Just the way you are 46.

Minden néhány pillanat alatt zajlott le, még csak fel sem fogtam, mi történik velem. Minden zavarossá vált, aztán mégis úgy éreztem, mintha kiléptem volna a testemből és lebegnék. Az elején furcsa, szokatlan érzés volt, amely az idő múlásával egyre kellemesebbé vált. Kifejezetten élvezni kezdtem, míg egy kellemetlen, szúrós szag férkőzött az orromba és kipukkant a békés kis világom.
Alattomos bűz csak még inkább bekebelezett, amelytől sehogy sem tudtam szabadulni. Zúgó fejfájásom sem csillapodott, sőt egyre jobban szédültem. Ez nem is egyszerű szédülés volt, hanem olyan, melytől az egész világ velem együtt forgott. Jó néhány mély levegőt vettem, csakhogy ez sem segített. Kavarogtak a gondolataim, elnehezültek a tagjaim, s bárhogy próbáltam összeszedni magam, sehogy sem ment. Újabb mély levegőket vettem, fókuszálni igyekeztem az utolsó tiszta pillanatomra.
Az utcán voltam, az Empire fele siettem, hiszen tudtam Eric várni fog rám. Az zajok, a hangzavar és a szagok, szinte minden pillanatra emlékeztem, míg felötlött az az ismerős alak. Szinte teljesen biztos voltam, hogy ismertem őt. A tudatalattim is ezt súgta, már korábban is találkoztunk, azonban az arcát még mindig homály fedte. Bárhogy próbáltam a kép az elmémben nem élesedett, inkább csak még jobban megfájdult a fejem.
Meg akartam mozdulni, egyrészt a fájdalom, másrészt a bilincs miatt nem sikerült. Most vettem észre, hogy egy ócska, elnyűtt matrac a földön volt, ezen kuporogtam. A csuklómon a szoros fémkarika a falon lévő fémcsőhöz volt rögzítve. Minden fájdalom ellenére megemeltem a karom, kudarcot vallottam. Kellett egy-két perc, mire tudatosult bennem, azt sem tudtom, hol vagyok. A pánik elég gyorsan szétterjedt bennem, de hirtelen még az ütő is megállt bennem. Kivágódott az ajtó, és egy sötét alak tűnt fel. Automatikusan reagált a testem, ahogy csak tudtam összébb húztam magam. Nem sokat engedett a bilincs mozogni, de mégis meg kellett próbálnom. A szabad kezemmel a térdeim öleltem. Egy férfi lépett be, baseball sapka úgy az arcába volt húzva, hogy képtelenség volt akárcsak az arcvonását is felismerni.
- Idd ezt meg! – egy palackot landolt közvetlenül mellettem. – Innod kell, még a végén kiszáradsz. – A férfi végigmért, majd végig nyers hangon beszélt velem, míg a fejét végig leszegte. Nem ismerhettem fel. Víz volt a palackban, legalábbis a címke szerint, és ahogy ránéztem, teljesen kiszáradt a szám. Mohón kaptam utána, kissé ügyetlenkedve, de sikerült megszabadítom az üveget a kupaktól. Sürgetve emeltem a számhoz, s nagy kortyokkal tűntettem el. Már a víz háromnegyedét lenyeltem, mikor valami furcsa poros íz éreztem. Néhány pillanat múlva a palack kiesett a kezemből, kótyagos lett a fejem és valami furcsa bizsergés áradt szét a testemben, aztán végül elnyelt a sötétség.
Talán csak percek, talán órák teltek el, míg újra magamhoz tértem. Egyáltalán nem érzékeltem az idő múlását. Valamiféle kábulat uralkodott rajtam, s mikor talán kitisztult volna akkor igyekeztem felmérni az egyre kilátástalanabb helyzetem. Az biztos volt előttem, hogy nem először tértem magamhoz, bár azzal sem voltam tisztában, mennyi ideig voltam kábult. Hiába néztem körbe, egyetlen árulkodó jelet sem fedeztem fel. Újra és újra ugyanaz történt. Víz és némi élelem volt odakészítve a matrac mellett, ezeket mindig az idő alatt rakhatták oda, míg teljesen ki voltam ütve. Ettől csak még kiszolgáltatottabban éreztem magam, s a félelem is egyre nőtt.
- Mi történik velem? Mit csinálnak velem? – sorra fogalmazódtak meg bennem a kérdések, csakhogy senki nem tudott, és nem is akart válaszolni. Egyre jobban igyekeztem felmérni, mennyi ideje lehetek bezárva, csakhogy egészen nem lehettem biztos benne. Olyan gyanúm támadt, hogy minimum órákat, de talán már egy-két napot töltöttem el rabságban.


***


Két hét telt el Jenna eltűnése óta, minden egyes nappal Eric-ben egyre több kétely merült fel. Az első 48 óra volt a legszörnyűbb a férfi számára, hiszen minden eltűnt személy bejelentése előtt el kell telnie legalább ennyinek. A férfi természetesen nem tudott, és nem is akart tétlenül ülni. Elsőként barátja segítségét kérte, míg el nem jutottak James-hez, az egykori rendőr baráthoz, aki az évek múlásával kissé kapzsivá és számítóvá vált. Megfelelő mennyiségű zöld hasú láttán bárki szóra bírhatta James-t, Eric pedig nem kis összeget ajánlott fel azért, hogy az eltűnés ügyében nyomozóktól információhoz jussanak. Minden igyekezet ellenére úgy tűnt, mindenki zsákutcába futott. Hiába az egyik legjobb nyomozó vitte a nyomozást, Jay Taylor.
Ambiciózus, törekvő nyomozó lévén megtett mindent, hogy az ügy végére járjon. Zsigeri szinten érezte, hogy Eric Packer nyakig sáros a lány eltűnésében, és eddig sosem csalta meg a szimata. Rafinált bajkeverőnek nem hagyhatta, hogy túljárjon az eszén. Ugyanakkor ez volt az a nagy horderejű ügy, amellyel még előbbre lendíthette a karrierjét.
- Mr. Packer, válaszoljon! – csapott az asztalra Taylor nyomozó. Sokadszorra hallgatta ki Eric-et, hiszen a férfi számított a legfőbb gyanúsítottnak.
- Vesztegeti az idejét. – Eric fölényesen vetette oda a nyomozónak, aki bárhogy próbálta sehogy sem tudta Eric-et kizökkenteni.
- Ügyfelem minden kérdésére készségesen válaszolt. Többre is, mint szükséges lett volna. – William türelemre intette Eric-et, csakhogy mostanra pattanásig feszültek az indulatok.
- Ügyvédúr minden információra szükségünk van a nyomozáshoz. Nem mellesleg egyetlen momentum sem elhanyagolható. Az eltűnt hölgy és Mr. Packer szeretők voltak, minden indítékot fel kell deríteni. – Taylor visszább vett a lendületéből és megfontoltan más taktikát választott. – Kezdjük elölről! Mióta ismeri Ms. Perry-t? És honnan? Mióta tart a viszonyuk? A felesége tudott a viszonyáról? Ms. Perry tisztában volt azzal, hogy nős? – Taylor nyomozó újfent kérdésáradattal sorozta meg Eric-et.
- Ismét csak azt tudom elmondani, amit eddig. – Eric tajtékozni tudott volna a tehetetlen dühtől, hiszen ahelyett, hogy őt kínozták volna az értelmetlen kérdésekkel, Jenna-t kereshették volna égen földön. – Hónapokkal ezelőtt, egy klubban találkoztam először Jenna-val. Csodálatos nős, azonnal elvarázsolt. Napokkal később, véletlenül futottunk össze. Jenna gyakornoknak jelentkezett a cégemhez.
- Ms. Perry egyből előnyt élvezett a felvételi eljárásban? – puhatolózott leplezetlenül Taylor.
- Nem. A felvételi eljárás Mr. Packer-től teljesen függetlenül zajlott le. – bár Eric-nek szánta a nyomozó a kérdést, William válaszolt helyette. – Mint minden más esetben, úgy most is a HR osztályon keresztül történt a pályáztatás, én magam vezettem az elbeszélgetéseket HR-es kollégákkal. A megfelelő jelölt a szükséges dokumentumok bemutatást követően került a cég állományába.
- Sokkal fontosabb ügyekkel voltam elfoglalva, mint egy gyakornok felvétele.
- Mégis szeretők lettek. Találkozgattak?
- Kölcsönös volt a vonzalom, ami néhány találkozásból kiderült. Néhány hét elteltével majdnem rendszeresek voltak a találkozóink.
- Mi a helyzet a feleségével?
- Európában tartózkodott, a szüleinél látogatóban volt, valamint munka miatt is.
- Nem a kérdésre válaszolt?
- Nem egyértelmű a kérdése.
- A felesége tudott a viszonyáról?
- A házasságom nem olyan kiegyensúlyozott, mint amilyennek a külvilág látja. A felségem tudja, nem vagyok szent és tudott a kilengéseimről.
- Kilengések, hm. – Taylor elharapta a nyelvét, még mielőtt a véleménye kicsúszott volna a száján, azzal csak önmagának és az ügynek ártott volna. Bár teljes mértékben felháborítónak tartotta Eric viselkedését, egyenesen dühítette a pökhendi stílusa. Ráadásul úgy viselkedett, mintha mindenki felett állna. - Ms. Perry tisztában volt azzal, hogy nős?
- Igen, tudott róla. Elkerülhetetlen volt, hogy a cégnél össze ne fussanak. Legfőképpen azután, hogy Ms. Perry személyi asszisztens státuszban került alkalmazásba.
- Ezt már nem tagadhatja, hogy a vonzalma miatt történt így!
- Nem, téved! – Eric nem volt hajlandó folytatni a válaszadást, Will szavak nélkül is tudta mit kell tennie.
- Jenna talpraesett, okos nő. Kiváló eredményei vannak, és többször bizonyított. Hatékony munkaerő-felhasználással indokolta a döntést.
- Most pedig távozom! – Eric felpattant. – Minden kérdésére feleltem, de mégis feleslegesen vesztegette az időnket.
- Ne olyan gyorsan, Mr. Packer! Még nem beszéltünk, hol volt a felesége balesete idején? Kivel? Vagy Ms. Perry eltűnésének a napját sem vettük végig!
- A feleségem gyilkossági kísérletében sem jutottak előbbre, megfeneklett az egész nyomozás. Miamiban kötöttem meg egy nagyszabású üzletet. Még mielőtt firtatná elmondom, Ms. Perry személyi asszisztens státuszban kísért el. William alátámaszthatja, a létrejött üzlet Jenna-nak köszönhető. – Eric indulatból beszélt, már át sem gondolta a szavait. – Szeretem Jenna-t, beleszerettem. Képtelen lennék ártani neki. Az elmúlt hetekben megromlott a kapcsolatunk, pont amiatt, hogy mindketten többet akartunk volna. Azonban kiderült a feleségem terhessége és Jenna akart velem aznap találkozni… de nem érkezett meg a megbeszélt helyre. Eddig türelmesen voltam, de most már elegem van. – Eric elviharzott.
- Nem kell elmondania Taylor nyomozó, pontosan tisztában vagyok az ügyfelem lehetőségeivel. Eddig is készségesen rendelkezésére állt, és szükségtelen volt akkora felhajtást csapni az irodában.
- Mr. Messer átlépi a határait.
- Nem, mindketten tisztában vagyunk az ügy fontosságával, ügyfelem lehetőségeivel, és jogaival, valamint kötelezettségeivel. – Will bólintott, majd távozott.
Eric a kapitányság előtt várakozott barátjára, idegességében rágyújtott. Hosszasan töprengett, mihez kezdhetne még. Ez volt a lehető legrosszabb dolog, amit egész életében el tudott képzelni. A tehetetlenség. Meg tudta őrjíteni, s így mindent elhanyagolt az életében. Korábban élt-halt a munkáért, doppingszerrel ért fel, mostanra egyetlen dologra összpontosítani. Szinte állandó jelleggel Jenna járt a fejében, hol lehet ezekben a percekben.


***


Elsey boldogan pakolta össze azt a kevés holmiját, amelyek a kórházban töltött időszak alatt felhalmozódtak. Talán kissé elkeseredett lépésre szánta el magát, viszont egyre nagyobb szükségét érezte, hogy cselekedjen. Fojtogató börtönben érezte magát, amelyből a szökés volt az egyetlen kitörési lehetőség. Így legalább mindentől megszabadulhatott, ami a korábbi életéhez kötötte. Nem lesz senkinek a felesége, nem lesznek kötöttségei. Egy szabad nőként újra kezdheti az életét a szertett férfi oldalán.
Az utolsó vizsgálatok is kiváló eredménnyel zárultak, így az orvosoknak nem volt okuk tovább benntartani őt. A zárójelentések felvétele után elsőként egykori otthonába ment. Sandy volt a cinkosa, aki Elsey segítségére volt a tervezésben és végül a kivitelezésben. Bűntárs és bizalmas. Mindkettőjüknek fájt az elválás, hogy életük egyik legszebb időszakát nem oszthatják meg, de Elsey azt is tudta, ha most nem lép, akkor élete legnagyobb lehetőségét szalasztja el. Néhány órával később az ajtó mellett sorakozott az a néhány bőrönd, amely Elsey eddig és eljövendő életéhez tartozó holmikat tartalmazta. A távozás előtt még tollat és papírt ragadott, és sebesen néhány soros levelet hagyott a férjének. Valahol a lelke legmélyén már régen nem tekintette a férjének, sőt a gyűrűjétől megszabadulva már tényleg csak egy valaha elrebegett ígéret és egy aláírt papír kötötte őket össze. Már egyik sem számított. A levelet összehajtogatta és jól látható helyen hagyta. Sandy-vel átvette a korábban megbeszélt protokollt, majd végül elbúcsúzott.


***



Just the way you are 46. Részlet...

Sziasztok,

folytatás a hét közepe fele (legrosszabb esetben a hét második felében, de mindenképp hétvége előtt!!!)


Puszi,

ZoÉ


Egy kellemetlen, szúrós szag férkőzött az orromba, amelytől sehogy sem tudtam szabadulni. Zúgó fejfájásom sem csillapodott, sőt egyre jobban szédültem. Ez nem is egyszerű szédülés volt, hanem olyan, melytől az egész világ velem együtt forgott. Jó néhány mély levegőt vettem, csakhogy ez sem segített. Kavarogtak a gondolataim, elnehezültek a tagjaim, s bárhogy próbáltam összeszedni magam, sehogy sem ment. Újabb mély levegőket vettem, fókuszálni igyekeztem az utolsó tiszta pillanatomra.

Az utcán voltam, az Empire fele siettem, hiszen tudtam Eric várni fog rám. Az zajok, a hangzavar és a szagok, szinte minden pillanatra emlékeztem, míg felötlött az az ismerős alak. Szinte teljesen biztos voltam, hogy ismertem őt. A tudatalattim is ezt súgta, már korábban is találkoztunk, azonban az arcát még mindig homály fedte. Bárhogy próbáltam a kép az elmémben nem élesedett, inkább csak még jobban megfájdult a fejem.

Meg akartam mozdulni, egyrészt a fájdalom, másrészt a bilincs miatt nem sikerült. Most vettem észre, hogy egy ócska, elnyűtt matrac a földön volt, ezen kuporogtam. A csuklómon a szoros fémkarika a falon lévő fémcsőhöz volt rögzítve. Minden fájdalom ellenére megemeltem a karom, kudarcot vallottam. Kellett egy-két perc, mire tudatosult bennem, azt sem tudtom, hol vagyok. A pánik elég gyorsan szétterjedt bennem, de hirtelen még az ütő is megállt bennem. Kivágódott az ajtó, és egy sötét alak tűnt fel. Automatikusan reagált a testem, ahogy csak tudtam összébb húztam magam. Nem sokat engedett a bilincs mozogni, de mégis meg kellett próbálnom. A szabad kezemmel a térdeim öleltem. Egy férfi lépett be, baseball sapka úgy az arcába volt húzva, hogy képtelenség volt akárcsak az arcvonását is felismerni.

- Idd ezt meg! – egy palackot landolt közvetlenül mellettem. – Innod kell, még a végén kiszáradsz. – A férfi végigmért, majd végig nyers hangon beszélt velem, míg a fejét végig leszegte. Nem ismerhettem fel. Víz volt a palackban, legalábbis a címke szerint, és ahogy ránéztem, teljesen kiszáradt a szám. Mohón kaptam utána, kissé ügyetlenkedve, de sikerült megszabadítom az üveget a kupaktól. Sürgetve emeltem a számhoz, s nagy kortyokkal tüntettem el. Már a víz háromnegyedét lenyeltem, mikor valami furcsa poros íz éreztem. Néhány pillanat múlva a palack kiesett a kezemből, kótyagos lett a fejem és valami furcsa bizsergés áradt szét a testemben, aztán végül elnyelt a sötétség.








Just the way you are 45.

- Hagyd azt a rohadt telefont! – morgott a férfi sokadszorra, majd ingerülten tépett le a csíkot a ragasztószalagból. - Inkább segíts! – parancsolóan vetette oda, de bármennyire is indulatosnak tűnt, a célját mégsem érte el.
- Egy francot! Ennél jobb kínzást ki sem találhattam volna, és még engem is szórakoztat. – a nő ujjai kecses táncot lejtettek újra és újra a betűkön, míg válaszolt. Széles, ördögi vigyora a kegyetlen tréfának szólt. A nő végig magán érezte a morgó férfi tekintetét, így miután teljesen kikapcsolta a telefont és a zsebébe süllyesztette, a férfihez lépett és megjátszott vággyal forrón csókolta meg. – Ne aggódj, Jared! Csak a tied vagyok. - A csók vagy a férfi közelsége, sőt a szex különösebb érzést nem váltott ki a nőből. Teljes mértékben csak a maga elé állított cél lebegett a szeme előtt, ehhez pedig mindenre kész volt. Jelen helyzetben a férfire volt szüksége, őt pedig könnyedén tudta irányítani, mindössze a testét kellett használnia. Szinte már szórakoztatta, hogy Jared-et ennyire könnyen tudja manipulálni. Megfontoltan ki kellett várnia, és kellő időben bedobni a bájait, miszerint a férfi olyannyira felizgatta, nem bír már magával és engedett a felkínálkozó lehetőségnek.
- Megbánod, ha packázol velem! – Jared vad csókkal és fenyegető hangsúllyal próbálta a nő tudtára adni, hogy nem játszhat vele büntetlenül. Egyre jobban izzott kettőjük között a levegő, mindketten készek lettek volna tovább lépni.
- Ne itt, ne most… - A nő azonban egy pillanattal később kijózanodott, megállította a férfit és kiszakította magát az ölelő karok közül. A nő csak úgy otthagyta Jared-et felhúzva, és eltűnt a másik szobában. A férfi kelletlenül dugott egy szál cigarettát a szájába, majd morogva figyelte az ajtót.


***


Chad türelmét jócskán próbára tették, hiába szabadult meg Eric-től, akiről szinte biztosan tudta, néhány óráig el lesz foglalva Jenna-val. Azonban a legváratlanabb pillanatban megjelentek Elsey szülei, akik csak nem akartak távozni. Chad a rózsacsokorral a kezében a nő kórterme előtt várakozott, egy darabig ücsörgött, aztán ácsorgott, majd járkált. Egy lelkes, de annál kapzsi ápolónő terelte ki végül a szülőket, hogy az asszonynak pihenésre van szüksége. A férfit nem érdekelte, mennyit kér a nő, sőt a dupláját is megadta volna, csakhogy a szerelmével lehessen.
- Szépségem! – Chad finom csókot lehelt Elsey ajkaira. – Végre már csak ketten vagyunk. – lágyan suttogott, mire az asszony arca felderült.
- Chad… - Elsey vágyakozva sóhajtotta a férfi nevét. – Úgy hiányoztál.
- Ne, ne beszélj! – Chad újabb csókot lehelt a finom ajkakra, melyek már rettentően hiányoztak neki. – Szeretlek! Nagyon szeretlek! – motyogták egyszerre, mikor levegőt kapkodva váltak el egymástól.
- Mi történt veled, Édesem? Hogy történhetett mindez? Azt hittem, elveszítelek… Örökre… Nem bírnám ki nélküled… – Gyengéd simogatások, lágy csókok közepette vallott szerelmet újra Chad. Egy pillanatig sem akarta elengedni az asszonyt, félt akkor elveszítené.
- Te is nagyon hiányoztál, nagyon. – a férfi karjaiba fészkelte magát. – Van valami, amit el kell mondanom.
- Nem kell, tudom. – Chad ringatni kezdte élete szerelmét, nyugtatni próbálta sejtette a mondanivalójának a lényegét.
- Tudod? – Elsey hangszíne feljebb szökött, idegessé vált. Ő akarta a férfivel közölni, de úgy tűnt valaki megelőzte.
- Igen, tudom. Babát vársz. – a nő lélegzete is elakadt, s egy röpke pillanat alatt számtalan lehetőség futott át az agyán. – De nem érdekel…
- Tessék? Nem érdekel? Egy baba, egy apró élet… Hogy mondhatsz ilyet? – Elsey nagyon ideges lett, de nem is igazán értette, mi mást várt. Már érezte, ahogy a szemei könnyel telnek meg, míg önmagát korholta, eddig fajultak a dolgok.
- Drágám, félre értettél. – Chad nyugtatótan cirógatta meg a nő arcát. – Szeretlek, és mindennél jobban azt szeretném, hogy együtt legyünk. Elfogadom a babát, akár enyém, akár a férjedé. Nem érdekel, a miénk lesz, mi neveljük és szeretni fogjuk. Hát nem érted? Szeretlek. Csakis téged. Éppen ezért szeretném kérni, gondold végig az ötletem. Ha kiengednek, akkor szökjünk meg. Menjünk minél távolabb a férjedtől, és a történtektől. Nem maradhatsz itt, veszélyben vagy. Kezdjünk új életet valahol, ahol csak mi hárman leszünk. Kérlek, gondold át!
- Hárman… - Elsey szemei már nemcsak nedvesek voltak, hanem patakokban folytak a könnyei a meghatottságtól. Többet nem mondott, nem is tudott, de a felcsillanó szemei válaszoltak a férfinek.
- Igen, hárman. – Chad csókkal pecsételte meg az eljövendő közös életük lehetőségét. – Pihenj, erősödj meg, míg elintézek mindent! Ne aggódj, szépen csendben el fogunk tűnni!


***


„Szavadon foglak! ;)” Eric egy darabig nézegette az üzeneteit, a túlzott izgalma semmit sem csillapodott, oldhatatlan vággyal várta Jenna megjelenését. Eric hiába hívta újra és újra a lány számát, de nem érte el. Várakozás közben néhány pohár whiskyt is megivott, azonban nemhogy megnyugodott volna, inkább még paprikásabb hangulatba került. Több üzenetet is hagyott a lánynak, aki úgy tűnt piszkosul felültette.
Eric azon kapta magát, Jenna lakása felé tart. Nem hagyhatta, hogy egy ilyen fruska büntetlenül játszadozzon vele. Nemcsak megsértette a férfiúi büszkeségét, hanem. Az indulat elvette a józan eszét, nem tudott és nem is akart józanul gondolkozni. Az utcára érve egyből leintett egy taxit, cseppet sem tudott lecsillapodni. Ujjai szüntelenül kopogtak a térdein, miután jó néhány ismételt próbálkozás után sem tudta elérni a lányt.
- Kap egy százast, ha elfelejt. Nem fog emlékezni rám és, hova hozott! - Eric nagyképűen meglóbálta a bankót, mire a sofőr bólintott és a pénz után kapott. Káromkodás hallatszott a taxiból, aztán el is hajtott.
Eric nekilódult és kettesével szedte a lépcsőfokokat, amiben sokat segített a benne fortyogó indulat, csak a folyosón lassított valamennyit. Az ajtó előtt megtorpant, de mindössze annyi időre, hogy újabb lendületet vegyen és az ajtót püfölhesse.
- Jenna! Jenna nyisd ki! - Eric felbőszülten kiabált, dörömbölt. - Eressz be! Velem nem szórakozhatsz! - A bentről kiszűrődő hangok csillapították el a férfit, fülelt majd újra kezdte. - Jenna! Jenna, engejd be! - Az ajtó végül kinyilt, csakhogy Eric még véletlenül sem lett elégedett. Formás lábak, igéző csípő, kerek mellek és bájos, de annál haragosabb arc. Izzó szemek tekintettek Eric-re. Talán más körülmények között még jó játéknak is gondolta volna a férfi a lány elcsábítását. - Jenna-t keresem, eressz be! Te?
- Rose vagyok, és feleslegesen jött ide. Jenna nincs itt. - a lány indulatosan válaszolt, mit sem törődve Eric erőfölényével.
- Akkor hol van? Mond meg! - Eric megpördült és elkapta a lány karját. - Tudni akarom!
- Már ketten vagyunk. - farkas szemet néztek, majd Rose végül kinyögte. - Elrohant, mert dolga volt.
- Hova? - Eric elengedte a lányt, majd járkálni kezdett a lakásban. Természetesen körbenézett, felmérte a lakást közben a gondolatai cikáztak. - Mikor és hova?
- Nem tudom. Nem mondta. - Rose eltávolodott a férfitól, a pultnak támaszkodott és várt.
- Hol a fenében van akkor? - Eric inkább magának beszélt, mint a lánynak.
- Soha nem csinált ilyet még. Felhívom, ha attól megnyugszol. - egyből tárcsázott is, sőt többször próbálkozott, azonban a telefon süket maradt. - Nem veszi fel.
- Szerinted nem próbáltam milliószor. - csattant fel Eric. - Órákat vártam rá... - Rose ellökte magát a putltól és a szobába rohant. Eric csak kíváncsian. A lány ide-odacikázott, míg végül elég rémült ábrázattal ért vissza a férfihez.
- Minden holmija itt van. Semmit sem vitt el, mindene megvan... - Rose remegő hangon beszélt. Eric idegesen vad telefonálásba kezdett, most már tényleg semmit sem értett.
- Will, nagyon figyelj! Nagyon fontosak a válaszaid. - Rose a körmeit rágta, míg a férfit hallgatta. - Jenna nincs sehol, nem találjuk sehol. Jenna tényleg nem ment be dolgozni?
- Ahogy korábban mondtam, Jenna nem jött be. Azóta pedig semmit sem tudok róla.
- Órák óta semmit sem tudunk róla... - Eric teljesen elképedt. - Hova a fenébe tűnt el?

Just the way you are 45. Részlet...


- Hagyd azt a rohadt telefont! – morgott a férfi sokadszorra, majd ingerülten tépett le a csíkot a ragasztószalagból. - Inkább segíts! – parancsolóan vetette oda, de bármennyire is indulatosnak tűnt, a célját mégsem érte el.
- Egy francot! Ennél jobb kínzást ki sem találhattam volna, és még engem is szórakoztat. – a nő ujjai kecses táncot lejtettek újra és újra a betűkön, míg válaszolt. Széles, ördögi vigyora a kegyetlen tréfának szólt. A nő végig magán érezte a morgó férfi tekintetét, így miután teljesen kikapcsolta a telefont és a zsebébe süllyesztette, a férfihez lépett és megjátszott vággyal forrón csókolta meg. – Ne aggódj, Jared! Csak a tied vagyok. - A csók vagy a férfi közelsége, sőt a szex különösebb érzést nem váltott ki a nőből. Teljes mértékben csak a maga elé állított cél lebegett a szeme előtt, ehhez pedig mindenre kész volt. Jelen helyzetben a férfire volt szüksége, őt pedig könnyedén tudta irányítani, mindössze a testét kellett használnia.