Just the way you are 6.

  

A férfi elégedetten dőlt hátra a székében, s már most érezte az elméjében szétáradó izgalmat. – Crystal. – suttogta el a nevet magának Eric. Igéző és csábító volt egyben a különleges név, s valami titokzatosság lengte körbe. Ugyanakkor fülében visszhangoztak Roxan szavai. – Hamvas, fiatal. – önkénytelenül nyalta meg a száját, mivel ez a jellemzés olyan volt akár egy ízletes gyümölcs bemutatása. – Igen, ízletes. – mosolyodott el még jobban Eric, mivel nagyon is szórakoztatónak találta a saját megjegyzését. Miután kiszórakozta magát feltápászkodott a székéből, s az étkezőbe indult.

A férfi nem számított rá, mégis összefutott Elsey-vel, aki éppen kilépett a liftből. Eric önkénytelenül végigmérte, hiszen a maga nemében nagyon csinos volt a felesége, s mindig adott a megjelenésére. Most sem volt másképpen. Egy elegáns kosztümöt viselt, amelyet a mély dekoltázzsal és ékszerekkel tett fiatalosabbá. Szőke haja gyengéden omlott a vállaira, míg a szemeit erősen kihangsúlyozta. A nő szórakozottan telefonált, s még csak tudomást sem vett a férjéről. Eric-et persze egyre jobban zavarta, hogy a felesége ügyet sem vet rá, csakis kizárólag a holnap estéről magyarázott.

- Rendben, köszönöm. Még a megnyitó előtt ellenőrizzétek! – magyarázta Elsey lendületesen. Fülén a telefonnal lepakolta a táskáját, lerúgta a cipőit. Eric pedig mindezt végignézte. Az ajtófélfának támaszkodott, s élvezettel nézte végig, ahogy a következő pillanatban a nő lehajol.

- Mit szeretnél? – egyenesedett fel a nő, nagyot sóhajtott, de nem fordult a férfi felé.

- Vacsorázni. – felelte Eric, s bár bosszantotta a nő pimaszsága, valahol mégis izgatónak is találta. – Csatlakozol? – invitálta asztalhoz az asszonyt, mintha tényleg egy mintaférj lenne.

- Amint felfrissítettem magam és átöltöztem. – Elsey egy kicsit meglepődött Eric viselkedésén, ami már nem először fordult elő az elmúlt egy-két napban.

- Oh, mindig vevő vagyok a vetkőzésre... – húzta csibészes mosolyra a száját a férfi, s a szemeiben egyszeribe buja csillogás villant meg.

- Ízléstelen vagy! – szusszantotta Elsey mérgesen, közben az elmúlt napok alatt formálódó kép a férjéről darabjaira hullott szét.

- Miért lennék az? Inkább ínyenc, aki élvezettel adózik egy gyönyörű nő szépségéért... – Eric ellökte magát az ajtófélfától, a feleségéhez lépett. Csak néhány centi választotta el őket egymástól, egyikük sem tudta, mit fog lépni a másik. A férfi lassan emelte fel a kezét, óvatosan nyúlt a nő arcához. Lehelet finoman cirógatta meg az orcát, áttért az asszony nyakára, de nem állt meg. Az mutatóujját végigvezette a kecses nyakvonalon, aztán a mellkas felé terelte az útját úgy, hogy a mellekig eljusson. Elsey egyre inkább kapkodta a levegőt, és inkább hátat fordított Eric-nek. A férfi a felesége füléhez hajolt, s míg beszélt forró leheletével ostromolta őt. – Látod, egy pillanat alatt fel tudtalak izgatni...

- Vajon miért?! – forgatta meg Elsey a szemeit. – De ennél rosszabb nincs is, hiszen minden tettedből sugárzik a szexualitás, de egy halvány érzelmet sem tudsz beletenni... – a nő lassan fordult a férje felé. Felemelte a fejét, és a szemébe nézett, úgy fejezte be a mondanivalóját. – Neked mindez csak szex... – a nő szavait őszintén gondolta, mégis tartotta magát és sem a csalódottságát, sem a lemondását nem szőtte bele.

- Lehet... – Eric megvonta a vállát, majd az ajtó fele indult. – Siess, mert éhes vagyok! – vetette még vissza még mielőtt kilépett volna az ajtón.

Eric drámaian forgatta a szemét, mikor megérkezett a limuzin a jótékonysági estély helyszínéül szolgáló Metropoitan elé. Az autó lassan gördült a megfelelő helyre azért, hogy miután kinyílik az ajtó, a vendégek egyből a vörös szőnyegre léphessenek.

- Egyetlen estét kibírsz. – jelentette ki határozottan Elsey. – Alig különbözik ez az este a te üzleti rendezvényeidtől. – említette meg a nő, mivel ő pedig azokat nem szerette.

- Tévedsz, mert sok különbség van. Az első és legnagyobb, hogy ott remek üzleti lehetőségekhez juthatok, míg itt csak jó néhány keresetlen és kéretlen képhez... – Elsey közelebb csúszott a férfihez, s a füléhez hajolt.

- Bírd ki néhány óráig, s a mennyekig repítelek... – buján susogott a nő, mire Eric egyáltalán nem számított. De egyből jobb kedve kerekedett, mert már szinte maga előtt látta a meztelenné váló kecses testet, mely kedve szerint fog vonaglani magán.

Eric a kilincsért nyújt, de végül más nyitotta ki az ajtót. A férfi szállt ki elsőként a villogó vakuk kereszttüzében. Észvesztően szexis volt a kifejezetten rá szabott Dior öltönyben, s a változatosság kedvéért hagyományos csokornyakkendőt kötött. Mosolyt erőltetett az arcára, majd a kezét nyújtotta Elsey-nek. A nyakláncon, mint több száz apró szikra csillant meg a fényképezőgépek játéka. Tökéletes összhangban voltak, legalábbis az öltözéküket illetően. Elsey egy pánt nélküli és szorosan karcsú testéhez simuló éjfekete ruhát viselt. Eric karja a nő derekára fonódott, s úgy sétáltak végig a vörös szőnyegen. Egyetlen egyszer álltak meg, mert Elsey volt az egyik főszervező, s így neki kötelező volt.

- Igazán megborotválkozhattál volna. – suttogta egy könnyed mosoly keretében a férjének. A fotósok nem hallhatták, így úgy tűnt, mintha szerelmes semmiségeket suttognának egymásnak, mivel Eric egyből reagált.

- Te sürgettél, hogy készüljek már el.

- Mert az utolsó pillanatban értél haza... Ha előbb indultál volna le az irodából...

- A lényeg, hogy hazaértem és most pedig itt vagyok. – morogta Eric, mert nagyon elege volt. – Szükségem van egy italra.

- Bent megkapod. – aztán Elsey olyat tett, amit igazából önmaga sem értett. Egy csókra nyújtotta az ajakait, amit Eric természetesen elfogadott, nem is tehetett mást. Egy gyors és elég érzelemmentes csókot váltottak, míg ugyanez kívülről könnyed szerelmes csóknak hatott.

Az épületen belül aztán némileg apadt a rájuk irányuló figyelem, de teljesen mégsem engedhették el magukat. Újabb és újabb vendégek érkeztek, akik üdvözölni szerették volna Elsey-t, s gratulálni a csodás estélyért. Mivel a felső tízezer is jelen volt, ezért Eric is számos ismerősre bukkant a jelenlévők között. Így legalább talált beszélgető partnert, amivel elüthette az időt, hiszen hozzá hasonlóan a férjek többnyire csak kényszerből voltak jelen. Jó néhány kört tett a teremben, de még így sem telt el az este.

Az itala elfogyott, s a feleségét sem látta sehol. Azonban a következő pillanatban egyből kiszúrta a legfőbb vetélytársát a tömegben, s ettől még rosszabb kedve lett. Fintorogva fordított hátat, s a bárhoz sétált. Egy whiskyt kért, hogy elterelje a gondolatait. Az italát kortyolva azonban az üvegek mögött tükröződő felületen egy tüneményt vett észre. Egyből kíváncsiság bontakozott ki a lelkében, s poharát erősen tartva megfordult.

Eric egy karcsú női alakkal szembesült, melyet egy csillogó ruhába csomagoltak. Egyből felkeltette az érdeklődését, ki lehet ez a nő. Korábban még nem látta, így egészen biztos volt, hogy nem tartozik a manhattani elithez. – Csak nem egy európai előkelőség. – találgatott Eric, mert nem bírt elszakadni a nőtől. Kecsesen sétált a vendégek között, Eric legnagyobb örömére a bárpult fele. Bájos mosoly végig ott bujkált a vonásaiba, sőt valami pajkosság, ami láttán a férfiban buja vágyak lobbantak lángra. Hirtelen nem érzett más, minthogy meg kell ezt a nőt szereznie. - Kell neki. – egy pillanattal később a nő már Eric mellé ért, s a pult mögött álló férfinak válaszolt. Eric várt egy pillanatot időt adva a nőnek, s addig belekortyolt az italába.

- Két pezsgőt kérnénk... – sóhajtotta a nő és lopva Eric-re pillantott, amit a férfi észrevett.

- Végre megtaláltalak. – Eric-et váratlanul érte a másik hang, mert felismerte.

- Kértem még egy italt, míg te elintézted az adományt. – a nő szólalt meg először, majd átnyújtotta az egyik poharat. Lágy csilingeléssel értek össze a poharak, majd belekortyoltak mindketten az édes nedűbe.

- Micsoda véletlen, Chad! – vetette oda Eric a párocskának. – Mikor is találkoztunk utoljára?

- Eric. – sziszegte a foga között Chad. – Pedig eddig olyan jól szórakoztam, de úgy tűnik, ide mindenkit beengednek... – hadakozott a két férfi, míg a nő csak csendben meghúzta magát. Eric természetesen leplezte a csodálatát, amelyet az ismeretlen nő váltott ki belőle.

- Talán csak ezért sikerült neked is belógnod. – húzta fel magát Eric. Mint két kiskakas úgy mered egymásra a két férfi, azonban azzal tisztában voltak, ez nem a megfelelő hely és időpont a csatározásra.

- Ez még nem lejátszott meccs! Viszont nincs kedvem rád fecsérelni az időm, ha helyette egy ilyen csodás nővel is lehetnék... – Chad átkarolta a nő derekát, szorosan magához húzta és csak azért is csókot lehelt az arcára. A pezsgős poharak a pult szélére kerültek, aztán a pár lassan elindult a kijárat felé. Ahogy végighaladtak a vendégek között számos kíváncsi és érdeklődő pillantást kaptak. Ők azonban ezzel mit sem törődtek. Eric mindezt végignézte, s a keze ökölbe szorult.

- Majd máskor, egy alkalmasabb helyen és időben folytatjuk... – morogta Eric és felhajtotta az italát. – Megszerzem azt a nőt! Meg kell kapnom! – a férfit kis híján szét feszítette a vadászösztön, hiszen megvolt a legújabb prédája. Egy igazi trófea, mivel a nő megszerzésével egyúttal Chad-nek is keresztbe tehet. Ettől a ténytől pedig még izgalmasabb lesz a játék. Vigyorodott el Eric.

- Mégsem olyan szörnyű az estély, ha ilyen jó kedved van? – meglepetéssel ért fel Elsey kérdése, amire csak megvonta a vállát.

***

Egyre jobban remegett a gyomrom, ahogy közeledtünk a lakosztályhoz. – Reggel, sőt délelőtt is csak annyi bajom volt, hogy Rose az állítólagos pasimról faggat. Erre most meg egy tök idegen pasi ágyába készülök. – szomorúan gondoltam a nap elejére, de már nem volt menekvés. Könnyelműen vágtam bele ebbe az egészbe, s talán rendesen még végig sem gondoltam, mit kell megtennem majd. – Könnyelmű voltam. – róttam meg magam, mivel egyedül csakis a pénzt tartottam szem előtt. Minden lépéssel növekedett bennem a feszültség ahelyett, hogy ellazultam volna. Szinte biztos voltam benne, hogy amint becsukódik mögöttünk az ajtó rám fog mászni. - Talán mindez csak színjáték volt. – nyeltem egy nagyot, mert nem akartam, hogy ez igaz legyen.

Ettől függetlenül elég sok minden volt, amit nem értettem. Itt volt Ő, egy kifejezetten jóképű, intelligens férfi, aki mellesleg még vagyonos is, de egy normális párkapcsolata nincs. Beéri alkalmi légyottokkal vagy érzelem mentes szexszel teljesen ismeretlen nőkkel. Talán még az állításom második felét csak-csak fel tudtam volna fogni. – Pasi, akit inkább az ösztönei és a szükségletei hajtanak. Az igényeinek kielégítését pedig egyszerűbb teljesen ismeretlen partnerekkel lebonyolítani, hiszen akkor nincsenek kérdések, nincsenek félreértések. A lány jön, elvégzi a dolgát és elteszi a fizetségét, majd távozik. A pasi kielégül, s folytatja a dolgait, mintha mi sem történt volna. – egyre kevésbé tetszett az általam lefestett kép, főleg úgy, hogy most én voltam az a lány. Másrészt pedig érdekesnek találtam, hogy semmiféle sürgetést és sietséget nem éreztem. Kényelmes tempóban sétáltunk végig a lifttől a folyosón keresztül, míg végül tényleg megérkeztünk a megfelelő ajtóhoz. Pár pillanat volt, míg kinyitotta az ajtót, s a lakosztályba lépve mintha egy másik világ fogadott volna.

Lágy félhomályba ringatta magát a lakosztály. Újra a derekamon éreztem meg az erős férfikezet, de most sokkal gyengédebben bánt velem. Most pusztán navigált, míg beljebb értünk a nappaliba. A szoba közepén egy megterített asztal várt bennünket. Mindennel, ami csak szükséges és elengedhetetlen kelléke egy vacsorának. Gyertyák égtek az asztalon és a kandalló peremén is, de tényleg csak a hangulat miatt. Míg a pezsgős vödörben pedig ott várakozott a finom nedű.

- Gyönyörű. – sóhajtottam, miközben teljesen megfeledkeztem magamról. Kicsit el is szégyelltem magam, de ilyen rendkívüli fogadtatásban még nem volt részem.

- Nem, gyönyörű az te vagy! – bókolt nekem, amitől még inkább zavarban éreztem magam. – Crystal. – ízlelgette a nevem, kimondta újra és újra. Közben az asztalhoz sétált, s pezsgőt bontott. Szótlanul és egyhelyben állva vártam, most vajon mi lesz. – Tetszik, de ha jól sejtem ez valami művésznév. – teletöltötte a poharakat, és az egyiket nekem nyújtotta. – Az én nevem Chad. Chad Lucas Scott. Most, hogy elárultam a nevem, te is megtehetnéd... – elbűvölő szempár rám szegeződött. Egyszeribe elfogyott a levegőm, a torkom pedig kiszáradt. Késztetést éreztem, hogy eláruljam a nevem, még akkor is, ha ez szabályokba ütközik.

- Jenna. Jenna Elinor Perry. – óvatosan kezemért nyúlt.

- Nagyon örvendek. – finoman kezet rázott, és elégedetten elmosolyodott. Olyan őszinte, szívből jövő gesztusnak tűnt, hogy képtelenség ilyesmit megjátszani. – Akkor igyunk ránk!

Csilingelve koccantak össze a poharak, s most először éreztem magamban a megnyugvást. Fenséges íze volt a pezsgőnek, az édes buborékok szinte felrobbantak a számban. Pont emiatt is lassan kortyoltam, hogy kiélvezzem az finomságát, másrészt ellenkező esetben biztosan a fejembe szállt volna az alkoholtartalma.

- Nem tudom, mit mondtak neked... De szerintem jobb lenne az elején tisztázni a dolgokat. – szólalt meg Chad, amint kiürítette a poharát. – Előtte helyezd magad kényelembe! Amit tetszik, ha gondolod, rúgd le a cipőd vagy, ahogy neked kényelmes... – vonta meg a vállát a férfi.

- Nem, köszönöm. Ez így jó, vagyis csak leülök... – böktem a kanapé felé. Elmosolyodott, majd még egyet hátrált is, hogy odaengedjen. A fejemben pedig számtalan rémkép jelent meg, hogy mi akart tenni velem. Elhelyezkedtem a kanapé végén, s feszülten vártam. Chad ledobta a zakóját és kigombolta az inge felső gombjait. Majd a hozzám közelebbi fotelba dobta le magát.

- Nem a szex miatt vagy itt. – szólalt meg minden előzmény nélkül. Hirtelen rákaptam a fejem, mert nem akartam hinni a fülemnek.

- Hanem? – akaratlanul bukott ki belőlem a kérdés. – Nem szex miatt. – visszhangzott a fejemben, azonban mégsem tudtam megnyugodni.

- Kíváncsiságból. – kacsintott rám Chad. A szavai vidámságtól csengtek, szórakoztatta, hogy húzhatja az agyam. Azonban a szemeiben újra felfedeztem azt a fajta szomorúságot, ami már az első este magával ragadott.

- Ezt nem értem. – hunytam le a szemem, mert egyre furcsább érzések kerítetek a hatalmukba. Ahogy az igéző szempárt figyeltem, úgy forrósodott fel a bőröm. A vérem is pezsegni kezdett.

- Mikor találkoztunk a bárban, nem hittem el, hogy te tényleg ilyen vagy. Egyáltalán nem illettél bele abba a képbe és a lányok közé. Megkedveltelek ilyen rövid idő alatt és pont jókor ismertelek meg. Úgy sem lett volna más társaságom... – vonta meg a vállát a férfi, és inkább belekortyolt az italába.

- Ezért hívtál házhoz? – a kezemben lévő poharammal játszottam, mert egyszerűen nem tudtam Chad-re nézni, mert akkor még jobban elbűvölt volna. Soha életemben nem volt még velem ilyen. Egyetlen egy pasi sem volt még ilyen hatással rám.

- Ezt te nem értheted. Soha senkiben nem tudok megbízni. Bárki, bármikor kihasználhat. Csak mert sikeres vagyok az ületi életben. – morogta Chad, egyből borúsabb lett a hangulata. – Borzasztó így élni.

- Akkor élj másképp! – hirtelen olyan egyszerűnek tűnt tanácsod adni, ami egy pillanattal később meg is bántam, hogy túl hamar járt a szám.

- Könnyű azt mondani! – vetett oda Chad nekem, mintha belelátott volna a fejembe. Felpattant a helyéről, útközben letette a dohányzóasztalra a poharát. Közelebb lépett hozzám, mégpedig a combjaim mellett támaszkodott meg a kanapén és mélyen a szemembe nézetett. – Akkor te miért éppen ezt csinálod? Miért nem mást?

- Csináltam és csinálok mást is, de valamiből meg is kell élni. – összeakadó nyelvvel válaszoltam, mert rabul ejtett a szomorú szemeivel. S mivel nem szólalt meg, ezért folytattam. – A gimi óta pincérnő voltam. Csakhogy az egyetem már nem olyan, mint a gimi. Jóval több pénz kell hozzá. A tandíj, a könyvek vagy csak úgy a megélhetés... Vállalati és gazdasági jogot tanulok és még egy évem van hátra. Utána viszont szeretnék bejutni az NYU Law School-ba, de ott még magasabb a tandíj… Az ösztöndíj elnyerésére pedig csekély az esélyem.

- Nem gondoltam volna rólad. – egyenesedett fel Chad, közben pedig végigmért. – Pont vállalti és gazdasági jog. Hát nem egy egyszerű terület!

- Tudom, de ennek van jövője...

- Igazad van, de most gyere! Vacsorázzunk! – a kezét nyújtotta és felhúzott a kanapéról. Az asztalig kísért, s mint egy igazi úriember segített leülni. Majd újra tele töltötte a poharamat is.

Egyre felszabadultabb lettem Chad közelében. Rá kellett jönnöm, hogy tényleg igazat mondott. Nem egy könnyű kaland miatt hívott magához. Sokkal nagyobb szüksége volt társaságra. Ahogy a vacsora alatt beszélgettünk kiderült, hogy az egyik legnagyobb vetélytársa elvitt előre egy nagy üzletet, mely kissé megingatta a jelenlegi pozícióját az üzleti világban. Szinte csüngtem Chad szavain, hiszen ami neki a mindennapi munkát jelentette, az nekem pedig a tananyagot. Hihetetlen volt, hogy míg ő megélte az egyes tárgyalásokat, addig én ezeket csak a tankönyvekből ismerhettem meg.

- Jenna, gondolkodtam. – a vacsora után a kanapéra telepedtünk. Ott beszélgettünk tovább, míg egy finom bort kortyoltunk el. - Mi a programod holnap estére?

- Semmi, vagyis nem tudok róla, hogy lenne bármi is.

- Lenne kedved elkísérni egy estélyre?

- Én? Miért pont én?

- Mert kedvellek és büszkén sétálnék végig a vörös szőnyegen, ha te lennél az oldalamon. – szemtelenül hízelgett nekem, mire csak legyintettem.

- Még egy normális ruhám sincs... – vallottam be.

- Könnyen szerzünk azt is!

- És mégis hogyan kísérlek el? Mármint érted?

- Szingli vagyok, szóval akár jöhetnél, mint a „barátnőm” vagy tudom is én.

- Nem azért kérdeztem.

- Tudom, de nyugi Roxan-nal ezt elrendezem. és azt sem kell megtudnia, hogy éjszaka sem történt semmi.

Csakhogy történt valami. Fenséges csókokat váltottunk. Chad rávett, hogy a szállodába éjszakázzak, de a csókokon kívül más nem volt. – De még milyen csókok voltak! – sóhajtoztam még hazafele menet és még otthon is. Szerencsére nem volt elődadásom, így nem kellett bemennem az egyetemre sem. Rendrakással és takarítással ütöttem el az időt, muszáj volt valamit csinálnom, mert folyamatosan Chad járt a fejemben. Megkedveltem, de ettől függetlenül nem tudtam eldönteni, hogyan viszonyuljak ehhez a kapcsolathoz.

Mindezek tetejében még a gyakornoki jelentkezésemről is megkaptam a levelet. Legszívesebben örömujjongásba kezdtem volna hangos kiabálással, azonban csak annyira futotta tőlem, hogy a levelet szorosan magamhoz ölelve vigyorogtam, mint egy vadalma.

„Ms. Perry,

örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a gyakornoki pozícióba.

Kérjük, hogy pontosan jelenjen meg az alábbi helyen és időpontban!”

Miután felírtam magamnak a helyet és időpontot jól látható helyre, akkor fordítottam nagyobb figyelmet az óriási dobozra. Voltak rá tippjeim, mi lehet benne, és ezért is olyan mohón kaptam utána. Egyszerűen elámultam, mikor kibontottam. Egy méreg drága ruhát, cipőt és kiegészítőket találtam Chad kedves szavaival. Könnyekig meghatódtam, s úgy éreztem, meg sem érdemlem ezeket. Megbűvölve fogtam magam elé a hosszú ruhát, s nem győztem betelni vele. – Ez nem is én vagyok! – suttogtam a tükörképemhez.

Valamivel később Roxan is telefonált, hogy megdicsérjen. Elégedetten csengtek a szavai, hogy Chad újabb estét kíván velem tölteni. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan estélyre kell elkísérnem, ahol a manhattani elit is jelen van. S még mielőtt Roxan letette volna adott egy új megbízást is. – Vele is ilyen ügyes legyél! Ha elégedett lesz, akkor számíts rá, mint állandó partnerre! – utalt Roxan titokzatosan a férfire. Úgy gondoltam, hogy ezzel ráérek később foglalkozni.

Chad pontosan érkezett meg, szerencsére addigra már teljes harci díszben voltam. Elégedetten nézett végig rajtam és olyan mosolyt villantott felém, hogy a térdeim megremegtek. Nem teketóriázott, amint meglátott magához húzott és megcsókolt. Pokolian jól csókolt, s ettől csak még jobban esett a csókja.

Tökéletes úriember volt ismételten. Segített be-, illetve kiszállni a kocsiba. A derekamnál ölelve vezetett végig a vörös szőnyegen. A vakuk villogtak, s szinte mindenki, kivétel nélkül megbámult bennünket. Chad-et egy cseppet sem zavarta, sőt úgy tűnt, mintha még büszkébben vigyorogna a kíváncsiskodó pillantások miatt. Újabb és újabb vendégek csatlakoztak hozzánk, s beszédbe elegyedtek Chad-del. Csendben húztam meg magam a kísérőm mellett. De nem bántam, mert amúgy sem mindennap juthatok el egy ilyen rendezvényre.

Mivel kiürült a poharunk, s Chad annyira beszélgetésben volt, úgy gondoltam, hogy önállóan szerzek még egy pohár pezsgőt. Közben pedig felfedezem a terepet. El is jutottam a bárpultig, ahol is egy hideg és unott képű férfit találtam. Elegáns külsője nagyon megnyerő volt, csakhogy az ábrázata olyan volt, mintha citromba harapott volna. A szemei meg mint két jégdarab, olyan hidegek és kéklőek voltak. Aztán egyik pillanatról a másikra felgyorsultak az események. Chad és az a férfi szócsatát vívott. Míg én csak a férfi szemeire tudtam gondolni. Chad ölelő karjai térítettek magamhoz, s szorosan magához húzva vezetett a kijárat felé....

***