Just the way you are 29.


A békésen alvó férfi hosszú és sűrű szempillái megrebbentek. Boldog mosoly suhant át az arcán. Kifejezetten szépet álmodott, ha lehet ilyet állítani egy bujasággal fűszerezett képekről. Nem is a hely, mint inkább a társaság volt számára a legfontosabb. Kényelmesen hátradőlt a hatalmas karosszékben, míg a ledér tündér csábítóan lejtett felé. A barna fürtök éppen úgy hullámoztak, mint a dús keblek, melyeket éppen csak elfedett a csipke. A lány izgatóan simított végig a testén, majd könnyed léptekkel közelített a felhúzott férfihez, aki kapkodva kapott a lány után, mintha attól félne, elillan előle. Az ölébe vonta, mindkettőjük vére pezsgett, és a férfi minden érintése még inkább fokozta a lány izgalmát, aki végül hátravetett fejjel vonaglani kezdett, miután a férfi megszabadította a lányt a csipkés bugyijától és magára húzta.
Eric izgalmának csúcsán ébredt, azonban a kielégületlenség nyomát hordozta magában. Minden egyes porcikája fájón kiáltott a lány után. Kellett jó néhány pillanat, míg az esze utol érte és felismerte az álmából a csábító teremtést. Már nem először álmodott vele, bár senkinek sem vallotta volna be. A férfi nagyokat sóhajtott, semmit sem csillapodott a vágya. Emiatt sem bánta, hogy abban a pillanatban egyedül van. Bár egy pillanatig végig futott az agyán, hova tűnt a felesége, majd ismét inkább a másik nőre koncentrált. Akit mindennél jobban vissza akart kapni, s éppen ezért konkrét tervvel állt elő.
Első lépésben a terve kivitelezése érdekében erőt kellett vennie, kellően uralkodjon magán. Ez azonban egyre nehezebben működött. Az álom édes pillanatai rövidesen rémképekké alakultak, hiszen eszébe jutott a múlt este és az is, hogy Jenna nem egyedül távozott az étteremből. Eric úgy gondolta, hogy csak valami töketlen félnótás az, aki nem ismeri fel Jenna adottságait, s aki nem tudna mit kezdeni vele. Aztán hirtelen ráeszmélt a férfi, hogy a világ egy hatalmasat fordult, s már egyáltalán nem ő élvezheti a remekbeszabott légyottot a lánnyal. Kínzó érzésként jelent meg benne a hiány, melyet minden áron orvosolni akart. Előkapta a mobilját és tárcsázott. Türelmetlenül várta a kapcsolást, de csak a hangposta jelentkezett. – Sípszó után tedd a dolgod! – Ennek a rövidke, ám hatásos üzenetnek köszönhetően, amit Jenna suttogott a telefonba, Eric még indulatosabban érkezett meg az irodába.
A feldúlt férfi úgy viharzott el barátja előtt, mintha láthatatlan lenne. William a szemeit forgatta, majd az aktát átnyújtotta a megnémult kolléganőnek, hogy intézkedjen, ezt követően pedig a barátja után sétált. A reggeli nyitányban valahogy igazolni látta a feltevését. William valahogy sejtette, hogy sokkal mélyebb szálakkal kapcsolódik össze Eric és Jenna, mint azt akár ők, vagy akár a körülöttük lévők gondolják. Erre akkor jött rá igazán, mikor Eric mindent kész volt feladni, a legkedvesebb időtöltését, csak azért, nehogy bajba sodorja a lányt. William tudta, hogy Eric ilyen önzetlen cselekedetet még soha életében nem tett. Soha nem volt még olyan ok, mely elérte volna, hogy a férfi lemondjon valami olyan dologról, amit annyira akart. Túlságosan is birtokló volt.
William magában rágódott, és egészen addig nem tudott napirendre térni a dolgok felett, míg édes csókok közepette Sandy ki nem szedte, mi bántja. S akkor a szeretett nőt magához ölelve, selymes bőrének csábító menedékében, fenséges illatának fogságában, s ahogy megeredt a nyelve rájött az egész nyitjára. Hangosan magyarázott, míg Sandy csak csendben cirógatta, s egyre jobban megnyugodott. Aztán forró csókokkal köszönte meg a nő odaadó figyelmét, de még mielőtt elmerültek volna a szerelemben William-nek eszébe jutott, hogy megeskesse Sandy-t. Könyörgően nézett rá, kérlelte, még véletlenül se szólja el magát Elsey előtt. Sandy nehéz helyzetbe került, azonban végül mégis beleegyezett, hogy tartja a száját.
Kopogást mellőzve, William csendbe lépett be az irodába, de a titkárnőnek meghagyta, senki se zavarja meg őket. Eric az asztala mellett állt telefonkagylóval a kezében, éppen olyan bosszúsan, mint ahogy megérkezett.
- Mi van veled, Eric? – William kényelmesen helyet foglalt a tekintélyt parancsoló íróasztallal szemben. Pár pillanat alatt felmérte a helyzetet, és levonta a helyes következtetéseket.
- Semmi. – morogta Eric, míg ahelyett, hogy leült volna a székébe inkább a hatalmas üvegfelületet tűntette ki figyelmével. Ideges volt, s emiatt inkább egy helyben tipródott. Nem bírt volna megülni a seggén.
- Látom. – vágott vissza William. – Amúgy köszönöm kérdésed, minden a legnagyobb rendben. Oh, én meg kifejezetten kipihent vagyok. Áh, Sandy-vel pedig élvezzük az új kalandokat. – William igyekezte humorral feloldani a kissé fagyos hangulatot. Azonban úgy tűnt, Eric egyáltalán nem vevő semmire. Így kénytelen volt komolyabb hangnemben folytatni a beszélgetést. - Remélem a közelgő tárgyalásról sem feledkeztél meg.
- Egyáltalán nem. – Eric egyből válaszolt, de még csak meg sem fordult. - Jenna itt van már? – megfordult és megvonta a vállát. Hidegnek akart tűnni, mintha nem lenne olyan fontos a kérdése. Csakhogy a sürgető hangsúly és a szavak mögött megbúvó indulat túlságosan árulkodó volt egy olyan embernek, aki bizony jól ismerte Eric-et.
- Eddig nem. – William elnyomta a mosolyát és nyugodta hangját vette elő, mert másképpen semmi esélye nem lett volna információszerzésre. – Mi történt? Miért fontos? – semmi válasz nem érkezett, bár a tétova csend sokkal árulkodóbb volt. - Olyan feszült és ideges vagy. Csak nem Elsey fosztott meg az élvezetektől?
- Ne légy nevetséges! – William elvigyorodott teljesen, mert most egyértelműen a régi barátja állt vele szembe. Ezt az Eric-et ismerte kisrác koruk óta, akit még a feltételezés is sért, valaki arra vetemedne, hogy megvonja őt a hőn áhított élvezetektől.
- Hogy is gondoltam, nálatok másképp mennek a dolgok. – forgatta meg a szemei William. Eljutott odáig, hogy igen is provokálni akarta Eric-et, hogy végre bökje ki, mondja ki hangosan, hogy Jenna bolondította meg ennyire.
- Ehhez az ironikus hangvételhez egy cseppet sincs hangulatom. – dühösen sziszegte Eric, de nem adta meg azt az örömöt William-nek, hogy vallomást tegyen.
- Akkor mihez lenne? Bár ahogy elnézlek, lennének ötleteim.
- Ki vele! Hadd halljam, ha annyira okosnak tartod magad!
- A vak is látja, hogy egy kiadós dugás kéne neked. Úgy fel vagy húzva, mint egy Duracell nyuszi.
- Marhaságra neked is van eszed, de inkább azt mond meg, mit tudsz Jenna-ról?
- Már vagy századszorra mondom, hogy semmit. Ma még nem futottam vele össze, nem is hívott, hogy nem jönne. Mégis igazam van, ennyire sürgős, hogy lekezeljen?
- Egyáltalán nem. Teljesen rossz nyomon jársz, máskülönben pedig nem a te ügyed.
- Akkor csak azt áruld már el, így tartod magad távol tőle?
- Nem erről van. Különben is, akarva akaratlanul is belé botlok.
- Ezt most értenem kéne. – húzta fel a szemöldökét William, kellően értetlen képet vágott.
- Nem feltétlenül. – Eric nagyot sóhajtott, és végre leült a karosszékébe.
- Kifejtenéd, akkor talán azzal is megy az idő?
- Tegnap este Elsey-vel mentem vacsorázni, és Jenna ott romantikázott Chad-del.
- Nagyszerű! Mintha még direkt sem válaszhatott volna ennél jobb embert! És most mit fogsz tenni? Sejtéseim szerint nem hagyod annyiban.
- Jól látod, még szép, hogy nem!


***
Tudtam, hogy ebből jól már nem jöhetek ki. Elkéstem, bárhogy igyekezett a taxis képtelen volt előbbre jutni az utcán. – Nagyszerű! – csattantam fel, mire a sofőr ismét végigmért rajtam. Nagyjából egy fél órás késésre saccoltam, azonban mire beértem egy órára növekedett. Idegesen topogtam a liftben, mert úgy tűnt még ez sem akar együtt működni velem. Mikor végre kinyílt a francos ajtó, akkor miért is ne pont azzal fontoskodó libával kellett összefutnom.
- Már régen elkezdődött a munka, jobban tennéd, ha betartanád a szabályokat. – fröcsögött a mérge belőle, de azért sem adtam meg neki az örömöt, hogy bármiféle reakciót elérjen nálam.
- Oké. – felemelt fejjel sétáltam el mellette, ezzel is kifejezve mennyire nem érdekel őnagysága.
- Meg legközelebb jobban megválogathatnád az öltözéked. Ez egy iroda, egy munkahely és nem pedig egy bordélyház.
- Legalább nekem van ízlésem, nem úgy, mint neked. – bájos mosolyommal fordultam meg és úgy mondtam a szemébe a véleményem. Teljesen elvörösödött és egyáltalán nem érintette jól, nem viselte jól a kritikát. A szép arcát a vastag vakolattal szó szerint elcsúfította, nem beszélve arról, hogy ő volt az, aki mindenét kipakolta a kirakatba. Egyáltalán nem vette észre, mennyire közönséges dolog részéről.
Úgy gondoltam, hogy az irodába kicsit meghúzom magam. Megnyugszom, és akkor könnyebben fogom venni a rám váró akadályokat. Bár elepedtem egy kávéért, de azt már nem mertem megkockáztatni, hogy a konyhába egy újabban kolleganővel fussak össze. Inkább a kávémról is lemondtam.
Lendületesen léptem be az irodába, ahol meglepetésként fogadott, hogy William nincs a helyén. Az asztalán felhalmozott iratok alapján már nagyon dolgozott valamin. Úgy fújtam ki a levegőt, mintha egészen eddig bent tartottam volna. Éppen csak leért a fenekem a székre, mikor megszólalt a telefonom. Kiírta a számot és így egyértelműen tudtam, ki keres. Eric.
- Igen? – emeltem a fülemhez a telefont. Tudtam, hogy ez egyáltalán nem jelent jót.
- Csakhogy beértél! – csattant fel, de meglepetésemre megkönnyebbülés csengett a hangjában. – Gyere be hozzám! Most!
- Megyek. – suttogtam a búgó hangnak.
Nagy levegőt vettem és igyekeztem felvértezni magam, mert egy összecsapásra számítottam. Emelt fővel sétáltam végig a folyosón, és mosollyal a titkárnők gyöngye előtt. Egy pillanatra torpantam meg a hatalmas ajtó előtt, majd lendületesen kopogtattam és benyitottam.
- Eric. – szenvtelen hangon szólítottam meg, míg William-nek egy halvány mosolyt is sikerült küldenem. Eric rám kapta a tekintetét abban a pillanatban, mikor beléptem. Perzselt a pillantása, tetőtől talpig végigmért.
- Éppen ideje volt, hogy megérkezz. A munkaidőd már régen elkezdődött. Mi ez az öltözet? – fintorogva ejtette ki a kérdését, míg a szemei összeszűkültek. – Mozgalmas volt az éjszaka. – nem bírta megállni megjegyzés nélkül.
- Pontosan. – dacosan vágtam rá. – És piszkosul élveztem minden pillanatát. – folytattam diadalittasan vigyorogva, mert láttam amint Eric tartása megfeszült, a kezei akaratlanul is ökölbe szorultak. – Már nem volt időm hazaugrani, különben félő, hogy be sem értem volna ma. A 22. és East street sarkán baleset volt.
- Nem kértem részletes beszámolót. Egy cseppet sem érdekel, hogyan teljesít Chad.
- Nem tennék ilyet. – emeltem magasba a kezeim.
- Nekem ennyi elég volt belőletek. Inkább visszamegyek az aktáimhoz. Ott nagyobb biztonságban vagyok. Ne szedjétek szét a házat! – William a kuncogását palástolva távozott. Egy pillanatig figyeltem a távozó férfire, mire a másik előttem termett.
- Tényleg vele töltötted az éjszakát? – reménnyel telt meg a pillantása. Tétovázásra késztetett, bevalljam-e vagy sem. – Mondd meg! Tudni akarom!
- Mi lesz jobb? – hunytam le a szemem. – A megtörténteken úgy sem tudsz változtatni. Másrészt már megmondtam, Chad az egyik barátom.
- Akkor sem akarom, hogy közöd legyen hozzá! Ahogy azt sem, hogy más férfi hozzád érjen vagy lássa a fenséges tested. – magához vont, az egyik kezével átölel, míg a másikkal megcirógatta a nyakam és az arcom.
- Hazug minden szavad. – élveztem a ténykedését, de tudtam, ez úgysem tarthat sokáig. Bár eszembe jutott, hogy ezekben a pillanatokban a felesége szenvedélyesen csalja. – És ez már csak amiatt sem lehet igaz, mert nem leszek a játékszered.
- Akkor legyél a partnerem! – olyan határozottan jelentette ki, mintha a világ legkézenfekvőbb dolgáról beszélne. A tekintete másodpercek alatt csibészes lett a vigyorával együtt.
- És mégis ezt hogy gondolod? – bontakoztam ki a karjaiból. Kellett a távolság, mert éreztem, ahogy a közelsége valamiféle mágikus erővel hat rám. Elgyengít, kocsonyássá tesz engem.
- Lesz az a nagyszabású tárgyalás. Te leszel a kísérőm, mint a személyi asszisztensem.
- Aham, de ha jól sejtem, akkor a személyi szolgáltatáson van itt a hangsúly, amit a hotelben kéne nyújtanom, mi? Mert még véletlenül sem engednél, hogy legalább meghallgassam a tárgyalást? – csattantam fel, mert tudtam, mire pályázik Eric olyan nagyon. Bosszantott a pimaszsága, karba tett kézzel az ablakhoz sétáltam. Neki hátat fordítottam, de mint kiderült ez egyáltalán nem volt jó ötlet.
- Hm, nagyszerű ötlet. – váratlanul a hátamhoz simult, erősen szorított magához, míg a nyakamon éreztem meg forró leheletét. – Ha megjelennél az oldalamon, le se vennék rólad a szemüket és teljesen kizökkentenéd őket. Nekem meg nyert ügyem lenne.
- Még véletlenül sem játszol sportszerűen! – egy finom nyögés szakadt fel a torkomból, mert Eric pokoli izgatóan játszadozott a nyakamban.
- Elkísérsz? Mit válaszolsz? – sürgetően várta a válaszom. – De másképpen is meg tudlak győzni. Beváltom az ígéretem, szívesen megduglak az irodámban, ahol, és ahogyan szeretnéd.
- Eric… - nyögtem fel, de egyszerűen egy értelmes szó sem tudtam kiejteni a számon.


***




Just the way you are 28.

Elsey zavartan sietett vissza az asztalukhoz, még mindig remegtek a térdei, mikor helyet foglalt. Próbálta minél előbb összeszedni önmagát, azonban ez egyáltalán nem sikerült. Az asszony mire kicsit rendezte volna a vonásait, szemtanúja volt annak, hogy Chad néhány pillanattal később, ráadásul kézen fogva távozott egy másik nővel. Olyan érzés volt kettőjük látványa, mintha egy kést forgattak volna meg a szívében. Megértette és felfogta, hogy egyáltalán nem Eric mellett van a helye, azonban most teljesen úgy érezte, elkésett. Elsey szinte érezte magán elhatalmasodni a kétségbe esést, miközben a fejében a férfi szavai. - Ha végre döntöttél, akkor gyere át hozzám, tudod a címem! - Ahogy szüntelenül ismétlődtek a szavak csakis egyetlen dologra tudott gondolni. – Elkésett, elvesztettem. – Nem csodálta, amennyire rossz volt neki egy másik nővel látnia a férfit, úgy annak azt tudomásul venni, hogy a férjével mutatkozott. Elsey hirtelen kapta fel a fejét, mert már abban sem volt biztos, hogy gondolta vagy kimondta az eszmefuttatását. Akkor nyugodott meg, mikor felfedezte, hogy Eric hozzá hasonlóan elgondolkozva szorongatta az üres whiskys poharát.
- Indulhatnánk? – kérdezte csendesen a nő, mire a férje felkapta a fejét. – Nagyon megfájdult a fejem, azt hiszem kezdődő migrén. – tette hozzá gyorsan, hogy még véletlenül se kelljen később magyarázkodnia. Bár tényleg megfájdult Elsey feje, kivételesen nem a migrén volt benne a fő ludas.
Eric nem kérdezett vissza, bőven beérte az eddig elhangzottakkal. Aztán automatikusan intett a pincérnek a számlát kérve, hogy mielőbb indulhassanak, mert már neki sem volt egyáltalán kedve parádézni. Valahol a lelke legmélyén még hálás is volt ezért a francos migrénért, mert így csendben elmerülhetett a saját gondolataiban, melyek egyértelműen Jenna körül forogtak. Miután rendezte az anyagiakat felsegítette Elsey-t, sőt kezét a nő derekára csúsztatta. Így sétáltak a rájuk várakozó limuzinhoz.
A házaspár csendben ücsörgött egymás mellett, mindenki a maga kis világával volt elfoglalva. Mindkettőjüknek megvolt a maga problémája, melyre bőszen kutatta a megoldást. Egyikük sem gondolta, hogy a kutatott megoldás ott van az orruk előtt, minden olyan egyszerűen megoldható lenne, ha végre színt vallanának. Azonban mindenkinek megvolt a kis piszkos titka, amelyet őrizgethetett. Elsey félt, sőt rettegett a következményektől, amelyek rá várnának, ha bevallaná a kalandját Chad-del és elhagyná Eric-et. Nem is maga a válástól félt, mert tulajdonképpen sem gyermekről, sem vagyonról nem kellene dönteniük. Azonban a férfiúi hiúság, büszkeség biztosan elmérgesedő helyzetet eredményezne, ha felfedné, hogy Eric-et pont a legnagyobb vetélytársa miatt hagyná el. Nem is igazán kettőjük között generálna igazán nagy feszültséget, hanem inkább a társasági életben, mellyel garantáltan hosszú időre beszédtémává válnának. Elsey ettől pedig egyenesen iszonyodott, hiszen még most is, így évek multán is tisztán emlékezett, mekkora port kavart a megjelenése a semmiből, majd pedig a házasságuk is hasonló következményekkel járt. A néhány évnyi házasság utáni válás pedig igazi csemege lenne ezeknek a fehérmájú nőszemélyeknek.
Eric néhányszor felnézett a feleségére, azonban fáradt, szinte szomorú tekintete láttán inkább meg sem szólalt. Egyiküknek sem volt kedve sem beszélgetni, vagy bármi mást csinálni. Így miután hazaértek mindenki ment a maga dolgára. Elsey egyből vetkőzni és zuhanyoz indult, míg Eric ezúttal kihagyta a vizes kitérőt, s inkább magára kapott egy pólót és boxert, aztán elhelyezkedett az ágyban a saját oldalán. A férfi érezte, ahogy besüpped az ágy, s a felesége is elhelyezkedik. Azonban az ágy és minden azzal kapcsolatos dolog Jenna-t juttatta eszébe. A rémképek csak nem akarták békén hagyni, mert azt a hamvas, édes testet sokkal inkább magának akarta, minthogy más férfi megkaphassa. Akarta, vissza akarta kapni, ami őt megilleti, ezért már tudta, másnap mit fog tenni.
Elsey ahogy töprengett úgy egyre kilátástalanabbnak látta a dolgokat. Elcsüggedve az utolsó reménysugárba kapaszkodva készülődött lefekvéshez. Belebújt a selyem hálóingébe, aztán nyugovóra tért. Egy cseppet sem tudott nyugodtan aludni, többet volt ébren, mint amennyit ténylegesen aludt. Emiatt sem okozott nehezére a férje előtt felkelni. Tudta, meg kell tennie. Cselekednie kell, míg tényleg késő nem lesz.
Óvatosan és gyorsan készülődött össze, pont emiatt is csupán egy sima farmert és könnyű pamut felsőt vett fel. A haját is csak összekötötte, míg balerinacipőt húzott a lábára. Magára sem ismert, ahogy a liftbe lépett. Egyáltalán nem volt jellemző rá ez a viselet a hétköznapokban, ráadásul az utcára meg főleg. Tovább nem foglalkozott vele, amilyen gyorsan csak lehetett, úgy akart túl lenni a rá váró beszélgetésre. A reggeli igazán nagy csúcs előtt sikerült indulnia, így viszonylag könnyen tudott taxit fogni, sőt miután a toronyház előtt leparkolt a sárga autó a sofőrjét busás jutalommal kecsegtetve kérte, várja meg.
Az asszony nagyot sóhajtott, s elszántan indult bevégezni a küldetését. Az álmatlan éjszaka alatt volt ideje végiggondolni a lehetőségeit, s döntésre jutott. A szíve már az indulás elhatározása óta hevesen vert, de mikor belépett a liftbe akkor kapcsolt rá igazán. A gyomra egy nagyot bukfencezett az izgalomtól, majd amilyen kicsire csak tudott összezsugorodott. Ha ez még nem lett volna elég, akkor a pír is egyre jobban elöntötte Elsey arcát, de ennek némileg örült, mert végre letudhatta a napok óta jellemző sápadtságát. Vadul vágtázó szívvel állt meg az ajtó előtt, még utoljára erőt merített, majd kicsit bizonytalanul kopogtatott. Igyekezett várni, türelmes lenni, bár a múló percek egy cseppet sem kedveztek neki. Miután végképp elfogyott a kitartása, újra kopogtatott, immár bátrabban és erősebben. Most végre hallatszott valami motoszkálás a túloldalról. Az ajtó kisvártatva kinyílott, Elsey lélegzete teljesen elakadt. Úgy érezte, hogy egyáltalán nem egy bejárati ajtó előtt áll, hanem sokkal inkább a képzelete játszik vele és egy tükör előtt ácsorog. Mindketten ledermedtek, és egyikük sem tudott megszólalni, sőt megmozdulni sem.


***


- De nagyon is komolyan. Hatalmas és nagyon kényelmes az ágyam, de elveszek benne egyedül…
Az ággyal szembe álltunk, egymást ölelve. Chad nem engedett el, sőt egy pillanat alatt a száját a számra tapasztotta. Gyengéd édes csókok bontakozott ki, azonban bármennyire is szerette volna a férfi a folytatást, le kellett állítanom.
- Talán, ha öt lennél, akkor elhinném. – nyögtem fel, mert bár ajkaitól elváltam, tőle, vagyis az öleléséből nem tudtam kibontakozni. Ráadásul a keze is el kezdett kalandozni, s minden igyekezetével azon volt, hogy a ruhám alá férkőzzön.
- Miért nem hiszel nekem? – huncut vigyorgással még szorosabban vont magához. – Hát nem érzed, mennyire kívánlak. Itt állok vigyázban, neked tisztelegve. – a fülembe búgta azon a pokolian szexi hangján. Tényleg éreztem a nekem feszülő vágyát, mely egyre keményebben meredt.
- Roppant hízelgőek a szavaid, és az is, hogy ennyire felajzott vagy. – felemeltem a fejem és Chad szemeibe tudtam nézni. – Azonban most csak az indulat és a düh beszél belőled. Te nem velem akarod tölteni az éjszakát. Vele szeretnéd. – simítottam végig az arcán, s láttam a szemében megcsillanó felismerést. – Szereted őt, ebben biztos vagyok. – Chad őszinte mosollyal megcsókolta a tenyerem. Igazi lovagias gesztustól, a tekintetétől teljesen ellágyultam.
- Köszönöm. – suttogta ellágyított hangon. – Köszönöm, hogy megállítottál és nem hagytad, hogy még nagyobb őrültségre vetemedjek. – nagyot sóhajtott, mintha végre sikerült volna lehiggadnia.
- Úgy beszélsz róla, ahogy még soha senkit nem hallottam. Irigykedem érte rendesen, elepedek a vágytól, hogy valaki egyszer rólam is így beszéljen. Ennyit jelentsek neki én is. – hangosan ábrándoztam, de valahogy lehetetlennek tartottam, hogy bárki is így érezzen irántam. Egyre világosabb lett előttem, hogy a férfiak többsége csakis a szexre gondol, azért bármire hajlandó lenne, de azon kívül semmire. Ahogy Chad-et hallgattam, egy gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy igen is hiányzik az életemből a szerelem. Az a különleges, az egész testet bizsergető és felhevítő érzés, amely akkor fog el, ha rá gondolsz, ha eszedbe jut, vagy ha a közeledben van. Az a varázs, amely befészkeli magát a bőröd alá, eggyé válik veled, s vele.
- Butaságot beszélsz, bárki a lábaid elé vetné magát. Gyönyörű, okos nő vagy. Fantasztikus test és briliáns elme. – pajkos mosollyal bókolt Chad, de egy cseppet sem bántam, mert legalább jobb kedve lett. – A legveszélyesebb kombináció a pasikra nézve, hidd csak el! És aki nem akarná érted lehozni a csillagokat, az egy vadbarom és azt hagyd ott rögtön!
- Szép is lenne! – csaptam játékosan a vállára, erre mindketten felnevettünk és megölelgetett.
- Gyere, te veszélyes nőszemély! Aludjunk, mert már nagyon késő van, és úgy sem engednélek el már! Úgyhogy tied a baloldal, aztán nem átsettenkedni az éjszaka alatt, csak mert éjszakai nasira van ingered. – elengedett, majd a szekrényhez lépett, ahol pár percnyi katatás után néhány ruhadarabot húzott elő. – Alváshoz pont jók lesznek, ezek kisebb méretűek, úgy volt majd egyszer visszaviszem, mert valaki rohadtul elnézte a méreteket. Mindegy azóta is ott vannak a szekrénybe, de most legalább jó hasznát vesszük. – dőltek Chad-ből a szavak, észre sem vette. Azonban nem bántam, sőt nagyon is jó volt hallgatni őt.
- Köszi. Pont jók lesznek! – megkaparintottam a nekem szánt ruhákat, majd miután a fürdőben rendbe szedtem magam, átöltöztem, akkor visszasétáltam a hálóba.
- Jó éjt, Jenna! – nyomott egy jó éjt puszit a homlokomra, miután bebújtam az ágy nekem rendelt oldalára.
- Jó éjt! – viszonoztam a köszönést. Olyan jóleső volt kinyújtanom a tagjaim, beleheveredni a pihe-puha ágyba. Ahogy átmelegedtem és lehunytam a szemem, pillanatok alatt elszenderültem, arra sem emlékeztem, hogy Chad maradt vagy sem, vagyis tényleg az ágy másik oldalán aludt el vagy másik fekvőhely után nézett.



Jól esett az alvás, kifejezetten pihentető volt. A hátamra fordultam, élvezettel nyúltam végig a puha ágyneműben. Lehunyt szemekkel és teljesen megfeledkezve magamról, s nagyot nyújtózkodtam. Aztán automatikusan rúgtam el magamról a takarót, mire egy fájdalmas hang szólalt meg mellettem.
- Hé, finomabban! – ásítozott nagyokat Chad. – Óvatosabb ébresztést, ha kérhetem.
- Bocsi, csak megszokás. -– a fülem tövéig vörösödtem, mire észbe kaptam.
- Bár kétségtelenül szexis a látvány. - Chad felkönyökölt és újabb ásítás közben nézett végig rajtam.
- Ne kezd már megint! – forgattam a szemeim. – Mi a fene van veletek pasik, hogy a szexen kívül semmi sem marad meg a lökött fejetekben? – vicceltem el a kérdésem.
- Ez mind a ti hibátok. – tiszta férfi nevetés töltötte be a reggeli csendet, aztán játékosan megölelt. – Ti őrjítetek meg bennünket állandóan. Azok a feszülős ruhák, a sok csipke, meg a sok praktika.
- Persze most ezt mondod, de azért ti sem bánjátok, ha kis akcióra kerül sor. Nah meg, ha van egy kis változatosság a dologban. – lassan kikeltem az ágyból, és óhatatlanul nyújtóznom kellett.
- Hm, milyen kis szakértővé váltál. – meglepődtem Chad szavain, bár egyáltalán nem bántóan mondta. Megvontam a vállam, mert minden, amit mondtam igaz volt. S minden puszta megfigyelésből és némi tapasztalatból származott.
- Úgy innék egy kávét! – sóhajtottam, mert végre rájöttem, mi hiányzik igazán a megszokott reggelből.
- Mi lenne, ha főznél egy óriási adagot, addig gyorsan lezuhanyozok? Előbb elkészülök, mint és nyugodtabb is lennél. – csábító ajánlat volt, s mivel nagyon is megfogott az ötlet, ezért egyből rábólintottam.
A felszerelt konyhában pillanatok alatt előkészítettem a kávéfőzőt, s már csak tényleg az isteni finom illatot és a fekete nedűt vártam, mikor amolyan kopogás félét hallottam. Először azt hittem, hogy Chad zörög, de mivel megismétlődött, így az ajtóhoz sétáltam. Természetesen menet közben, ahogy siettem elsodortam a táskám, mivel csak félre dobtam a kanapéra és sikeresen beleakadtam. Az a vacak egyből pofával lefele ért földet, a tartalmát pedig ügyesen kiszórva.
- A csudába! – mérgelődtem, mert minden szanaszét gurult, az a pár darab kis színes csomag is sikeresen landolt. Próbáltam felmarkolni mindent, és csak beszórtam a táskámba, amit a kanapé tetejére hajítottam. Aztán újra megcélozhattam az ajtót. Alig volt pár pillanat az egész, reméltem, hogy még ott érem a látogatót az ajtóban.
Már a számon volt, hogy köszönjek, de egyszerűen megnémultam. Az a személy állt az ajtóban, akire nem igazán számítottam. Legfőképpen korán reggel nem. Elsey döbbenten meredt rám, végigmért és szinte láttam, mi játszódik le a fejében. Ezen a nem kicsit kínos helyzeten az sem segített, hogy Chad törölközőbe csavarva jelent meg, kissé vizesen.
- Szóval hol van a kávém? Már végeztem is! – vidámságából arra következtettem, hogy nem látta, ki áll az ajtóban. Egyet hátraléptem, és ahogy sejtettem, ő is rendesen meglepődött. – Elsey? Eljöttél! – reménnyel telve csengett a hangja.
- El, de úgy látszik későn. – hajtotta le a fejét Elsey. Elindult volna, de Chad maradásra kérte.
- Ne! Várj, beszéljünk! – lépett közelebb Chad, Elsey is felemelte a fejét, s mintha könny csillant volna meg a szemében. A férfi megfogta a nő kezét, beljebb húzta a nappali fele, hogy becsukódjon mögötte az ajtó. Azonban Elsey amint lehetett kiszabadította a kezét.
- Minek? Nyilvánvaló minden. – nyögte ki nehezen Elsey a szavakat, Chad pedig majdnem felrobbant abban az áldott pillanatban.
- Jellemző! – csattan fel és téblábolni kezdett a nappaliban. Mindketten meglepődtünk. – Persze legyek én a bűnbak, hogy rám lehessen kenni az egészet. De az nem számít, hogy Eric-kel mit csináltál. Az abszolút nem mérvadó.
- Most mit szépíted? Megtetted, akkor legalább valld be! Vagy akkor csak valami modern dekoráció része a földön szétszórt gumi? A mögöttem álló lány lenge öltözetben vagy éppen te egy szál törölközőben? – elképedtem, ahogy Chad is, mert nem értette, miről beszél Elsey.
- Bocs, azok az enyémek. A sietségben kiborult a táskám, ezek szerint szét szóródott pár darab. – igyekeztem könnyeden előadni, hogy még véletlenül se rontsak a helyzeten.
- Nem kell magyarázkodnod! – nézett rám Elsey. Most sokkal jobban szemügyre tudtam venni. Gyönyörűnek találtam, nagyon jó alakja, szép arca és különleges vonásokkal rendelkezett. Volt benne valami mélyről eredő elegancia, tartás, amitől kicsit távolságtartónak tűnt. – Tényleg különleges nő lehet, ha meghódította Eric-et és Chad is odáig van érte!
- Szeret téged. – ez volt az a pont, mikor tényleg úgy éreztem, hogy mindenképpen meg kell szólalnom. - Vak vagy, ha ezt nem látod. – Elsey az ajtó fele indult, de megállt, mikor tudatosult benne, hogy neki beszélek. – És talán most nem, de évek múltán egészen biztos, hogy meg fogod bánni, ha elszalasztod ezt az elképesztő pasit. – hirtelen jöttek a szavak, de sikerült elérnem, amit akartam. Elsey-t maradásra bírtam.
- Köszönöm a védelmet, de azt hiszem egyedül is menni fog. – szólalt meg Chad is pár pillanattal megkésve. – Szeretlek, és már annyiszor bebizonyítottam. Ne add fel már most, mert mi egymáshoz tartozunk! Ne mond, hogy nem érzed! – Chad lassan közelítette meg Elsey-t, aki még mindig ugyanott állt. Láttam már korábban is ezt a figurát, ahogy settenkedik a prédájához, majd lecsap rá. Ez esetben Elsey csókja volt az igazi nyeremény. – Jenna, csak egy barát, aki pusztán a társaságával szórakoztatott és helyre tette a fejem. Ennyi, nem történt más. De inkább azt áruld el, hogy minek is köszönhetem a látogatásod?
- Szeretlek. – súgta alig hallhatóan Elsey, mire Chad egy több száz wattos mosolyt villantott, majd mohón kapott a nő ajkai után.
- Jól van, akkor megyek is, mert már így is késésben vagyok! – jobbára már csak a falnak beszéltem, mert az elsöprő csók után egyből a hálószobába zárkóztak. Nagyon is jól tették, mert így éhgyomorral már ez is kissé megterhelő volt. Arra egyáltalán nem voltam rá kíváncsi, hogy éppen mit művelnek egymással. Tippem az lett volna, és díjaztam, hogy a kivitelezés szigorúan zárt ajtók mögött valósul meg. Inkább felkaptam magamra a tegnapi ruhám, és Chad egyik elől hagyott ingét, mert már arra végképp nem maradt időm, hogy hazamenjek átöltözni. Bíztam benne, hogy nem fogják kiszúrni, hogy nem egészen oda készültem, ahova végül megérkeztem. A ruháról azért látszott, hogy nem egy szokványos munkahelyi viselet, ezért is igyekeztem az inggel tompítani a hatást. Chad-nek hagytam végül egy cetlit, hogy majd később beszélünk és hogy kölcsön vettem az ingjét, amit majd visszaszolgáltatok neki valahogy. Ez után aztán gondosan, elég hangosan csuktam be magam mögött az ajtót. Ezzel kívántam jelezni, hogy távoztam. Már a liftben jártam, mikor rájöttem, ez a munkanap sok szempontból lesz hosszú. Nemcsak az éjszakázás és a kávéhiány miatt, hanem feltehetőleg a főnök rosszkedve miatt is…


***




Just the way you are 27.


Eric rosszkedvűen lépett be a lakásba. Egész nap Jenna szavai jártak a fejében, mintha a lemezjátszó tűje megakadt volna, s ugyanazt a dallamot játszotta volna szüntelen. Azonban ez most nem egy kellemes melódia volt, hanem súlyos szavak. – Többé nem kell, hogy a játékszered legyek. Élvezd csak a piszkos kis játékaid a feleségeddel! Részemről ennyi volt! Mi végeztünk! – Egy cseppet sem tetszett a férfinek, hogy végül a lány mondta ki a végszót. Bosszantotta a tudat, s a gondolataiba mélyedve feszegette a nyakkendőjét, amely úgy tűnt megmakacsolta magát és nem akarta elengedni a gazdáját.
- Finoman, így csak kárt teszel benne. – súgta a könnyed hang, mire Eric megpördült. A meglepettsége akkor fokozódott igazán, mikor a felesége odalépett hozzá, és szó nélkül kibogozta az átkozott nyakkendőt.
- Milyen volt a napod? – emelte Eric-re a tekintetét Elsey. Türelmesen várta a választ, s remélte a férje nem lesz egyből ellenséges.
- Hosszú. Úgyhogy örülök, hogy véget ért. – Elsey bólintott, a férfi ezt jelnek vette és folytatta. – Szeretnél valamit, ugye?
- Mivel még nincs túl késő, nem lenne kedved elmenni, vacsorázni. Olyan régen voltunk együtt bárhol is.
- Legyen. – Eric egészen könnyen belement, mert arra gondolt, hogy ez remek figyelemelterelés lesz. – Átöltözöm, és indulhatunk.
Mindketten elegáns öltözéket választottak az estére, természetesen némi lazaságot azért engedélyeztek maguknak. Eric sötét öltönyt választott világos inggel, azonban nyakkendőt nem volt hajlandó kötni. Elsey egy sötétkék ruhát választott, melyet a nyakában megkötött két pánt tartott. A pántok megkötéséhez a férje segítségét kérte, aki néhány pillanat erejéig belefeledkezett a látványba. Egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a felesége ilyen merész ruhakölteményeket vegyen fel. Talán a megismerkedésük idején látott rajta ehhez hasonló stílusú ruhát, ezt követően a formás alakját előszeretettel bújtatta kosztümökbe vagy olyan ruhákba, mely elegánsnak mondhatók, de szexisnek egy cseppet sem.
- Piszkosul jól áll rajta ez a ruha. – bukott ki Eric-ből a bók, amit Elsey mosolyogva fogadott.
- Reméltem, hogy ez a régi rongy még rám jön. – simított végig a ruhán, hogy a megfelelő esést adjon neki.
Nagyjából egy órával később helyezkedtek el a limuzin hátsó ülésén. Elsey választotta ki az éttermet, Eric-nek úgy szólván teljesen mindegy volt, hova mennek. De tudta, hogy úgyis egy elit étteremben fognak kikötni. Ez akkor vált teljesen bizonyossá, mikor meglátta a bejárat feletti feliratot. Delante. Éppen csak beléptek az étterembe, mikor a főúr eléjük sietett, s az egyik legjobb asztalhoz kísérte a párt. Eric rossz szokásához híven egyből felmérte a terepet, s mikor úriemberként segített a feleségének leülni, akkor tűnt fel neki az ismerős pár. A gyertyafényben romantikáztak, legalábbis a férfi nem tudott másra gondolni. Összeszorított az állkapcsát, helyet foglalt a feleségével szembe. Dühös volt, hogy Jenna őt lerázta és erre itt parádézik az ellenségével.
- Jó estét kívánok! – lépett mellékjük a pincér. – Joel vagyok, s ma este én állok a rendelkezésükre. Ajánlhatom a séf mai specialitását vagy az étlapokat parancsolják. – Elsey figyelte a fiatal férfi szavait, de Eric teljesen máshol járt.
- Kérem Joel, elmondaná mi a séf ajánlata? – Elsey érdeklődve hallgatta a választ, s összefutott a nyál a szájában. – Eric, neked is megfelel?
- Igen, persze. Jó lesz. – dünnyögte a férfi, bár fogalma sem volt, mire bólintott rá. A pincér bólintott, felírta a rendelést és távozott.
- Lehettél volna egy kicsit kedvesebb is. – nézett bosszúsan a férjére Elsey, aki egyáltalán nem értette, mi ütött a férjébe. – Talán ismerőst láttál?
- Azt hittem. – legyintett Eric, majd az éppen megérkező itala után nyúlt. Elsey pontosan tudta, mit szeret a férje, ezért a kedvenc whiskyt kérte neki.
Eric egyre feszültebbnek érezte magát, legfőképpen olyankor, mikor lopva Jenná-ék asztala fele sandított. Chad a lány kezét szorongatta, kedélyesen beszélgettek, sőt nevetgéltek. Próbált ugyanezt imitálni a feleségével, és arra persze ügyelt, hogy Elsey semmit se vegyen észre. Csakhogy az asszony nem volt ostoba, ráadásul ő is észrevette Chad-et, amint egy másik nővel vacsorázott. Az asszony azonban sokkal jobban uralni tudta az érzelmeit. A fenséges vacsora után, a desszert előtt a mosdó felé indult. Ezt pedig Eric egyből kihasználta, ráadásul szerencséje volt, mivel Jenna-t egyedül találta az asztalnál.
- Mit keresel itt ezzel az alattomos féreggel? – Eric indulatosan szegezte neki a kérdést Jenna-nak. Minden erejét összeszedte, tartotta a szemkontaktust és úgy válaszolt.
- Vacsorázom. – válaszolta hidegen, amivel csak még inkább fokozta Eric indulatait. – Elfogyasztom a finom vacsorát úgy, mint te a feleségeddel.
- Mi közöd van Chad-hez? Hallod, válaszolj! – Eric közel hajolt a lányhoz, mélyen a szemébe nézett. – Tudni akarom!
- Chad egy régi barátom. – Jenna-nak egy cseppet sem tetszett Eric hangvétele, és csak azért is vissza akart vágni, ezért direkt ellágyította a hangját, mintha valami különleges kapcsolat lenne közte és a férfi között.
- Hagyod, hogy megdugjon? Hát efféle barát? – Eric elméjében túlságosan is élénken élt a lány testének emléke minden rezdülésével egyetemben. Attól csak még inkább zabos lett, hogy ezt a testet más birtokolja.
- Ahhoz semmi közöd nincs. A szabadidőm csakis az enyém, semmi közöd, kivel és mit csinálok.
- De nagyon is van. Nem lehetsz másé! – Eric szemei izzottak, mintha a pokol tüze kapott volna lángra.
- Nem, már egy cseppet sincs semmi, ami minket összekötne. Érted? Semmi. Most pedig ha megbocsátanál, kimegyek a mosdóba. Fel kell frissítenem magam.
- Mi még nem végeztünk egymással! – kapta el Eric a lány karját. A férfi legszívesebben megcsókolta volna a lányt, akarta, kívánta, csakhogy minden igyekezete ellenére kicsúszott a karmai közül.
- Szerintem nagyon is. Ne csinálj jelentet! A továbbiakban pedig tényleg csak az irodában lesz munkakapcsolatunk, azon kívül pedig tényleg semmi.
- Nagyszerű. Akkor korlátozzuk a munkakapcsolatot az irodába. – csibészes mosolyra húzta a száját a férfi, mert egészen másra gondolt, mint a lány. – Bármikor szívesen megduglak az irodámban, ahol, és ahogyan szeretnéd.
- Csak szeretnél! Csak nagyon szeretnéd! – Jenna a csípőjét ringatva sétált el Eric mellett. A férfi pedig képtelen volt a formás idomokról levenni a szemeit, s még mielőtt bárkinek is feltűnt volna visszasomfordált a helyére és mérgében egy teljes pohár whiskyt felhörpintett. Vereséget szenvedett, amit nagyon nehezen tudott elviselni, hiszen ő született harcos, aki mindig győzedelmeskedik. Csakhogy ezúttal egy kis fruska túl járt az eszén.


***


Chad lopva figyelte szerelmét, aki káprázatosan nézett ki. Csak az összképet az rontotta, hogy olyan kedélyesen viselkedik a férjével és róla tudomást sem vesz. Fájt a férfinek, és elárulva érezte magát. Emiatt aztán vevő volt a hülyeségre, mely a fejében megfogalmazódott. – Ha Ő ennyire jól elven a férjével, akkor ő miért ne szórakozzon éppen ilyen jól Jenna-val. – Egészen addig kitartott az elhatározás, míg észre nem vette Elsey-t, aki a mosdó fele tartott és követte.
- Ez a női mosdó. – Elsey ennyit bírt kinyögni, mikor észre vette a tükörben, hogy Chad mögé lép.
- Tudom. – Chad nem tétovázott, helyette két hosszú lépéssel szerelme előtt termett, majd a karjaiba zárta. A pillanat tört része alatt találtak egymásra ajkaik. Szenvedélytől túlfűtött csók bontakozott ki kettőjük között, felidézve az egykor az európai hotelszoba elcsattanó, hasonló csókokat. A levegő felforrósodott körülöttük, így még hamarabb csapott le rájuk a légszomj.
- Megőrültél, itt megláthatnak? – Elsey reszketve nézett Chad szemébe. Egyrészt tényleg félt a lebukástól, másrészt színt kellett volna vallania, mit tett a férjével.
- Miért nem vetted fel a telefonod? – élesre sikerült a kérdés Chad-től, de tudni akarta. – Vagy meggondoltad magad? Ennyi volt és kész?
- Ne, ne mondj ilyet, kérlek. – Elsey megremegett a gondolattól, s most nem a megkönnyebbülés jóleső borzongása futott végig a testén.
- Akkor mond meg, mégis mit gondoljak? – Chad továbbra is a karjában tartotta nőt, egy pillanatra sem engedte el. – Itt parádézol a férjeddel, mintha ti lennétek az évszázad legboldogabb párja, mikor néhány nappal ezelőtt még nekem tetted szét a formás kis combjaid. Az én nevem síkoltottad, mikor elélveztél. Szóval?
- Nem tudom! – csattant fel Elsey. – Ezt még sem itt kéne megbeszélnünk!
- Rendben. Legyen úgy, ahogy akarod, ha végre döntöttél, akkor gyere át hozzám, tudod a címem! – egy utolsó csókot akart lopni a férfi, azonban végzetesen ebben a pillanatban nyílt az ajtó. S a rajtakapott pároson is túltett a belépő ámulata.


***


A mosdóba tartottam, szükségem volt egy kis felfrissülésre. Még a legvadabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy pont Eric-kel sikerül összefutnunk. – Pont vele! – mérgelődtem, míg a mosdó fele tartottam. Lendületből mentem, így az első pillanatban, mikor megpillantottam a férfi hátát, majdnem a föld alá süllyedtem volna. Csakhogy felfedeztem a mögötte megbújó női alakot. Mikor beljebb léptem, akkor abban a szent pillanatban szétrebbentek. Chad volt az, ebben egészen biztos voltam, viszont a nő arcát alig láttam. Megtett mindent azért, hogy fel ne ismerjem. S olyan sebesen távozott, hogy még csak megszólalni sem volt időm.
- Chad – lágyan szólította meg, nem tudtam, mi lelte. A mosdón támaszkodott lehajtott fejjel, mellé léptem. Váratlanul elkapta a karom, s megvillantak a szemei. Egymáshoz feszült testtel simultunk össze. Mérges volt, azonban annyira uralkodott magán, hogy véletlenül se mondjon semmit.
- Nah, de kérem! – nyílott újra az ajtó. Egy idősebb hölgy lépett be és rosszallón nézett ránk.
- Igaza van, jobb lesz, ha megyünk! – Chad megragadta a kezem és úgy hozott maga után. Meg sem várta, hogy ellenkezzek vagy esetleg tényleg más dolog intézése miatt használnám a mosdót. Az asztalunkra dobott jó néhány bankjegyet, majd a korábbi tempót felvéve célozta meg a kijáratot. Egy pillanat erejéig elkalandozott a tekintetem és felfedeztem Eric asztalát, de a nagyobb döbbenet akkor ért, mikor a mosdóban látott nő ült vele szembe.
- Lehetetlen. – motyogtam magam el teljesen elképedve.
- Mondtál valamit? – kérdezett vissza Chad, de mégsem fordult vissza.
- Nem, semmit. – ráztam meg a fejem, bár a biztonság kedvéért visszanéztem. Ezúttal Eric a nő derekára csúsztatta a kezét, s úgy indultak el.
Csendben pörögtek a fogaskerekeim, összeraktam a mozaik rendelkezésemre álló darabkáit. Valamiféle elégedettséggel töltött el a tudat, hogy a feleség sem különb Eric-nél, erre szokták azt mondani, megtalálta a zsák a foltját. Aztán a következő pillanatban már inkább az ugrott be, hogy talán közöttük is valamiféle megállapodás van érvénybe. - Nyitott házasság intézménye. – egyre kevésbé tartottam kizártnak, főleg tudván, hogy Eric-ről van szó.
- Nagyon csendbe vagy. – szólalt meg Chad kicsivel később, mikor már limuzinban ültünk, és a várost szeltük át. – A történteken rágódsz, ha jól sejtem. – jegyezte meg kissé komor arccal Chad.
- Részben. – vallottam be. A férfi eddig komor arca most egy fájdalmas grimaszba módosult. – Nem ítélkezem, hogy is tehetném. – folytattam, mire láttam Chad arcán az enyhülést. – Csak ez az egész helyzet olyan abszurd.
- Gyere fel hozzám, töltsd nálam az éjszakát és akkor nyugodtan leszünk! – torkomon akadta a levegő, hogy még ezek után is azt akarja, hogy töltsem nála az éjszakát. Ráadásul Chad ügyesen játszott, mert semmit sem mondott nekem, így ködös találgatásiam maradtak meg.
Az út további részét szótlanul tettük meg, olykor komolyan hallani véltem az agyamban dolgozó fogaskerekek nyikorgását. Késő volt, sok minden történt megint egyetlen nap leforgása alatt, és még most sem tudtam annyiban hagyni a dolgokat. Újra és újra felbukkantak a szemeim előtt Eric indulattól elhomályosult tekintete. Hízelgett a tudat, hogy egy férfi ennyire akarjon engem, viszont az már nem volt kedvemre való, hogy csak a szex motiválja.
Meg sem lepődtem, hogy egy újabb toronyház tetőlakosztályában kötöttünk ki. Érthető volt, akinek pénze van, az a fellegek felé törne, hogy még inkább reklámozza a felsőbbrendűségét. Persze csakhogy a pénz mellé sem jó modort, sem jó érzést nem adnak. Automatikusan követtem Chad-et, nem kellett külön kérnie rá, meg amúgy így könnyebb volt mindkettőnknek annyira lefoglalt Eric. Ettől pedig fel tudtam volna robbanni, nem akartam vele foglalkozni, rá gondolni, de egyszerűen nem ment.
- Egy italt? Nekem nagy szükségem van egy jó whisky-re. – bólintottam és vártam, milyen italra gondolt Chad. A pezsgő pukkanását követően tudtam, hogy vigyáznom kell. – Gyere, üljünk le! – megkaptam a pezsgős poharat tele töltve, míg Chad egy adag whiskyvel a kezében. Szorosan egymás mellé kerültünk a kényelmesnek nem mondható kanapén.
- Egészségedre! – muszáj volt valamivel megtörnöm a csendet, majd a gyors tóst után felhörpintettem az italom. Egy perccel később már éreztem is az arcom elöntő forróság, majd az agyamat elborító kellemes bódultságot. Ettől pedig megvolt a kellő bátorságom és kinyitottam a szám. – Szóval akkor ez hogy is van? Eric feleségével kavarsz?
- Ismered Eric-et? – ízlelte meg a kérdést Chad, mire csak bólintottam. – Bassza meg! – az ízes káromkodás csak véletlenül csúszhatott ki a száján.
- Már megtette. – húztam el a szám, de most már egészen biztos voltam benne, mindez az alkoholfogyasztásom eredménye. – Míg a kedves felesége távol volt, nem is egyszer történt meg. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy az asszony sem éppen a hasát süttette a napon, inkább…
- Nem kell kommentálnod! Fejezd be! – Chad indulatosan pattant fel a helyéről, mire csak pislogni tudtam.
- Te és ő, mármint ti? – muszáj volt egy újabb kortyot innom, mert ezt pia nélkül egyre kevésbé lehetett bírni.
- Most mit vagy úgy meglepve? Ameddig te Eric-kel dugtál, addig Elsey-vel szeretkeztem végig Európát. – Chad beszédéből kettő dolog ütötte meg a fülem. Egyik az az volt, hogy ránk nézve a dugás szót használta, végül is teljesen jól írta le az érzelem mentes szexet. Azonban az ő párosukra a szeretkezést használta, ezen tényleg meglepődtem.
- Végigszeretkeztétek? Mikor találkoztatok? Mikor mi… szóval az az éjszaka?
- Elsey egy gyönyörű, különleges nő. Nem terveztem, csak megtörtént. A londoni járaton botlottunk egymásba. Persze előtte is találkoztunk, tudtam ki ő. Legfőképpen amiatt, mert Eric az egyik legnagyobb vetélytársam az üzletben. A gépen beszélgettünk, és egyszerűen vonzott magához. Képtelen voltam kiverni a fejemből őt, aztán jött a hirtelen ötlet, a váratlan légyott, majd a szökés gondolata. – Chad olyan lelkesedéssel, hévvel beszélt a nőről, hogy tudtam, itt több van, mint egy üzlettárs elleni merényletről. A férfi teljesen belebolondult a nőbe. Némi irigység kerített hatalmába, de nem Elsey helyzetét vagy valamelyik férfit irigyeltem az életéből, hanem az az aprócska tényt, hogy férfi képes úgy beszélni róla, mint ahogy Chad tette az előbb.
- Mi történt azután? Hogyhogy most Eric-kel van? – mintha egy izgalmas történetet mesélt volna, szinte epekedve vártam a folytatást.
- Már majdnem megszöktettem volna, Párizsban voltunk és egy hajszálon múlott a tervem. Csakhogy Eric telefonált, Elsey pedig ugrott és most, mint azt te magad is láthattad szent a béke közöttük.
- Szereted őt. – szögeztem le a tényt. – Ha szereted, akkor harcolj érte!
- Kissé ironikus ezt a te szádból hallani.
- Lehet, de engem nem is szeret senki így.
- A lehetőség adott, most már Elsey kezében a döntés. – vonta meg a vállát Chad, majd felhörpintette az italát.
- Úgy érzem, hogy most már ideje távoznom. – lassan feltápászkodtam a kanapéról, azonban két kéz a derekam köré fonódott.
- Maradj! Maradj velem, töltsd velem az éjszakát! – fordított magával szembe a férfi.
- Chad, ez nem jó ötlet. Te sem gondolod komolyan. – próbáltam hárítani. – Holnapra cefetül megbánnád az éjszakát. – csibészes mosoly ült ki az arcára, egész este talán ennyire őszinte gesztust nem láttam tőle.

- De nagyon is komolyan. Hatalmas és nagyon kényelmes az ágyam, de elveszek benne egyedül… - nagyot nyeltem, de addigra megragadta a kezem, és ismét maga után húzott. A hálószobában álltunk, az ágy végében. Azzal a valóban piszkosul nagy ággyal szemben. 




***



Just the way you are 26.




A rögtönzött megbeszélést követően Richard némi új információval a birtokában távozott. Hitt Eric-nek, vagy inkább hinni akart a férfinek, de valahogy a lelke mélyén és legfőképpen azok a képek után nem mert volna megesküdni arra, hogy Eric valóban el tudja kerülni azt a lányt, vagy meg tudja-e szakítani vele a kapcsolatát. Richard már csak a szakmájából adódóan elég jó emberismerettel rendelkezett, melyet csak még inkább kiegészített az évek rutinja és a sokrétű tapasztalat. Ismerte és értette a kifinomult testbeszédet vagy a kimondatlan szavakat, lopott pillantásokat. Ezek alapján pedig egyértelmű volt számára, hogy az a lány sokkal többet jelent a férfinek. Azok az érintések, ölelés és tekintet sokkal intimebb kapcsolatról árulkodott. Azonban Richard tudta a dolgát, éppen ezért nem kérdezett, csak hallgatott és csendben távozott. Bár erősen fontolgatta, hogy személyen is elbeszélget a lánnyal, legfőképpen az után, ha már kellőképp utánanézett.
 Eric és William egyedül maradtak az irodában. Eric túlságosan szótlan volt, még mindig az ablak felé fordult és mereven bámult kifelé. Hiába szegezte a fenséges manhattani kilátásra, mégis inkább teljesen a gondolataiba süppedt, s nagyon úgy tűnt, hogy nem akar beszélni. Az iménti kijelentése folyamatosan visszhangzott a fejében, hiszen most csapódott le igazán a kijelentés értelme. – Megszakít minden kapcsolatot Jenna-val. – Hirtelen a tudattól, mely szerint többet nem érintheti, nem csókolhatja, vagy éppen nem élvezheti a lány teste adta örömöket, fizikai fájdalmat érzett. Sosem hitte, hogy ez vele is megtörténhet, hogy ilyen mértékben függhet valakitől.
- Nagyon eltökélt vagy. De betartod az elhatározásod? – gondolkodott hangosan William. Eric összerezzent a barátja szavai hallatán, de igyekezett rezzenéstelen ábrázattal válaszolni.
- Megtartom a szavam. – hidegen ejtette ki a szavakat, közben a keze automatikusan ökölbe szorult. William bólintott, bár gondolatban még hozzá tette, hiszi, hogyha látja.
- Elárulod, mit tervezel? Vagy ki volt a szerencsés fickó, aki gazdagabb lett egy veréssel?
- Egy senki, kár a szót fecsérelni rá. – legyintett Eric, remélve eltereli a témát.
- Legyen, de akkor legalább azt magyarázd el nekem, miért mentél bele ekkor esztelenségbe? – faggatózott tovább William, mert rosszat sejtett. Egyszerűen nem tudott rájönni, mi volt ekkora hatással a barátjára.
- Jenna miatt. – bökte ki Eric, majd kényelmesen igyekezett helyet foglalni. Bár az első pár mozdulattal sikerült megint fájdalmat okoznia saját magának.
- Tudhattam volna. Megint a farkad irányított. – dünnyögött az orra alatt William és a szemét forgatta.
- Kösz a bizalmat. – fintorgott egyet Eric, majd folytatta. – Lehet, hogy a farkam vezet, de akkor sem vagyok akkora mocskos féreg, hogy megerőszakoljak egy nőt. Legfőképpen Jenna-t nem. – Eric keze ismét ökölbe szorult, s szinte érezte minden korábbi ütését, sőt a tenyere is egyre jobban viszketni kezdett.
- Eric, ha igazat beszélsz, akkor sem ez az elintézési módja. Ezért van a rendőrség, a feljelentés. Erre nem gondoltál?
- Persze feljelentést tenni. Bekísérem Jenna-t olyan állapotba, és mikor faggatni kezdi, kiderül pénz fogad el a szexért cserébe. A végén nem áldozat, hanem bűnbak lenne. Hát kösz ezt azért nem kéne!
- Jól van, ebben igazad van. – helyeselt William, ahogy jobban belegondolt Eric válaszába. Aztán kicsit rosszul is érezte magát a reggeli beszélgetés miatt. Talán nem éppen a legjobbkor adott hangot a csalódottságának. - Bár nem tartozik rá, de pont ma akartam vele közölni, hogy nem vagyok hajlandó tovább a játékszere lenni. – ugyanakkor most nyerte el a teljes értelmet William fejében a lány kijelentése. S mint egy végszóra halk kopogás törte meg a két férfi között kialakuló csendet. Aztán a kinyíló ajtóban megjelent Jenna.
- Most megyek dolgozni. – szedte össze magát William. – Később még beszélnünk kellene a szerződésekkel kapcsolatban.
- Később! – sürgetve bólintott Eric, majd tekintete egyből Jenna-t kereste.
Jenna néhány pillanat erejéig William felé fordult, majd miután a férfi becsukta maga mögött az ajtót közelebb sétált a hatalmas asztalig. Eric nem bírt betelni a látvánnyal, s már most ostorozta magát a könnyelmű kijelentése miatt. – Még hogy távol tartja magát ettől a csodától? – kérdezte magától, ahogy a szemei végigjártak Jenna-n. Az izgalom egyre jobban fokozódott benne, ahogy gondolatban már vetkőztette a lányt. A kecses bokától a puha combokig járt gondolatban a keze. Érezte a hamvas bőr érintését, és a lány édes ízét a szájban. A lány tétován állt az asztal túloldalán, s a közöttük lévő távolságot Eric orvosolni akarta, így hirtelen akart felpattanni a helyéről. Azonban megfeledkezett a sérüléseiről, s felszisszent.
- Eric, minden rendben? – Jenna nem kevés aggodalommal nézett végig a férfin, aki nagyon élvezte a helyzetet és ezen felbuzdulva kicsit rájátszott a dologra. – Biztosan meghúztad néhány izmod túlságosan szenvedélyesre sikeredett viszontlátás alkalmával. – motyogta Jenna, talán akarta, talán nem, de Eric tisztán értett minden egyes szót.
- Csak nem féltékeny valaki? – Jenna elé lépett, s derekára csúsztatta a kezét. A lány nem húzódott el, nem lökte el Eric-et, aki így huncut mosollyal magához húzta, míg az asztala szélt el nem érte és meg nem tudott rajta támaszkodni.
- Még hogy én? – felháborodottan csengett Jenna hangja, ami igencsak Eric kedvére volt.
- Akkor mi, ha nem féltékeny? – incselkedett a férfi, de úgy tűnt, hogy a lány egyre kevésbé vevő erre.
- Elégedett. Ezek szerint kibékült a feleségével, Mr. Packer.
- Imádom, mikor ennyire hivatalos vagy. Gyerünk, búgd még a szexi hangodon, a fülembe! – követelte Eric, s még közelebb húzta magához a karcsú testet, aztán megint felnyögött.
- Mit művelt magával, Mr. Packer? – Jenna eleget tett részben a férfi kérdésének, s meggondolatlanul Eric mellkasára fektette a kezét. – Meggyötört a feleséged?
- Hagyjuk ki ebből őt. – Erik a lány kezére csúsztatta a tenyerét. – Ne foglalkozz vele! Nem ő volt. Inkább azt áruld el, hogy érzed magad? A tegnap után. – gyengéden cirógatta a lány kezét, karját.
- Eric, ne! Ne hízelegj, nem kell! – fordult volna el Jenna, csakhogy a férfi megakadályozta benne.
- Jól van, nem erőltetem, ha nem akarsz róla beszélni. – engedte el végül a lányt, aki egyből hátrált egyet. Elfordult a férfitől, nem nézett rá, sőt hátat fordított neki. – De nyugodj meg, az a mocskos szemétláda soha többé még csak rád sem fog gondolni. – Eric Jenna hátához simult, de a lány kiszakította magát az ölelő karok közül.
- Te? – Jenna fejében összeálltak az események, s most már teljesen tiszta lett a kép előtte. – Miattad rúgtak ki engem! Ki kérte egyáltalán, hogy beleavatkozz? – Jenna egyre kevésbé tudta kontrollálni magát, de azért ügyelt arra, hogy a hangja a tágas irodán belül maradjon.
- Senki, de akkor sem hagyom, hogy kezet emeljenek rád. – vágott vissza a férfi. – Te csak az enyém lehetsz!
- Nem, tévedésben vagy. Neked köszönhetően kirúgtak, úgyhogy ezzel vége a pályafutásomnak. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy semmivel nem tartozom neked. Többé nem kell, hogy a játékszered legyek. Élvezd csak a piszkos kis játékaid a feleségeddel! Részemről ennyi volt! Mi végeztünk!
Eric köpni-nyelni nem tudott Jenna hirtelen jött hevessége miatt. Úgy darálta le a mondanivalóját, mintha egy tornádó söpört volna végig az irodán. Persze ez a hevesség izgatta Eric fantáziáját, és egyre nagyobb kedvet érzett arra leteperje a lányt. Bár megszólalt a fejében a vészcsengő, hogy inkább állítsa le magát. Nem akart még többet rontani a helyzetén, hiszen nem tudhatta Jenna hogyan viselné el a szexuális töltetű közeledést. De Eric erre már nem jöhetett rá, mert a lány a mondanivalója elhadarását követően sarkon fordult és szinte futólépésben távozott Eric irodájából és egész nap nem is látták egymást.


***


Egyszeriben merész lettem, legfőképpen úgy, hogy már semmi vesztenivalóm nem volt. Kimondtak kerek perec, amit gondoltam és angolosan távoztam. Természetesen miután elhagytam Eric irodáját úgy éreztem, hogy mente fel tudnék robbanni. Eric volt az, aki elintézte, hogy Roxan kirúgjon. Leginkább amiatt voltam mérges, mert hálás voltam az elbocsátás miatt. Ez dühített, hogy képtelen voltam dühös lenni Eric-re, s ráadásul már a közelsége is megbolygatta az érzékeimet.
Egész nap a munkába temetkeztem még csak esélyt sem akartam adni Eric-nek, hogy elcsábítson. Nem, elhatároztam, hogy nem hagyom magam, nem játszhat velem innentől kezdve. Bár az egy cseppet sem tetszett, hogy a nap második felében William úgy viselkedett, mint egy kezes bárány. Nagyon érdekelt, de nem merten rákérdezni, mi a fenét mondott neki Eric, mert azzal csak még inkább rontottam volna a helyzeten. Így egy darabig zavart, majd lassan a nap előre haladtával lassan megszoktam, míg végül el nem érkezett a munkaidőm lejárta.
Puskából lőttek ki, mielőbb kikerüljek ebből a bűvös vonzáskörből. Elegem volt mindenből, ráadásul még Chad is számít rám. Szinte minden porcikám tiltakozott ez ellen a találkozó ellen, csakhogy az az parányi rész valamiért mégis meggyőzött, hogy menjek el. A Delante étterembe hívott, amely ugyancsak az elit egyik közkedvelt helyének számított. Legalább kétszer, de lehet háromszor átgondoltam, mit vegyek fel. Ezúttal a szolid szépségem igyekeztem kihangsúlyozni. Mégis csak nőnek nézzek ki, de ne mindjárt a szex jusson Chad eszébe, ha rám néz. – Ez hülyeség, úgysem fog másra gondolni, és úgyis erre a végkifejletre hajt. – állapítottam meg magamnak a tényeket, hogy legalább kismértékben, de felkészüljek az este alakulására. Aztán egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörbe. Felöltöztem, a hajam megcsináltam, sminkeltem is. Minden rendben volt, így a kabátomért nyúltam, meg a táskámért. Nem tudom, miért vagy mi hajtott, de visszaléptem a fürdőbe, s a kis szekrény fiókjából néhány tasak óvszert süllyesztettem a táskámba. Nagyot sóhajtottam, s végül mégis útnak indultam.
Nyolc után néhány perccel sikerült csak megérkeznem, mivel pokolian nehezen tudtam taxit szerezni, pedig semmit sem utáltam jobban, mint késni. Azonban nem úgy tűnt, mintha Chad olyan régen várna rám. A tekintetem egyből kiszúrta az ismerős arcot. Volt benne valami csábító titokzatosság, ahogy az italát kortyolta. Mosolyognom kellett, ahogy felmértem. Öltönyben feszített, amitől mintha még idősebbnek hatott volna és kifejezetten jól állt rajta is. Igazi úriember módjára viselkedett, ráadásul amint meglátott bókolni kezdett. S mikor megrendelte a pezsgőt egyre biztosabb voltam benne, hogy nem ok nélkül mentem vissza a fürdőbe a színes tasakokért.


***


Chad halvány mosollyal üdvözölte a manhattani látképet. Most jött rá igazán, hogy bejárhatja a világot, mégis ez az otthona. Volt néhány lakása, esetenként villája a világ számos pontján, hiszen sokat utazott az üzlet miatt, ugyanakkor befektetésnek sem volt rossz. Azonban egyik sem tudta visszaadni számára az otthon igazi nyugalmát úgy, mint az előkelő toronyház tetőlakása. Azonban az elmúlt napokkal a háta mögött azt is felismerte, hogy hiába érkezett haza, ha a szeretett nő nincs vele. Az utolsó elsuttogott vallomás jutott az eszébe, aztán az elválás fájdalmas pillanata. A következő képnél, mely elméjébe furakodott egyenesen a szívébe nyílalt a hiány és a féltékenység maró érzése. Minden erejével igyekezett elhessegetni azt a képet, amelyben a férj üdvözli a feleségét vagy eme kedves gesztusnak a folytatását.
A férfi nyugtalansága azóta tartott, hogy elváltak a reptéren. Miután haza érkezett először egy pohár italt töltött magának, majd a postája áttanulmányozásával folytatta. Elégedetten mérlegelte, hogy az asszisztense mindent úgy csinált, ahogy meghagyta neki. Chad átfutott rajta, ki küldte az egyes borítékot, azonban meggondolta magát. Nem nyitott ki egyet sem, inkább az íróasztalán hagyta őket, s letusolt. Mostanra volt olyan állapotban, nem vágyott másra, csak az ágyára. Álom nélkül, mint akit fejbe vertek, úgy aludt, amit egyáltalán nem bánt, hiszen így a rémképek sem kísértették.
Chad hajnalban ébredt fel, s némi Ébredése után először a mobilja után kapott. Remélte, hogy legalább egy üzenet várja, elegendő lett volna ez is. De csalódott, mert sem hívás, sem üzenet nem várta. Hirtelen ötlettől vezérelve hívást kezdeményezett, csakhogy egyből a hangposta jelentkezett be, így csak egy könnyű mozdulattal félre hajította a telefonját. Felöltözött, s hogy az egyre növekvő feszültségét levezesse a saját bejáratú edzőtermébe vonult. Természetesen magával vitte a telefonját, azonban akitől igazán várta azt a hívást, egyedül ő nem jelentkezett. Sorra érkeztek az üzleti hívások, így még az edzését is meg kellett szakítania. Aztán míg levegőhöz jutott újra és újra hívni próbálta Elsey-t, aki még mindig nem jelentkezett. A férfi egy kis társaságra vágyott, figyelem elterelésre. Legfőképpen azért, mert egyre inkább Elsey körül forogtak a gondolatai.
- Helló, Jenna! – gyorsan tárcsázott, még mielőtt meggondolhatta volna magát.
- Chad, micsoda meglepetés. Jó régen hallottam felőled. – az ismerős hang elfeledettnek hitt emlékeket csalt elő a férfi tudatalattijából.
- Sokat utaztam, viszont mostanában elég magányos vagyok. Egy kis társaságra vágyom. – vallotta be a férfi, s remélte, hogy nem visszautasításban lesz része.
- És pont rám gondoltál? Micsoda megtiszteltetés.
- Pontosan. Találkozzunk a Delante-ban! Vacsorázzunk, aztán majd alakul az este. – Chad érezte a visszakozást a lány hangjában, ezért inkább lehetőséget sem adott neki.
- Chad valamit el kéne mondanom.
- Nyolckor várlak, ne késs! Most rohannom kell! Este visszatérünk a mondanivalódra! Csók!



Az este nyolc úgy tűnt Chad számára, mintha pillanatok alatt elérkezett volna. Teljesen lefoglalták az üzleti dolgok, amiért kellően hálás is volt. Nem sokon múlt, hogy végül elkéssen, de végül Sabine figyelmeztetésének köszönhetően időben el tudott indulni. Sofőrrel érkezett, s a távozást is így tervezte, ezért mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül kérhetett a legkitűnőbb whiskyből, míg partnerére várakozott. Jenna percekkel később meg is érkezett. Chad csodálattal nézett végig a felé közeledő szépségen. Testhez simuló ruhát viselt, mégis sokkal inkább hatott elegánsnak, mint közönségesnek. A haj fel volt tűzve, de egy-két rakoncátlan hajszál elszabadult s játékosan hullott a kecses nyakába.
- Lélegzetelállítóan nézel ki! – bókolt Chad, mire a lány könnyeden legyintett.
- Csak hízelegsz. – Jenna mosolyogva hajolt közelebb a férfihez, aki könnyed csókot lehelt az arcára. Chad udvariasan segített leülni a lánynak, majd egyből a pincért hívta.
- Egy üveg pezsgőt kérnénk, és az étlapot. – a pincér bólintott, majd gyorsan távozott is. – Ugye megfelel?
- Igen, nagyszerű. – Jenna kissé kényelmetlenül érezte magát, ez feltűnt a férfinek és igyekezett segíteni, hogy a lány mielőbb feloldódjon. Önkénytelenül jött a mozdulat, Jenna keze után nyúlt. Finoman rá fektette a tenyerét a lány kézfejére, s a férfi a hüvelykujjával simított végig a lány puha bőrén.
- Egy üveg Crystal. – lépett az asztal mellé a pincér. – A legkiválóbb pezsgőn. Tölthetek?
- Igen, köszönjük! – biccentett Chad. – Igyunk az ismételt találkozásra.
- Egészségünkre! – finoman koccantak össze a poharak és halvány mosolyt váltottak, és belekortyoltak a fenséges nedűbe.
A következő pillanatban mindkettőjük tartása megfeszült. Akaratlanul került a látóterükbe az éppen érkező pár. Vonzotta mindkettőjük tekintetét a pár, és szótlanul figyeltek mindketten.
A sors fintora. – gondolta keserűen Chad, ő tért magához elsőként a látottak alóli sokkból. S egyből Jenna keze után nyúlt, merész és jól látható volt a gesztus, és még kifejezőbb. A lány nem ellenkezett, inkább ismét a szájához emelte a poharat és kecsesen kortyolt belőle. Valahol örült neki, hogy Chad kimondatlanul is a legmegfelelőbb manővert hajtotta végre. Egyikük sem tudta elengedni magát, mert magukon érezték a perzselő tekinteteket. S mindkettőjük fejében hasonló gondolatok jártak, és egyre jobban formálódott egy lényegre törő kérdés. - Ki lép először?


***