Chad erősen tartott, magához ölelt. Kapaszkodtam belé én is, mert a hátamon még mindig éreztem azt a különös tekintetet. Az a szempár szinte megbénított, pedig alig néhány pillanatra láthattam. Chad viszont hamar közbelépett, s inkább a távozás mellett döntött. Nem tudtam, de nem is akartam tiltakozni. Nem tehettem meg. Kifizette az egész estét, s ez még inkább kötelezett.
A limuzinba egyetlen szót sem szólt. Elgondolkozva bámult ki az ablakon. Lopva pillantottam felé, talán valamiféle magyarázatot vártam volna. Csakhogy a fejemben megszólalt a hang és a valóságra eszméltem. – Nem tartozik neked semmivel. Azért vagy itt, mert Ő akarja, hogy itt legyél. Nem vagy más, mint egy élő játékbaba. – hátradőltem, s a másik ablak felé fordítottam a fejem. A számat erősen össze kellett szorítanom, mert újra és újra ugyanazt hallottam. – A férfiak játékszere. – Csak a véletlennek köszönhető, hogy azon az estén Chad meglátott. Ha nem így történt volna, akkor ki tudja, milyen partnerem lett volna. Az sem biztos, hogy a mellettem ülő férfi megelégszik azzal, hogy mellette vagyok. – Mi van, ha többet akar? – A gyomrom egy bukfencet vetett, ahogy felismertem a kivilágított épületet.
