Just the way you are 46. Részlet...

Sziasztok,

folytatás a hét közepe fele (legrosszabb esetben a hét második felében, de mindenképp hétvége előtt!!!)

Puszi,
ZoÉ

Egy kellemetlen, szúrós szag férkőzött az orromba, amelytől sehogy sem tudtam szabadulni. Zúgó fejfájásom sem csillapodott, sőt egyre jobban szédültem. Ez nem is egyszerű szédülés volt, hanem olyan, melytől az egész világ velem együtt forgott. Jó néhány mély levegőt vettem, csakhogy ez sem segített. Kavarogtak a gondolataim, elnehezültek a tagjaim, s bárhogy próbáltam összeszedni magam, sehogy sem ment. Újabb mély levegőket vettem, fókuszálni igyekeztem az utolsó tiszta pillanatomra.

Az utcán voltam, az Empire fele siettem, hiszen tudtam Eric várni fog rám. Az zajok, a hangzavar és a szagok, szinte minden pillanatra emlékeztem, míg felötlött az az ismerős alak. Szinte teljesen biztos voltam, hogy ismertem őt. A tudatalattim is ezt súgta, már korábban is találkoztunk, azonban az arcát még mindig homály fedte. Bárhogy próbáltam a kép az elmémben nem élesedett, inkább csak még jobban megfájdult a fejem.

Meg akartam mozdulni, egyrészt a fájdalom, másrészt a bilincs miatt nem sikerült. Most vettem észre, hogy egy ócska, elnyűtt matrac a földön volt, ezen kuporogtam. A csuklómon a szoros fémkarika a falon lévő fémcsőhöz volt rögzítve. Minden fájdalom ellenére megemeltem a karom, kudarcot vallottam. Kellett egy-két perc, mire tudatosult bennem, azt sem tudtom, hol vagyok. A pánik elég gyorsan szétterjedt bennem, de hirtelen még az ütő is megállt bennem. Kivágódott az ajtó, és egy sötét alak tűnt fel. Automatikusan reagált a testem, ahogy csak tudtam összébb húztam magam. Nem sokat engedett a bilincs mozogni, de mégis meg kellett próbálnom. A szabad kezemmel a térdeim öleltem. Egy férfi lépett be, baseball sapka úgy az arcába volt húzva, hogy képtelenség volt akárcsak az arcvonását is felismerni.

- Idd ezt meg! – egy palackot landolt közvetlenül mellettem. – Innod kell, még a végén kiszáradsz. – A férfi végigmért, majd végig nyers hangon beszélt velem, míg a fejét végig leszegte. Nem ismerhettem fel. Víz volt a palackban, legalábbis a címke szerint, és ahogy ránéztem, teljesen kiszáradt a szám. Mohón kaptam utána, kissé ügyetlenkedve, de sikerült megszabadítom az üveget a kupaktól. Sürgetve emeltem a számhoz, s nagy kortyokkal tüntettem el. Már a víz háromnegyedét lenyeltem, mikor valami furcsa poros íz éreztem. Néhány pillanat múlva a palack kiesett a kezemből, kótyagos lett a fejem és valami furcsa bizsergés áradt szét a testemben, aztán végül elnyelt a sötétség.