Még senki sem simult így Patrick karjaiba, mint
ahogy ez a titokzatos nő tette. Nem voltak felesleges szavak, pusztán
érintések, csókok, melyek tökéletesen érthetőek voltak egymás számára. A
szenvedély nyelvét beszélték. Patrick heves ostromai szüntelenül érték a lányt,
aki készségesen és odaadóan viszonzott mindent. Nemcsak éjszaka, hanem még
hajnalban is kényeztetően ölelték egymást. Testük újra és újra összefonódott,
mintha csak megérezték volna a közelgő elválást és így tiltakoztak volna
ellene.
A barna lány szíve vadul vágtázott,
levegőért kapkodott. Kezét szorosan a szívére szorította, mert alig bírta
elviselni a rátörő gyönyört. Hihetetlen volt a férfi szenvedélye, mely semmist
sem csillapodott és mesterien okozott élvezeteket. Patrick végül elszunnyadt,
teljesen kimerült. A fény lopakodott be a szobába, mely finoman bearanyozta a
férfi vonalait. A lány csak nehezen tudott ellenállni a kísértésnek,
legszívesebben ismét a férfi ölésébe burkolózott volna és újra odaadta volna
testét neki. Ám erősnek kellett lennie, a saját ígéretéhez kellett tartania
magát. Ez csak egyetlen, de annál fantasztikusabb éjszaka lett, mely kedves
emlékként fogja elkísérni őt. Tovább nem tétlenkedett, az ágy szélére csúszott,
lehullott róla a lepel, de egy cseppet sem zavarta. Kapkodva szedte össze
ruháit, majd kiosont a házból, hátra hagyta a gyönyört és a titokzatos férfit.
Patrick hosszú
karjait kinyújtotta, remélte magához vonja a lányt. Azonban mindössze csak a
hűs lepedőt találta maga mellett. A férfi kielégülten törődött bele a
helyzetbe, azonban lelke egy parányi része bánta, hogy a lány szó nélkül
távozott. Megelégedett volna annyival, hogy megtudja a lány nevét. De úgy tűnt
másként rendelték. Mégsem bánta sem a találkozást, sem az éjszakát. Élvezettel
gondolt vissza minden pillanatára. Patrick jólesően nyújtotta ki tagjait, majd
a takarót ledobva magáról a fürdőbe sétált. A zuhanyba lépve egyből a meleg víz
után nyúlt, lomhán mosta le magáról az éjszaka nyomait. A zuhanyzást a
borotválkozás követte, nem akart csalódást okozni, mégis csak egy munkáról volt
szó. Egyre nőtt benne a kíváncsiság a forgatással és a partnernőjével
kapcsolatban. Csak egy nevet tudott, amit anyja és Andrew szájából hallott. Simone. Végül megvonta a vállát,
elővette a jól bevált „Lesz, ami lesz!”
hozzáállást, mely már nem egyszer szerencsét hozott. Patrick végül a konyhában
telepedett le egy nagy bögre kávéval és a laptopjával. Míg szörfözött a
közösségi oldalakon és a tegnap este visszhangját követte nyomon, bekapott
néhány falatot.
Mivel későn ért haza az éjszak, illetve
a tüzes játszadozásnak is valamikor kora hajnalban lett vége, így nem volt
Patrick számára egy cseppet sem meglepő, hogy a délutánra megbeszélt időpont vészesen
közeledett. A sportos sortját, amit a zuhany után kapott magára, most félre
dobta, egyszerű farmert, fehér pólót és kapott magára. Igyekeznie kellett, nem
nagyon szeretett elkésni. Tövig nyomta a gázpedált, úgy száguldott végig az
úton. A kocsiban ülve azonban egy új dallamot kezdett el dúdolni, melyet semmi
sem tudott kiűzni fejéből. A dallamot lassan szavakká formálódtak, ezek ugyan néhány
összefüggéstelen szó volt, azonban Patrick más szerzeménye is hasonlóan
keletkezett. Miután leért a partra a kesztyűtartóban kotorászott, hogy egy
cetlit és tollat keressen. Gyorsan megírta magának az emlékeztetőt, hogyha lesz
pár nyugodt pillanata, akkor folytathassa az új szerzeményét. Éppen befejezte
az utolsó szó lekörmölését, mikor a kocsi ablakát megkocogtatták. Patrick
egyből felkapta a fejét, s egy édes mosollyal találkozott a tekintete. – Nem is rossz. – mosolyodott el ő is.
Biccentett, majd kipattant az autóból, s egyből orrára csúsztatta a
napszemüvegét.
- Helló, Patrick! Jess vagyok. –
nyújtotta barátságosan a kezét a lány.
- Helló! – a férfi automatikusan
viszonozta a gesztust.
- Menjünk! – mutatott előre Jess, majd
el is indult abba az irányba. - Az én feladatom, hogy segítek neked, és ha
valamire szükséged van, akkor nyugodtan szólj nekem! – hadarta gyorsan, míg
Patrick előtt egy lépéssel sétált. A férfit egy cseppet sem zavarta, sőt így
még tüzetesebben szemügyre tudta venni a lányt. Hosszú combok, kicsi, de annál
formásabb fenék, a kedvére való volt. Bár azt nehezményezte, hogy a lánynak
alig volt melle, és így valahogy sántított az összkép. Céltudatosan haladtak
előre, miközben Patrick felfedezte, egy egész partszakaszt lezártak a
forgatáshoz.
- Patrick! Nagyszerű! – lelkendezett
Andrew, amint megpillantotta a férfit. – Hadd mutassam be Max Posen-t, a
fotósunkat!
- Örvendek! – nyújtotta kezét
illedelmesen Patrick. Az elmúlt években szert tett egy kis tudásra, és nem volt
ismeretlen előtte Max neve sem.
- Ivonn le sem tagadhatná a fiát. – Max
elismerően nézett végig Patrick-en.
- Már más is mondta. – vonta meg a
vállát Patrick, majd tekintete végigszaladt a parton.
- Jess, kísérd a sminkbe Patrick-et!
Sonia vegye kezelésbe. Tökéletes az idő néhány próbafelvételre. – adta az
utasításokat Andrew. – Ha elkészültök, akkor kerítsétek elő Simone-t is! Hol a
fenében van már megint?
Simone-nak, a
francia felmenőkkel rendelkező lánynak már úgy tűnt, hogy órák óta csak
egyhelyben ül. Legalábbis a szék már kezdett nagyon kényelmetlenné válni. Ráadásul
csipkés alsóneműjén és a hideg selyem köntösön kívül semmi mást nem viselt.
Andrew pont öltözködés közben csapott le rá, s amint meglátta nemes
egyszerűséggel közölte vele, hogy meg kell válnia barna fürtjeitől. Néhány
pillanat alatt a lány feje fölött eldöntötték, hogy hamvas szőkét varázsolnak
belőle, s ebbe a lánynak semmi beleszólása nem lehetett. Csendben tűrte, ahogy
a fodrász kezelésbe veszi. Lehunyta szemeit, és igyekezett relaxálni.
Alig múlt tizenhat éves, mikor a
modellkedést tűzte ki életcéljának. Vonzotta a fény csillogás és az utazás
lehetősége. Ez utóbbi motiválta igazán, ki akart törni az egyre
elviselhetetlenebb életéből. Simone anyja ledér szépségnek számított Párizs
előkelő negyedében, aki egy cseppet sem bánta, hogy a pénzes férfiakon
élősködik. Simone ugyan nem tipikus modell alkattal rendelkezett, de a sors
kegyes volt hozzá és anyjai ágon különleges vonásokat örökölt. A jellegzetes
francia szépség roppant érdekessé vált, s éppen emiatt a férfiak korán
felfigyeltek a fiatal lányra. Az anyja jó tanácsok és lánya megóvása helyett
sokkal inkább haragudott a tőle ellopott figyelem miatt, sőt az anyai
szeretetet szinte teljesen elnyomta a lánya iránt érzett irigység. Simone
ártatlanságát is anyja egyik szeretője ragadta el, nem mintha a lány hagyta
volna ezt, csakhogy a férfit nem érdekelte. A zokogó lányra az anyja talált rá,
de ahelyett hogy hitt volna a lányának, gonosz kis csábítónak bélyegezte és
kidobta a saját lányát otthonról. Simone összetörten és megrontva került az
utcára, a semmibe. Jobb híján, hosszabb rövidebb időre a családtagjainál
próbálta meghúzni magát, azonban ez tényleg csak ideiglenes megoldásnak
bizonyult. Hiszen tulajdonképpen semmije sem volt.
A lány végül a keserű tapasztalatokkal,
és a frissen letett érettségi bizonyítvánnyal a kezében indult neki a
nagyvilágnak. A kevés kis összekuporgatott pénzével New York felé vette az
irányt, remélve ott teljesülhet az álma. Egy koszos kis szobát bérelt, alkalmi
munkákból élt, míg az egyik szereplőválogatáson felkeltette a fotós figyelmét.
Mind szakmai, mind férfi szemmel csábítónak találta a hamvas nőt, aki éppen
csak elhagyta a tizenkilencedik életévét. Simone is felfedezte a nagy
lehetőséget, s engedett a hízelgő hazug szavaknak. A neves ajánlással ellátott
portfólióért cserében a férfi nem kért mást, csak a lány testét. Simone végül
összeszorított szemekkel és fogakkal hagyta, hogy a férfi elvegye azt, amit
akar. Ezúttal a lány is megkapta, amit szeretett volna.
- Simone – ejtette ki a nevét Sonia.
Simone szemei egyből kipattantak, s a tükröt bámulva próbálta megtalálni
önmagát. – Kész a frizurád és a sminked. Meghozták a ruhád. – Sonia gyengéden a
vállára tette a kezét.
- Sonia, meghoztam a következő
áldozatod. – csilingelt egy vidám hang, Simone felismerte, de nem tudta kihez
kötni. – A férfi modellünk, Patrick. – a név hallatán Simone összerezzent,
hiszen oly tisztán éltek benne az elmúlt éjszaka emlékei, amit ő is egy Patrick-kel töltött el.
- Sonia… - lépett
egyet a férfi, s Simone egyből felé kapta a fejét.
Simone zavartan fordította el a fejét,
mert egy cseppet sem a viszontlátás örömét érezte a férfi láttán. Egy cifra
káromkodást motyogott el az orra alatt, amiért ismét belebotlott a férifibe. Olyan
jó tervnek tűnt a zenésszel kikezdeni, vágyott egy férfi érintésére, az
élvezetekre, melyeket csak egy hím tud nyújtani. Hirtelen jött az ötlet, mely
szinte letaglózta a lányt. Patrick kellően helyes volt, a hangja kellemes és a
bár előtt elcsattanó csókból Simone arra következtetett, hogy kellően
tapasztalt és ügyes. Jó választás lesz, és minden faggatózás nélkül fogadta el a
felkínált éjszakát. Semmivel sem volt jobb azoknál a férfiaknál, akik egy-egy
éjszakás kalandokba bocsátkoztak. Sosem ítélte őket, sőt inkább megértette
őket. Egészen eddig a pillanatig Simone semmit sem bánt meg, de most
határozottan rossz döntésnek bélyegezte az éjszakát.
Patrick tekintete gyorsan futott körbe,
és egyből a tükör előtt ülő női alakra figyelt fel. Szinte mozdulatlanul ült a
helyén, s valamiért vonzotta a szemeit a lány. Összehúzott szemekkel figyelte őt,
ismerős volt neki, egyből a múlt éjszakai kalandját juttat eszébe. Bár az a
lány barna volt, s így ültében nehezen tudta belőni a formáit.
- Patrick, ülj ide! – húzta magával
Sonia. A tükör elé került, de még így is fél szemmel a lányt figyelte, aki
hirtelen pattan fel a helyéről és sebesen távozott. – Csak egy kis alapozó
réteget kapsz. Aztán már mehetsz is! – a férfi bólintott, majd hagyta hadd
tegye a dolgát Sonia.
Max egyre
türelmetlenebb volt, mivel modelljei még sehol sem voltak. Aztán feltűnt
Patrick, kicsit elgondolkozva sétált a homokban, a fotós pedig elkapta a
pillanatot. Megdöbbenve nézte vissza a képeket és hihetetlenül jónak találta
azt a véletlen képet. Aztán végre Simone is előkerült, ekkor tényleg felfele görbült
Max szája. A lány a neki választott rövidke szoknyában és vékony blúzban sétált
a fotós felé. Max sok mindent hallott a lányról, legfőképpen az ütötte meg a
fülét, hogy egy igazán könnyűvérű nőcske, aki a sikerért könnyedén szétteszi a
lábát.
- Simone,
Patrick, megtörtént a bemutatás? – köszörülte meg a torkát Max. – Vegyétek megtörténtnek.
– vonta meg a vállát a fotós. – Csinálunk néhány alapbeállást, hogy holnap
gyorsabban haladjunk. – magyarázott a férfi, aztán ki is adta az utasításokat.
- Öleljétek meg egymást, szerelmes
pillantásokat kérek, győzzetek meg, mintha szeretitek egymást. – mosolygott Max,
és teljes beleéléssel kattintgatott. – Gyerünk, több szenvedéllyel! Így senki
sem hiszi el a reklámot, Simone több tüzet szeretnék látni, mert olyan hideg
vagy, mint egy jégkocka. Patrick öleld már át rendesen!
Max a homlokát ráncolta, felhúzta magát
és végül kifakadt. Elege volt ebből a kettőből, az egyik jégcsapot játszott,
míg a másik meg töketlenkedett. Bosszúsan csörtetett el Andrew mellett, csak
annyit mondott, reméli, holnapig csoda történik azzal a kettővel, különben
rohadt nagy bajban lesznek. Andrew is aggodalmasan nézte végig a kínlódást, és
tanácstalanul nézett a távolodó fotós felé.
Elsőként Simone kapott észhez, és
bosszúsan trappolt az öltözőbe. Lendületesen szaggatta le magáról a ruhát, és
úgy cibálta fel a pólóját meg a rövidke sortját. Patrick ebben a pillanatban
rontott be, Simone összerezzent.
- Simone… Szóval nem szoktál ilyet
csinálni, mi? – Patrick ahogy jobban szemügyre vette teljesen felismerte, sőt a
teste epekedve kívánta.
- Nem kell megjátszanod magad. Szépen
csőbe húztál. Kihasználtál és elmondhatod, hogy jót keféltünk.
- Te meg mi a fenéről beszélsz? –
Patrick meglepődött Simone szavain.
- Nevetséges vagy, ahogy az idiótát
teteted. De ez csak egyszeri alkalom volt… Többet nem kapsz belőlem… -
feldühítette a lány vádaskodása, magához rántotta. Legszívesebben megrázta
volna, hogy kapjon már észhez, azonban ehelyett száját a lány ajkaira
tapasztotta.
Kissé
erőszakosabb csókot kezdeményezett, de amint érezte a viszonzást, úgy vált
egyre gyengédebbé. Mikor elváltak egymástól, akkor Simone lendületből akkor
pofont adott neki, hogy Patrick a csillagokat látta. A pofon azonban nemhogy
eltántorította, inkább még csábítóbbá tette az újabb csókot. A férfi vadul ragadta
magához a lányt, türelmetlenül csókolta, rángatta le róla a ruhákat.
***
Szia ZoÉm!
VálaszTörlésMost itt írok, mert nem találtalak fent chatben. :( Wááááááááá ez volt a reakcióm. Nagyon jó lett és ezekkel a képekkel fenomenális. Annyira szuperül mozgatod a szálakat a reakcióikat, olyan szikrázó az egész. Hajrá! Várom a folyatást!
puszi
Pixie
Pixiem!
TörlésKöszi! El sem hiszed, mennyire örülök a szavaidnak. Szuper reakció ;)
A képek mivel baromi jók, így sokkal könnyebb köré megalkotni egy világot. Imádom ezeket a képeket. Annyi lehetőség, annyi minden lakozik bennük, hogy hihetetlen!
Bízom benne, hogy a folytatás is hasonló reakciót vált ki. Jah, és úgy tűnik, hogy már most kinőtte magát az eredeti elképzelés. Ugrott a 3 rész, most 5-ben gondolkodom!
Puszi,
ZoÉ
Szia Zoé!
VálaszTörlésHmm... nagyon jóóó tetszik. :) Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, mit alakítanak ezek ketten a továbbiakban, de azt hiszem mivel csúszásban vagyok elolvasom a kövi részt is és akkor ahhoz próbálok valami értelmesebbet megfogalmazni. :)
emi
Emi!
Törlésköszi, hogy írtál és hidd el, minden hozzászólásnak örülök! :)
Puszi,
ZoÉ