Just the way you are 20.




Párizs még gyönyörűbb volt, mint azt mindketten remélték volna. Minden gond nélkül érkeztek meg, s az első útjuk a sok csillagos lakosztályba vezetett. A kis birodalmuk, menedékük megnyugvással töltötte el őket, azonban Elsey vágyakkal teli lelke nem bírt nyugton maradni. Szárnyalni szeretett volna, amiben Chad készséggel segédkezett neki. Mézédes csókokat váltottak, miközben egymást sürgették, hogy mielőbb elkészüljenek. Bár mindkettőjük fejében a csókokat követően alternatívák jelentek meg, érvek és ellenérvek a hotelben maradáshoz kapcsolódóan. Pajkosan még össze is mosolyogtak, hiszen kimondott szavak nélkül is egyre gondoltak. Csakhogy Elsey most nem engedett, így a kényelmes és jól álcázó ruhákba bújva lépett ki a szobából Chad oldalán. A férfi is hasonlóan volt felöltözve, mint két turista, vagyis inkább nászutasok, legalábbis ezt a benyomást keltették. Kéz a kézben indultak a sétára, hogy bevegyék a fények és a szerelem városát.
Chad büszkén ölelte magához a mellette sétáló gyönyörű teremtést. Olykor szinte teljesen indokolatlanul csókot adott neki. Vagyis volt rá indítéka, mégpedig a szerelem. Beleszeretett abba a gyönyörű, intelligens, tudatos nőbe, akiben Elsey-t ismerte meg. A férfi egyre inkább égett a szerelemben, s tudta, kettőjük sorsa összeforrott, egymáshoz tartoznak. Ez a részéről egyértelműnek tűnt, azonban volt egy aprócska, de annál bosszantóbb tény, mai még beárnyékolhatja a szerelmüket. Ez pedig Elsey házassága volt. A férfi megrázta a fejét, nem akart ezzel foglalkozni most, mikor élvezhetik a különleges pillanatokat.
Elsey vágyakozva nyújtotta a nyakát, mikor Chad újabb csókkal kedveskedett neki. Minden egyes alkalommal kellemesen megremegett a lelke, ahogy a vágy átjárta, s boldogította a tudta, hogy a férfivel ilyen különleges helyen járhat. Boldognak és felszabadultnak érezte magát, mint még soha.
- Nézd, milyen gyönyörű! – sóhajtotta Elsey, míg a kivilágított Eiffel-tornyot csodálta.
- Nálad nem szebb. – csibészesen húzta közelebb magához Chad a nőt, majd hosszú forró csókot váltottak. Majd a vacsora után megkezdett andalgást folytatták. Újra és újra megálltak, hogy édes csókokat váltsanak, míg végül elérték a szállodát. A lakosztály csendjében pedig tovább adóztak a szerelem oltárán.
Chad a fejtámlának vetette a hátát és élvezettel nézte végig Elsey csábító mozdulatait. A szenvedélyes éjszaka alatt teljesen kiszáradt a nő torka, s a korábban megrendelt pezsgőt kívánt. Kimászott az ágyból, csábítóan nyújtózkodott aztán megragadta a pezsgőspoharat és felhörpintette a tartalmát. A hevességének következtében néhány csepp a mellkasára esett, majd végigfutott a csupaszt bőrén. Chad élvezettel és egyre nagyobb kínnal nézte végig a jelenetet, melynek hatására újra éledt benne a vágy. rendesen megkívánta a nőt. Elsey pedig élvezettel fogadta a férfi heves ostromát.
Szenvedélyes éjszakát, forró hajnal és reggel követett. Kimerültek, s egymás karjában heverésztek szinte egész délelőtt. Nem kapkodtak, nem idegeskedtek, csak élvezték az együtt töltött szerelemes perceket. Persze Chad tudta, hogy lassan indulniuk kell tovább, mert az igazi meglepetés, az igazi romantikus menedékük egy kicsit odébb várja őket. Azonban mégsem mozdultak, pedig az óra lassan a délutánba fordult át.
- Drágám, lassan ideje lenne feltápászkodni. – motyogta Chad a hosszú, selymes hajzuhatagba.
- Máris? De hiszen itt olyan jó. – emelte fel Elsey a fejét, és csillogó szemeit Chad-re szegezte, aki még inkább belefeledkezett a szempárba.
- De nagyon is élvezem. Viszont az igazi meglepetés vár rád. – huncut mosolyt küldött Elsey-nek, aki alig merte elhinni.
- Azt hittem, hogy Párizsban töltünk még néhány napot… - motyogta kicsit elgondolkozva Elsey, míg mindenféle jelet rajzolt Chad feszes hasára. – Párizs a szerelem városa, nem?
- Az, de hidd el, imádni fogod, ahova megyünk. – nyomott egy csókot a férfi a nő hajába.
- Tényleg, és hova megyünk? – Elsey egyre izgatottabb lett, hiszen valami új, valami kalandosabb utazás ígérete volt a levegőben.
- Hmm, egy csókért megmondom! – rukkolt elő Chad, bár ahogy kimondta már meg is bánta, hogy olyan alacsony árat mondott. Rögtön megkapta a csókját, és Elsey sürgetően várta a választ.
- Monte Carlóba, ott lesz az igazi meglepetés. De többet nem mondok. – csukta be a száját a férfi és a kérlelő szemek sem tudták meghatni. Ráadásul pont ezt a pillanatot választotta Elsey mobilja, hogy éktelen lármába kezdjen. A nő összerezzent a hang hallatán, hiszen egyetlen személy kapta meg ezt a hangot pont azért, hogy jól megkülönböztesse minden más hívásától.
- Ezt fel kell vennem! – nyögte ki a nő, kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Eddig olyan jól ment minden. Nem értette, miért kell ezt a kellemes hangulatot elrontani.
- Helló! – Elsey elég semleges hangon szólt bele a telefonba, nem akarta saját magát lebuktatni.
- Végre, hogy felvetted ezt a rohadt mobilt! – morgott a rosszkedvű hang. – Ülj fel az első gépre, és rögtön gyere New York-ba!
- És ha nem akarok még visszamenni? – kérdezett vissza, mert egy cseppet sem tetszett neki az ötlet.
- Engem meg nem érdekel, a biztonságod érdekében tedd azt, amit mondtam! Intézd el a jegyed, ha nem megy, akkor küldöm a jet-et!
- Nem kell, elintézem. – harciasan válaszolt, bár a lelke mélyén tudta, ő nem győzhet. Azt kell tennie, amit a férfi mond még akkor is, ha az egyáltalán nem tetszik.
- David-et küldöm eléd. Szólj, mikor érkezel pontosan! – azzal le is csapta a telefont az ideges férfi, míg Elsey az ágy szélére rogyott.
- Hadd találjam ki, lefújták a kiruccanásunk? – fintorgott Chad. Maximálisan tisztában volt vele, de kényszert érzett, hogy kimondja. Elsey egy szót sem szólt, csak némán hullatott pár könnycseppet.


***


Jólesően és mérhetetlenül elégedetten nyújtózkodtam, kihasználva az ágyat teljesen. Azonban ekkor tűnt fel, hogy egyedül heverészek a hatalmas ágyban. A hajnal lágy napsugarai finoman osontak be a hálószobába. Érdeklődve néztem körbe, füleltem, mert egyre gyanúsabb volt, Eric hova tűnhetett. Első gondolatom a fürdőszoba volt, azonban semmit sem hallottam. Kimásztam az ágyból, s újra nyújtóztam egyet. Majd meztelenül és kissé tanácstalanul indultam Eric keresésére. Bosszúsan fújtam egy nagyot, mikor már majdnem az egész lakást körbejártam, s még mindig nem találtam meg. Aztán meghallottam a kiszűrődő hangokat a dolgozószobából.
- Köszönöm a bókokat, de szólítson nyugodtan egyszerűen csak Eric-nek! – az íróasztala mögött ült azzal a kiismerhetetlen vigyorral az arcán. Ötletem sem volt, hogy kivel beszélhet, de abban biztos voltam, hogy nagyon jól szórakozik. A hangjából és a beszédstílusából kiérződött, hogy a beszélgetőpartnerét bosszantja. - Sajnálom, de most nem tud önnel beszélni. Nagyon kimerítő estében és éjszakában volt részünk. Most jóízűen alszik, de mindenképp átadom neki, hogy kereste! További jó éjt, szép álmokat, Mrs. Perry! – A szám elé kaptam a kezem, ezzel akadályozva meg, hogy felsikoltsak.
- Te meg mi fenét csináltál? – teljesen megfeledkezve magamról vontam kérdőre Eric-et. Az íróasztaláig trappoltam és egyre jobban elöntött a méreg.
- Miért minek látszik? – kérdezett vissza, inkább szórakozásnak vagy játéknak fogta fel ezt az egészet.
- Az anyámmal beszéltél? Miért? Mi jogon? – támadtam neki egyre indulatosabban, mert már láttam előre, hogy ezzel a húzásával csak még több bonyodalmat adott hozzá az amúgy sem bonyodalommentes életemhez.
- Felvert az átkozott telefonod, és kíváncsi voltam, ki a fene keres téged ilyenkor. – Eric felkelt a székéből, s hosszú léptekkel éppen úgy, ahogy a vadmacskák cserkészik be a prédájukat, úgy közeledett felém.
- És most elégedett vagy? Gondolom jól felcukkoltad az anyám, még inkább nekem fog esni. – húztam össze a szemem, és mérgesen morogtam. Akartam, hogy megtudja, ezzel inkább csak ártott nekem.
- Elégedett? Nem egy cseppet sem. Minden elégedettségem elmúlt, úgyhogy mi lenne, ha tennénk az ügyben, hogy újra elégedettek legyünk mindketten? – kéjes hangon búgta a fülembe, míg az íróasztalhoz szorított, s egymásnak feszült a testünk. Éreztem a merevedését, s egyre inkább megfeszülő testét. Felpakolt az asztal tetejére, szétnyitotta a combjaim és közéjük helyezkedett. Nekem nyomta a csípőjét, ezzel is még inkább izgatott, míg egyre erőteljesebben szívta a nyakam. A tenyerem alatt papírok gyűrődtek, s félre akartam őket kotorni, mikor felfedeztem az egyiken önmagam.
- Ez meg mi? – emeltek a kezembe a dokumentumot, hogy még jobban szemügyre vegyem. Egy kép volt rajta rólam, tovább néhány fontosabb adat. – Mit keres ez nálad? – ingerülten csengett a hangom, de legalább Eric rám nézett. Vágytól ködöt tekintete elárulta, nem sok fogalma van arról, miről beszélek.
- Miért minek látszik? – cinikusan kérdezett vissza, és újra a nyakamba fúrta a fejét.
- Ez meg mit jelentsen? Miért vannak itt ezek a papírok rólam? – egyre jobban felment bennem a pumpa.
- Mindenkiről van egy-egy aktám. Mindent tudnom kell a körülöttem lévő emberekről. – hidegen és élesen ejtette ki Eric a szavakat. Egy cseppet sem tetszett, hogy ismét ilyen hangon beszél velem. – Rohad életbe! Ilyen világban élünk! – csattant fel, majd ellépett tőlem. Idegesen szántott végig a haján, míg én automatikusan csuktam össze a combjaim.
- Miért nem kérdeztél akkor? Mondtam már, ha normálisabb lennél, akkor előbb célt érnél! – felhúztam magam és forrt bennem a düh. Lepattantam az asztal tetejéről, és mérgesen meresztettem rá.
- Hah, mert aztán te mindent tudsz a világról! – gúnyosan és olyan mindent tudóan vágta hozzám, mintha csak egy naiv fruska lennék.
- Nem tudok mindent, de azt igen, hogy többet érsz ésszel, mint erővel! – vontam meg a vállam, s Eric torkára forrott a szó. Ez pedig jelen esetben mélységes elégtételt jelentett nekem. Némi elfojtott dühvel masíroztam vissza a hálóba, bár onnan inkább a fürdőbe vonultam. Eric felhúzott, egyrészt rendesen felizgatott, másrészt pedig feldühített. Így már egyáltalán nem volt kedvem visszafeküdni, ráadásul anyát is belekeverte. – Mi a pokolnak kellett beszélnie vele? – csaptam egyet a csempére, míg a víz rám zuhogott.
Zörgésre lettem figyelmes, és egy beszélgetés hangfoszlányai értek el hozzám. Bár jobban mondva Eric ingerült és ideges hangja töltötte be a lakást. Hirtelen megijedtem, mert mi van, ha dührohamot kapott. Nem tőle féltem, hanem ettől az egész helyzettől. Így is elég nehéz volt kezelni, illetve elviselni a hitelen hangulatváltozásait. Törölközőt csavartam magam köré, és elzártam a vizet is. Gyorsan lépkedtem, mielőbb tudni akartam, hogy mi a fene történt.
- Végre, hogy felvetted ezt a rohadt mobilt! – morgott a rosszkedvű Eric. – Ülj fel az első gépre, és rögtön gyere New York-ba! – a torkom összeszorult, mert leesett végre, kit hívott fel. – Engem meg nem érdekel, a biztonságod érdekében tedd azt, amit mondtam! Intézd el a jegyed, ha nem megy, akkor küldöm a jet-et!
- Eric, mi történt? – kíváncsian léptem be a dolgozószobába, ahol hagytam. Azonban most már nem egyedül volt. Egy magas, jóvágású és jól öltözött férfi magyarázott neki, mikor beléptem. Természetesen, ahogy megjelentem elnémult és kocsányon lógó szemekkel vizslatott engem.
- Richard, befejezheti Ms. Perry bámulását! Nem ezért fizetlek. – szólalt meg Eric, ekkor tűnt fel, hogy immár felöltözött. Póló és melegítőnadrág volt rajta, éppen befejezte a telefonálást.
Nem vártam semmit, nem várhattam semmit. Mégis rosszul esett, ahogy értelmet nyert a fél füllel hallott párbeszéd. Eric talán nem a férjek gyöngye, de akkor is a feleségét biztonságában akarja tudni, vagyis nekem itt az idő a távozásra. Nem kérdeztem semmit, inkább önhatalmúan eldöntöttem, hogy összekapkodom a cuccaim és csendben távozom.


***


Eric már csak pár lépésre állt attól, hogy felrobbanjon. Összekapott Jenna-val, ezzel lőttek az édes pásztoróráknak, ráadásul teljesen váratlanul jelent meg Richard, a biztonsági főnöke. Még szerencse volt, hogy a portáról felszóltak, illetve engedélyt kértek arra, hogy a férfit felengedjék. Így Eric némi szitkozódás közepette gyorsan fel tudott kapni néhány szükséges ruhadarabot. Egy pillanatra megtorpant a fürdőszoba ajtaja előtt, mert legszívesebben Jenna után ment volna a tus alá és addig szexelt volna a lánnyal, míg az a kielégültségtől megrészegülten a karjaiba nem hanyatlik. Csakhogy erre nem volt egyáltalán jó az időpont, illetve a kettőjük közötti feszült hangulat sem tette ezt lehetővé.
- Elnézést, Eric! Nem akartam a hétvégén zavarni, de úgy tűnik, hogy komoly veszélyről van szó. – lépett ki a liftből Richard, akit Eric már várt.
- Mi olyan komoly? Hadd halljam! – morogta Eric, aki egy cseppet sem leplezte, mennyire rosszul viseli ezt az egészet. – Korábban is számos komoly veszély volt már. – morogta Eric. Az üzleti életben is nem is egyszer kapott fenyegetést, olykor még életveszélyest is. De a végén nem lett belőle semmi.
- Valóban, csakhogy ez most egészen személyes fenyegetés lett. – Eric kérdőn nézett Richardra, mert nem értette a biztonsági főnök szavait. – Mi az, hogy egészen személyes? – morfondírozott el.
- Richard, beszéljen világosan! – adta ki a parancsot Eric, míg helyet foglalt a dolgozószobájában az asztala mögött, Richard pedig az asztallal szembeni széken.
- Ezt kifejezetten önnek címezték, és a korábbiakkal ellentétben a szakértők megállapították, hogy komolyan kell venni. Nem csak az üzletről van szó. – Richard elhallgatott, s mérlegelte, hogyan tálalja a folytatást. Azonban Eric türelme már régen elfogyott, hogy a megfelelő körítést megvárja.
- Akkor miről? – sürgette Richardot, aki vonakodva válaszolt.
- A feleségéről is. – Eric meglepődött, ez érthető reakció volt részéről. Eddig soha nem került szóba a családja, a magánélete. Pusztán az üzlet miatt vették célba, de ez úgy tűnt, sokkal többről szól.
- Elsey? – nem bírt Eric egyhelyben megmaradni. Ezerrel pörgött az agya a megfelelő lépésen. Tudta, hogy helyesen kell cselekednie, mert egy átgondolatlan lépés végzetes lehet. Itt nem csak üzlet, sőt még csak a házassága forgott veszélybe. Egyértelműen rosszat akartak neki, lejáratni, botrányt kavarni. Eric tudta, hogy ez végzetes lenne, legfőképpen akkor, ha az életmódját is jobban megkapargatják. A felesége utazgat a világban, míg ő a zárt ajtók mögött a szeretőjével múlatja az időt.
- Igen, külön kitérnek rá és biztosítékul néhány fotót is mellékeltek. – Eric vette néhány pillantást a képekre, majd a telefonja után nyúlt. Az időeltolódással mit sem törődve tárcsázott. Gyorsan és határozottan hazarendelte Elsey-t. Ezt tartotta a legjobb megoldásnak, legalábbis addig, míg Richard és a csapata el nem kapja a fenyegetőt, vagy legalábbis nem mérséklik a veszélyt. Ez volt az a pillanat, mikor már úgyis pattanásig feszültek Eric idegszálai, megjelent a semmiről mit sem sejtő Jenna is, aki úgy látszik túlságosan gyorsan összerakta a dolgokat, mert amilyen hirtelen jelent meg, úgy készült távozni is.
- Richard, a részleteket önre bízom. Azonban részletes tájékoztatást kérek! – Eric elvette a képeket, és visszacsúsztatta a borítékba. – Ezeket itt tartanám, átnézném őket.
- Csak nyugodtan! Nálam vannak az eredeti kópiák. – bólintott Richard és az ajtó fele araszolt. Már ő is érezte, hogy ez nem gyerekjáték lesz és Eric a tökéletes munkával kevesebbel nem fogja beérni.
- Rendben. Akkor várom a fejleményeket! Mobilon bármikor elérhető vagyok. – az asztalra csúsztatta Eric a borítékot, még az áttekintés előtt van egy nehéznek ígérkező feladata. Beszélnie kell Jenna-val.
- Amint megtudok valamit, jelentkezem Mr. Packer! – nyújtott kezet Richard, amit Eric elfogadott. A kézfogás egy kimondatlan megállapodás volt a két férfi között. – További jó napot! – azzal a biztonsági főnök távozott.
Eric egyből a hálószoba fele vette az irányt. Nem tudta, mire számítson. Most kicsit Eric is úgy érezte, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok, s leginkább csak egyetlen megoldás van: sodródni az árral. Úgy gondolta, hogy amíg lehet, addig kihasználja az időt és Jenna-t is elcsábítja, hogy sodródjanak együtt a vágy tengerén. A férfi a lány mögé sétált, de csak csendben figyelt. Kíváncsi volt, érzékeli-e a jelenlétét.
- Nem kell semmit sem mondanod. Tudom, mit kell tennem. – suttogta a lány anélkül, hogy Eric-re pillantott volna. A férfi megforgatta a szemeit, mert ez nehezebb meccs lesz, mint gondolta.
- Jenna, ne csináld már! – egész kedvesnek és ellágyultnak hangzott Eric hangja.
- Dehogynem kell. – mondta egyből a lány, de Eric hátulról átölelte úgy, hogy nem tudott megmozdulni. Csak ácsorogtak, és egyikük sem tudta, most mi következik. – Tudom, hogy el kell mennem. Jön a feleséged. Nincs itt keresni valóm. – bárhogy erőlködött szenvtelennek tűnni Jenna nem sikerült neki. Eric pedig észrevette.
- Hogy is tudnálak elküldeni? – sóhajtotta a férfi, míg lassan magával szembe fordította Jenna-t. – Mindig azt akarom, hogy mellettem légy. – most először teljesen őszintén és szívből beszélt Eric mindenféle alakoskodás nélkül. – S pont ezért nem akarom, hogy veszélybe kerülj! Ezért kell elmenned most, mert ha itt tartalak, akkor veszélynek teszlek ki.
- Túl hízelgőek lettek a szavaid, hogy elhiggyem. – susogta Jenna, míg Eric ölelésébe simult. – Akkor is jobb lesz, ha indulok.
- Várj, hazaviszlek! – pattant ki a remek szikra a férfi fejéből. Így legalább két legyet üthet egy csapásra. Biztonságba tudja Jenna-t, és saját szemével meggyőződhet, hogy lakik a lány. Sőt, ha mázlija van, akkor még a kedves mamával is találkozhat.
- Mi? – a lány hangja pár oktávval magasabb lett, ahogy értelmet nyert Eric ajánlata.
- Jól hallottad, legalább addig is kiélvezhetem a közelséged. – a férfi az orra hegyével cirógatta a lány nyakát, ami mindkettőjükben elindította az aprócska szikrákat, melyek összetömörülve kellemes bizsergést váltottak ki a gerincük mentén.
- Eric, ne! Ne keverjük a dolgokat! Fizess ki, és megyek. Ennyi! – Jenna határozottan tartotta magát. Azt biztosan tudta, hogy nem kéne Eric-nek jobban bekevernie az anyjánál és a férfi a hirtelen megjelenésével a lány lakásán is sokkal több kérdést hozna fel, mint kellene.
- Most te vagy az ellenséges és elutasító.
- Csak reális, és maradok az eredeti megállapodásnál.
Eric nem tudott mást, részéről megtett mindent. Innentől kezdve nem volt hajlandó könyörögni. Kénytelen volt kifizetni a lányt, mert a maradéktalan szolgáltatást kapott. Jóval többet, mint várt. Jenna közben összeszedte a maradék cuccát és a táskájába gyűrte a férfi által átnyújtott pénzzel megpakolt borítékot. Meg sem számolta, meg se nézte. Hanem céltudatosan a lift fele indult, mielőbb el akart tűnni, persze Eric követte.
- Az irodában találkozunk, Mr. Packer! – intett búcsút Jenna, már lépett volna be a felvonóba, mikor Eric még utoljára magához rántotta.
- Részemről lesz az öröm, Ms. Perry! - Csókot váltottak és Eric elengedte a lányt. Jenna mögött pedig becsukódott az ajtó. Eric egyedül maradt és már most nem találta a helyét. A férfi nem sokáig teketóriázott, a mobilja után nyúlt.
- Helló, nincs kedved átugrani? – hadarta a készülékbe.


***



Just the way you are 19.



Eric elégedetten kortyolta az italát, mert minden terve szerint zajlott. Elégedettség töltötte el, hogy Roxan ismételten bizonyította a kiválóságát. Amint a nő távozott, s Eric átrágta magát az anyagon, egyből telefont ragadott. Mintegy fél órával később egy tucatnyi szorgos ember érkezett meg tettre készen a tetőlakásba.
- Mr. Packer, van még valami különleges kívánsága a megbeszélteken kívül? – puhatolózott a kellemes megjelenésű, erős tejeskávéra emlékeztető férfi.
- Nincs! Mindent megbeszéltünk, Sean. – válaszolta Eric a szokásos nyers hangszínén. – Sürget az idő, úgyhogy munkára!
Sean bólintott, majd ő és az emberei munkához láttak, hogy a megbízójuk minden kívánsága szerint legyen. Eric határozott és egyértelmű parancsokat adott, így kétsége sem volt, hogy valami hiba csúszna a számításába. Legalábbis a férfi kissé öntelt módon így képzelte. Sean és csapata mintegy kétórás sürgés-forgásának köszönhetően a férfi rá sem ismert az általa kiválasztott helyre. A teraszt teljes mértékben átrendezték, feldíszítették és egy igazi szerelmi fészket alakítottak ki, minden kellékével. Eric ahogy végigfuttatta a tekintetét, tudta nyert ügye van, mert ettől Jenna egészen biztos hátast fog dobni és a lábait is szét, sőt teljesen biztos volt benne, hogy a korábbi megaláztatástért is bocsánatot nyerhet. Ami csak azért volt fontos, mert ameddig a lány nem bocsát meg neki, addig bárhogy akarja az ujjai köré csavarni, folyamatosan ellenállásba vagy ellenkezésbe fog ütközni. Ami egy bizonyos mértékig kifejezetten izgató tud lenni, sőt még inkább fokozza a vágyat és a vágy beteljesülésének hatását. Csakhogy Eric már így is úgy be volt indulva, hogy egyáltalán nem volt kedve kisded játékokat űzni. Inkább egy olyan alattomos stratégiát választott, amely egyértelműen sikert hoz neki.
Ezért is engedhette meg magának, hogy ráérősen a whiskyjét kortyolgassa, míg arra várt, hogy Jenna megérkezzen. Egy nagyobb korty felhörpintését követően az asztalára tette le a poharat, majd magához ragadta a Roxan által otthagyott dossziét, amelyben néhány különleges kép bújt meg. Eric sejtette, hogy ezekről Jenna mit sem tud. Roxan és Cordelia nyomoztatta le a lányt, mikor Jenna csatlakozott a csapathoz, ehhez pedig az is hozzátartozott, hogy a háttér információk mellé képeket is gyűjtsenek. A férfinek a mosolygós szemű vidám lányról készült kép tetszett a legjobban, mert sütött róla az őszinte boldogság.
Neszre lett figyelmes a férfi, s ezért félretett mindent és a hang irányába indult. – Sean és csapata már egy jó ideje felszívódott, így csak valami kellemetlen látogató érkezhetett. – dünnyögte maga elé Eric és erősen dühöngött magában. – A rohadt életbe, nem hagyom, hogy elrontsák a remeknek ígérkező dugásom. - Nagyot szusszantott, aztán elszántan és összeszűkült szemekkel lépett a lifthez vezető folyosóra. Egyet lépett, s olyan látvány fogadta, amitől a földbe gyökerezett a lába. A könnyektől csillogó szem és eláztatott arc, zilált megjelenés fogadta a férfi tekintetét. Talán még a szája is tátva maradt volna, ha nem éppen az a csibészes vigyor terült el az arcán. Egy másodperccel később, már össze is kapta a gondolatait.
- Te? – piszkos fantáziája egyből meglódult. – Máris?
- Fogd be! – kissé remegő hangon érkezett a parancs Eric-nek, aztán abban a pillanatban a puha ajkak tapadtak a férfi szájára. Vad, követelőző csókot akart a remegő lány. – Azt akarom, hogy dugj meg úgy, hogy másra még csak gondolni se tudjak! Feledtess el velem mindent! – adta ki határozottan a parancsot a lány. Olyan elszántan, olyan bátran, hogy Eric-nek még csak gondolkoznia sem kellett, mit tegyen most. Csak magához ragadta a lányt, az ölébe kapta. A keze a hosszú combokat és kerek popsit markolta. A lány pedig a férfi nyakát csókolta, harapdálta, hogy még jobban beindítsa. Eric pedig nem tett mást, csak vigyorgott, mint a vadalma. – Győzött!


***


– Azt akarom, hogy dugj meg úgy, hogy másra még csak gondolni se tudjak! Feledtess el velem mindent! – rá sem ismertem a saját hangomra. Teljesen idegen volt számomra, ki ez a szex éhes, akaratos nő. De nem is érdekelt semmi sem, mert Eric egyből teljesítette az utasítást. Ölébe emelt, és úgy csókolt, hogy a fejem búbjától kezdve a lábam ujjáig az eget rengető bizsergés végigfutott a testemen, majd ugyanez az érzés egyetlen pontban gyűlt össze. Azt hittem, hogy még a végén kigyulladok, mert minden egyes érintés és csók csak még inkább a fokozta az amúgy is tomboló forróságot.
Eric elcipelt valahova, azonban az út alatt lehunyt szemekkel csókoltam és harapdáltam a nyakát, a fülét, hogy még előbb elveszítse az önkontrolját. Mindennél jobban akartam őt, hiszen ő volt az egyetlen megoldásom, hogy az elmúlt órák eseményeit végképp kimossa az agyamból, legalábbis egy huzamosabb időre, teljesen úgy sem tudok megszabadulni az emlékektől.
Elértem a célom, mert amint valami puhára huppantam Eric rögtön letépte rólam az amúgy is megviselt felsőm. Ki akartam szabadítani őt is a ruhái fogságából, csak hogy elkapta a kezeim, s könnyűszerrel magam mellé szögezte le. A melltartóm csipkéje hangos reccsenéssel adta meg magát, amit hangos nyöszörgéssel díjaztam, hiszen amint lekerült rólam a finom anyag úgy kaparintotta meg egyik mellem Eric az ajkával. Szívta a bőröm vagy éppen harapdált, a keményedő mellbimbómmal játszadozott. A másik halom, hogy ne árválkodjon, azt a kezébe fogta és egyre erőteljesebben masszírozta. Buja nyögések, pajzán sóhajok közepette alig bírtam uralkodni magamon, úgy vonaglottam Eric alatt, aki még igazán bele se lendült. Egyáltalán nem maradt semmi erőm, csak feküdtem és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.
- Micsoda izgága nőszemély! – mormolta bele a mellkasomba, ahogy egyre jobban vonaglottam a kezei alatt. Aztán válaszul összecsippentette az egyik mellbimbóm, amitől egyszerűen nem tudtam önmagam kontrollálni és a rám törő érzéstől sikítottam.
- Eric... – markoltam bele a hajába. – Gyerünk, dugj már meg!
- Ejnye! Egyem a kis mocskos szád! – az ajkaimra tapadt, és olyan vad táncba kezdett a nyelvemmel, hogy pillanatok alatt elfogyott a maradék levegőm. Mikor elváltunk egymástól, egy pillanatra találkozott a tekintetünk, s elámultam attól a csillogó szempártól, ami engem fürkészett.
Újra érezem magamon végigfutni a cikázó villámokat, melyeket Eric érintései váltottak ki. Az ujjait művészien futtatta végig a testemen, míg el nem érte a csípőmre feszülő nadrágom szélét. Végre rászánta magát, lerángatta rólam a nadrágom. S amint a bokámról lefejtette az anyagot, egyből széttártam a lábaim, felfedve az izzó középpontom. Huncut villámokat szórtak a szemei, élvezettel legeltette rajtam a szemét. Aztán fölém tornyosult, és a lábaim közé vetette a kezét.
- Forró Mennyország. Rendesen benedvesedtél... – körözött a hosszú ujjaival, majd egy váratlan pillanatban belém mélyesztette őket. Válaszul csak még intenzívebben nyöszörögtem és ismételgettem a nevét egyre inkább a vágytól elfúló hangon.
- Akarlak... – elcsuklott a hangom. Végem volt, mert éreztem, ahogy az ujjaira feszülök és elélveztem.
- Ez túl könnyen ment. – kicsit csalódottan csengett Eric hangja. Azonban a következő percben a széttárt lábaim közé helyezkedett és keményen nyomult belém, míg tövig nem merült. – De legközelebb már nem hagysz ki a mókából. – erősen tartott, míg gyorsuló ütemben mozgott bennem, mintha még mélyebbre akart volna elmerülni. Elkapta a kalimpáló lábaim, egyiket a csípője köré vonta, míg a másikat behajlítva a magasba hagyta, így még inkábba hozzám férhetett.
A fejem felett valami kellemes tapintású anyag került a kezembe, azt markolásztam, ahogy egyre hevesebb tempóval igyekeztünk a csúcsra. Eric morgása, férfias nyögései fokozódtak, a szorítása is. Aztán a teste megfeszült, a remegés futott végig a testén, míg minden nedvétől megszabadult. Gyöngyöző testtel omlott rám, ahogy egymásnak feszült a testünk szinte éreztem az eszeveszett szívverését. A lehelete, melyet a bőröm fogott fel forró volt. Elengedtem a kezeim közül a finom anyagot, s a kis híján összepasszírozó férfi testbe kapaszkodtam. Eric felemelte a fejét, elbűvölően nézett ki, ahogy a haja a homlokára tapadt, a kielégültségtől ragyogtak a szemi és a szája csábítóan felfelé görbült.
- Büntetést érdemelne a mosolyod. – simítottam végig a homlokán. – Kéjsóvár formád! – játékosan csaptam rá a vállára. A testünk még mindig összeforrt, így éreztem, hogy nemesebbik testrésze ismételten bevetésre készen álla. Teljesen kitöltött.
- Akkor büntess meg! – elvigyorodott. Aztán közelebb húzott magához, meg akart csókolni, de nem hagytam neki. Játékosan nemet intettem a mutató ujjammal. Aztán Eric arra egyáltalán nem számított, hogy kihasználom a pillanatnyi figyelmetlenségét és fordítok a helyzetünkön. Természetesen arra ügyeltem, hogy még véletlenül se csusszanjon ki, nehogy megszakadjon az összeköttetésünk. A mellkasán támaszkodtam meg, és úgy lovagoltam meg. A melleim ringtak, olykor Eric utánuk kapott, de sokkal jobban élvezte, ha a fenekem markolászta, sőt egyszer-egyszer rá is csapott, hogy még gyorsabb ütemre ösztönözzön. Sikongatva közeledtem az újabb gyönyör felé. Már nagyon közel voltam hozzám, csakhogy megálltam. Eric szemei kitágultak, és nem tudta mire vélni a reakcióm. Megálltam, de ez egy nagyon hosszúnak tűnő perc lehetett, aztán a lehető leglassabban kezdtem el ringatni a csípőm. Édes kínszenvedés volt ez nemcsak Eric-nek, hanem nekem is, de így a ránk törő mámort még jobban elnyújtottam. S mikor a remegésünk alább hagyott, és a mámor utolsó cseppjét is kiélveztük, átemeltem a lábam Eric csípőjén és mellette nyújtóztam el.
Kényelmesen elhelyezkedtem s most vettem észre, hogy felettünk az üveg mögött a csillagos ég van, sőt mesés dekoráció. Apró égők világítottak bársonyos narancsos fényükkel. Káprázatos volt a hely, legalábbis abból a fekvő helyzetből. Anélkül, hogy megmozdultam volna, érzékeltem, amint Eric felém fordulva felkönyököl és engem néz. Szó nélkül figyelt, de a keze lassan a hasamra csúszott. Ujjai lágy táncot jártak rajtam, amit pokolian élveztem és ezt lágy sóhajokkal díjaztam is. A tekintetem pedig a felettünk lévő fényeket figyelte.
- Korábban jöttél vissza. – közölte egyszerűen Eric, közben a keze felvándorolt a melleimre. – Miért? – rajzolta körbe az egyik mellbimbóm.
- Te akartad, hogy jöjjek. – nyújtóztam egyet, de a szemem nem vettem le az égről. – Jöttem.
- Nem ezt kérdeztem. – mogorvább lett a hangja. – Mi történt veled?
- Semmi. – túl gyorsan válaszoltam. Szükségem lett volna, hogy valaki meghallgasson, de azzal is tisztában voltam, erre Eric egyáltalán nem alkalmas. – Úgysem azért fizetsz, hogy lelkizzünk! – Eric szeme villámokat szórtak, egy pillanatra azt hittem, menten felrobban. –Eric. – szólítottam meg, és utána nyúltam, de ellökte a kezem és engem is. A következő pillanatban viszont elkapott és maga alá gyűrt. Lefogta a kezem, rám nehezedett, de arra mégis ügylet, hogy össze ne nyomjon.
- Lehet, hogy egy érzéketlen seggfejnek tartasz, aki képes a szexért fizetni. Állandóan parancsolgatok. Utasítgatom az embereim. Ez mind igaz. De ha valakit arra méltatok, hogy kérdezek tőle, vagyis érdeklődöm utána, akkor elvárom, hogy rendesen választ kapjak. Megértetted? – megszeppenve bólogattam, majd Eric legördült rólam. Mellettem helyezkedett el a hátán fekve. – Semmit sem tudsz rólam vagy az életemről. Te is olyan vagy, mint a többi. Könnyebben hiszel egy hazugságban, minthogy meglásd a valóságot. – keserűen sóhajtotta és még a szemeit is lehunyta. Egy cseppet sem voltak bántóak a szavai, de mégis rossz érzést keltett bennem. Valóban nem tudtam róla azon kívül semmit, amit megtapasztaltam vagy éppen róla hallottam. Az sem esett túl jól, hogy a többi nőjéhez hasonlított.
Csendben ücsörögtem a felhúzott térdeimet ölelve Eric mellett, aki még mindig behunyt szemmel feküdt. Egy darabig néztem őt, ahogy az apró izzók sokaságából halvány fény szűrődik felé. Még kívánatosabbá tették a fényhatások a meztelen férfit. Aztán a tekintetem aprólékosan körbejárta a teraszt. Lenyűgözött, ahogy néhány egyszerű kellékkel ilyen varázslatosan romantikus helyet lehet létrehozni. Az előbbi együttléteink egy rögtönzött fészekben történtekek, amely puha selyem borított nagyobb méretű szivacsból és párnák sokaságából állt. Körülöttünk izzófüzérek futottak körbe: a cserépben álló bokrok ágai között, a korláton, illetve az ágy fölött is. Ráadásul Manhattan a lábaink alatt terült el.
- Mesebeli ez a hely. – törtem meg a csendet, amely kezdett egy kissé kínossá válni.
- Valami különlegeset szerettem volna. – magyarázta Eric, de még csak meg sem mozdult.
- Miért? – meglepetten néztem rá, s ellazítottam a tartásom. Váratlanul ért a magyarázat, egyáltalán nem értettem az indokát.
- Túlzásba estem. Megaláztalak, csak mert sértettnek éreztem magam. – kinyitotta a szemeit, majd felkönyökölt mellém. – Egy remek estét szerettem volna, kényeztető szeretkezésekkel a csillagos ég alatt. De te megzuhanva megjelentél és dugást követeltét. – lehajtottam a fejem, mert nem tudtam a szemébe nézni. – Elmondod, mi a fészkes fene történt?
- Összekaptam az anyámmal. – mormoltam magam elé, mert még mindig bántottak a szavak. – Hallott valamit, aztán kombinálni kezdett. A végén meg elhordott mindennek, aminek csak tudott. Ellenkeztem vele, akkor meg felpofozott. – Megremegett a hangom, s egy árulkodó könnycsepp is kigördült a szemem sarkából. Fájtak az anyám szavai, ráadásul azt sem hagyta, hogy elmagyarázzam neki a tévedését és még csak az igazat sem tudta rólam.
- Mit hallott, amin ennyire kiakadt? – Eric közelebb húzódott hozzám, a keze a csípőmtől a hasamon járt végig, míg ajkait a vállamon éreztem. - Talán megtudta, milyen ügyesen keresed fekve a pénzt? – felkaptam a fejem, s mérgesen a szemeibe néztem. – Óh, anyám, most még izgatóbb, vagy mint valaha! Ahogy a szemeid villámokat szórnak, legszívesebben letepernélek!
- Akkor mire vár, Mr. Packer? – szorosan Eric mellé feküdtem, így feltárultak előtte a fedetlen domborulataim. A hozzá közelebbi lábam teljesen kinyújtottam, míg a másikat térdben behajlítottam. De így is megfelelő rálátást biztosítottam számára. Felizgattak a szavai, még akkor is, ha inkább át kellett volna gondolnom az anyámmal történteket. De ahhoz mégsem voltam elég erős. Sokkal egyszerűbb volt elmenekülni előle.
- Arra Ms. Perry, hogy végre kibökje, min veszett össze az anyjával? – Eric lehajtotta a fejét, és csókot kezdeményezett, míg keze a mellemtől a lábaim közé csúsztak. – Szóval ki vele!
- Gátlástalan nőszemélynek tart, aki nem más, mint egy szemét nős férfi kitartottja. – zúdítottam Eric-re anyám szavait, amivel rendesen sikerült meglepnem. A további cifraságot azonban megtartottam magamnak. Azt már nem akartam, hogy megtudja a férfi.
- Hát nem lehet semmi az anyád. Bár hogy is gondolhatnám ennek az ellenkezőjét, hiszen ismerlek téged. Kész csoda vagy! – hízelgett nekem Eric, tudtam, hogy nem minden hátsószándék nélkül.
- Hah, nem kell a hízelgés és a mellébeszélés! Gyerünk, ragadj meg és hadd élvezzem veled a szex minden pillanatát! – két kezem közé fogtam a férfi arcát, aki kéjsóvár pillantásaival biztosított arról, hogy ő sem gondolja másképp. Aztán magamhoz húztam és szenvedélyesen csókolni kezdtem.
Eric visszacsókolt, s fölém gördült. Azonban most a hevességén igyekezett uralkodni, s szinte idegtépően húzta el előttem a mézesmadzagot. Már csak tényleg nagyon kevés kellett volna, hogy öngyulladásban elporladjak, mire Eric hajlandó volt belém hatolni. Hangosan sikítva adtam a tudtára, mennyire jól csinálja, amit csinál. Az első menet tényleg szenvedély uralta közösülés volt. De már a következőkben már némi játékosságot is belecsempészett a kéjenc. Pezsgőt bontott, s a nemes ital egy részét pohárból koccintás után szürcsöltük, azonban a másik részét a testemről szopogatta fel. A habzó bor aztán nem is volt elég neki, mert valahonnan gyümölcsöket varázsolt elő, aztán a még fel nem olvadt jégdarabbal is játékos kínzásnak vette alá. Minden egyes manővere olyannyira tudatos és pontos volt, hogy csak még jobban élveztem tőle a gyönyör minden pillanatát.
Egy jó darabig a csillagos ég alatt játszadoztunk egymással, egymás testével, majd mikor hűvösebbre fordult és szinte teljesen tönkre tettük az ideiglenes fekhelyünket, többek között eláztattuk pezsgővel, gyümölcsök levével és a közösüléseink is nyomot hagyott, Eric a karjaiba kapott és meg sem állt a fürdőszobáig. Vizet engedett, majd beleereszkedtünk. Gyengéden mosdattuk a másikat, ezzel is izgató csábításnak tettük ki magunkat, amit ki sem bírtunk. Eric azonban a kádat még sem tartotta olyan kényelmesnek, így inkább kihalászott és még kissé nyirkosan, de az ágyba huppantunk. Lágyan kényeztettük egymást, míg végül a kimerültség át nem vett felettünk a hatalmat és el nem szunnyadtunk.


***


Julie már rettentően megbánta, hogy olyan indulatosan viselkedett a lányával szemben. A pillanat hevében nem tudott önmagán uralkodni, s felpofozta a lányát, aki még soha életében egyszer sem ütött meg. Soha sem, és most ez a pofon valamit összetörött mindkettőjükben. Jenna ezért is rohant el zokogva, míg Julie a padlóra rogyva engedett utat a könnyeinek.
- Sajnálom, drágám sajnálom. – ismételte az asszony folyamatosan, de a lánya már nem hallhatta.
Rose megkövülten állt ugyanazon a helyen, ahol a szóváltás alatt is volt. Nem tudott megmozdulni, egyszerűen megbénították az események. Ugyanakkor önmagát hibáztatta, mert ha befogta volna a száját, akkor nem indította volna el a lavinát. Csak egyszerűen érdekelte, hova tűnt a barátnője órákra, s miért olyan zilált állapotban érkezett haza. Nem gondolta, hogy ezzel az anyai szív elevenjére tapint.
Julie és Rose is összeszedte magát, bár már messze nem volt az a remek jókedve egyik nőnek sem, mint amilyen órákkal ezelőtt volt. Csendbe burkolóztak, mindketten emésztgették a történteket, viszont egyik sem akart nyíltan beszélni. Egyikük sem mondta ki, de mindketten ugyanarra gondoltak, hova menekült Jenna. Az ösztöneik azt súgták, hogy a férfi karjaiba lökte az egész szóváltás ahelyett, hogy felnyitotta volna a lány szemét, miszerint a férfi csak játszik vele.
Egy kegyetlenül hosszú, várakozástól terhes este vette kezdetét. Julie egyre nehezebben viselte, hogy semmit nem a lányáról. Több ízben megpróbálta hívni, de minduntalan a hangposta jelentkezett be Jenna könnyed hangjával. Julie végül elbóbiskolt, mert teljesen úgy érezte, hogy leszívták az energiáit. Ráadásul azért is volt olyan nyugtalan, mert hamarosan haza indult volna és nem akart haraggal elválni a lányától.
Julie rémálomból riadt fel valamikor a hajnali órákban. Amint felkelt, első útja Jenna szobájába vezetett. Csakhogy csalódott, hiszen az ágy érintetlen volt, a lánya még mindig nem érkezett haza. Az anya a könnyeivel küszködött, mert ráébredt, hogy az az átkozott férfi ennyire megbolondította az ő kicsi lányát. Elkeseredésében Julie újra tárcsázott, azonban ezúttal sikerrel járt. Legalábbis első pillanatban így gondolta, mert nem a hangposta jelentkezett, hanem fogadták a hívását.
- Halló? Jenna, ott vagy? – Julie reménykedett, hogy sikerül beszélnie a lányával.
- Jenna telefonja, milyen üzenetet adhatok át? – egy kissé álmos férfihang szólt bele a készülékbe, amitől az anya minden idegszála pattanásig feszült.
- Ki maga? Hol van a lányom? Vele akarok beszélni! – Julie erélyesen adta a férfi tudtára a szándékát, mert nem akart tovább vele beszélni. Jenna-t akarta, leginkább észhez téríteni, hogy mekkora őrültséget csinál.
- Oh, Mrs. Perry, örvendek ennek a véletlennek, hogy legalább így telefonon megismerhetem Önt. – Eric gyorsan kapcsolt, s a maga lehengerlő hangjával próbálta az anyát is a bűvkörébe vonni. Azonban ez keményebb diónak ígérkezett, mint azt első körben gondolta volna.
- Maga az! – Julie tüdejében rekedt egy pillanatra a levegő, de amint megtalálta a hangját nem finomkodott tovább. - Maga gátlástalan alak! Hagyja békén a kislányom! Maga piszok, romlott, züllött férfi! Hogy képes ezt tenni a lányommal és a feleségével? A kicsapongó, erkölcstelen, szégyentelen fickó! – Julie-ban olyan mértékben dolgozott a harag, hogy egész sor sértést zúdított a rosszéletű férfira.
- Köszönöm a bókokat, de szólítson nyugodtan egyszerűen Eric-nek! – Ezzel megint Julie tüdejében rekesztette a levegőt néhány másodpercre. Eric kifejezetten jól szórakozott, még így is, hogy a legkényelmesebb és legszebb álmából verték fel.
- Eric! – nyomta meg rosszallóan a szót az anya. – Hol van a lányom? Beszélni szeretnék vele!
- Sajnálom, de most nem tud önnel beszélni. Nagyon kimerítő estében és éjszakában volt részünk. Most jóízűen alszik, de mindenképp átadom neki, hogy kereste! További jó éjt, szép álmokat, Mrs. Perry! – Eric bontotta a vonalat, és ettől Julie kis híján felrobbant. Csak azért is újra tárcsázott, de ekkor ismételten a hangposta jelentkezett be. Az anya csalódottan rogyott le, egyszerűen fogalma sem volt, most mit tegyen...


***




Kavargó gondolatok... 2. nekifutás...



Sziasztok,




nos, ha nem bánjátok, akkor folytatnám a tegnapi eszmefuttatásom. Egy kicsit, sőt lehet, hogy nem is kicsit vagyok bajban. Teljesen vegyesek az érzéseim, és azt hiszem, mindenek előtt magamban kellene rendet tenni, vagyis legalábbis a gondolataim és érzéseim helyre tenni.

A tegnapi nap után mondanom sem kell, hogy borzalmas volt az éjszakám. Én, aki egy huzamban végi szoktam aludni minden egyes éjszakát, még csak pisilni sem kelek fel, most nem tudtam aludni. A „fantasztikus” álmatlan éjszakában pedig ment az agyalás ezerrel. Nem, egyszerűen olyan vagyok, hogy meg kell rágnom a dolgokat és utána tudok csak tovább lépni. Senkinek még csak hasonlót sem kívánok, mert ennél nincs rosszabb, mert újra és újra azon agyaltam, mit kellett volna másképp, sőt egy pillanatig eljutottam odáig, hogy talán nem így kellett volna. Egy szóval nem kevés bűntudatot éreztem. DE aztán ez volt az a pont, amikor végül meg tudtam magammal beszélni, hogy ebben aztán én vagyok a legkevésbé bűnös. Nos, így aztán megalapozott volt a reggelem. Bocsánat a szóért, de mint a mosott szar úgy keltem fel és mindamellett, hogy hiányzott az alvás még igen csak paprikás hangulatba is kerültem.

Miért? Mert rájöttem, hogy az a másik személy a saját felelősségét próbálta rám hárítani. SŐT a saját hülyeségét kivetíteni rám! Megvilágosodtam, és NEKTEK IS KÖSZÖNÖM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT! TI SE HAGYJÁTOK MAGATOKAT, TI SE ENGEDJÉTEK, HOGY ILYEN TÖRTÉNJEN VELETEK!!!

Ugyanakkor egy elég elgondolkodtató dolog, miért éppen másra akarja valaki hárítani a felelősséget. Legfőképpen ha elvileg önálló felnőtt emberekről van szó. Ez így egyáltalán nem működik, mert igenis aki amit elszúr, azért vállalnia kell – vagyis jobb esetben vállalnia kellene a felelősséget. Talán rosszul gondolom? Vagy a felelősségvállalás smafu manapság? Másrészt, elég elkeserítő, ha valaki eddig nem tanulta meg, akkor egyáltalán mit várunk/mit várhatunk tőle később? S nemcsak tőle, hanem akár a gyerekeitől…. és így tovább…

Mint ahogy indítottam hatalmas kettősséget érzek magamban. Nagyon furcsa volt ez a mai nap. Sokat gondolkodtam, és mostanra mindössze CSALÓDOTTSÁGOT.

Azonban azt is tudom, sokszor megéljük a csalódást, az élet része. Szükséges a gyász egy fajtája, bár hogy őszinte legyek, mostanra sokkal jobban érzem magam. Eljutottam odáig, megértettem, felfogtam MINDEZ NEM AZ ÉN HIBÁM. Ergo egy cseppet sem vagyok ezért felelős. Az eszem ezt már az első pillanattól kezdve tudta, de ettől függetlenül fájt a lelkemnek, és még ugyan kicsit fáj, de már nem bánom. Úgy tűnik, hogy ennek a barátságnak itt és most vége.

Meghagyom a lehetőséget bármiféle lépésre, azonban egyáltalán nem én fogom megtenni az első, sőt a második, de még a harmadik lépést. Nem én viselkedtem gyerekesen, és elég abszurd, hogy az sértődik be, aki elvileg a segítséget kérné. Noh, de mindegy.



Most egyenlőre ennyi voltam.

Puszi,



ZoÉ

Kavargó gondolatok...

Sziasztok,

ezúttal nem egy fejezettel érkeztem, és nem féljetek ne is egy amolyan komiért könyörgéssel. Egyszerűen csak le kell írnom a gondolataim, mert úgy érzem, hogy fel tudnék robbanni. Sőt ha nem lenne fizikai akadálya akkor már meg is tettem volna. Előre bocsátom, hogy fogalmam sincs, hogy a zagyválásomnak lesz-e eleje és/vagy vége.

Az alaptézis, ami ezt az egész folyamatot az elindította nálam, mármint, hogy billentyűzetet ragadjak, abból adódik. NE ÉRTEM AZ EMBEREKET. Ráadásul ez így nem is teljesen igaz, mert nem csak az embereket, a saját barátaimat nem értem. Egyszerűen nem tudok kiigazodni a sorok között pedig minden egyes idegszálam azért kiált, hogy végre megértsem, felfogjam a dolgokat. Vagy legalábbis azt, miért alakultak így a dolgok.
Nevek nélkül, homályos utalásokkal csak a lényeg röviden: mindig úgy éreztem, és úgy gondoltam, hogy a család mellett a barátok töltik be a fontos szerepet az életemben. Ennek megfelelően mindig nyitottan, készségesen és segítőkészen álltam mindenkihez, aki problémával fordult felém. Volt szó arról, hogy csak egy barát kellett, aki meghallgat, ott voltam. Barát, aki tartja az emberben a lelket, ott voltam. Barát, aki ügyes-bajos gondjához tanácsot kér, ott voltam. És ilyen helyzetekben az ember azt gondolná, hogy ez oda vissza működik. Azért hogy feltétel nélkül ad és ad az ember, azért cserében egy kis megértést, olyan esetben egy kis támogatást vagy egy tanácsot kér.
Azonban a mai nap komolyan mondom egy igazi pofáncsapással ért fel. Egy számomra kedves jóbaráttal történt a beszélgetés, amely tulajdonképpen tanács és segítségkérést is tartalmazott. Igen ám, de mit teszel olyankor, ha látod/hallod/gondolod, hogy a másik hülyeségre készül, hülyeséget akar csinálni??? Nos, én úgy gondolom, mindamellett hogy elmondom a véleményem, és igyekszem felhívni a figyelmét, hogy hülyeségre készül. Cáfoljatok meg, ha nem így van.

Tudom, mondták már nekem, hogy naiv vagyok. DE úgy érzem, hogy barátok esetén igen is ez a teendő. Tény, hogy nem kell megfogadni a tanácsot, és ha meg lehet valósítani a hülyeséget.
Azonban egy cseppet sem érdemli meg az ember a barátjától, az olyasfajta megnyilvánulást hogy végül egy nem éppen kedves mondat után rávágják a telefont.
Talán csak túl érzékeny vagyok, talán tényleg csak túl naiv. Lehet, de nem vagyunk egyformák. másképpen látjuk a világot. és mindenki a saját tetteiért felelős. Talán a környezetünkre fel vagyunk készülve, hogy bizony kemény harcok folynak az életben, de jobb esetben a barátoktól ilyesmit nem várnál. Főleg, ha tényleg a segítő szándék vezérel.

Köszönöm az életnek, mert egy újabb tapasztalattal lettem gazdagabb. Csak ilyenkor azért mégis megállok egy pillanatra. Hoppá ha a baráttól ezt kapod, akkor egyáltalán mit várhatsz egy esetleges rosszakarótól v. ne adj isten egy ellenségtől??? És akkor kire számíthatsz a későbbiekben?

Hát, jelen pillanatban rohadtul kiábrándultan látom a világot... Ezzel csak én vagyok így? Ti hogy látjátok???





Just the way you are 18.




Julie nagyon élvezte a lányával töltött idő minden pillanatát. Mikor a lakás ajtajában állt, akkor végig futott a gondolat, hogy talán túlságosan elhamarkodottan döntött és hiba volt értesítés nélkül beállítani. Tudta, hogy bizony az ő kicsi lánya felnőtt, s megvan a saját, önálló élete. Tisztában volt azzal is, minden szülő sorsa az, hogy egyszer szabadjára engedje a gyermekeit. Azonban ez mégis olyan nehéz volt. Soha nem árulta el Jenna-nak, hogy a költözését követően napokig zokogott, ha rá gondolt. Iszonyatosan féltette őt, legfőképpen New York-ban. Ez a félelem azóta jelentősen csökkent, s a közösen eltöltött nap megnyugtatta. Jenna és Rose kitűnően beilleszkedtek, egyáltalán nem elveszett kislányok többé.
Az anya kicsit odébb volt, azonban a megszólaló mobil hangjára figyelt fel. Elmosolyodott, ahogy a lánya vidám hangját meghallotta. – Biztos a barátja az. – futott végig a gondolat Julie fejében, amit azonban egy másik is követett. – Még nem is beszélt róla. – ezzel tulajdonképpen megalapozta az újra feléledő nyugtalanságát. Kicsit félre húzódott, s titkon figyelte a lánya minden egyes mozdulatát, minden egyes szavát. Julie nem hallott minden szót, mert a Jenna túl nagy figyelmet fordított arra, hogy ez így legyen. Az a néhány szófoszlány, pedig a legrosszabb irányba terelte a fantáziáját. – Eric – most már egy nevet is tudott, de az már egy cseppet sem tetszett, hogy ez a férfi miért csalja a lányát egy szállodába.
- Mama, ne haragudj, de el kell intéznem valamit, ami nagyon sürgős. – Julie csalódottan hallgatta a lánya szavait. Az anya egyáltalán nem értette, miért nem árulja el, hova megy Jenna.
- Rendben kicsi, addig mi remekül el leszünk Rose-zal. – Jenna egyszerűen bólintott és egy könnyed puszi után már ott sem volt. Julie kissé összezavarodott, és néhány aggasztó gondolat befészkelte magát a fejébe, amiktől nem tudott egyszerűen szabadulni. Bárhogy próbálta elhessegetni őket, csak nem sikerült, vagy ha mégis, akkor még rosszabbak jöttek a helyére.
Kicsivel később Julie és Rose, immár ketten a hangulatos kis kávézóban üldögéltek. Julie-nak rettenetesen megfájdult a feje, s igyekezett egy erős kávéval orvosolni. Egy csendes kis zugban húzták meg magukat, távol az utca sosem nyugvó zajától. Ott a kis asztalnál úgy érezték mindketten, mintha a béke szigetének egy kicsiny kis darabkát találták volna meg. Julie lassan kevergette a fekete kávéját, míg Rose a cappuccinoját kortyolta.
- Rose, ha kérdezek valamit, akkor ugye őszintén válaszolsz? – Julie megállt a kávéja kevergetése közben, és helyette mélyen Rose szemébe nézett.
- Igen, természetesen. – bólintott egyből a lány, azonban tudta, hogy valami nagyon komoly kérdésről lehet szó, ami ennyire aggasztja az anyját.
- Mi van mostanában Jenna-val? Valami van, tudom és érzem. Az anyja vagyok. – bukott ki minden Julie-ból, nem így akarta tálalni, de egyszerűen tovább már nem bírta.
- Túlhajszolt, túl sokat vállal. – felelte egyszerűen Rose, bár ezt így önmaga se nagyon akarta elhinni.
- Nem, ez nem az. Rose. Ismerem vagyis ismertem a lányom. Az én lányom megváltozott. – szögezte le határozottan az anya, és minden egyes kimondott szóval egyre biztosabbá vált benne a véleménye.
- Nem tudom. Legalábbis én nem tudok róla. - hajtotta le a fejét Rose, mert ő is észrevette Jenna változását. Azonban ő próbált türelmes lenni, hogy a barátnője menjen hozzá és ő avassa be. Ami tulajdonképpen Julie érkezése előtt majdnem meg is történt. Jenna talán elmondta volna, ha ketten maradtak volna. - Igazság szerint én sem tudok sokkal többet. Mostanában alig találkozunk, alig beszélünk. Mintha bezárkózott volna a saját életébe. – összegezte végül Rose a gondolatait.
- Talán valamibe belekeveredett? – egy aggodalmasabb lett Julie hangja, s újra előkerültek a korábbi félelmei.
- Azt nem hinném. Legalábbis úgy gondolom, mert elég sok egyszerre az egyetem, a vizsgák és persze a gyakornoki hely.
- Barátja? Ki az az Eric? Mert akkor már csak az lehet! Egy nem hozzá való férfi. - Rose meghökkent, s ez az arcára is kiült. - Tudtam, igazam van! Gyerünk Rose, tudnom kell.
- Nem tudom, ki az az Eric. Nem ismerem ezt a nevet, de Jenna tényleg találkozgat valakivel. De én is alig tudok róla valamit. Nem sokat árult el, sőt szinte semmit. – Julie olyan szemeket meresztett Rose-ra, hogy kénytelen volt beszélni.
- Valamit mégis tudsz, a tekinteted azt súgja. – az anya azonban ennyivel mégsem elégedett meg. A lelke mélyén érezte, hogy itt jóval többről van szó.
- Annyit tudok, hogy nős a pasas. Semmi többet.
Az anyát mellbe vágta a kijelentés. Az ő egyetlen, kicsi lányát egy nős férfi szédítette meg, aki biztosan kihasználja, megrontja. Ugyanakkor egy másik gondolat sem hagyta nyugodni, és már érezte is, hogy a könnyek szúrják a szemét, hiszen egyáltalán Jenna is hogy hagyhatta magát. Nem így nevelte, nem ilyen ledér nőnek a lányát.


***


A vadul vágtázó szívét hallgattam, ahogy még mindig a mellkasán feküdtem. Ellepett bennünket a víz, s alatta Eric játékos ujjai cirógatóan futottak végig az oldalamon, a hátamon, a fenekemen. Jóleső és érzéki volt a kényeztetése, tőle kissé szokatlan. S ráadásul egyáltalán nem a rá jellemző erotika sütött belőle, már-már gyengédség sugárzott belőle. Olyan kényelmes, nyugodt volt körülöttünk minden, hogy teljesen megfeledkeztem mindenről. Talán, ha más körülmények között, más feltételekkel találkoztunk volna, akkor Eric sem lenne ilyen hideg és olykor érzéketlen. Szinte tökéletes volt a karjaiban töltött néhány pillanat. Aztán észbe kaptam, csak egy-két óráról volt szó. Így kénytelen voltam elszakadtam Eric-től.
- Mennem kell. – jelentettem ki, míg igyekeztem felülni és normálisan elhelyezkedni a kádban. Valóban hatalmas volt a kád, s könnyű szerrel elfértünk mindketten. Eric kissé szétnyitott lábai között ültem felhúzott térdekkel, s igyekeztem nem a legbecsesebb testrészét fixírozni. Pedig nagyon is izgató volt a látvány.
- Azt hittem, megbeszéltük. Maradsz! – Eric valamivel feljebb csúszott a kádban, megint elővette a parancsolgatós hangszínét. Mélyen a szemébe néztem, és ez végzetesnek bizonyul, hiszen rabul ejtette a tekintetem.
- Nem tudok most maradni. Az anyám meglátogatott, s így is úgy szöktem meg. A barátnőmre hárítottam a dolgot, hogy az anyámmal legyen.
- Nah látod, akkor elvan. – Eric helyeselt, de ez egyáltalán nem tetszett nekem.
- Ez így akkor sem jó. Alig látom, nem is járok haza. Vele kéne lennem. Nem pedig veled szexelni végkimerülésig.
- Micsoda rossz kislány vagy! – játékosan közelebb húzott magához. Eric végül elhallgatott és maga elé meredve nézett, már kezdtem megijedni, mi a fene lelte hirtelen. De aztán megszólalt. – Menj, de gyere vissza!
- Ezt mégis hogy gondolod? – meghökkentő volt, hogy hajlandó elengedni. Máskor inkább újabb rohamba kezdett volna, csak azért, hogy elérje a célját.
- Úgy, hogy legyen. Elengedlek, de azt akarom, hogy amint tudsz, gyere vissza! – nem csak képletesen, hanem fizikailag is elengedett, de gondoskodott arról, hogy még véletlenül se legyen más választásom.
Aztán mellettem ellépve kiszállt a kádból. Teljes valójában megcsodálhattam a hosszú izmos lábakat, a formás és kemény fenekét és a kellemesen kidolgozott felsőtestét. Egyáltalán nem a kigyúrt kategóriába esette, mégis túlságosan jól esett rá nézni. Szinte végzetes volt, legfőképpen azért, mert teljesen a zsánerem volt. A fizikai felépítését tekintve teljesen, bár a szellemi résszel nem kevés aggályom volt. Törölközőt tekert a dereka köré, így teljesen elrontotta a látvány. Nem is volt baj, ideje volt már nekem is megmozdulnom. Már úgy is teljesen kiáztam, ezért én is kiszálltam a kádból, közben persze nem bírtam uralkodni a gondolataimon, ahogy azon morfondíroztam, tényleg vissza jöjjek-e.
- Nem ismerek még egy ilyen telhetetlen pasit. – dünnyögtem az orrom alatt törölközés közben, s nagyon reméltem, nem hallotta. Csakhogy éppen úgy, mint máskor, most is tévedtem Eric-kel kapcsolatban.
- Telhetetlen? Nem vagyok az, hanem te vagy túl fenséges. – megragadott és a falnak szegezett. – Megállj, ezért még számolok veled! Neked sem esik nehezedre újra és újra belemenni a szexbe velem. – Eric a nyakamba hajolt, a nyelvét végigfutatta a fülem tövéig. – Könnyen elcsábítható vagy! – egyáltalán nem tetszettek a szavai. Nem akartam, mégis felemelte a fejét és a szemeimbe nézett, úgy folytatta a mondanivalóját. – Most öltözz, még mielőtt meggondolom magam! Visszajössz és velem töltöd az éjszakát! A teljes éjszakát!
- Utálom a parancsolgatásod. Tudd meg egy zsarnok vagy!
- Lehet, de így mindig elérem a célom. Azt se felejtsd el, nálam van az irányítás, ahogy a pénz is. Neked meg azt kell tenned, amit én mondok!
- Talán némi jó modorral még előbb célhoz érnél. De úgy tűnik, te képtelen vagy rá. – már egyáltalán nem érdekelt, mit csinál velem. Könnyedén kibújtam a karajai közül, most talán először nem akart megállítani. Elegem volt a parancsaiból. Bőven elég lett volna, hogy normális hangnemben elmondja, mit akar. Úgyis megtettem volna bármit is kér, és már nem feltétlenül a pénz miatt.
- Képes vagyok rá! – vérig sértetten húzta fel az orrát, s elindult az ajtó fele. Még mielőtt egyedül hagyott volna, hozzám vágta a rólam leszedett törölközőt. Nagyot sóhajtottam, és finoman szárazra dörzsöltem magam, majd felöltöztem.
Mikor előmerészkedtem a fürdőből, akkor túlságosan nagy volt a csend a lakásban. Bizonytalanul indultam el kifele, mert a hálóban nem találtam Eric-ket. A nappaliban fedeztem fel, a bárpult mellett, nekem háttal állt még mindig egy szál törölközővel a csípője körül. Hallatszott, ahogy a jégkockák megcsörrennek a poharában, mikor a szájához emelte.
- Eric! – szólítottam meg lágyan, mire hátra nézett, aztán egy újabb korty után megfordult. Lángoló tekintettel nézett rám, azok a csodás szemek szinte izzottak. Talán csak a legtüzetesebb szex közben láttam ilyennek. Közelebb jött, azonban direkt úgy állt meg, hogy az étkező asztal közöttünk legyen.
- Nesze itt van! – csúsztatott végig egy borítékot az asztalon, melyből néhány bankó kicsúszott. – Jól teljesítettél, minden szempontból kielégítő volt a szolgáltatás. Úgyhogy megérdemelsz minden egyes dollárt. De legkésőbb kilencre itt légy!
Megalázott ismét, nem is kicsit, azzal hogy úgy fizetett ki, mint egy olcsó kurvát. – Talán tényleg annyi vagyok a szemében. Egy olcsó játékszer, mellyel kedvére játszadozhat, míg egyedül van. – Megsértettem, pontosabban vérig sértettem és ezzel revansot vett. Csakhogy azt nem látta, hogy most már parancsolgatások nélkül is képes volt irányítani. Hiszen vele a szex olyan, mint a legfinomabb, legmámorosabb drog. Egy különleges keverés egyedi ízzel és aromával, már szinte egyszeri fogyasztás után is azonnal függővé változtat bárkit. Legfőképpen ha olyan rendkívüli aktusban van része a drogosnak, mint amilyenben nekem ma volt részem.
Felszegett fejjel, de megszégyenítetten csak azért is felmarkoltam a pénzét. Erősnek akartam mutatni magam, ezért álltam a tekintetét. - Nem adom meg neki azt az örömet, hogy lássa, mennyire bánt! – sulykoltam magamba, és még a fogaim is összeszorítottam. Aztán hátra arcot vágtam és elindultam a lift felé. Néhány jó hosszú percig meg voltam róla győződve, hogy nem jövök vissza, viszont azt is beláttam, ha így döntök, akkor bizony ő nyer. Ezt pedig egyáltalán nem akartam. Eric az újabb bántásával csak azt érte el, hogy még inkább megerősítse bennem az ellenállást. – Ellent fogok állni! – határoztam el magam. – Bár a szexnek úgy sem fogok. Úgy sem tudok. – forgattam meg a szemeim, mikor beszálltam a liftből. Egy kicsit bíztam benne, hogy megállít, vagy legalábbis valamiféle megbánást mutat, de rájöttem, mennyire nevetséges gondolat volt részemről. Bár a liftből visszanézve, még mielőtt becsukódott volna az ajtó, akkor észrevettem, hogy a poharával a kezében az ajtóban támaszkodott és ismét elgondolkodva figyelt engem. De már mindegy is volt.


***


- Utálom a parancsolgatásod. Tudd meg egy zsarnok vagy! – szüntelenül ismétlődött Eric fejében. Mástól is megkapta már, más is mondta neki, pontosabban a fejéhez vágta. Az azonban kevésbé vagy egyáltalán nem is érdekelte. Azonban Jenna-tól képtelen volt elfogadni. Más talán ebben az esetben meg is bánta volna, hogy így viselkedik, de Eric-ben még csak a megbánás halvány szikrája sem volt. Ráadásul dühítette Eric-ket az a feltételezés, miszerint képtelen a jó modorra. Sértette még a feltételezés ténye is, hogy valamire nem képes.
Aztán ahelyett, hogy normálisan viselkedett volna, még inkább megalázta Jenna-t. Eric ugyanakkor meglepődve figyelte, ahogy a lány nem ijedt meg tőle, sőt még a tekintetét is állta. Majd Jenna felemelt fejjel összeszedte a pénzt, s távozott. A férfi végigkövette a tekintetével a lányt, s most tudatosult benne, mit tett. Továbbra sem a megbánás miatt, hanem sokkal inkább az nyugtalanította Jenna vajon hajlandó lesz-e visszamenni hozzá. Azon az egy telefonszámon kívül semmit sem tudott róla. Eric felhörpintette az italát, viszont a gyomra korgása figyelmeztette, hogy ideje lenne ennie is.
- Amilyen jól indult a nap, olyan szar lett. – huppant le étkezés után a dolgozószobájába a férfi. Az idő csak ment, viszont Jenna-ról még mindig semmit sem tudott. Egy kedves ismerős jutott az eszébe, aki már máskor is nagy hasznára volt. Gyorsan tárcsázta a számát, s türelmetlenül várta, hogy felvegye.
- Micsoda kellemes meglepetés. – búgta bele a telefonba a szexis hang. Eric elmosolyodott, de tovább nem húzta az időt.
- Rox, remélem, hogy most sem hagysz cserben! – dőlt hátra a férfi a székében, s mintha csak egy tárgyalást vezényelne le, próbálta minden hidegvérét megőrizni, ami nem volt egyszerű, hiszen ha csak rágondolt Jenna-ra, a teste egyből reagált.
- Mondjad Szívem, tudod, hogy te vagy a legjobb ügyfelem! – hízelgett Roxan, bár tényleg Eric nélkül nem juthatott volna feljebb a ranglétrán, s most is csak fekve keresné a pénzt.
- Minden információra szükségem van Crystal-ról. – jelentette ki Eric határozottan. – Lehetőleg a leghamarabb, ugyanakkor ez maradjon kettőnk között.
- Nem késtél ezzel? – kérdezett vissza Roxan, hiszen tudomása szerint már nem egy éjszakát töltött Eric a lánnyal.
- Nem. Sosem késő a háttérkutatáshoz. – a férfi röviden válaszolt nyers hangon, s közben vett egy pillantást az órára. Ahogy múltak az órák, úgy lett egyre feszültebb, s ezt zsigeri szinten érzete.
- Megértettem. Meg kell keresnem az iratokat. – Roxan már régen megtanulta, hogy nem szabad Eric-kel ellenkezni és azonnal ugrani kell.
- Rendben, hozd el őket nekem! Ne aggódj, meghálálom. – lágyította el a hangját Eric. – Kapsz egy órát!
A férfi szűk határidőt szabott Roxan-nak, akinek nem volt ideje álmodozásra. Gyanús volt neki, hogy Eric ilyesmire kéri, de ha úgy is találkoznak, akkor rá fog kérdezni. Ezzel a gondolattal szállt be a taxiba. A sofőr végigmérte, de csak közönyösen elmondott címen kívül semmi mást nem kapott. Roxan szexisen elegáns volt, így mikor megérkezett a felhőkarcoló bejáratához meg sem állították, sőt az ajtót is kinyitották előtte.
Eric nehezen viselte el azt az egy órát, amit Roxan-nak adott. Próbálta magát elfoglalni, csakhogy igazán semmihez sem volt kedve. Az olvasásban nem lelte örömét, az üzlet is csak sekély állóvízként vészelte át a hétvégéket, s társaságra tulajdonképpen nem vágyott, vagyis csak egyetlen személyt akart mielőbb maga mellett tudni. Mikor végre lejárt a nyavalyás egy óra felpattan is a lift körül keringve várta Roxant.
- Végre, hogy ideértél! – csattant fel türelmetlenül Eric.
- Oh, édesem, rohantam hozzád, ahogy tudtam. – dorombolt Roxan a férfinek, s üdvözlésként, illetve a régi idők emlékére csókot váltottak.
Mindkettőjükben ugyanaz a képsor elevenedett meg, azt a bizonyos éjszakát soha életükben nem felejtik el. Azonban ez már tényleg csak szép emlék maradt meg nekik. Eric egyből ráharapott az aktára, melyben Jenna adatai sorakoztak. Cordelia nagyon szigorú szabályokat állított mindig is, a lányait folyamatos ellenőrzés alatt tartotta. Talán más ügyfelétől elzárták ezeket az információkat, de Eric különleges volt minden tekintetben.
- Egy italt? – kérdezte végül a férfi, fel sem nézett az anyagból. Falta az információkat, melyektől előrelépést várt.
- Nem, kösz. Ezt most kihagynám. – Roxan figyelte Eric-et, és elmosolyodott az invitálása miatt. – Ha más nincs, akkor mennék. Pierre már vár rám. – mosolyodott el a nő, és nagyon remélte, idejében megérkezik a megbeszélt találkozóra.
- Pierre? – most először emelte fel a fejét Eric, ismerős volt számára a név, hiszen nem túl sok francia üzletemberre volt dolga. Érdeklődve kérdezett vissza, mert érzékelte Roxan hangjának változását. A mindig független nőről nem akarta elhinni, hogy egy férfiért képes feladni a függetlenségét.
- Igen, Pierre, Pierre Betranche. Évfordulót ünnepelnénk. – vonta meg a vállát Roxan, mintha valamiféle mellékes dologról beszélne.
- Gratulálok. Menj csak, minden megvan. Az aktát pedig visszajuttatom hozzátok. – Roxan csak bólintott és búcsút intett. – Add át üdvözletem Pierre-nek! - Eric a hír hallatán elmosolyodott, mert ez az információ még hasznára lehet.
Roxan amilyen gyorsan jött, úgy távozott is. Eric pedig magára maradt az iratokkal, melyeket alaposan áttanulmányozott. Egyre biztosabb volt benne, mit kell tennie. Már csak az volt a kérdés, hogyha az óra kilencet üt, akkor Jenna megérkezik-e.