köszönöm a komikat! Nagyon jó volt olvasni, hogy tetszett nektek a rész, és ez meghozta a kedvem a folytatás írásához. Így most következhet a részletet.
Jó olvasást!
Puszi,
ZoÉ
* * *
Nem is kellett
túl sok győzködés és már azon kaptam magam, hogy Franco-val kézen fogva a
hangár előtt várakozó privát jet felé sétálunk. Egy titokzatos hely felé
tartottunk, melyről semmit sem tudtam. A jet lassan gördült végig a
kifutópályán, majd lendületet vett és felszálltunk. Az emelkedő gépről az
alattunk elterülő várost figyeltem. Úgy éreztem, hogy most az utolsó szálak is
végleg elszakadtak, melyek még visszatarthattak volna. Aztán megéreztem a meleg
és simogató ujjakat a kezemen, Franco belecsúsztatta a tenyerét a tenyerembe és
összefűztem az ujjainkat. – Ezt kellett
tennem. Így helyes. – futott végig a gondolat a fejemben, majd a mellettem
ülő férfi felé fordultam. Vadul csillogtak a szemei, mivel valami csibészes
dologra készült.
- Elárulod,
hova repülünk? – búgtam Franco fülébe csábítóan, majd a fülcimpája tövébe
csókot nyomtam.
- Nem, legyen
meglepetés! – már most rekedtes hangon szólalt meg. Csakhogy nemleges választ
kaptam, így kénytelen voltam folytatni a megkezdett műveletet.
- Kérlek… -
újabb csókot leheltem a nyakára, mely jóval hosszabb volt. – Csak a helyet… -
Franco egyszerűen megrázta a fejét.
Minden
próbálkozásom kudarcba fulladt, hiszen Franco a saját módszerem fordította ellenem.
Az ajkai és édes csókjai jobban lekötöttek, mint a felesleges fecsegés.
Felszállást követően a kényelmes bőrfotel adta lehetőségeket maximálisan
kihasználtuk, mikor a sötét lovagom az ölébe vont, s szenvedélyesen falni
kezdtük egymást. Mit számított, merre tartunk, míg az újjáéledő lelkem magasra
tört.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése