MÚZSA ~ 5. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Üdv az Újévben!
Remélem, hogy mindenkinek jól telt a szilveszter.
Kicsit megkésve, de annál nagyobb örömmel hoztam a novella 5. részét. Nagyon szépen köszönöm az eddigi véleményeket, és bízom benne, hogy még így a végén is megosztjátok velem a gondolataitokat.
Jó hírként elárulom, hogy lesz még egy amolyan bónusz fejezet. Remélem, az is tetszeni fog!

Puszi,
ZoÉ

Az elegánsan feldíszített bálterembe lépve elakadt Simone lélegzete. A letaglózó érzést elsősorban a csodálat táplálta. A szívében mélyen eldugott emlék bukott ki belőle. Egykoron valami hasonló pompába bújtatott teremben szerette volna ünnepelni a szerelmet. Mindig arra vágyott, hogy a boldog igeneket követően a férje a kezéért nyúljon, és egymásba kapaszkodva táncoljanak, mint friss házasok. Aztán az évek rácáfoltak a kislányos álomképre, s ahogyan felcseperedett és gyarapodtak a tapasztalatai lemondott az ehhez hasonló naiv képzelgésekről.

Azonban a Plaza Hotel báltermében, mikor Patrick karolta át szorosan és folyamatosan ismételték a tánclépéseket Simone szinte beleszédült a valóság és a képzelet kettősébe. A férfi olyan elragadóan mosolygott, csillogtak a szemei, hogy a lány egy pillanatig tényleg engedett a képzelete játékának. De ez tényleg nem volt több egy pillanatnál, mert a valóság fejbevágó érzése lesújtott rá.

- Simone, édesem, mi van veled? Elfáradtál? Azért nem megy? Jó, legyen. Szünet, emberek! – Max kijózanító hangjára összerezzent a lány. – Max. 15 perc! – megdermedve állt, egy kívülállónak érezte magát.

- Sim, most mi van? – a férfi becéző hangjára felemelte a tekintetét és a kíváncsi szempár olyan áthatóan figyelte, mintha abban a pillanatban olvasta volna ki a lelke összes titkát.

- Semmi, hagyj! – Simone-t szinte fojtogatta Patrick közelsége. Egy cseppet sem érezte magát biztonságban, s életében először félt a döntéseinek következményeitől. Nem látott más megoldást, lendületből indult meg a kijárat fele.

Talán a második kietlen folyosón lassított léptein, néhány lépést követően végül megállt. Zihálva nézett visszafele, követte-e valaki. A falnak támaszkodva próbálta összeszedni magát. Patrick teljesen megzavarta a gondolatait, az érzéseit. Valami furcsa, eddig szokatlan kötődést fedezett fel magában. – Nem, ez nem lehetséges! – suttogta maga elé. Észre sem vette kicsordult egy könnycseppje.

Patrick tanácstalanul nézett körbe, de a stábtagok is csak csodálkoztak. Max a felvételeken futott végig a kihirdetett szünetben. Patrick végül mindössze egyetlen percig habozott, aztán valahonnan mélyről jött a késztetés, meg kell tudnia, mi történt Simone-nal. Tanácstalanul haladt végig a folyosón, majd a kanyar után felfedezte a lányt, éppen a szemét törölte meg. Csakhogy valaki más megelőzte Patrick-et.

- Díjnyertes alakítás volt, drágám. – a gúnyos hang mellé némi taps is csatlakozott. Andrew leplezetlen vigyorral lépett a lány mellé. Patrick tenyere viszketni kezdett, és erősen türtőztetni kellett magát. – Oh, töröld le az ártatlan pillantásaid. Nem állnak jól neked, és engem sem tudsz átverni. – fintorgott a férfi, majd Simone karja után nyúlt és magához rántotta. Patrick megdermedt, falhoz simult és figyelt.

- Miért vernélek? Teljesítetted a megállapodásunk rád eső részét, ahogy én is. Engedtem neked. – próbálta Simone magát kiszabadítani a fojtogató ölelésből.

- Teljesítetted. Nálad jobb szeretőm még nem volt. – Andrew végigsimított a lány arcán, nyakába hajolt.

- Engedj! Már nem tartozom semmivel. – végre sikerült ellöknie a férfit, akinek ez egy cseppet sem tetszett.

- Ne hidd, hogy Patrick ilyen könnyen beadja a derekát! Hiába hagyod, hogy megkeféljen, mert sem pénzt, sem pedig ilyen zsíros lehetőséget nem fog neked adni. – Andrew-ból az irigység és a féltékenység beszélt, hiszen érezte elvesztette Simone-t. Már semmi sincs a markában, mivel a lányt magához csalogatná, így inkább belerúgott és megalázta. Azonban egyikőjük sem gondolta, hogy Patrick mindent hall.

- Ez az én dolgom. Csak hiszed, hogy Patrick nehéz eset. – Simone arcára huncut mosoly ült ki, ahogy az együtt töltött éjszaka emlékei beugrottak. Ezzel még inkább Andrew-t bosszantotta, azonban Patrick-ben a harag bontakozott ki.

- Már meg is dugott. – Andrew tudott a sorok között olvasni, megértette a célzást.

- Ti férfiak mind egyformák vagytok. És olyan egyszerűek. Mindent elfelejtetek, ha egy csinos nő megfelelő időben bukkan fel, és ha el hiteti veletek, hogy el tudjátok csábítani. Mindent elérhetek, amit csak akarok, ahogy eddig is. – Simone magába nézett, s szívből beszélt. - Nem kell más, csak hogy használhassátok a testem. Csak az, hogy hanyatt vágjam magam. – a lány végül ellépett volna Andrew mellett, csakhogy egy másik szempár megállásra késztette.

Nem volt több az egész csak játék, szórakozás. Megértette Patrick, és ebből nem kért. Hallotta a lány hangját a háta mögött, a nevét ismételgette. Majd végül egy finom kezet érzett meg a karjára simulva.

- Eleget hallottam. – morogta Patrick, rá sem tudott nézni a lányra. – Megmondtad, elcsábítottál, hanyatt vágtad magad előttem.

- Patrick… - Simone nem bírt megszólalni, de a férfi nem is hagyta volna folytatni.

- Ne, felesleges. Már értek mindent. De ebből egyáltalán nem kérek egy ilyen nő ármányaiból. – a férfi olyan hangsúllyal ejtette ki a szavakat, hogy sokkal jobban fájtak Simone-nak.

- Elítélsz, pedig semmit sem tudsz. Egy ilyen nő – mutatott magára a lány – aki egyedül van a világban, a saját lábára kell állnia. Se családom, semmim nincs. És még csak bele sem születtem a jóba. Egy álmom volt mindössze, amiért megadtam mindent. Feladtam az elveim, feladtam mindent.

- És félúton meg önmagad is elvesztetted… feladtad a lelkedet…

Simone szemei könnybe lábadtak Patrick szavait hallva. Most először meredtek egymásra, de Max abban a pillanatban kiáltotta el magát a folytatást illetően. Még egyszer felvették a tánc pillanatait, majd Patrick és Simone is külön-külön is táncolt. A férfi kifejezetten élvezte, mert addig sem kellett a lánnyal foglalkoznia. Max elégedettem készített még néhány pillanatfelvételt, aztán elégedetten kiáltotta el a bűvös szót, mellyel lezárt mindent. Legalábbis aznapra.

Patrick feldúltan távozott, nem volt kedve a bájolgáshoz. Csalódott vagy inkább becsapott volt, mert tévesen bízott meg a lányban, akinek megnyílt. Élete legnehezebb időszakáról mesélt úgy, mint még soha senkinek. A bizalom apró jelenének tekintette, hosszú időbe telt az is, mire az anyjával és az orvosával tudott ezekről a dolgokról beszélni. Azonban ez a lány pusztán a jelenlétével és a kisugárzásával előmozdított benne valamit. Ezért is érezte, hogy Simone elárulta, akit végül levegőnek nézett. El akarta felejteni ezt a nőt, aki ilyen piszkos játékokat űz.

Simone tehetetlenül nézte a férfit, a legjobban az zavarta, hogy Patrick-nek igaz volt. Eladta magát, mert azt hitte, ezzel minden megoldódik. Azonban minden egyes kalanddal egyre mélyebbre süllyedt. A divatszakmában a végletek működtek, ezt Simone is tudta, így vagy úgy a lányok eladták magukat a népszerűségért, azért hogy valaki felkarolja őket. A lány életében Patrick volt az első olyan férfi, akit tényleg azért csábított el, hogy kellemes órákat töltsenek el, nem pedig azért, mert a karrierjéhez való előbbre jutás volt a célja. Élvezték az együtt töltött pillanatokat, eddig nem volt hiba. Egészen addig, míg Patrick fültanúja nem lett egy olyan beszélgetésnek, melyet soha nem kellett volna hallania, de pont ez a beszélgetés igazolta Simone korábbi elveit. Szakmabelivel soha! Éppen úgy, ahogy romantikus kapcsolatot!

Hónapokkal múlva…

Patrick idegesen pakolászott, valahogy nem akart elmúlni a feszültsége. Újra New Yorkban volt, hosszú évek óta először. Azonban örömteli eseményeknek köszönhetően, megjelent az első lemeze, mely a megjelenés pillanatától kezdve siker kísért. Így kénytelen volt tennie, el kellett jönnie a körútra. Koncertek és interjúk sorakoztak Patrick naptárjában, mindenki kíváncsi volt rá. A roppant jóképű és annál tehetségesebb énekesre. Az profilja a lemezborítókon, a zenei magazinok címlapján és a lemezét hirdető reklámokban köszönt vissza. A modellkedéssel hónapokkal ezelőtt felhagyott.

Ivonn tanácstalanul fogadta fia a hirtelen változást, azonban tiszteletben tartotta a döntését. A rövid magyarázat szerint a zenének szeretné még több idejét szentelni. Ami egyszerre volt érthető és az elszántság nem is volt megkérdőjelezhető. A fia minden idejét tényleg a zene töltötte ki, bújta a kottákat és rendíthetetlenül komponált. Másrészt szinte minden második este fellépést szervezett, hogy minél többet gyakorolhasson. Ivonn kíváncsian figyelte a fia életét, legfőképpen az új legjobb barátjának kikiáltott nő társaságában.

Patrick életébe megjelent Nova, a kissé extravagáns menedzser. Az anya és a külvilág szerint egyre biztosabb volt, hogy kettőjük között több van, mint szakmai kapcsolat. Összességébe úgy tűnt, Patrick élete boldog és teljes. Ez azonban a látszat volt. A férfi ismételten a zene felé fordult, s bejött. Csakhogy a számtalan slágerlistás dalt egyetlen személy ihlette. Simone. Patrick képtelen volt elfelejteni a lányt, az együtt töltött szenvedélyes órákat és az árulást. Pedig a reklám után egyáltalán nem találkoztak, nem beszéltek egymással. Egy ideig megtartotta magát ezt az információt, míg fel nem bukkant Nova.

Az életvidám, pezsgő kisugárzással és színes hajkoronával rendelkező nő, mint kis energia bomba robbant be Patrick életébe, amint a King Records kártyáját lóbálta. Ez volt az egyetlen ok, amiért Patrick szóba állt vele. Nova fiatal kora ellenére a zene iránti rajongás ott égett a szemében. Elszántan győzködte Patrick-et a kihagyhatatlan lehetőség miatt.

- Gyerünk már, elkésünk! – Nova vagy háromszor körbeugrálta a férfit, míg a gitárjával bíbelődött.

- Sietek, de ez a legjobb gitárom. – motyogta, míg óvatosan a tokját összecsukta.

- Jah, már csak Ryan-en múlik, hogy megvár az élő rádióműsorral. – a lány végül karba tett kézzel állt meg az ajtó mellett. Nagyot sóhajtott, mikor végre Patrick elkészült.

- Mehetünk! – kapta magára a kabátját a férfi, Nova pedig egyből elé ugrott, megigazította a gallérját. Összemosolyogtak, majd a lány a szemeit forgatta.

Csendben sétáltak végig a folyosókon, majd a hotel előtt álló autóig. Néhány elszánt rajongó is ott ácsorgott. Patrick kérlelő szemekkel nézett Nova-ra, aki egy apró biccentéssel nyugtázta az autogram osztást. A lány az iPhone-ján pötyögött, hogy már úton vannak. Patrick hálásan mosolygott a rajongókra, akik lehetővé tették, hogy most elérhesse ezeket a magasságokat. Az utolsó aláírások után a taxi sebesen indult, hogy tényleg elérjék a rádióműsor kezdetét.

Ryan Thomas, a szókimondó rádiós sorra keverte a népszerű számokat, míg arra várt, hogy Patrick megérkezzen. Férfi létére ő is szerette azokat a kissé melankolikus dalokat, a csajok bugyija egyből lerepült, ha a romantikus este keretében elindította a lemezt a bekészített lejátszóba.

- És kedves hallgatóim nagy örömmel jelentem megérkezett! Itt van Patrick! – örvendezett Ryan. – Bemelegítésnek hallgassuk meg a hetek óta első helyen tanyázó dalát! – lekeverte zenét, addig Patrick-et bekísérték, megkapta a fülhallgatót és a mikrofont. A dal lassan a végéhez közeledett, aztán Ryan beszámolt. – Helló, Patrick! Kérlek, üdvözöld a hallgatóinkat!

- Helló, mindenki! – vidám hangja csengett a mikrofonban és az éterben is.

- El kell, hogy mondjam zseniális lett az albumod. Mi ihlette vagy inkább ki? – kíváncsiskodott Ryan.

- Köszönöm. A legtöbb dalon már hosszú ideje dolgoztam. Az élettapasztalataimból merítettem és ezek adták a megfelelő lökést, hogy ma itt ülhessek.

- Szerénykedsz. – legyintett Ryan. – Patrick szerintem a hallgatóink oldalát már kifúrja a kíváncsiság, a sikeres férfi mellett a szépséges nő is áll?

- Oh, persze. – nevetett fel Patrick. – Nova, menedzserem.

- Tudod, hogy ezek szívét töröd össze? Szóval ezek szerint, Nova a magánéletben is a partnered?

- Nova mindig mellett áll. Rengeteget segít és a legjobb barátom is egyben. A szerelmi életem az más tészta…

A beszélgetés jó hangulatban telt, Ryan a korábban megbeszéltek szerint adta le Patrick élőben, egy szál gitárral előadott dalát. Olyan átéléssel énekelt Patrick, hogy váratlanul megjelent előtte egy elfelejtettnek hitt arc. Simone.

Simone fázósan húzta össze a kabátját a fülében szüntelenül ugyanazok a dalok ismétlődtek. Arra a forró júliusi éjszakára emlékeztette, mikor magával ragadta az édes hang. Patrick valami olyasmit tett, mint még senki. Megérintett benne valamit, a szavaival pedig felnyitotta a szemét. Hónapok teltek el, de egyszerűen nem volt elég bátorsága a férfi elé állni, pedig annyi mindent szeretett volna megosztani vele. Legfőképpen azt, hogy egy különös érzés kerítette hatalmába és azóta sem eresztette. Soha nem hitt hasonlóban, de az idő múlásával és az érzés erősödésével egyre biztosabb lett, hogy beleszeretett Patrick-be. Mikor először hallott a lemezéről, szinte azonnal meg kellett szerezni és órákon át azt hallgatta.

A francia szépség számtalan felkérést kapott a Max Posen-nel forgatott reklám után, ez volt az igazi áttörés a karrierjében, melyre mindig is vágyott. S a forgatás volt, mely fordulatot hozott az életébe is. Egyetlen férfit sem engedett közel magához, bárhogy és bármivel is próbálkoztak. Simone számára egyetlen férfi maradt, akitől igazság szerint semmire sem számíthatott. Minden lehetőségét eljátszotta, s hiába változtatott az életvitelén, a szemléletén semmit sem számított.

Simone megborzongott, ahogy a decemberi szél végigsimított az arcán. A homlokán valami nedvesen érzett, lassan emelte fel a tekintetét és meglátta a lágyan aláhulló óriás hópelyheket. Csodálattal nézte a különleges formákat, olyannyira elfeledkezett magáról, hogy elkerülhetetlenné vált az ütközés. Simone összerezzent, mert egy ismerős illat, ismerős karok fonódtak köré. A férfi automatikusan kapott a lány után, hogy elkerülje az esést.

Mint a villámcsapás úgy érte mindkettőjüket a felismerés. Teljesen véletlenül, egymásról mit sem sejtve indultak el az utcán. A finom pelyhek olyannyira megzavarták őket szerencsére, hogy még véletlenül sem tudták elkerülni az újabb találkozást. Egymásba kapaszkodtak, aztán Simone minden bátorságát összeszedte. Csókot kezdeményezett, olyan édesen és egyben szenvedélyesen, csupa reménnyel. Talán a hangulat, talán a hó és a december csodája tette, de Patrick nem lökte el Simone-t, sőt még szorosabban ölelte magához. Olyan csókban forrtak össze, mintha mindig is egymáshoz tartoztak volna és sosem váltak volna el egymástól.

- Úgy hiányoztál. – súgta Simone, míg a hópelyhek egyre jobban hulltak.

- Gyönyörű vagy, mint mindig. - Patrick úgy érezte csak álmodik. Lassan felemelte a kezét, megsimította a lány arcán. – Simone… - a sóhaj és az újabb csók valami új és varázslatos kezdetet jelentett, melyet mindketten vártak, bár egyikük sem volt hajlandó beismerni önmagának. Azonban a véletlen elhozta nekik. A sors a két meggyötört lelkű fiatal mellé állt, hogy megtalálják végre azt, amit mindig is kerestek az életben… a szerelmet…

End