Just the way you are 46.

Minden néhány pillanat alatt zajlott le, még csak fel sem fogtam, mi történik velem. Minden zavarossá vált, aztán mégis úgy éreztem, mintha kiléptem volna a testemből és lebegnék. Az elején furcsa, szokatlan érzés volt, amely az idő múlásával egyre kellemesebbé vált. Kifejezetten élvezni kezdtem, míg egy kellemetlen, szúrós szag férkőzött az orromba és kipukkant a békés kis világom.

Alattomos bűz csak még inkább bekebelezett, amelytől sehogy sem tudtam szabadulni. Zúgó fejfájásom sem csillapodott, sőt egyre jobban szédültem. Ez nem is egyszerű szédülés volt, hanem olyan, melytől az egész világ velem együtt forgott. Jó néhány mély levegőt vettem, csakhogy ez sem segített. Kavarogtak a gondolataim, elnehezültek a tagjaim, s bárhogy próbáltam összeszedni magam, sehogy sem ment. Újabb mély levegőket vettem, fókuszálni igyekeztem az utolsó tiszta pillanatomra.

Az utcán voltam, az Empire fele siettem, hiszen tudtam Eric várni fog rám. Az zajok, a hangzavar és a szagok, szinte minden pillanatra emlékeztem, míg felötlött az az ismerős alak. Szinte teljesen biztos voltam, hogy ismertem őt. A tudatalattim is ezt súgta, már korábban is találkoztunk, azonban az arcát még mindig homály fedte. Bárhogy próbáltam a kép az elmémben nem élesedett, inkább csak még jobban megfájdult a fejem.

Meg akartam mozdulni, egyrészt a fájdalom, másrészt a bilincs miatt nem sikerült. Most vettem észre, hogy egy ócska, elnyűtt matrac a földön volt, ezen kuporogtam. A csuklómon a szoros fémkarika a falon lévő fémcsőhöz volt rögzítve. Minden fájdalom ellenére megemeltem a karom, kudarcot vallottam. Kellett egy-két perc, mire tudatosult bennem, azt sem tudtom, hol vagyok. A pánik elég gyorsan szétterjedt bennem, de hirtelen még az ütő is megállt bennem. Kivágódott az ajtó, és egy sötét alak tűnt fel. Automatikusan reagált a testem, ahogy csak tudtam összébb húztam magam. Nem sokat engedett a bilincs mozogni, de mégis meg kellett próbálnom. A szabad kezemmel a térdeim öleltem. Egy férfi lépett be, baseball sapka úgy az arcába volt húzva, hogy képtelenség volt akárcsak az arcvonását is felismerni.

- Idd ezt meg! – egy palackot landolt közvetlenül mellettem. – Innod kell, még a végén kiszáradsz. – A férfi végigmért, majd végig nyers hangon beszélt velem, míg a fejét végig leszegte. Nem ismerhettem fel. Víz volt a palackban, legalábbis a címke szerint, és ahogy ránéztem, teljesen kiszáradt a szám. Mohón kaptam utána, kissé ügyetlenkedve, de sikerült megszabadítom az üveget a kupaktól. Sürgetve emeltem a számhoz, s nagy kortyokkal tűntettem el. Már a víz háromnegyedét lenyeltem, mikor valami furcsa poros íz éreztem. Néhány pillanat múlva a palack kiesett a kezemből, kótyagos lett a fejem és valami furcsa bizsergés áradt szét a testemben, aztán végül elnyelt a sötétség.

Talán csak percek, talán órák teltek el, míg újra magamhoz tértem. Egyáltalán nem érzékeltem az idő múlását. Valamiféle kábulat uralkodott rajtam, s mikor talán kitisztult volna akkor igyekeztem felmérni az egyre kilátástalanabb helyzetem. Az biztos volt előttem, hogy nem először tértem magamhoz, bár azzal sem voltam tisztában, mennyi ideig voltam kábult. Hiába néztem körbe, egyetlen árulkodó jelet sem fedeztem fel. Újra és újra ugyanaz történt. Víz és némi élelem volt odakészítve a matrac mellett, ezeket mindig az idő alatt rakhatták oda, míg teljesen ki voltam ütve. Ettől csak még kiszolgáltatottabban éreztem magam, s a félelem is egyre nőtt.

- Mi történik velem? Mit csinálnak velem? – sorra fogalmazódtak meg bennem a kérdések, csakhogy senki nem tudott, és nem is akart válaszolni. Egyre jobban igyekeztem felmérni, mennyi ideje lehetek bezárva, csakhogy egészen nem lehettem biztos benne. Olyan gyanúm támadt, hogy minimum órákat, de talán már egy-két napot töltöttem el rabságban.

***

Két hét telt el Jenna eltűnése óta, minden egyes nappal Eric-ben egyre több kétely merült fel. Az első 48 óra volt a legszörnyűbb a férfi számára, hiszen minden eltűnt személy bejelentése előtt el kell telnie legalább ennyinek. A férfi természetesen nem tudott, és nem is akart tétlenül ülni. Elsőként barátja segítségét kérte, míg el nem jutottak James-hez, az egykori rendőr baráthoz, aki az évek múlásával kissé kapzsivá és számítóvá vált. Megfelelő mennyiségű zöld hasú láttán bárki szóra bírhatta James-t, Eric pedig nem kis összeget ajánlott fel azért, hogy az eltűnés ügyében nyomozóktól információhoz jussanak. Minden igyekezet ellenére úgy tűnt, mindenki zsákutcába futott. Hiába az egyik legjobb nyomozó vitte a nyomozást, Jay Taylor.

Ambiciózus, törekvő nyomozó lévén megtett mindent, hogy az ügy végére járjon. Zsigeri szinten érezte, hogy Eric Packer nyakig sáros a lány eltűnésében, és eddig sosem csalta meg a szimata. Rafinált bajkeverőnek nem hagyhatta, hogy túljárjon az eszén. Ugyanakkor ez volt az a nagy horderejű ügy, amellyel még előbbre lendíthette a karrierjét.

- Mr. Packer, válaszoljon! – csapott az asztalra Taylor nyomozó. Sokadszorra hallgatta ki Eric-et, hiszen a férfi számított a legfőbb gyanúsítottnak.

- Vesztegeti az idejét. – Eric fölényesen vetette oda a nyomozónak, aki bárhogy próbálta sehogy sem tudta Eric-et kizökkenteni.

- Ügyfelem minden kérdésére készségesen válaszolt. Többre is, mint szükséges lett volna. – William türelemre intette Eric-et, csakhogy mostanra pattanásig feszültek az indulatok.

- Ügyvédúr minden információra szükségünk van a nyomozáshoz. Nem mellesleg egyetlen momentum sem elhanyagolható. Az eltűnt hölgy és Mr. Packer szeretők voltak, minden indítékot fel kell deríteni. – Taylor visszább vett a lendületéből és megfontoltan más taktikát választott. – Kezdjük elölről! Mióta ismeri Ms. Perry-t? És honnan? Mióta tart a viszonyuk? A felesége tudott a viszonyáról? Ms. Perry tisztában volt azzal, hogy nős? – Taylor nyomozó újfent kérdésáradattal sorozta meg Eric-et.

- Ismét csak azt tudom elmondani, amit eddig. – Eric tajtékozni tudott volna a tehetetlen dühtől, hiszen ahelyett, hogy őt kínozták volna az értelmetlen kérdésekkel, Jenna-t kereshették volna égen földön. – Hónapokkal ezelőtt, egy klubban találkoztam először Jenna-val. Csodálatos nős, azonnal elvarázsolt. Napokkal később, véletlenül futottunk össze. Jenna gyakornoknak jelentkezett a cégemhez.

- Ms. Perry egyből előnyt élvezett a felvételi eljárásban? – puhatolózott leplezetlenül Taylor.

- Nem. A felvételi eljárás Mr. Packer-től teljesen függetlenül zajlott le. – bár Eric-nek szánta a nyomozó a kérdést, William válaszolt helyette. – Mint minden más esetben, úgy most is a HR osztályon keresztül történt a pályáztatás, én magam vezettem az elbeszélgetéseket HR-es kollégákkal. A megfelelő jelölt a szükséges dokumentumok bemutatást követően került a cég állományába.

- Sokkal fontosabb ügyekkel voltam elfoglalva, mint egy gyakornok felvétele.

- Mégis szeretők lettek. Találkozgattak?

- Kölcsönös volt a vonzalom, ami néhány találkozásból kiderült. Néhány hét elteltével majdnem rendszeresek voltak a találkozóink.

- Mi a helyzet a feleségével?

- Európában tartózkodott, a szüleinél látogatóban volt, valamint munka miatt is.

- Nem a kérdésre válaszolt?

- Nem egyértelmű a kérdése.

- A felesége tudott a viszonyáról?

- A házasságom nem olyan kiegyensúlyozott, mint amilyennek a külvilág látja. A felségem tudja, nem vagyok szent és tudott a kilengéseimről.

- Kilengések, hm. – Taylor elharapta a nyelvét, még mielőtt a véleménye kicsúszott volna a száján, azzal csak önmagának és az ügynek ártott volna. Bár teljes mértékben felháborítónak tartotta Eric viselkedését, egyenesen dühítette a pökhendi stílusa. Ráadásul úgy viselkedett, mintha mindenki felett állna. - Ms. Perry tisztában volt azzal, hogy nős?

- Igen, tudott róla. Elkerülhetetlen volt, hogy a cégnél össze ne fussanak. Legfőképpen azután, hogy Ms. Perry személyi asszisztens státuszban került alkalmazásba.

- Ezt már nem tagadhatja, hogy a vonzalma miatt történt így!

- Nem, téved! – Eric nem volt hajlandó folytatni a válaszadást, Will szavak nélkül is tudta mit kell tennie.

- Jenna talpraesett, okos nő. Kiváló eredményei vannak, és többször bizonyított. Hatékony munkaerő-felhasználással indokolta a döntést.

- Most pedig távozom! – Eric felpattant. – Minden kérdésére feleltem, de mégis feleslegesen vesztegette az időnket.

- Ne olyan gyorsan, Mr. Packer! Még nem beszéltünk, hol volt a felesége balesete idején? Kivel? Vagy Ms. Perry eltűnésének a napját sem vettük végig!

- A feleségem gyilkossági kísérletében sem jutottak előbbre, megfeneklett az egész nyomozás. Miamiban kötöttem meg egy nagyszabású üzletet. Még mielőtt firtatná elmondom, Ms. Perry személyi asszisztens státuszban kísért el. William alátámaszthatja, a létrejött üzlet Jenna-nak köszönhető. – Eric indulatból beszélt, már át sem gondolta a szavait. – Szeretem Jenna-t, beleszerettem. Képtelen lennék ártani neki. Az elmúlt hetekben megromlott a kapcsolatunk, pont amiatt, hogy mindketten többet akartunk volna. Azonban kiderült a feleségem terhessége és Jenna akart velem aznap találkozni… de nem érkezett meg a megbeszélt helyre. Eddig türelmesen voltam, de most már elegem van. – Eric elviharzott.

- Nem kell elmondania Taylor nyomozó, pontosan tisztában vagyok az ügyfelem lehetőségeivel. Eddig is készségesen rendelkezésére állt, és szükségtelen volt akkora felhajtást csapni az irodában.

- Mr. Messer átlépi a határait.

- Nem, mindketten tisztában vagyunk az ügy fontosságával, ügyfelem lehetőségeivel, és jogaival, valamint kötelezettségeivel. – Will bólintott, majd távozott.

Eric a kapitányság előtt várakozott barátjára, idegességében rágyújtott. Hosszasan töprengett, mihez kezdhetne még. Ez volt a lehető legrosszabb dolog, amit egész életében el tudott képzelni. A tehetetlenség. Meg tudta őrjíteni, s így mindent elhanyagolt az életében. Korábban élt-halt a munkáért, doppingszerrel ért fel, mostanra egyetlen dologra összpontosítani. Szinte állandó jelleggel Jenna járt a fejében, hol lehet ezekben a percekben.

***

Elsey boldogan pakolta össze azt a kevés holmiját, amelyek a kórházban töltött időszak alatt felhalmozódtak. Talán kissé elkeseredett lépésre szánta el magát, viszont egyre nagyobb szükségét érezte, hogy cselekedjen. Fojtogató börtönben érezte magát, amelyből a szökés volt az egyetlen kitörési lehetőség. Így legalább mindentől megszabadulhatott, ami a korábbi életéhez kötötte. Nem lesz senkinek a felesége, nem lesznek kötöttségei. Egy szabad nőként újra kezdheti az életét a szertett férfi oldalán.

Az utolsó vizsgálatok is kiváló eredménnyel zárultak, így az orvosoknak nem volt okuk tovább benntartani őt. A zárójelentések felvétele után elsőként egykori otthonába ment. Sandy volt a cinkosa, aki Elsey segítségére volt a tervezésben és végül a kivitelezésben. Bűntárs és bizalmas. Mindkettőjüknek fájt az elválás, hogy életük egyik legszebb időszakát nem oszthatják meg, de Elsey azt is tudta, ha most nem lép, akkor élete legnagyobb lehetőségét szalasztja el. Néhány órával később az ajtó mellett sorakozott az a néhány bőrönd, amely Elsey eddig és eljövendő életéhez tartozó holmikat tartalmazta. A távozás előtt még tollat és papírt ragadott, és sebesen néhány soros levelet hagyott a férjének. Valahol a lelke legmélyén már régen nem tekintette a férjének, sőt a gyűrűjétől megszabadulva már tényleg csak egy valaha elrebegett ígéret és egy aláírt papír kötötte őket össze. Már egyik sem számított. A levelet összehajtogatta és jól látható helyen hagyta. Sandy-vel átvette a korábban megbeszélt protokollt, majd végül elbúcsúzott.

***