Just the way you are 45.

- Hagyd azt a rohadt telefont! – morgott a férfi sokadszorra, majd ingerülten tépett le a csíkot a ragasztószalagból. - Inkább segíts! – parancsolóan vetette oda, de bármennyire is indulatosnak tűnt, a célját mégsem érte el.

- Egy francot! Ennél jobb kínzást ki sem találhattam volna, és még engem is szórakoztat. – a nő ujjai kecses táncot lejtettek újra és újra a betűkön, míg válaszolt. Széles, ördögi vigyora a kegyetlen tréfának szólt. A nő végig magán érezte a morgó férfi tekintetét, így miután teljesen kikapcsolta a telefont és a zsebébe süllyesztette, a férfihez lépett és megjátszott vággyal forrón csókolta meg. – Ne aggódj, Jared! Csak a tied vagyok. - A csók vagy a férfi közelsége, sőt a szex különösebb érzést nem váltott ki a nőből. Teljes mértékben csak a maga elé állított cél lebegett a szeme előtt, ehhez pedig mindenre kész volt. Jelen helyzetben a férfire volt szüksége, őt pedig könnyedén tudta irányítani, mindössze a testét kellett használnia. Szinte már szórakoztatta, hogy Jared-et ennyire könnyen tudja manipulálni. Megfontoltan ki kellett várnia, és kellő időben bedobni a bájait, miszerint a férfi olyannyira felizgatta, nem bír már magával és engedett a felkínálkozó lehetőségnek.

- Megbánod, ha packázol velem! – Jared vad csókkal és fenyegető hangsúllyal próbálta a nő tudtára adni, hogy nem játszhat vele büntetlenül. Egyre jobban izzott kettőjük között a levegő, mindketten készek lettek volna tovább lépni.

- Ne itt, ne most… - A nő azonban egy pillanattal később kijózanodott, megállította a férfit és kiszakította magát az ölelő karok közül. A nő csak úgy otthagyta Jared-et felhúzva, és eltűnt a másik szobában. A férfi kelletlenül dugott egy szál cigarettát a szájába, majd morogva figyelte az ajtót.

***

Chad türelmét jócskán próbára tették, hiába szabadult meg Eric-től, akiről szinte biztosan tudta, néhány óráig el lesz foglalva Jenna-val. Azonban a legváratlanabb pillanatban megjelentek Elsey szülei, akik csak nem akartak távozni. Chad a rózsacsokorral a kezében a nő kórterme előtt várakozott, egy darabig ücsörgött, aztán ácsorgott, majd járkált. Egy lelkes, de annál kapzsi ápolónő terelte ki végül a szülőket, hogy az asszonynak pihenésre van szüksége. A férfit nem érdekelte, mennyit kér a nő, sőt a dupláját is megadta volna, csakhogy a szerelmével lehessen.

- Szépségem! – Chad finom csókot lehelt Elsey ajkaira. – Végre már csak ketten vagyunk. – lágyan suttogott, mire az asszony arca felderült.

- Chad… - Elsey vágyakozva sóhajtotta a férfi nevét. – Úgy hiányoztál.

- Ne, ne beszélj! – Chad újabb csókot lehelt a finom ajkakra, melyek már rettentően hiányoztak neki. – Szeretlek! Nagyon szeretlek! – motyogták egyszerre, mikor levegőt kapkodva váltak el egymástól.

- Mi történt veled, Édesem? Hogy történhetett mindez? Azt hittem, elveszítelek… Örökre… Nem bírnám ki nélküled… – Gyengéd simogatások, lágy csókok közepette vallott szerelmet újra Chad. Egy pillanatig sem akarta elengedni az asszonyt, félt akkor elveszítené.

- Te is nagyon hiányoztál, nagyon. – a férfi karjaiba fészkelte magát. – Van valami, amit el kell mondanom.

- Nem kell, tudom. – Chad ringatni kezdte élete szerelmét, nyugtatni próbálta sejtette a mondanivalójának a lényegét.

- Tudod? – Elsey hangszíne feljebb szökött, idegessé vált. Ő akarta a férfivel közölni, de úgy tűnt valaki megelőzte.

- Igen, tudom. Babát vársz. – a nő lélegzete is elakadt, s egy röpke pillanat alatt számtalan lehetőség futott át az agyán. – De nem érdekel…

- Tessék? Nem érdekel? Egy baba, egy apró élet… Hogy mondhatsz ilyet? – Elsey nagyon ideges lett, de nem is igazán értette, mi mást várt. Már érezte, ahogy a szemei könnyel telnek meg, míg önmagát korholta, eddig fajultak a dolgok.

- Drágám, félre értettél. – Chad nyugtatótan cirógatta meg a nő arcát. – Szeretlek, és mindennél jobban azt szeretném, hogy együtt legyünk. Elfogadom a babát, akár enyém, akár a férjedé. Nem érdekel, a miénk lesz, mi neveljük és szeretni fogjuk. Hát nem érted? Szeretlek. Csakis téged. Éppen ezért szeretném kérni, gondold végig az ötletem. Ha kiengednek, akkor szökjünk meg. Menjünk minél távolabb a férjedtől, és a történtektől. Nem maradhatsz itt, veszélyben vagy. Kezdjünk új életet valahol, ahol csak mi hárman leszünk. Kérlek, gondold át!

- Hárman… - Elsey szemei már nemcsak nedvesek voltak, hanem patakokban folytak a könnyei a meghatottságtól. Többet nem mondott, nem is tudott, de a felcsillanó szemei válaszoltak a férfinek.

- Igen, hárman. – Chad csókkal pecsételte meg az eljövendő közös életük lehetőségét. – Pihenj, erősödj meg, míg elintézek mindent! Ne aggódj, szépen csendben el fogunk tűnni!

***

„Szavadon foglak! ;)” Eric egy darabig nézegette az üzeneteit, a túlzott izgalma semmit sem csillapodott, oldhatatlan vággyal várta Jenna megjelenését. Eric hiába hívta újra és újra a lány számát, de nem érte el. Várakozás közben néhány pohár whiskyt is megivott, azonban nemhogy megnyugodott volna, inkább még paprikásabb hangulatba került. Több üzenetet is hagyott a lánynak, aki úgy tűnt piszkosul felültette.

Eric azon kapta magát, Jenna lakása felé tart. Nem hagyhatta, hogy egy ilyen fruska büntetlenül játszadozzon vele. Nemcsak megsértette a férfiúi büszkeségét, hanem. Az indulat elvette a józan eszét, nem tudott és nem is akart józanul gondolkozni. Az utcára érve egyből leintett egy taxit, cseppet sem tudott lecsillapodni. Ujjai szüntelenül kopogtak a térdein, miután jó néhány ismételt próbálkozás után sem tudta elérni a lányt.

- Kap egy százast, ha elfelejt. Nem fog emlékezni rám és, hova hozott! - Eric nagyképűen meglóbálta a bankót, mire a sofőr bólintott és a pénz után kapott. Káromkodás hallatszott a taxiból, aztán el is hajtott.

Eric nekilódult és kettesével szedte a lépcsőfokokat, amiben sokat segített a benne fortyogó indulat, csak a folyosón lassított valamennyit. Az ajtó előtt megtorpant, de mindössze annyi időre, hogy újabb lendületet vegyen és az ajtót püfölhesse.

- Jenna! Jenna nyisd ki! - Eric felbőszülten kiabált, dörömbölt. - Eressz be! Velem nem szórakozhatsz! - A bentről kiszűrődő hangok csillapították el a férfit, fülelt majd újra kezdte. - Jenna! Jenna, engejd be! - Az ajtó végül kinyilt, csakhogy Eric még véletlenül sem lett elégedett. Formás lábak, igéző csípő, kerek mellek és bájos, de annál haragosabb arc. Izzó szemek tekintettek Eric-re. Talán más körülmények között még jó játéknak is gondolta volna a férfi a lány elcsábítását. - Jenna-t keresem, eressz be! Te?

- Rose vagyok, és feleslegesen jött ide. Jenna nincs itt. - a lány indulatosan válaszolt, mit sem törődve Eric erőfölényével.

- Akkor hol van? Mond meg! - Eric megpördült és elkapta a lány karját. - Tudni akarom!

- Már ketten vagyunk. - farkas szemet néztek, majd Rose végül kinyögte. - Elrohant, mert dolga volt.

- Hova? - Eric elengedte a lányt, majd járkálni kezdett a lakásban. Természetesen körbenézett, felmérte a lakást közben a gondolatai cikáztak. - Mikor és hova?

- Nem tudom. Nem mondta. - Rose eltávolodott a férfitól, a pultnak támaszkodott és várt.

- Hol a fenében van akkor? - Eric inkább magának beszélt, mint a lánynak.

- Soha nem csinált ilyet még. Felhívom, ha attól megnyugszol. - egyből tárcsázott is, sőt többször próbálkozott, azonban a telefon süket maradt. - Nem veszi fel.

- Szerinted nem próbáltam milliószor. - csattant fel Eric. - Órákat vártam rá... - Rose ellökte magát a putltól és a szobába rohant. Eric csak kíváncsian. A lány ide-odacikázott, míg végül elég rémült ábrázattal ért vissza a férfihez.

- Minden holmija itt van. Semmit sem vitt el, mindene megvan... - Rose remegő hangon beszélt. Eric idegesen vad telefonálásba kezdett, most már tényleg semmit sem értett.

- Will, nagyon figyelj! Nagyon fontosak a válaszaid. - Rose a körmeit rágta, míg a férfit hallgatta. - Jenna nincs sehol, nem találjuk sehol. Jenna tényleg nem ment be dolgozni?

- Ahogy korábban mondtam, Jenna nem jött be. Azóta pedig semmit sem tudok róla.

- Órák óta semmit sem tudunk róla... - Eric teljesen elképedt. - Hova a fenébe tűnt el?