Just the way you are 38.




Már órák óta ücsörögtek a kocsiban, mindketten unták már magukat, mégsem beszélgettek. Jared sokadik cigarettára gyújtott rá, fancsali ábrázattal forgatta meg a dobozt, majd összegyűrve a szélvédőnek vágta.
- Rohadtul melléfogtál. – csattant fel a férfi a sofőr felé fordulva. – Órák óta basszuk itt a rezet, rohadtul unom magam. – szívott egy nagyot az utolsó cigijébe. – Elfogott a cigim és hugyoznom is kéne. – Jared ezúttal nem fogta vissza magát, s miután mindent kiadott magából, akkor torpant meg igazán.
- Meglehet, hogy ma mégsem megyünk semmire. – jéghidegen és kimérten válaszolt a volán mögött ülő személy, már így is fenyegető volt. De ezt még mindig tudta fokozni, mikor az elrejtett fegyvert a combjára fektette és szúrósan Jared-re meredt. – Amúgy pedig egy cseppet sem vagyok kíváncsi a nyomorodra…
- Jól van, csak mondtam. – visszakozott a férfi, mert nem akart nagyobb baj keverni magának. – Ne vezessek? – az utolsó slukk után csak úgy kipöckölte a csikket az ablakon.
- Nem kell, inkább fogd be! Különben is még valami hiányzik a tervemhez. Szóval szerezz még néhány eldobható mobilt, és pár kártyát tartalékba! – gyújtást adott, aztán felmordult a motor.
Csendbe olvadtak be a forgalomba, míg Jared mereven a mellette lévő ablakon bámult ki. Tudta, hogy már nincs visszaút, sőt minden egyes nappal csak egyre jobban belekeveredett ebbe az őrületbe, és már egyáltalán nem tudott kihátrálni. Túl sok mindent tudott, ami kifejezetten veszélyes is lehet az egészségére nézve. Ugyanakkor olyan kiszámíthatatlannak tartotta az egész helyzetet, hogy már csak emiatt sem volt kifizetődő az életével játszani.
Némán tették meg az utat, néhány tömb után Jared kapásból meg tudta mondani, merre tartanak egészen pontosan. Nem is tévedett, mikor leparkoltak a bérház előtt. Jared egy pillanatra megállt, és felnézett az ablakok sorára. Az utóbbi időben egyre kevésbé szeretett idejárni, ebben a legnagyobb szerepet a házigazda ellenszenve jelentette. Utolsó látogatásakor, mikor a kocsit és a fegyvert hozta, Blake szinte szó szerint neki esett. Ő sem finomkodott és a kakaskodást végül a testvéri veszekedés szűntette meg. Blake pedig mint a felhúzott kiskakas hagyta el a lakást.
- Még nincs otthon, dolgozik. – Jared feleszmélt a neki odavetett mondatra, majd vállat vont.
- Nem is félek tőle. Ketté szedem, ha megint kötegszik.
- Pont úgy, mint legutóbb.
Jared morogva lépett be az épületbe, le volt maradva és éppen ezért kettesével kezdte el szedni a lépcsőfokokat. Éppen akkor ért fel, mikor kattant a zár és kinyílt az ajtó.
- Blake? Te meg hogy kerülsz ide? – ütötték meg Jared fülét a meglepett kérdések.
- Itt lakom. – csattant fel Blake. – Ez még mindig az én lakásom, ha nem tűnt volna fel. Már megint mit keres itt ez az alak? Megmondtam, hogy menjen a pokolba!
- Velem van, úgyhogy törődj bele! – jött a frappáns válasz.
- Nem akarok balhét, haver! – Jared felemelte a kezeit. – Kár felhúznod magad. – vonta meg a vállát a férfi, s mivel ismert a járást kényelembe helyezte magát.
- Hogyhogy ilyen korán hazajöttél? – Blake csak forgatta a szemét, majd nagyot sóhajtott és úgy válaszolt.
- Tegnap már mondtam. Jó, hogy ennyire figyeltél. Eric, a nagyfőnök házon kívül van.


***


Eric bosszúsan dörzsölte át magát a törölközővel. A sokadik korholást mormolta el, mert tudta, hogy be kellett volna fognia a száját, és akkor most nem egyedül zuhanyozott volna. A reggeliből csak néhány falatot tudott letuszkolni a torkán, elment az étvágya és majdnem megőrült a tudattól, hogy Jenna a fürdőbe zárkózott egyedül. A tányérját végül a mosogatóba vágta, mindössze a kávéját hajtotta fel. Jenna-t nem is látta, csak a hangját hallotta a reggel további részében. - Végeztem, mehetsz! – Eric-ben akkor tudatosult mekkora hibát vétett, mikor hálószoba ajtaja pont az orra előtt csapódott be. Hatalmas erőfeszítésbe került neki, de végül mégis belátta, hogy kicsit hagynia kell Jenna-t lenyugodni és neki ebben a hideg vizes zuhany volt segítségére.
Valamivel később törölközővel a derekán lépett be a férfi a hálóba. Jenna éppen abban a pillanatban készült el. Eric hatalmasat nyelt, ahogy végig futott a tekintete az előtte álló igéző női alakon. Egy rövidke, de mégis elegáns szoknyát viselt, ujjatlan selyem felsővel, mely alatt egyértelműen kirajzolódtak a melltartó csipkés kosarai és a puha halmok. Kihívó, ugyanakkor elegáns külső egy igazi nő ismérvei voltak. Eric-re egy cseppet sem volt jó hatással, mert érezte a vérének vad lüktetését és keményedő ágyékát.
- Siess, mert még a végén miattad késünk el! – vetette oda a lány a bámészkodó férfinak. Majd a cipőit és a táskáját felkapva könnyedén elsétált Eric mellett, aki ezt nem hagyta és vissza rántotta a lányt a karjába.
- Veszélyes játékot űz, Ms. Perry! – súgta a lány fülébe a felajzott férfi. Mindösszesen egy csábító mosoly volt a válaszreakció, mely még inkább ingerelte Eric-et. Legszívesebben mindent félbehagyott volna és azon nyomban leteperte volna Jenna-t. Csakhogy úgy tűnt, hogy a játszadozást el kell napolni, hiszen nincs játszótársa és ideje sem. Bosszúsan félre dobta a törölközőjét, majd öltözködni kezdett.
A hivatalosság megkövetelte az eleganciát, így nem úszhatta meg az öltönyt, azonban könnyített a saját helyzetén azzal, hogy világos szürke színt választott. Jenna-nak is tetszett a férfi stílusa, ahogy Eric-re nézett egy igazi rosszfiút látott benne, s még inkább vonzotta. Lopva figyelte a nyakkendőjével babráló férfit, és szépen lassan még azt is elfelejtette a látvány nyomán, hogy nehezteljen.
Eric magától értetődően húzta maga mellé Jenna-t, s a lány derekát átkarolva kísérte az autóhoz. A bérelt autó az előre megbeszélt helyen parkolt. A férfi miután lovagiasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni Jenna-nak, pár nagyobb lépéssel kerülte meg az autót. Eric szemei felcsillantak, végre vezethetett. Imádta a gyors autókat, a sebességet, azonban a new yorki forgalomban ebben nem lehetett része. Nem finomkodott, határozottan lépett a gázpedálra, míg önkénytelenül mosoly húzódott a szája szélére.
A parthoz közeli luxus irodaházban került sor a találkozóra. Eric ismerte a várost, így könnyűszerre és időben megérkeztek. Jenna egész úton nem szólt semmit, szótlansága ezúttal a közelgő tárgyalásnak szólt. Reggel átfutott az iratokon, azonban valami nagyon nyugtalanította. Nem tudta pontosan, mi az, de valami turpisságot érzett a háttérben.
- Ennyire haragszol? Vagy mi van veled? – szólalt meg Eric, mert egyre kevésbé tetszett neki a lány hangulat.
- Tessék? – kérdezett vissza Jenna, mert a férfi hangja úgy hatott rá, mintha egy álomból ébredt volna.
- Elegem van a hülyeségedből. Mi a fenének kell így a szívedre venni a dolgokat? – morgott tovább Eric. – Inkább hálásnak kéne lenned, hogy tisztességesen felvázoltam a lehetőségeket.
- Hihetetlen, mekkora egy seggfej tudsz lenni. – forgatta meg a szemeit Jenna. Egy cseppet sem bánta a szavait. – Nem minden rólad szól. Nem mondom, rohadtul nem esett jól, ahogy felvázoltad az elképzeléseid. Azonban ismerlek már egy ideje, hogy tudjam, te ilyen vagy. – a férfi meghökkent, mert a lány minden indulat nélkül beszélt.
- De akkor mi van? – próbálta Eric visszafogni magát, de heves természete miatt nagyon nehezen ment.
- Reggel átnéztem a magaddal hozott irataid, és valami nem kerek ebben az üzletben. Valami nagyon gyanús nekem. Nem tudom, mi az, de nagyon nyugtalanít. – Eric csak bólintott, mert nem egészen erre a magyarázatra számított. A korábbiakban felvázolt elképzelése még, ha igaz is volt, akkor túlságosan nyers formában adta Jenna tudtára. Később, ugyan rájött, mégsem így kellett volna ezt csinálni, de akkor már mindegy volt. Részben megnyugodott, és valami furcsa érzés kerítette hatalmába, mikor Jenna arra hivatkozott, hogy kiismerte őt.
Eric ismét segítőkész volt, azonban maximálisan ügyeltek arra mindketten, hogy szakmai kapcsolatnál többet ne mutassanak. Még meg sem közelítették a recepciót, mikor egy kreolbőrű lány lépett oda hozzájuk.
- Üdvözlöm Önöket! Mr. Packer, ha megengedi, akkor felkísérem Önöket a tárgyalóterembe.
- Köszönjük. – bólintott a férfi, majd hagyta, hogy a kreolbőrű lány vezesse. Jenna közvetlenül Eric mögött lépkedett, de látta a férfi pillantásait. Felmérte a lányt, precízen és pontosan. Talán emiatt is, talán csak a közelgő tárgyalás okozta azt a feszült légkört, mely a folyosókon, a liftben körülvette őket.
A tanácsteremben már minden elő volt készítve, elsőként Eric-ék érkeztek meg, azonban egy pillanattal később már meg is jelent a házigazda. A férfi megkövülten nézett farkas szemet az ismerős tekintettel. Eric nem emlékezett pontosan, mikor látta utoljára a nő, de abban egészen biztos volt, még gyönyörűbb lett. A tőle megszokott magabiztosság sugárzott róla, a csábító szenvedélyesség és a kifinomult elegancia veszélyes kettősségét képviselte az asszony.
- Eric, milyen öröm újra találkozni veled. – bájos játékossággal üdvözölte a férfit, mintha éppen valamelyik kávézóban vagy étteremben futottak volna össze.
- Rachel, gyönyörű vagy, mint mindig. - végtelennek tűnő percig csak bámulták egymást, ami Jenna-nak kifejezetten kellemetlenné vált.
- Köszönöm, te semmit sem változtál. – legyintett a nő, majd hellyel kínálta az egybegyűlteket. – Remélem, nem bánod, de most velem kell beérned, mint tárgyalópartner.
- Inkább azt mondanám, hogy szerencsém van.
A bemutatás csak néhány percet vett igénybe a formalitás miatt. Azonban Jenna még kényelmetlenebbül érezte magát, mert lépten-nyomon zavarba ejtő pillantásokat vett észre Eric és Rachel között. Ráadásul úgy érzékelte a lány, hogy a férfi és a nő között érzéki feszültség egyre fokozódott. Eric pedig egyre kevésbé tudott koncentrálni, mintha tényleg erre ment volna ki a játék. Jenna-ban pedig akkor erősödött ez az elképzelés, mikor Rachel olyan bensőségesen viselkedett. A lány látta, de tudta még nem érkezett el a megfelelő pillanat.
Eric vigyorogása nem akart alábbhagyni még akkor sem, mikor visszaértek a lakásba. Becsukódott maguk mögött az ajtó, a férfi elégedett volt, bár a szemétől nem látta, mi folyik előtte. Jenna töltött magának egy pohár gyümölcslevet.
- Az a nő csak kihasznál téged. – sóhajtotta a lány. – A vak is látja, csak játszik veled.
- Azt sem tudod, miről beszélsz. – rángatta le magáról a zakóját. – Rachel régi barátom.
- Sejtem, milyen barátod. – Jenna letette a poharát, aztán könnyeden lerúgta a cipőit. – És pont emiatt nem veszed észre, hogy ki akar használni. Az a nő csak megrebegteti a pilláit, és mindjárt kanossá válsz.
- Talán egyszer tényleg így volt. – Eric óvatosan közelítette meg a lányt, tudta most csak úgy nem támadhatja le egyből. – Annak idején többet jelentett, mint szabadott volna. Fiatal voltam, dagadtam a büszkeségtől, hogy egy ilyen nőt…
- A részletekre nem vagyok kíváncsi, mert el tudom képzelni.
- Mint mondtam, annak idején. Most viszont van egy sokkal csábítóbb, egy szenvedélyesebb nő az életembe. – a férfi igyekezett minél előbb könnyíteni akart a szerelésén. – Eszméletlenül dögös voltál ebben a szoknyában. Szabaduljunk meg ezektől, aztán pótoljuk be a reggeli kis összebújást.


***


- Ma üggyes voltál, Rach! – gondolatban megveregette a saját vállát és elégedetten bújt ágyba, legnagyobb sajnálatára egyedül. A terve egészen jó úton haladt, sokkal könnyebben ment, mint gondolta. Bár úgy tűnt számára, hogy Eric kicsit keményebb dió lesz, mint ahogy emlékezett rá. Csak néhány, roppant féktelen éjszakát töltöttek együtt, de feledhetetlen emlék lett Rachel számára. Eric-ben ráadásul úgy érezte, lelki társra talált. Mindkettőjüknek lételeme volt az üzlet és a szenvedély. Erre alapozott, csakhogy most sokkal nagyobb tétről volt szó. Mondhatni az élete múlott rajta, hiszen az elmúlt hónapokban Rachel számtalan rossz döntést hozott, mely végül a fennmaradását is veszélyeztette. Eric volt az utolsó reménye, az utolsó lehetősége, hiszen mindig is terjeszkedni akart. Most Rachel cége által könnyedén meg is teheti. A nő, mint ahogy gondolta a férfi a csábító klisék hatására lassan eltért az üzlettől. A tárgyalás végére már majdnem teljesen eltértek a tárgytól.
Rachel azonban még sem tudott nyugodtan elaludni, zavarta az a lány. Valami volt benne, ami túlságosan nagy hatással volt Eric-re és ez még kockázatot jelentett. Nyugtalanság amiatt sem volt szerencsés, hiszen másnap összeszedetten kellett szembenéznie Eric-kel.


***



Részlet Just the way you are 38.

Sziasztok,

mostanában a személyes megnyilvánulást eléggé elhanyagoltam, de ennek több oka és sok összetevője volt. Mindegy is, nem emiatt kezdtem bele e sorokba. Ennél sokkal örömtelibb dolog miatt írok:
2011. 06. 27-én tudatosult és egy kissé hirtelenségemben végső formát az az ötletem, hogy megnyitom az első blogom. Azóta bizony eltelt pár év, és hihetetlen érzés számomra - lehet, ezzel csak én vagyok egyedül - leírni egymás mellé a két dátumot. 2014. 06. 27. Azóta is írok, itt vagyok. Kisebb-nagyobb hullámok voltak ugyan, nem tagadom. Remélem azon kívül, hogy egyszer-kétszer-háromszor úgy éreztétek, a történet nem éppen úgy alakul ahogy ti szeretnétek, és a "Nem tetszik" pipát biggyesztettétek a fejezet után, összességében jól éreztétek magatokat, élményt és kikapcsolódást nyújtottak az írásaim. Nekem nagyon sok szép élményt adtak, alig lehet szavakba önteni, sőt megtalálni a szavakat. Talán a leginkább egyetlen szóval tudom felétek kifejezni: KÖSZÖNÖM! Köszönöm nektek mindannyitoknak! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvas akár a kezdetektől, akár újonnan csatlakozóként! Bízom benne, hogy az oldalon a megannyi történet közül talál mindenki a kedvére valót!

Ünneplésként hoztam egy részletet a folytatásból, amely teljese egészében 2014. 06. 28-án olvasható lesz. Ezzel ünnepelve az első irományom legelső bejegyzését!

Jó olvasást mindenkinek!

Puszi,
ZoÉ


- Üdvözlöm Önöket! Mr. Packer, ha megengedi, akkor felkísérem Önöket a tárgyalóterembe.
- Köszönjük. – bólintott a férfi, majd hagyta, hogy a kreolbőrű lány vezesse. Jenna közvetlenül Eric mögött lépkedett, de látta a férfi pillantásait. Felmérte a lányt, precízen és pontosan. Talán emiatt is, talán csak a közelgő tárgyalás okozta azt a feszült légkört, mely a folyosókon, a liftben körülvette őket.
A tanácsteremben már minden elő volt készítve, elsőként Eric-ék érkeztek meg, azonban egy pillanattal később már meg is jelent a házigazda. A férfi megkövülten nézett farkas szemet az ismerős tekintettel. Eric nem emlékezett pontosan, mikor látta utoljára a nő, de abban egészen biztos volt, még gyönyörűbb lett. A tőle megszokott magabiztosság sugárzott róla, a csábító szenvedélyesség és a kifinomult elegancia veszélyes kettősségét képviselte az asszony.
- Eric, milyen öröm újra találkozni veled. – bájos játékossággal üdvözölte a férfit, mintha éppen valamelyik kávézóban vagy étteremben futottak volna össze.
- Rachel, gyönyörű vagy, mint mindig. - végtelennek tűnő percig csak bámulták egymást, ami Jenna-nak kifejezetten kellemetlenné vált.
- Köszönöm, te semmit sem változtál. – legyintett a nő, majd hellyel kínálta az egybegyűlteket. – Remélem, nem bánod, de most velem kell beérned, mint tárgyalópartner.
- Inkább azt mondanám, hogy szerencsém van.
A bemutatás csak néhány percet vett igénybe a formalitás miatt. Azonban Jenna még kényelmetlenebbül érezte magát, mert lépten-nyomon zavarba ejtő pillantásokat vett észre Eric és Rachel között. Ráadásul úgy érzékelte a lány, hogy a férfi és a nő között érzéki feszültség egyre fokozódott. Eric pedig egyre kevésbé tudott koncentrálni, mintha tényleg erre ment volna ki a játék. Jenna-ban pedig akkor erősödött ez az elképzelés, mikor Rachel olyan bensőségesen viselkedett. A lány látta, de tudta még nem érkezett el a megfelelő pillanat.
Eric vigyorogása nem akart alábbhagyni még akkor sem, mikor visszaértek a lakásba. Becsukódott maguk mögött az ajtó, a férfi elégedett volt, bár a szemétől nem látta, mi folyik előtte. Jenna töltött magának egy pohár gyümölcslevet.
- Az a nő csak kihasznál téged. – sóhajtotta a lány. – A vak is látja, csak játszik veled.
- Azt sem tudod, miről beszélsz. – rángatta le magáról a zakóját. – Rachel régi barátom.

- Sejtem, milyen barátod. – Jenna letette a poharát, aztán könnyeden lerúgta a cipőit. – És pont emiatt nem veszed észre, hogy ki akar használni. Az a nő csak megrebegteti a pilláit, és mindjárt kanossá válsz.

Just the way you are 37.

Elsey boldog mosollyal mocorgott, egészen addig, míg át nem fordult a hasára. Egész éjjel szeretkeztek, hiszen volt mit ünnepelniük. Teljesen elmerültek a szerelem buja élvezeteiben, s egymáshoz bújva szenderültek álomra. Az ébredés kellemes és magával ragadó volt, hiszen a nő érezte, ahogy az ölelő és biztonságot adó férfikéz végigcsúszott a gerincén. A bizsergés egy pillanat alatt éledt újra és átterjedt a teste minden egyes pontjára. Elsey a párnájába fúrta a fejét, aztán megadta magát, mert újra érezte a simogatást, ezúttal a csípője tájékán, aztán pedig a fenekén. Lassan fordult a férfi felé, aki vágytól csillogó szemekkel figyelte őt, ahogy közelebb csúszott hozzá.
- Olyan gyönyörű vagy. – simította Chad a tenyerét a nő arcára. – Ragyogsz, mint még soha.
- Boldog vagyok. – mindketten elmosolyodtak, majd Elsey csókra nyújtotta a nyakát. - Veled. - Forró csókokat váltva üdvözölték a leendő közös jövőjüket.
- El sem hiszem, hogy hamarosan csak is az enyém leszel. – ölelte még szorosabban magához Chad a nőt.
- Nem bántad meg? – sütötte le a szemét Elsey, s egy mély sóhaj után tudta csak folytatni. – Hogy engem választottál?
- Addig foglak csókolni, míg ezt a hülyeséget ki nem vered a fejedből! – a férfi játékosan csókolta a nő selymes bőrét, ahol csak érte. Elsey csilingelő kacagása betöltötte az egész hálószobát, ahogy egyre pajkosabbak lettek a csókok, egyre bujább ígéretet hordozva. A nő már vergődött a férfi édes kínzásától, amely buja előjátékba torkollott, ezt pedig szerelmesen szenvedélyes szeretkezés követett. Levegőért kapkodva bújtak össze, mert egyikük sem akart kikelni az ágyból vagy elszakadni a másiktól, de végül a reggeli kávé csalogató gondolata meggyőzte őket. Végül mégis kimásztak a kis fészkükből, együtt zuhanyoztak, majd törölközőbe csavarva kávéztak.
A reggel egyetlen zavaró tényezője Elsey telefonja volt, mely szinte folyamatosan rezgett, és egyre elviselhetetlenebbé vált. Nem akarta felvenni a készüléket, de még csak azt sem akarta tudni, ki keresi. Élvezni akarta a boldog pillanatokat, így ki akarta zárni még csak a lehetőséget is, hogy bárki megzavarja őket. Chad egy darabig szó nélkül tűrte, hogy a jellegzetes hang időnkét felbukkan a háttérben, de az ő türelme is lassan elfogyott.
- Nem akarod felvenni? – bökött a fejével a telefon felé. Elsey a kávéját szürcsölve éppen csak megrázta a fejét. – Az sem érdekel, ki keres vagy mi ilyen fontos?
- Most nem! – szólalt meg végül a nő. – Nem akarom, hogy bárki is megzavarjon bennünket. – Chad elhúzta a száját, mégis egy hirtelen ötlettől vezérelve a készülékért nyúlt. Kíváncsiságot érzett, hogy megtudja a rejtélyes hívó kilétét, mert egy apró porcikája tartott attól, hogy Eric felkavarja ismét a lassan ülepedő állóvizet.
- Sandy az, meg az Alapítvány. – megkönnyebbült sóhaj hagyta el Chad száját, miután minden sötét gondolatot eloszlatott.
- Majd később mindenkit visszahívok! – Elsey időközben kiitta a csészéjét, és pajkosan Chad-hez araszolt. A férfi tárt karokkal fogadta a nő közeledését, amit szerelmes csókokkal pecsételt meg.
Boldogok voltak, még véletlenül sem akarták az idillt tönkretenni. Szavak nélkül megegyeztek abban, hogy még véletlenül sem hagyják el a lakást. Természetesen nem úszták meg, és egy-egy telefonhívás zavarta meg őket, amit kissé kelletlenül, de pillanatok alatt elintéztek. Chad-et üzleti ügyben keresték, néhány megbeszélést pontosítottak vele, ha aznap nem megy be az irodába. Chad az egyik fotelbe dobta le magát, míg telefonált, mindössze egy boxert viselt egész nap. A lábát lóbálta, fél füllel hallgatta a vonal túloldalán beszélőt, mert a szeme folyamatosan Elsey-n járt fel s alá. A férfi élvezte a munkáját, azonban az utóbbi időben rájött, sokkal több dolog van az életében, amiért élni érdemes. Erre akkor döbbent rá igazán, mikor Elsey kezébe adta a közös jövőjüket. Rábízta a nőre a döntés jogát, és csak remélni merte, a nő viszontszereti annyira, hogy belevágjanak egy közös életbe. Ugyan nem Elsey mondta ki a végső szót, Eric ragadta magához ezt a kiváltságot, de a lényegen már úgysem változtatott semmit.
- Édes, ugye itt maradsz? – Chad éppen csak becsukta a pizza futár mögött az ajtót, míg Elsey a fotelben ücsörgött és már rettentően várta a pizza-t.
- Persze, hogy maradok. – tornázta fel magát, mikor meglátta a jellegzetes dobozt. – Úgy sincs semmi kedvem Eric lakásába visszamenni. Maximum a maradék holmimért. - Farkas éhes volt, s egyre jobban zavarta a szájában maradt savanykás íz, melyet Chad által kibontott bor után érzett. Félre is tette a poharát, s egyetlen kortyot sem volt hajlandó többet inni belőle. Ellenben a pizzára úgy csapott le, mintha hetek óta koplalna. Még közelebb is helyezkedett a dobozhoz, a szőnyegre kuporodott a kis asztal mellé.
- Mi lenne, ha hozzám költöznél? – Chad a nő mellé csúszott, csókot lop és nekilátott ő is a pizzának.
- Összeköltözni? Tényleg, ilyen gyorsan? – Elsey ragyogó szemeit Chad-re emelte, ahogy találkozott a tekintetük a szíve egyből meglódult.
- Nem akarom tovább vesztegetni az időt. Szeretlek. – a férfi olyan egyszerűen és természetesen mondta ki a legkülönlegesebb szót, amitől a nő teljesen ellágyult. Egyetlen szó volt, amely olyan fontos számára, mert ritkán hallotta. Kevesen mondták neki, és még annál is kevesebben gondolták szívből.
- Én is. – elérzékenyülten felelt Elsey, aztán hirtelen valami más vette át a pizza helyett a szerepet.


***


Viharos gyorsasággal teltek a napok. A megérkezésükkor oly távolinak tűnt akár a tárgyalás napja, akár a visszaút. Jenna és Eric túlságosan jól érezték magukat egymás társaságában, sőt szinte természetessé vált a másik jelenléte. Eric mindent előre megtervezett, így könnyedén kiélvezhette a pillanatok varázsát. Étterem, klub vagy éjszakai séta a holdfényben, bármerre jártak a vége mindig a forró szenvedéllyel teli együttlét lett. Reggelente összebújva heverésztek, egészen addig, míg erőt nem vett rajtuk a mehetnék. Élvezettel lubickoltak a hűs tengerben, vagy heveredtek le a puha homokra, egyetlen céljuk volt, mégpedig szórakozni. Ebben nem volt hiba, Jenna semmi jónak nem volt az elrontója, sőt már-már csodálattal fordult Eric felé, mikor a férfi újabb és újabb ötlettel rukkolt elő.
Azonban ez a reggel valamiért más volt, mint a többi, mert sokkal meghittebb, bensőségesebb volt a hangulat Eric és Jenna között, másrészt a fene nagy nyugalom mellett valamiféle baljós előérzet erősödött a lányban. Nem tudta mire vélni az érzéseit, s egyre növekvő nyugtalanság sem is hagyta tovább szunnyadni. Elsőként ébredt fel, és már nem emlékezett semmire. Félig hason feküdt, míg valami megmagyarázhatatlan ok miatt Eric egészen távol volt tőle. A férfi a hátán feküdt, egyik kezét a feje alá gyűrte, míg másikat a mellkasán pihentette. Teljesen elfáradtak az esti kis játszadozásukban, ugyanakkor fel is töltődött az éjszaka megannyi mámoros pillanatától. Eric még mélyen aludt, ezt egyenletesen szuszogása és a csupasz mellkasának ütemes emelkedése bizonyította. Jenna élvezettel figyelte őt, egyre jobban kötődött hozzá, pedig tudta, hogy Eric a bárány bőrbe bújt farkas.
A lány lassan kiscsusszant férfi mellől, jólesően nyújtózkodott. Aztán lábujjhegyen osont ki a fürdőbe, gyorsan lezuhanyozott, majd törölközőbe csavarva sétált a konyhába, hogy kávét főzzön. Jenna időközben ráeszmélt nyugtalansága forrására, hiszen egészen eddig nem esett szó üzletről, azonban elérkezett a tárgyalás napja. Úgy érezte, hogy felkészületlen és az elmúlt napokban Eric szorgalmasan azon dolgozott, hogy a maradék józan eszét elvegye. Így kávéjával a kezében az étkező asztal mellé ült, még mindig törölközőbe csavarva, ami már csak dísz volt igazán, hiszen a nyári levegőnek köszönhetően pillanatok alatt megszáradt. Szépen, lépésről lépésre átvette a megbeszélés pontjait. Nem sok köze volt a leendő üzlethez, nem is igazán értett mindent, viszont a kíváncsisága győzedelmeskedett, és ahogy oldalról oldalra haladt szinte izgalmat érzett. Időközben lassan értelmet nyert az üzlet tárgya és a hozzá kapcsolódó jogi háttér is.
Eric teljesen elterült az ágyon, az egészet a birtokába vehette. Könnyed mozdulattal az oldalára, majd pedig a hasára tudott fordult. Először fel sem tűnt neki, milyen egyszerű volt a mozdulatsor, és még csak akadályba sem ütközött. Elméjét még túlságosan lefoglalta az éjszaka nyomán keletkezett ködös mámor, vagy legalábbis az utóhatása. Valamivel később jött rá, hogy valami, vagyis inkább valaki hiányzik mellőle. Álmosan dörzsölte meg a szemét, s közben fülelt, remélte csak egy gyors fürdőszobai kiruccanás miatt kellett magányosan ébrednie. Eric hiába várt, Jenna nem érkezett vissza, azonban a friss és erőteljes kávé illata elérte a hálószobát is. A férfi egyből lerúgta magáról a lepedőt, melyet takaróként használtak, s bár nem volt szemérmes mégis belebújt a földön talált alsójába.
Csupán néhány lépés kellett, hogy újra meglássa Jenna-t. Kávéillat lengte körül, a haja fel volt kötve és teljesen szabadon hagyta a nyakát. Eric éhesen kapott a lány után, először játékosan cirógatta meg a puha bőrt, majd ajkát a lány füle mögötti érzékeny pontra összpontosította. Jenna kéjes sóhajjal fogata a férfi üdvözlését, majd hátra vetette a fejét és ezzel szabad utat engedett Eric-nek az ajkaihoz.
- Jó reggelt! – fúrta a férfi a fejét a lány nyakába, majd nyelve könnyed játékával kényeztette őt. – Talán megbocsájtom, hogy otthagytál. Az ágyban, egyedül. – puha csókokkal menetel a gömbölyded mellek felé.
- Eric… - sóhajtozta Jenna, hiszen egyre izgatóbbá vált a reggeli üdvözlés. Sőt a férfi kezét a combján érezte, amint a törölköző alá csúszott. – Főztem kávét, tudom, mennyire szereted.
- Most még a kávé is ráér… - Eric elvesztette az önuralmát, kibontotta Jenna-t a törölközőből. Máris az ölébe kapta.
- Ne! Azok a te irataid! – sikkantott a lány, mikor a férfi majdnem végigfektette az asztal tetején.
- Akkor sem szabadulsz! – Eric lehuppant a székre, melyen korábban Jenna ült. Egy kicsit megemelte a csípőjét, hogy ki tudja szabadítani magát. A lány Eric nyakába kapaszkodott, majd a meredő férfiasságára ereszkedett. A férfi tüdejéből erőteljes nyögés szakadt fel, ahogy megérezte az őt körülölelő forrósságot. Jenna már nemcsak a gerince mentén, hanem egész testében érezte a felemelő bizsergést. Úgy érezte, hogy darabjaira hullik szét, legfőképp mikor megérezte Eric nyelvét a mellein, mellbimbóin, vagy éppen a fenekében markoló erős férfikezet. Minden érintés csak még ösztönzőbb volt, és Jenna semmivel sem törődve úgy vonaglott, mint még soha senkinek. A szenvedély úgy járta át, hogy a legapróbb pólusaiba is beférkőzött, aztán a buja természetét szabadjára engedte. Eric élvezettel hagyta, hogy a lány egyre intenzívebben lovagol rajta. Vadul vágtázó szívvel egyre közelebb sodródtak a gyönyör csúcspontjához, s mikor bekövetkezett még szorosabban kapaszkodtak egymásba. Jenna Eric nevét sikkantotta, míg a férfi kéjes morgása hallatszott. A lány a férfi karjába omlott, a nyakát ölelve bújt közel hozzá. Csak lassan tudtak megnyugodni, lecsillapodni, mert még mindig összekapcsolódott a testük.
Jenna úgy érezte, hogy már órákat töltöttek egy helyben, lassan vált el Eric-től. A férfi hagyta, és kifejezetten élvezetét lelte a lány mozdulataiban, hiszen kívánatos nő volt minden tekintetben. Amint felállt a konyha pulthoz lépett, kérdés nélkül készítette el a férfi kávéját, úgy ahogy szereti.
- Most biztosan jól fog esni. – mosollyal nyújtotta át a bögrét, amit Eric el is fogadott.
- Fenséges. – kortyolt bele az italba. Már nem volt olyan forró, így könnyedén tudott belőle inni. Egyik kezével megtartotta a kávéját, míg a másikkal pedig a lányt cirógatta meg.
- Összeütök valami reggelit is. – pördült meg a lány. Jenna sokadszorra állt meg mozdulatai közben, lopva Eric-et figyelte. Külsőre szinte pontosan ugyanolyan volt, mint mikor megismerték egymást. Az első találkozás élménye mély nyomot hagyott mindkettőjükben. Azonban mostanra valami megváltozott mindkettőjükben. Eric-nek már korábban feltűnt Jenna csendessége, s talán első felindulásából szóvá is akarta tenni. Azonban meggondolta magát, s inkább csendbe maradt. Figyelt és várt, bár nem ez volt az erőssége.
- Min töprengsz ennyire? – Eric kissé komorabb hangját és a hozzá tartozó mogorva ábrázattal fordult a lányhoz.
- Semmin. – jött az automatikus válasz.
- Ne mond, hogy semmin! – Eric felhúzta magát, mert Jenna még most is ellenkezett vele. – Látom, hogy van valami bajod. – morgott tovább Eric. – Jobban díjazom az őszinteséget, úgyhogy jobb, ha most válaszolsz.
- Csak azon gondolkoztam, lesz-e valaha normális kapcsolatunk? – szaladt ki Jenna száján a kissé meggondolatlan válasz. Aztán gondolatai fordultak egyet, s már csak azért sem akart csendbe maradni tovább. – Normális kapcsolat, mikor nem csak szexért vagy velem. Képes leszel elfogadni és közel engedni magadhoz? – Eric morcos ábrázattal figyelt, ott volt a nyelvén a mondanivalója, azonban igyekezett türtőztetni magát. – Egy nap családot szeretnék én is, mint minden nő. Egy szerető társat, akivel megoszthatom a szerelmünk gyümölcseként várt gyermek érkezését. Egy babát. – a férfi végül eddig bírta.
- Ti nők! – harapta el a mondat végét. – Nektek soha semmi sem jó! Soha nem tudtok annyival megelégedni, mint amennyi van. Soha nem elég, amit egy férfi ad nektek! – indulat forrt Eric-ben. – Miért változtatnák azon, ami jól működik? Még élvezni akarom a fiatalságom, élvezni akarom az életem. Majd egyszer lesz gyerekem, de majd akkor, amikor én akarom.
- Mit is vártam tőled, min vagyok meglepve? – Jenna szemei könnybe lábadtak. Eric nem finomkodott és ez a nyers őszinteség túlságosan húsba vágó volt.
- Jenna nem úgy értettem! – mondta Eric sokadszorra.
- Ezt nehezen lehet másként érteni. – Pedig kezdte azt hinni, hogy valamiféle változás történt Eric-nél, de erre most sikeresen rácáfolt. – Egyél, addig zuhanyozom. Utána cserélünk! Sietnünk kell, el ne késsünk!


***


Jared az elhagyatott és leharcolt épület oldalának támaszkodott. Percenként nézte az óráját, közben úgy füstölt, mint egy gyárkémény. – Billy már megint késik. – dünnyögte magának. Jared türelme pedig minden egyes perccel fogyott. Már akkor megbánta, hogy megkereste a korrupt barátját, mikor felhívta. Egyszerűen nem tudott máshoz fordulni, sürgősen kellett neki az a bizonyos pár dolog, amit Billy egyszerűen és kérdés nélkül meg tud szerezni.
- Hé Jared! – köszörülte meg a torkát Billy. – Megkínálsz? – bökött Jared kezében tartott cigarettára.
- Tessék, de haladjunk! – Jared türelmetlenségének is hangot adott. – Sietek!
- Mi kéne? – gyújtott rá Billy is.
- Kocsi és pisztoly papírok nélkül.
- A legjobb helyre jöttél. Most szereztem ezt a gyönyörűséget. – húzta elő a kabátja alól a fegyvert Billy. – Sorozatszám gondosan el lett tűntetve. Automata, sőt még bónusz tárat is adok hozzá. – átnyújtotta a pisztolyt Jarad-nek, aki megtapogatta, megforgatta. – Nagyon könnyű kezelni. Csak dugd bele a tárat, a kis pöcökkel biztosítsd ki, célozz és lőj!
- Jónak tűnik. De ha átversz, akkor rajtad is használni fogom. Mi van a kocsival?
- Az is van. Egy szinte észrevehetetlen szedán. Beleillik a forgalomba, sőt a fiúk gondos munkát végeztek. Megbütykölve, nincs ember a földön, aki ezt be tudná azonosítani. Nesze, tele a tank! – repült a slusszkulcs Jared felé.
- Rendben! Fogd a pénzt és tűnj el! Ne is lássalak! – húzta elő a belső zsebéből Jared a borítékot.
- Veled mindig öröm üzletelni! – intett búcsút Billy. Jared elégedetten ballagott a kocsihoz, beült, majd a telefonjáért nyúlt.
- Én vagyok. Megvan minden, amit kértél. – hadarta el.
- Szép munka! Gyere ide, azonnal!


***

Just the way you are 36.

Eric határozott és akaratos volt, tudta mit akar és meg is szerezte. Minden egyes lökéssel még mélyebbre igyekezett az édes és buja élvezetekért. Jenna méterekkel a föld felett lebegett, miután Eric sokadszorra is birtokba vette a testét. Mindkettőjük a teste izzott a bennük kavargó forró vágytól. Egymásba kapaszkodva hullottak darabjaikra, majd egymást ölelve nyúltak végig a puha ágyneműben. Egyikük sem tudta, mikor vagy hogyan jutottak el a hálószobáig, az ágyba. Azonban egyáltalán nem bánták, hiszen a francia ágyban kényelmesen el tudtak nyúlni egymás mellett. Miután normalizálódott a levegővételük Jenna lehunyt szemekkel próbálta összeszedni a gondolatait, míg Eric mellette könyökölt. Nem bírt betelni a látvánnyal, a karcsú test és formás mellek, bár mindkettőjük testét milliónyi izzadságcsepp borította be, de Jenna még fenségesebb volt így. A szellőztetés és a nappali meleg miatt maradtak nyitva az ablakok, valamint az erkély ajtaja. Az éjszakai fuvallat játékosan meglebbentette a függönyöket, csakhogy Jenna összerezzent.
- Fázol? – Eric gyengéden szólalt meg, míg megsimogatta a lány selymes bőrét, és oly csalogatóan meredtek a mellbimbói, hogy izgatóan játszadozott velük.
- Csak egy kicsit. – nyújtózkodott kecsesen Jenna, miközben a férfi magukra terítette a könnyed takarót. A lány közelebb csúszott a férfihez, befészkelte magát az ölelésébe. - Elárulod, hol is vagyunk pontosan? Kinek a lakása ez? – lágyan sóhajtozott Eric karjai között.
- Csak akkor, ha elmeséled mit műveltél múlt éjszaka. – ahogy Eric kielégült úgy a gondolatok szépen lassan visszakúsztak a fejébe. Ott motoszkáltak a pajkos gondolatok, melyek egyszerre izgatták a fantáziáját, másrészt pedig dühítették, vajon Jenna mit művelt és kivel. Hosszú éjszakára hivatkozott, s a lány magyarázatába burkolt célzás sem elégítette ki a kíváncsiságát.
- Túl kíváncsi vagy, és már különben is elmondtam.
- Mond el újra, részletesen! – erősebben ragadta meg Jenna-t, mire tágra nyíltak a lány szemei.
- Rose-zal elmentünk táncolni. Ennyi. – a lányt bosszantotta a férfi akaratossága. - Nem történt semmi. Különben sem vagyok olyan, mint te! - merő dacból cselekedett ugyan, de akkor is jól esett neki. Kicsusszant az ágyból, majd nagyot nyújtózott. Meztelenül sétált közelebb az ajtóhoz, hogy kicsit beljebb hajtsa.
- Egyik pillanatban úgy dorombolsz a karomban, mint egy kiscica, – Eric először csak tekintetével követe a lányt, aki a csillogó holdfényben fürdőzött. Majd utána lépett és szavait cirógatással egészítette ki. – de a következőben vad amazonként feleselsz velem. Veszélyes és megbabonázó kettősség, de pont ezt szeretem a legjobban.
- Üres szavak. – vonta meg a vállát Jenna, csakhogy a férfi maga felé fordította és úgy csókolta meg, hogy egy cseppet sem kételkedjen a szavaiban. Amint elváltak az ajkaik egymástól Eric hüvelykujjával körberajzolta Jenna száját. A férfi nem elégedett meg ennyivel, ujjai lágyan térképezték fel ismét a fenséges tájat, amit Jenna beleborzongva élvezett. Minden porcikájában újra éledt a vágy a férfi iránt.
- Bújjunk vissza, újra akarlak téged! Érezni akarlak! – Eric úgy susogta a szavakat Jenna fülébe, mintha valami varázsigét mormolt volna, mely mindkettőjükre hatással volt. A vágy köde ereszkedett rájuk, és a korábbi gyengédséget szinte elfelejtve mohón kaptak egymás után.
Eric sürgetve feltette az ágyra Jenna-t, a lány lábai automatikusan nyíltak szét, hogy a férfi mielőbb elmerülhessen benne. Eric vad csókok közepette hatolt be az édes forróságba, oly erőteljesen forrt össze testük, hogy a felemelő élvezettel nem bírtak betelni. Eric észvesztő tempót diktált, azonban Jenna még jobban ki akarta élvezni az együttlét minden pillanatát. Erősen megszorította a férfi csípőjét és egy jól irányzott mozdulattal kicsikarta a helycserét, de még véletlenül sem szakították meg az aktust. Jenna az izmos mellkason támaszkodva egyre hevesebben mozgatta csípőjét, míg Eric-re csak még kedvezőbben hatott a látvány, hiszen minden egyes mozdulatnál megcsodálhatta a ringó melleket, és a még gyorsabb tempóért Jenna fenekébe markol hatott. Minden egyes érintéssel még magasabbra törtek a szédítő csúcs felé, görcsösen rándultak össze az izmok és végül elernyedve söpörték el őket az élvezetek vad hullámai.
Jenna vigyorogva hullott Eric mellkasára, érezte mindkettőjük szapora szívverését és erősen kapaszkodott a férfibe, mintha soha nem akarna tőle elválni. Így is volt, hiszen minden egyes porcikája tudta, hogy ehhez a férfihoz tartozik és már nem is akart másé lenni. Ezt még véletlenül sem vallotta volna be magának, csakhogy a megélt szenvedélyben a lelke teljesen felszabadult a tudat bilincsei alól, és engedett a kísértésnek. Tulajdonképpen már így is többet kapott, mint remélt és még csak pár órája érkeztek meg.


***


Furcsa, kavargó álmokból szinte felriadtam. Úgy markoltam a takarót, hogy szinte elfehéredtek az ujjaim. Ahogy körben néztem, minden ismeretlen volt és legnagyobb meglepetésemre egyedül voltam. Néhány mély levegővel sikerült ellazulnom, s kínomban visszahuppantam a párnák közé. Az ablakok és az erkélyajtó nyitva voltak, bár a sötétítő függönyöket valaki behúzta. Újra lehunytam a szemem, viszont így újra eszembe jutottak az álomfoszlányok. Ezzel azonban újra erőt vett rajtam a nyugtalanság, baljós előérzetet váltottak ki belőlem. Eric sem volt mellettem, ami ebben a pillanatban megnyugtathatott vagy legalábbis elterelte volna a gondolataim más irányba. Átfordultam a hasamra, míg a párnámba motyogva szitkozódtam. – Francos hülye álmok! – Sehogy sem volt kényelmes, így további morgolódás közepette forgolódtam egy sort. Aztán a kusza gondolatok között, fel sem fogtam, mit teszek, szinte automatikusan simítottam végig a hasamon. – Már csak az kéne! – dühöngtem és inkább lerúgtam magamról a takarót egy pillanat alatt kiugrottam az ágyból, mintha valami megégetett volna.
A hálószobába hiába néztem körbe, egyetlen ruhadarabot sem találtam. Valószínűleg minden az bejárati ajtó mellett heverhetett. Rögtönöznöm kellett, és megoldásként a takarót csavartam magam köré. Kíváncsian lépkedtem kifele. Frissen főtt kávé, ropogós péksütemények illata töltötte be a lakást, ami vidám, hangulatos színekkel volt dekorálva, mégis az egész erőt sugárzott. Sokkal inkább tűnt legénylakásnak, mint egy családi fészeknek. A hálószobából néhány lépéssel lehetett elérni a tágas nappalit, mely egyben az étkező funkcióját is betöltötte az ablakok alatt elhelyezett hat személyes asztallal. Váratlanul Eric alakját is felfedeztem, amint éppen teljesen elmélyülten vagy inkább elgondolkodva terítette meg az asztalt. Pokolian természetes és magától értetődő volt a látványa. Felderült az arcom, ahogy végigfutott a tekintetem rajta. Mezítláb volt, egyetlen fekete rövidnadrágot viselt, így fedetlenül maradt az izmos felsőteste. Mosolyogva figyeltem ténykedését, mert még egy egyszerű hétköznapi mozdulatsorban is határozottság és erő sugárzott belőle. Csak percekkel később fedezett fel, és egy apró elégedett mosoly suhant át az arcán.
- Végre felébredtél. – hangja tisztán és vidáman csengett. – Már azt hittem, az egész napot ágyban akarod tölteni. Azért ennyire nem fárasztottalak le. – viccelődés kissé szokatlan volt tőle, de pokolian jól állt az a huncut mosoly a szája szélén.
- Oh, furcsa ezt pont a te szádból hallani. – játékosan elgondolkodva vontam meg a vállam.
- Mégis mit? – Eric megállt mozdulat közben, kezében a friss kávéval és csillogó szemeit áthatóan rám szegezte. Csak legyintettem, mert sokkal inkább foglalkoztatott a kávé.
- Kávé, duplát kérek! – mosolyogva kaptam fel az asztalról egy bögrét, persze egy pillanatra meg is feledkeztem a takaróról. Szerencsére még időben kapcsoltam és nem csúszott le.
- Jenna, ne húzz fel! – Eric elvette tőlem a bögrét és tele töltötte nekem. – Mi olyan furcsa? – hangzott el újra a kérdés, nem hagyta nyugodni.
- Mi? Hát az, hogy nem akarsz egész nap az ágyban maradni. Pedig olyan jó volna. – hízelegtem neki. A szemem egyszerűen nem bírtam levenni róla, izmos teste csábító volt, és annyi kellemes emléket idézett fel. Az parázsló emlékek hatására kiszáradt a szám, ráadásul ezt a kávé sem tudta orvosolni.
- És még én vagyok telhetetlen, mi? – kacsintott rám, mire csak kidugtam a nyelvem. Egy pillanat alatt fölényben érezte magát, amit nem hagyhattam szó nélkül. A saját fegyverét fordítottam ellene, éppen ezért szép kecsesen leejtettem magamról a takarót. Feleslegessé vált amúgy is az anyag, és ennél jobban amúgy sem tudnám felhúzni. A számításaim maradéktalanul bejöttek, mivel ahogy a takaró a földet ért Eric megállt, és képtelen volt levenni rólam a szemeit. Szinte éreztem, ahogy éhes tekintete újra és újra végigjár rajtam. Csábítóan mellé léptem, elvettem tőle a bögrémet. Pont megfelelő hőmérsékletű volt, így könnyedén tudtam belőle kortyolni. Három nagyobb hörpintéssel kiittam a bögrét, közben már éreztem a csípőm Eric kezét, csakhogy egy kecses kitérő manőverrel kicsusszantam a karmai közül, a csípőmet riszálva indultam a fürdő felé. Hallottam, ahogy megköszörülte a torkát, túlságosan is belefeledkezett a látványba, ami most kifejezetten jól esett a lelkemnek.
- Kész a reggeli! Gyere vissza! – szólt utánam.
- Zuhanyozok és felöltözöm. – csak hanyagul vetettem oda neki.
- Ne segítsek? Kiválóan tudok fürdetni, igazán kényeztetően. – hirtelen túlságosan közelről érkeztek a szavai, meg sem kellett volna lepődnöm, hogy végül utánam iramodik.
- Persze, akkor sosem készülök el. – nevettem fel.
Megkerestem a táskám, majd előkaptam a tusolóm, és előkészítettem a tiszta ruhám. Természetesen siettem, ahogy tudtam, bár kétségtelenül élvezettel álltam a tus alatt. Egyszer áttöröltem magam, s hála a meleg nyári időnek gyorsan száradtam. Félre is dobtam a törölközőt, kifésültem a hajam és enyhe sminket dobtam fel. Nem tudtam, mi lesz a mai program, de úgy gondoltam megfelelő lesz hozzá a pántnélküli ruha. Mielőtt belebújtam volna a ruhába egy pillanatig engedtem az egyik álomfoszlány késztetésének és a tükörben figyeltem magam.
- Hülyeség. Csak gond lenne az egész. – ráztam meg a fejem, mielőbb megszabaduljak még a gondolattól is.
- Mi van már? Jenna, mi tart ilyen sokáig? Mondtam, hogy segítek. – hallottam meg az ajtó elől Eric türelmetlen hangját. Gyorsan magamra kaptam a ruhám és már léptem is az ajtóhoz.
- Már készen is vagyok. – néztem mélyen Eric szemébe. Vigyorgott, majd megpördített maga előtt úgy, hogy a karjaiba kössek ki.
- Tökéletes, mint mindig. – közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt, éreztem a kalapáló szívét, csókjában a kávé frissítő zamatát. Felpezsdítette a vérem, nem is értettem, miért van rám ekkor hatással. A testem egyből érzi a rezgéseit, pokolian vonz magához és a vágy mindkettőnket elemészt. Mindig is azt hittem, ez csak két szerelmes között működhet így ennyire jól. S Eric sok mindent jelentett, de eddig egészen biztos voltam benne, ez nem szerelem. Csakhogy most már nem tudtam volna ilyen határozottan kijelenti, az együtt töltött napok hatására egyre bizonytalanabbá vált minden.
- Reggelizzünk. – Eric még lopott egy utolsó csókot, aztán összefűzte ujjainkat, s úgy vezetett a megterített asztalhoz.
- Fenséges, már úgy is rettentően éhes vagyok. – hirtelen nem is tudtam, mit is kívánnák igazán. Minden olyan finomnak nézett ki. Végül a ropogós croissant győzött kávéval és gyümölccsel. Eric még így is megtalálta a megfelelő pillanatot, hogy bevesse a csábító mivoltát, mert a legváratlanabb helyzetben csókokat lopkodott.
- Mi lesz a mai program? – kíváncsian figyeltem Eric-et, ahogy ő is elmajszolt egy croissant.
- Van még pár napunk a tárgyalásig, addig csak érezzük jól magunkat.
- Akkor mehetnénk a strandra, vagy a városba.
- Úgy legyen, irány a tengerpart. Este pedig elmegyünk vacsorázni, és megtáncoltatlak. S ha visszajövünk, és szeretkezünk, míg csak bírjuk szusszal.
- Ez már sokkal inkább rád vall! – csókra nyújtottam az ajkaim, ami után Eric mohón kapott. – Köszönöm a reggelit.
- Örülök, hogy ízlett. Ilyen műsorért és csókokért bármikor kész vagyok eme csekély áldozatra.


***


Eric büszkén és birtoklóan karolta át Jenna derekát. Szükségtelen volt, azonban így még inkább büszkélkedhetett a lánnyal, sőt a strand azért is jó ötletnek bizonyult, mert így egész álló nap gyönyörködhetett a lány testében, mert vérlázítóan aprócska bikiniben parádézott. Csakhogy az aprócska bikinibe csomagolt test más érdeklődését is felkeltette, ez már kevésbé volt a férfi kedvére. Jenna nem vette komolyan, és csak legyintett Eric morgására, s inkább kérte, hogy kenje be naptejjel. Erre természetesen kapva-kapott a férfi, majd kis idő elteltével Jenna elcsalta Eric-et megmártózni. A hűs habokban egymással játszadoztak, majd elfeledkeztek magukról és szenvedélyes csókcsatákba bonyolódtak. A fürdőzés után a törölközőn heverészve folytatták a semmittevést. Eric élvezte az édes pillanatokat, főleg Jenna miatt, aztán a férfi gondolatai elkalandoztak, mert felötlöttek benne a távozás előtti titokzatos események. Mélyen ott motoszkált a fejében a fenyegetés is. – Vajon ki lehet az? Ki a franc tud a dolgaimról? – Sehogy sem állt össze a kép, másrészt gondosan ügyelt minden apró részletre, pont az ilyen esetekre gondolva. Minden idegszála tiltakozott az ellen, hogy tényleges fenyegetés legyen.
- Úgy megéheztem. – Jenna odabújt Eric-hez, mert hiába szólongatta a férfi teljesen elmerült a maga kis világába. – Eric, merre jársz? – végigsimított a férfi arcán.
- Mi kérdeztél? – Eric kisvártatva feleszmélt, és Jenna ragyogó szemeibe ütközött.
- Mi a baj? – ismételte meg a kérdést Jenna, míg Eric magához húzta és lágyan cirógatta.
- A tárgyaláson gondolkoztam. – terelt a férfi, amit Jenna sem hitt el, de annyiban hagyta a dolgot és csókkal kedveskedett Eric-nek.
- Szóval megéheztem, és ismersz valami jó helyet? – könyökölt fel a lány és játékos megbökdöste Eric feszes hasát.
- Van egy pár, attól függ, mit szeretnél.
- Lepj meg! – dobott egy csókot Jenna, majd lassan felkelt. A szinte átlátszó kendőt úgy kötötte a csípője köré, hogy még igézőbb legyek a léptei. Eric is felkelt, s miután összepakoltak a férfi ismét átkarolta a lányt, s úgy indultak el.
Még mielőtt hazaértek volna Jenna ragaszkodott a fehérnemű bolthoz, ahol Eric csak nagyon nehezen tudott uralkodni magán. Mindent megpróbált, és kis híján az egyik öltözőfülkében tette magáévá a lányt. Legszívesebben megvette volna neki az üzlet össze áruját, mert az utóbbi együttlétek alkalmával előszeretettel szaggatta le a lány fehérneműit. A kis kaland után Eric már nem akart vacsorázni menni, vagy táncolni. Csak bezárkózni a lakásba és úgy kényeztetni az őt megbűvölő testet. Most már teljesen bizonyossá vált, hogy helyesen cselekszik. Elválik, s meg fogja szerezni ezt a nőt.
A sós vizet, a homokot le kellett mosniuk magukról, és át kellett öltözniük. Ezúttal Eric csókjaival meggyőzte Jenna-t és együtt vonultak be a zuhanykabinba. Egymást mosdatták, míg édes csókokat váltottak, szinte minden olyan tökéletes volt, mintha egy igazi pár lennének, főleg az együtt töltött nap után.
Eric egyre többször feledkezett bele Jenna csodálatába, s feltűnt, hogy a lány gondolatai teljesen máshol jár. Valamin töprengett, de hiába kérdezett rá, a lány csak egy vállrándítással, vagy édes mosollyal vagy más praktikával elterelte a szót. A férfi ezt az elhatalmasodó nyugtalanító érzést, egy cseppet sem szerette. Azon agyalt, hogyan szedje ki mielőbb a lányból. Jenna egy fehér, testhez simuló, hosszú ruhát választott, míg Eric a szokásos eleganciáját.
- Hogy festek? – igazította meg Jenna utoljára a ruhát.
- De ugye van rajtad bugyi? – Eric elámult, mert csodaszép volt a lány, mégis őt ez az egyetlen dolog foglalkoztatta.
- Szerinted? – kérdezett vissza a lány, míg összepakolta a táskáját.
- Most komolyan? – fújtatott Eric. – Válaszolj! – türelmetlenül várta a választ, míg Jenna-t vizslatta.
- Később megtudod!
A pár egy jó nevű, tengerparti francia étteremben kötött ki, Eric legnagyobb örömére Jenna jóval többet takart el magából, ennek ellenére is a pincérek a lányon felejtették a szemüket. Különleges ételek és a hozzá elfogyasztott bor jó hangulatot biztosított kettőjük számára. Egymáshoz bújva hagyták maguk mögött az éttermet, majd összebújva sétáltak. A férfi még ekkor nem is sejtette, milyen megpróbáltatások várják őt még.


***


Sandy édes mosollyal ácsorgott a tükör előtt, hogy az éppen csak gömbölyödő pocakját nézegesse. Még alig látszott a terhesség rajta, de mióta kiderült imádta a gondolatot. Boldog volt, hiszen szerették egymással Will-lel, és mindketten örömmel várták az aprócska jövevényt.
- Ismét a tükör előtt. – ásított Will, amint feltápászkodott az ágyban, de örömmel nézte Sandy ragyogó arcát.
- Boldog vagyok, csak… - Sandy hangja megbicsaklott.
- De mégis bánt valami? – Will kimászott az ágyból, s szerelme mögé lépett. Megcirógatta a lány arcát, majd a pocakját is.
- Csak mindig úgy gondoltam, majd a barátnőim is velem örülnek. Velük is megoszthatom az örömöm. De aki a legközelebb áll hozzám, az a legelutasítóbb. Elsey mostanában teljesen megváltozott. Hiába keresem…
- Tudom, kicsim. Tudom. – csókolta meg finoman a férfi a nőt. – Nem értem én sem Elsey-t, de Eric-et sem. Túlságosan hirtelennek tartom Eric-et éppen úgy, ahogy összeházasodtak, s most meg válni készülnek. Eric teljesen megőrült, eszelősen viselkedik, mintha teljesen elment volna az esze. Egy furcsa kettősséget érzek Eric-kel kapcsolatban. Egyrészt úgy tűnik, hogy Jenna megbolondította, és ez az egész nem több, mint kanosság Eric részéről. Félek, csak addig fogja érdekelni a lány, míg hajlandó játszadozni vele, és még él az újdonság varázsa. Másrészt viszont ismerem Eric-et, és ennyire még semmihez sem ragaszkodott. Talán egyes pillanatokban megkockáztatnám, hogy beleszeretett Jenna-ba. De csak kerülgetik egymást, mint a tinédzserek. Senkire sem hallgatnak, nem is tudom, ki vagy mi tudná őket jobb belátásra bírni?
- Nem tudom én sem, de a reményt nem szabad feladnunk. Talán történik valami csoda és mindenki megtalálja a saját boldogságát. – Ez volt a megfelelő végszó, s Sandy és Will szerelmesen bújtak össze, hogy édes csókokkal üdvözölhessék egymást.


***



Részlet Just the way you are 36.


Jenna lehunyt szemekkel próbálta összeszedni a gondolatait, míg Eric mellette könyökölt. Nem bírt betelni a látvánnyal, a karcsú test és formás mellek, bár mindkettőjük testét milliónyi izzadságcsepp borította be, de Jenna még fenségesebb volt így. A szellőztetés és a nappali meleg miatt maradtak nyitva az ablakok, valamint az erkély ajtaja. Az éjszakai fuvallat játékosan meglebbentette a függönyöket, csakhogy Jenna összerezzent.
- Fázol? – Eric gyengéden szólalt meg, míg megsimogatta a lány selymes bőrét, és oly csalogatóan meredtek a mellbimbói, hogy izgatóan játszadozott velük.
- Csak egy kicsit. – nyújtózkodott kecsesen Jenna, miközben a férfi magukra terítette a könnyed takarót. A lány közelebb csúszott a férfihez, befészkelte magát az ölelésébe. - Elárulod, hol is vagyunk pontosan? Kinek a lakása ez? – lágyan sóhajtozott Eric karjai között.
- Csak akkor, ha elmeséled mit műveltél múlt éjszaka. – ahogy Eric kielégült úgy a gondolatok szépen lassan visszakúsztak a fejébe. Ott motoszkáltak a pajkos gondolatok, melyek egyszerre izgatták a fantáziáját, másrészt pedig dühítették, vajon Jenna mit művelt és kivel. Hosszú éjszakára hivatkozott, s a lány magyarázatába burkolt célzás sem elégítette ki a kíváncsiságát.
- Túl kíváncsi vagy,




Just the way you are 35.



Blake a Jenna-ról készült képet gondosan elsüllyesztette az éjjeli szekrényének fiókjába. Kikapcsolta a tévét, s megpróbált aludni. Azonban nem jött álom a szemére, s néhány órányi tehetetlen forgolódást követően elbólintott. Azonban kora reggel az ébresztő ugyan úgy csilingelt, mint máskor. A férfi egy jó irányzott mozdulattal ugyan elhallgatatta a ricsaj forrását, de a maradék álmot kiverte a szeméből. Némi nyújtózkodás és hatalmas ásításokat követően felkelt, s egy újabb munkanap indult.
A munkához szokás szerint öltönybe bújt, inggel és nyakkendővel. A reggeli kávéért könyörgött a megfáradt masinának, hogy ma még bírja ki. Egy hagyományos kávéfőzője volt, amit még a beköltözéskor újított, s azóta hűen szolgálta őt a derék masina. Bár az utóbbi egy-két hétben úgy tűnt, hadilábon állnak egymással.
- Reggelt! – Blake a háta mögött hallotta a nyöszörgést. Valahol elégtételnek érezte, hogy fejfájás nem kerülte el a testvérét. – Egy jó erős feketét kérek.
- Reggelt! Hogy hogy ilyen korán? – kíváncsian mérte fel a helyzetet Blake. Addig jóízűen megkeverte a kávéját, s egy kis tejjel iható hőmérsékletűre hűtötte.
- Semmi közöd hozzá! Inkább a kávém add oda!
- Tévedsz! Ameddig nálam csövezel, addig igen is sok közöm van hozzá! A kávéd meg csináld meg magad, nekem rohannom kell. El ne késsek a munkából! – Blake felkapta a holmiját, majd távozott.
Blake időben érkezett meg munkába, kedvesen üdvözölték és jó ízűen el beszélgetett egy-két kollégával, míg az irodája felé tartott. Igyekezett a munkával, azonban egyszerűen nem bírt rá koncentrálni. Szüntelenül ostromolták az ostobábbnál ostobább elképzelések, hogy végre valami magyarázatot találjon a saját testvére viselkedésére. Egyszerűen nem fért a fejébe, miért állandóan ő játssza a hős megmentőt. Számtalanszor eljutott addig a pontig, mikor kijelentette magában: elég! Azonban mindez tényleg csak egy néma kijelentés maradt. Abban a pillanatban, mikor megszólalt a telefon, hogy szükség van rá, már rohant is. Egy cseppet sem érezte tehernek vagy kötelességnek, hanem inkább testvéri segítségnek. Egy bátynak ez volt a dolga. Azonban most tényleg mindketten túlságosan messzire mentek.
A férfi nagyot sóhajtott és félre tolta maga előtt az iratokat. Fáradt mozdulatokkal könyökölt fel az asztalra, s tenyereibe bújtatta el a homlokát. Lehunyt szemei előtt pergett visszafele, majd ismét előre az idő homokja. S az idő múlásával ráeszmélt, hogy a mindig ügyes, jó képességű és nagyon értelmes testvérét hónapokkal ezelőtt, sőt talán évekkel ezelőtt elvesztette. Most pedig, mint papagáj ismételgeti ugyanazt, de semmi sem változik.
Ugyanakkor ott volt egy másik érzés, ami egyre jobban ragaszkodott Blake-hez, a férfi pedig egyre kevésbé ellenkezett. Végre ott a kanapén ülve, a lány képét szorongatva beismerte magának, pokolian vonzónak találja a lányt. Ráadásul, ahogy kettőjük beszélgetését visszapörgette a Natie téma sem a kívánt hatást érte el. Blake hirtelen pattan fel az asztala mellől. Olthatatlan vágyat érzett egy hatalmas mennyiségű kávéra. Legalább addig is eltereli a figyelmét, ami nem jött össze. Amint végigsétált a folyosón egy felettébb érdekes látványra lett figyelmes. Az irattárból Eric rontott ki félre csúszott nyakkendővel, zilált és felborzolt hajjal, sőt elég látványosan igazította meg az övét is. Blake-et az igazi sokk akkor érte, mikor Eric már hatalmas lépteivel eltűnt a látótéréből. Az irattár ajtaja ismét megnyikordult. Blake a földbe gyökerezett, ahogy meglátta Jenna-t a szokatlanul széles mosolyával és meggyűrt ruhájában.
Blake egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből, hogy az a pökhendi pojáca, akit Mr. Packer-ként szólított meg megkaphatta, amire ő maga is olyannyira áhítozott. Az irodában képtelen volt egyenesen haza menni, beült az egyik bárba, s jó néhány pohár keserű alkohollal próbálta feledni a látottakat. Azonban a torkát benedvesítő maró folyadék nemhogy homályosította, hanem inkább élesítette a látottakat. Az utolsó pohár felhörpintése mindössze egyetlen pillanatra hunyta le a szemét, de úgy tűnt, mintha széles vásznú full hd-s pornót nézne. A gyomra ettől hatalmasat bukfencezett, nem a pornó miatt, mert az még kedvére való lett volna, a főszereplők okozták a kellemetlen utóízt. A férfi botorkálva találta meg a bár kijáratát, ahol a levegő pofán csapta, amint kilépett a szabad ég alá. Mindezek után sem kapott észbe, nem haza indult. Taxit fogott, s az angyalok menedékét akarta megkeresni, s mivel volt még nála annyi készpénz, így sem a taxisofőr, sem a kidobó nem akadékoskodott vele.
- Az enyém leszel! – akadozó nyelvvel bökte ki, míg férfias kezei egyre szorosabb bilincset képeztek az áldozata kecses kis csuklói körül. Már-már erőszakosnak tűnt a követelőző csók, ezért nem is talált viszonzásra. A részeg férfi felbőszült, s egy cseppet sem finomkodott a szavaival. – Mi van? Csak milliomossal dugsz? – az elhangzó kérdés még ott visszhangzott mindkettőjük fejében, mikor a lány kirántotta magát a szorításból, s lendületből egy hatalmas pofon csattant Blake képén.


***


- Mondd még egyszer! – suttogta Eric a számba, miközben éreztem, ahogy ragaszkodó kezeit még szorosabban fonta körém.
- Igen. - Egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint a válásra. Váratlan, és hatalmas lépés volt részéről. Meg sem fordult korábban ilyesmi a fejemben, hogy kész lenne erre. Talán pont emiatt még kissé hitetlenkedve tudtam felfogni. Egy kicsiny porcikámban azért megmaradt a kétely, hiszen megannyi nős férfi ígéri szeretőjének, hogy elválik a feleségétől. Megannyian játsszák el a rossz házasság megpróbáltatásait, csak azért, hogy a kiszemeltjüket az ágyukba csábítsák. S a férfiak kellően jól manipulálják a dolgokat, hogy végül céljaikat elérjék. Ez alól Eric pedig még véletlenül sem volt kivétel, sőt ő még inkább a saját önös érdekeit tartotta szem előtt. Bár azzal is tisztában voltam, hogy kettőjük házassága már régen csődbe mehetett, ha mindkettőjük mással gyakorolta az ágybéli akrobatikát. Mindezek ellenére, a szám automatikusan cselekedett és tétován rebegtem el egy újabb igent. Eric-et ezen felbuzdulva szinte a pillanat töredéke alatt fordított maga alá, s úgy ölelt át, mint egy gondoskodó férfi. Azonban minden egyes porcikám tudta, mit akar. Szexet, amit mindig is.
- Az enyém leszel. Csakis az enyém. – Az előbb érzékelt gondoskodó férfi a másodperc töredéke alatt tűnt el, helyette a már jól ismert akaratos, követelőző hím maradt. Erősem markolt a mellembe, s rám hajolt. A hangjából és a tetteiből is egyértelműen a diadalittas öröm sugárzott.
- Ne olyan hevesen, Tigrisem! – búgtam édes hangon Eric fülébe. Még kellett néhány pillanat, míg ráhangolódok az aktusra. S az utolsó pillanatban jutott eszembe, mivel tudok egy kicsi időt még nyerni magamnak. – Az ajtó… - csak ennyit bírtam kibökni, mert testünk türelmetlenül feszült egymásnak. Kétségtelenül izgató és hízelgő volt a férfi heves közeledése. Eric kikövetelt magának egy gyors csókot, s ezután volt csak hajlandó felpattanni, hogy kulcsra zárja irodáját. Talán két lépést tett, csakhogy a telefonja is ugyanebben a pillanatban szólalt meg. Bosszúsan fújtatott, s az asztala mellé lépett, hogy mielőbb fel tudja emelni a készüléket.
- Igen? – Felkönyököltem, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe, hogy még jobban lássam, mit csinál. – Mond! – Kurtán és mogorván beszélt, sőt sokkal inkább hatottak morgásnak a megnyilvánulásai, melyekkel bármelyik oroszlánt megszégyenítette volna. Belülről valami szinte arra késztetett, hogy mosolyogjak, de közben azon gondolkodtam, hogyan tudom még jobban felhúzni, ne érezze magát nyeregben. Nem akartam túl könnyen adni magam, s már csak a játék kedvéért kíváncsi lettem volna, hogyan reagálna.
- Egy percet várjon, és engedd be! - Eric megérezhette, mit forgatok a fejemben, mert rám emelte az egyre sötétedő tekintetét. Elgondolkozott, kemény és hideg hangon szólalt meg, aztán már le is csapta a telefont. – Jenna, szedd össze magad és hagyj magamra! – könnyű szerrel kipaterolt, ami egy cseppet sem tetszett. Ezt pedig nem féltem kimutatni. Nem tudtam, mivel zaklatták fel ennyire, de nem is érdekelt. Azonban kifejezetten rosszul érintett, hogy kidobott, mint egy macskát.
- Cseszd meg, Eric! – mormoltam az orrom alatt, míg megbántottan kifele masíroztam.
- Mr. Packer már várja! - Ash bájolgó hangjától állt fel a hátamon a szőr.
Vettem egy nagy levegőt, rendeztem a vonásaim, vagyis reméltem, hogy sikerrel jártam. Lendületesen nyitottam be Will irodájába. Felnézett, először tudomást sem vett rólam, míg az aktát be nem csukta maga előtt. Azon már meg sem lepődtem, hogy miután Will ismét felnézett, vigyorogva mért végig.
- Meg ne szólalj! – összehúztam a szemem. William majdnem megpukkadt a benntartott röhögésétől. – Nah, ki vele! – forgattam meg a szemem.
- Semmi. – emelte magasba a kezeit a jókedvű kolléga. – Bár úgy látom, ezt gyorsan lezavartátok… vagyis ha jobban megnézlek, akkor nem éppen valami kielégült mosoly kúszott az arcodra.
- Kielégült, hát az nem jött össze. Nem is tudom ki csapta agyon a hangulatot.
- Ki? Én? – Will teljes bedobással játszotta az ártatlant. – Ugyan, merő jó szándék vezetett. És ha nem én, hanem más nyit rátok. – nevetett fel teljes torokból. – Különben meg rá sem ismerek a haveromra. Teljesen megszédült utánad. – váltott komolyabb hangra William. – Még senkinek sem hagyta, hogy így befolyásolja.
- Eric-et egyetlen testrésze irányítja. – kicsit elpirultam az emlékek hatására.
- Itt húzzuk meg a határt! Inkább dolgozzunk! – vette maga elé William egy újabb aktakupacot. – Jenna, van néhány ügyirat, amit elő kellene keresni az irattárból. – szólalt meg némi hallgatás után.
- Rendben, de ha órák múlva sem kerülök elő, akkor túszul ejtettek az irattárban. Utánam küldhetnéd a felmentő sereget!
Az irattárban legalább nem volt nyüzsgés, kicsit fújhattam egyet és kicsit jobban szemügyre vehettem a Will által a kezembe nyomott papírlapot. A listán vagy tíz ügyiratszám díszelgett. Mind lezárt ügy volt, a legfrissebbeket hamar megtaláltam, de a legkorábbiak valahol elvesztek vagy sikerült a tárolók legaljára csúszniuk. Az alsó polcon kotorásztam, nem is hallottam a nagy kutakodásban semmit. Ezért is ért teljesen váratlanul a combomon és a fenekemen végigsuhanó kéz.
- Hmm… valaki a felmentő sereget rendelt, mert akkor megérkezett. – ragadott magához Eric.
- Hah, kicsit elkéstél. – egyenesedtem ki, mert végre megtaláltam az utolsó számhoz tartozó dossziét. - Már megyek. – húztam el a szám, mert sejtettem mire készült már megint anélkül, hogy különösebb tudomást vettem a kaján vigyoráról.
- Hova sietsz? – igézően csalogatott magához. – Kár lenne nem kihasználni a felkínálkozó lehetőséget. Itt aztán senki nem tör ránk. – teljesen megszédített pár pillanat alatt, már a karjaiban voltam az irattári asztal tetején.
Nem finomkodott, sőt időt sem pazarolt. A derekamra gyűrte fel a szoknyám, és éppen csak kiszabadította magát is. Egy gyorsan lezavart légyottban volt részünk, tényleg a szenvedély uralta az egészet. S miután mindkettőnk elélvezett tulajdonképpen mindenki ment a maga dolgára. Természetesen rám kicsit nagyobb hatással volt az újabb együttlét, mint Eric-re, emiatt is kicsit megszédülten tipegtem vissza az irodába, hónom alatt az iratokkal. Will-lel összenéztünk, és egyből levette, mi történhetett.
- Szóval megtalált. – sóhajtott fel Will, míg lepakoltam az aktákat.
- Kire gondolsz? – somolyogtam és látványosan másfele tekertem a nyakam.
- A felmentő sereg. – egyáltalán nem akartam erről beszélni, bár nem szégyelltem semmit. Will valahogy elérte nálam, hogy úgy tekintsek rá, mint egy bátyra, s talán emiatt is kedveltem olyannyira. – Élén Eric kapitánnyal… vagy tudom is én ki vezeti az ilyesmit.
- Jah, hogy ő… - kacarászva huppantam le a székbe, hogy segítsek a dokumentumok tanulmányozásában. – Megtalált…
- S kamatostul pótolt mindent… - vetette oda csak úgy mellékesen Will. Erre nem is tudtam hirtelen mit reagálni. Azonban újra eszembe jutatta a válást.
- Will, kérdezhetek valamit? – tétován tettem fel a kérdésem, mire a férfi minden figyelmét rám irányította. – Eric mondott valamit, de nem tudom, elhiggyem.
- Bökd ki, aztán meglátjuk! – nógatott Will.
- Eric azt mondta, elválik. – kíváncsian vártam. – Tényleg válnak? Elhagyja Elsey-t? Vagy ez csak egy újabb ámítás részéről?
- Erre így nem tudok, mit mondani. Nekem is ezt mondta. – Will a meglepődés legkisebb jelét sem mutatta.
- Szóval tudsz róla? – automatikusan jött a kérdés. Kíváncsi voltam, talán túlságosan is.
- Igen. Elmondta. Eric a barátom már hosszú évek óta, szóval azért megvan az a kiváltságom, hogy megbízik bennem. Nem sok ilyen személy van, túlságosan is bizalmatlan, gyanakvó és lássuk be nem véletlenül, nem minden ok nélkül.
Will szavai hallatán megnémultam. Igaza volt, és talán most először tényleg teljes mértékben el tudtam hinni a válás tényét. Ezt a kissé elmerengő pillanatot választotta a mobilom, hogy megszólaljon. Sikerült rendesen megijednem, mire William az orra alatt kuncogott egy sort.
- Jenna, hol vagy már? – fülembe visított Rose. Nagyon izgatott volt, a hangja hallatán én is, mert végre tarthatunk újra egy csajos estét.
- Rose, még dolgozom.
- Elfelejtetted, hogy bulizni megyünk? – csalódottan kérdezett vissza.
- Nem, dehogy! Megyünk. – győztem meg barátnőm és mikor végre Rose megnyugodott vonalat bontottam.
- Szóval hova is készülsz? – Will egyből ráharapott a témára.
- Csak egy kis csajos kikapcsolódás lesz. Ha már itt tartunk, akkor kicsit előbb le kéne lépnem. Elengedsz?
- Tudod mit, menj csak! Majd fedezlek! – kacsintott felém Will.
- Nagyon köszönöm! Majd meghálálom! – dobtam még az ajtóból egy puszit. – Még egyszer gratulálok, apuka!
- Köszi, Jenna! Figyelj csak, nekem is lenne egy kérésem! Vigyázz Eric-re Miami-ban! Félek, hogy valami hülyeséget csinál, ha mégis így lenne, akkor akadályozd meg! – csak buzgón bólogattam, de a szemem előtt már az este folytatása elevenedett meg. Addig még nagyon sok dolgom volt. Elsőként rendbe szedni magam, átöltőzni. Rose-zal alapozni, és a kitalálni, merre induljunk. A másnapi utazásra is össze kellett volna pakolni, azonban ez nem számított. Mire hazaértem, addigra Rose némi behűtött itallal fogadott.
- Szóval indulhat a buli? – nyújtotta felém az egyik poharat.
- Még szép, akkor hajrá! – hörpintettem fel a kétes löttyöt, és még nem tudtam, milyen mozgalmas lesz az este.


***


Eric az asztalánál ült, így el tudta rejteni árulkodó testrészét, mely még Jenna távozása után is meredezett. Dühösen dobolt a szék karfáján, mert végre egyenesben voltak a dolgok, el tudta mondani a válást Jenna-nak és ahelyett, hogy szexeltek volna el kellett küldenie a lányt. A fülében csengett még a lány hangja, mely egyszerre volt édes és játékos. – Ne olyan hevesen, Tigrisem!
Az ajtó kinyílt és Richard gondterhelt ábrázattal jelent meg. Eric figyelte, ahogy a férfi közeledik, de kivárt. Egy szokásos nagyalakú borítékot csúszott végig a patinás asztalon. Eric kinyújtotta a kezét, kibontotta, majd várakozóan nézett fel Richardra.
- Mit jelentsen ez? – dühösen szisszent fel Eric, majd fennhangon olvasni kezdte a sorokat.


„Te mocskos kéjenc!

Tudom a titkod, és egy percig ne hidd, hogy nálam biztonságban van.
Tönkre teszlek, megalázlak, és pokoli fájdalommal fogsz esdekelni előttem.
Könyörögni fogsz nekem…
Te és a ribancaid…
De megtalálom a kedvenced, addig éljek is.
Könyörögni fogsz nekem…”


- Ez egy valós fenyegetés. Eric, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ha tovább olvassa… - Richard próbálta minél meggyőzőbb lenni, mert tudta, ez már messze nem az ő hatásköre. Sokkal nagyobb szükség lenne egy kis rendőri segítségre.
- Megértettem, ha azt akarja sugallni, hogy avassuk be a rendőrséget. Ám legyen! – nézett fel Eric elgondolkodva Richard-ra. – A legnagyobb titokban kell tartani ezt a lépést, hogy bevonjuk az illetékes szervet. Másrészt holnap elutazom az asszisztensem kíséretében Miamiba, magángéppel utazunk oda is, és majd később vissza is. Erről senki sem tud, és maradjon is így.
- Intézkedem, a kapitányságon van egy ismerős, majd vele beszélek. Nem hivatalosan, és hivatalosan.
Richard távozott, azonban Eric gondolataiban ott volt a fenyegetés. Valaki mégis tud a nőügyeiről, pedig nagyon diszkrét volt. Jenna jutott eszébe, s egyből a lány után iramodott. Éreznie kellett a közelségét, a bőre selymét, parfüm illatát. Tudnia kellett, hogy jól van. Mindez valahonnan a lelke legmélyéről fakadt, azonban nagyobb jelentőséget nem tulajdonított neki. Nagy lendülettel nyitott be Will-hez, aki éppen telefonált.
- Hol van Jenna? – tátogta el Eric a barátjának.
- Irattár. – fogta be a telefon kagylóját Will és egy szórakozott mosolyt küldött Eric felé.
Eric kaján vigyorral nyitott be az irattárba, s egyből hangosan kattant a zár mögötte. Pár pillanat erejéig elidőzött Jenna formás popsiján, amelyet kéretlenül is a legjobb rálátással csodálhatott meg. Az irodában nagy nehézségek árán leküzdött vágya egy pillanat alatt lobbant fel, s ha lehet, akkor még nagyobb lángon lobogott. Úgy kívánta az előtte lévő nőt, mint még soha. Izgató volt, a kissé poros és eldugott irattár gondolata is. Eric megragadta Jenna-t néhány csókkal át tudta venni a lány felett az irányítást, s könnyű szerrel az asztal tetejére pakolta. Túlságosan kívánta ahhoz, hogy játszadozzon a lánnyal. Mielőbb benne akart lenni, belülről érezni minden egyes mozdulatot, impulzust. Eric meg is kapta a kecses lábak könnyedén nyíltak szét előtte, a puha forróság pedig készségesen nyelte el meredő hímtagját. Gyors, precíz és intenzív lökések hamar megadták a kívánt hatást. Mindkettőjük teste megfeszült, s görcsösen igyekeztek kapaszkodni az élvezetbe.
- Holnap megyek érted! – susogta Eric a lány fülébe, aki azonban még elveszett a gyönyör ködében. Egy utolsó csókot nyomott a férfi a lány ajkára, aztán távozott.
A férfi elégedetten gondolt a holnapra, éppen ezért is döntött úgy, hogy ma hamarabb hagyja el az irodaházat. Az irodájában összeszedte azokat az iratokat, amelyeket a tárgyalásra kell majd magával vinni, illetve magához vett a Richard által összeállított dossziét. Lomhán sétált a liftekig, amely egészen a mélygarázsig szállította utasát.
David eldobta a cigaretta csikkjét és egyből pattant is, hogy meg ne várassa Eric-et. A hűséges sofőr meglepődött, hogy az otthoni címet mondta be utasa. Máskor, ha ilyen korán hagyta el az irodát, akkor kétes úti célja szokott lenni. Úgy tűnt, ez a mai nap ilyen.
Eric egyedül volt otthon, Elsey-nek még csak nyomást sem látta. Elsőként egy gyors és frissítő zuhany mellett döntött. Melegítőnadrágba és pólóba bújt, néhány percnyi kotorászás után még harapnivalót is talált a hűtőben. Miután frissnek és jól lakottnak érezte magát bevette magát a dolgozószobájába. Számos telefont bonyolított le, hogy előkészítse a másnapi utazást. Elintézte a repülőt, szállást, sőt ez utóbbival kapcsolatban Jenna-nak nem kicsi meglepetést készített elő. Eric olyan jó kedvű volt, hogy kedvenc bandájának lemezét indította el, s miután felcsendült a zene ült le a dolgozóasztal mögé. Miután mindennel végzett, úgy döntött, hogy lefekszik. S izgatott várakozás ellenére is hamar elaludt.
Korán ébredt, de nem akart tovább heverészni, azt inkább Jenna társaságában szerette volna folytatni. Így inkább lement az edzőterembe, kicsit megizzasztotta magát, de jól esett. Még így is időben készült el. Gyakorlott utazó lévén könnyedén összepakolta az úti holmiját és vigyorogva vágódott be a limuzin hátsó ülésére, hogy felvegye Jenna-t.
- Gyönyörű, Ms. Perry! – bókolt Eric, elvette a lány csomagját és David-nek nyújtotta át. – De a szemei kissé fáradtnak tűnnek.
- Köszönöm, Mr. Packer. – mosolyodott el a lány, s finoman megnyalta a száját. Eric-nek egyből pajkos gondolatok jutottak eszébe. – Hosszú volt az éjszaka.
- Nocsak, mit csinált nélkülem, Ms. Perry? Talán rakoncátlankodott? – kéjes hangján a férfi nem is akart változtatni.
- Táncolni voltam a legjobb barátnőmmel. És megsúgom, Mr. Packer, nagyon hiányzott, mikor éjszaka a hideg ágyamba landoltam.
Hasonlóan jó hangulatban telt az út a reptérre, majd pedig az út Miamiba is. Természetesen minden úgy zajlott, ahogy Eric előre eltervezte. S mikor elhagyták New York légterét a férfi kisebb megkönnyebbülést is érzett, hiszen a legkedvesebb játékszere vele tartott. Még csak lehetőséget sem hagyott a fenyegetőnek, hogy beteljesítse az ígéretét.
Eric elégedett vigyorát meg sem próbálta leplezni. Felszegett fejjel, és céltudatosan tett meg minden egyes lépést. Érzékei pattanásig feszültek attól a pillanattól kezdve, hogy Jenna a közelébe került és egyre biztosabb volt benne, hogy a lány pedig játszadozik vele. Azok a véletlenszerű finom érintések, a kétértelmű megjegyzések, mind Eric elméletét támasztották alá. A férfi már akkor önkontrolljával viaskodott, mikor meglátta Jenna-t az utazáshoz választott nyári ruhájában. A világoskék anyag mindössze a lány nyakában volt rögzítve, ennek köszönhetőn egyértelműen látszódott, nem visel melltartót. - Nem is kell neki. – jegyezte meg Eric több ízben a rövidke repülőút alatt. Sőt ahogy Jenna keresztbe vetett lábakkal ücsörgött a férfivel szemben, mintha direkt feljebb csúsztatta volna a ruha szélét, ezzel még inkább megőrjítve.
- Üdv Miami-ban, Ms. Perry! – Eric szélesre tárta a lakás ajtaját, s sürgetve tessékelte be a lányt.
- Miért is gondoltam, hogy szállodába megyünk? – sóhajtott Jenna, és csípőjét finoman megriszálva sétált be.
- Még hogy szálloda, mikor itt saját birodalmunk lehet. Senkivel sem kell osztozni, sőt kedvemre sikongathatsz alattam. – Eric magához rántotta a lányt, és sürgetve a ruhája alá férkőzött. Ütemesen simogatással izgatta tovább a lányt, míg a testük egymásnak feszült.
- Akkor a szobapincérről és a szobaszervizről is lemondhatok. – biggyesztette le a száját Jenna, amivel még inkább őrületbe kergette Eric-et.
- Ezzel később foglalkozzunk, úgy kívánlak… - a férfi erősen magához szorította a lány és úgy csókolta, mintha sejtette volna, ez az utazás mindent megváltoztat kettőjük között és a jövőjüket illetően is.



***