Sziasztok,
ezúttal nem egy fejezettel érkeztem, és nem féljetek ne is egy amolyan komiért könyörgéssel. Egyszerűen csak le kell írnom a gondolataim, mert úgy érzem, hogy fel tudnék robbanni. Sőt ha nem lenne fizikai akadálya akkor már meg is tettem volna. Előre bocsátom, hogy fogalmam sincs, hogy a zagyválásomnak lesz-e eleje és/vagy vége.
Az alaptézis, ami ezt az egész folyamatot az elindította nálam, mármint, hogy billentyűzetet ragadjak, abból adódik. NE ÉRTEM AZ EMBEREKET. Ráadásul ez így nem is teljesen igaz, mert nem csak az embereket, a saját barátaimat nem értem. Egyszerűen nem tudok kiigazodni a sorok között pedig minden egyes idegszálam azért kiált, hogy végre megértsem, felfogjam a dolgokat. Vagy legalábbis azt, miért alakultak így a dolgok.
Nevek nélkül, homályos utalásokkal csak a lényeg röviden: mindig úgy éreztem, és úgy gondoltam, hogy a család mellett a barátok töltik be a fontos szerepet az életemben. Ennek megfelelően mindig nyitottan, készségesen és segítőkészen álltam mindenkihez, aki problémával fordult felém. Volt szó arról, hogy csak egy barát kellett, aki meghallgat, ott voltam. Barát, aki tartja az emberben a lelket, ott voltam. Barát, aki ügyes-bajos gondjához tanácsot kér, ott voltam. És ilyen helyzetekben az ember azt gondolná, hogy ez oda vissza működik. Azért hogy feltétel nélkül ad és ad az ember, azért cserében egy kis megértést, olyan esetben egy kis támogatást vagy egy tanácsot kér.
Azonban a mai nap komolyan mondom egy igazi pofáncsapással ért fel. Egy számomra kedves jóbaráttal történt a beszélgetés, amely tulajdonképpen tanács és segítségkérést is tartalmazott. Igen ám, de mit teszel olyankor, ha látod/hallod/gondolod, hogy a másik hülyeségre készül, hülyeséget akar csinálni??? Nos, én úgy gondolom, mindamellett hogy elmondom a véleményem, és igyekszem felhívni a figyelmét, hogy hülyeségre készül. Cáfoljatok meg, ha nem így van.
Tudom, mondták már nekem, hogy naiv vagyok. DE úgy érzem, hogy barátok esetén igen is ez a teendő. Tény, hogy nem kell megfogadni a tanácsot, és ha meg lehet valósítani a hülyeséget.
Azonban egy cseppet sem érdemli meg az ember a barátjától, az olyasfajta megnyilvánulást hogy végül egy nem éppen kedves mondat után rávágják a telefont.
Talán csak túl érzékeny vagyok, talán tényleg csak túl naiv. Lehet, de nem vagyunk egyformák. másképpen látjuk a világot. és mindenki a saját tetteiért felelős. Talán a környezetünkre fel vagyunk készülve, hogy bizony kemény harcok folynak az életben, de jobb esetben a barátoktól ilyesmit nem várnál. Főleg, ha tényleg a segítő szándék vezérel.
Köszönöm az életnek, mert egy újabb tapasztalattal lettem gazdagabb. Csak ilyenkor azért mégis megállok egy pillanatra. Hoppá ha a baráttól ezt kapod, akkor egyáltalán mit várhatsz egy esetleges rosszakarótól v. ne adj isten egy ellenségtől??? És akkor kire számíthatsz a későbbiekben?
Hát, jelen pillanatban rohadtul kiábrándultan látom a világot... Ezzel csak én vagyok így? Ti hogy látjátok???
-
2013. - Nem gondolj erre! – szorította meg Flor Vicky kezét. – Ne emésztd magad! – próbált valamiféle biztató hangot megütni. Florenc... -
Üdvözlök minden erre járó lelket! 😅😅😅😅😅 Azt hiszem, ezt mindenkinek látnia kell! Hálás köszönet a Netflix-nek, hogy megment egy remek...
Szia ZoÉ!
VálaszTörlésLeszögezném, hogy bármilyen morbidnak is hangzik, nincs barátom. Ha anyut nem számítom bele. Igazából, talán ez az egyik ok, amiért úgy érzem, hogy nem fér bele barát az életemben. Hiába próbálnál jót tenni, tanácsot adni, ott bukik a mutatvány, mikor kinyitod a szád. Ő is tudja, mi a helyes, mégis, ha nem ő mondja ki, akkor legalább rád foghatja, támadhat vele, ellened fordíthatja a szavaid és megbánthat. Hallottam már ezt a mondást, hogy a pszichológus olyan ember, aki kölcsönkéri az órád és megmutatja rajta mennyi az idő. Nyilván nem vagyok pszichológus, de a probléma ott kezdődik, mikor az illetőt nem érdekli, "mennyi az idő". Olyankor jön, a "te mit okoskodsz", stb.
Nekem konkrétan elegem lett abból, hogy bárkit is pátyolgassak ilyen szinten. Mindenkivel kijövök, jó kapcsolatot ápolok, de nem mélyítek kapcsolatot. Ez csupán az én véleményem, nem azt mondom, hogy nem kellenek barátok, de úgy érzem, ez a kötelék mára már igen csak alább vett a jelentéséből. És, ha egy kedves barátodnak nevezett ember beléd rúg, csalódást okoz, akkor elgondolkodtató, hogy vajon tényleg kedves-e?
Na, végülis, biztos, jópáran nem értenek egyet velem, de még egyszer kihangsúlyoznám, ez az én véleményem. Áldom a sorsot, hogy a kapcsolatom mindig is kielégítő volt anyukámmal. Ő az egyetlen igaz barátom, aki mindig meghallgat, nem szúr hátba és mindenféle hátsó szándék nélkül ad tanácsot.
Mindenesetre, tanulópénznek jó ez az eset. És, csak annyit tudok mondani, ne higgy el mindent...
Puszi:
Laura
Szia Laura!
TörlésKöszönöm, hogy leírtad a véleményed! Tényleg.
Részben egyet is tudok veled érteni. Anyukám nekem is fontos. Csak így a kor előrehaladtával, mikor felnövünk és a saját életet kezdünk, akkor az ember igényli, hogy több ember vegye körül. igen is igényli a baráti kör meglétét. mert bármennyire is jól jövök ki a szüleimmel, anyukámmal kifejezetten. azért egyes dolgokat teljesen másként látunk, ugyanakkor persze mind a mai napig számíthatok arra, hogy meghallgat és tanácsot ad. DE valóban ilyen "barátokra" nem lehet számítani.
pontosan ez kiváló lecke volt!
Puszi,
ZoÉ
Nekem a nővérem az aki a Laurának az "anyukája" :)
VálaszTörlésNekem sem volt sosem barátnőm , valószínű éppen ezért is, persze van olyan akivel kölcsönösen meghallgatjuk egymást ,aztán ennyi . Mindig voltak és lesznek az életben olyan közeli emberek akik miatt "idegeskedhetsz" , minek még egy barátnő miatt is :D Sajnos én is eléggé naiv vagyok ,de igyekszem változtatni ezen , mint ahogy azon is is , hogy kevesebbet agyalok és idegeskedek dolgokon...... jó úton haladok :)
Amúgy Zoé hagyd a francba ,bármennyire "fáj" , fog ő még sírni utánad, ha jó barátnak tartott , ha nem ,akkor meg ennyit érdemelt.....
Fel a fejjel!!!!
puszi
Ancsa
Szia Ancsa!
TörlésKöszönöm a szavaid! Igen, nekem is erre az útra kellene lépnem, hogy kevesebbet agyaljak és könnyebben túl tudjak lépni a dolgokon. Tudom, tudom, de sajnos mégsem mindig megy. Sajnos nem olyan a természetem, hogy könnyedén kivitelezni tudjam. Hajlamos vagyok arra, hogy emésszem magam, akár kell, akár nem.
De ez most nagyon elgondolkodtatott, szóval ma még hagyom egy kicsit hogy fájjon, de holnap már megerősítem magam lélekben és nem fogok törődni ezzel a dologgal. És igen, tovább kell lépnem. szomorú, de úgy tűnik, ez van.
Nagyon köszönöm!
Puszi,
ZoÉ
Szia!
VálaszTörlésGimiben négyen voltunk elválaszthatatlan barátnők. Majd harmadikban kiderült, hogy az egyik lány végig hazudott, amiben csak tudott. Főleg a családjáról. Meg úgy általában az életéről. Mi kis naivak pedig elhittük, elég sokáig. Aztán történt valami, ami véletlenül gyanús lett, és kis nyomozás után kiderítettünk néhány dolgot. Nagy törés volt az nekünk, hiszen mi megbíztunk benne, őszinték voltunk vele és nagyon nem értettük, ő miért nem. Aztán lenyugodtak a kedélyek és maradtunk hárman. Azóta eltelt kb. 15 év, és mi még mindig megvagyunk egymásnak. Nálunk működik ez a legjobb barátnő dolog.
Egyébként néha nem is az a leglojálisabb, a legjóindulatúbb veled, akire esetleg gondolsz. Ha valakinek csak arra vagy jó, hogy kihúzd a csávából, viszont pedig nem működik, szerintem nyugodtan leépítheted ezt a kapcsolatot. Mert adni jó, de egy idő után, ha nem kapsz érte cserébe semmit, azt inkább kihasználásnak mondanám. Az ember változik, lehetnek még új barátaid, csak szerintem akkor sem szabad egy negatív momentum miatt elzárkózni más elől. Nyitottnak kell lenni, de jól meg kell nézni, kit fogadsz a bizalmadba. Nah, ezt jól megmondtam. :)
Remélem kicsit jobb a kedved, egyél egy kis csokit, az nekem segíteni szokott. :)
És nyugodtan írd le máskor is a gondolataidat, ha ez legalább egy kicsit lenyugtat, hogy kiírhattad magadból, már megérte. :D
Puszi, Porcica
Szia Porcica!
TörlésKöszönöm a soraid. Jól estek, már ha lehet ilyet mondani. Úgy tűnik, és a történtek fényében meg még inkább igazolt, hogy tényleg arra voltam jó, hogyha kellett valami, ha kellett valaki, akkor legyen valaki. Igazad van a kihasználással kapcsolatban, mert ez a tipikus példája annak.
Hidd el megfogadom a tanácsod, és már most sok más, jóval értékesebb emberrel hozott össze az élet! Másrészt pedig hamarosan jön egy újabb gondolat köteg tőlem!
Puszi,
ZoÉ
Szia ZoÉ!
VálaszTörlésEz sajnos minden barátságnak gondolt kapcsolatban elő szokott fordulni. Amikor így jártam, nem értettem, hogy miért??? Miért kell így viselkednie? Nem jelentett neki semmit a barátságunk? Nem számít az elmúlt idő és hogy ő mindig számíthatott rám? Többször is sikerült ugyanebbe a pocsolyába belelépnem.
Így felnőtt fejjel rájöttem, hogy nem várhatom el a másiktól, hogy elfogadja a véleményem, hogy bár ő is tudja, hogy hülyeség, ne engem vádoljon, hogy miattam alakult rosszul a dolog. Ilyenkor sajnos nem lehet mit tenni, el kell engedni a másikat.
Úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy mindenki olyan ütemben tud "felnőni" hozzánk és a barátságunkhoz, ahogy azt mi elvárnánk. Nekem most már nincs az a kifejezetten legjobb barátnőm, bár ha rá akarnám ezt a szerepet osztani valakire, akkor az az anyukám és a húgom nyerné. De vannak barátnők, akikkel el lehet menni ide-oda, beszélgetni, de már én sem várom el tőlük, hogy úgy lássák és gondolják a dolgokat, ahogy én vagy elfogadják a véleményem. De köztünk ebből nincs is gond. Így alakítottuk ki a barátságunkat, meghallgatjuk a másik véleményét és ha nem akarom nem fogadom meg alapon működünk, de nincs belőle sértődés. Én jelenleg úgy érzem jó ez így, mindenki megkapja azt, amire szüksége van és tudjuk, ha kell számíthatunk egymásra.
Van egy dal, ami sokszor eszembe jut az a címe, hogy Barátság mélyről. Van egy mondat benne: "Furcsa ma már, hogy ember az embert megszereti igazán, olyan feltétlenül és baj ha éri, nem múlik el minden egyszerre nyomtalanul, így bízni majd megtanul..." és ebben nagyon igaza van. Mindig mikor úgy gondoltam, hogy ez így nem jó (értve bármire) és nagyon magam alatt voltam, akkor rájöttem, hogy de lesz ez máshogy és ha nem úgy állok hozzá, akkor nem is várhatok semmit.
Lehet, hogy most nem érted és rossz a helyzet, de mindig lesz melletted olyan barát, akire igazán számíthatsz. Lehet, hogy fog még ebből a szempontból más is csalódást okozni Neked, vagy a másik gondolja majd úgy, hogy te okoztál csalódást neki. Furcsák tudnak lenni az emberek és sokszor bele sem gondolnak, hogy mennyire meg tudják bántani a másikat.
Fel a fejjel és ne onnan nézd, hogy ki lehet még, aki bántani fog, csalódást okoz vagy mit várhatsz mástól. Szerintem úgy a jó, ha a saját értékítéleted szerint ápolod a barátságaidat, s ha mások erre nem tartanak igényt, akkor nem is voltak érdemesek rá. Mint ahogy minden kapcsolat ez sem egy emberen múlik, s amit te adsz, azt vissza is fogod kapni.
Puszi,
emi
Szia Emi!
TörlésKöszönöm, hogy mindezt leírtad. Igazad van, nem vagyunk egyformák, más és más személyiséggel rendelkezünk. Emiatt nincs már az a képzetem, hogy egyformán lássuk a dolgokat. Mert ilyen úgy sincs.
Valóban az a legjobb megoldás, ha mindenki elmondja az érevit vagy ellenérveit, és végül mindenki maga dönt, hogy jobbra vagy balra megy, vagy ilyesmi. Nem szabadna, hogy valaki amiatt sértődjön meg, mert másként látod a világot.
A barátságban az sem utolsó dolog, hogy akiről azt hisszük, hogy barátok, azok ismernek. Úgy értem, hogy ismerik az értékrended, és az erkölcsi normáid.
Sosem szabad a csalódást, és a negatív élményt előtérbe helyezni. Sőt önmagad sem szabad meghazudtolni.
Be kell látni, hogy a barátságok jönnek-mennek, de tényleg az értékes emberek, értékes barátok úgy is megmaradnak. Mindig.
Puszi,
ZoÉ