Just the way you are 43. (TELJES)

Chad az italát szürcsölte, míg a hallottakat emésztette. Aggódott Elsey-ért, néhány pillanatig látta, amit sokkal rosszabb volt, mint amire számított. Eric-kel hiába kakaskodott, Chad tudta, semmire sem megy ezzel. Ki kellett derítenie, mi a fészkes fene történt, éppen ezért miután elhagyta a kórházat telefonált néhányat, s mire az irodájába ért, addigra a kért információkkal felfegyverezve várta Cooper, a biztonsági főnöke.

- Chad, egyáltalán nincsenek jó híreim? – Cooper minden ismeretségét bevetette, de még így is számos falba ütközött. Egyedül a kapcsolatainak köszönhette, hogy megtudta, mit történt egészen pontosan Elsey-vel.

- Ne kímélj, tudnom kell mindent! Tisztán kell látnom.

- Véleményem szerint ebbe az ügybe akkor sem kellene beleavatkoznod. Elég komoly rendőrségi ügy. – Cooper átadta az összegyűjtött iratokat. – Bizalmasak, nem tudhat róla senki sem.

- Megértettem. Otthon átnézem őket, úgy sem tudnék most itt maradni. – Chad a táskájába süllyesztette az aktákat, majd távozott.

A lakásban ott voltak Elsey holmija úgy, ahogy hagyta. Ezúttal Chad-nek ez erőt adott, hogy kitartson és bízzon benne, minden rendbe fog jönni. Valamivel nyugodtabban tudta kézbe venni az összegyűjtött anyagot.

- Rohadt életbe! – csapott egyet az asztalra. Balesetnek álcázott gyilkossági kísérlet volt, és csak a szerencsén múlott, Elsey ennyivel megúszta. - Lehet Eric, hogy még a feleséged… - dünnyögött magában Chad. – De kizárt, hogy a te gyereked legyen. Segítség kell! – előkapta a telefonját, majd tárcsázott.

- Helló, Jenna mobilja! – szólalt meg a női hang, ami férfi számára ismeretlen volt.

- Helló! Beszélhetnék Jenna-val? – enyhe meglepődésén átlépve kérdezett Chad.

- Mit mondhatok, ki keresi?

- Chad, de ő tudni fogja.

***

Az ajtó csapódásától összerezzentem, és zokogva zuhantam a földre – Tűnj el! Nem akarom többé! – ismételgettem, de nem Eric-et akartam elűzni, hanem az érzést, amit kiváltott, ami ő maga volt. Nem az a férfi volt, aki ezt kiérdemelte és nem is érdemelte meg.

Nem hagyhattam el magam, erősnek kellett lennem. Feltápászkodtam a földről, bár csak a kanapéig jutottam, Eric már nem egyszer küldött padlóra, azonban elhatároztam ez volt az utolsó alkalom, az utolsó könnycsepp, amit miatta hullattam. Elhatároztam magam, s ezúttal eldöntöttem, a végsőkig kitartok.

- Jaj Jenna, minden oké? – észre sem vettem Rose érkezését.

- Most már igen. – töröltem meg a szemem és az arcom.

- Nem úgy nézel ki! – Rose aggódó tekintettel mért végig, már ott volt a nyelve hegyén az újabb kérdés, amit a mobilom zavart meg. Ő volt a gyorsabb, felkapta, de pár szó után átnyújtotta nekem.

- Chad, ne haragudj, de nem a legjobbkor. – sóhajtottam fel.

- Jenna, tudom! De beszélnünk kell, segítened kell!

- Segíteni? Nem vagyok benne biztos, hogy pont rám van szükséged.

- De nagyon is rád! Kérlek, gyere a lakásomra! Ott majd minden elmondok.

- Nem tudlak lebeszélni, ha jól sejtem?

- Nem, kérlek siess!

- Megyek, de legalább egy fél óra kell.

- Az már nem számít, annyit tudok várni. Szia! – Chad abban a pillanatban le is tette a telefont.

- Most akkor mi van? – támadott le Rose.

- Nem tudom. – tártam szét a karjaim. – Mennem kell. – önmagam árnyékaként tápászkodtam fel a kanapéról és kaptam össze magam. Muszáj volt egy gyors zuhanyt vennem, addig Rose bosszúsan taxit hívott. A legegyszerűbben, smink nélkül, a hajamat feltekerve indultam az ajtó fele.

- Vigyázz magadra! – ölelt meg Rose, mert valami rossz érzés kerítette őt a hatalmába.

- Vigyázok, és amint megjöttem, elmondok mindent!

***

Eric mögött hangosan csapódott az ajtó úgy, hogy az egész lépcsőházban visszhangzott, ahogy távozott. Haragos szusszantások közepette nekiiramodott és kettesével szedte az átkozott lépcsőfokokat. Jenna-nál meg akart feledkezni minden gondjáról, ami ezekben a napokban felszínre került, és úgy érezte, nagyon is jó úton halad, de egy szempillantás alatt minden a feje tetejére állt. A lány elérte, hogy ismét minden gondja a férfi vállait nyomja. Eric pedig azt is el akarta kerülni, hogy Jenna mindenről tudomást szerezzen. Sejtette a férfi, hogy az élet által írt egyenletből nem tudja teljesen kivonni, de mérsékelni akarta a jelenlétét. Mindezt természetesen a lány védelmében, amit végül ő maga hiúsított meg. Amint kiért a házból, még egyszer Jenna lakásának ablaka felé tekintett. Egy cifra szitkozódás után taxiba ült és haza vitette magát.

A zaklatott tehetetlenség nem akart múlni, Eric feszültségén semmi sem enyhített. Hiába ivott a kedvenc whiskyjéből, hiába vette egy zuhanyt, hiába kapcsolta be a tévét vagy a laptopját. Álmatlanul forgolódott az ágyában is, még mindig Jenna mámorító illatát érezte az orrába és édes csókja az ajkain. Eric számára egyre világosabbá vált, hogy a lány hiánya mögött jóval több van, mint azt valaha gondolta. Egy furcsa fájó érzés kerítette hatalmába, mikor arra gondolt, hogy haraggal vált el Jenna-tól. A kavargó lelkében egyetlen dolog kezdett tisztulni, hogy akarja a lányt mindennél jobban, sőt egy másodpercre még azt is megkockáztatta volna, hogy szerelmes.

Természetesen egyre inkább tudatosodott az is Eric fejében, hogy apa lesz és ezzel a gondolattal úgy tűnt, mielőbb meg kell barátkoznia. A váratlanul érkező gyerek, aki az ő vére, nem tagadhatja meg, és nem fogja megtagadni. A múló órák alatt, abban a furcsa éberálomban, míg Eric agya folyamatosan kattogott megszületett a megoldás.

A férfi szinte felvillanyozva pattant ki az ágyból, pedig hajnalok hajnala volt. Azonban nem bírta tovább, véghez akarta mielőbb vinni a tervét. Olyan sziklaszilárd volt az elhatározása, hogy semmi sem tántoríthatta el ettől. Előkotorta a telefonját az előzőnap viselt ruhái közül és már tárcsázott is.

- Ide kell jönnöd, azonnal! – Eric lényegre törően közölte a kívánságát. Mit sem törődött azzal, menni az idő vagy éppen rosszkor telefonál.

- Egy hellót elereszthettél volna. – dünnyögött egy kifejezetten álmos hang a vonal túloldalán. Kimerítően szenvedélyes éjszakában volt része, és még a kellemesen bizsergető kimerültség volt úrrá rajta.

- Nincs időm ilyenekre. Kapd össze magad és 10 perc múlva itt legyél! – Eric egyre türelmetlenebbé vált.

- Hol van az az itt? – hangzott el a kérdés egy kiadós ásítozást megelőzően.

- A lakásba. Otthon vagyok. Igyekezz és extra erős kávé fog várni rád! – azzal Eric le is csapta a telefont.

Méreg erős kávét főzött, várakozás közben az üzleti rovatot is áttanulmányozta, sőt még a tőzsdei adatokra is rápillantott. Teljes mértékben felpörgött, és dolgozott benne a tenni akarás. Elégedetten dőlt hátra a karosszékében a dolgozószobájának magányában. Mint egy ördögi cselszövő úgy dörzsölgette az állát, míg agytekervényei ezres fordulatot vettek. A lift csengő hangjára felpattant és a várt vendége elé sietett.

- Ajánlom, hogy rohadt jó legyen a kávéd, mert különben kinyírlak! – morgolódott Will. – Arra is nagyon jó okod legyen, hogy kiugrasztottál az ágyból Sandy mellől.

- Will értékelem az információid, de most nem baráti csevejre hívtalak. Most ha lehet, akkor vedd elő a furfangos ügyvéd éned. – Eric tőle szokatlanul otthonosan mozgott a konyhában, Will még ilyennek sosem látta ahogy friss kávét főzött.

- Mi a fenébe keveredtél? – forgatta meg a szemeit Will, mert nem tetszett neki Eric talányos ábrázata. – Hol van egyáltalán a személyzet?

- Semmibe. De kell a segítséged, hogy tisztán lássak milyen lehetőségek vannak a kezemben. A személyzetet meg önkényesen szabadságoltam. – Will-nek le kellett ülnie, korán reggel volt és úgy érezte Eric csak szórakozik vele. Hosszabb csend állt be, míg Eric csészékbe öntötte a kávét és Will elé tette az asztalra.

- Még meggondolhatom magam? – William némi humorral próbálta oldani a feszült csendet, de nem nagyon jött össze.

- Saját érdeked is, hogy képbe legyél a dolgaimmal. – vonta meg a vállát Eric.

***

Elsey minden tagja sajgott, nehezen tudta még a szemét is kinyitni. Kellemetlen, szinte bántó szagot érzett. Csak lassan talált vissza a valóságba, amely egyre bizarrabb képet mutatott neki. Utolsó emléke az volt, hogy találkozni akart Chad-del és bárhogy próbált emlékezni nem ment neki, sőt az azt megelőző emlékfoszlányok is nagyon homályosakká váltak. Mikor végre sikerült kinyitnia a szemét, akkor egy teljesen idegen helyen találta magát és idegenek vették körbe.

- Kérem, Mrs. Packer, nyugodjon meg! – Elsey lassan tudott fókuszálni a hang irányába, sokadik pislogásra tisztult ki teljesen a kép és ismerte fel az ápolónőt. – Milla, szólj Dr. Filion-nak!

- Hol vagyok? – reszelős hangon szólalt meg az asszony.

- Kórházban, balesetet szenvedett. Dr. Filion mindjárt megvizsgálja. – Elsey értetlenül állt a dolgok előtt és tanácstalanul várta az orvos megjelenését, aki sietős léptekkel megérkezett.

- Áh, Mrs. Packer végre felébredt. – a jóképű orvos mosolyogva üdvözölte az asszonyt.

- Doktor, mi történt? – Elsey szinte könyörgött az orvosnak.

- Balesetet szenvedett, a fejsérülése nagyon vérzett, szerencsére felszíni sérülésnek bizonyultak. Úgy látom, szépen gyógyulnak. Azonban erős ütés érte és esés következtében bordatörést szenvedett, trauma miatt belső vérzése volt. Ez volt a súlyosabb sérülése. Néhány rutin vizsgálatot el kell végeznünk, hogy minden rendben van Önnel és a magzatával. – Dr. Filion egy pillanatra megtorpant, de elmosolyodott. – Igen, állapotos. Előzetes eredmények alapján 8-10 hetes lehet. Sajnálom, hogy így kell Önnel közölnöm, ilyen körülmények között. – Elsey lehunyta a szemeit, úgy próbálta feldolgozni az orvos szavait. Összeszorult a torka, mert erre egyáltalán nem számított. Azonban így érthetőek lettek az utóbbi időben tapasztalt tünetek. Már csak egyetlen kérdés volt nyitva. – Nyugodjon meg! Pihenjen, a nővér értesíti a férjét! – az orvos biztatóan megpacskolta a kézfejét és távozott.

Az asszony összeszorította a szemét, mégsem akarta elhinni vele történt mindez. Rossz álomnak gondolta ezt az egészet, hiszen már olyan jól alakult minden. Eric válni akart, ő pedig boldog volt Chad-del. Kezdett minden rendbe jönni. Csakhogy most egy baba is belekerült az egyenletbe. Érezte, ahogy elnehezülnek a tagjai elfáradt, de még nem adhatta fel. A számolt, az orvos által megadott időszakra próbált koncentrálni. Ahogy az emlékeiben kotorászott, úgy kezdett kitisztulni minden. Az utazás alatt túlságosan a pillanatban éltek, a vágy és a szenvedély olyannyira elsodorta őket. A következő pillanatban pedig kicsordultak a könnyei…

***