Just the way you are 9.

- Francos álom! – dohogtam magamban, ahogy az óriási épület bejárata fele tartottam. „Packer Corparation” hirdette egy hatalmas aranyszínű tábla, a méltóságteljes fekete betűk felsorakoztak egymás mellett. Ahogy vettem rá egy pillantást, újra Eric jutott az eszembe. Szinte éreztem a karajit körém fonódni. Az egész csak a képzeletem játéka volt, és hiába próbáltam meg mindent egyszerűen nem bírtam sehogy sem kiverni a fejemből az álomfoszlányokat. Bárhogy próbáltam elaludni, egyszerűen képtelen voltam rá. Határozottan idegessé váltam, ahogy a tehetetlenség egyre jobban az uralma alá von. Valamikor hajnalban sikerült elbólintanom. Csakhogy egy esetleg két óránál többet nem igazán aludtam.

Így reggel, mikor megszólalt az ébresztőm, kifejezetten rossz passzban talált. Határozottan ingerült hangulatban voltam az álmatlan éjszakának köszönhetően. S már előre tudtam, hogy egy roppant nehéz napnak nézek elébe. Mindamellett, hogy a mai az első munkanapom, a bajt még tetézte az esti programom. Az új, eddig ismeretlenségbe burkolózott partner sem igazán hozott lázba. Valahogy tartottam ettől a találkozástól, hiszen végül Chad-ben is csalódtam. Az elmúlt napok alatt rájöttem, hogy egyáltalán nem hiányzik nekem, sőt még jól is jött ez a távolság. Egy elfojtott sóhajjal léptem be a zsúfolt liftbe. Egyedül az vigasztalt, hogy a többiek is hasonlóan savanyú ábrázattal néztek vissza rám. Cikázó gondolatokkal érkeztem meg a megfelelő emeletre. Azt sem tudtam hirtelen, mihez kezdjek, vagyis kihez menjek. – William-hez! – döntöttem el.

- Oh, elnézést! – sétált el mellettem egy vidámabb nő. Talán egyedül volt a jókedvével. – Mr. Messer irodáját keresem. – A nő, akiben Eric titkárnőjét ismertem fel. Ugyan próbálta leplezni, de felfedeztem a megvetését. Aztán egy pillanat alatt később egy teljes mértékben megjátszott mosoly jelent meg az arcán.

- Jó reggelt, hölgyeim! – nyert értelmet a titkárnő hirtelen változó kedélyállapota. Eric állt egy karnyújtásnyira tőlünk. Szürke öltönyt, fehér inget és fekete nyakkendőt viselt hozzá.

- Jó reggelt! – fordultam a férfi felé.

- Ash, küld be William-et az irodámba! Ms. Perry kövessen! – könnyedén osztogatta a parancsokat. A hangja, a jelenléte ellentmondást nem tűrően csengett. Határozott lépteit alig tudtam követni, legfőképpen magas sarkúban. Becsukódott magam mögött az ajtó. Feszélyezett, mert az agyam eldugott szegleteiből ez jelent meg. – Első körben van néhány szerződés tervezet, melyet át kell néznie. Meg kell felelnünk a hazai, illetve a nemzetközi szabályozásnak.

- Eric, gyorsan mond, mert éppen a Hartman ügyön dolgozom. Ráadásul még az olaszok is háborognak. Különösen nagy figyelmet fordít a versenyszabályozó hatóság az olyan szerződésekre, melyek szerint korlátozzák vagy ellenőrzik a termelést, a forgalmazást, a műszaki fejlesztést vagy befektetést; illetőleg felosztják a piacokat vagy a beszerzési forrásokat.

- William értékelem a szakmai hozzáértésed, de a fenébe is beszélj nekem értelmesen!

- A gazdasági verseny joga az Európai Unióban eltérést mutat. – szólaltam meg határozottan. A két férfi meglepetten nézett rám. Éreztem, ahogy a pír az arcomra szökik, de végre el tudtam terelni a gondolataim más irányba. Határozottan léptem egyet előre és bátran folytattam. – Ha jól sejtem, akkor William az Európai Közösség Alapító Szerződés, ismertebb nevén a Római Szerződés, 1957, 81. cikkelyére utalt. – futtattam végig a gondolatot, azonban javítanom kellett saját magam. - Vagyis azóta már történt egy nagyszabású módosítás, így a 2007-es Lisszaboni Szerződés 101.cikkelyben kapott helyet a szabályozás.

- Rátérne végre a lényegre? – csattant fel türelmetlenül Eric, viszont William elismerően bólogatott.

- Természetesen. Szóval a szerződés szerint: „A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalatok közötti megállapodás, vállalati társulások döntése és összehangolt magatartás, amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása.”

- Kitűnő, Jenna! – adott hangot William az elégedettségének. – Tökéletes válasz!

- Elmondaná valaki végre, miről beszéltek?

- A megállapodásokról, a vertikális megállapodásokról... – mosolyodtam el, s immár újra ura voltam a gondolataimnak. Magabiztosan néztem szembe a férfivel, nem hagyhattam, hogy lássa rajtam, mekkora hatással van rám. Eric kapta el a tekintetét a megszólaló telefonjának köszönhetően.

- Ezt fel kell vennem! – ezzel pedig minket utunkra engedett az irodából.

- Jenna, le vagyok nyűgözve. Még sokra viheted ezen a területen! – William az irodájába kísért, legalábbis úgy tűnt. Hiszen az ajtón az ő neve állt. Hatalmas sarok iroda volt, minimális berendezéssel, de annál szebb kilátással. – Ugye, milyen gyönyörű a város.

- Fantasztikus a kilátás. – ámulattal néztem végig az alattunk elterülő városon.

Az asztalon elterülő számos iratot végigolvastam, fel sem tűnt, hogyan szalad az idő. Élvezettel mentem bele a részletekben, de ekkor már William teljesen mással foglalkozott. Egy cseppet sem bántam, óriási kupac irat mögé száműztek, mert kíváncsian olvastam az újabb és újabb oldalakat. Ráadásul az agyam teljes mértékbe le tudtam foglalni.

A megszólaló telefonra lettem figyelmes. Két-három csengés után William felkaptam a készüléket és hadarva beszélt. Eric hívta ebédelni, s még mielőtt elviharzott volna a barátjához, szólt tegyek én is hasonlóan. Bólintottam, de miután lapoztam egyet teljesen el is feledkeztem róla. Csak kicsit később merészkedtem ki az irodából, megtaláltam a konyhát, ahol éppen kávéztak a titkárnők. Ahogy beléptem összesúgtak a hátam mögött, legfőképpen Ash volt a legellenségesebb.

- Csak hogy tudd, Eric nős. De még csak véletlenül sem vetne szemet egy ilyen kis fruskára.

- Ash, hagyd már! – legyintett egyet Sasha. – Kár szót fecsérelni rá. Lehet, hogy fiatal, de azt sem tudja, mit kell egy férfivel kezdeni.

- Mondasz valamit! – a két kiállhatatlan nő kacarászva távozott a konyhába.

- Remek egy első nap! – nyögtem fel, míg töltöttem egy bögre kávét magamnak.

- Ne is foglalkozz ezekkel a perszónákkal! – lépett mellém egy jóképű férfi. Vasalt nadrág, makulátlan fehér ing volt rajta. A nyakkendőjét meglazította, és az ing felső gombját is kigombolta, az ingujjait feltűrte. – Te biztosan az új lány vagy. Blake vagyok, ügyvédbojtár. – nyújtotta felém a kezét.

- Helló, Jenna, az új lány! – ráztunk kezet.

- Az a két boszorkány csak féltékeny, mert a drágalátos Eric-ük még csak szóra sem méltatja őket. Pedig a pasas nagy nőcsábász, és azt beszélik, hogy lépten-nyomon lefektet bárkit, aki megtetszik neki.

- De hát a felesége? – meglepődve kérdeztem vissza, hiszen az imént éppen azt bizonygatták, hogy nős.

- Az van, de hogy nem jó a házasságuk, az is biztos. – vonta meg a vállát Blake. – Pedig Eric felesége gyönyörű nő. – a férfi hangjában vágyódást véltem felfedezni. Azonban nem akartam tovább feszegetni ezt a témát. Már így is jóval több információt kaptam, mint amennyit szerettem volna. Belekortyoltam a kávémba és tényleg úgy éreztem, hogy Blake egy rendes srác. Körbe vezetett, megmutatta, mit hol lehet megtalálni. S William irodájáig kísért. Blake elköszönt és a saját irodája fele indult.

Becsuktam magam mögött az ajtót, s folytattam az olvasást. William néhány perccel később érkezett meg. Jó kedvűen mosolygott, majd pár kedves szó után mindketten visszatértünk a munkához. Elolvastam mindent, feljegyzéseket készítettem, hogy még könnyebben menjen a beszámoló.

Nem volt túl mozgalmas a nap az iroda négy fala között, de lassan vége lett az első munkanapnak. Összepakoltam, majd pedig a liftekhez sétáltam. Gyorsan végigpörgetettem magamban, mit veszek fel estére. Csilingelve kinyíló ajtón beléptem, s a földszint gombját nyomtam meg, s mielőtt elindulhattunk volna, egy kéz akadályozta meg az ajtók becsukódását.

- Ms. Perry. – sóhajjal ért fel a férfi szava, mire egyből felkaptam a fejem.

- Mr. Packer. – viszonoztam a megszólítást tisztelettel.

- Hogy tetszett az első munkanapja? – nézett rám ismételten olyan áthatóan, melyhez foghatót még nem láttam. Ezúttal nem bűvölt el, legalábbis annyira, inkább bosszantott a dolog.

- Jól, köszönöm kérdését. – erősnek akartam látszani, melyben a segítségemre volt a bosszankodás.

- Ennek örülök. – csibészes mosolyt villantott, közben megállt a lift. S szinte fellélegeztem, ahogy kiszállhattam mellőle.

Taxival mentem hazáig, s mintegy két órával később visszajött értem a sofőr a megbeszéltek szerint. Ugyan kicsit szűkösnek bizonyult a két óra, de sikerült elkészülnöm. Egy kiadós zuhannyal indítottam, rám fért így az első munkanap után. Szexi fehérneműt, egy csini ruhát választottam. Dögösnek kellett kinéznem, annak ellenére, hogy minden idegszálam tiltakozott ez ellen a találkozó ellen, mégsem mondhattam kudarcot. A sminkem jóval hangsúlyosabb lett, mint azt máskor szoktam elkészíteni. Utolsó lépésben pedig a könnyű kabátért nyúltam, mely inkább csak amiatt kellett, hogy takarjon. A Roxan-nal megbeszéltek szerint a hotelhez mentem, s igyekeztem teljesen természetesen viselkedni. Nem akartam feltűnést kelteni, hogy bárki is kérdezősködni kezdjen. Erre nem készültem fel. A liftben egyre jobban fokozódott az idegességem. Aztán nagyot nyeltem, mert megállt a lift, kinyílott az ajtó. Pár lépés választott el a lakosztályától. Kopogtattam, de ami ezután következett, arra egyáltalán nem voltam felkészülve.

***

Együtt töltötték az éjszakát, azonban Elsey szó nélkül távozott, míg férje a fáradtságtól elszenderült. Eric egyedül ébredt, ezt nem bánta, sőt kifejezetten élvezte. Tudta, hogy ez a mai nap sok szempontból különleges számára. Szám szerint három ok lebegett a szeme előtt. Elsőször Elsey néhány napra elutazott, így nem kell az ő elvárásainak megfelelnie a férfinak. Másodszor az új gyakornok megkezdi a munkát, s a fantáziájának nem szabhat határt. S harmadszor pedig, amit képzelete megalkot, azt este Crystal-lal fogja végrehajtani. A lány neve is izgalommal töltötte el, amit végül egy hűvösebb zuhannyal csillapított le. Törölközőbe csavarva, s enyhén csöpögve lépett ki a fürdőből, amit máskor mérgelődés kísért volna, hiszen Elsey nem egyszer ripakodott rá, hogy ne vizes lábbal járja végig a lakást. De most még ez is elmaradt, s büntetlenül mászkálhatott a lakásba. Eric-nek határozottan jó kedve volt, s ezt az öltözködése is kifejezte. Nem a szokásos sötét öltönyt húzta magára, hanem ezúttal szürkét választott. Ahogy megigazította a nyakkendőjét elégedetten nézett végig magán, majd hanyagul zsebre dugta a jobb kezét és elindult az irodába.

Eric élvezettel pásztázta az utcákat, mert a limuzin csak lépésben tudott haladni, de ez most egy cseppet sem zavarta. Nem sietett sehova, inkább kiélvezte szeretett városa nyüzsgését. Amúgy sem tudta volna semmi sem lekötni a figyelmét, pedig nála volt friss újság, laptopja vagy éppen a telefonja. Itta a zajokat, élvezettel figyelte a rohanó embereket. Mikor megállt a limuzin és Eric kiszállt, akkor része lett a tömegnek. De nem vette fel a gyors iramot, hanem inkább megfontoltan sétált a bejárathoz, majd a liftekhez. Már az irodája fele tartott, mikor felfedezte a titkárnőjét és az új gyakornokot. Elég ellenségesen néztek egymásra, mégis a szemeit Jenna vonzotta.

- Jó reggelt, hölgyeim! – lépett oda a két nőhöz. Ash-en gyorsan végigfutott a tekintete, de Jenna-t jóval alaposabban mérte végig. Tetszett neki, amit látott, ami nem is kifejezés.

- Jó reggelt! – kedves hang olyan szokatlan volt Eric számára, mert semmi mögöttes szándékot nem vélt benne felfedezni. A szavaival, a gesztusaival és a hangjával ugyanazt fejezte ki.

- Ash, küld be William-et az irodámba! Ms. Perry kövessen! – Eric elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a lány engedelmesen követi. Amint meglátta az asztalán sorakozó halmot megfogalmazódott benne a lánynak szánt feladat. – Első körben van néhány szerződés tervezet, melyet át kell néznie. Meg kell felelnünk a hazai, illetve a nemzetközi szabályozásnak.

- Eric, gyorsan mond, mert éppen a Hartman ügyön dolgozom. Ráadásul még az olaszok is háborognak. Különösen nagy figyelmet fordít a versenyszabályozó hatóság az olyan szerződésekre, melyek szerint korlátozzák vagy ellenőrzik a termelést, a forgalmazást, a műszaki fejlesztést vagy befektetést; illetőleg felosztják a piacokat vagy a beszerzési forrásokat. – William robogott be feldúltan. S olyan eszmecserét kezdtek el és folytatottak, melyet Eric nem igazán értett. Azonban meglepte és imponált neki, milyen felkészült Jenna. Aztán megszólalt a telefon. Felismerte a számot.

- Ezt fel kell vennem! – mondta ki határozottan, és egyedül maradt az irodájában.

- Elsey? – emelte füléhez a készüléket. – Milyen volt az út?

- Eric. – sóhajtotta a nő. – Rendben megérkeztem.

Elhangzott néhány semmitmondó mondat egymás között. Majd vonalat bontottak, és mindketten nyugtázták, hogy beszéltek. Ericnek az egészből annyi volt a legfontosabb, hogy egy hétig lesz távol a felesége. Letette a telefont, aztán megnyugodott. Nem sokáig tartott ez, mert újabb és újabb üzleti hívások futottak be, melyekkel foglalkozni kellett. Egész embert kívánó feladatok voltak. Tényleg csak annyi pihenőt engedélyezett magának, hogy William-mal ebédeljen, ami most nem igazán volt szórakoztató. Egyiküknek sem volt túl jó kedve, sőt mindkettőjüket nyomasztotta a munka. Szerették, amit csinálnak, azonban egyes napokon még ez a szeretet sem ellensúlyozta a fellépő problémák okozta kaotikus helyzetet.

Gépies mozdulatokkal ettek, pár szóban összefoglalták, ki éppen mit csinált. Majd az ebéd végeztével visszaindultak az irodába. Pont akkor kanyarodtak a liftektől az irodákhoz tartó folyosóra, mikor Blake éppen Jenna-t szórakoztatta. Eric-nek ez egy cseppet sem tetszett, de semmit sem tehetett. Azt azonban nem hagyhatta, hogy az a ficsúr kivesse a hálóját az ő kiszemeltjére. Eric még a folyosón érte, vagyis Blake a saját irodája fele tartott.

- Blake! – Eric elkapta a férfi karját.

- Igen, Mr. Packer. – automatikus és tiszteletteljes volt a megszólítás, akárcsak a nagykönyvben.

- Nem díjazzuk a munkahelyi viszonyokat. Ezt tartsa szem előtt! – a férfi először megütközve nézett a főnökére. Blake miután megállapodott a helyzet komolyságáról, biccentett Eric-nek, aki ezzel elégedett volt, legalábbis egy ideig.

Eric visszatért az irodájába, azonban innentől kezdve folyamatos és szűnni nem akaróan hívásokkal gyötörték. Egy idő után megunta, és szólt a titkárnőjének, hogy senkit se kapcsoljon be, tagadja le vagy közölje, hogy tárgyaláson van. Szüksége volt jó néhány nyugodt percre, rendezze a gondolatait és végre érdemi munkához lásson. De már nem bírt koncentrálni, folyamatosan az estére gondolt, így aztán inkább feladta. Remélte, hogy a kiadós hancúr után másnap több kedve és türelme lesz mindenhez.

Összepakolt, majd mielőtt távozott volna utasításokkal látta el a szorgos titkárnőjét, aki epekedve bólogatott. Ash, amint leírta az utolsó betűt elköszönt a férfitől, aki kissé nyúzottnak érezte magát. A liftekhez évre eltűntek a borús gondolatok, mert éppen Jenna ácsorgott az éppen induló szerkezetben.

- Ms. Perry. – érzékien suttogta a nő nevét, kíváncsi volt, milyen hatással van rá.

- Mr. Packer. – Eric érezte a megszólításban a remegő hangot, melyet a megbűvölt nőktől már nagyon is jól ismert.

- Hogy tetszett az első munkanapja? – kíváncsiskodott, mert bevillant az elméjébe Blake és Jenna párosa. Óvatosan puhatolózott, nehogy elijessze a lányt.

- Jól, köszönöm kérdését. – Jenna tárgyilagos maradt, és érzékeltette a három lépés távolságot. Ezzel jelezve a főnök beosztottja közötti különbséget. Ez a férfinak nem tetszett, ezért a legelbűvölőbb hangját vette elő.

- Ennek örülök. – az édes szavak mellé egy csibészes mosolyt villantott. Még hallotta, ahogy Jenna lélegzete elakadt, de megjátszott hűvösséggel sétált el a limuzinja felé.
Eric meggondolta magát, egyből az Empire-be vitette magát. Megkönnyebbülten sétált át a fényűző előtéren, a csillogó liftekig. Ahogy a tükröződő felületet nézte, megállapította, hogy egyszer a liftes szexet is ki kellene próbálnia. Eljátszott a gondolattal, hogy akár itt és most Crystal-t lecsábíthatná, de elhessegette a gondolatot. Nem tudta még, milyen teljesítményre számítson a lánytól. Talán most először gondolt Layla-ra, hiszen vele már nem egy extrémebbnek számító légyottot zavart le. Hiányzott neki, még akkor is, ha ezt makacsul tagadta.

A kulcskártya könnyedén csúszott bele a zárba, feltárult előtte a jól ismert lakosztálya. Ledobálta a felesleges ruhadarabjait, ezzel is még kényelmesebben érezte magát. Italt töltött magának, s az íróasztalhoz ült. A laptopján kezdett el böngészni, s annyira belefeledkezett, hogy csak a bátortalan kopogásra lett figyelmes. Kimért lépésekkel sétált az ajtóhoz, és egy határozott mozdulattal ki is nyitotta azt. A lány háttal állt neki, de amit látott, a formás lábakat és popsit, az egyből felpezsdítette a vérét.

- Üdv Crystal! – tárta nagyobbra az ajtót. A lány a hangjára összerezzent, és csak lassan fordult felé. Eric kikerekedett szemekkel meredt rá. – TE? – kérdezte, azonban a kérdéssel egy időben kinyújtotta a karját, megragadta a nőt.

Egy elhaló sikkantás hallatszott, egy finom huppanás és egy hangosabb csapódás. A nő, aki nem is volt olyan idegen Eric számára a meglepetéstől éppen csak egy finom, s a férfi fülnek izgató hangot hallatott. A férfi gyengéden az ajtónak lökte a lányt, és testével teljesen neki is préselte őt, míg az ajtó hangosabban csukódott be a kelleténél. Eric éhes oroszlánként vetette rá magát a zsákmányra, még csak meg sem fordult a fejébe, hogy elengedje a lányt. Egyből az ajkára tapasztotta a száját, s a kíváncsisága végre megkaphatta a választ. – Hogyan csókol a lány? Milyen lehet a csókjának az íze?

- A férfi nem csalódott, sőt minden egyes csókkal csak még inkább tolult a vér a férfiasságába. Keményedő ágyéka pedig a lány csípőjének feszült, ezzel elárulva magát, mekkora hatással van rá.

- Eric... – lágy sóhajjal keveredett nyögések hallatszottak a lány torkából.

- Mond még egyszer vagy ezerszer! – a férfi felemelte a fejét a lány dekoltázsából, mert már nyelvével a formás halmokat ízlelte, a lány szemébe nézett és újra hallani akarta az angyali hangon a saját nevét.

- Eric! – teljesítette a lány. – Egy percet kérnék még. Használhatom a fürdőszobát?

- Muszáj? – Eric-nek feltűnt, hogy a könnyű kabát még mindig a lány testének a nagy részét elfedi előle. Éppen csak annyira bontotta szét, hogy a dekoltázshoz jobban hozzá férhessen.

- Igen... Csak egy perc! – búgta úgy a lány Eric fülébe ezt a néhány szót, hogy kénytelen volt megadni magát.

- Legyen, de siess! Terveim vannak veled! – hajolt oda a lány nyakába, és érzékien végighúzta a nyelvét a kecses íven. Mindketten beleborzongtak, mert a kéj egyre jobban eluralkodott rajtuk. A lány bólintott, és eltűnt a fürdőszobában.

- Micsoda remek nap ez a mai! – emelte a poharát Eric a levegőbe. A saját egészségére és szerencséjére ivott. Tudta, hogy amilyen éjszaka következik, olyanra sokáig fog emlékezni...

***