Just the way you are 47. Részlet... (2)

Sziasztok,

nagyon nem szeretném feleslegesen szaporítani a szót, de egy rövid helyzetjelentéssel tartozom nektek.
Kicsit kiegészíteném a  Chat-ben írtakat. "Technikai fennakadás miatt csúszik az új fejezet!" Mindez annyit jelent, hogy egy frankó kis vírus megtámadta a gépem és szép lassan, szinte észrevétlenül vágott oda. Mostanra sikerült megoldani ezt a problémát.
Megpróbálom a fejezetet mielőbb hozni!

Köszönöm Mindenki türelmét!

Puszi,
ZoÉ

UI.: addig is egy kis részlet kedvcsinálónak:

- Taylor! - éles pengeként hasított az őrs levegőjében az erélyes megszólítás. Azonnal megfagyott a levegő, s senki még csak mozdulni sem mert, volt aki mozdulat közben egyszerűen lefagyott. - Az irodámba azonnal!
- Kapitány. - sóhajtott fel a nyomozó, lelki szemei előtt pedig egy újabb fejmosás látszódott le. Lendületes léptekkel ért a kapitány irodájához, mivel nyitva volt az ajtó, kopogás nélkül belépett.
- Csukd be! - valamivel finomabban érkezett a parancs, Taylor csak bólintott és cselekedett.
- Gond van, Uram?
- Elegen van, hogy állandóan a nyakamra járnak. A drogügyeink sem váltanak ki ekkora érdeklődést, pedig olykor milliók forognak kockán. - csattant fel a kapitány hangjában nem kevés ellenszenvvel, amin Taylor egy jót derült. - Tájékoztasson az eltűnt lány ügyében!
- Két hét telt el az eltűnése óta. Kivonultunk a lány lakására, helyszínelők semmi szokatlant nem találtak. Kihallgattuk a lakótársát és a szomszédjait. Felvettük a kapcsolatot az egyetemmel is. Ezen a vonalon haladva nem találtunk semmi gyanúsat. - Taylor nyomozó higgadtan, már-már kimérten számolt be a nyomozásról, azonban elérkezett arra a pontra, ahol a legtöbb kérdés felmerült.
- Gyerünk, folytasd! Talán valami eszedbe jutott? - a kapitány nagyon jól ismerte ezt az elmélázó tekintetet, és ahogy eközben a fogaskerekek vadul zakatolnak.
- Eric Packer, a manhattani mogul.
- Taylor, ésszel! Egy nagyágyúval állunk szembe, már így is vékony jégen táncolunk.
- Kapitány, valami nem stimmel ezzel a pasassal! Érzem, és a tapasztalataim is azt súgják. Titkol valamit, hiába állítottam sarokba még csak a szeme se rebbent. Valami akkor sem kerek... - gondolkozott el ismét Taylor. Úgy gondolta, míg hivatalos keretek között próbálja Eric-et megszorongatni, addig semmivel sem fog előrébb jutni, más módszerre lenne szüksége.

- Mi a fenét forgatsz a fejedben? Akarom tudni?

Kedves Olvasóim!

Ezúton szeretnék mindenkinek Boldog Nyuszit és JÓ pihenést kívánni! :) :D 

Puszi,
ZoÉ

ui.: hamarosan érkezik a folytatás!
Ugye várjátok már?


Just the way you are 47. Részlet...



Eric gyanútlanul vette a kezébe a borítékot, gyors a mozdulattal tépte fel, de egy pillanattal később megállt a folyamatban. Felforrott a vérre, ahogy megpillantotta a borítékban lapuló képeket. Nem kellett még csak megerőltetnie magát, egyből felismerte a képen szereplő karcsú alakot.
- Eric, mi történt? – Will kíváncsian pillantott a barátja felé.
- Jenna… - válaszolt röviden, míg a képet újra végigpörgette. Egyértelműen Jenna volt, az egyik képen egy koszos matracon feküdt, mellette az aznapi újsággal. Egy másik képen is ugyanott feküdt, csakhogy szinte ájultan. Az utolsók voltak a legsokkolóbbak Eric számára, hiszen majdnem teljesen meztelen volt a lány. Ez volt az a pont, mikor valami elpattant a férfinél és vad tombolásba kezdett.
- Eric szedd össze magad!