Simone megnémult, és szó nélkül kelt fel és
hagyta magára Patrick-et, aki hiába várta a lány válaszát. Pedig egyre több
kérdés kavargott a fejében, főleg az anyjával folytatott beszélgetést követően.
A férfi is felkelt, lecsúszott róla az anyag, majd jólesően nyújtotta ki
tagjait. A földön heverő gatyáját húzta fel, majd a konyhába sétált. Arra
gondolt, hogy talán egy jó erős feketével megtöri Simone-t. Patrick elindította
a kávéfőzőt, s míg várakozott, a terasz fele indult. Elhúzta a tolóajtót, jó
mélyen beleszippantott a friss, sós levegőbe, majd az ajtófélfának támaszkodva
figyelte az óceánt. Legszívesebben kiment volna szörfözni, azonban most nem
tehette meg. Arra gondolt, majd talán délután, ha végzett a munkával. A
kávéfőző jelzett, majd Patrick jó házigazdaként bögréket vett elő.
- Ez tényleg jól esett. –
sóhajtott fel, trikóját igazgatta. Ahogy felemelte a fejét, szembesült Patrick
fedetlen hátával. Igéző volt az izmos látvány, de sokkal érdekesebb voltak a
hegek, melyek Simone-nak eddig fel sem tűntek. Egy pillanat alatt számtalan
lehetőség futott át a lány fején. – Egy
igazi rosszfiú. – ettől még csábítóbb volt.
- Kávét? – Patrick hangjára
összerezzent a lányt, azon tanakodott, hogyan is szerezte azokat a hegeket. Már-már
kifinomultnak tűntek, szabályosnak.
- Jah, igen. Kérek. – Simone
zavartan igyekezett más irányba figyelni. – Feketén.
- Frissen, feketén. – mosolyodott
el Patrick, hiszen feltűnt neki Simone nyugtalansága. Nem akarta feladni,
tudnia kellett, miért most, ily váratlanul jelent meg a lány az éjszaka
közepén. – Szóval válaszolsz? – Simone megkeverte a kávéját, aztán vonásai megkeményedtek,
és szúrósan vetette oda mondanivalóját a férfinak.
- Semmi közöd a dolgaimhoz. –
belekortyolta a kávéba. – Idd inkább a kávéd, hogy mielőbb indulhassunk! –
Simone felpattant a helyéről és az ajtó fele lépett. Csakhogy Patrick utána
kapott, és nem eresztette.
- Nem! Azt már nem, előbb
válaszolsz! – a férfi elszántan nézett farkas szemet a lánnyal. - Ennyivel
tartozol.
- Nem tartozom én semmivel. –
Simone ezúttal tartotta magát.
- Tévedsz, és különben is te jöttél
hozzám. – Patrick sem hagyta magát, sőt egyre izgatóbb lett a kettőjük közötti
feszültség. – Miért én? Akkor miért hozzám jöttél?
- Mert nincs senkim. Nem mehettem
senki máshoz. - Simone végül nem bírta tovább a feszültséget, kifakadt. Patrick
nem kis meglepetésére, s abban a pillanatban elhullottak a kezei a lányról. –
Most boldog vagy? – Simone maga köré fonta a karjait védelmezően.
- Nem, egyáltalán nem. Családod,
barátok vagy a lányok, akikkel a minap buliztál?
- Nincs családom. Egyedül vagyok a
világban. – húzta el a száját a lány. – A lányok? Néha napján, ha egy helyen
dolgozunk, összefutunk, máskor meg magasról tesznek rám.
- Sajnálom. – bukott ki a
férfiből. – De még is mi elől menekültél hozzám?
- Nem kell lesajnálnod. Megvagyok
anélkül is. Nem a te dolgod. Különben meg nem mindenkinek olyan rohadt príma az
élete, mint neked. – vette fel a dacos hangnemet Simone.
- Teljesen el vagy tájolva. –
morogta Patrick az orra alatt, várta, hogy Simone megnyugodjon.
- Akkor, most te válaszolj! Honnan vannak a
hegeid? – szegezte Patrick-nak a kérdést.
- Balesetből. – hörpintette fel a
kávéját. – Zuhanyozok és mehetünk. – vetette oda Patrick.
- Nem. Ennyivel nem érem be. Te is
kiszedted belőlem, akkor most válaszolj! – Simone a férfi elé ugrott,
mellkasára fektette a kezét.
- Jó, legyen! Tudni akarod,
autóbalesetet szenvedtem pár barátommal. A hegeim a balesetből, és az azt
követő életmentő műtétek nyoma. De mintha ez nem lett volna elég, hónapokra
tolószékbe kényszerültem. – Patrick meglepődött, milyen hirtelen nyílt meg.
Simone csak pillázni tudott, aztán hagyta a férfit távozni. Hallotta a fürdő
ajtaját csapódni, majd a víz csobogását. Nyugtalanul fészkalódott, a kávé is
elfogyott. Nem bírt egyhelyben maradni. Míg várakozott kíváncsian nézett szét a
lakásban. Gitár, kották, zongora minden bizonyította, Patrick mennyire
muzikális. A teraszon felfedezte a szörföt is, ami igazolta a rosszfiús vonalát
is.
Patrick gyorsan letusolt,
felkapott egy farmert és pólót, úgyis átöltöztetik. Magához vette a kulcsait, a
telefonját, aztán már csak Simone-t kellett előkerítenie. A teraszon ácsorgott,
teljesen elrévedt az óceánt csodálva.
- Mehetünk? – köszörülte meg a
torkát a férfi. Simone lassan megfordult és egyből engedelmeskedett is. Egyikük
sem szólt semmit, Patrick becsukódott, majd a kocsihoz indultak. Simone
többször pillantott a férfi fele, aki mereven nézte az utat. Azonban rájött,
hogy most sokkal jótékonyabb a háborgó lelküknek a csend. Mindkettőjük fejében
ugyanaz motoszkált, teljesen váratlanul árultak el olyan információt magukról,
amit korábban soha.
A parton már kora reggel óta
folytak az előkészületek. Max az elsők között érkezett, őt követte Andrew, aki
kifejezetten feldúltan viselkedett. A fotós mindhiába próbálta szóval tartani,
kikerülte őt Andrew, aki inkább a telefonját piszkálta. Max végül megvonta a
vállát, s inkább terepmunkát végzett. Már konkrét elképzelései voltak, mit
szeretne viszontlátni a képeken és a reklámfilmen. A parti kockák egy csekély,
bár romantikus gesztust örökített volna meg, melyre mindössze egyetlen
délelőttöt szánt Max. Éppen ezért is lett volna olyan fontos, hogy Simone és
Patrick a lehető legjobb formáját hozza. Max a kezét a szeme elé emelte, hogy
ne zavarja a nap, észrevette a közeledő párost. Egymás mellett sétáltak,
egymáshoz sem szóltak, egyre kevésbé tűnt úgy, hogy összejön a forgatás.
Andrew is észrevette Simone-t és
Patrick-et, csakhogy neki egyáltalán nem a forgatás járt a fejében. Sokkal
inkább a saját territóriumának védelme. Dühösen markolta meg a telefonját, majd
a lány felé trappolt.
- Simone, beszéljünk egy percet! –
ragadta meg a lány karját, aki egyből kihúzta magát a férfi kezéből.
- Az öltözőben, jó lesz? – vonta meg
a vállát, aztán Patrick-et maguk mögött hagyták.
- Hol a fenében voltál? Kerestelek
reggel. – faggatózott a férfi. Nem zavartatta magát, hogy Simone előtte
öltözködik. Élvezettel járt végig a szeme a karcsú testen.
- Andrew itt vagyok. Ez a lényeg
nem? – igazította meg a szoknyáját.
- Ez nem válasz. Azért ezzel az
idiótával kerültél elő. – húzta fel magát Andrew. – Hagytad, hogy meg is dugjon?
- Ne képzelődj! – legyintett rá
Simone. – aztán felhúzta a felsőjét is.
- Ajánlom, hogy ne hazudj! – kapta
el Andrew a lányt. – Pótolható vagy, ne gondolj mást! – fenyegetőzött Andrew.
- Persze, mert akkor kivel
kefélnél. Most mennem kell, Sonia már biztosan vár. – Andrew dühösen törtetett
kifele, többen felhördültek, de a férfi mit sem törődött velük.
Patrick könnyebb helyzetben volt, mert kapott
egy egyszerű fekete öltönyt, fehér inget, amint felöltözött már készen is volt.
Max-el beszélgetett, mikor szemtanúja volt Andrew kitörésének. Kíváncsian figyelt,
várta Simone feltűnését. Azonban nem a lány, hanem Max lépett mellé és
klasszikus fehér BMW-hez kísérte. Mire elhelyezkedett a volán, Simone mellé is
huppant. Természetes szépsége ragyogott, finom mosoly pihent az arcán. Patrick csibészesen
kacsintott a lányra, majd indított.
- Minden rendben? – sandított oldalra
Patrick, míg a kocsival megfordultak a parton, s a kijelölt irányba haladtak.
- Persze. – túrt a hajába Simone,
nyújtózkodott, élvezte az arcába csapó levegőt.
Max vigyorogva kattintgatott,
sokkal jobbak lettek a felvételek, mint várta. Simone természetessége, Patrick
csibészes pillantásai a lány felé, egyszerűen szenzációs összhatást hoztak
létre, emiatt mindössze két kört kellett megtenniük. Aztán támadt az isteni
szikra Max fejébe. Intett Patrick-nek, hogy álljon félre, majd kérte, Simone-t
a kezében vigye eléjük. Mindenkinek tetszett ez az ötlet, és mosolyogva néztek
a kamerába.
- Fussunk neki még egyszer! –
küldte vissza Patrick-et a kocsihoz. – Simone, édes vagy, de kisebb mosoly is
elég. – a lány nem tehetett róla, Patrick folyamatosan lökte a hülyeségeit és
nem tudott komorabb lenni.
- Oké! – szólaltak meg egyszerre.
Mindketten élvezték a forgatást, a reggeli vitának már nyoma sem volt. A
stábtagok is észrevették, hogy ezek ketten feloldódtak egymás társaságában.
- Hallod, ne röhögtess! – bökte oldalba
Patrick-et.
- Héé, ne csináld! Mert ledoblak! –
de ahelyett, hogy meglazította volna a tartását, sokkal szorosabban ölelte
magához a lányt. Újra nekifutottak a felvételnek, ez már jobban sikerült, de
Max nem volt elégedett. Meg kellett ismételni az egészet.
- Ez olyan jó… - sóhajtotta
Simone, először fel sem fogta, hogy elszólta magát. Ráadásul még jobban Patrick
nyakába borult, még jobban a mellkasához simult. – Nem úgy értettem. – zavartan
sütötte le a pilláit a lány.
- Nyugi, valahogy én is így érzem. – suttogta Patrick
Simone fülébe, a forró lehelete simogatta a lányt. A vallomások édesek voltak,
s Max pont a legjobbkor kapta el a pillanatot.
- Gyerekek, ez valami tökéletes! –
örvendezett a rendezőúr, Andrew mellett viszont majdnem felrobbant. – Ez minden
képzeletemen túltett!
- Ne túlozz, azért ennyire nem
jók. – fintorgott Andrew és odébbállt cigarettázni.
- Ebbe meg mi ütött? - morfondírozott
Max.
- Ne is foglalkozz vele, szerintem
csak rossz napja van. – somolygott Simone.
- Ennyi! Itt végeztünk, pakolunk! Irány
a következő helyszín! Egy óra múlva kezdünk, addig szünet.
- Sim, mit szólnál, ha elugranánk
bekapni valamit? Egészen megéheztem. – Patrick hűvös lazasággal fordult Simone
felé, aki teljesen lefagyott a becézés hallatán. A férfi száján teljesen
véletlenül csúszott ki, át sem gondolta. – Gyerünk, mi lesz már!
- Jól van, ne sürgess már!
Különben is át kell öltöznünk. – nézett végig magán a lány. Patrick követte a
lány mozdulatát, szexis és csábító volt. - Hmm,
benne vagyok! Öltözős szexet még úgysem próbáltam. – húzta vigyorra a
száját. – Most nem jössz?
Az egy óra helyet kettőt állt a
stáb, Patrick és Simone egy cseppet sem bánta, míg elértek az öltözőhöz sikerült
felpiszkálni a tüzet, amint magukra maradtak, egymásnak estek. Patrick a
karjaiba emelte Simone-t, aki a lábait a férfi csípője köré csavarta. Úgy
simultak egymáshoz, mintha szétválaszthatatlanok lennének. A férfi erősen
tartotta a lányt, akit egy könnyed fordulattal a falnak szorította, a szoknyáját
csak felgyűrte, míg a csipkés tangát elszaggatta és már bele is csusszant. Szex
félelmetesen jól működött közöttük, vonzották egymást, pedig alig tudtak
valamit a másikról. Egymásba kapaszkodta élvezték ki a gyönyört.
- Eszméletlen csaj vagy. – csókolt
bele Simone nyakába.
- Ne túlozz! – bontakozott ki
Patrick karjaiból, csakhogy a férfi nem engedte el.
- Héé, most miért? Gyönyörű vagy,
pokolian szexis. – Patrick hiába próbált valami szépet mondani a lánynak, nem
járt sikerrel.
- Mindez csak a testem. Nekem csak
az volt. Mindig csak szex. – vonta meg a vállát Simone.
Ledobta a ruháit, majd a sajátját
húzta fel. Patrick is átöltözött, majd a legközelebbi étterem fele indultak. A külvilág
előtt úgy tettek, mintha semmi sem történt volna közöttük. Simone sokkal
hidegebb volt, mint eddig bármikor. A férfi ráhagyta, nem faggatózott, úgy
döntött, majd később, egy jobb helyen és időben kifaggatja.
A korai
ebédet követően a Plaza Hotel báltermében folytatták a munkát. Patrick
láthatóan jobb kedvvel beszélgetett a stábtagokkal. Nevetgélt, humorizált.
Simone is sokkal többet mosolygott, mint előtte. Egyedül Andrew nem díjazta a
változást, a zsigereiben érezte, hogy azok ketten kefélnek. Csak még nem jött
rá, hogyan vegyen elégtételt.
Max ismét
elővette a romantikus énjét. Báli hangulat, lágy, romantikus zene, halvány
fények egy tökéletes randevú illúzióját keltette. Patrick-nek, mint hősszerelmes
férfinak táncba kellett csalnia szíve hölgyét. Simone feladata szerint kicsit
kéretnie kellett magát, majd a csábító pillantásoknak engedve belemegy a
táncba.
Újra és újra el kellett játszani a
jelenetet, mert Max az összes beállást, az összes lehetőséget ki akarta
próbálni. Patrick mindent bevetett, tökéletesen játszotta a szerepét, mindenkit
meggyőzött, még Simone-t is. Ez azonban a lánynak cseppet sem tetszett, mert érezte,
hogy rá is hatással van.
- Simone, édesem, mi van veled? –
nézett rá Max. – Elfáradtál? Azért nem megy? Jó, legyen. Szünet, emberek! –
kiáltotta el magát, a fotós. – Max. 15 perc!
- Sim, most mi van? – Patrick-nek
is feltűnt a változás, pedig úgy érezte, hogy minden rendben van és egészen jó
irányba haladnak.
- Semmi, hagyj! – lökte el a
férfit, majd mindent hátrahagyva elszaladt.
- Most meg mi a fene van? –
mindenki össze-visszapusmogott. Patrick észbe kapott és a lány után indult.
Tudnia kellett, hogy minden rendben van vele. Azonban az igazán nagy meglepetés
a férfit érte, mikor megtalálta a pityergő lányt és fültanúja volt a mocskolódó
szavaknak.
***
Szia Zoé!
VálaszTörlésÉrdekesen alakul a helyzet. Az jó, hogy elkezdtek megnyílni egymásnak, de a lánynak még elég sok démona van... Vajon mik lesznek az elhangzott szavak és mit lép erre a fiú? Megvédi a lányt egyből vagy csak elraktározza a hallottakat és majd négyszemközt rendezik? Várom a folytatást. :)
puszi emi
Szia Emi!
TörlésSimone-nak talán az még több erőt ad, és lökést, hogy Patrick is beavatta a múltjába. Démonok azok vannak és csak szépen lassan lehet őket felszámolni.
Van még egy opció: mégpedig az, hogy az elhangzó szavakat elhiszi, és vádaskodhat, ítélkezik.
talán holnap még így az évben utoljára jön a folytatás, és egyben a befejezés ;)
Puszi,
ZoÉ
Szia Zoé!
TörlésNekem a harmadik verzió eszembe sem jutott. Nem gondolnám Patrickról, hogy olyannyira ítélkező ember lenne, hogy csak vádaskodna és ítélkezne. Legalábbis remélem.
Oké, várom akkor a holnapot. :)
Puszi, emi
Szia!
TörlésPatrick nem tűnik könnyen ítélkezőnek, viszont a véletlenek összejátszhatnak és könnyebb elhinni a hazugságot, a fél igazságot, mint a valóságot.
De nem sokára kiderül ;)
Puszi,
ZoÉ
Szia!
VálaszTörlésGyógyulj meg minél előbb, én is betegeskedem :( aztán majd várjuk a befejezést, kíváncsi vagyok arra a beszélgetésre. Gondolom Andrew pocskondiázza majd...
Puszi
Porcica