Just the way you are 44.

A taxis eszelősen nyomta a dudát, mire leértem. Elég durva akcentussal morgott valamit az orra alatt, amikor bemondtam neki a címet. A sárga autó pillanatok alatt veszett el a forgalomba, a sosem nyugvó forgatagban találtam magam. Ahogy hömpölygött a fémtömeg, úgy cikáztam a gondolataim és az érzéseim is. A sofőr nem egyszer cifrázta meg mondanivalóját, mert éppen valaki leszorította vagy előzni próbálta kevés sikerrel. Mindezek ellenére is túl hamar értem oda Chad lakásához. Előkotortam némi pénzt és előre nyújtottam a bosszankodó férfinak.

- A többit tartsa meg! – aztán kiugrottam a taxiból. Kellett még néhány perc, mire elég erőt éreztem magamban, hogy folytassam az utam.

- Gyerünk, Chad! Engedj be! – már vagy harmadszor feküdtem rá a csengőre.

- Nyitom. – egy kurta mondatot vetett nekem, majd már berregve nyílott előttem az ajtó. A lift is lassan vánszorgott felfele, mintha velem szimpatizálna.

- Jenna, köszi, eljöttél! – Chad az ajtóban várt, farmert pólóval viselt és egy sörös üveg volt a kezébe. Csak rámosolyogtam és elsétáltam mellette, azonban kellemes dohányillat csapott meg. – Olyan más vagy! – sóhajtott fel, újra végigmért. – Baromi jól áll! – Megvontam a vállam, majd ledobtam a táskám. – Sört?

- Kösz, kérek és cigit is.

- Az erkélyen hagytam. – kezembe adta a sört és egy jót kortyoltam belőle. Nagyon jól esett, de a cigi még jobban.

- Miért kellett azonnal idejönnöm? – a kivilágított várost figyeltem, rá sem néztem Chad-re. Nagyot sóhajtott, azonban ez egy kifejezetten nehéz sóhaj volt, mintha súlyos gondok nyomnák a vállát.

- Muszáj lenne, Elsey-vel beszéljek. Eddig minden alkalommal Eric-be botlottam. Tisztáznunk kéne a kettőnk dolgát, mi a fene lesz így velünk. – Chad-ből csak úgy dőltek a szavak, melyekből a tehetetlen indulat sütött. Megértettem és együtt éreztem vele, de csak csendben slukkoltam. – Segíts nekem! Nem leszek hálátlan.

- Hogy csináljam? – nyomtam el a cigim. – Végülis nekem mindegy!

***

- Eric! – szólította meg a férfit a kissé fáradt doktor. – Jó, hogy így összefutottunk! Csupa jó hírem van.

- Hallgatom doktor! – Eric nagyot sóhajtott. – Ne kíméljen!

A férfinak nagyon elege volt már most az egész világból. Alig volt reggel nyolc, és már pattanásig feszültek az idegszálai. Idegesítette a balhéja Will-lel, hiszen számított volna a támogatására, aki inkább ellenkezett vele, mintsem kiálljon a barátja elhatározása mellett. Összebalhéztak, mint még soha és majdnem tettlegességig fajult a dolog. Végül valami megmagyarázhatatlan ok miatt és mielőtt bement volna az irodába, Eric a kórház fele vette volna az irányt, ha nem állítottak volna be Elsy szülei is. Az anya volt a harciasabb, aki egyből Eric-nek esett, bár az apa sem hagyta szó nélkül a helyzetet. Okolták, vádolták a lányuk balesete miatt, de Eric mondhatott bármit az anyai szív mit sem törődött vele. A férfi egy ideig uralkodott magán, nem akarta az anyóssal még jobban összeszólalkozni. Mélyen magában már a számolással is próbálkozott, csakhogy minden hasztalannak bizonyult. Miután betelt a pohár, akkor Eric minden udvariasságot félre tett és kitessékelte a szülőket. Váratlan és hathatós közbelépés lebénította a szülőket, szóhoz sem tudtak jutni. Ez némi elégtételt jelentett Eric-nek, bár nem eleget.

A másodperc tört része alatt peregtek le az elmúlt néhány óra eseményei a férfi szeme előtt. Valami azt súgta, hogy a jó doktor mondanivalója sem fogja elégedettséggel eltölteni, legalábbis nem olyannal, amit ő várna. Mély levegőt vett és várta Dr. Filion beszámolóját. Tényleg csupa jó hírrel szolgált, egyre jobbak lettek Elsey eredménye, magához tért. Az orvos lelkesedése a sikernek szólt, hiszen a csodával határos módon mentették meg a nő és gyermeke életét. Dr. Filion és a többi elhivatott orvos pont az ilyen esetek miatt választották ezt a hivatást.

- Köszönöm a tájékoztatást! Beszélhetek a feleségemmel?

- Igen, de még szorítkozzunk a rövid látogatásokra. Sok pihenésre van szüksége a feleségének.

- Rendben, megértettem. – Eric bólintott, majd a kórteremhez sétált. Várt néhány percet, le kellett higgadnia. Bár ahogy belépett, tisztán látta alvó feleségét. Nem akart újabb felesleges köröket tenni, így inkább csendben az ablak előtt állt meg. Hosszasan bámult kifele, míg milliónyi gondolat cikázott a fejében. Nem ez volt a legjobb időzítés, de mielőbb túl akart lenni a rá váró beszélgetésen. Az asszony megérezhette, hogy nincs egyedül, mivel a pillái megremegtek és kinyíltak a szemei. Lassan megmozdult, érzékelte a látogató jelenlétét és megpróbált felé fordulni, halk sóhaj hagyta el az asszony ajkát, mert minden apró manőver kellemetlenséggel járt.

- Eric. – az asszony felnyögött, még szerencse, hogy nem az első eszébe jutó nevet mondta ki. Az első pillanatban a szeme káprázott és Chad-et vélte felfedezni az ablak fényében.

- Elsey. – finoman szólította meg a feleségét, aki lassan a hang irányába tekintett.

- Beszélnünk kell! – Eric közelebb lépett Elsey ágyához. Nem ült le, nem is ért a feleségéhez, még csak egy csókot sem adott neki. Ezek az apró jelek is jól bizonyították, hogy ezzel a házassággal nincs rendben minden.

- Akkor beszélj! – köszörülte meg a torkát Elsey.

- Dr. Filion beszélt velem, de úgy tudom, neked is elmondta. Egyre jobbak az eredményeid… - Eric bár szeretett volna túl lenni a beszélgetésen, mégsem ment, ráadásul a telefonja is rezegni kezdett a zsebében. Automatikusan kapott a készülék után, és addig nyomogatta, míg meg nem jelent az üzenet a képernyőn. „Beszélnünk kell! Találkozzunk az Empire-ben, most!” Jenna-tól érkezett az üzenet, amit egyrészről kifejezetten furcsának talált a legutóbbi csetepaté után, másrészt bosszantotta is, hiszen a férfi egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy nő, sőt egy kis fruska játszadozzon vele. Eric gondolatait a felesége megremegő hangja szakította félbe.

- Üzlet, igaz? – szólalt meg Elsey. Eric pedig csak kérdőn nézett rá, mire az asszony folytatta. – Teljesen elsötétedett a tekinteted. Ismerlek már annyira, tudjam, mikor jár munka a fejedben.

- Igazad van. - egészen egyszerűen belement Eric a játékba, gondolta így majd könnyebben szabadul. - Megyek is, de ha itt vannak a szüleid, szólok nekik hogy bejöhetnek hozzád. Később beszélünk! – Eric tényleg elviharzott, és egészen megkönnyebbülve.

Ahogy a férfi a kijárathoz közeledett, úgy élte bele magát a találkozásba. Természetesen fondorlatra készült, terve szerint édes kínokkal kívánta megleckéztetni Jenna-t. Egyre türelmetlenebbül várta már a találkozást, hiszen a tervezgetés túlságosan nagy hatást gyakorolt rá, túlságosan belemerült a részletekbe és öle egyre jobban keményedett. Szinte fellélegzett, mikor az Empire előtti jártát érte a lába, óvatosságból körülnézett és kettesével szedve a lépcsőfokokat sietett. A recepció fele csak sejtelmesen biccentett, hiszen a kulcsakártya állandóan a zsebében lapult. Úgy tűnt, sikerült neki Jenna előtt megérkezni, így miután felért a lakosztályba, első dolga volt a szobaszervízt hívni. Pezsgőt rendelt és némi nyalánkságnak tejszínhabot, gyümölcsöt. Ezt követően zakóját félre dobta, a nyakkendőjét kioldotta és a zsebébe gyűrte. Egyre türelmetlenebbül várta Jenna megérkezését, de nem történt semmi. A hosszú percek múltán a kopogás mindössze a szobaszervíz érkezését jelezte.

Eric előkapta a telefonját, majd megpróbálta hívni a lányt. Kicsengett a mobil, de mégsem vette fel senki. Várt, majd újra próbálkozott, nem járt sikerrel, ezért eldöntöte, hogy küld egy rövid üzenetet. Azonban egy pillanattal később William számát jelezte a képernyő.

- Helló, Will! - sóhajtott fel Eric. - Történt valami?

- Nem, semmi különös. Csak mivel nem értél még be az irodába, ezért hívtalak. Bejössz még az irodába?

- Nem, ha minden jól megy, akkor engedélyezek magamnak egy szabadnapot.

- Értem, ebben az esetben gyorsan elmondom. Mindent elintéztem, amit kértél. Megjelöltem, hol kell aláírnotok és ezt követően benyújthatóak lesznek. Az iratokat az asztalodon hagyjam?

- Ez nagyszerű! Igen az asztalon könnyen megtalálom, és később beugrom érte. Kösz Will! - már mindketten leraktál volna a telefont, mikor Eric gyorsan kapcsolt. - Még egy kérdés! Láttad Jenna-t?

- Nem, vagyis egy üzenetet küldött nekem. Rosszul érezte magát, orvoshoz ment, így ma nem jön dolgozni. Talán valami baj van?

- Nem, majd később felhívom! - Eric egyre jobban furcsálta a kialakult helyzetet. - Még egyszer kösz mindent! - kinyomta a barátját, majd gyorsan pötyögni kezdett.

„Merre jársz? Türelmetlenül várlak! E” Egyre paprikásabb hangulatba került a férfi, kezdte magát nagyon felhúzni. Töltött magának egy italt, mikor a telefonja jelzett. „Nagy dugóba keveredtem. Sietek! J” Eric fintorgott egyet, majd bekapcsolta a tőzsde híreket, hogy elfoglalja magát várakozás közben. Aztán gondolt egyet ismét pötyögött. „Minden egyes elvesztegetett percért büntetés jár.”Széles vigyor jelent meg a férfi arcán, mikor elküdte a pajkos fenyegetését.

„Csakugyan? Akkor még beugrom a sarki boltba is.” Jenna merészsége vagy inkább pimaszsága csak még jobban szította Eric-ben a tüzet. Először a férfi feltett szándéka volt, hogy megzabolázza a lányt, csakhogy rá kellett jönnie, hogy többet nyerhet, ha nem így tesz. A makacsodás teljes mértékben a lány személyiségéhez tartozik, most pedig ha ügyesen játszik, akkor a saját malmára hajthatja. Belement a játékba, míg szemei előtt egy még hevesebb, szenvedélys együttlét lebegett.

„Meg ne próbáld!”

„Hogy akadályozod meg?” Eric vadul vigyorgott, mikor tudatosult benne, hogy célt ért. Bejött a számítása.

„Beavatlak a tervei be, lásd, mielőbb itt akarsz lenni!”

„Hallgatlak...”

„Kezdetnek, leszaggatom a ruháid. A karomba kaplak, úgy cipellek az ágyig. Ott pedig úgy csókolom végig a tested minden egyes apró részét, hogy könyörögni fogsz a repetáért.”

„Kizárt!”

„Ne hidd! Először a nyelvem, utána az ujjaim fognak kezelésbe venni..."

„;) ;) ;)” Eric a sokat mondó ábrácskák láttán felröhögött.

„Utána úgy és annyiszor megduglak, azt sem fogod tudni, hol vagy!” 

„Szavadon foglak! ;)”

„Merem remélni, mert nagyon felhúztál.”  

***