nagyon szuperek vagytok! Nagyon köszönöm a komikat, és ezért is hoztam ilyen hamar részletet. Nyugodjatok meg, hogy hamarosan Flóra és Rob megkapja a boldogságot, már tényleg nem sokat kell rá várni...
Puszi,
ZoÉ
Cosmo azóta alig tágított mellőlem.
Hibásnak érezte és érzi magát azóta is. Próbáltam a tudtára adni, hogy
egyáltalán nem kellene bűntudatot éreznie, hiszen nem Ő tehet az egészről. Bár
tényleg csak a mérhetetlen szerencsének köszönhettem, hogy az utolsó
pillanatban sikerült megállnom. Ha nem így történik, akkor mostanra az égi
versenypályákat róhattam volna. Erre azonban egy cseppet sem akartam gondolni,
ami nagyon nehéznek bizonyult. Még így napok múltán is beleborzongtam a tudatba.
- Virágszál, rosszul vagy? – guggolt le
elég Cosmo. – Nővért, orvost hívjak? - Kétségbeesve nézett rám, míg én csak
döbbenten pislogtam felé.
- Jól vagyok… - nyögtem ki nagy nehezen.
Fizikailag tényleg jól éreztem magam, csakhogy érzelmileg teljes mértékben
padlóra kerültem. Borzasztóan féltem, hogy valami tévedés történt, s rettentő
nagyot fogok csalódni. Ettől pedig egyenesen rettegtem.
- Persze, ezt próbáld beadni annak, aki a
Marsról jött! – csattant fel Cosmo és a mellettem lévő kényelmetlen székre
dobta magát. Valamit mormolt az orra alatt, de azt már nem értettem.
- Milyen gondoskodó a párja! – sóhajtotta
a mellettem elhaladó nővér. – Manapság ritka fajta! – Cosmo a szemeit forgatta,
amin majdnem felkuncogtam.
- Még hogy a párja? Ha az
lennék, akkor már régen az intenzíven kezelnének… 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése