Már órák óta
ücsörögtek a kocsiban, mindketten unták már magukat, mégsem beszélgettek. Jared
sokadik cigarettára gyújtott rá, fancsali ábrázattal forgatta meg a dobozt,
majd összegyűrve a szélvédőnek vágta.
- Rohadtul
melléfogtál. – csattant fel a férfi a sofőr felé fordulva. – Órák óta basszuk
itt a rezet, rohadtul unom magam. – szívott egy nagyot az utolsó cigijébe. –
Elfogott a cigim és hugyoznom is kéne. – Jared ezúttal nem fogta vissza magát,
s miután mindent kiadott magából, akkor torpant meg igazán.
- Meglehet,
hogy ma mégsem megyünk semmire. – jéghidegen és kimérten válaszolt a volán
mögött ülő személy, már így is fenyegető volt. De ezt még mindig tudta fokozni,
mikor az elrejtett fegyvert a combjára fektette és szúrósan Jared-re meredt. –
Amúgy pedig egy cseppet sem vagyok kíváncsi a nyomorodra…
- Jól van,
csak mondtam. – visszakozott a férfi, mert nem akart nagyobb baj keverni
magának. – Ne vezessek? – az utolsó slukk után csak úgy kipöckölte a csikket az
ablakon.
- Nem kell,
inkább fogd be! Különben is még valami hiányzik a tervemhez. Szóval szerezz még
néhány eldobható mobilt, és pár kártyát tartalékba! – gyújtást adott, aztán
felmordult a motor.
Csendbe
olvadtak be a forgalomba, míg Jared mereven a mellette lévő ablakon bámult ki. Tudta,
hogy már nincs visszaút, sőt minden egyes nappal csak egyre jobban belekeveredett
ebbe az őrületbe, és már egyáltalán nem tudott kihátrálni. Túl sok mindent
tudott, ami kifejezetten veszélyes is lehet az egészségére nézve. Ugyanakkor
olyan kiszámíthatatlannak tartotta az egész helyzetet, hogy már csak emiatt sem
volt kifizetődő az életével játszani.
Némán tették
meg az utat, néhány tömb után Jared kapásból meg tudta mondani, merre tartanak
egészen pontosan. Nem is tévedett, mikor leparkoltak a bérház előtt. Jared egy
pillanatra megállt, és felnézett az ablakok sorára. Az utóbbi időben egyre
kevésbé szeretett idejárni, ebben a legnagyobb szerepet a házigazda ellenszenve
jelentette. Utolsó látogatásakor, mikor a kocsit és a fegyvert hozta, Blake
szinte szó szerint neki esett. Ő sem finomkodott és a kakaskodást végül a
testvéri veszekedés szűntette meg. Blake pedig mint a felhúzott kiskakas hagyta
el a lakást.
- Még nincs
otthon, dolgozik. – Jared feleszmélt a neki odavetett mondatra, majd vállat
vont.
- Nem is félek
tőle. Ketté szedem, ha megint kötegszik.
- Pont úgy,
mint legutóbb.
Jared morogva
lépett be az épületbe, le volt maradva és éppen ezért kettesével kezdte el
szedni a lépcsőfokokat. Éppen akkor ért fel, mikor kattant a zár és kinyílt az
ajtó.
- Blake? Te
meg hogy kerülsz ide? – ütötték meg Jared fülét a meglepett kérdések.
- Itt lakom. –
csattant fel Blake. – Ez még mindig az én lakásom, ha nem tűnt volna fel. Már megint
mit keres itt ez az alak? Megmondtam, hogy menjen a pokolba!
- Velem van,
úgyhogy törődj bele! – jött a frappáns válasz.
- Nem akarok
balhét, haver! – Jared felemelte a kezeit. – Kár felhúznod magad. – vonta meg a
vállát a férfi, s mivel ismert a járást kényelembe helyezte magát.
- Hogyhogy
ilyen korán hazajöttél? – Blake csak forgatta a szemét, majd nagyot sóhajtott
és úgy válaszolt.
- Tegnap már
mondtam. Jó, hogy ennyire figyeltél. Eric, a nagyfőnök házon kívül van.
***
Eric bosszúsan
dörzsölte át magát a törölközővel. A sokadik korholást mormolta el, mert tudta,
hogy be kellett volna fognia a száját, és akkor most nem egyedül zuhanyozott
volna. A reggeliből csak néhány falatot tudott letuszkolni a torkán, elment az
étvágya és majdnem megőrült a tudattól, hogy Jenna a fürdőbe zárkózott egyedül.
A tányérját végül a mosogatóba vágta, mindössze a kávéját hajtotta fel. Jenna-t
nem is látta, csak a hangját hallotta a reggel további részében. - Végeztem, mehetsz! – Eric-ben akkor
tudatosult mekkora hibát vétett, mikor hálószoba ajtaja pont az orra előtt
csapódott be. Hatalmas erőfeszítésbe került neki, de végül mégis belátta, hogy
kicsit hagynia kell Jenna-t lenyugodni és neki ebben a hideg vizes zuhany volt
segítségére.
Valamivel
később törölközővel a derekán lépett be a férfi a hálóba. Jenna éppen abban a
pillanatban készült el. Eric hatalmasat nyelt, ahogy végig futott a tekintete
az előtte álló igéző női alakon. Egy rövidke, de mégis elegáns szoknyát viselt,
ujjatlan selyem felsővel, mely alatt egyértelműen kirajzolódtak a melltartó
csipkés kosarai és a puha halmok. Kihívó, ugyanakkor elegáns külső egy igazi nő
ismérvei voltak. Eric-re egy cseppet sem volt jó hatással, mert érezte a
vérének vad lüktetését és keményedő ágyékát.
- Siess, mert
még a végén miattad késünk el! – vetette oda a lány a bámészkodó férfinak. Majd
a cipőit és a táskáját felkapva könnyedén elsétált Eric mellett, aki ezt nem
hagyta és vissza rántotta a lányt a karjába.
- Veszélyes
játékot űz, Ms. Perry! – súgta a lány fülébe a felajzott férfi. Mindösszesen
egy csábító mosoly volt a válaszreakció, mely még inkább ingerelte Eric-et.
Legszívesebben mindent félbehagyott volna és azon nyomban leteperte volna
Jenna-t. Csakhogy úgy tűnt, hogy a játszadozást el kell napolni, hiszen nincs
játszótársa és ideje sem. Bosszúsan félre dobta a törölközőjét, majd öltözködni
kezdett.
A hivatalosság
megkövetelte az eleganciát, így nem úszhatta meg az öltönyt, azonban könnyített
a saját helyzetén azzal, hogy világos szürke színt választott. Jenna-nak is
tetszett a férfi stílusa, ahogy Eric-re nézett egy igazi rosszfiút látott
benne, s még inkább vonzotta. Lopva figyelte a nyakkendőjével babráló férfit,
és szépen lassan még azt is elfelejtette a látvány nyomán, hogy nehezteljen.
Eric magától
értetődően húzta maga mellé Jenna-t, s a lány derekát átkarolva kísérte az
autóhoz. A bérelt autó az előre megbeszélt helyen parkolt. A férfi miután
lovagiasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni Jenna-nak, pár nagyobb
lépéssel kerülte meg az autót. Eric szemei felcsillantak, végre vezethetett.
Imádta a gyors autókat, a sebességet, azonban a new yorki forgalomban ebben nem
lehetett része. Nem finomkodott, határozottan lépett a gázpedálra, míg önkénytelenül
mosoly húzódott a szája szélére.
A parthoz
közeli luxus irodaházban került sor a találkozóra. Eric ismerte a várost, így
könnyűszerre és időben megérkeztek. Jenna egész úton nem szólt semmit,
szótlansága ezúttal a közelgő tárgyalásnak szólt. Reggel átfutott az iratokon,
azonban valami nagyon nyugtalanította. Nem tudta pontosan, mi az, de valami
turpisságot érzett a háttérben.
- Ennyire
haragszol? Vagy mi van veled? – szólalt meg Eric, mert egyre kevésbé tetszett
neki a lány hangulat.
- Tessék? –
kérdezett vissza Jenna, mert a férfi hangja úgy hatott rá, mintha egy álomból
ébredt volna.
- Elegem van a
hülyeségedből. Mi a fenének kell így a szívedre venni a dolgokat? – morgott
tovább Eric. – Inkább hálásnak kéne lenned, hogy tisztességesen felvázoltam a lehetőségeket.
- Hihetetlen,
mekkora egy seggfej tudsz lenni. – forgatta meg a szemeit Jenna. Egy cseppet
sem bánta a szavait. – Nem minden rólad szól. Nem mondom, rohadtul nem esett
jól, ahogy felvázoltad az elképzeléseid. Azonban ismerlek már egy ideje, hogy
tudjam, te ilyen vagy. – a férfi meghökkent, mert a lány minden indulat nélkül
beszélt.
- De akkor mi
van? – próbálta Eric visszafogni magát, de heves természete miatt nagyon
nehezen ment.
- Reggel
átnéztem a magaddal hozott irataid, és valami nem kerek ebben az üzletben.
Valami nagyon gyanús nekem. Nem tudom, mi az, de nagyon nyugtalanít. – Eric
csak bólintott, mert nem egészen erre a magyarázatra számított. A korábbiakban
felvázolt elképzelése még, ha igaz is volt, akkor túlságosan nyers formában
adta Jenna tudtára. Később, ugyan rájött, mégsem így kellett volna ezt
csinálni, de akkor már mindegy volt. Részben megnyugodott, és valami furcsa
érzés kerítette hatalmába, mikor Jenna arra hivatkozott, hogy kiismerte őt.
Eric ismét
segítőkész volt, azonban maximálisan ügyeltek arra mindketten, hogy szakmai
kapcsolatnál többet ne mutassanak. Még meg sem közelítették a recepciót, mikor
egy kreolbőrű lány lépett oda hozzájuk.
- Üdvözlöm
Önöket! Mr. Packer, ha megengedi, akkor felkísérem Önöket a tárgyalóterembe.
- Köszönjük. –
bólintott a férfi, majd hagyta, hogy a kreolbőrű lány vezesse. Jenna
közvetlenül Eric mögött lépkedett, de látta a férfi pillantásait. Felmérte a
lányt, precízen és pontosan. Talán emiatt is, talán csak a közelgő tárgyalás
okozta azt a feszült légkört, mely a folyosókon, a liftben körülvette őket.
A
tanácsteremben már minden elő volt készítve, elsőként Eric-ék érkeztek meg,
azonban egy pillanattal később már meg is jelent a házigazda. A férfi
megkövülten nézett farkas szemet az ismerős tekintettel. Eric nem emlékezett
pontosan, mikor látta utoljára a nő, de abban egészen biztos volt, még
gyönyörűbb lett. A tőle megszokott magabiztosság sugárzott róla, a csábító
szenvedélyesség és a kifinomult elegancia veszélyes kettősségét képviselte az
asszony.
- Eric, milyen
öröm újra találkozni veled. – bájos játékossággal üdvözölte a férfit, mintha
éppen valamelyik kávézóban vagy étteremben futottak volna össze.
- Rachel,
gyönyörű vagy, mint mindig. - végtelennek tűnő percig csak bámulták egymást,
ami Jenna-nak kifejezetten kellemetlenné vált.
- Köszönöm, te
semmit sem változtál. – legyintett a nő, majd hellyel kínálta az
egybegyűlteket. – Remélem, nem bánod, de most velem kell beérned, mint
tárgyalópartner.
- Inkább azt
mondanám, hogy szerencsém van.
A bemutatás
csak néhány percet vett igénybe a formalitás miatt. Azonban Jenna még
kényelmetlenebbül érezte magát, mert lépten-nyomon zavarba ejtő pillantásokat
vett észre Eric és Rachel között. Ráadásul úgy érzékelte a lány, hogy a férfi
és a nő között érzéki feszültség egyre fokozódott. Eric pedig egyre kevésbé
tudott koncentrálni, mintha tényleg erre ment volna ki a játék. Jenna-ban pedig
akkor erősödött ez az elképzelés, mikor Rachel olyan bensőségesen viselkedett.
A lány látta, de tudta még nem érkezett el a megfelelő pillanat.
Eric
vigyorogása nem akart alábbhagyni még akkor sem, mikor visszaértek a lakásba.
Becsukódott maguk mögött az ajtó, a férfi elégedett volt, bár a szemétől nem
látta, mi folyik előtte. Jenna töltött magának egy pohár gyümölcslevet.
- Az a nő csak
kihasznál téged. – sóhajtotta a lány. – A vak is látja, csak játszik veled.
- Azt sem
tudod, miről beszélsz. – rángatta le magáról a zakóját. – Rachel régi barátom.
- Sejtem,
milyen barátod. – Jenna letette a poharát, aztán könnyeden lerúgta a cipőit. –
És pont emiatt nem veszed észre, hogy ki akar használni. Az a nő csak
megrebegteti a pilláit, és mindjárt kanossá válsz.
- Talán
egyszer tényleg így volt. – Eric óvatosan közelítette meg a lányt, tudta most
csak úgy nem támadhatja le egyből. – Annak idején többet jelentett, mint
szabadott volna. Fiatal voltam, dagadtam a büszkeségtől, hogy egy ilyen nőt…
- A
részletekre nem vagyok kíváncsi, mert el tudom képzelni.
- Mint
mondtam, annak idején. Most viszont van egy sokkal csábítóbb, egy szenvedélyesebb
nő az életembe. – a férfi igyekezett minél előbb könnyíteni akart a szerelésén.
– Eszméletlenül dögös voltál ebben a szoknyában. Szabaduljunk meg ezektől,
aztán pótoljuk be a reggeli kis összebújást.
***
- Ma üggyes voltál, Rach! – gondolatban
megveregette a saját vállát és elégedetten bújt ágyba, legnagyobb sajnálatára
egyedül. A terve egészen jó úton haladt, sokkal könnyebben ment, mint gondolta.
Bár úgy tűnt számára, hogy Eric kicsit keményebb dió lesz, mint ahogy
emlékezett rá. Csak néhány, roppant féktelen éjszakát töltöttek együtt, de
feledhetetlen emlék lett Rachel számára. Eric-ben ráadásul úgy érezte, lelki
társra talált. Mindkettőjüknek lételeme volt az üzlet és a szenvedély. Erre
alapozott, csakhogy most sokkal nagyobb tétről volt szó. Mondhatni az élete
múlott rajta, hiszen az elmúlt hónapokban Rachel számtalan rossz döntést
hozott, mely végül a fennmaradását is veszélyeztette. Eric volt az utolsó
reménye, az utolsó lehetősége, hiszen mindig is terjeszkedni akart. Most Rachel
cége által könnyedén meg is teheti. A nő, mint ahogy gondolta a férfi a csábító
klisék hatására lassan eltért az üzlettől. A tárgyalás végére már majdnem
teljesen eltértek a tárgytól.
Rachel azonban
még sem tudott nyugodtan elaludni, zavarta az a lány. Valami volt benne, ami
túlságosan nagy hatással volt Eric-re és ez még kockázatot jelentett.
Nyugtalanság amiatt sem volt szerencsés, hiszen másnap összeszedetten kellett
szembenéznie Eric-kel.
***