Just the way you are 42.

Eric kifejezetten rosszul viselte az éjszaka magányát. A tartása egyre jobban gyengült, s az emlékek csak még jobban erősítették a lány utáni vágyát. Folyamatosan forgolódott, mindennél jobban maga mellett akar tudni Jenna-t. Eljutott odáig, hogy pusztán a hangját szerette volna hallani, mégsem tehette. Helyette töltött magánnak egy nagy pohár italt és szárazon hajtotta fel, ettől remélte a jótékony álmot.

Néhány órányi alvást követően Eric gyűrötten ébredt, gyors zuhanyt követően melegítőbe bújt és úgy trappolt végig a lakáson. Természetesen a személyzet mindent elintézet, friss kávé, reggeli várta az asztalnál, csakhogy a férfi rá sem bírt nézni a terített asztalra. Mindössze a kávét ivott, de abból duplát. Két nagyobb korty között kelletlenül nézett az órájára, majd sürgetve a mobilját kereste.

- Jó reggelt, Uram! Miben állhatok a rendelkezésére? – üdvözölte Ericet a vidám hang.

- David! Egy óra múlva legyen kint a reptéren és a feleségem szüleit vigye egyből a kórházba!

- Megértettem. És Ön? Ne vigyem be előtte a kórházba?

- Nem kell, fogok egy taxit. – Eric addig is maga tudott lenni, és kellően fel tudott készülni a nagy találkozásra. Eric fanyarul húzta el a száját, egyetlen porcikája sem kívánta ezt a találkozást. Most szívesebben tárgyalt volna a legnagyobb vetélytársával. Felöltözött, majd valóban taxival érkezett meg a kórházba.

- Áh, Mr. Packer, jó híreim vannak! – Dr. Filion mosolyogva fogadta Eric-et. – A felesége eredményei egyre jobbak. – Eric tudta, mit kellene, vagy inkább illene kérdezni, de egyszerűen képtelen volt kimondani. Szerencsére az orvos megelőzte. - Erős asszony, oka van, mielőbb felépüljön. A magzat miatt továbbra is fenntartjuk a fokozott megfigyelést.

- Köszönöm az információkat!

Dr. Filion éppen csak magára hagyta a férjet, mikor egy kellemetlen ismerőst fedezett fel. Kétségtelenül Elsey szobájából távozott, ami egyáltalán nem tetszett Eric-nek. Dühös volt, azonban sokkal inkább az dühítette, hogy még mindig nem tudta túltenni magát Chad és Jenna kapcsolatán. Ott volt az a talány, amire nem tudott rájönni. Kettőjük között mi történt egykor, s Eric nem szeretett osztozkodni sem, főleg Jenna-n nem akart. Nem tudott ép ésszel gondolkodni, sem Chad-et futni hagyni.

- Chad, te meg mi a fenét keresel itt? – ragadta meg Eric a másik karját. – Kérdeztem valamit, válaszolj!

- Mássz már ki a képemből! – sziszegte Chad. – Nem hallod! – taszított egyet Eric-en. A két férfi

- Takarodj innen! Nincs itt semmi keresnivalód!

- Meglátogattam Elsey-t, amihez semmi közöd. – Chad indulatain igyekezett uralkodni, mert nem árulhatta el magát Eric előtt. Az első pillanatban természetesen megkérdőjelezte Elsey hűségét, mikor hiába várta. Hosszú órák teltek el és az asszony nem érkezett meg, sőt még a telefonján sem érte el. Egy kósza hírfoszlányra kapta fel a fejét, és teljesen ledöbbent, ahogy összerakta a darabkákat. Gyűlölte magát, hogy képes volt megkérdőjelezni a szeretett nőt, aki összetörve feküdt azon az átkozott kórházi ágyon.

- Az én feleségem. – vágta rá egyből Eric, míg Chad fejében elhangzott a válasz: már nem sokáig. Egymással szembe álltak, egyre jobban feszültek egymásnak az indulatok. S mivel Chad egy pillanatig sem torpant meg, így Eric tett egy utolsó, mindent elsöprő megjegyzést. – A feleségem, aki a gyerekem várja. – Chad lelkivilága és a nőbe vetett hite pillanatok alatt omlott össze. Eric diadalmát nem sokáig élvezhette. Chad éppen csak távozott, és már indult is a következő ment, ami a szülőkkel folytathatott.

Az anya éppen csak meglátta Eric-et és egyből támadt is. Henry hiába csillapított az asszonyt, anya lévén képtelen volt túltenni magát ezen a szörnyűségen. Elsey, a kislánya feküdt a kórházban.

- Megmondtam, hogy vigyázza a lányomra!

- Victoria, kérem. Sajnálom, ami Elsey-vel történt, engem is nagyon megdöbbentett.

- Drágám, inkább arra gondoljunk, hogy a lányunk túlélte és mielőbb meggyógyuljon. – Henry óvatosan a karjaiba vonta a nőt és finoman megcsókolta. Ezzel pillanatnyilag megbékítette a feleségét.

- Dr. Filion, Elsey kezelőorvosa szerint, egyre jobbak az eredményei és Elsey-nek oka van, mielőbb felépüljön.

- Eric, hogy mondtad? Ezzel arra akarsz célozni?

- Igen, Elsey állapotos, talán 8-10 hetes. Az unokájukat várja.

Victoria szívén kettősség uralkodott el, az aggodalom szinte megbénította, azonban Eric váratlan és annál csodásabb híre új reménnyel töltötte el. Nem számított rá, hogy ebben a sötét helyzetben ez az apró kis élet egy reménysugárként ragyog fel az életükben. Az asszony öröme egyben Eric fojtogató valóságává vált. Azzal, hogy Chad előtt is felvállalta és a leendő nagyszülőket is felvilágosította, már nem volt több kétség. Apa lesz, és ezzel a gondolattal úgy tűnt, mielőbb meg kell barátkoznia.

***

Egy cseppet sem estek jól William szavai, de ő legalább őszinte volt hozzám. Eric még erre sem volt képes. Az iratok áttekintése és a munka valamennyire lefoglalt bennünket, de ez sem tartott túl sokáig. Amint végeztünk, tényleg elengedett. Túl sok kedvem nem volt bent maradni az irodában, legfőképpen úgy, hogy már eszeveszett pletykák keringtek Eric távolmaradását illetően.

- Jenna, minden rendben? – William aggodalmas hangja rázott fel pakolás közepette.

- Igen, persze. Köszönöm, hogy elengedtél. – erőltettem mosolyt az arcomra, igyekeztem a lehető legmeggyőzőbb lenni. Mosolyogva fejeztem a pakolást, majd búcsút intettem Willnek.

Egyedül voltam, semmihez sem volt kedvem, hiszen nem tudtam, mihez kezdeni. Tanácstalanul néztem körbe, merre induljak, csakhogy egyik lehetőség sem hozott lázba. Végül lesz, ami lesz alapon indultam jobbra. Az üzleti negyed lévén az irodák, irodaházak sorra követték egymást, így inkább egy taxit fogtam. Levegőre, térre volt szükségem, így inkább a Central Parkot választottam. Egy ideig csak sétáltam az ösvényeken, míg a vidám, játszadozó gyerek sereg hangját hallgattam. Körülöttük a büszke szülőkkel vagy a dadusokkal. Valamivel később egy padon helyezkedtem el, onnan figyeltem a külvilágot. Néhányan magányosan futottak, sétáltak vagy éppen csak napoztak. Páran a testedzést választották, vagy egy jó könyvet. Irigyeltem őket, mert szépen lassan elhatalmasodott rajtam a tétlenség, és éppen ezért újra útnak indultam. Egy kávét szereztem útközben, majd pedig csak folytattam a bóklászást.

Néhány órával később a céltalan bolyongás nem várt fordulatot vett. Nem találtam sehol sem a helyem, semmivel sem tudtam lefoglalni magam. Ezért gondoltam, ha járok egyet, akkor minden megoldódik. Már éppen hazafele tartottam, már a ház előtt voltam, mikor váratlanul elkapta valaki a karom. Minden olyan hirtelen történt, hogy fel sem fogtam. Megpördültem a tengelyem körül és már a karjaiban találtam magam.

- Nem bírom ki nélküled. – édes hangon suttogta a fülembe. A hangjától és az érintésétől beleremegett a lelkem. – Hiányoztál.

- Mégsem jelentkeztél. – nyögtem ki önkénytelenül.

- Most itt vagyok, veled. – forró csókot kezdeményezett, amit automatikusan viszonoztam. Úgy kapaszkodott belém, mintha valamiféle mentsvár lennék. Fel sem fogtam és már a ház felé húzott, szüntelenül csókolt, lázasan.

- De meddig? – a kérdésem úgy szállt el a levegőbe, mint egy kósza fuvallat.

Eric semmi mással nem törődve végigdöntött a kanapén, hévvel és szenvedéllyel csókolt. Észrevétlenül tűntek el rólam a ruhák, Eric is kihámozta magát a saját ruháiból. Végigcsókolta ismét a testem szinte minden pontját, majd a lábaim közé helyezkedett és határozott mozdulattal belém hatolt. Kéjes hangok szakadtak fel mindkettőnk tüdejéből, Eric váratlanul csókolt meg, most először többet akart és több volt benne, mint a testi vágy megtestesülése, sőt lassan mozdította a csípőjét kiélve a mozdulat hatását. Észvesztő, mámorító érzés hatalmasodott el rajtunk. Aztán egyre gyorsabbá vált a tempó, míg összeforrott testünkre lecsapott a gyönyör. Eric amint kielégült, kihúzódott belőlem, és a kanapén helyezkedett el. Hátra vetett fejjel a plafont bámulta. Magam alá húztam a lábaim, s vártam, mert milliónyi kérdésem volt. Eric újra legyőzött, újra az övé voltam. Megint használt, és vártam, mikor dob el újra.

- Megkaptad, amit akartál. – bukott ki belőlem.

- Jenna, ne! – Eric utánam nyúlt és magához rántott, így az ölébe landoltam. – Kérlek, ne gondold ezt! – újra és újra gyengéden megcirógatott.

- Akkor mire gondoljak? – Eric dübörgő szívverését hallgattam. – Mond el! Beszélj őszintén!

- Nem akarlak ebbe belekeverni. – nehézkesen sóhajtott.

- Szerintem ezzel már elkéstél. – próbáltam kiszabadulni a karjaiból, mert a közelsége szépen lassan elvette az eszem.

- Jenna, ne kínozz még te is! – átölelt és maradásra kényszerített, ami be kell, valljam nem nagyon esett nehezemre.

- ÉN? Kínozlak? – kissé felháborodtam, addig vergődtem a karjaiban, hogy végül elengedett. – Te voltál az, aki lerázott azzal a szöveggel, hogy jelentkezik. Nem tetted, pedig vártam. – előtte álltam, éreztem a perzselő tekintetét, de most az egyszer nem hagytam magam. Nem vehetett le a lábamról. – Aztán csak megjelensz és megdöntesz, majd ha jól sejtem angolosan távozol. Szerintem a kínzás az inkább ez. Az lenne a legtisztább, ha nyílt kártyákkal játszanál.

- Nyílt kártyákkal? – mérgesen szusszantott. – Akkor legyen! A feleségem, akitől el akarok válni, feltételezhetően egy támadás áldozata lett, amit balesetnek akartak beállítani. Elsey túlélte a szerencsétlen támadást, de még mindig nem tért magához és kiderült, hogy terhes. Semmiféle nyomunk nincs, amerre elindulhatnánk. Ráadásul itt vannak a szülei is a nyakamon. Veled akartam lenni, veled tölteni az éjszakát mégsem tehettem. Nem bírtam tovább nélküled, ezért vagyok itt… - Eric-ből sorra dőltek a szavak nekem mégis egyetlen szó visszhangzott az egészből. Terhes. – Nem is mondasz semmit? Kiterítettem a lapjaim, ahogy akartad.

- Mit mondhatnék? Nem önszántadból tetted.

- Ennyit tudsz hozzáfűzni? – Eric is felpattant a kanapéról, a ruháiért nyúlt.

- Mit vársz? A feleséged terhes, a te gyereked várja, és még én tapsikoljak, hogy apa leszel? – fakadtam ki és cseppet sem mérsékeltem a hangom. Közben Eric magára rángatta az alsógatyáját, a nadrágját.

- Ne légy cinikus, mert rohadtul nem áll jól! – vetette oda nekem, csak úgy fél vállról.

- Egy seggfej vagy! – elborult az agya és magához rántott.

- Ezt akartam elkerülni, mert ez az én dolgom, amit meg fogok oldani.

- Tűnj el! Nem akarlak látni soha többé! – püfölni kezdtem a mellkasát, mert bilincsként karolt át, és úgy éreztem megfojt ezzel. Miután elengedett magára kapta az utolsó ruhadarabját, és az ajtó fele iramodott. – Azt pedig végképp felejtsd el, hogy még egyszer lefeküdjek veled! – kiáltottam utána még mielőtt becsapódott volna az ajtó. Ott maradtam egyedül, csupaszon és megalázva. Képtelen voltam tartani magam, és zokogva zuhantam a földre.

***