nem is húzom sokáig az időt, szerintem a fejezet sokkal kifejezőbb lesz és jó pár kérdésetekre választ kaptok, persze remélhetőleg sok újabb kérdés is megfogalmazódik a fejetekben!
Rob szemszög!
JÓ olvasást!
Kíváncsian várom a véleményeket!
Puszi,
ZoÉ
„Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó
feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél
velem.”
(Agatha Christie)
Robert
New
York, 2011.12.12.
Egykedvűen ébredtem, ugyanúgy, ahogy az
elmúlt két hónap során. Flóra kilépett az életemből, s akkor tényleg azt
hittem, hogy jól döntöttem. Így utólag már tudom, hogy engednem kellett volna
neki. Bár azt nem tudom még most sem felfogni ép ésszel, hogyha annyira
szerette volna a bocsánatom, akkor miért adott fel minden olyan könnyen.
Kisétált, vagyis kirohant az étteremből, és azóta nem is keresett. – Azt sem tudom, hol lehet! – csattantam
fel kissé mérgesen. Roppant módon bökte a csőröm ez az egész, de nem volt időm
tovább foglalkozni ezzel. A telefonra pillantva láttam, hogy bizony megint
sikerült elaludnom. – Minden csakis Ross
hibája! – dörmögtem az orrom alatt, míg kimásztam az ágyból és a fürdőbe
trappoltam.
Fogmosás és a folyó ügyeim után magamra
kaptam a trénin ruhám. A gondosan összeállított étrendemet követve pár szem
gyümölcs, egy nagyobb pohár gyümölcslé és egy marok vitamin csúszott le a
torkomon. Majd fintorogva kerestem elő az edzőcipői és a telefonomhoz a
fülhallgatókat. Felvettem a kapucnis pulcsim és a baseball sapim, majd már
siettem is a lift felé, hogy még véletlenül se késsek el a megbeszélt
találkozóról. Persze indulás előtt a biztonság kedvéért a recepción leadtam a
kulcsom, nehogy elhagyjam valahol.
Az utcára kilépve megrázkódtam a hűvös
időtől, csakhogy nem tökölészhettem tovább, sietnem kellett. A hoteltől a
Central Park felé vettem az irányt. Az elmúlt hónapokban nem egyszer tettem meg
ezt a távot, és nem a kocogás lett a kedvenc sportom. Sosem szerettem futni,
mégis muszáj volt, szorosan hozzátartozott a filmre való felkészülésre.
Tökéletes leszek a szerepre, ha némi izmot sikerül magamra szednem. Ezért
természetesen a segítségemre voltak, hiszen saját személyi edzőt kaptam. Ross azonban
egy igazi rabszolgahajcsárra is felért, egyáltalán nem ismert kegyelmet, sőt
kifejezetten élvezte, ha lógott a bele a sok munkától.
A zene dübörgött a fülemben, és mivel
gondolataim is ezer fele jártak, alig érzékeltem a külvilágot. Emiatt is
történhetett meg, hogy véletlenül nekiütköztem a mellettem elhaladni igyekvő
nőnek. Csak egy pillanat volt az egész, de mintha áramütést éreztem volna. Az
első pillanatban csak automatikusan rohantam volna tovább, csakhogy a következő
pillanatban megtorpantam. – Flóra! –
ért el a felismerés, de mire megfordultam, addigra már nem láttam a nőt
semerre. Zavartan tekintettem körbe, de nem láttam senkit, aki csak egy kicsit
is hasonlítana rá.
Hitetlenkedve sétáltam tovább, mert a
szívem még mindig kalapált. Nem akartam elhinni, hogy tényleg Ő volt. – Nem
lehetett Flóra! – győzködtem magam, míg el nem értem az eredeti célomat.
Ross már türelmetlenül várt.
- Végre, hogy ideértél!
- Jó reggelt neked is! – Ross-t ritka
pocsék hangulatban találtam. - Legyen, de nem érünk rá… Gyerünk, nem érünk rá
malmozni!
Kocogással kezdtünk, a szokásos útvonal
megtételével pedig a szállodához értünk vissza. A felszerelt konditerem adott
volt, így aztán Ross utasításait követve két órás kínzásban volt részem. Már
komolyan számoltam vissza a perceket, hogy mehessek végre lecsutakolni magam és
a proteinben gazdag „finom” ebédem elfogyasszam. Mélyen, a lelkem mélyén
tudtam, hogy mindez a szerepemhez tartozik hozzá. Egy nyomozó mégsem lehet egy
nyeszlett alak, ugyanakkor nem volt rossz formába kerülni. De mikor éppen az
aktuális gyakorlatokat kellett csinálnom, akkor a pokolba kívántam mindent.
- Oké, így jó! Jól csinálod Rob, már csak
egy sorozat van hátra! – vigyorgott Ross és el is kezdett visszaszámolni. –
Nyolc… hét… hat… öt… - míg ő a gyakorlatokat, addig én a perceket számoltam. –
négy… három… kettő… egy… - s végre vigyorogtam, miközben kapkodhattam a
levegőt, hogy meg ne fulladjak.
- Kösz, Ross! – fogtam vele kezet, majd
elköszöntünk egymástól. Ő futólépésben hagyta el a hotelt, míg én ugyanígy
rohanhattam a lakosztályomba, hogy időben odaérjek a lőtérre, hogy Beckett
nyomozó folytassa a kiképzést a fegyverekről.
Kissé kapkodva és a ruháimat szétszórva rohantam
tusolni, majd rohamtempóban öltözködtem. Ugyanakkor az ebédemet is megejtettem
még indulás előtt. Már a kocsiban ültem Dean mellett, mikor leesett, hogy egész
nap arra a különös találkozásra gondoltam. Képtelen voltam kiverni a fejemből
azt a különös érzést.
- Mi a gond Rob? – hű testőröm lopva
pillantott rám, de a hangjából érezhető volt, hogy aggódik értem.
- Nincs semmi… - vontam meg a vállam,
majd az utca forgatagát figyeltem.
- Ugye nem felejtetted el, hogy este meg
kell jelenned a MET-ben? – enyhe szigorral pirított rám Dean. Már-már komikus
volt az egész, hiszen tudtam, mennyire utálja ő is, velem együtt a pingvin
szerkót. Mégis minden egyes alkalommal, rezzenéstelen arccal tűri az egész
procedúrát.
- Nem, hogy tehetném… - drámaian
megforgattam a szemeim. Steph gondoskodott róla, hogy tényleg zsúfoltak
legyenek a napjaim. Bár igaz volt, mert így a forgatás előtt letudhattam a
kötelező köröket, s mikor ténylegesen indul a forgatás, akkor semmi mással nem
kell foglalkoznom. – Bár tartanán már
ott!
- Mit mondtál? – kérdezett vissza Dean.
- Jah, semmit… Csak már jó volna, ha a
forgatásnál tartanánk… Jó, már csak pár hét és kezdünk, de akkor is. – nem
unatkoztam az elmúlt két hónap alatt sem, mert szerencsére a Marcus, Sam és Tom
is egyszer-egyszer meglátogatott és buliztunk egyet. Persze jól ki is röhögtek,
mikor sör helyett csak valami üdítőt szürcsöltem el.
- Mi miatt csúszott meg a forgatás? – a
testőröm kíváncsinak bizonyult, de nem volt okok titkolózni előtte.
- Allen-t egy másik produkció köti le,
ott is csúszás van… Meg a stúdióval sincs valami rendben… - hiába mondtam ki
ezeket a dolgokat az agyam teljesen máshol járt.
Azokra az éjszakákra gondoltam, melyeket
nem éppen egyedül töltöttem el. Egyáltalán nem vagyok büszke magamra, hogy
ilyen felszínes kalandokba bonyolódtam, de képtelen voltam ellenállni a
kísértésnek is. Főképp úgy, hogy teljesen megbabonáztak, mert annyira hasonlítottak
Flórára. Persze csak külsőleg, mert bár kielégítő volt a szex, de mégsem volt
benne semmi extra. Míg Flórával képtelenség volt betelni. Minden alkalommal
meglepett és lenyűgözött a vad tűz, mely benne lobogott. A szenvedély egyáltalán
nem csillapodott, míg be nem teljesítettük a vágyunkat.
- Hiányzol Flóra… - egy sóhajjal álcáztam
a vallomásom, amit Dean vagy nem hallotta, vagy nem akarta hallani. Tovább nem
álmodozhattam, mert Beckett nyomozó már várt bennünket. Amint meglátott
bennünket elhajította a csikkjét és kezet fogott velünk. Egy újabb sóhaj után
vártam, hogy ma milyen gyakorlatot fogunk végre hajtani.
Órákkal később a lakosztályomban voltam,
és a tükröt bámulva próbáltam helyére igazítani a csokornyakkendőt. A
hagyományos szabású Gucci öltönyhöz a múlt századi kultúrmadzagot rendelt a
stylist, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésem.
- Hagyd, majd segítek! – kuncogott fel a
galád nőszemély.
- Mert szerinted hagyom? – miközben újra
nekifutottam a manővernek, de csak nem sikerült megkötnöm.
- Ez sosem ment neked, úgy emlékszem! –
rám kacsintott, majd kikapta a kezemből a nyakkendőt és pillanatok alatt
megkötötte. – Rob, te semmit sem változtál!
- Holly, te sem! Vagyis még gyönyörűbb
lettél! – bókoltam a szépséges nőnek, aki a füléig vörösödött. Az arcán
hatalmas rózsák jelentek meg.
- Bolondokat beszélsz! – legyintette meg
a vállam. – Inkább induljunk, mert a végén el fogunk késni.
- Nem baj, legalább a fotósokat
megússzuk…
- Ne mondj ilyet, én igen is azzal a jó
pasival akarok végigvonulni a vörös szőnyegen, aki a filmben majd a szerelmem
lesz… Úgyhogy húzd ki magad és gyerünk! Hadd irigykedjenek! – erre már
mindketten felnevettünk, mert eddig tartott Holly komolysága.
- Akkor gyere, Édesem! Parádézzunk! –
Holly megforgatta a szemeit, de belém karolt.
Így vonultunk a liftig, majd a kocsiig
is. Imádtam Holly vidámságát, töretlen jó kedvét és a munkában való
elhivatottságát. Vicces volt az első közös munkánkra gondolni. Több mint tíz
éve volt az egész. Mindketten kezdő fiatal színészek voltunk, s minden
lehetőségbe kapaszkodtunk. Az akkori tévés film elég nagy dolognak számított.
De ha jobban bele gondolok, arra jutok, hogy örülök, elvállaltuk a szerepeket.
Holly azóta is vállal hasonló szerepeket, de Ő a színházat is imádja. Úgyhogy
sokkal változatosabb a szerepeinek a listája, mint az enyém.
- Rob, mosolyogj! – bökött oldalba
partnernőm. – Vidám képeket szeretnék holnap viszontlátni a címlapokon! – bújt
még közelebb hozzám Holly, ahogy a fotósok előtt megálltunk.
- Igyekszem, de nem túl sok kedvem van
itt vigyorogni. – suttogtam alig észrevehetően, mintha egy puszit nyomtam volna
Holly hajába.
- Megígérted, hogy segítesz nekem
féltékennyé tenni Charles-t.
- Túl meggyőző voltál és túl rámenős,
mert képes voltál rávenni még erre is.
Mindketten felnevettünk, s ekkor
távolabbra tévedt a tekintetem. Az éppen begördülő limuzinból egy csábító nő
szállt ki egy műmacsó oldalán. Ahogy végignéztem a formás testen egyre
ismerősebbek voltak a vonásai. A pasas diadalittas vigyorral a képen sétált a
nővel az oldalán a lépcső közepéig. Ott álltak meg és pózoltak rezzenéstelen
arccal. Engem pedig abban a pillanatban fejbevágó érzéssel köszöntött a felismerés.
– Flóra az! – nem győztem levenni a
szemem róla. Olyan gyönyörű és tündöklő volt abban a fekete ruhában. Pár
pillanattal később váratlanul találkozott a tekintetünk.
Erősen kellett koncentrálnom, hogy
tartsam magam. Erős akartam lenni, pedig a belőle áradó vonzalom nem volt
hatástalan. Még éppen időben szakadtam el tőle, s Holly-t átkarolva sétáltunk
befele. A kavargó vendégek között könnyedén el tudtunk tűnni.
- Rob, jól vagy? Olyan sápadt vagy. – még
a helyünkre sétáltunk, addig Holly aggódva súgta oda, de csak némi bólogatással
feleltem neki. Valahogy már ekkor tudtam, hogy elkerülhetetlen a találkozásunk.
A bárpultnál futottunk össze, még csak
felkészülni sem volt időm. Talán kicsit túlzásba estem ezzel a hűvös
magatartással, de hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Legszívesebben
magamhoz rántottam volna Flórát, forró csókkal üdvözöltem volna, majd pedig a
bárpult tetején megmutattam volna neki, mennyire hiányzott nekem. Elhessegettem
az ötleteim, mielőtt túl pikáns részre tértem volna.
- Rob, hát tényleg ennyi lenne?…
Túlléptél rajtam és mindenen? – nézett rám Flóra azokkal a hatalmas átható
barna szemekkel.
- Képtelen vagyok… - felcsillantak Flóra
szemei. – De ez nem azt jelenti, hogy nem próbálom meg.
- Talán vele? – bökött Flóra a
közelünkben vidáman beszélgető társaság fele. – Ő miatta? – egyértelműen
féltékenységgel volt átitatva a hangja, ami elégedettséggel töltött el.
- Te sem panaszkodhatsz… - pont akkor
tűnt el Flóra kísérője, és éppen felénk tartott. Flóra felé kapta a tekinteté,
majd rám. Zavart arc kifejezése engem is elbizonytalanított.
- Rob, nem az van, amit gondolsz… - Flóra
hirtelen vad magyarázkodásba kezdett, de már nem voltam rá kíváncsi. Nem esett
jól a tudat, hogy talán mást is beengedett az ágyába, azonban én sem szólhattam
egy szót sem, hiszen én is megtettem. Az is jelent valamit, hogy jelentek meg
egy ilyen neves rendezvényen.
- Flóra nem kell magyarázkodnod… Már nem…
- felhörpintettem az italom, és magára hagytam Őt.
Igazam lett, mert a sors nem engedet el
Őt, és újra összehozott minket, csakhogy teljesen felkészületlenül ért a
találkozás.
Az ember sohasem tudhatja, kivel hozza össze
a sors, vagy hogy egy egyszerű döntés - hogy a sarkon jobbra fordulunk vagy
balra - néha mindent megváltoztat. Van úgy, hogy a választásaink nem
számítanak. Máskor... egészen váratlan helyzetekbe sodorhatnak.
(J. R. Ward)
~~~ xxx ~~~
A tökéletes szerelem kérdését... a véletlen
oldja meg. A sors szeszélyétől függ, hogy azok közül a nők közül, akiket
szeretni tudnánk, s akik bennünket szeretni tudnának, kikkel találkozunk,
kikkel kerülünk össze, s a körülmények kedveznek-e, hogy létrejöjjön az a
boldog harmónia, amelyben ez a probléma - mint valami nagyszerű befejező
akkordban - megoldódik.
(Csáth Géza)
Robert
New
York, 2011.12.22.
Ráérősen készülődetem a karácsonyi
bulira, pedig legszívesebben már most a repülőtérre tartottam volna. Nem is
értettem igazán ezt a hozzáállást. Karácsony a szeretetről, a családról kellene
szólnia, míg az elmúlt napokban nem szólt másról, hogy ki milyen partira
látogat el. Nekem a karácsony sokkal többet jelentett, mint egy újabb buli,
ilyenkor a nyugalom és a családom volt a központban. De rábeszéltek, így az
utolsó pillanatban már nem volt szívem visszamondani.
Az elmúlt héten már volt egy hosszabb
olvasópróba, ami nagyon tetszett. Holly-val rengeteget röhögtünk egymás
bakijain. Egy cseppet sem bántam meg, hogy végül Ő lett a partnerem. Persze
végül egyedül maradtam, mert Holly kibékült Charles-szal, aki minden jóval
elhalmozta a kibékített barátnőjét. Azóta szinte elválaszthatatlanok, mindenhol
együtt jelennek meg és dúl közöttük a szerelem. Éppen úgy, ahogy Sarah és
újdonsül barátja között is. Valamelyik nap együtt kávéztunk, s alig ismertem rá
a jégszemű szépségre. Teljesen kicserélődött, sugárzott a boldogságtól. – Csak nekem nem akar semhogy sem összejönni…
- Magamra kaptam a dzsekim és felmarkoltam a telefonom, aztán útnak
indultam.
Már nem emlékeztem rá, ki szervezi a
partit, vagy miért kell jelen lennem. Igyekeztem minél jobban érezni magam.
Egyedül voltam és ezt egyre kevésbé viseltem jól. Elegem volt már, és a második
pohár pia után úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy kicsit jobban
körülnézzek, hátha szerencsével járok.
Ahogy körbe jártam és felmértem a terepet
egy-két ismerőssel sikeresen össze is futottam. Majd egy újabb adag italért
indultam, mikor földbe gyökereztek a lábaim. A félhomályban megpillantottam egy
igazi csodát. Izgató táncot lejtett, igézően vonaglott, de mégis minden
mozdulatában mérhetetlen elegancia volt. Csábított és vonzott magához, mintha
láthatatlan kötelék lenne kettőnk között. Bár nem láttam az arcát részben a
fények, részben pedig a haja miatt. Mégis egyetlen érzés járt át tetőtől talpig.
– Nekem Ő kell! – Minden porcikám Őt
követelte és eszem vesztettem a hirtelen rám törő vágytól.
Nem számított semmi, mint a prédájára
lecsapó vad, úgy közelítettem felé. Semmi sem tudott eltéríteni tőle. Egyenesen
felé tartottam. Mellé léptem, s elkaptam a karját. Egyből szikrák pattantak az
érintése nyomán, azonban nem engedtem. A világ semmi kincséért nem engedtem el
a kezét, míg ki nem értünk a tömegből. A fal tövébe húzódtam, s egyből az
ajkaira tapasztottam a szám.
Édes puha ajkak egyből engedelmeskedtek,
és bebocsátást engedtek nyelvemnek. A lány testét a falhoz szorítottam, míg a
kezem az oldalán csúszott végig a felsője aljáig. Aztán határozott mozdulattal
a csillogó anyag alá nyomultam, miközben ajakitól egy pillanatra sem váltam el.
A lány egy cseppet sem ellenkezett, sőt egyre intenzívebben vett részt kettőnk
játékában. A csípőjét az ágyékomnak nyomva izgatott. Zakatolt a szívem és
pezsgett a vérem. A vágyam teljesen legyőzött.
- Rob… Ah, Rob… - nyögte a fülembe a
lány, s abban a pillanatban ledöbbentem.
- Flóra… - nyögtem fel rekedtes hangon,
de ködös agyam már nem igazán fogta fel a dolgokat.
Újabb lendülettel hajoltam az ismerős
ajkakhoz, hogy fenséges csókokat váltsunk. Egyre hevesebbek lettünk, viszont
körülöttünk is növekedett a nyüzsgés, így a távozás mellett döntöttünk. A hátsó
ajtón távoztunk és a legelső taxiba vágódtunk be, ahol Flóra újult erővel
lendült támadásba, mely egész úton tartott. Bár egy cseppet sem érdekelt, merre
tartunk, mert végig Flóra testével voltam elfoglalva. Az emlékeimben egyre
élesebben éltek a kecses vonalai, a puha halmok, a feszes feneke és a körém csavarodó
hosszú lábai. Az agyam teljesen lezsibbadt, már csak a vágy motivált, hogy
minél előbb megkaphassam Őt.
Csak nagyon nehezen tudtam magam
türtőztetni, egyre jobban fokozódott a vágyam, s lassan bizony szemmel jól
látható jele is mutatkozni kezdett. Amint épületen belül voltunk, magamhoz
rántottam Flórát, s hevesen csókolni kezdtem ott, ahol értem. A buja sóhajok,
melyeket hallatott csak még jobban beindítottak. Még szerencse, hogy a liftben
csak mi ketten voltunk. A kecses testét a fényes felületnek préseltem, és a
kezem már a melltartóba csomagolt puha halmokra tapadt a felsője alatt. Flóra a
hosszú egyik lábát a derekam köré csavarta, úgy szorított magához. A csípője
finom mozgásával majdnem az őrületbe kergetett.
Kellően késő volt már ahhoz, hogy senki
sem járt a folyosón, így még a liftben Flórát az ölembe kaptam és úgy cipeltem
végig a folyosón. A finom ajak a számon és a nyakamon jártak fel s alá. Minden
érintéssel pedig egyre közelebb kerültem, hogy a vágy szétrobbantsa a testem.
Az ajtót egy szempillantás alatt nyitottam ki, majd hangos csapódással zárult
mögöttünk. Elérkezett a pillanat, mikor őrült módjára a ruhákat tépve, szakítva
vetkőztettem le Flórát. Nem érdekelt, mi szakad, csak mielőbb birtokba akartam
venne a karjaimban tartott nő érzéki testét.
Flóra pillanatok alatt csupaszon feküdt
alattam a puha szőnyegen, mert még arra sem vettük a fáradtságot, hogy esetleg
a kanapén vagy az ágyba essünk egymásnak. Teljes mértékben megfelelt a hatalmas
üvegfelületek alatt elterülő szőnyeg. A pólóm lekerült rólam, míg a nadrágból
csak merev testem oldottam ki, és finomkodás nélkül, egyetlen határozott
mozdulattal merültem el a gyönyörben gazdag forróságban. A vágy hajtotta kemény
lökésekkel űztem magunkat egyre magasabbra. Flóra finom csókokat adott,
harapdálta a nyakam, és sikolyok közepette vonaglott alattam. Egyre jobban
ziháltam, és egy utolsó határozott lökéssel megadtam mindkettőnknek a vágyott
orgazmust.
Beleszédültem a hihetetlen magasságokba,
s levegőért kapkodva gurultam le Flóra törékeny testéről. Úgy éreztem, hogy
egyszerre estem millió darabra, és álltam helyre egyetlen egésszé. Egy
pillanatra lehunytam a szemem, mert nem akartam elhinni, hogy ez a valóság
lenne.
A játékos nyelve ingerlő érintésére
pattantak ki a szemeim. Flóra csókokat nyomott a mellkasomra, nyelve a nyakamra
futott, miközben a kezei a hasamon keresztül csúsztak egyre lejjebb, melyet
rövid időn belül ajkai követtek. Felkönyököltem, aztán kissé fel is emelkedtem,
mert Flóra addig mesterkedett, míg a farmerom és a boxeremből ki nem szabadított.
Könnyed mozdulattal dobálta félre a ruháim, és fölém mászott. Már a látványa
kis kellően nagy hatással volt rám, pillanatok alatt újra kőkemény lettem.
Flóra azonban játszadozott velem, hozzám dörzsölődött ugyan, de még nem
merítkezhettem meg benne. Egyre jobban feszített a vágy, és a türelmem is egyre
fogyott. Nem volt kedvem játszadozni, csak vad és szenvedélyes szexre volt
szükségem. A sors furcsa tréfájaként éppen Flórát sodorta az utamba. Aztán
meggondoltam magam. Flórát magam alá fordítottam és egyből szélesebbre tárta a
lábait, ezzel utat engedve nekem. Csakhogy fölé helyezkedtem, de még nem
hatoltam belé. Vad csókot adtam a szájára, majd édes bőrét finoman harapdálva
indultam el a nyakától kezdve.
- Rob… Kérlek… - kéjes hangon könyörgött
nekem, de úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.
- Finom vagy… - rajzoltam köröket az
egyik kőkemény mellbimbója köré.
- Akarlak… - nyögések közepette ért el a
hangja, mikor éppen a másik mellbimbóját tüntettem ki a figyelmemmel.
- Édes… - újabb és újabb harapásokkal,
vagy éppen a bőrét megszívva gyalogoltam végig a testén. - Ízletes…
- Ne kínozz tovább! – utánam kapott, s ajkaihoz
húzott. Nyelveink szilaj csatáját hamar követte az egymásba forró testünk.
A kéj, a szenvedély és a gyönyör utáni
sóvárgásunk elemi erővel tört ránk. Teljesen megszűnt körülöttünk a világ. Nem
számított semmi, csak az azonos ritmusra mozgó testek és az extázis.
Kikapcsoltam az agyam, és csak élveztem a mámort…
„Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is
emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan
szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a
falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és
újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések
közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra,
hogy elkövetünk mindenféle bűnt.”
(Született feleségek c. film)
wooow...wooow....woooowwwwww
VálaszTörlésnehéz bármit is írni ,valószínű ,hogy tőlem egy értelmetlen hablatyolást kapsz most , előre is elnézést:)
Végre csütörtök,végre feji és milyen rész.
szex ??? ....komolyan mondom ,már meg sem kellene lepődnöm a töri alakulásán :)
A jó öreg féltékenység ismét megjelent a partyn . Rob megint ész nélkül nyilatkozott Flórának.Gondolkodhatna néha.
Lehet,hogy rosszul gondolom,de a karácsonyi bulinál egy kis szervezkedést érzek.Ki csinálta a bulit,hogy Flóra is ott volt ,talán Drew?És ő biztos,hogy tudott Rob jelenlétéről,szerintem az a tánc is éppen neki szólt.Meg sem lepődött , mikor kirángatta a buliról.Apropó Rob,így kell bánni egy nővel ??és ha nem Flóra lett volna?? :D
A szex...hát arra nincs mit mondanom.Ők egymásnak vannak teremtve , minden porcikájuk egymást keresi,az ösztöneik egymásra vannak hangolva.Mikor ütköztek az utcán , érezték egymás jelenlétét.....hmmm milyen romantikus :)
Reménykedem ,hogy reggel beszélnek egymással és Rob /vagy Flóra/ nem lép le csak úgy.Beszéljenek nyíltan és ne füllentsenek a másiknak.Ezt az éjszakát már nem hagyhagyják annyiban....
Fantasztikusat alkottál ismét.
Köszönjük
szia
ancsa
ui: hmmm...Flórának biztos feltűnt,hogy Rob gyúrni kezdett :D :D :D
Hmmm nem is tudom mit írjak...
VálaszTörlésFőleg a 2. rész gondolkodtatott el...
Nehéz elhinnem, hogy tényleg Flóra az, de a szikra pattoggás miatt talán mégis.... Flóra nem ilyen, talán ő is ivott????
Most csak töröm a fejem egyenlőre... nehéz elhinni, hogy ilyen egyszerűen egymásra találnának ismét....
Valami itt még van a kosárban....
Gyanús vagy nekem ZoÉ .)
Ez így túl egyszerű, szokatlan.... Ha ez Pasa írása lenne még rendben lévőnek is találnám.... ..... ..... .....
Most csak ülök és bambán, értetlenül nézek ki a fejemből....
Szia ZoÉm!
VálaszTörlésFantasztikus rész volt, amire mindennél jobban megérte várni!
Az első felét olvasva kicsit megijedtem,hogy az egymásra találás sokkal odébb van. Valahogy gondoltam, hogy Rob elsőre rossz következtetést von le, de valahol megértettem és azt is, hogy inkább a hűvösen és kimérten viselkedett Flórával. Az előző részben a mi az ütközést illeti erőse gyanúm volt, hogy Flóra Robbal koccant össze. Most viszont be is igazolódott.
A fejezet második része szintén fantasztikus lett, és váratlan! Amikor a részletet olvastam teljességgel úgy gondoltam, hogy Flóra az. De amikor ezt a részletet a fejezetben olvastam, elsőre elbizonytalanodtam. Arra gondoltam,mi van a csaj nem is Flóra, csak képzeli, összekeveri őket? Aztán pedig kezdtem elhinni, hogy nincs itt kavarodás. Ugye? Mert annyiban egyet kell értenem az előttem szólóval, hogy itt azért valami bűzlik! Ennyire egyszerű volna az egész?
Most aztán komolyan elképzelhetetlenül esz a fene a folytatás iránt! Remélem Flóra nem lép le itt idő előtt és tudnak végre beszélni anélkül, hogy a másik kombinálna, vagy elzárkózna!
Várom a folytatást!
Puszi, Alice :))
Szia ZoÉ!
VálaszTörlésEszméletlen, hogy mennyire meg tudod keverni a szálakat!! Már teljesen elvesztettem a fonalat a fejezet második végére. Most akkor mi is van? :D De ugye tényleg Flóra az? Jaj, miért kell ezt csinálnod velünk?! Egy részem azt gondolja, hogy ő az, de ott a másik, hogy ez így túl egyszerű lenne! Kérlek, kérlek add, hogy megbeszélhessék végre a dolgaikat! *-*
Nagyon, de nagyon várom a folytatást! :)
Puszillak!