Just the way you are 22.

Szörnyű fejfájás kerített hatalmába. Túl sok volt ez nekem. Először Eric, majd az anyám. Mindössze egy nyugodt hétvégére vágytam volna. Talán most először az sem zavart volna, ha Eric-kel kell töltenem, végig szexelni az egészet. De nem mindennek egyetlen pillanat alatt a feje tetejére kellett állnia. – Jön a felesége. – ettől meg kellett volna könnyebbülnöm, hogy kevesebb alkalom lesz az irodán kívüli találkozókra. Csakhogy mégsem a könnyebbséget, hanem valamiféle hiányt éreztem már így előre. Megráztam a fejem, amivel tovább súlyosbítottam a fejfájásom. S ebben a pillanatban még a mobilom is megszólalt.

- Helló, Roxan! – nyögtem fel, ahogy a fülemhez emeltem a telefonom. Anya, természetesen árgus szemekkel figyelt.

- Helló! Gyors leszek, mert még egy csomó dolgom van. – magyarázott lendületesen Roxan. – Van egy új munkám neked. Be kell jönnöd egyeztetésre.

- Rendben, egy jó óra múlva ott vagyok! – kértem némi időt, mert rendbe kellett magam hozni, összerakni, mert kissé szét voltam esve. Tusolnom sem ártott, és valami megfelelő ruhát is felvenni.

- Elmész? – kérdezte anya kíváncsian.

- Igen, el kell mennem. – hirtelen azt sem tudtam, mit feleljek. – Az egyik barátnőmnek szüksége van rám. – füllentettem, bár Roxan-nak ha úgy vesszük, akkor tényleg szüksége volt rám. Csak éppen amiatt, hogy valaki a munkát elvégezze.

- Menj csak, én elleszek addig! – anya teljesen higgadt volt, semmi jelét nem láttam rajta, hogy kételkedne.

- Biztos? – kérdeztem vissza bizonytalanul.

- Persze. – mosolygott kedvesen. Aztán gyorsan készülődni kezdtem.

Indulás előtt kissé furcsálltam anya viselkedését, de talán csak az öltözékem miatt. Nem éppen a legvisszafogottabb volt, de muszáj volt, hiszen Roxan-hoz indultam. Bár anya nem szólt semmit. Búcsút intettem és egy hamarosan jövök után útnak indultam. Végig azon járt az agyam, mi is lesz az új feladatom. Abban az egyben bíztam, hogy nem egy újabb „Eric-kel” hoz össze a sors, mert azt egyáltalán nem bírtam volna ki. – Miért nem lehetne egy egyszerű vacsora vagy valami ehhez hasonló? – morfondíroztam el.

Elég régen jártam a klub környékén, a lányokat is rendesen elhanyagoltam, pedig ők tényleg kedvesek voltak velem. Csak néhány ember lézengett, főleg az ott dolgozók, akik takarítottak vagy pakoltak, hogy az esti nyitásra minden készen legyen. Egy könnyed mosolyt erőltettem az arcomra és intettem feléjük. Aztán szapora léptekkel Roxan-hoz siettem. Cordelia irodájában voltak, s amit megpillantottak a nyitva hagyott ajtóban, beinvitáltak.

- Nagyszerű, hogy ilyen gyors voltál. – Roxan elégedetten nézett végig rajtam. Testhez simuló fekete szoknya, fekete csipkés melltartó, amely a vékony blúzon keresztül igézően csalogatta a férfiak szemét a kerek halmaimra.

- Jackson, hadd mutassuk be az új gyöngyszemünket, Crystal-t! – ahogy oldalra fordultam, úgy vettem észre a fotelben terpeszkedő férfit.

- Dögös kiscsaj. Áll az üzlet és a zászlóm is! – feltápászkodott és azzal a kaján vigyorral fűszerezve végigmért. Felfordult tőle a gyomrom. – Ha már itt vagy aranyom, akkor meghívlak egy italra. Aztán megmondom, hova és mikorra gyere, bár ahogy végignézek rajtad, nem is kéne addig várni.

- A bár nyitva van, üljetek be egy boxba hátra. – Roxan elégedettségtől dagadó mosollyal sétált Jackson-hoz.

- Roxie – nyomott két puszit a nő arcára, majd Cordelia-nak is. – Cordelia, kösz a hatékony munkát!

- Indulás aranyom! – adta ki az utasítást Jackson, bár meg sem várt. Benne aztán egy csepp udvariasság, vagy úriemberség nem volt. Óhatatlanul hasonlítottam össze Eric-kel, aki legalább nőként kezelt, és nem csak a legalapvetőbb dolgokban.

- Crystal – súgta oda nekem Roxan. – Maradjon ez közöttünk, Eric-nek erről nem szabad tudomást szerezni. – fenyegetően duruzsolta a fülembe. Meglepett és megdöbbentett, ezek szerint Eric háta mögött machináltak, s még ők is tartanak a férfitől.

- Megértettem. – bólintottam, s azután a barom után indultam.

Jackson egy üveg pezsgő társaságában várt rám a legeldugottabb helyen. Nem tetszett, de meg kellett tennem. Megforgattam a szemeim, ahogy megláttam az elterpeszkedő alakját. Mikor az asztal mellé léptem egyből maga mellé rántott és szinte rám nehezedett a teljes súlyával. Nemcsak a pezsgő, hanem más, sokkal töményebb alkohol szag csapta meg az orrom, mikor megkísérelt megcsókolni. Azonban elhúztam a szám.

- Idefigyel, aranyom! – kapta el az állam és maga felé fordított. – Nálam a pénz, szóval azt teszed, amit én akarok és én mondok neked. – a másik kezét a szoknyám alá csúsztatta.

- Nem vagyok az aranyod! – mormoltam harciasan. Egyáltalán nem tudott megfélemlíteni.

- Azt majd meglátjuk! – magához rántott, s a számra tapasztotta a száját, de mivel továbbra sem voltam hajlandó visszacsókolni, így feladta. Inkább a nyakamba hajolt, csókolt, harapdált és szívta a bőröm, csakhogy egyáltalán nem finomkodott, úgyhogy fel is szisszentem többször is. Ez valamiféle perverz öröm volt számára, mert még inkább csinálta, sőt a kezét még feljebb tuszkolta pedig összeszorítottam a combjaim, ahogy bírtam. Váratlanul kapott a kezem után, majd az ágyékához szorította. – Itt az ideje a kézimunkának! – böfögte bele a fülembe, s még visszataszítóbb képet festett magáról.

- Értékelem, hogy a mi kis Crytal-unk ennyire elnyerte a tetszésed, de kérlek Jackson, ezt máshol folytassátok. – Cordelia állt meg a boksz mellett. Természetesen ránk sem nézett, egészen máshova összpontosított.

- Igazad van Cordelia! – vigyorgott Jackson, mert értelmet nyertek a fejében a nő szavai. – Akkor mi távozunk!

Jackson egy pillanatra sem engedett el, a hátsó kijáratnál egy hatalmas fekete batár várt ránk. Sötétített ablakokkal és sofőrrel. Jackson kinyitotta az ajtót, és szó szerint betaszigált, majd jó szorosan mellém huppant.

- Te meg ki vagy? – nem tudtam, hogy kimondtam-e vagy csak gondoltam. Azonban a válaszból arra következtettem, kicsúszott a számon.

- Rocksztár. Az egyik legmenőbb banda énekese. – düllesztette a mellét, mintha ezzel most minden olyan világos lenne előttem. Pedig egyáltalán nem tűnt még kicsit sem ismerősnek.

- Akkor miért nem a rajongók közül szedsz fel valakit? – direkt vetettem oda kissé feldúltan, mert biztos, hogy más szívesebben lett volna a helyemben, sőt én is szívesebben adtam volna át a helyem akárkinek.

- Jól felvágták a nyelved, aranyom! – újra a combomon éreztem a kezét, de lesöpörtem magamról.

- Már más is mondta. – vontam meg a vállam. – Nekem teljesen ismeretlen vagy!

- Nekem igazi nő kell, aki tudja, mi kell egy igazi férfinek!

A garázs felől közelítettük meg hotelt, így egyáltalán nem volt lehetőségem menekülni. Ráadásul erősen szorította a derekam, valahol sejthette, hogy egyáltalán nincs ínyemre a viselkedése. A recepcióhoz oda sem kellett mennie, mert a lift egyből a lakosztályába vitt bennünket, a kulcskártya pedig a zsebében lapult. Már a liftben rám mászott, össze-vissza tapogatott, csókolgatott. Semmi sem tudott bennem megmozgatni, csakis egyedül az undor növekedett bennem.

- Térdre! Tedd a dolgod! - A liftből a kanapéig cibált, majd ledobta magát, míg rám parancsolt. Nem mozdultam, csak álltam előtte, így a kezem után nyúlt és térdre rántott. – Azt mondtam, csináld!

- Nem. – egyetlen jól érthető szót formált a szám. Nem voltam hajlandó leszopni. – Nem, nem csinálom! – előtte térdeltem, de egyenesen a szemébe néztem. Nem engedtem neki. Csakhogy olyat tett, amire nem számítottam.

- Te beképzelt, kurva! – akkorát suhintott, hogy elterültem a földön. Fájt a pofon, de az még inkább, hogy egy férfi képes így viselkedni egy nővel. Ráadásul a számban megéreztem azt a kellemetlen fémes ízt, ami egyértelműen vér volt. – Azt hiszed, olyan különleges vagy. Hát nem! Egy cseppet sem. – felrántott a földről és a kanapéra lökött. Szét tépte a blúzom, s a szoknyám is megpróbálta felgyűrni. Kapálóztam össze-vissza, csakhogy nagyobb és izmosabb volt nálam. De a menekülési ösztön sokkal erősebb volt bennem, s egy jól irányzott térdmozdulattal a gyengéjét találtam el, s összegörnyedve gurult le rólam. Ez volt a legjobb pillanat, s a lifthez futottam, remegő kézzel nyomogattam a földszint gombját. A táskámat szorongatva vártam, hogy utánam jön-e Jackson. Szerencsére nem tette.

Zihálva néztem a tükröződő felületre, megijedtem saját magamtól. A hajam kócosan ezer fele állt, a blúzom megtépve lógott rajtam, a szoknyám teljesen összegyűrődött. A szám széle kissé megrepedt. Úgy néztem ki, ahogy éreztem magam. Mintha valaki erőszakot vett volna rajtam. Igyekeztem valamit javítani a megjelenésem, de igazából nem számított, csak mielőbb el akartam tűnni. Amint megállt a lift egyből kilőttem, pontosan úgy, mint akit üldöznek. Többen utánam szóltak: „Kisasszony, jól érzi magát? ”. Azonban nem foglalkoztam velük. Menekülnöm kellett, s a lábaim nem is bírtak megállni.

Kint az utcán sem volt jobb a helyet, mert még többen megnéztek, sőt megbámultak. Igyekeztem egy taxit fogni, de valahogy az istenért sem akart egy sofőr megállni. A következő pillanatban valaki megragadott, amitől összerezzentem, ahogy a férfi testhez csapódtam.

- Jenna. – lágyan suttogta nekem, felismertem őt és el sem akartam hinni, hogy ő az.

- Eric? – kérdőn emeltem fel a fejem és valóban ő volt az. A kezem után nyúlt, s a járda melletti limuzinba húzott. Segített beülni, majd ő is követett. Miután elhelyezkedtünk Eric felhúzta az elválasztó falat, s ezzel kizárta a sofőrt.

- Veled meg mi történt? Jól vagy? – finoman simított végig a hüvelykujjával a szám szélén. – Ki tette ezt veled? Megölöm! – megfeszültek az izmai, görcsös tartás lett rajta úrrá. – Áruld el, ki volt! Tönkre teszem. – talán fel sem fogta, mit tesz. Szorosan magához ölelt, míg készségesen bújtam hozzá. Vele, mellett biztonságban éreztem magam. - Talán egy kicsit nehéz természet van, de sosem vetemedne olyasmire, hogy megüssön egy nőt.

- Már nincs semmi bajom. – sóhajtottam. Lassan az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem. Lágyan csókolt úgy, mint még soha.

***

Julie nehéz szívvel hallgatta a lánya szavait. Fájt neki, hogy a lánya megelégszik ennyivel, hogy egy nős férfi szeretője legyen. Az anya elgondolkozva figyelte a lányát, ahogy a titokzatos Roxan nevű barátnőjével beszélt, majd készülődni kezdett. Nem állíthatta meg, bár nem tetszett neki ez az egész.

Jenna a telefonját a pulton felejtette, ott hevert s talán véletlenül, talán a sors akarta így, hogy befusson az a hívás. A telefon egyszeriben táncolni és villogni kezdett, amit Julie egyből észre is vett. Az első pillanatban szólni akart a lányának a hívásról, azonban a kezébe vette a készüléket, s miután meglátta a kijelzőt egyből meggondolta magát. Egyetlen „E” betűt látott, s máris paprikás hangulatban került.

A lányával folytatott beszélgetés egy cseppet sem nyugtatta meg, annak ellenére, hogy Jenna előtt tartotta magát. Még véletlenül sem akarta tovább kimutatni az ellenszenvét, amely csak még inkább növekedett. Mindenért azt a nős férfit okolta, hiszen meg volt róla győződve, ő kezdett ki a lányával. Egy munkahelyen dolgoznak, és biztosan kihasználta a pozícióját. Julie azt sem hitte el, hogy férj és feleség között olyan rossz lenne a viszony. Meglátása szerint pusztán a kaland és talán a kíváncsiság miatt csábította el Jenna-t, aki természetesen bedőlt a hízelgő hazugságoknak. Julie tovább nem húzta az időt, felkapta a telefont és félre vonult, hogy Jenna nehogy meghallja.

- Én vagyok, találkozzunk! – határozott férfihangot Julie felismerte a korábbi beszélgetésük alapján.

- Öhöm. – lágyított a hangján Julie, nagyon remélte, hogy a férfi nem fog gyanút.

- Szóval nem tudsz beszélni. – meglepően gyorsan vágott a férfi esze, ez azért tetszett Julie-nak is. – Talán anyád a közelben van?

- Aham. – vágta rá Julie gondolkodás nélkül.

- Beszélni akarok veled, gyere az Empire-be! Egy óra múlva ott várlak! Siess! – azzal Eric már ki is nyomta a telefonját, míg Julie azon töprengett, mi is az az Empire.

Éppen időben tette le a telefont a helyére és lépett a mosogató elé, mert Jenna abban a pillanatban jelent meg. Egy poharat vett a kezébe, s mintha mi sem történt engedett magának egy kis vizet.

- Kicsim, hol van az Empire? Messze van innen? – Jenna egy pillanatra megállt, nem értette ez hogyan jutott az anyja eszébe.

- Nem, de mire gondolsz. Az Empire State Building vagy az Empire Hotel?

- A hotel. – valahogy sejtette, hogy ott várja az a szégyentelen férfi a lányát.

- A hotel? – Jenna kissé meglepődve kérdezett vissza.

- Igen, mert emlékszel Marg-ra, már biztosan meséltem róla, a gimnáziumban volt a legjobb barátnőm. Most a hotel bárjában dolgozik, és hívott, hogy ha már erre járok, akkor ugorjak be hozzá.

- Most így nem emlékszem rá, de akkor egyszerűbb lenne, ha taxival mennél. Elvisz odáig és akár kérheted, hogy egy-két óra múlva jöjjön vissza a sofőr érted. Ne kísérjelek el inkább?

- Nem kell, kicsim. Elleszek, de ez így nem túl drága?

- Ne erre gondolj, így én is nyugodtabban engedlek el.

Egyszerre indultak, de az ellenkező irányba. Julie úgy tett, ahogy a lánya javasolta. Taxiba szállt s a hotelhez vitette magát. A táskája pántját szorította, a gyomra görcsbe ugrott, mikor beült a taxi hátsó ülésére. Rosszul érezte magát, hogy a lánya háta mögött cselekszik, viszont véget akart vetni ennek az egésznek.

Egy pillanatra elakadt a lélegzete, mikor megérkezett az Empire elé. - Fényűzés és csillogás. – jegyezte meg magának. Már csak azt kellett kitalálnia, hogyan találja meg a gaz csábítót. Nem is gondolta, hogy a sors pártfogásba veszi. A recepcióhoz lépkedett, ahol egy negyvenes éveiben járó férfit talált. Sütött róla a túlbuzgóság, Julie megköszörülte a torkát, mikor a pult mögött megállt.

- Kérem, segítene? Mr. Eric-kel van találkozóm, már vár rám. – a férfi felkapta a fejét, s leplezetlenül végigmérte Julie-t, aki állta a tekintetét.

- Igen, asszonyom. Az úr szólt, hogy vendéget vár. – csúsztatta a férfi a kulcskártyát Julie elé. – A lifteket arra találja. – mutatott a férfi a megfelelő irányba.

- Köszönöm. – kedves mosolyt követően, aztán megemberelte magát és testben-lélekben felkészült a nagy összecsapásra.

***

- Mi a fene tart ennyi ideig? – morogta Eric, mert már teljesen fel volt ajzva. Még egyszer, s utoljára szüksége volt arra a frenetikus dugásra Jenna-val. Mert ezt követően minden lépését kétszer meg kell majd gondolnia. William kellően felnyitotta a szemét, s nem volt hülye, hogy önként sétáljon bele egy esetleges csapdába. A lehető legrosszabbkor jött ez az egész bonyodalom, s ismételten bele kell majd magát a mintaférj szerepébe kényszeríteni. Ez pedig egy cseppet sem volt ínyére. Míg várakozott rájött a vizelhetnék, s a fürdőbe sétált. A kezét törölgette, mikor végre meghallotta a nyíló ajtót, s a kaján vigyor egyből megjelent a képén.

- Végre ideértél! Kapd le gyorsan a ruháid, aztán nyomás az ágy! – Eric a fürdőből kiabált kifele teljes mértékben önmagát adva. – Nincs időnk kiélvezni az igató sztriptízed, és előjátékra se nagyon számíts!

Eric kilépet a fürdőből, és abban a pillanatban egy hatalmas pofon csattant a képén. A pofon olyan meglepetésszerű volt, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudott.

- Maga gazember! – kezdett bele fennhangon Julie a férfi szidásába. – Perverz alak! – már lendült volna a keze az újabb pofonhoz, de ezt Eric már időben meg tudta állítani.

-  Hát nem magát vártam. – morogta dühösen a férfi.

- Meghiszem azt! – villantak meg Julie szemei.

- Hol van Jenna? – Eric mit sem törődött az anya feldúlt beszólásával, egyszerűen tette fel a számára fontos kérdést.

- Ahhoz magának semmi köze! Hagyja békén a lányom! Undorító disznó! Hogy tehet ilyet, nős férfi létére ártatlan lányokat ront meg?

- Hah, jó vicc Mrs. Perry. Még hogy ártatlan lány? A maga lány? Minden, de hogy nem ártatlan arról biztosíthatom!

- Fejezze be, ne mocskolja Jenna-t! Maga szemét, biztosan mindenfélét ígérgetett neki, és addig játszott vele, míg bedőlt a maga játékának! Fejezze be a játékait, és hagyja békén a kislányomat! Ne bántsa őt!

- Nagyon el van tájolva, asszonyom. Oh, nem játszadozom én a lányával, hanem igen tisztán, üzleti alapú a megállapodásunk.

- Ezzel meg mire céloz? Hallja? – Julie felhúzta magát, mert látta Eric képén az elégedettségtől dagadó vigyort.

- Szerintem értette a célzást. – Julie nem akarta elhinni, és minden porcikája tiltakozott, hogy higgyen ennek a férfinek, aki nagyon meggyőző volt. - Még hogy ártatlan! Ezen még most is röhögnöm kell. Tudja meg, hogy a lánya nagyon is tisztában van a testiséggel és nála jobb szex-partnerem még soha nem volt.

- Maga szemétláda! Alattomos gazfickó! – kezdte el Julie püfölni Eric mellkasát. – Hagyja békén a lányom, különben feljelentem!

- Feljelent? Most komolyan?

- Felnőtt emberek vagyunk, minden beleegyezéssel történt. Sőt csakhogy tudja, mikor magával összeveszett, akkor is egyből az én karjaimba futott. És egész éjszaka vele szeretkeztem, míg el nem fáradtunk. - Julie-nak egy pofonnal értek fel Eric szavai, és könnyeivel küszködve rohant ki a lakosztályból. Eric pedig egyedül maradt.

A férfinek nem volt több ideje és kedve ilyen játszmákra. Inkább úgy döntött, hogy haza indul, s kitalál valamit a fenyegetéssel kapcsolatban. Valamiféle megoldást, mert össze kellett hangolni a munkáját és a magánéletét. Egyáltalán nem akart minden szórakozásáról lemondani. Zsebre dugott kezekkel indult a liftek felé. Ráérősen, mintha mi sem történt volna sétált a kijárat felé.

- Hova vihetem uram? – szólalt meg David, mikor Eric beült a hátsó ülésre.

- Hazamegyünk, David. – kényelmesen elhelyezkedett, s az ablakon bámult kifele. A hoteltől néhány utcányira jutottak, mikor Eric egy nagyon ismerős alakot fedezett fel. – Jenna?

- Szólt, uram? – sandított hátra David.

- Kérlek, húzódj le! Most! – határozottan jelentette ki Eric. Valóban Jenna-t fedezte fel, de rá sem ismert. Teljesen megtépázva és ziláltan nézett ki. Amint megállt az autó Eric egyből kipattant. - Jenna. – lágyan szólította meg, nem akarta megijeszteni, de még így is összerezzent.

- Eric? – rám nézett, s ekkor vettem észre a felrepedt száját. Meg sem álltak a limuzinig.

- Veled meg mi történt? Jól vagy? Ki tette ezt veled? Megölöm! Áruld el, ki volt! Tönkre teszem. – Eric agyát elöntött a harci ideg, ahogy Jenna-ra nézett. Ilyen intenzív érzést még nem tapasztalt, legalábbis olyat, ami nem a szex-hez kötődött. Jenna egy szót sem szólt, semmit nem árult el. Azonban Eric megfogadta, hogy ki fogja szedni belőle és meg fogja bánni az illető, hogy ilyet művelt azzal a gyönyörű nővel.

- Már nincs semmi bajom. – suttogta Jenna, és Eric élvezte, hogy a lány hozzábújik.

- Legyen, de akkor most hazaviszünk. – a lány némán bólintott, s beletörődött a dologba. Eric gyengéden simogatta, nyugtatta a lányt, aki tényleg megnyugodott a karjai között. Legalábbis addig, míg a lány lakásáig nem érkeztek.

***