Részlet Just the way you are 34.

Sziasztok!

Meggyőzhető vagyok, s hogy oldjam a várakozás okozta feszültséget hoztam egy kis részletet!

Puszi,
ZoÉ

A konyhában végre csend volt, és nem pusmogtak a hátam mögött. Kifejezetten idegesítővé vált pár pillanat alatt. Ráadásul még Eric viselkedésén is rágódhattam. Míg a kávéfőzőre vártam idegesen igazgattam a szoknyám és a blúzom. Mikor már vagy harmadszorra simítottam végig a szoknyámon, akkor már a szemeim forgatva korholtam magam. Egyáltalán nem értettem, miért fontos most annyira, hogy minél jobban nézzek ki. Főleg, hogy Eric átnézett rajtam. Vettem egy mély levegőt és inkább csészéket készítettem elő. Természetesen a fülem megütötte a vad vihogás, mely egyre közeledett felém.
- El tudod hinni, hogy gyereke lesz? Apa lesz. Pont ő, el sem tudom képzelni róla. – majdnem kiesett a kezemből a csésze, ahogy meghallottam a beszélgetés.
- Szia, Jenna! – megtorpantak, miután beléptek a konyhába a pletykálkodó titkárnők, Debra és Amy. Köszöntek, egy-egy kedves mosolyt követően ők is kávét főztek.
- Tudom, én is meglepődtem. – készítettel el a kávéját Debra. Egyszerűen nem bírtam megmozdulni, még mindig a hír hatása alatt voltam. Apa lesz. Összeszorult a torkom, leforrázottnak éreztem magam. S minden értelmet nyert, miért nézett levegőnek. Most jöttem rá igazán, hogy eddig csak az önámítás csapdájában vergődtem. Képtelenség volt, de a sejtjeimben, a bőrömön éreztem őt. Rettentő nagy hatással, szinte félelmetes erőt gyakorolt rám. Mindez persze testi, kémiai reakció volt, puszta testiség. Érzelmekről nem igazán beszélhettünk. Még szerencse, hogy a tálcát a csészékkel letettem. Egy pillanatra megremegtem, de végül összeszedtem a bátorságom, s előálltam a nagy kérdéssel.
- Kiről beszéltek? Ki lesz apa? – nehezen tudtam csak kiejteni a szavakat.





Just the way you are 33.


Blake napok óta rágódott magában, minden egyes nappal egyre jobban hiányzott neki Jenna társasága. Azonban egyre inkább úgy érezte, hogy a lány kerüli őt, viszont egyáltalán nem értette az okát. Nem bántotta a lányt, s egyáltalán nem talált magyarázatot a viselkedésére. Először bántotta a dolog, majd szépen lassan megbékélt a kialakuló helyzettel.
Mai napon úgy tűnt, hogy semmi sem akar rendesen működni. Blake bárhogy igyekezett, valami mindig félre siklott és már nagyon elege volt mindenből. Egy kis társaságra vágyott, beszélgetésre, hogy elfelejtse az elmúlt órákat, melyeket az átkozott szerződések átnyálazásával töltött. Már kocsányon lógtak a férfi szemei, mikor elhatározta, ezt befejezi. A konyha fele sétált, hogy legalább egy pocsék, de jelen esetben életmentő kávét igyon.
A folyosón sétálva vette észre Jenna-t, aki kissé zavartan a mosdó fele igyekezett. Blake-t rossz érzés kerítette hatalmába, s egy jelenek vette, hogy pont most futott össze a lánnyal. Gondolt egyet, nem törődve az illemmel követte Jenna-t. Részben jogos volt a lány felháborodása, viszont ez remek alkalom volt Blake-nek is, hogy rákérdezzen arra, ami napok óta a szívét nyomta. Míg végül együtt ültek be az üres tárgyalóba ebédelni. A finom olasz konyha remekei tökéletesen illettek az irodai piknikhez. A férfi le sem tudta venni a tekintetét a lányról. Gyönyörű volt, mint mindig, bár némi ziláltság azért szemet ütött. Különösebben mégsem foglalkozott vele a férfi, mert arra a megállapításra jutott, Jenna-hoz még ez is illik. Ahogy tovább figyelte a falatozó lányt, valami pajkosság, valami eddig elrejtett játékosság is előmerészkedett. A beszélgetés azonban kezdett egészen más irányba fordulni, és Blake érezte, hogy Jenna legszívesebben menekülőre fogná. A férfi mindennél jobban meg akarta csókolni a lányt, azok az igéző ajkak mintha csak daloltak volna neki. Természetesen az egészből nem lett semmi, sőt Blake el is szólta magát, hiszen szóba hozta Natalie-t is. Jenna egyből ráharapott a témára,
- A klubban találkoztam vele, néhányszor már randiztunk. Még semmi konkrét nincs, de szépen alakulnak a dolgok kettőnk között. – magyarázta Blake, nehezen jöttek a szavak.
A férfinek ez egy kifejezetten kényes téma volt. Nagyon tetszett neki Natie, jól érezték együtt magukat. Beszélgettek, nevetgéltek, buliztak, azonban vele mégsem érezte Blake azt a valamit, vagy nagyon remélte, hogy ott van, csak lassabban alakul ki, mint amit Jenna közelében érez. Blake-nek valahol az esze megsúgta, valaki más hódította meg a lányt. Ugyan elképzelése sem volt, ki az a szerencsés flótás, de mégis irigyelte a fickót a szerencséjéért. A szíve mégis reménykedett valamelyest, talán feleslegesen, talán nem. Jenna-ból egyetlen szót sem bírt kicsikarni, majd végül fel is adta. A közös ebédet követően Blake jobb kedvvel tért vissza a munkájához, ami úgy tűnt nem akar elfogyni. A kellemes közérzete egészen addig tartott ki, míg meg nem látta a távozó Jenna és Eric párost. Éppen a liftre vártak, semmi különöst nem látott rajtuk. Eric tárgyalásra vagy megbeszélésre tarthatott, amire a személyi asszisztense is elkísérte. Jelentsen ez bármit is.
A temérdek munka végeztével Blake kissé csalódottan hagyta maga mögött az irodaházat. A rettentő hosszú napot töltött el. Ráadásul egész nap Jenna körül forogtak a gondolatai. Mint később kiderült teljesen feleslegesen, hiszen a lány nem jött vissza a dolgozni. Mélyet sóhajtott, összeszűkült szemekkel kémlelte az eget, és remélte, haza tud anélkül érni, hogy teljesen elázzon. Egy sörre vágyott, eljátszott a gondolattal, talán felhívja Natie-t. Bár ebben az utóbbi ötletében annyira nem volt biztos.
Hálásan kotorászott a zsebében a kulcsaiért, mert szárazon hazaért. A bejárati ajtón átverekedte magát, majd a postaládájánál megállt. Kihalászat a tartalmát. Fáradtan sétált fel a lépcsőkön, s átnyálazta a leveleket.
- Szemét – vágta a sor végére a borítékot. – Ez is szemét – ismételte újra és újra, míg pár számlát is talált. A szétválogatott kupaccal és a kulcsával ügyeskedett, hogy végre bejusson a lakásba, de nem volt olyan egyszerű manőver. – Helló, megjöttem! – szólalt meg kicsit hangosabban Blake, jelezve az érkezését. – Hahó, itthon vagy? – pakolt le közben az ajtó melletti komódra. – Jellemző! – csattant fel, mert a testvére már megint lelépett. Egyetlen cetlit, egyetlen apró utalást nem hagyott, hova a fenébe ment, de az feltűnt Blake-nek, hogy mekkora kupit hagyott maga után. Poharak és tányérok szanaszét hevertek, a hamutartó teljesen tele volt hamuval és néhány csikkel. Ez utóbbi érdekes volt, mert a férfi egyáltalán nem érzett égett szagot. A következő lépésnél azonban megcsúszott valamin. Fintorogva hajolt le, hogy megnézze, mi tört az életére.
- Jenna – suttogta, ahogy felismerte a fotón a lányt. – Eric? – rossz szájízzel húzta el a száját. – Hogy kerülnek ezek ide? – nagyon úgy tűnt, csak a véletlen műve volt, hogy ezek itt maradtak, mivel elbújtak az asztal alatt.
Főnöke képét az asztalra hajította, míg Jenna képét magánál tartotta. Sörrel és a képpel a kezében huppant le a kanapéra. Megbabonázta a látvány, pedig csak egy vacak képről volt szó. Talán egy fél órája ücsöröghetett ott, mire az üveg is kiürült és elunta magát. Kulcszörgésre kapta fel a fejét.
- Hol a fenében voltál megint? – pattant fel Blake a helyéről.
- Csss… - Ziláltan, üveges szemekkel legyintett a kissé ingatag lábakon álló testvér. – Ne olyan hangosan!
- Nézz magadra! Mit művelsz! Ha így folytatod, csak tönkre teszed magad. – Blake végignézte, ahogy a testvére a kanapéig botorkált, s mikor szilárdat érzett a fenek alatt a cigarettás dobozáért kotorászott.
- Nem a te dolgod! Hagyj békén! – gyújtotta meg a ránézésre cigarettát, csakhogy egy méretes spangli volt.  – Nem rád tartozik!
- De igen, mert a bátyád vagyok, te idióta! – csattant fel ingerülten Blake. – Különben is mi a fenét keresnek itt ezek a képek? – Blake szavait követően döbbenet következett.
- Hogy kerültek ezek hozzád?
- Az asztal alatt voltak. Ha nem lennél annyira trehány, akkor megtaláltad volna.
- Francba! Jared képei, biztosan véletlenül hagyta itt.
- Megmondtam, hogy többé nem akarom itt látni azt az ipsét! Rossz hatással van rád, amióta ismered, azóta züllesz ilyen nagyon.
- Nem vagyok rád kíváncsi. Inkább lefekszem, mert elegem van belőled.
- Menekülhetsz, de én szóltam előre!
Mintha nem lett volna elég a mai nap az irodában, Blake még a testvérével is veszekedett. Nem tudta megérteni, mi folyik a háttérben, de mindenért csakis Jared-et okolta. Már az első pillanattól kezdve nem szimpatizált azzal a sunyi képű fickóval. Akár hányszor látta, úgy érezte, hogy a lehető legrosszabban sántikál, amibe a testvérét is nyakig belerángatja. Blake a testvére után ment, ránézzen jól van-e. Belökte az ajtót, és a szuszogó alakot látott, az ágyon keresztbe. A férfi behúzta maga mögött az ajtót, aztán zuhanyozott. Jenna képét azonban magánál tartotta, s még kicsit bambult a tévé előtt.


***


- El akarok válni. – lassan és tagoltan ejtette ki a szavakat Eric, mintha éppen egy halálos ítéletet mondott volna ki. Részben igaz is volt, mert végül is ezzel a mindent elsöprő elhatározással egyszer s mindenkorra véget vet a házasságuknak. – Mielőbb! – tette hozzá még ráadásként.
Elsey nézte a férjét, amint a bárpulthoz sétál és italt tölt magának. Valami történt, efelől semmi kétsége nem volt, bár azt mégsem sejtette, mi okozza ezt a fene nagy változást. A pillanat akkora döbbenetet okozott a nőnek, hogy teljesen megfeledkezett arról, neki is éppen ez volt a terve.
- Szóval mit mondasz? – fordult a leendő ex-felesége felé Eric. – Egyéb hozzáfűznivaló?
- Mit akarsz hallani? Könyörögjek, hogy ne hagyj el! Abszurd lenne. – húzta el a száját a nő. Összecsukta a laptopját és a dohányzó asztalra tett.
- Egyáltalán nem akarom, nem akartam, hogy könyörögj. Azonban kicsit látványosabb reakcióra számítottam. – kortyolt az italába.
- Ugye csak viccelsz? – Elsey gúnyosan nézett a férfira. – Ki kell, hogy ábrándítsalak, mert valami hasonlón gondolkoztam én is mostanában. Talán mégsem ennyire drasztikus megoldáson, de végül is… - vonta meg a vállát a nő.
- Ezen gondolkodtál? – húzta össze a szemeit Eric. Egy kicsit meglepődött, de még véletlenül sem mutatta a feleségének.
- Kérlek, ne játszd a meglepettet! Nem áll jól neked ez a szerep. Mintha olyan nagyszerű lenne a házasságunk. – éllel fejtette ki véleményét Elsey.
- Azért ennyire nem volt rossz az egész. Legalábbis a szex része. – Eric nagyon elégedett volt. – Akkor, ha így állunk még könnyebben lerendezzük ezt a válást.
- Megnyugodhatsz, nekem nem kell semmi. Semmi sem kell tőled. Sem pénzt, sem részesedést, az égvilágon semmit. – nyomatékosította a nő. - Tulajdonképpen semmi sincs, ami egymáshoz kössön.
- Így van. Semmi sincs. – hörpintette fel az utolsó korty italát Eric. – Holnap intézkedem, hogy még az utazás előtt alá tudjuk írni a válási papírokat.
- Csak egyetlen kérdésem lenne még, miért most?
- Számít ez? – kérdezett vissza Eric. – Kimondtuk, mindketten beleegyeztünk, akkor miért feszegessük?
- Tudod mit, nem is érdekel. Csinálj, amit akarsz! – Elsey felmarkolta a telefonját, és színpadiasan elvonult. – Én vagyok. – susogta a füléhez emelt telefonba. – Igen, elválunk. Tudod, mit jelent ez? – elégedetten mosolyodott el, ahogy a vonal túloldaláról hallgatta az édes hangot. Tüntetőleg a vendégszobába vonult, így egészen biztos lehetett benne, Eric nem fogja zavarni. Az asszony tudta, hogy neki kellett volna kimondani, de hogy nem így történt egy cseppet sem érdekelte. Vággyal tekintett a közelgő jövőre.
Eric is feldobottan nézett előre, hiszen nem is olyan sokára kötelékek nélkül lehet Jenna-val, akkor és amikor, csak akar. Nem érdekelték az érzelmek, még igazán bele se gondolt a következményekbe. Csak az érdekelte, megszerezze a lányt.
A férfi másnap úgy hagyta el az otthonát, hogy még csak nem is találkozott Elsey-vel. Nem akarta bolygatni a dolgokat, jobbnak látta, ha megnyugszanak a kedélyek. Jókedvűen sétált az irodájába, de előtte szólt Ashley-nek, küldje be hozzá William-et. Rövidesen meg is jelent a férfi, ahogy megnyikordult az ajtó Eric egyből megszólalt.
- Will, nagy hírem van. – a barátja ábrázatát elnézve, azonban torkára forrt a szó. – Mi van?
- Nagy hírem van, nekem is. – ismételte meg William is a szavakat, viszont eltérő hangsúlyokkal. – Le kell mondanom az utat, Nem tudlak elkísérni Miami-ba.
- Bocs, haver, de ennek kifejezetten örülök. Így akkor egy-két nappal előbb el tudunk repülni. – tervezgetett hangosan Eric. – De mit akarsz mondani?
- Még én is alig hiszem el. Olyan hihetetlen és váratlan az egész. Boldog vagyok, meg rettegek.
- Will, nyögd már ki! – Eric elvesztette a türelmét, ráadásul a sok zagyvaságból nem is értett semmit.
- Sandy babát vár.
- Gratulálok, azt hiszem.
- Nem mintha téged meghatna, de kösz! Hidd el, még ezt is értékelem! De mi volt a te nagy híred? Ezek szerint nem teszel le a tervedről? Jenna-t magaddal viszed, de nem az üzlet miatt. – William egyből levette a dolgot. – Ez lenne az?
- Nem egészen. A nagy hír az a válásom.
- Tessék? Válás? Eric, hallod miket beszélsz? Jenna miatt?
- Nem miatta, hanem érte.
- Szóval beleszerettél. A nagy Eric Packer szerelmes. Ki gondolta volna!
- Szerelem. Gyerekes képzelgés, már bocs! De az igaz, kell nekem az a nő. Az enyém kell, hogy legyen és ezért bármire hajlandó vagy.
- Még a házasságod felrúgni is. – William csalódottan fejezte be Eric gondolatmenetét. – Nem akarok vészmadár lenni, de valami bajt szimatolok.
- Nem lesz itt semmi baj. Szóval egy gyerek, mi?
- Nekem mondod?


***


A búcsúcsók még akkor is ott égett az ajkaimon, mikor hazaértem. Leszórtam a cuccaim, s végre a saját ágyamra heveredtem le. Kellemes csend, barátságos félhomály tökéletes volt arra, hogy gondolkodjak. Ismételten túl sok minden történt egyszerre, túlságosan intenzíven éltem meg az egészet. Megint úgy éreztem, ezer fokon égtem, már csak attól, ahogy az elmúlt órák jutottak az eszembe.
Eric marasztalni akart, de büszke voltam magamra, ellent tudtam állni a csábításának. A fülemben csengtek a szavai. – Többet akarok. Több kell. – húztam el a szám. – Te nem csak a szeretőm vagy. – Hitegetett, de egyszerűen képtelen voltam hinni neki. Hízelgett a dolog, azonban olyan kilátástalan volt ez az egész helyzet.
- Mit vársz, te lány? – tettem fel végül magamnak is a kérdést. – Ne álltasd magad, úgyis át fog verni! Kihasznál, s ha megun, akkor meg eldob, mint bármi mást az életében. – nem tudtam semmivel sem bíztatni magam, jobbnak láttam, ha beletörődöm és elfogadom a saját magam által választott utat. Bár akárhogy próbáltam elhessegetni a kérdést, mégis ott motoszkált a fejemben. – Eric hogyan akar bizonyítani?
A délután úgy kifárasztott, hogy végül ruhástul sikerült elaludnom. Egy cseppet sem bántam, mert átaludtam az éjszakát és kipihenten keltem. Rose-zal is végre találkoztam, együtt kávéztunk. Ez remek alkalom volt kicsit kibeszélni magamból a nyomasztó gondolataim. Elsők között a Miami-s utazást.
- Egyre biztosabb vagyok benne, többet akar tőled ez a pasi. Senki sem kínlódna annyit, hogy szexhez jusson. Főleg, ha két kézzel szórhatja a pénzt. Lásd be szépen, megszédítetted Eric-et! – huncut mosoly jelent meg Rose arcán. – Bár nem ismerem személyesen, de szerintem teljesen beléd zúgott.
- Beszélsz, bolondságot! – legyintettem Rose szavaira. – Most viszont mennem kell készülődni. Ma este menjünk el bulizni. Mi ketten, mint régen.
- Jaj, de örülök, hogy ezt mondod! ÉN is ezt akartam kérdezni!
Az irodába szokatlan nyüzsgés fogadott. Mindenki susmorgott a hátam mögött, úgy tűnt, lemaradtam valami szenzációról. Olyan lelkesedéssel meséltek egyesek, mintha éppen a nyertes lottószámokat ismételnék. Ha feléjük néztem, akkor látványosan elhallgattak és úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Egyre frusztrálóbb volt az egész.
- Jenna, jó hogy jössz! – összerezzentem a nevem hallatán, pedig csak William volt.
- William, itt meg mi történt? – suttogtam felé tanácstalanul. – Úgy megy a pletykálkodás, mintha legalább maga az elnök látogatott volna ide.
- Nem tudom, mit pusmognak annyit. De jobb, ha Eric irodájában beszéljük meg a híreket.


***




Just the way you are 32.



Az érzékeket fokozó, buja játék pedig abban a pillanatban vette kezdetét, mikor Eric lakosztályába értek. A férfi nem bírta tovább, olyan szorosan ölelte magához a lányt s annál forróbb csókokkal csábította el. Jenna beleremegett a rá törő vágytól, amely az egész testét átjárta. Eric érezte, ahogy a lány a karjaiba simul, s még többet akar. Neki viszont egészen más terve volt. Belement ugyan az újabb csókba, sőt hogy még meggyőzőbb legyen a lány combján araszolt egyre feljebb a keze. Izgató játékot játszott a mit sem sejtő lánnyal és részben önmagával is, hiszen hatalmas önuralomra volt szüksége. Pedig egyre jobban élvezte az egészet és nagyon kicsin múlott, hogy ott helyben az ölébe kapja a lányt, felpakolja az étkező asztalra és ott tegye magáévá.
- Eric – Jenna egyre vadabbul nyöszörgött, amivel a férfi agyát még jobban húzta, és aki erre válaszul még mélyebbre fúrta ujjait a lány lába között. – Még! – könyörgött Jenna, de Eric nem akarta ilyen könnyen megadni az oly nagyon óhajtott örömöket.
- Még nem! – húzta el ördögi vigyorra Eric a száját. – Türelem, szépségem! – Már nem sokat kellett kibírniuk, mivel már elérték a hálót. Eric egy könnyed mozdulattal kibillentette Jenna-t az egyensúlyából és a lány az ágyon kötött ki. A meglepetéstől megnyikkanni sem tudott, csak nézte a férfi kaján mosolyát. – Vetkőzz! – adta ki a parancsot. – Szépen, lassan. – érzékien simított végig a lány arcán, a dús ajkain. Jenna egyből elnyílt a szája, mintha valamiféle varázs vagy bűvöletben lenne része. Buja sóhajt hallatott, majd játékosan a nyelvével simított végig Eric ujján. Ezúttal a férfi lélegzete akadt el, aki csak azért is megismételte az előbbi manőverét. Az a pajkos ki nyelv játszott vele, és
- Eric, kérlek! – Jenna kinyújtotta a lábát, s izgatóan simított végig a férfi combján. – Úgy kívánlak… már olyan nagyon égek a vágytól. - Eric elkapta a lány lábfejét, még mielőtt veszélyesebb terepre merészkedett volna. Azonban egyre jobban tetszett neki, hogy a lány merészsége. Gondolatban megveregette a vállát, mert sikerült előcsalogatnia a lány legpajkosabb, legbujább énjét. Végre ismét része lehetett abban az örömben, hogy az a szex-istennő, akit Jenna-ban látott megelevenedett. Újult erővel tört belő elő az érzékiség. Eric nem mozdult, így aztán Jenna lassan kibontotta a kölcsönvett inget, majd lelökte a válláról. A kivillanó csupasz vállak láttán ördögien csábító és elégedett mosoly lett a jutalma, de ez nem volt elég. A lány gondolt egyet, s az ágy közepén tornázta magát álló helyzetbe. Magasabb volt így Eric-nél, de ez csak még inkább kedvezett a férfi remek látási viszonyainak.
- Így jó lesz? – Jenna zene nélkül, a szíve diktálta ütemre kezdte ringatni a csípőjét, majd kibontotta magát a ruhájából, amit lassan azt is a földre ejtette.
- De még mennyire! – Eric egyre szorosabbnak érezte a nadrágját, minden egyes porcikája a lányért kiáltott. Csakhogy mikor érte nyúlt, a lány kitért előle. Tovább vetkőzött volna, elsőként a melltartójától majd a falatnyi bugyitól szabadult meg.
Eric eddig bírta, Jenna után kapott és az ágyra húzta. Finoman rá nehezedett, és csókjaival hintette be a puha bőrt. A kecses nyaktól a kerek melleken keresztül araszolt egyre lejjebb. Jenna izgett-mozgott alatt, olykor felkuncogott legfőképpen, mikor Eric elért a hasához. A lány ujjai a férfi haját szántották, és olykor megpróbálta felhúzni magához egy-egy csókra. Eric megelégelte és cselhez folyamodott.
- Emeld fel a kezed, és kapaszkodj meg az ágytámlába! – egy szédítő csókot követően parancsolt rá a lányra, s míg előhalászta a nyakkendőjét. A csóknál jobb elterelésre nem is volt szüksége, mert így észrevétlenül ténykedhetett a kezeivel.
- Eric, mit csinálsz? – józanodott ki egy pillanatra Jenna, mikor tudatosult benne, hogy nem tudja a kezeit megmozdítani. – Szabadíts ki! Engedj el!
- Nem. Megmondtam, meg fogom veled értetni, hogy te az enyém vagy. – Eric a lány széttárt lábai közé helyezkedett, majd végigsimított a puha combokon. Jenna beleremegett a férfi érintéseibe, a száját rágcsálta kínjába. – Addig mocorogtál feleslegesen, hogy nem hagytál más választást. – Aztán a férfi előre hajolt, ott folytatta, ahol abbahagyta. Pár pillanattal később nyelve erőteljes csapásai sodorták a lányt a csúcs lefele.
Jenna megsemmisülten hevert a rá törő gyönyörtől, azonban nem sokáig volt nyugta, mert bizony Eric-nél is elfogyott a cérna és végre birtokba akarta venni a lány testét. Leírhatatlannak élték át az egyesülés pillanatát, s mivel Jenna kezei még meg voltak kötve a nyakkendővel, így a lábaival próbált még jobban a férfiba kapaszkodni, aki minél mélyebbre szeretett volna merülni. Minden erőteljes lökéssel egyre magasabbra szárnyaltak megállíthatatlanul. Teljesen egymásra hangolódtak, valahogy mindkettőjükben ott volt az az alapvető tudás, mire van szüksége a másiknak és meg is adták azt.
Eric miután észhez tért a zihálásból, egy ügyes mozdulattal kioldotta Jenna-t, aki hálásan bújt a férfihez. Csókkal jutalmazta meg a hősies tettet, s bosszút forgatott a fejében. Felpattant, s ott hagyta Eric-et egyedül, aki elképedve nézett a lány után. Csak néhány percig kellett nélkülöznie maga mellől az érzéki nőt, aki kipirult arccal és csillogó szemekkel közelített felé. Eric tudta, mire készül a lány, hiszen egyértelmű volt számára, mire kell a pezsgő és a gyümölcs. Kaján vigyorral kapott a csábításra készülő nő után, együtt huppantak vissza az ágyba.
- Velem maradsz éjszakára? – Eric megcsókolta Jenna vállát, míg mutató ujja a lány mellbimbóival játszott. – Félő, hogy nem mindenre marad idő. Egy éjszaka is kevés ahhoz, hogy játszadozzunk is szex közben. – a férfi magához vette az üveget, majd azzal nem törődve, hogy kifut az édes nedű és beteríti magukat vagy éppen az ágyneműt, kibontotta. Az első korty jogát Jenna-nak átadta, azonban ő maga sokkal jobb módját találta meg a pezsgő megízlelésének.



Fel sem fogták az idő múlását, olyannyira elmerültek az élvezetekben és egymásban. Erőtlenül heverésztek a kissé szétdúlt hálószoba puha szőnyegén. Egy óvatlan mozdulatnak köszönhetően ott kötöttek ki, nem érdekelte őket ez a tény, mert egészen mással voltak elfoglalva. Eric azért magukra húzta a lepedőt, de ennél többet nem mozdult. Egészen meghitt volt a kialakult helyzet, ahogy Jenna-t a karjaiban tartja, ennek következtében el is szunnyadt.
Szó szerint felriadt, ahogy az oldalára fordult, s nem volt mellette az édes test. Lendületből fel is ült, s Jenna-t kereste a szoba félhomályában. Ami egyébként kifejezetten romantikus hangulatot árasztott, ahogy mindössze az ágy feletti halvány fény égett. Miután Eric feltápászkodott a földről, ami mostanra kissé kényelmetlenné vált számára, az ablak keskeny párkányán ücsörögve találta meg a vágyott nőt. Az ő ingét viselte, mely ujja fel volt gyűrve könyékig és a hossza alapján akár miniszoknyának is elment volna. Mélyről tört fel belőle egy sóhaj, s gondolkodás nélkül, a lepedőt a dereka köré csavarva közelebb osont a lányhoz. Besötétedett és kint kigyúlt az ezernyi fény. Eric átölelte a látványba belefeledkező lányt, aki készségesen simult az ölelésbe.
- Ideje mennem. – mondta ki Jenna anélkül, hogy Eric felé fordult volna.
- Maradj! – a nyakára hintett csókkal próbálta a férfi maradásra bírni a lányt.
- Jobb lesz, ha most elmegyek. Egész délutánt itt töltöttük. Legyen egyelőre elég ennyi.
- Nem, nekem nem elég! Többet akarok. Több kell. – vitatkozott Eric.
- Csak ennyit tudok adni. – mondta kissé komoran a lány. – Hát nem erre vannak a szeretők? – kissé gúnyos éllel kérdezett vissza, mire a férfi megdöbbent. - Néhány napot kell úgyis csak kibírnod, és indulunk Miami-ba. – vonta meg a vállát Jenna.
- Gondolj akármit, de te nem csak a szeretőm vagy! – lehetetlennek és hihetetlennek hangzottak Eric szavai.
- Akkor mi? Magyarázd el nekem, mert nem értem! Mi vagyok, ha nem szerető? – Jenna kibújt az ölelésből, és mélyen a férfi szemébe nézett. Látni akarta és hallani akarta az igazságot. A legszörnyűbb érzés, a kétely volt számára, az az igazán szörnyű fajta. Hiszen amilyen mély és őszinte érzelmeket átélt, ahogy a férfi a karjaiban tartotta, és ahogy kényeztette a testét egyszerűen nem akarta elhinni, hogy nincs egy parányi érzelem foszlány az egészben. A kétely, pedig egyre nyugtalanította. Tudta az igazságot, mégis egy elemi részecske szinte bízott a lehetetlenbe. – Egy szerető, nem több, nem kevesebb. – Jenna lehajtotta a fejét, majd elindult összeszedni a holmijait.
- Jenna… - szólalt meg Eric, mert ő a szónoklás bajnoka, aki másokba bármit bele tud beszélni, most megnémult. Egyszerűen torkára forrtak a szavak. Nem tudott semmit, semmi biztatót mondani a lánynak. Ráadásul máskor könnyedén tudott valami frappáns magyarázatot, már-már a kegyes hazugság határát súroló monológgal előrukkolni, de most még ez sem ment. – Miért mit vársz? – tárta szét a karjait.
- Nem, Eric én nem várok semmit. Nem akartam semmit. Leszámítva némi pénzt gyűjteni a tanulmányaimra. Semmi másról nem volt szó, csak szexről. Pénzen vett szexről. Pont emiatt neked is be kéne érni ennyivel. Ha nem tudod, akkor inkább magadnak tedd fel a kérdést, mit vársz?
Jenna végül a fürdőbe masírozott, Eric pedig a kusza gondolatival és a fejében üvöltő kérdéssel rogyott le az ágyra. – Mit vársz? – Nem tudta, mert egy számára ismeretlen, idegen terepre merészkedett. Soha még egyetlen nő sem tudott ennyi tüzet, vágyat, szenvedélyt szítani benne. Elég egy pajkos gondolat és beindul a fantáziája, aminek hála a farka is rögvest sátort ver a gatyájában. Ugyanakkor soha egy nőt nem akart ennyire maga mellett tudni. Bármelyik Jenna közelébe férkőző pasit le tudná puszta kézzel gyilkolni. Eric feje egészen belesajdult a zakatoló gondolataiba. Lassan ébredt benne a felismerés, talán tényleg többről van szó, mint egy szeretőről. Layla, Sage és a többi nő, aki megfordult az ágyában, ők ízig-vérig a szeretői voltak, de egyiket sem akarta megszerezni, birtokolni. A testüket használta, kihasználta őket a fenséges gyönyörökért, de ezt követően angolosan távozott vagy pedig őket tette ki mielőbb.
Az ajtó megnyikordult, ahogy lassan Jenna kilépett rajta. Friss illatot árasztott, ami egyből megtalálta Eric-et, aki még mindig ott ült az ágy szélén egy szál lepedőben. Az elmúlt órák szenvedélyének semmi nyoma nem látszott a lányon, leszámítva a tekintetéből áradó fáradtságot.
- Egyetlen kérdésem lenne még. – Eric felkelt az ágyról. A hangja már korábban megállásra késztette a lányt, de azért a biztonság kedvéért elállta az útját. – Ha bebizonyítom, hogy többet jelentesz, ha több vagy nekem, mint szerető, és ha legközelebb felteszem azt a kérdést, hogy velem maradsz, akkor maradsz? – Jenna álla alá csúsztatta a férfi a kezét, és arra késztette a lányt, hogy rá nézzen. Mélyen egymás szemét fürkészték. Jenna összerezzent egy pillanatra a szerető szó hallatán, Eric észre vette, pedig a lány igyekezte minél jobban palástolni a rajta átfutó érzéseit.
- Annyit ígérhetek, hogy a legőszintébben fogok válaszolni rá. – szándékosan tért ki a válaszadás elől Jenna. Nem akarta ennél jobban hiú ábrándokba lovalni magát.
- Ez nem rendes válasz. Igen vagy nem? – Eric természetesen nem hagyta magát, aztán taktikát váltott. – Legyen, beérem ennyivel, de nem sokáig. Egészen pontosan addig, míg Miami-ba repülünk. – egy csókot lehelt a lány ajkaira és elengedte. Ezúttal ő vonult a fürdőbe, a zuhany alá állt. Mielőbb össze akarta szedni magát. Nem hitte, nem is nagyon számított rá, hogy Jenna marad, főleg a legutóbbi párbeszédüket követően. Sejtette, most mindkettőjüknek feladta a leckét, s kérdés az, ki hogyan fog felelni.
Kapkodva készülődött, a legszükségesebb holmikat kapkodta magára s futólépésben indult a limuzinja felé. Legszívesebben bemosott volna magának, amiért nem jött hamarabb a megoldás. Izgatottan dobolt a térdén, és önmagának örült, milyen remek dolog van készülőben. Valamit valamiért, de jelen pillanatban mindent megért számára az, hogy így végre meg fogja szerezni Jenna-t. A garázsban úgy pattant ki a kocsiból, hogy még az ajtó is nyitva maradt mögötte. Türelmetlenül nyomogatta a lift gombját, s mikor kinyílt úgy tűnt, mintha nem akarna becsukódni, sőt kifejezetten lassúnak tűnt, ahogy felfele szállította utasát. Mikor végre Eric megérkezett a tetőlakásba lendülete mit sem csillapodott, és szólásra nyitotta a száját.
- Elsey! – szólította erélyesen a feleségét a férfi. – Elsey, hol vagy? - Egyre türelmetlenebb volt, a gondolatai már jóval előbbre jártak, mint az idő kerek.
A nő megdöbbenve, kezében a laptopjával indult Eric színe elé. Egyszerűen nem tudta elképzelni, mi történhetett vagy mi ütött a férjébe. Nézte őt, de semmi sokatlant nem vett észre, majd váratlanul a tekintetét ráemelte. Olyan átható és elszánt volt Eric tekintete, régen látta már ilyennek.
- El akarok válni. – lassan és tagoltan ejtette ki a szavakat, mintha éppen egy halálos ítéletet mondott volna ki. Részben igaz is volt, mert végül is ezzel a mindent elsöprő elhatározással egyszer s mindenkorra véget vet a házasságuknak. – Mielőbb! – tette hozzá még ráadásként.


***



Just the way you are 31.

Elsey még az utolsó pillanatban hallotta meg a férfi kérdést, s ezzel egy időben meg is torpant. Még szerencse volt, hogy a fürdő fele indult, bár még nem érte el, de a férfi látószögéből már kikerült. Még maga sem tudta, hogyan és mikor sikerül rendeznie a válását. A legtisztább az lenne, ha férje elé állna és kijelentené, hogy válnia akar. Hirtelen ez olyan egyszerűnek és zökkenő mentesnek tűnt, hogy még Elsey is meglepődött. Chad-re gondolt, az együtt töltött órákra és Jenna szavaira, ettől pedig mosolyra húzta a kecses száját. A fürdő el is felejtette egy pillanat alatt, helyette visszatáncolt a hálószobába.
- Beszélek Eric-kel. Még ma! – határozott és magabiztos nő állt Chad előtt, s a férfi képtelen volt elvonatkoztatni az átélt élményektől. Ő maga még az ágyban volt, a hátát az ágytámlának vetette és úgy figyelte Elsey-t. Az elkápráztató látvány hatására Chad a vékony anyag alatt, amely takaróként szolgált és mely alatt semmit sem viselt teljesen megmerevedett.

- Örömmel hallom. – elégedetten vigyorgott. – De annak még inkább örülnék, ha nem olyan pokolian távol lennél tőlem. – két karját a nő felé emelte, aki csábító léptekkel el is indult felé.
- Oh, és már vigyázzba is vágtad magad. – pikáns mosollyal lebbentette fel Elsey a könnyű anyagot. Chad valamelyest lejjebb csúszott az ágyban, míg Elsey egy pillanatig sem gondolkodott, mit tegyen. Ösztönösen vetette át a lábát a férfi csípője felett, és a meredő hímvesszőre ereszkedett. A teste epedve várta az egyesülés katartikus pillanatát, hiszen azóta viaskodott a minden porcikáját elöntő vággyal, hogy belépett a hálóba és meglátta Chad-et az ágyban. Majd forró csókokkal és egymásba kapaszkodva szerelmeskedtek, mely egy boldog közös jövő reményét hordozta.
Valamivel később Chad bizakodva engedte el Elsey-t, aki egyenesen Eric irodájába tartott. A szeretkezés után lezuhanyozott és rendbe szedte magát úgy, hogy senki meg nem tudná mondani, mivel töltötte a délelőttjét. A taxiban ülve is folyamatosan a gyűrűjét piszkálta, mióta elhatározásra jutott, egyszerűen terhesnek érezte az ékszert. Le azonban még sem húzhatta, még nem. Azonban egyre erősebben élt benne a remény, hogy talán a nap végére megteheti. Ez pedig tökéletes kezdete lenne az előtte álló folyamatnak.
Elsey bízott benne, hogy jókor érkezik, egész pontosan ebédidőben. Így nem szakít félbe semmilyen fontos megbeszélést és talán Eric-nek is lesz annyi ideje, hogy meghallgassa. Vidám léptekkel közelítette meg a lifteket. Ismerte a járást, még ha nem is volt mindennapos vendég, ugyanakkor fiatalos viselete miatt többen kissé döbbenten néztek a nő után. Elsey egy cseppet sem törődött a bámészkodókkal, sokkal fontosabb küldetésben volt, bár Ashley mellett nem tudott csak úgy elmenni.
- Mrs. Packer, üdvözlöm! – szólalt meg Ashley már-már kényszerből. – A férje még az irodájában van, éppen ebédelni készült.
- Tökéletes, akkor meglepem. Köszönöm. – válaszolt automatikusan Elsey, mire ki is nyílt az iroda ajtaja. Eric maga lépett ki, ránézésre nagyon is jó kedvűen.
- Elsey, drágám! – a férfi kellően meglepődött, nem várta a feleségét. Azonban az igazi meglepetés csak ez után következett Eric számára.


***


Igyekeztem higgadt maradni, de a szívem még kissé össze-vissza kalapált. Hiába lélegeztem nagyokat, nem tudtam rögtön megnyugodni. Megmostam az arcom hideg vízzel mégis úgy éreztem, mintha menten kigyulladna. Csodálkozva vizsgáltam az arcom a női mosdó hatalmas tükrében, de egyszerűen nem ismertem magamra. – Az irodában szexeltem Eric-kel. Hogy lehettem ilyen könnyelmű? – még szerencse, hogy nem mondtam ki hangosan, mert egy másodperccel később kinyílt az egyik fülke ajtaja és egy ismerős lány lépett ki rajta. Tudtam, hogy már láttam valahol, de azt nem, mikor is találkoztam vele. Gépiesen kezet mosott, megszárította a kezét, s míg a mozdulatait figyeltem fél szemmel, addig ez tökéletes elterelés volt számomra. Csakhogy amint kilépett újra egyedül maradtam a gondolataimmal.
Az egész helyzeten az sem túlzottan segített, hogy bugyit sem viseltem. Majd az egyik fülkébe zárkóztam, hogy ellenőrizzem, nincs-e rajtam vagy a ruhámon terhelő bizonyíték a kósza légyottról. Eric ilyen tekintetben kifejezetten körültekintő volt más esetben, csakhogy ez a rögtönzött és szenvedélyes felindulásból történt szex talán kivétel volt. Megnyugodva konstatáltam, minden a legnagyobb rendben van. S már a levegőt kiengedve a tüdőmből léptem a mosdóhoz, hogy a kezem leöblítsem, mikor kinyílt a mosdó ajtaja.
- Ez a női mosdó! – vetette oda, mint megláttam a férfi közeledtét. – Eltévedtél? Ráadásul bárki megláthat. – zavartan motyogtam, míg leöblítettem a szappant a kezemről és elzártam a vizet.
- Nem érdekel. Nyugodtan akartam veled beszélni. – eltökélten közeledett a férfi és még kéztörlőt is oda nyújtotta nekem.
- Köszönöm. – elvettem és a fülem tövéig vörösödve szárazra töröltem a kezem. -  Mi olyan fontos, hogy nem várhatott?
- Jenna. – sóhajtott egy nagyot, majd a mosdónak támaszkodott.
- Ne sóhajtozz nekem! Igazam van, most komolyan Blake, mi van? – kellemetlenül éreztem magam. Nem a társasága, mint inkább ez az egész helyzet feszélyezett.
- Mostanában kerülsz engem. Meg sem lehet közelíteni téged és azt sem tudom, mikor beszéltünk utoljára normálisan. – mondta ki egyszerűen. A hangjában semmiféle vád vagy méreg nem volt, csak egyszerű megállapítás volt részéről az egész.
- Igazad van! – vallottam be, és nagyot nyelve a mosdónak támaszkodtam.
- Ebédelj velem! Legalább közben tudunk beszélgetni. – vetette fel Blake az ötletet, ami tetszett is meg nem is.
- Nem sok kedvem van most a nyüzsgéshez… - a mondat végét elharaptam, mert mégsem vallhattam be, hogy másnapos ruhában és ráadásul bugyi nélkül vagyok. Egyik dolog hozná az újabb kérdéseket és kezdetét venné a szakadatlan magyarázkodás. Erre meg igazán nem voltam vevő.
- Gyere, beülünk a nagy tárgyalóba! – ragadta meg a kezem Blake. – Most már a tárgyalásoknak vége, ha egyáltalán volt valami. A fejesek az irodában trónolnak, ahhoz meg még úgy is korán van, hogy ők ebédeljenek.
- Tetszik, de mi lesz a menü? – igyekeznem kellett lépést tartani Blake-kel, aki még mindig maga után húzott. Szerencsénkre senkivel nem futottunk össze.
- Remélem, szereted az olasz konyhát. Ha éppen megkívánom, akkor mindig Georgo-nál rendelek. Csak nála az egy adag inkább két főre szól. – somolyogtam, ahogy előadta magát Blake.
Jó volt a társaság, mert így elfeledkezettem Eric-ről. Végre megnyugodtam és egyúttal összeszedtem magam. Tényleg nagyon finom és bőséges volt az ebéd, nem is gondoltam, hogy ennyire éhes vagyok. Blake meg csak vigyorogva figyelte, ahogy jóízűen falok.
- Lassabban, mert még megfulladsz! – motyogta a férfi. – Bár akkor alkalmazhatom a szájból szájba lélegeztetést.
- Mintha másképpen nem tudnál lesmárolni. Vagy éppen ez a célod? – vettem játékosra a figurát.
- Hagynád magad vagy esetleg vissza is csókolnál? – csibészes félmosolyra húzta a száját és lassan közelített felém.
- Az attól függ. – mentem bele a játékba. Blake ráharapott a csalira és kíváncsian fürkészte az arcom, mit mondok. De nem mondtam ki rögtön.
- Szóval mitől? – egyre közelített felém, de mégsem használta ki a felkínálkozó lehetőséget.
- Attól, hogyan csókolsz. – aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve egy könnyed puszit nyomtam az arcára. – Köszönöm az ebédet. -
- Te csak játszol velem. Gonosz nőszemély. – tömött egy nagy falatot a szájába. – Még szerencse, hogy Natalie nem űz velem ilyen játékot.
- Natalie? – kérdeztem vissza, mert gondoltam valakire, de nem voltam egészen biztos, hogy ugyanarról a személyről van szó.
- A klubban találkoztam vele, néhányszor már randiztunk. Még semmi konkrét nincs, de szépen alakulnak a dolgok kettőnk között. – azt hittem, hogy menten lefordulok a székről, olyannyira meglepett ez a hír. De amint megemésztettem, túl is léptem a hír értékén, sőt egyenesen komikusnak találtam a helyzetet.
Az elfogyasztott ebédet követően elpakoltunk magunk után. Viccelődve léptünk ki a tárgyalóból, Blake éppen azt ecsetelte, milyen jó lenne nála is egy dolgos női kéz, mert akkora kupi van a lakásába. Mindent bevetett, hogy elcsábítson magához némi takarításra, persze az egészet egyikünk sem vette komolyan. Játék volt, majd megöleltem Blake-et, aki ezúttal kihasználta a lehetőséget és puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtunk mindketten, és már létem volna tovább, de a következő pillanatban megtorpantam. Úgy néhány lépésnyire Elsey és Eric páros pont bennünket figyelt. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy mindent láttak. Eric fején pedig kifejezetten látszott, hogy menten felrobban, pedig minden idegszálával próbálta palástolni. S most jöttem rá igazán, hogy lassan sikerül mégis megismernem, vagyis inkább kiismernem Eric vonásait.
- Ms. Perry egy szóra! – Eric nem bírta ki, meg kellett szólítania és magához citálnia. Bólintottam, majd feléjük sétáltam.
- Igen, Mr. Packer! – ők is és én is közelebb léptem. Abban a hosszú percben azt sem tudtam, mit kezdjek a feleséggel. Ott állt Elsey, láthatóan rendezett külsővel és rezzenéstelen arccal. Ötletem sem volt, mi lenne a legjobb. Végül mégis amellett döntöttem, hogy köszönök neki. – Elsey! – biccentettem a nő felé, amivel nem várt hatást gyakoroltam Eric-re. Igazi tanulmány lett az arca, a meglepetéstől a pillanatnyi dühön át szinte minden kiült az arcára, természetesen az egész nem volt több, mint néhány másodperc.
- Szia Jenna! – Elsey meglepően kedvesen üdvözöl, sőt halványan el is mosolyodott. Egyből tudtam, hogy Chad-del minden rendben van közöttük.
- Ti ismeritek egymást? – elakadó lélegzettel szólalt meg Eric.
- Igen – Elsey egyből válaszolt, sőt még vissza is kérdezett. – Talán baj? – csendben álltam és figyeltem Eric arcát. Más helyzetben bűntudatom lett volna, nem is kicsi, de Elsey sem volt semmivel sem különb a férjénél. Egy házaspár állt előttem, mely mindkét tagja más-más mellett keresi a boldogságot.
- Nem, csak érdekesnek találtam. Nem is mondtad. - Eric teljesen kizökkent, de a felesége tudta, hogyan kezelje a helyzetet.
- Sosem kérdezted. – vonta meg a vállát Elsey.
- Mit szeretett volna mondani, Mr. Packer? – finoman megköszörültem a torkom, ezzel jeleztem, hogy én is ott vagyok.
- Jah, igen. – húzta el a száját Eric. – A délelőtt megbeszélt programokkal és tárgyalással kapcsolatban egy-két dolgot át kell, ütemezzünk. – váltott tárgyilagos hangnemre, de a szemében megcsillanó fény elárulta. Valamit tervez és ráadásul velem.
- Rendben. – beletörődve bólintottam, mert egyre kevésbé akartam kihátrálni. Elkísérhetem a mogult egy tárgyalásra, jelen lehetek, láthatom, hogyan viszi véghez az újabb elsöprő győzelmét. Emellett ha még szexre is marad energiája, az talán mégsem olyan nagy ár. Már csak a gondolatra, hogy ismét megtörténhet az egész testem beleborzongott a vágyba.
- Mire visszaérek az ebédből, legyen az irodámban! – ismét bólintottam, majd Eric megragadta a felesége kezét, és feldúltan a liftek felé indult.
- Viszlát Jenna! – intett oda még Elsey.
- Will is csatlakozik hozzánk. – hallottam még Eric hangját és William akkor lépett melléjük.
- Elsey, micsoda meglepetés! Azonban mégsem tudok csatlakozni hozzátok, mert van némi elintézni valóm, illetve Sandy vár rám.
Még az utolsó pillanatban elkaptam Eric megvillanó tekintetét, engem vizslatott. A bőröm felforrósodott, a vérem hirtelen felpezsdült. Úgy éreztem, ez most egy roppant hosszú ebédszünet lesz, míg rá várok.


***


Eric az irodához közeli éttermet választotta, mivel itt is mindenki ismerte egyáltalán nem okozott gondot, hogy a legjobb asztalt megkapják pillanatokon belül. A férfi udvariasan kihúzta a széket a feleségének, majd vele szembe helyet foglalt ő maga is. Elsey könnyű húst és salátát rendelt, míg Eric a ház specialitását kérte. Nagyon úgy tűnt, hogy a férfi csak testben van jelen, míg fejben egészen máshol jár. Erre a feleség akkor jött rá igazán, mikor valami oltári sületlenséget mondott, mire Eric csak egykedvűen helyeselt.
- Te nem is figyelsz rám. – jelentette ki határozottan a nő, miközben a szalvétájáért nyúlt és megtörölte a száját.
- De, persze, hogy figyelek! – bólogatott Eric, de tényleg nem figyelt. Éppen azon agyalt, hogyan is tudná kissé megbüntetni Jenna-t, amiért így flörtöl azzal a pojácával. Az egészen pedig rontott a tudta, hogy a lány még bugyit sem visel, amit a saját hülyeségének köszönhet.
- Nem! Szerintem meg még mindig az iroda ügyein jár az eszed. – húzta el a száját a nő, megigazított az étkészletét. Befejezte az evést. – Talán mégsem kellett volna idejönnöm. Úgy sem igazán ebédhez illő dologról akartam veled beszélni. Majd máskor megbeszéljük!
- Valóban? – Eric felfigyelt a felesége elgondolkodó beszédére.
- Igen, inkább azt mondd meg, mi nyugtalanít ennyire? – Elsey a poharáért nyúlt, de ezúttal csak sima ásványvizet kortyolt belőle.
- Pár nap múlva el kell utaznom, egy maratoni ülés lesz.
- Hol? – mindössze ennyit kérdezett Elsey, mert úgy érezte, így némi haladékot kapott, hogy átgondolja a lehetőségeit. Ismerte annyira férje üzleti útjait, hogy két-három napot biztosan távol lesz, de akár egy hetet is.
- Miami. – Eric is a pohara után nyúlt, melybe az ebédhez passzoló vörösbort töltöttek neki.
- A naptejet se hagyd otthon! – egy apró viccet engedélyezett magának a nő, amit a férje nem egészen vett jó néven.
- Nem szórakozni fogok!
- Dehogy nem! Mégpedig a győzelmed fogod megünnepelni.
Az ebéd végül mégsem úgy alakult, ahogy Elsey eltervezte. Még csak a válás közelébe sem mentek. De nem volt csalódott, kifejezetten kellemesen érezte magát. Egy könnyed csókot követően vált el a férjétől az étterem előtt. Taxiba ült, de még nem volt kedve haza menni, inkább az Upper East Side fele vette az irányt.
Eric pedig lendületesen tartott az irodaház felé, mert miután Elsey végre magára hagyta ki találta a tökéletes büntetést a lány számra, és a saját örömére. Ördögi vigyorral lépett be az irodájába, néhány aktát, mely tanulmányozását a délutánra ütemezte be magához vette, majd Ashley-hez lépett.
- Megbeszélésem lesz, és ma már nem jövök vissza az irodába. Legkorábban holnap tudok bármivel is foglalkozni, tartsuk be a fontossági sorrendet. Ha bármi olyan kérdés merülne fel, akkor William-et keressék, ha pedig ég a ház, de csak a legvégső esetben Will el tud érni a mobilomon. De senki más! – Ashley buzgón bólogatott, tudomásul vett mindent. Eric miután elhadarta a mondanivalóját a barátja irodájába tartott.
- Ms. Perry, változott a menetrend! – lendületből nyitott be az irodába Eric. William is felkapta a fejét, és csodálkozó képet vágott, míg a megszólított lélegzete elakadt. – Kérem, igyekezzen! Nem akarok elkésni a tárgyalásról! Elkísérhet, ha már úgy is a személyi asszisztensem.
Eric tökéletesen játszotta a szerepét, Jenna fejében még csak meg sem fordult, hogy a férfi valamiben sántikál. A lány a táskája fülét szorongatta, míg Eric hanyagul zsebre dugott kézzel ácsorogtak a liftben. A garázsban szálltak be a limuzinba, Eric alig észrevehetően adta ki David-nek az utasítást, hova vigye őket. A limuzin hátsó ülésén egymás mellette, de még csak egymáshoz sem érve helyezkedtek el. Jenna szívverése bár jóval gyorsabb volt a kelleténél, Eric pedig megfeszülten játszotta a jéghideg alakot, pedig legszívesebben már a limuzin hátsó ülésen magáévá tette volna a lányt. Hirtelen nem is tűnt olyan kivitelezhetetlennek a dolog, azonban nem akarta ilyen könnyen adni az élvezetet. Úgy gondolta, előbb édes kínokat fog okozni a mit sem sejtő lánynak, hadd tanulja meg végre, hogy senki másé nem lehet már.
Jenna akkor jött rá, hogy bizony Eric átverte, mikor megérkeztek a hotelbe. Bosszúsan fújtatott és tüntetőleg felhúzta az orrát, amin Eric jókat kuncogott.
- Aljas dolog volt részedről. – motyogta a lány, míg a férfi lakosztálya felé húzta maga után. – Ne gondold, hogy hagyom magam ezek után!
- Oh, édesem, akkor csak még jobb lesz a játék! – Eric a mutatóujja hegyével végigsimított Jenna nyakán, egészen az álla csúcsáig. Lehelet finom érintés apró szikrákat hagyott a lány bőrén. – Meg fogom értetni veled, hogy te az enyém vagy! – ragadta magához Eric a lányt. Jenna pedig megértette Eric indítékát, a férfi nem tudott azon továbblépni, hogy Blake-kel látta. S egy egészen picinyke porcikája kíváncsi lett, Eric mit tervez.


***




Just the way you are 30.




Egyik pillanatban még a hátamnak simult, minden rezdülését éreztem, legfőképpen ahogy a merevedő hímtagja nekem feszült. Már csak a közelsége is hatással volt rám, alapjaiban rengette meg a lelkivilágom. A következő pillanatban már az üveg hideget árasztó felületét érzékeltem egyrészt a hátam alatt, másrészt a karjaimon. Mivel Eric elkapta a kezeim, s a fejem fölé emelte őket, úgy szorította le az ablak felületére. Libabőrös lettem, mert bennem tombolt a vágy forrósága, de körülöttem minden más hideget árasztott. A férfi mohón kapott az ajkaim után, türelmetlen és akaratos volt. De a csókokkal nem érte be, pedig a szenvedély eddig nem tapasztalt mélységeit tárta fel előttem.
Bár Eric egyik kezét lefoglalta, hogy bilincset képezzen a kezeimen, a másikkal azonban pillanatok alatt végzett a rajtam lévő ing kioldásával, majd a ruhám alatt jártak az ujjai. Ahogy a lábaim közé férkőzött akaratlanul felsikkantottam. Csibészesen húzta el a száját, majd ajkaival tapasztotta be a szám, hogy még véletlenül se hagyja el egy újabban kissé váratlan hang a szám. Nyelve olyan hévvel ostromolt, teljesen magával sodort. Mikor elfogyott a levegőnk, akkor lassan elváltunk egymástól. Már olyan mértékben a hatása alatt voltam, hogy képtelen lettem volna eltaszítani magamtól, meg sem fordult a fejemben. Mikor erről Eric is megbizonyosodott, akkor elengedte a csuklóim, s karjaim erőtlenül hullottak alá. Felizgatott, és majdnem elepedtem a vágytól. Ő is felajzottan nézett rám, a szemében a kioldhatatlan tűz lángolt, és teljesen tettre készen állt.
- Akarlak! – susogta a fülembe, és az ellágyuló hangjától a maradék eszem is elvesztettem. Felnyögött, s nyelve hegyét a fülem mögött éreztem meg. Váratlan és érzékeny játékra, mintha áramütés ért volna. Megrázkódtam a karjai között, amit egy csókkal jutalmazott. – Kívánlak! – a számba sóhajtotta, most olyan volt, mintha engedélyt kérne, ami egy cseppet sem vallott rá. Nem tett semmi semmit, bár ez nem kevés erőfeszítésébe került, hogy kibírja a tétlenséget.
- Szerezz meg! – mondtam ki végül elcsukló hangon. - Nyűgözz le! – játékosan préseltem ki magamból a szavakat. Pusztán egy hatalmas és diadalittas vigyort kaptam Eric-től a frappáns válaszomra.
- Csak tartsd a tempót! – Eric rám kacsintott végül, aztán máris a karjaiba kapott. Minden mozdulat olyan természetes és automatikus volt számomra, mintha mindig is hozzá tartoztam volna. A lábaim szorosan kapaszkodtak a csípőjébe, még jobban hozzá dörzsölődtem, míg a karjaimmal pedig a nyakát öleltem. – Ahol, és ahogyan szeretnéd! – nem bírta ki és újra elsütötte azt a francos megjegyzést. Mire csak a szemeim forgattam, s hagytam, tegyen azt, amit akar.
Azon a masszív asztalon fektetett végig, ahol nap, mint nap dolgozott. Most egy cseppet sem számított, hogy a máskor gondosan összerendezett akták, dossziék a földön szóródnak szét kisebb-nagyobb puffanással. Eric a lábával ügyeskedve lökte odébb a székét, hogy még az se akadályozza meg, hogy még közelebb férkőzhessen az asztalához. Kicsit nyújtózkodva helyezkedtem el, nem kevés szándékosság volt a mozdulatomban. Fél szemmel láttam, ahogy Eric nehezen nyeldes, aztán a másodperc tört része alatt kapott utánam. Élvezettel gyűrte feljebb a ruhám a derekamra, hogy még könnyebben hozzám férkőzzön. Először a kezei csúsztak végig a csípőmből a combjaimon át a térdemig. Szélesebbre tárta a lábaim, a combom belső részén az ajkait éreztem meg, ahogy a forróságom középpontja fele araszolt. Az asztalba próbáltam kapaszkodni, de mivel nem találtam rajta fogást, így valami mást kellett keresnem. Eri haját szántottam végig, és a szám szélét harapdáltam, hogy még véletlenül se kezdjek el fennhangon sikongatni, pedig kis híján felrobbantam. Még mielőtt nagyobb kavarodást okoztam volna a kiáltásommal, rájöttem Eric miért kalandozott a combjaimon. Ezzel nyert magának annyi időt, hogy kiszabadítsa magát. A bokájáig csúszó nadrágban a szíj fém része hangos koppanással ért földet. Úgy tűnt, mintha visszhangzott volna az irodában, pedig addigra már mindketten elég nehezen, szaggatottan vettük a levegőt.
Eric egyetlen méretetlenül precíz mozdulattal hatolt belém, és lendületéből semmit sem vesztve mozogni kezdett. Minden egyes lökése intenzíven hatott rám, egyre jobban feszültek az izmaim, vad villámok cikáztak a testem szinte minden pontján. A heves sóhajaim, az édes kínoktól való nyöszörgésem és Eric mélyről felszakadó morgását hosszú csókokkal fojtottuk a másikba. Megszűnt körülöttünk minden, csak mi ketten léteztünk. Valami változott, azonban sem időm, sem kedvem nem volt a változás elemzésére. De határozottan tudtam, már nem két, pusztán egymás nyújtotta élvezetét kihasználó személy érintkezett. Ez valahogy több, ha nem is több, de teljesen másabb volt. A férfi határozottsága egy pillanatig sem a korábban tapasztalt akaratosságot árasztotta. Nem követelt, hanem kért, azonban ezért nem kevés volt kész adni. Az élvezetét hajszolva is gyengésen érintett, cirógatott meg, egészen addig, míg a hátam ívbe hajolt, mindkettőnk teste megfeszült, ezzel jelezve a beteljesülés.
Az asztalon kiterülve, csukott szemekkel élveztem, ahogy a fenséges bizsergés teljesen szétárad a testemben. Egyetlen pillanatig nem éreztem sem bűntudatot, sem semmiféle kellemetlenséget, amiért ismét engedtem Eric-nek. Tudtam, vagyis inkább tiszta sejtéseim voltak, a felesége éppen valami hasonlót művel a férje háta mögött. Ráadásul az egészben számomra az volt a legfurcsább, hogy Elsey pont a férje legnagyobb riválisát választotta. Azonban nem akartam erre gondolni, sokkal szívesebben lebegtem az átélt gyönyörtől, és ezt még élvezni akartam, amíg csak lehet. Ki sem kellett nyitnom a szemem, hogy tudtam, Eric is hasonló állapotban van. Elélvezett, de még véletlenül sem szakította meg az összeköttetésünk, sőt a fejét a mellkasomba fújta. Minden egyes lélegzetvételét, forró leheletét éreztem. Egyszerre volt meghitt és izgató ez a néhány pillanat.
- Kényelmesebb, mint gondoltam. – motyogta Eric, míg felegyenesedett és kihúzódott menedékéből. Képtelen voltam megmozdulni, vagyis csak annyira voltam képes, hogy felkönyököltem az asztalon és kicsit összébb csuktam a térdeim. Az ajkaim rágcsáltam, ahogy Eric perszelő tekintettel végignézett az asztalán és természetesen rajtam is. – Meg tudnám szokni ezt a látványt.
- Inkább ne, mert nem csinálunk belőle rendszert. - Cinkos pillantásokat váltottunk. – Messze nem olyan kényelmes, mit azt gondolod.
- Hm, akkor mi lenne, ha egy másik pozícióval kísérleteznénk? – Eric közel húzott magához, csókra számítottam, azonban a nyakamba hajolt. – Valami kényelmesebbel? - Nyelve játékával igyekezett megbolondítani. – Ott az az óriási kanapé, az sem lehet olyan rossz. – Belemarkolt a hajamba, és gyengéden hátrahajtotta a fejem, hogy még közelebb és könnyebben férkőzzön a nyakamhoz, a forró csókokat gyengéd harapások követték. Természetesen Eric arra nagyon ügyelt, hogy úgy harapdáljon, ne legyen látható nyoma. Hátravetett fejjel hagytam magam és mondanom sem kell, hogy rohadt jó úton haladt, hogy újra felizgasson.
Azonban még mielőtt jobban belemerültünk volna a kísérletezésbe kinyílt az ajtó. A váratlanul előálló helyzetre még reagálni sem volt időnk. Mindössze csak annyit tudott Eric tenni, hogy közelebb lépett az asztalhoz, és ezzel egy időben egy hirtelen mozdulattal lehúzta a felgyűrt ruhám. Legalább ennyivel eltakarjon.
- Basszus! – csattan fel William az ajtóban toporogva. Mindketten rá kaptuk a tekintetünk és kíváncsian vártunk. – Ezek szerint szent a béke? – vidáman csengett a hangja, a pillanatnyi zavaron igyekezett túllépni mielőbb. Ezért amint becsukta maga mögött az ajtót hátra arcot vágott.
- Miért van ennél jobb? – húzta Eric a barátja agyát, mire csak jól megcsaptam a vállát és lecsúsztam az asztalról. A csipkés bugyim a bőrszék karfáján lógott hanyagul, elkaptam, de Eric is kapott utána. – Ezt megtartanám. – súgta oda nekem, hogy biztosan csak én halljam.
- Minek? – néztem rá értetlenül. – Emlék vagy bizonyíték?
- Egy kicsit ez is, az is. – könnyed mozdulattal húzta ki a finom csipkét az ujjaim közül.
- Ne szórakozz, add vissza! – mordultam fel kicsit erélyesebben. Mindössze csak megrázta a fejét.
- Bocs, de ha zavarok, akkor inkább visszajövök később. – William várakozóan nézett a kettősünkre. – Játsszátok le! Erre nem vagyok kíváncsi, éppen elég, amit otthon kapok. – emelte az égnek a kezeit.
- Will, már csak egy perc! – vetette oda Eric a barátjának.
- Eric, ha végre visszatér az agyadba az összes vér, akkor dolgunk lenne!
- Majd én megyek! – előztem meg a két férfit, még mielőtt nagyobb szóváltásba keveredtek volna. – Rendbe kell szednem magam. – motyogtam magam elé, jobbára csak magamnak. El akartam indulni, de az utolsó pillanatban még megtorpantam és Eric fülébe súgtam. – Tudod, mit? Tartsd meg azt a vackot! Éppen elég büntetés lesz neked egész nap a tudat, hogy nincs rajtam… - haraptam el a mondat végét. Eric-ben megállt az ütő, ahogy megértett, mire céloztam. Aztán a kissé sokkos állapotban magam mögött hagytam a férfit, felkaptam az inget és az ajtóhoz léptem.
- Még nem válaszoltál? Nem adtál választ! – szólt utánam Eric, miután kicsit sikerült magához térni.
- Szerintem pedig igen. – vontam meg a vállam, majd kiléptem az ajtón.
- Igazad volt. Egyáltalán nem kell félteni. – az ajtó becsukása előtt még néhány szófoszlányt elkaptam. – Már mindent értek, miért vonzódsz hozzá ennyire! – megleptek és hízelegtek William szavai, de ugyanakkor meg is rémítettek. - Mit jelent, hogy Eric vonzódik hozzám? – Gyorsan és hangtalanul húztam be magam mögött az ajtót. Volt min gondolkodnom. Így aztán Ashley rosszalló pillantásaival nem törődtem, mert ez volt a legkevesebb. Ha tudta volna, mit műveltünk ott bent, akkor valószínűleg az intenzíven kezelnék őt, vagy amint kiléptem volna az ajtón, megölt volna a tekintetével. Most némi rosszalló fintorgáson és lekicsinylő pillantáson kívül másra nem futotta neki.


***


A gyöngyöző pohárban megkoccantak a jégkockák. A whisky száraz íze kellemesen keveredett a cigarettával. Már a sokadik szálat szívta el, pedig még csak délelőtt volt. Nem evett vagy ivott volna semmi mást, csakis a szervezetét mérgező dolgokat. A kerek asztalon ott hevertek sorra Jared számtalan sorozata. Pontosan az szerepelt a képeken, amit kért, sőt még annál is többet mutattak. Hiszen ő maga eddig nem jutott el. Hiába próbálkozott annál a láncszemnél, akit a leggyengébbnek titulált. Csakhogy Roxan mégsem volt olyan együtt működő, mint azt elsőre gondolta. Hiába parádézott, ajnározta, bájolgott és hízelgett a nőnek. Semmi sem használt, és még csak egy apró morzsát sem tudott meg.
Mégis minden a legnagyobb rendben haladt a maga útján, ahogy azt előre eltervezte. Sőt még biztosabbnak tűnt az elhatározása, kit is kell célba venni, hogy még több fájdalmat okozzon. Fájdalmat akart okozni, elepedt érte, hogy célt érjen. Újra végignézett a képeken, aztán mérgében egyetlen ám annál határozottabb mozdulattal a földre söpörte őket. A poharáért nyúlt, és nagyot kortyolt belőle. A jellegzetes fanyar íz ismerősen csúszott le a torkán. Aztán fogta magát, és kilépett az erkélyre, hogy újra rágyújtson.
Brooklyn egy középosztálybeli részén bérelt lakást. Nem túl nagyot, egyetlen embernek pontosan elegendő volt. Ettől függetlenül minden kényelmi szempontnak megfelelt. Valamikor régen úgy tervezte, hogy mostanra többre viszi. Több pénze, jobb állása lesz, családja. Azonban egyikből sem lett semmi. A szerelem csalóka volt, és elillant. Csalódást hozott minduntalan. A munka és a pénz is jött és ment. Hol jobban ment, hol kevésbé. De végül mégis ebben a brooklyni lakásban kötött ki.
Egy aprócska erkély tartozott a lakáshoz, épphogy egy szék el fért az ablak alatt és az erkély tömör szegélye között. A párkányon volt a hamutartó, mellette a cigarettás dobozzal és gyújtóval. Amint kihúzott egy szálát, a szájába vette és rá is gyújtott. Keresztbe vetette a lábát, és hátradőlt a székben. A füst az ég fele szállt, míg a tekintete a feje fölött elúszó felhőket követte. Egyedül volt, és úgy tűnt, Jared az egyetlen valamire való személy a környezetében, akire tényleg számíthat.  Egy cseppet sem bánta, a férfivel kötött megállapodást, hogy jóval többet követelt, mint amiben először megállapodtak.
- Megyek! – szólalt meg hangosabban, miután megszólalt a csengő és elnyomta az elszívott csikket. A képek nagy részét összeszedte, majd ajtót nyitott. – Jared – biccentett a vendége felé.
- Teljesítettem a feladatom. – emelte fel a kezében tartott borítékot.
- Nagyszerű! – jött a rövid, de annál velősebb válasz. Egy cinkos mosoly suhant át az arcán, mert már nem volt más hátra. Csak a következő lépés. A színrelépés.


***


A kellemesen eltöltött pásztorórák. A szerelmes pár élvezettel heverészett a puha párnák között.  Sehova sem rohantak, és igazán kedvük sem volt felkelni.  Elsey volt, aki először megmozdult, bár felült az ágyban, egészen az ágy széléig csúszott, míg Chad békésen heverészett a nő mellett. A nő felhúzott térdén könyökölt és homlokát ráncolva gondolkodott.
- De nagyon gondolkozol valamin! Beavatsz? - Chad a nő hátát, oldalát, lábát simogatja.
- Jenna tudja. – sóhajtotta a nő, majd a fejét a férfi felé fordította. – Tud rólunk.
- Emiatt ne aggódj! Ő lenne az utolsó, aki visszaélne ezzel.
- Akkor is nyugtalanít. – húzta el a száját a nő. Azonban volt egy másik dolog is sokkal jobban aggasztotta, ahhoz viszont most egyáltalán nem volt jó a hely és idő, hogy beszéljen.
- Akár még a hasznunkra is lehetne a csinos pofija.
- Te meg miről beszélsz? – Elsey csodálkozva fordult a férfi felé.
- Nem mondok újat, hogy a férjed a legnagyobb bökkenő.
- Na és mi köze van ehhez Jenna-nak?
- Hát nem is tudom, akár el is csavarhatná az urad fejét, és így még könnyebben el lehetne rendezni a válást.
- Ez aljas húzás lenne.
- Miért? Eric mintha mindig tisztán játszana.
- Felesleges. Nekem semmi sem kell tőle. És nem így fogom lezárni a házasságom. – Elsey felkelt, majd maga mögött hagyta a férfit.
- Akkor hogy és mikor? – szólt a szerelme után Chad, de nem kapott semmiféle választ, sőt még egy árva reakciót sem.