Részlet 54. fejezet tartalmából...

Sziasztok,

jó kedvem van és ma jól haladtam a fejezettel is. Ugyanakkor kicsit kevés szabadidőm volt mostanában, illetve kevesebb van úgy általában, ezért úgy gondoltam, ma kivételesen hozok egy hosszabb részletet meglepiként!

Puszi,

ZoÉ

* * *

A saját házam előtt szálltam ki a taxiból. – Hazaértem! – Jó érzés volt, de valami roppant módon hiányzott nekem. Akkor még nem tudtam mi, akkor még csak a hiány érzése volt bennem. Előkotortam a kulcsom, és igyekeztem minél előbb bejutni egy kellemesebb hőmérsékletű házba. A sofőr készségesen és némi borravaló fejében segített behordani a bőröndjeim. Miután kifizettem a férfit és becsuktam mögötte a bejárati ajtó, akkor fedeztem fel a másik bőröndhalmot.

- Csakhogy előkerültél te lökött tyúk! – lépett ki az egyik szobából Cosmo. – Már kezdtem azt hinni, hogy a hadsereget kell rád uszítanom, hogy megkerül. Hol a fészkes fenében voltál? – Cosmo a dühöngése ellenére a karjaiba zárt. Szorosan öleltem és hirtelen minden érzés egyszerre nehezedett rám. Pár pillanattal később már azt vettem észre, hogy a vállaim vadul rázkódnak és erősen kapaszkodom Cosmo-ba, aki a hátamat simogatta. – Jól van, Virágszál, nem akartalak bántani… Kérlek, szépen ne sírj!

- Oltári hülyeséget csináltam… - szipogtam, míg a könnyek megállíthatatlanul futottak végig az arcomon.

- Tudom, hidd el, tudom. – ölelt át még szorosabban. – Viszont jobban aggódnék, ha nem jöttél volna rá magad…