tudta, miért jött a látogatója.
- Mi a fészkes fenét műveltél? A francba sokkal többet vártam tőled? – durván fröcsögött a férfi, míg a lányt kereste. Kaján vigyor ült ki az arcára, mikor felfedezte a fotelben. Mögé lépett, és egyből kutakodva csúsztak végig a kezei a lány testén. - Rossz volt nézni, az egészet.
- Nekem meg átélni. Miért ezt a ficsúrt választották? – nyomta el a csikkjét Simone.
- Nem a te dolgod. Különben is neked többet kéne bizonyítanod, hogy ne bánjam meg a választásom. – egyre követelőzőbb lett a férfi, türelmetlenül nyúlt a köntös övéhez.
- Andrew, jól választottál. – nyögte ki Simone.
- Akkor tedd a dolgod! – rántotta fel magához Andrew. Kissé durván csókolta a lányt, belemarkolt a mellébe, a fenekébe. Először azt akarta, hogy Simone könnyítsen rajta, de mégis meggondolta magát. Miért kézimunkától élvezzen el, mikor tövig merülhet a lányba. Andrew egy mozdulattal rántotta le a köntöst, nem bírta tovább féken tartani a fakrát. Simone-t az ágyra lökte, aki egy sikkantással landolt, hason. Andrew türelmetlenül oldotta ki az övét, szabadította ki magát. Simone csípője után nyúlt, némi ügyetlen érintéssel próbálta Andrew benedvesíteni a lányt, de már annyira szétfeszítette a vágy, hogy hevesen magára húzta a lányt. Erősen tartotta, markolta, hogy még véletlenül se szabadulhasson ki a kezei közül. Kemény lökéseket Simone nyöszörögve és a lepedőt markolva tűrte. Andrew méreteivel nem volt semmi baj, még az idő előre haladtával is peckesen állt, viszont durvasága és hevessége sokat rontott a technikáján, így egyáltalán nem jeleskedett az ágytornában. Másrészt az önös érdekein nem tudott továbblépni, miszerint csakis magával, a saját élvezeteivel volt elfoglalva. Éppen úgy, ahogy most is, Simone-nal egy cseppet sem törődött. A férfi teste megfeszült, és remegve lövellte ki élvezete nedvét. Aztán hagyta, hogy a lány kicsússzon a kezei közül, az ágyra rogyott és összekuporodott.
- Ez jó volt. – igazította meg magát Andrew. – Holnap pedig a legjobb formád hozd, különben elfelejthetsz minket! – aztán a férfi távozott megalázottan maga mögött hagyta Simone-t. Most már tényleg csak egy kiadós alvásra vágyott, amit egyedül, a saját lakosztályában maximálisan megkaphat.
Simone rezzenéstelenül várta, hogy becsukódjon Andrew mögött az ajtó. Minden eddig partnere közül ez a férfi volt a legrosszabb, a szex pedig még a kielégítő kategóriát sem érte el. Egyre többször fordult meg a fejében, hogy hiba volt Andrew-val kezdenie. Minden egyes alkalommal megbánta, mikor a férfi pöffeszkedve bemasírozott a szobájába. A legtöbb férfi tisztelte, és legalább annyit megtettek, hogy némi élvezetet is csepegtettek. A lány összeszedte magát, a fürdőbe lecsutakolta magát, bár ennek ellenére mocskosnak érezte magát. Az álom elillant a szeméből, így inkább felöltözött. Karcsú alakján kifejezetten jól mutatott a fehér farmer, melyhez egy fehér trikót választott. Nem akart tűsarkakon tipegni, így inkább a motoros csizmát húzta fel. Egész öltözetét egy fekete bőrdzsekivel dobta fel, amit a legutóbbi fotózásról nyúlt le. Nagyon tetszett a szabása, és kifejezetten illett a csizmájához a szegecsek miatt. Telefont és a tárcáját vágta zsebre, semmi mást, aztán rohamléptekkel indult a liftek fel.
Mire feleszmélt, addigra újra Noel bárjában volt. Nem kifejezetten ez volt az eredeti úti cél, de éppen megfelelt. Inni akart, egyedül lenni a tömegben, hogy legalább egy kicsit elfelejtsen mindent. Sokan voltak a kocsmában, először fel sem fogta, ki keres minden férfiben. Aztán ráeszmélt, azonban nagyon úgy tűnt, elkerülték egymást.
Noel már abban a pillanatban kiszúrta a lányt, ahogy az átlépte a küszöböt. Sokat volt a bárpult mögött, így a legtöbb vendégét felismerte akár két vagy három látogatás után is. Ez volt az a lány, akit előző este Patrick hazavitt. Részben irigykedett a srác életstílusára, azonban ő már korábban rájött arra, hogy nincs annál jobb, mikor este várja valaki otthon. Noel régóta ismerte Patrick-et kellően régóta, hogy tisztába legyen a múltjával.
- Helló, egy vodkát kérek! – huppant le az üres bárszékre Simone.
- Helló! Egészség! – Noel már adta is ki az italt, a lány pedig egyből felhajtotta. – Így egyedül? Csak nem felültettek?
- Egyedül. Kérlek, adj még egyet! – csúsztatta vissza az üres poharat.
- Cheers! – érkezett a következő ital, de azzal a lendülettel már el is tűnt. – Hohó! Lassabban kislány, még a végén megárt!
- Nem baj. Inkább még egyet önts! – Noel megtartotta a jó tanácsot, csendben figyelte a lányt. Simone nagyot nyelt, de nem a vodka miatt, hanem a belőle kitörő kérdés miatt. – Patrick ma nem játszik?
- Ma még nem jelentkezett. Ha más melója van, akkor nem keveri a kettőt. Ilyenkor jobban szeret otthon molyolni, új dalain dolgozik meg ilyenek.
- Köszönöm! – dobott busás borravalót a pultra és kedvesen mosolyodott rá Noel-re.
Röhejesen érezte magát, de egyszerűen valami azt súgta, hogy a legjobb helyre érkezett. Feszülten kopogott, majd miután felfedezte a csengőt, azt is megnyomta. Már ott tartott, hogy kapitálisan nagy baromságot csinált. Nevetségesnek tartotta a vádaskodását, arról nem beszélve, hogy régen volt ilyen jó éjszakája. Kezdett kissé szédülni, a vodka túl tömény volt éhgyomorra.
- Jól van már, itt vagyok! – morgás és motoszkálás teljesen kivehető volt az ajtó túloldaláról. – Lucas, a rohadt életbe nem tudtál volna reggelig várni? – kattant a zár és kinyílt az ajtó. – Te? – Patrick meglepődve nézte a lányt.
- Helló! – nyögte ki a lány. Patrick látta, hogy Simone nincs egészen magánál, így ölbe kapta, úgy vitte beljebb.
- Szerintem eltévedtél, vagy mi mást keresel nálam? – a kanapéra ültette a lányt, míg a gitárját a tokjába helyezte vissza.
- Téged és az ágyad. – Simone próbálta megcsókolni a férfit, azonban a vodka végül teljesen kiütötte.
Patrick lehúzta róla a csizmát, a bőrdzsekit, és betakarta, míg ő maga a saját ágyba indult lefeküdni. Nagyon nem tudott most mit kezdeni a lánnyal, érezte rajta, a pia szagát. Tudta, hogy a legjobb az lesz mindkettőjüknek, ha kialusszák magukat. A férfi nem tudott ilyen könnyen elaludni, izgatta a tudta, hogy Simone csak úgy megjelent nála. Nehezen, hosszú forgolódást követően tudott Patrick elszunnyadni. Furcsa álmok kísértették, melyek ahelyett, megnyugtatták volna, inkább még jobban felhúzták őt. Hajnalig bírta cérnával, mikor kipattantak a szemei. Jól meg kellett dörzsölnie a képét, mert Simone mellette feküdt. Óvatosan próbált megmozdulni, mikor a lány tekintete rá szegeződött.
- Már azt hittem, hogy bedobtad a törölközőt. Sehogy nem tudtalak felébreszteni. – Simone kéjesen megnyalta a száját, majd a lábát átvetette a férfi csípőjén. – Kösz, hogy befogadtál. Meghálálom. – azzal már meg is indította Patrick ostromát.
Simone-nak nem kellett nagyon erőlködnie, mert néhány csípőmozdulattal elérte, hogy Patrick keményen meredő férfiasságát megérezze a lába között, de ő maga is teljesen benedvesedett. Az ismerős csókok és a másik testének közelsége is izgatóan hatottak. A lány nem sokáig élvezhette a megrészegítő irányítást, a férfi magához ragadta a gyeplőt. Szenvedély kirobbant, s elsodorta őket.
Mindkettőjük lelke megnyugodott, most kifejezetten jól érezték magukat. Főleg mert a feszültség levezetésének az egyik legjobb módját választották. Nem beszéltek, nem kellettek szavak, még akkor sem, mikor éppen nem a szexel voltak elfoglalva.
- Jobb lenne, ha elkezdenénk készülődni. El fogunk késni. – nyögte ki nehezen Parick.
- Jó, nem lenne jó elkésni. Max kiakadna. – helyeselt Simone is, bár neki teljesen megfelelt volna az egész napos heverészés.
- Használhatod a fürdőt elsőként. Polcon tiszta törölközőt is találsz.
- Köszönöm.
- Cserében néhány választ szeretnék, ha már így állunk.



***




MÚZSA ~ 2. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)






Még senki sem simult így Patrick karjaiba, mint ahogy ez a titokzatos nő tette. Nem voltak felesleges szavak, pusztán érintések, csókok, melyek tökéletesen érthetőek voltak egymás számára. A szenvedély nyelvét beszélték. Patrick heves ostromai szüntelenül érték a lányt, aki készségesen és odaadóan viszonzott mindent. Nemcsak éjszaka, hanem még hajnalban is kényeztetően ölelték egymást. Testük újra és újra összefonódott, mintha csak megérezték volna a közelgő elválást és így tiltakoztak volna ellene.
A barna lány szíve vadul vágtázott, levegőért kapkodott. Kezét szorosan a szívére szorította, mert alig bírta elviselni a rátörő gyönyört. Hihetetlen volt a férfi szenvedélye, mely semmist sem csillapodott és mesterien okozott élvezeteket. Patrick végül elszunnyadt, teljesen kimerült. A fény lopakodott be a szobába, mely finoman bearanyozta a férfi vonalait. A lány csak nehezen tudott ellenállni a kísértésnek, legszívesebben ismét a férfi ölésébe burkolózott volna és újra odaadta volna testét neki. Ám erősnek kellett lennie, a saját ígéretéhez kellett tartania magát. Ez csak egyetlen, de annál fantasztikusabb éjszaka lett, mely kedves emlékként fogja elkísérni őt. Tovább nem tétlenkedett, az ágy szélére csúszott, lehullott róla a lepel, de egy cseppet sem zavarta. Kapkodva szedte össze ruháit, majd kiosont a házból, hátra hagyta a gyönyört és a titokzatos férfit.
Patrick hosszú karjait kinyújtotta, remélte magához vonja a lányt. Azonban mindössze csak a hűs lepedőt találta maga mellett. A férfi kielégülten törődött bele a helyzetbe, azonban lelke egy parányi része bánta, hogy a lány szó nélkül távozott. Megelégedett volna annyival, hogy megtudja a lány nevét. De úgy tűnt másként rendelték. Mégsem bánta sem a találkozást, sem az éjszakát. Élvezettel gondolt vissza minden pillanatára. Patrick jólesően nyújtotta ki tagjait, majd a takarót ledobva magáról a fürdőbe sétált. A zuhanyba lépve egyből a meleg víz után nyúlt, lomhán mosta le magáról az éjszaka nyomait. A zuhanyzást a borotválkozás követte, nem akart csalódást okozni, mégis csak egy munkáról volt szó. Egyre nőtt benne a kíváncsiság a forgatással és a partnernőjével kapcsolatban. Csak egy nevet tudott, amit anyja és Andrew szájából hallott. Simone. Végül megvonta a vállát, elővette a jól bevált „Lesz, ami lesz!” hozzáállást, mely már nem egyszer szerencsét hozott. Patrick végül a konyhában telepedett le egy nagy bögre kávéval és a laptopjával. Míg szörfözött a közösségi oldalakon és a tegnap este visszhangját követte nyomon, bekapott néhány falatot.
Mivel későn ért haza az éjszak, illetve a tüzes játszadozásnak is valamikor kora hajnalban lett vége, így nem volt Patrick számára egy cseppet sem meglepő, hogy a délutánra megbeszélt időpont vészesen közeledett. A sportos sortját, amit a zuhany után kapott magára, most félre dobta, egyszerű farmert, fehér pólót és kapott magára. Igyekeznie kellett, nem nagyon szeretett elkésni. Tövig nyomta a gázpedált, úgy száguldott végig az úton. A kocsiban ülve azonban egy új dallamot kezdett el dúdolni, melyet semmi sem tudott kiűzni fejéből. A dallamot lassan szavakká formálódtak, ezek ugyan néhány összefüggéstelen szó volt, azonban Patrick más szerzeménye is hasonlóan keletkezett. Miután leért a partra a kesztyűtartóban kotorászott, hogy egy cetlit és tollat keressen. Gyorsan megírta magának az emlékeztetőt, hogyha lesz pár nyugodt pillanata, akkor folytathassa az új szerzeményét. Éppen befejezte az utolsó szó lekörmölését, mikor a kocsi ablakát megkocogtatták. Patrick egyből felkapta a fejét, s egy édes mosollyal találkozott a tekintete. – Nem is rossz. – mosolyodott el ő is. Biccentett, majd kipattant az autóból, s egyből orrára csúsztatta a napszemüvegét.
- Helló, Patrick! Jess vagyok. – nyújtotta barátságosan a kezét a lány.
- Helló! – a férfi automatikusan viszonozta a gesztust.
- Menjünk! – mutatott előre Jess, majd el is indult abba az irányba. - Az én feladatom, hogy segítek neked, és ha valamire szükséged van, akkor nyugodtan szólj nekem! – hadarta gyorsan, míg Patrick előtt egy lépéssel sétált. A férfit egy cseppet sem zavarta, sőt így még tüzetesebben szemügyre tudta venni a lányt. Hosszú combok, kicsi, de annál formásabb fenék, a kedvére való volt. Bár azt nehezményezte, hogy a lánynak alig volt melle, és így valahogy sántított az összkép. Céltudatosan haladtak előre, miközben Patrick felfedezte, egy egész partszakaszt lezártak a forgatáshoz.
- Patrick! Nagyszerű! – lelkendezett Andrew, amint megpillantotta a férfit. – Hadd mutassam be Max Posen-t, a fotósunkat!
- Örvendek! – nyújtotta kezét illedelmesen Patrick. Az elmúlt években szert tett egy kis tudásra, és nem volt ismeretlen előtte Max neve sem.
- Ivonn le sem tagadhatná a fiát. – Max elismerően nézett végig Patrick-en.
- Már más is mondta. – vonta meg a vállát Patrick, majd tekintete végigszaladt a parton.
- Jess, kísérd a sminkbe Patrick-et! Sonia vegye kezelésbe. Tökéletes az idő néhány próbafelvételre. – adta az utasításokat Andrew. – Ha elkészültök, akkor kerítsétek elő Simone-t is! Hol a fenében van már megint?

Simone-nak, a francia felmenőkkel rendelkező lánynak már úgy tűnt, hogy órák óta csak egyhelyben ül. Legalábbis a szék már kezdett nagyon kényelmetlenné válni. Ráadásul csipkés alsóneműjén és a hideg selyem köntösön kívül semmi mást nem viselt. Andrew pont öltözködés közben csapott le rá, s amint meglátta nemes egyszerűséggel közölte vele, hogy meg kell válnia barna fürtjeitől. Néhány pillanat alatt a lány feje fölött eldöntötték, hogy hamvas szőkét varázsolnak belőle, s ebbe a lánynak semmi beleszólása nem lehetett. Csendben tűrte, ahogy a fodrász kezelésbe veszi. Lehunyta szemeit, és igyekezett relaxálni.
Alig múlt tizenhat éves, mikor a modellkedést tűzte ki életcéljának. Vonzotta a fény csillogás és az utazás lehetősége. Ez utóbbi motiválta igazán, ki akart törni az egyre elviselhetetlenebb életéből. Simone anyja ledér szépségnek számított Párizs előkelő negyedében, aki egy cseppet sem bánta, hogy a pénzes férfiakon élősködik. Simone ugyan nem tipikus modell alkattal rendelkezett, de a sors kegyes volt hozzá és anyjai ágon különleges vonásokat örökölt. A jellegzetes francia szépség roppant érdekessé vált, s éppen emiatt a férfiak korán felfigyeltek a fiatal lányra. Az anyja jó tanácsok és lánya megóvása helyett sokkal inkább haragudott a tőle ellopott figyelem miatt, sőt az anyai szeretetet szinte teljesen elnyomta a lánya iránt érzett irigység. Simone ártatlanságát is anyja egyik szeretője ragadta el, nem mintha a lány hagyta volna ezt, csakhogy a férfit nem érdekelte. A zokogó lányra az anyja talált rá, de ahelyett hogy hitt volna a lányának, gonosz kis csábítónak bélyegezte és kidobta a saját lányát otthonról. Simone összetörten és megrontva került az utcára, a semmibe. Jobb híján, hosszabb rövidebb időre a családtagjainál próbálta meghúzni magát, azonban ez tényleg csak ideiglenes megoldásnak bizonyult. Hiszen tulajdonképpen semmije sem volt.
A lány végül a keserű tapasztalatokkal, és a frissen letett érettségi bizonyítvánnyal a kezében indult neki a nagyvilágnak. A kevés kis összekuporgatott pénzével New York felé vette az irányt, remélve ott teljesülhet az álma. Egy koszos kis szobát bérelt, alkalmi munkákból élt, míg az egyik szereplőválogatáson felkeltette a fotós figyelmét. Mind szakmai, mind férfi szemmel csábítónak találta a hamvas nőt, aki éppen csak elhagyta a tizenkilencedik életévét. Simone is felfedezte a nagy lehetőséget, s engedett a hízelgő hazug szavaknak. A neves ajánlással ellátott portfólióért cserében a férfi nem kért mást, csak a lány testét. Simone végül összeszorított szemekkel és fogakkal hagyta, hogy a férfi elvegye azt, amit akar. Ezúttal a lány is megkapta, amit szeretett volna.
- Simone – ejtette ki a nevét Sonia. Simone szemei egyből kipattantak, s a tükröt bámulva próbálta megtalálni önmagát. – Kész a frizurád és a sminked. Meghozták a ruhád. – Sonia gyengéden a vállára tette a kezét.
- Sonia, meghoztam a következő áldozatod. – csilingelt egy vidám hang, Simone felismerte, de nem tudta kihez kötni. – A férfi modellünk, Patrick. – a név hallatán Simone összerezzent, hiszen oly tisztán éltek benne az elmúlt éjszaka emlékei, amit ő is egy Patrick-kel töltött el.

- Sonia… - lépett egyet a férfi, s Simone egyből felé kapta a fejét.
Simone zavartan fordította el a fejét, mert egy cseppet sem a viszontlátás örömét érezte a férfi láttán. Egy cifra káromkodást motyogott el az orra alatt, amiért ismét belebotlott a férifibe. Olyan jó tervnek tűnt a zenésszel kikezdeni, vágyott egy férfi érintésére, az élvezetekre, melyeket csak egy hím tud nyújtani. Hirtelen jött az ötlet, mely szinte letaglózta a lányt. Patrick kellően helyes volt, a hangja kellemes és a bár előtt elcsattanó csókból Simone arra következtetett, hogy kellően tapasztalt és ügyes. Jó választás lesz, és minden faggatózás nélkül fogadta el a felkínált éjszakát. Semmivel sem volt jobb azoknál a férfiaknál, akik egy-egy éjszakás kalandokba bocsátkoztak. Sosem ítélte őket, sőt inkább megértette őket. Egészen eddig a pillanatig Simone semmit sem bánt meg, de most határozottan rossz döntésnek bélyegezte az éjszakát.
Patrick tekintete gyorsan futott körbe, és egyből a tükör előtt ülő női alakra figyelt fel. Szinte mozdulatlanul ült a helyén, s valamiért vonzotta a szemeit a lány. Összehúzott szemekkel figyelte őt, ismerős volt neki, egyből a múlt éjszakai kalandját juttat eszébe. Bár az a lány barna volt, s így ültében nehezen tudta belőni a formáit.
- Patrick, ülj ide! – húzta magával Sonia. A tükör elé került, de még így is fél szemmel a lányt figyelte, aki hirtelen pattan fel a helyéről és sebesen távozott. – Csak egy kis alapozó réteget kapsz. Aztán már mehetsz is! – a férfi bólintott, majd hagyta hadd tegye a dolgát Sonia.

Max egyre türelmetlenebb volt, mivel modelljei még sehol sem voltak. Aztán feltűnt Patrick, kicsit elgondolkozva sétált a homokban, a fotós pedig elkapta a pillanatot. Megdöbbenve nézte vissza a képeket és hihetetlenül jónak találta azt a véletlen képet. Aztán végre Simone is előkerült, ekkor tényleg felfele görbült Max szája. A lány a neki választott rövidke szoknyában és vékony blúzban sétált a fotós felé. Max sok mindent hallott a lányról, legfőképpen az ütötte meg a fülét, hogy egy igazán könnyűvérű nőcske, aki a sikerért könnyedén szétteszi a lábát.
- Simone, Patrick, megtörtént a bemutatás? – köszörülte meg a torkát Max. – Vegyétek megtörténtnek. – vonta meg a vállát a fotós. – Csinálunk néhány alapbeállást, hogy holnap gyorsabban haladjunk. – magyarázott a férfi, aztán ki is adta az utasításokat.
- Öleljétek meg egymást, szerelmes pillantásokat kérek, győzzetek meg, mintha szeretitek egymást. – mosolygott Max, és teljes beleéléssel kattintgatott. – Gyerünk, több szenvedéllyel! Így senki sem hiszi el a reklámot, Simone több tüzet szeretnék látni, mert olyan hideg vagy, mint egy jégkocka. Patrick öleld már át rendesen!
Max a homlokát ráncolta, felhúzta magát és végül kifakadt. Elege volt ebből a kettőből, az egyik jégcsapot játszott, míg a másik meg töketlenkedett. Bosszúsan csörtetett el Andrew mellett, csak annyit mondott, reméli, holnapig csoda történik azzal a kettővel, különben rohadt nagy bajban lesznek. Andrew is aggodalmasan nézte végig a kínlódást, és tanácstalanul nézett a távolodó fotós felé.
Elsőként Simone kapott észhez, és bosszúsan trappolt az öltözőbe. Lendületesen szaggatta le magáról a ruhát, és úgy cibálta fel a pólóját meg a rövidke sortját. Patrick ebben a pillanatban rontott be, Simone összerezzent.
- Simone… Szóval nem szoktál ilyet csinálni, mi? – Patrick ahogy jobban szemügyre vette teljesen felismerte, sőt a teste epekedve kívánta.
- Nem kell megjátszanod magad. Szépen csőbe húztál. Kihasználtál és elmondhatod, hogy jót keféltünk.
- Te meg mi a fenéről beszélsz? – Patrick meglepődött Simone szavain.
- Nevetséges vagy, ahogy az idiótát teteted. De ez csak egyszeri alkalom volt… Többet nem kapsz belőlem… - feldühítette a lány vádaskodása, magához rántotta. Legszívesebben megrázta volna, hogy kapjon már észhez, azonban ehelyett száját a lány ajkaira tapasztotta.
Kissé erőszakosabb csókot kezdeményezett, de amint érezte a viszonzást, úgy vált egyre gyengédebbé. Mikor elváltak egymástól, akkor Simone lendületből akkor pofont adott neki, hogy Patrick a csillagokat látta. A pofon azonban nemhogy eltántorította, inkább még csábítóbbá tette az újabb csókot. A férfi vadul ragadta magához a lányt, türelmetlenül csókolta, rángatta le róla a ruhákat.




***