Just the way you are 25.





Lassan nyitottam ki a szemem, s reméltem, hogy minden csak álom volt. Azonban a múló percekkel rájöttem, hogy minden teljesen igaz volt. Ébren voltam s a rideg valóság köszöntött. Mozdulatlanul feküdtem a plafont bámulva, egyszerűen képtelen voltam megmozdulni. Semmi erőm nem volt, valahogy úgy éreztem, minden mindegy. Azonban frissen főtt kávé illata csapta meg az orrom, mintha fejbe vágott volna a különleges aroma. Összefutott a nyál a számba, és nagyon akartam azt a kávét. Így hát erőt vettem magamon és vontatottan kikeltem az ágyból, és éppen ugyan így vánszorogtam ki a konyhába.
- Jó reggelt, de pocsékul nézel ki! – köszöntött Rose, meglepve az érkezésével. Úgy tudtam, hogy Jeremy-nél marad, míg anya nálunk vendégeskedik. Ekkor azonban fejbevágott a felismerés, ahogy a tegnapi nem éppen finom szóváltásunk után anya távozott.
- Kösz, roppant kedves vagy! – húztam el a szám. Nem volt kedvem magyarázkodni, bár valahogy éreztem, hogy az következik.
- Anyukád? Merre van? – nézett körbe kíváncsian. Aztán a szekrényhez lépett, hogy bögrét vegyen elő és a friss kávét töltsön.
- Kettő elég lesz. Tegnap összevesztünk, és nem volt hajlandó tovább maradni. – nyögtem fel. Láttam Rose pillanatnyi tétovázását, majd folytattam. – Még mielőtt rákérdezel, egy szimpla bocsánatkérés semmit sem hoz helyre.
- Miért? Mi történt? – tette elém a kedvenc bögrém Rose és fürkésző szemeit le nem vette rólam. – Még jó, hogy időben jöttem, szóval hallgatlak!
- Tudod, van pár dolog, amit előled is elhallgattam. Hoztam néhány olyan döntést, amire nem vagyok éppen a legbüszkébb, de akkor és abban a helyzetben hittem benne, hogy helyesen cselekszem.
- Jaj, Jenna nyögd már ki! Megőrjítesz! – toporgott Rose, mert már majdnem elemésztette a kíváncsiság.
- Nos, jobb lesz, ha az elejéről kezdem. Minden az új munkámmal kezdődött, ami tulajdonképpen nem volt más, mint egyfajta escort szolgáltatás.
- Hogy micsoda? Ugye csak viccelsz? Ezt úgy érted? – kerekedtek ki Rose szemei, teljesen ledöbbent és úgy tátogott egy idő után, mint egy aranyhal.
- Igen, pénzért feküdtem le férfiakkal. – vallottam be. – Vagyis összesen kettő férfi volt. Chad volt az első kliensem, viszont ő elutazott és többször nem keresett. Egyáltalán nem tudok róla semmit. Azóta nem jelentkezett. A másik férfi Eric volt, róla hallottál. Ő az a nős férfi, azonban közel sem szerelmi viszonyról van szó kettőnk között. Ráadásul elintézte, hogy más még csak a közelembe se jöhetett a kényszeres birtoklási mániája miatt.
- Eszednél vagy egyáltalán? Hallod, miket mondasz? – fakadt ki Rose. – Te nem vagy normális! Mikor süllyedtél le odáig, hogy amellett döntöttél, hogy kurva legyél? Azért ekkora szarban nem voltunk.
- Lehet, hogy nem voltunk, de ennyi pénzt sem szedtem volna össze más munkával.
- A pénz nem minden. Hol marad az önbecsülésed? – kérdezett vissza Rose, mire sikerült annyira meghökkennem, hogy szóhoz sem tudtam jutni. - Ha jól gondolom, akkor anyukád megtudta, és hát nem csodálom, hogy kiakadt.
- Mikor Roxan munkát ajánlott, akkor nem egészen ilyesmiről volt szó. – próbáltam mentegetőzni, de már minden hiába volt.
- Lehet, de mégis ez lett belőle. Komolyan nem értelek. Miért akarod elszúrni az életed? Mert ezzel csak azt fogod elérni.
- Szerinted nem jöttem rá?
- Honnan tudjam?
- Sehonnan, de tegnap sikeresen kirúgtak. Gondolom az a bájgúnár panaszt tett, mert vele nem feküdtem le.
- Szóval szabályt szegtél. Nem úgy van, hogy a kliens fizet, te meg szétteszed a lábad érte.
- Ez aztán kedves volt tőled.
- Mit vársz, sokkoltál? – tárta szét a kezeit. – Tegnap még a barátnőm voltál, a teljesen normális barátnőm. Mára meg azt sem tudom, ki vagy.
- Én én vagyok Rose. Mit mondjak, hogy higgy nekem?
- Annyit, hogy ezt befejezed! Ígérd meg, jó? Ne csak miattam, hanem magad miatt is!
- Megígérem! – bólintottam, s már nagyon szúrták a szemeim a könnyek. Akkor sikerült az első cseppnek megszöknie, mikor Rose megölelt. De nem csak én ejtettem könnyeket, hanem ő is. Érzelgős libaként zokogtam, mert végre megkönnyebbültem. Elmondtam Rose-nak az igazat, aki nem gyűlölt meg, hanem igazi barátként állt mellettem. Úgyhogy már csak azt kellett volna kiagyalnom, hogyan hozom rendbe a dolgokat anyával.
Két bögre kávé felett beszélgettünk még, hogy mindketten megnyugodjunk. Rose mesélt egy kicsit Jeremy-ről és a kapcsolatukról, a munkájáról, amit egyre jobban élvez. Úgy éreztem, hogy fordulóponthoz érkeztem, s a hátam mögötti tapasztalatokkal erősebbé fogok válni. Legalábbis nagyon akartam, hogy így legyen.
Két órával később azonban a korábbi elhatározásom kissé meginogni látszott, mikor az oroszlán barlangja fele sétáltam. Talán nem az irodában kellett volna azt a beszélgetést megejtenem, de el akartam mondani Eric-nek, hogy innentől kezdve keressen magának másik játékszert. Roxanék kirúgtak és most már semmi sem kötelez arra, hogy ugorjak a hívására.
Először William irodája felé vettem az irányt, hogy lepakoljak, és ezzel is még egy kis időt nyerjek. Ahogy sejtettem William már az íróasztala mögött ült, és nyakig elmerült az előtte elterülő irathalmazban.
- Jó reggelt! – halvány mosollyal köszöntöttem, mint minden reggel. Ő mindig kedves és rendes volt velem, ez futott át az agyamon.
- Reggelt! – morogta egykedvűen és még csak rám sem nézett. – Ide adnád a Herbs-aktá? – kissé parancsoló volt a kérése, de gondolkodás nélkül megtettem. Az iratszekrényből egy gyors mozdulattal elővettem és William kezébe nyújtottam. – Köszönöm. – mormolta el.
Adott néhány feladatot, de egyre gyanúsabb lett a viselkedése. A korábban kedves férfi egyszeriben távolságtartó volt velem. Először arra gondoltam, talán rossz napja van vagy valami nem úgy alakult, ahogy tervezte. Csakhogy az irodájába érkező más munkatársakkal nem viselkedett úgy, mint velem. Kezdett már nagyon bosszantani ez az egész, és nem bírtam már tovább.
- William, talán valamit rosszul csináltam vagy elrontottam? – szegeztem neki a kérdésem, mert már minden bajom volt a kettőn közötti fagyos hangulattól.
- Nem, minden nagyon jól csináltál. – vette oda nekem, mintha ennyivel beérném.
- Akkor miért viselkedsz velem így? Akkor mi miatt vagy velem ilyen?
- Az emberek véleménye változhat a másikkal kapcsolatban, és ez kihat a viselkedésükre.
- Értem én hidd el ezt, de akkor is mit vétettem ellened?
- Semmit. De ha már ennyire tudni akarod, elárulom. Eric elmondott mindent. A ti megállapodásotokat, az időtöltéseteket. – hirtelen megállt bennem az ütő, ahogy mindent megértettem. – Ezek után nem tudok úgy tekinteni rád, mint korábban. Tehetséges fiatalnak tartottalak, legfőképpen az eszed miatt. Azonban mostanra megkérdőjeleződött bennem, hogy tényleg az eszeddel érted el mindezt.
- Igen is az eszemmel! – háborodtam fel. – Keményen tanultam, keményen megdolgoztam azért, hogy ott tartsak, ahol éppen vagyok. És csak hogy tudd, Eric volt az, aki rám kényszerítette magát! Minden, a megállapodás és a szex is csak is miatta van! Kiharcolta, mert szemet vetett rám, és ahogy szerintem te még jobban tudod, mint én, hogy képtelen elfogadni, hogy valaki nemet mondjon neki. – hadartam egyre ingerültebben és most már az sem számított, hogy a folyosón valaki meghallja.
- Ez mondjuk, Eric-re vall. – vetette közbe William. – Amit akar, azt megszerzi.
- Bár nem tartozik rá, de pont ma akartam vele közölni, hogy nem vagyok hajlandó tovább a játékszere lenni.
William pillanatnyi meglepettségét hamar az elégedett mosoly váltotta fel. Mintha megkönnyebbült volna. Egymásra meredtünk, egyikünk sem tudott megszólani. A következő pillanatban kivágódott az ajtó és Eric jelent meg. Láthatóan kicsattanó jó kedve volt, mert vigyorgott, mint egy tejbe tök.
- Hé Will be tudnál jönni hozzám? – már a meglepően szívélyes invitálás is furcsa volt részéről. – Jó reggelt, Ms. Perry! – vetette oda nekem egy féloldalas mosoly kíséretében, mire csak bólintottam.
- Csak most értél még be? – lepődött meg William, aki egyből felpattant a helyéről.
- Igen, talán baj? – fogott kezet a két férfi, de még mielőtt elindultak volna Eric irodája felé váltottak néhány szót.
- Nem, csak meglepő részedről. – visszakozott Will.
- Én sem gondoltam, hogy ez lesz. Elsey tegnap este érkezett és tüzes hangulatban volt. Jól kifárasztott az éjszaka.
Elképedve hallottam, ahogy Eric a múlt estét ecseteli. – Ezek szerint kibékültek. – sóhajtottam fel. Valahol még örültem is neki, hiszen talán így még könnyebben ki tudok Eric hálójából keveredni. Egy pillanatra megörültem, mikor végszóra megszólalt a telefonom. – Chad. – elakadt a lélegzetem.
- Helló, Jenna! – Ilyen nincs! – csattantam fel. – Miért? Most? – fülemhez emeltem a készüléket és vártam, ebből mi fog kiszülni.
- Chad, micsoda meglepetés. Jó régen hallottam felőled. – igyekeztem minél könnyedebb hangot megütni, pedig nagyon nehéz volt.
- Sokat utaztam, viszont mostanában elég magányos vagyok. Egy kis társaságra vágyom.
- És pont rám gondoltál? Micsoda megtiszteltetés.
- Pontosan. Találkozzunk a Delante-ban! Vacsorázzunk, aztán majd alakul az este.
- Chad valamit el kéne mondanom. – futottam neki, de úgy tűnt meg sem hallotta.
- Nyolckor várlak, ne késs! Most rohannom kell! Este visszatérünk a mondanivalódra! Csók! - Kinyomta a telefont anélkül, hogy bármit mondhattam volna. Ez a vacsorameghívás most valahogy nem a legjobbkor jött.


***


Eric fájdalmasan nyögött fel, ahogy a jól megszokott mozdulatot akarta kivitelezni. Azonban a sérülései megállásra késztették. Fájdalom nyílalt az oldalába, ezért elég esetlenül tudta magát feltornászni. Mikor végre felült és a háttámlának vetette a hátát, akkor tudatosult benne igazán, hogy nincs egyedül. A múlt éjszaka nem csak egy édes álom, hanem a még édesebb valóság volt. Elsey félig hason aludt mellette. A nő kecses vonalait, kerek idomait éppen csak eltakarta a róla lecsúszó anyag. Felettébb kívánatos látványt nyújtott. A férfinek csak most tűnt fel igazán a változás. Elsey szökés fürjeit lecserélte, egészen sötétre váltott. Ettől még kívánatosabb lett, hiszen egy igazi érett szépséget testesített meg. Eric csak most konstatálta, hogy a felesége a hajszínén kívül máson is változtatott, a vonalai is még kecsesebbek lettek, jó pár kilótól megszabadult. Pedig eddig sem volt kövér.
A férfi hátravetett fejjel, s lehunyt szemmel azonban rájött, miért csábította ennyire a felesége új külsője. Elsey-ben Jenna halvány mását vélte felfedezni, s talán ez zavarta meg a fejét. A szex ellen máskor sem volt kifogása, ha éppen a felesége volt a partnere. Most viszont rájött, hogy Elsey-vel eddig még sosem volt jó ennyire a szex, de még messze nem tartanok annál az érzéki töltésnél, amellyel Jenna-val el tudott érni Eric.
- Talán fáj valamid? – suttogta a kissé álmos hang. Kipattantak Eric szemei, és Elsey fedetlen testével találta szembe magát. Ahogy nyújtózkodott a nő, úgy végképp lecsúszott róla a takaró. – Jobban is vigyázhattunk volna múlt éjszaka. Talán nem kellett volna szeretkezni.
- Nem fáj semmim. – nyelt egy nagyot a férfi. – Egy cseppet sem bántam meg, hogy nem kíméltél, Drágám! – vigyorodott el Eric, aztán végignézhette, hogy a felesége kikel az ágyból és a könnyű selyem köntösbe bújik bele.
- De azt megfogod, ha elkésel az irodából. – vonta meg a vállát Elsey, s míg megkötötte a köntösét, addig Eric is kikelt az ágyból és a felesége mögé osont.
- Ma egy cseppet sem sietek. MI lenne, ha segédkeznél a fürdésben? – Eric csábítóan közeledésén Elsey. Egy olyan gondolat suhant át az agyán, hogy talán a férje megváltozott. De ebben nem volt egészen biztos.
Érzékire sikerült zuhanyzást követően férj és feleség együtt reggelizett, mintha egy igazi idilli család lenne, mintha a legnagyobb egyetértés lenne kettőjük között. Majd Eric felettébb jó kedvvel tartott öltözködni kezdett, míg Elsey az utazását követően pakolászni kezdett.
- Eric, elmondanád nekem, miért kellett azon nyomba hazajönnöm? – állt meg mozdulat közben Elsey.
- Elsey, nem akartalak megrémíteni. – sóhajtott fel a férfi.
- Pedig ezzel a titkolózással sokkal jobban megrémítesz, és megőrjítesz. – fújt egy nagyot a nő, s már kezdte feladni.
- Richard felkeresett – kezdett bele Eric a magyarázatba, miközben a tükörben megigazította a nyakkendőjét. – Megfenyegettek. Még nem derült ki, hogy az üzlet vagy magánélet miatt érkeztek a fenyegetések. Richard már gőz erővel dolgozik az ügyön, de ettől függetlenül még elővigyázatosnak kell lennünk.
- Értem. Látod, mennyivel egyszerűbb egyenesen beszélni. – Elsey Eric elé lépett, s egy könnyed búcsúcsókot lehet a férje szájára. -  Ki se teszem a lábam a lakásból.
- Remek! – vigyorodott el a férfi, s ezúttal ő kezdeményezett egy újabb csókot.
Eric az irodához közeledve egyre jobban azt érezte, hogy valakivel beszélnie kell. Egyből a legjobb barátjára esett a választása, egyedül benne bízott meg maximálisan. Valakivel meg kellett osztania a gondolatait. Amint felért a lifttel egyből William irodája felé vette az irányt.
- Hé Will be tudnál jönni hozzám? – Eric gondolkodás nélkül nyitott be, csak egy pillanattal később vette észre Jenna-t. – Jó reggelt, Ms. Perry! – köszönt.
- Csak most értél még be? – lepődött meg William, aki egyből felpattant a helyéről.
- Igen, talán baj? – fogott kezet a két férfi.
- Nem, csak meglepő részedről.
- Én sem gondoltam, hogy ez lesz. Elsey tegnap este érkezett és tüzes hangulatban volt. Jól kifárasztott az éjszaka.
A két férfi jókedvűen érkezett meg az irodába, csakhogy a jókedvüknek hamar vége szakadt. Richard váratlanul érkezett újabb adag képpel és fenyegető levéllel.
- A rohadt életbe! – csapott az asztalára Eric, aminek a következtében éles fájdalom hasított belé. Elakadt a levegője, s le kellett ülnie.
- Ezek szerint akkor mégis igaz. – szögezte le William mérlegelve a hallottakat és a látottakat. – Valakivel tényleg verekedtél. Hogy lehetett ennyi eszed? Főleg ilyen helyzetben, mikor minden mozdulatodat kétszer meg kellene gondolnod!
- Kösz, apu a szentbeszéde! – fintorgott Eric, mint egy vérig sértett kamasz.
- Nem most van a tréfa ideje, Eric. – hűtötte le William barátját. – Richard, most mihez kezdjünk?
- Várnunk kell, mert ezek a levelek és képek kevesek, hogy a vád megálljon. Fenyegetés, azonban sem pénzről, sem emberéletről nem szól.
- Richard, nem mondhatja komolyan! Ennyi a tanácsa, várni? – háborodott fel Eric.
- Igen, várunk, miközben mi még inkább ellenőrizni fogjuk a kapcsolataikat. Úgyhogy kérem, hogy a képen látható hölgyről is szolgáltasson információt.
- Nem! – válaszolta nyers őszinteséggel. – Nem szükséges, a továbbiakban nem lesz rá szükség. Minden kapcsolatot meg fogok szakítani vele, úgyhogy emiatt nem kell aggódnia. – Eric az ablak felé fordulva mondta végig, tudta, hogy így lesz a legjobb mindenkinek. Még akkor is, ha valamiféle rossz érzéssel gondolt arra, hogy elveszíti Jenna-val töltött pásztoróráit.
- Rendben. – bólintott Richard


***



Just the way you are 24.




Jared korán kelt, képtelen volt tovább aludni és szinte a kora reggeli nappal együtt ébredt. Egy minden porcikáját megropogtató nyújtózkodást követően hatalmas ásítással állt neki a reggeli fekvőtámaszainak. Egy sorozatot lenyomott, pár nagyobb levegővétel erejéig megállt, majd újabb sorozatot számolt le. Kész vagyon lett volna edzőterembe járni, így inkább otthon végzett pár gyakorlatot. A fekvőtámaszt néhány hasizom gyakorlat követte, s végül pár bokszoló mozdulat zárta a sort. Kellően bemelegítette az izmait, így gyorsan magára kapta a sortját, az agyonhasznált sportcipőit és a kissé megkopott hosszú ujjú kapucnis pulóverjét, ami a kedvence volt, mielőbb indulhasson.
A férfi számára úgy volt teljes a reggel, ha edzést kiegészítve fut. Általában a munkájától függően kisebb vagy nagyobb kört tett meg a háztömb körül. Ilyenkor alig lézengtek az utcákon. Néhány díler és utcalány az éjszakai műszak után, vagy pár suhanc éppen az éjszakai buliból botorkáltak haza fele. A férfi nem törődött velük, és vele sem. Már hozzászokott a látványukhoz, tulajdonképpen az egész az élete részévé vált. Legalábbis azóta, mióta ezen a környéken élt. A kapucnija alatt néhány pillanatot engedélyezett magának, hogy felmérje a terepet, aztán megvonta a vállát és gyorsabb tempóra kapcsolt.
Zihálva ért vissza a házhoz, érezte az ereiben lüktető vért, a vadul dobogó szívét, s valamiféle nyugodtság is megszállta. Nem értette, miért érez így, csak egyszerűen ott volt ez a különös dolog. Míg ezen töprengett, addig normál tempóval sétált fel a lépcsőkön, hiszen a liftet még mindig nem javítatták meg. A lakásba lépve először az órájára nézett rá. – Legalább az idővel jól állok. – vonta meg a vállát, majd megszabadult az összeizzadt holmiktól. Gyorsan lezuhanyozott, felöltözött és immár tiszta fejjel nekiállt a munkának.
Előző nap megvizsgálta a megbízója által átadott borítékot, csakhogy tovább kellett folytatnia az áskálódást. Azonban rájött, hogyha nem ismeri a terepet, akkor bizony könnyen kudarcot vallhat. Manhattan azon részén aligha volt mindennapos vendég. Jared összepakolta a táskáját benne a lencsékkel és objektívekkel, szinte minden alkalommal megállapította magának, hogy minden vagyona a fotós felszerelésében van. Bár ezúttal nincs oka panaszra, hiszen vaskos köteget rakott zsebre.
Egy leharcolt Ford-ba szállt be, melyet a magáénak tudhatott. Hajdan gyönyörű járgány megsínylette az idő múlását, s a folytonos javításokkal szinten lehetett tartani az állapotát. Jared félre söpörte az ülésen hagyott kajás dobozokat és poharakat, maga mellé tette a táskáját és útnak indult.
A felhőkarcoló előtt parkolt, az utca túloldalán. Azonban innen tökéletes rálátása volt a bejáratra, illetve a garázs felé vezető útra is. Próbaképp ellőtt pár képet, majd várakozott és figyelt. Amolyan szabályszerűségeket, megszokásokat vagy ehhez hasonló jelenségeket keresett, amelyek akár még a hasznára lehetnek. És talált. Egyrészt észrevette a sofőröket, akik a garázs bejárata mellett, a járdán cigiznek és beszélgetnek. Egy biztonsági őr is cirkál, ellenőrizve a bejáratokat, s ha arról van szó, akkor leáll a sofőrökkel haverkodni.
Jared igyekezett mindent feljegyezni, mikor a hatalmas üvegajtó kinyílt s kilépett rajta az öltönyös férfi. Jól fésült, jó vágású férfi kifogástalan megjelenéssel rendelkezett. Jared egyből készített róla néhány fotót, de úgy tűnt, mintha a férfi megérezte volna, hogy valaki figyeli. Hosszú percekig csak állt és várt zsebre dugott kezekkel pásztázta a környéket. Egészen addig csak ácsorgott, míg a sofőrök közül valaki mellé nem kocogott. Pár szót váltottak, s a ház előtt parkoló fekete limuzinba nem szálltak. A fotós félre tette a gépét, s igyekezett feltűnés mentesen követni a limuzint.
Egy darabig kocsikáztak, mintha cél nélkül tennék ezt. Viszont mégis kikötöttek valahol, méghozzá az Empire Hotelnél. Jared sikerrel járt, bár nem tudta, mi haszna lesz ezeknek a képeknek. A férfi rezzenéstelen ábrázattal sétált be a főbejáraton, az izgalom halvány szikrája sem látszott rajta. Jared nem is igazán tudta eldönteni, mit gondoljon a férfivel kapcsolatban. A hotel bejáratával szembe parkolt le és ezzel megkezdődött az újabb várakozás.
- Ezért plusz pénzt fogok kérni! – dünnyögte a fotós. A tagjai elzsibbadtak, a seggét kockásra ülte és már rohadtul éhes volt, csakhogy semmiféle kaja nem maradt a kocsiban.  Már éppen azon volt, hogy feladja, hiszen egy biztosan, de talán kettő óra is eltelt, míg a férfi a szállodában tartózkodott. Már ott tartott, hogy letámadja a hot dogost, némi kajához jusson, mikor megjelent az öltönyös férfi. Jared nagyot sóhajtott, s előkapta a kameráját. Csak néhány képet tudott készíteni, mert a férfi gyorsan limuzinba vágta magát, viszont a korábbi higgadt vonások már messze nem voltak ugyanolyanok.
A limuzin, mely kísértetiesen hasonlított arra a több tucatra, amelyek éppen ugyanúgy New York utcáin cirkált, beleolvadt a forgalomba, amit Jared továbbra is követett. Aztán a legnagyobb döbbenetére lassított, és kipattant a férfi. Mint éhes oroszlán úgy vetette magát a kiszemelt nőre. – Oh, anyám! Ezzel megütöttem a főnyereményt! – vigyorgott Jared, és nem győzött kattogtatni. Szinte érezte a kezei között a pénzt, bár öröme alább hagyott, mikor a páros a limuzinba szállt. A fotósnak most már az sem számított, hogy néhány perccel ezelőtt éhen akart halni, és mostanra rohadtul kell vizelnie is. Jared egyre érdekesebbnek találta az úti célt, hiszen egyre jobban távolodtak a luxus negyedtől. Bár még messze nem olyan nyomortelep volt, mint ahol ő élt. – Mit keres az öltönyös majom egy ilyen helyen? - morfondírozott el a férfi, míg észrevétlenül leparkolt az utca túloldalán. Kellően távol volt ahhoz, hogy ne vegyék észre, de mégis látott mindnet. – Hacsak nem? – kaján vigyor jelent meg a képén. – Ráizgul a csajra és errefele potom pénzért lakást bérel, hogy akkor kefélje a nőjét, amikor csak akarja. – képzelte el a férfi. Jared csak az objektíven keresztül látta a nőt, de még így is felizgatta a látványa. Irigyelte az öltönyöst, amiért ilyen könnyen szétteszik neki a nők a lábaikat. Éppen ebben a pillanatban pattant ki a nő a limuzinból, majd a páros a járda közepén látványosan ölelkezett, ezzel még több érdekes képet biztosítva Jared számára. A fotós gondolt egyet, majd a mobilja után nyúlt. Természetesen továbbra is követte a limuzint, ami most egy másik hotelhez tartott.
- Megállapodtunk, hogy majd én keresem. – egy ingerült hang sziszegett bele a telefonba, mikor fogadta a hívást.
- Ha meglátja a képeim, akkor megváltozik a véleménye. – kotort elő egy cigit Jared, miután kiszállt a kocsiból. Már nem bírta tovább az ücsörgést. A kocsinak támaszkodva, mintha jobb dolga nem lenne, a szájába ügyeskedve gyújtotta meg a cigit.
- Sikerrel járt? Ilyen hamar? – az ingerült hang egyszeriben lett mélységesen meglepett. – A Rico-ban várom egy óra múlva.
- Ott leszek. Amúgy mondtam, hogy a legjobbat választotta! – Jared kinyomta a telefont.
Elégedettséget érzett, és míg a hotelt figyelte elnyámmogott egy hot dogot. Aztán meglepődött, mikor az öltönyös nagyjából negyed órát, húsz percet volt bent, és már közel sem volt olyan tökéletes az öltözéke, sőt a keze is úgy nézett ki, mintha vér fedte és túlságosan gyorsan távozott. Gyanús volt neki az egész. – Mi a szarba keveredtem?


***


Eric jól ismerte a Royal Grand Hotelt és személyzetét is, olykor itt is tett néhány kellemes látogatást. Ráadásul a recepció mögött álló szemrevaló teremés nagyon is ismerős volt számára. Erősen törte a fejét, hogy emlékezzen rá, majd a rá villanó szempár sokat segített.
- Maya – mondta ki a recepció előtt teljesen természetesen Eric. Az egzotikus szépségre nagyon is jól emlékezett a férfi, legfőképpen arra, milyen szenvedéllyel vonaglott alatt vagy éppen rajta. Maya is meglepődött, s talán még el is pirult, mert neki is ugyanaz jutott az eszébe Eric-ről. – Micsoda meglepetés! – a férfi villantott egy lehengerlő mosolyt is.
- Eric? – küzdötte le a zavarát Maya. – Miben segíthetek? – nagyon igéző pillantásokat vetett a nő Eric-re, azonban a férfiben sokkal jobban a bosszúvágy munkálódott.
- Jackson Sanders-t keresem. Van egy elintézetlen ügyem vele. – titokzatosan hangzott, de Maya tudta, mi a kötelessége. Kérdezősködést pedig amúgy sem nézték jó szemmel.
- A tetőlakosztály az övé. Szóljak fel, hogy megérkeztél? – Maya előre érezte, hogy nem lesz a válasz így meg sem lepődött a fejcsóválásra. Így észrevétlenül csúsztatta a kulcskártyát a férfi elé.
- Amint végeztem, visszahozom! – kapott Eric a kártya után és meg sem állt a liftig, mely végre felvitte ahhoz a féreghez. Olyannyira fűtötte az indulat, hogy végig sem gondolta, mit mond, vagy mit tesz.
Jackson egy sörrel a kezében heverészett. Miután Crystal felhúzva otthagyta, s még csak kicsit sem tudta kiengedni vele a gőzt, saját magának verte ki. Egyáltalán nem volt kedve újabb köröket futni, egy újabb nőért, akit végre meghúzhatna. Másrészt a hírnevét sem akarta rontani, miszerint a csaj csak állva otthagyta. Jackson a lift hangjára tápászkodott fel a fotelből, először azt hitte, Crystal jött vissza, de nagyot tévedett.
- Te meg ki a franc vagy? – nyögte ki, csakhogy többet nem is hagyott neki a felbőszült férli.
- A rémálmod – Eric lendületből és az indulatainak hála olyan keményen ütött, hogy Jackson megtántorodott. Eric pedig követte és erősen csépelte. Jackson sem kímélte Eric-et, jó párat bevitt neki, de úgy tűnt az meg sem érezte.
- Azt hiszed, félek tőled? Akkor nagyon tévedsz! – röhögött fel Jackson.
- Majd fogsz! – morogta teljesen elszállt aggyal Eric. – Te mocskos szemétláda, hogy tehettél ilyet? Most meghalsz, amiét kezet emeltél rá! Le kéne vágni a farkad, soha többé ne legyen kedved megfarkalni egyetlen nőt se. - Eric le se akart állni ellenfele verésével, de azért úgy élvezetesebb volt, ha Jackson védekezik és visszaüt. Így Eric kénytelen volt megállni néhány percre – Ide figyelje, te féreg! Ha még egyszer meglátlak a közelébe, ha csak meghallom, hogy keresni próbálod Őt, akkor legközelebb nem fogok leállni. Akkor Isten bizony kitekerem a nyakad, puszta kezemmel! – elszántan és olyan határozottan hangzott el a fenyegetés.
- Mert ki vagy te? Ki vagy neki, hogy egy ilyen kurvát így védesz? – köpött egy nagyot Jackson a padlóra. Felrepedt a szája és a vér ízétől a gyomra forgott. Eric arca szerencsére nem sérült meg, de érezte, hogy valami nincs rendben a bordáival.
- Ahhoz aztán neked végképp semmi közöd! – csattan fel Eric újra, miközben elkapta Jackson grabancát. – És ha bárkinek is elpofázod, hogy itt jártam, akkor abban a pillanatban is anyád nekiállhat a temetés szervezésének. Megértetted? – még utoljára akkorát taszított Jacksonon, hogy felnyalta a padlót. Majd Eric, mint aki jól végezte a dolgát távozott.
A recepción leadta a kulcsot és megsúgta Maya-nak, hogy a biztonság kedvéért küldjenek fel egy orvost. Bár ez már akkor megfordult a nő fejében, mikor meglátta Eric-et. Alig volt fen húsz percet. Sietős léptekkel tartott a limuzin felé, s mikor beült, akkor vette észre a kezére tapadt vért. Megpróbálta ledörzsölni, csakhogy nem túl sok sikerrel járt és az oldalába is szúrást érzett.
- Doktor, segítenie kéne! – tárcsázott, míg David-del haza vitette magát. – Ha jók a megérzéseim, akkor a bordáimmal van a kehe. – Eric gyorstárcsázón tartotta az orvosát, minden eshetőségre felkészülve. S nem egyszer bizonyosodott be, hogy ez nagyon jó ötlet.
- Összepakolom a táskám és hozok gyógyszert, nem keveset. Aztán sietek, ahogy tudok! – az orvos is tudta, ha Eric Packer magához rendeli, akkor ugrania kell azon nyomban, mert ott tényleg baj van.
- Kösz, Doki! – mormolta bele a telefonba, mert egyre jobban szúrt az oldala. – David a garázs felől menjünk! – szólt még előre a sofőrnek, aki a visszapillantón keresztül figyelte a főnökét. Egyre kevésbé tetszett neki, ahogy Eric kinézett. Beletaposott a gázba, mielőbb hazaérjenek és a doki kezelésbe tudja venni azt az őrült férfit.


***


- Mr. Packer már várja önt, Asszonyom! – David hangja, még ott csengett a nő fülében, mikor a liftbe szállt. Mélyeket lélegezett, mert valahogy még egyáltalán nem volt felkészülve a viszontlátásra. Egész nap nem evett semmit, mert nem is tudott. Csak vizet tudott magához venni. Lassan emelkedett a lift, s Elsey mindeközben azon gondolkozott, hogy muszáj lesz néhány falatot magához venni, különben még elájul.
- Eric? Eric? – szólongatta a férjét, csakhogy senki sem válaszolt. A kézi táskáját a lift melletti szekrényre tette és kíváncsian sétált tovább a lakás belseje felé. – Eric, megjöttem! Hol vagy? – aztán a nappali ajtajában megtorpant. A szája elé kapta a kezét, ahogy meglátta az ismerős alakot. A férje a kanapén fél ülő helyzetben volt a kanapén.
- Elsey, nincs semmi baj. – motyogta a férfi, de felnyögött, ahogy a doki végigtapogatta a bordáit.
 – Mi történt veled? Hogy vagy? – a kissé aggódó feleség szerepét öltötte magára a nő, bár tényleg meglepődött az orvos láttán. - Dr. Wilder hogy van a férjem?
- Semmi baj, Elsey. – nézett enyhe mosollyal az orvos. – Rendbe fog jönni, sokkal csúnyábbnak látszik, mint amilyen valójában. – egyenesedett fel a doktor, majd a feje tetejére tolta a szemüvegét. – Csak néhány zúzódás, de ettől függetlenül fájdalommal jár, úgyhogy hagyok itt némi fájdalomcsillapítót. Mivel erős szer, ezért nagyjából hat, esetleg ha nagyobb fájdalmak esetén négy óránként lehet egy-egy szemet bevenni. De alkoholt még véletlenül se fogyasszon, míg szedi a pirulákat. – Dr. Wilder megrovóan nézett Eric-re, aki úgy várta az orvost, hogy egy pohár whisky volt a kezében. Eric csak a szemeit forgatta, s igyekezett nem túl hangosan felszisszeni, ahogy megmozdult.
- Köszönjük, Dr. Wilder! – a nő halvány mosollyal kezet fogott az orvossal, majd elvette a doboz fájdalomcsillapítót.
- Elsey, minden rendben? Olyan sápadt, biztosan jól érzi magát? – a doktor rátapintott a lényegre, de a nő csak legyintett.
- Jól vagyok, köszönöm. Hosszú volt a repülőút, kicsit jobban megviselt és a férjem pedig ilyen állapotban vár itthon. Dr. Wilder, Ön szerint hogyan kellett volna reagálnom?
- Jól van, de ha gondolja, akkor szívesen egyeztethetünk egy időpontot. – pakolt össze a doktor, míg Elsey kissé idegesen toporgott mellette. Igazság szerint talán szüksége lett volna az orvosra, de egy egészen másik szakterülettel rendelkezőre. Sőt az is végigfutott az agyán, hogy egy műanyag vacak előbb válasszal szolgálna.
-- Kösz, Doki a gyors segítséget. – tápászkodott fel Eric a kanapéról, s kezet nyújtott Dr. Wilder-nek.
- Számíthatsz rám, Eric. Ha baj van, akkor szóljatok! – rázott kezet a két férfi, majd Elsey-re hárult a nemes feladat, hogy kikísérje az orvost.
- Szóval elárulod végre, mi a pokol történt veled? És minek rángattál haza? – tette csípőre a kezeit a nő. Eric meglepetten nézett végig a feleségén. Lényegében ismerős volt, ugyanaz a nő, de mégis valahogy más volt. A kisugárzása sokkal erősebb és magával ragadóbb volt.
- Némi nézeteltérésem volt, és másképpen nem tudtuk megoldani. – Eric még mindig felső nélkül, egy szál hosszú nadrágban volt. Közelebb sétált a feleségéhez. – Nem kell aggódni, rendbe fogok jönni.
- Férfiak és a hülye egójuk! – csattan fel Elsey, amivel kifejezetten szórakoztatta a férjét. – És a másik dolog?
- Mi lenne, ha erre később térnénk vissza? Most inkább csodálnám a nejem, akinek kifejezetten jót tett a nyaralás. Látszik, hogy sikerült kipihenned magad. – a hízelgő szavak mellett Eric odasomfordált a feleségéhez, akárcsak a macska a finom falatokhoz. Elsey pedig hagyta, mert kíváncsi volt, mire megy ki a játék.
- Fantasztikus volt az idő, verőfényes napsütés és tényleg feltöltődtem. – mosolyodott el a nő, bár az az átható mosolyt a kellemesen bizsergető emlékek okozták.
- Gyönyörű vagy, szó szerint kivirultál. – hízelgett tovább a férfi, óvatosan emelte a kezét és megcirógatta a nejét. Mindkettőjükben az újdonság varázsa izzott fel. A felfedezés és megismerés izgalma kerítette őket hatalmukba. – Mesélj még, merre jártál? – édes hangon búgta Eric a felesége nyakába bújva. Már a friss és üde illata az orrába kúszott, még inkább izgatva a fantáziáját, hogy vajon a nő íze is ennyit változott-e. – Hol száltatok meg? – sorra jöttek az újabb és újabb kérdések, melyekre igazság szerint Elsey nem nagyon akart válaszolni, így inkább taktikát váltott.
A vágyakozó, a vágytól elepedő feleségként kapott Eric ajkai után, ezzel is megakadályozta az újabb kérdések hadát. Ajkaival tapasztotta be a férfi száját, aki kapva-kapott az alkalmon, s éhesen csókolt vissza. A mámoros csókoktól megszédülten fel sem fogták, mit tesznek. Egyik pillanatról a másikra sodródtak a vágy tengerére, hogy egyáltalán nem tudtak visszakozni. Mikor valamelyest észbe kaptak, akkor a méretes franciaágy közepén találták magukat. Elsey éppen akkor szabadította meg férjét az utolsó ruhadarabjától, s hogy megkímélje, ezért mereven ágaskodó hímtagjára ereszkedett. Kéjesen nyögdécselt, ahogy egyre jobban fokozta a tempót. Hátra vetett fejjel, lehunyt szemekkel élvezte, ahogy kitölti őt a férfi.
Eric szinte el is felejtette, hogy megsérült, részben azért is, mert bekapott egy tablettát, illetve azért is, mert lenyűgözte a kettőjük hirtelen lobban szenvedély. Bár eddig is élvezték egymás társaságát, a szexben mindig passzoltak egymáshoz, de az egész mégis viselt egy kötelező jelleget. Azonban most ez egy cseppet sem jelent meg. Elsey felszabadultan ringatta egyre hevesebben a csípőjét, s mintha izzott volna körülöttük a levegő, s együtt robbantak fel a csúcsra érve.
Elsey még remegő testtel huppant Eric mellé, s így élvezte ki a gyönyöre utolsó hullámait. Lassan tisztult az elmével rájött, ezzel az akcióval a lehető legrosszabb megoldást választotta, még akkor is, ha élvezte az együttléte. Hiszen már most elárulta a férfit, akit szeret. Pont a férjével, aki ellen már korábban árulást követett el. Elsey kissé bénultan feküdt a puha ágyban, a nehéz gondolatok súlya alatt, míg Eric fölé gördült, s megannyi hízelgő szóval csábítgatta, sőt kényeztetően igyekezte ismételten felizgatni. Ez piszkosul ment neki, nagyon értett hozzá, s néhány röpke csók, néhány igéző pillanatot követve újra egyesült a testük, s egymásba belefeledkezve szeretkeztek.
Hajnalodott, mikor Eric a kielégültségtől felszabadultan elszunnyadt, azonban Elsey mégsem találta a helyét. Éhes és szomjas is volt, s míg a konyha felé tartott, addig jól meg is fedte magát. – Micsoda nimfomán nő vagy! – nem is értette, mi a fene bújt bele, hogy csak így egymásnak estek. Nem értette a dolgot, bár valahogy nagyon is hízelgő volt számára, hogy Eric még igen is érdeklődik utána és tud még újat nyújtani neki. Némi gyümölcslé, s pár szem szőlő elfogyasztása után csendben osont vissza a hálóba. Óvatosan csúszott az ágyban, elhelyezkedett, s a plafont bámulva az jutott eszébe, hogy a távozása előtt is éppen szeretkeztek a férjével. Az együtt töltött éjszakát követően szó nélkül távozott. - Hát minden onnan folytatódik? – sóhajtotta bele a szoba csendjébe, majd lehunyta a szemeit és végre álomra lelt.


***



Just the way you are 23.




Eric gyengéden simogatta a lányt, akit élvezettel tartott a karjai között. Ezek a pillanatok némileg kárpótolták őt, hogy elmaradt a beütemezett ágygyakorlata. Persze vágyott a lányra, a testére, de még inkább a bosszúra. Egyenesen fűtötte és puszta kézzel képes lett volna kitekerni annak a féregnek nyakát, aki bántotta Jenna-t.
- Megérkeztünk, uram! – fordult hátra David, miután a lány lakása előtt leparkolt. A sofőr, míg hátra szólt lehúzta a válaszfalat.
- Rendben. – válaszolt Eric, s tudta, elérkezett az idő. – Jenna, valamit meg kellene beszélnünk. – sóhajtott egy nagyot a férfi.
- Tudom, ma érkezik a feleséged. – motyogta maga elé a lány, miközben elhúzódott Eric-től.
- Részben ez lett volna az egyik, de a másik talán fontosabb. Anyád nálam járt a hotelben.
- Eric ez egyáltalán nem vicces. – csattan fel Jenna. – Egyáltalán nem vagyok poénos hangulatban. – morogta dühösen.
- Szerinted én röhögök? – Eric is erélyesen mordult fel. – Erőskezű asszony. – dörzsölte meg a férfi Julie tenyerének a nyomát.
- Hogy talált meg? Mit akart? Mit tett? – sürgetve várta a válaszokat, de a kissé hosszúra nyúlt csend kettőjük között egyre baljósabb előérzetet teremtett.
- Oh, kisszívem a hős anyatigris az erényeid próbálta védeni. De mindketten tudjuk, hogy már hiába.  Rendesen elkésett vele. – Eric csibészes mosolyt villantott, Jenna csak a szemeit forgatta, mert tulajdonképpen a férfi igazat beszélt. – Szerintem mostanra teljesen leesett, mi van kettőnk között.
- Miért? Miért kellett? – mormolta Jenna folyamatosan, aztán kipattant a kocsiból. Eric természetesen követte, át sem gondolta, mit tesz. Körül sem nézett, egyáltalán nem foglalkozott azzal, ki látja vagy ki nem.
- Várj már! – Eric a lány karja után kapott. A lendület a kezére játszott, mert elég volt finoman maga felé húzni a lányt, aki a mellkasának csapódott. A kezei automatikusan csúsztak a formás derékra. Akarta a lányt, de most először nem azzal az igazi birtoklási vággyal, hanem a szenvedéllyel, melyben két ember gyönyörökkel telve egyesül.
- Nem okoztál még így is elég kárt? – fújtatott mérgesen Jenna. – Rohadtul nem kellett volna ma felkelnem.
Jenna végül leleményesen kibújt Eric karjai közül, majd felfele indult. Vissza sem nézett a férfira, aki egészen addig követte a lány ringó csípőjét a tekintetével, míg az el nem tűnt a mértes bejárat mögött. Eric tudta, hogy most nem tehet semmi. Ez persze nem tetszett neki, de azt is megértette, időt kell adnia a lánynak. Főleg, ha a felesége nemsokára érkezik.
- Menjünk, David! – helyezkedett el Eric ismét a limuzin hátsó ülésén. – És lenne egy fontos feladatom számodra, később. – a sofőr beletörődve bólintott.
- Azt hittem, érthetően beszélek. – szenvtelen hangon beszélt a füléhez emelt telefonba Eric. Nagyon kellett igyekeznie, hogy észnél maradjon, azonban megérte. Szinte látta maga előtt, ahogy a váratlan telefonhívásra összerezzen a nő.
- Eric? – kissé elhaló hangon tudott csak Roxan megszólalni.
- Miért, ki mást vártál? – gúnyolódott a férfi. – Szóval nem voltam elég világos? – egyre mogorvábban szólt bele a telefonba. A kimért, illetve a mogorva stílust olyannyira tökélyre fejlesztette, hogy nem kellett veszekedéseket és dührohamokat kapnia, mert a csendes terror sokkal kifizetődőbb volt. Az évek során nem egyszer alkalmazta, nem kevés sikerrel.
- De, teljes mértékben. - helyeselt Roxan, csakhogy a férfi átlátott rajta. A nő azt mondta, amit Eric hallani akart.
- Akkor miért volt Jenna kuncsaftnál? Megmondtam, hogy nem adhatjátok másnak, rajtam kívül senki más nem kaphatja meg! – mérgesen sziszegte a készülékbe, akárcsak egy mérges csörgőkígyó.
- Honnan? – Roxan elhűlve vette tudomásul, hogy a férfi előtt nincsenek titkok.
- Az nem a te dolgod! De tudni akarom, ki volt az illető! Most! – erélyes parancs egy cseppet sem állt távol Eric-től, s egyre jobban élvezte a helyzetet, mivel gondolatban már a következő lépésnél járt.
- Eric – sóhajtotta Roxan. – Tudod, hogy nem mondhatok semmit. Köt az titoktartás! – visszakozott és hárított a nő, de valahol érezte a vesztét.
- Ez engem egy cseppet sem érdekel. Ti semmibe vettetek, most én is így teszek. Köpök a titoktartásra. És közlöm veled, és rajtad keresztül üzenem Cordelia-nak, hogy Jenna felmond. Ma volt az utolsó megbízása. Elengeditek egy tisztességes végkielégítéssel, különben nagyon csúnyán el tudok veletek bánni.
- Eric, mikor jutottunk el odáig, hogy bennünket fenyegess? Pont minket?
- Pont tőletek nem vártam volna, hogy megszegjétek a megállapodást. Úgyhogy ki vele, ki volt az a féreg?
- Mit tett, hogy ennyire a bögyödben van? Vagy tényleg ennyire piszkálja az egód, hogy másnak is sikerült megfektetnie a nődet?
- Vigyázz a szádra, Rox!
- Mert, ha nem?
- Mindketten tudjuk, hogy nem viccelek. Másrészt tőletek többet vártam, mikor süllyedtetek le odáig, hogy hagyjátok a lányaitokat megerőszakolni?
- Mi? Nem! Kizárt!
- Pedig a tények egészen mást mutatnak. Jenna könnytől átitatott arca, tépett és megcibált kinézete, sőt a reszkető mivolta sem arról tanúskodott, hogy annyira élvezte volna a dugást.
- Sajnálom.
- Késő bánat.
- Nem tudtam, hogy ez lesz. Cordelia sem. Higgy nekem!
- Elhiszem, akkor sem hagyom ezt szó nélkül, csakhogy tudd!
- Jackson. Jackson Sanders az, akit keresel. Jelenleg a Royal Grand-ben van.
- Végre! De ezzel még semmi sincs lejátszva, Jenna-nak pedig mostantól kezdve semmi köze hozzátok.
- Ez nem így működik.
- De igen, ebben az esetben így fog! Szóval rohadt gyorsan beszéld meg Cordelia-val, ha akadékoskodna, akkor irányítsd hozzám! Aztán mielőbb rúgjátok ki Jenna-t, még ma, és ha nem így lesz, akkor ezt a beszélgetést kellemes előjátéknak fogod ahhoz képest érezni, amit garantálok nektek. – azzal a férfi kinyomta a telefont, és előre szólt David-nek. – Változott a terv, először a Royal Grand-hoz megyünk. Van még egy kis elintézni valóm ott.
- Igenis, Mr. Packer! – David azzal lehúzódott a kanyarodó sávba, majd jobbra kanyarodva a kért irányba indult.


***

Rettentően megleptek Eric heves szavai és a csókja már-már mindent feledtetett. Már tényleg biztonságban éreztem magam, de erre be kellett dobnia anyám váratlan látogatását. – Hogy a fenébe került oda? – tettem fel magamnak a kérdést, de rövidesen, mint jeges víz, ért a felismerés. – Ezért akart a hotelbe menni! – nyögtem fel, mikor a bejárati ajtóhoz értem. A kulcs nehezen csörrent a kezemben. Lassan nyitottam az ajtó, hogy még az utolsó pillanatban is erőt gyűjtsek. Mikor beléptem, anya idegesen le és föl járkált a nappaliban, észre sem vette, hogy megérkeztem.
- Anya? – szólítottam meg, hogy végre észre vegyen. Felkapta a fejét, és most először életemben undort láttam az arcvonásaiban, mikor rám nézett.
- Igaz ez? – szegezte nekem a kérdést. – Igaz az, amit az a férfi állít?
- Mire gondolsz? Mert így nem tudom. – próbáltam puhatolózni, mit tud és mit nem.
- Képes vagy a szemembe hazudni. – dohogta egyre dühösebben. – Ezek szerint minden szava igaz volt, annak a mocskos alaknak. Hát tényleg eladtad magad. Rád sem ismerek. Az én lányom, aki olyan megfontolt és okos volt mindig, most eladta magát egy nős férfinak. Nem vagy más, mint a szeretője, sőt annál is rosszabb, mert a kitartottja. Vagy akkor áruld már el, mit akar az jelenteni, hogy üzleti alapú a megállapodásotok van? Szólalj meg az fene egye meg! Vagy szégyelled, hova jutottál? – úgy darálta a mondanivalóját, hogy még időt sem hagyott ahhoz, hogy szóhoz jussak.
- Nem hazudtam. – szólaltam meg halkan. – Sosem tettem, csak nem avattalak be a legapróbb részletekbe.
- Akkor itt az ideje! Ki vele, hallgatlak! – csípőre tett kézzel várta, hogy beszéljek. Egyre nagyobb nyomást éreztem a vállaimon, a torkom összeszorult és alig kaptam levegőt.
- A francba! – fakadtam ki végül, mert már nem bírtam tovább. – Igen, Eric szeretője vagyok. De még csak nem is szeretem. Minden csak a pénzről szól. Fizet, akárhányszor lefekszem vele. – s mint egy bomba, úgy robbant ki belőlem a vallomás.
- Hogy mit mondtál? – anyát sokkoltam a szavaimmal, s szinte egyik pillanatról a másikra lett fal fehér.
- Hallottad. Tessék elmondtam és Eric az igazat mondta neked is. – mintha megkönnyebbültem volna, ahogy végre valahára ki mertem mondani hangosan. – Szexpartnerek vagyunk.
- Undorító dolgot tettél! Rád sem bírok nézni. – egyből el is fordította a fejét. – Legalább azt áruld el, miért tettél ekkora őrültséget? Miért kellett?
- Ez is csak egy munka. Kiválóan fizet.
- Rád sem ismerek, mikor lettél ilyen? Mi történt veled? Teljesen tönkre tette a nagyváros!
- Semmi köze nincs ennek a nagyvároshoz! Otthon is ugyan úgy dolgoztam, hogy némi pénzt össze tudjak kuporgatni. Hát itt is ugyanezt csináltam! Két állásom is volt, és éppen csak elég volt. Rose is ugyan úgy dolgozott, csak neki nagyobb szerencséje volt. Találkozott egy rendes pasival, és nemcsak szerelmet, hanem munkát is kapott. Csakhogy elfogyott a pénzünk, kis híján kitettek bennünket itten, és sürgősen kellett a pénz.
- Akkor miért nem kértél segítséget? Miért nem kerestél minket?
- Mert örökké nem kérhetek segítséget. Örökké nem függhetek tőletek. Eldöntöttem, hogy egyedül fogok boldogulni, mikor eljöttem otthonról. Ehhez tartottam magam.
- És azzal minden megoldott, hogy kurvának álltál? A sok férfi megaláz, kihasznál, majd eldob. Hát ez lenne az o remek ötlet, hogy egyedül boldogulsz a világban? Mert akkor gratulálok és soha többet látni sem akarlak!
- Nem így terveztem én sem, elhiheted. Roxan figyelt fel rám, munkát ajánlott, azt hittem, hogy valami más lesz. Néhány vacsora, rendezvény, vagy ilyesmi. DE belebotlottam Eric-be, aki azonnal akart magának. Különben is Eric az első és egyetlen partnerem legfőképpen azért, mert nála nagyobb irányítási-, hatalmi-, birtoklási vággyal rendelkező pasit még nem hordott hátán a föld.
- Azt hiszed, hogy nekem ettől könnyebb? Mert akkor rohadt nagyot tévedsz! Amit eddig éreztem, az semmi ahhoz a csalódáshoz képest, amit most érzek. – azzal otthagyott. Szó szerint a szobába törtetett és vadul pakolászni kezdett.
- Anya, várj már! Most meg hova indulsz? – nagyot fújtam, és próbáltam lehiggadni.
- El innen. Haza! – hátra sem fordult, csak a táskájába szórta a holmiját. – Majdcsak elcserélik a jegyem egy korábbi járatra.
- Anya, kérlek! – meg akartam állítani, azonban nem hagyta magát.
Nem sok kellett ahhoz sem, hogy egyszerűen ellökjön magától. Rám sem nézett, vagy ha elkaptam a pillantását az egy cseppet sem volt kedvező. Haragot, szemrehányást és még undort is mutatott. Túlságosan felzaklatott állapotban volt ő is, és én is. Hiába próbáltam érvelni, megmagyarázni, semmi sem hatotta meg. Azt hiszem, ezzel a vallomással, amit tulajdonképpen kicsikart belőlem olyan távol löktem magamtól, amennyire csak lehetséges. Még azt sem hagyta, hogy segítsek a csomagjával, pedig szüntelenül kérleltem, hogy nem menjen, azonban hajthatatlan volt és még csak vissza sem nézett. Taxit fogott, s távozott.
Hirtelen zúdult rám az egész nap terhe, s úgy éreztem, összeroppanok. S mindössze csak annyit tudtam, hogy a nappaliban a földre rogyva utat engedjek a könnyeimnek. Persze mindhiába vártam a feloldozást, nem érkezett meg. Ellenben a telefonom megszólalt. Felkaptam a fejem, s egy pillanatig bíztam abban, hogy anya meggondolta magát, de rájöttem, ez teljesen naiv ötlet. A második lehetőségként Eric jutott eszembe, talán képtelen lettem volna teljesíteni a kívánságait, de a közelsége sokat segített volna. Buzgón kutattam a telefonom, melyen végül egy harmadik név állt.
- Roxan? – megköszörültem a torkom és emberi hangot próbáltam kipréselni magamból. – Segíthetek?
- Jenna, rövid és gyors leszek: ki vagy rúgva! – azt hittem, rosszul hallok.
- Mi? – kérdeztem vissza teljesen értetlenül.
- Többet nem dolgozol nekünk. – válaszolt gyorsan.
- Ha Jackson miatt, azt sajnálom. Nem így akartam.
- Lényegtelen. Ezen már nem változtatunk! Valamelyik nap gyere be a részedért! – Roxan meg sem várta, mit lépek. Kinyomta a telefont köszönés nélkül. Míg telefonnal a kezemben és roppant tanácstalanul bámultam magam elé, hiszen teljesen visszájára fordult ez a mai nap.


***


Elsey-t egyre jobban nyomasztotta az indulás és a visszatérés a férjéhez. Minden egyes porcikája erősen tiltakozott ez ellen. Míg Chad békésen az igazak álmát aludta, addig a nő hol a plafont, hol pedig az ablakon beszökő fénysugarakat nézte. Nagyon nehezen tudott elaludni, mikor megtette sem a pihentető alvást kapta. Hánykolódott, forgolódott. Reggel kifejezetten fáradtan ébredt, mintha valaki a mosógépbe tette volna őt. Ráadásul mikor kimászott az ágyból, akkor a gyomra egy bukfenccel üdvözölte, s éppen időben kapta a kezét a szája elé, és így rohant a fürdőbe. Érkezését követően a becsapódó ajtó, illetve a gyomortartalom ürítésének jellegzetes hangjára ébredt Chad.
A férfi kissé tanácstalanul nézett körbe, mi történt. A szemeit dörzsölve bújt ki a kellemes habok közül. Alsónadrágot húzott, majd az elég aggasztónak tűnő hangok felé sietett.
- Édesem, minden oké? Mi a baj? - Egy-két percig fülelt, s várt, majd finoman kopogtatott az ajtón.
- Egy pillanat. – szólt vissza Elsey, míg feltápászkodott a vécékagyló mellől. A mosdóhoz lépett, hogy kiöblítse a száját, megmossa az arcát. Teljesen lesápadt, s talán még a kezei megremegtek. A törölközőbe temette az arcát, mikor hirtelen kapta tekintetét a tükörképére. – Nem, az nem lehet! – a törölközőt félre dobta és gyors számolásba kezdett.
- Elsey! Mi van már? Rosszul vagy? Hívjak orvost vagy valakit? Mondj már valamit! – türelmetlenkedett az ajtó előtt toporgó férfi. Elképzelni sem tudta, mi ütött a nőbe, hogy csak így bezárkózott a fürdőbe.
- Itt vagyok. – sóhajtott Elsey, mikor kilépett a fürdőből. – Az idegességet nem bírja a gyomrom. – motyogta zavartan, mert a rögtönzött számolásnak köszönhetően ideig-óráig megnyugodott. Bár azért teljesen mégsem tudta a lehetőséget kizárni. Azonban sehogy sem szerette volna, ha teljesül, mert akkor végképp keresztül húzza a saját számításait és a szerencsés ebben az esetben egészen biztosan Eric lenne.
- Nyugalom! – ölelte magához Chad Elsey-t. – Zuhanyozz le, addig rendelek valami könnyű reggelit, ami kíméli a gyomrod. Utána úgyis készülődnünk kell, hogy időben a reptéren legyünk. – a férfi egy csókot nyomott a nő homlokára és újtára engedte.
Valóban úgy lett, ahogy Chad eltervezte. A délelőtt első fele szinte kripta hangulatban fogyasztották el, mindkettőjük falatról falatra tuszkolta le az egyedi, s minden kívánságnak eleget tevő reggelit. A pakolás alatt már kicsit többet beszéltek egymással, csakhogy mindkettőjük érezte a másikon a növekvő feszültséget, így nem firtatták a dolgot. Összepakoltak, felöltöztek, s már az ajtóban voltak, mikor a férfi magához ölelte Elsey-t.
- Nagyon szeretlek! Tudd, hogy így van és tarts ki! Szeretlek, és ki fogunk valamit találni! – eltökélten nézett Chad a kissé kétkedő nő szemébe. Tudta és érezte, hogy viszontszereti a férfi, viszont abban már kevésbé volt biztos, hogy egyhamar megoldódik a helyzetük.
- Szeretlek, én is nagyon! – motyogta Elsey a férfi szájába, mert annyit még engedélyeztek maguknak, hogy igazi szerelmes csókokat válthassanak.
A kijelentkezést követően egyenesen a reptérre tartottak, ahol egészen idegőrlőnek érezték az amúgy kötelező várakozást. Mindketten hosszasan töprengtek, bár mindenki a maga problémáján. Igyekeztek ugyanakkor fenntartani a látszatot is, hogy nem egymáshoz tartoznak, bár olykor egymáson felejtették a szemüket, de igyekezték egy mielőbb leplezni. Szinte egyszerre lélegeztek fel, mikor a hatalmas kijelzőn megjelent a járatuk száma és a beszállás megkezdésére a felszólítás. Egymás mellett, mint két idegen, úgy sétáltak végig a folyosón. A gépen, mikor egymás mellett elhelyezkedtek, akkor feltűnés nélkül fűzték össze ujjaikat. Mindkettőjük szíve nehéz volt, hiszen az élményekkel teli kalandjuk ezúttal véget ért. Vár rájuk New York.
Elsey szerette, sőt imádta a várost. Talán London után ez volt számára a második hely. Bár kétségtelenül Párizs is erősen élre tölt legfőképpen Chad-del eltöltött gyönyörű emlékek miatt. Hosszú volt az út, s egy részét pihenéssel töltötték mindketten, de ez alatt sem engedték el egymás kezét. Elsey már jobban érezte magát, bár valami ott lappangott benne. S tudta, ha ez így marad, akkor bizony nem kis bonyodalommal fog gazdagodni az élete. Talán egy piciny porcikája szerette volna, azonban az esze tudta, hogy nem most és nem így. Ezért inkább messzire hessegette ezt a lehetőséget. Lassan megérkeztek és a gép ereszkedni kezdett. Nem siették el a leszállást, türelmesen vártak, hiszen ez idő alatt is még kicsit húzhatták az elválást. Aztán a folyosón sétáltak egymás mellett, mikor Chad megtorpant, s Elsey-t magával húzva félre állt.
- Jobb lesz, ha most búcsúzunk. Itt nem vagyunk olyan feltűnőek, mint odakint. – lágyan cirógatta meg a nő arcát.
- Szeretlek. – suttogta viszonzásul Elsey, csókra nyújtotta a nyakát. Finom, édes búcsúcsókot leheltek egymás ajkára, majd elváltak egymástól.
Chad előre engedte Elsey-t, s így fél szemmel még figyelni tudta. Sokkal nehezebb volt az elválás, mint azt gondolta vagy éppen mutatta volna. Tartania kellett magát, legalábbis szerelme miatt, aki éppen az egyenruhát viselő férfihez lépett.
- David. – hibátlan egyenruhában szobrozott, pontosan betartva Eric utasításait.
- Üdv, ismét Asszonyom! Elvehetem a csomagját? – udvariasan köszöntötte a nőt, aki kecses fejbiccentéssel válaszolt.
- Nem is jött ki elém. – sokkal inkább volt ténymegállapítás, mint kérdés, de ki kellett mondania hangosan. – Ezért kellett hazarángatnia? – dünnyögte Elsey, míg a kint várakozó limuzin felé tartottak.
- Mr. Packer már várja önt, Asszonyom! – David próbálta a nőt lelkesíteni, de mindketten tudták, a másiktól függetlenül, hogy ez egy cseppet sincs így. Eric nagyon is élvezte, míg a felesége nem volt mellette és nem igazán várta haza, mint ahogy azt egy rendes férj teszi.




***