Just the way you are 25.

Lassan nyitottam ki a szemem, s reméltem, hogy minden csak álom volt. Azonban a múló percekkel rájöttem, hogy minden teljesen igaz volt. Ébren voltam s a rideg valóság köszöntött. Mozdulatlanul feküdtem a plafont bámulva, egyszerűen képtelen voltam megmozdulni. Semmi erőm nem volt, valahogy úgy éreztem, minden mindegy. Azonban frissen főtt kávé illata csapta meg az orrom, mintha fejbe vágott volna a különleges aroma. Összefutott a nyál a számba, és nagyon akartam azt a kávét. Így hát erőt vettem magamon és vontatottan kikeltem az ágyból, és éppen ugyan így vánszorogtam ki a konyhába.

- Jó reggelt, de pocsékul nézel ki! – köszöntött Rose, meglepve az érkezésével. Úgy tudtam, hogy Jeremy-nél marad, míg anya nálunk vendégeskedik. Ekkor azonban fejbevágott a felismerés, ahogy a tegnapi nem éppen finom szóváltásunk után anya távozott.

- Kösz, roppant kedves vagy! – húztam el a szám. Nem volt kedvem magyarázkodni, bár valahogy éreztem, hogy az következik.

- Anyukád? Merre van? – nézett körbe kíváncsian. Aztán a szekrényhez lépett, hogy bögrét vegyen elő és a friss kávét töltsön.

- Kettő elég lesz. Tegnap összevesztünk, és nem volt hajlandó tovább maradni. – nyögtem fel. Láttam Rose pillanatnyi tétovázását, majd folytattam. – Még mielőtt rákérdezel, egy szimpla bocsánatkérés semmit sem hoz helyre.

- Miért? Mi történt? – tette elém a kedvenc bögrém Rose és fürkésző szemeit le nem vette rólam. – Még jó, hogy időben jöttem, szóval hallgatlak!

- Tudod, van pár dolog, amit előled is elhallgattam. Hoztam néhány olyan döntést, amire nem vagyok éppen a legbüszkébb, de akkor és abban a helyzetben hittem benne, hogy helyesen cselekszem.

- Jaj, Jenna nyögd már ki! Megőrjítesz! – toporgott Rose, mert már majdnem elemésztette a kíváncsiság.

- Nos, jobb lesz, ha az elejéről kezdem. Minden az új munkámmal kezdődött, ami tulajdonképpen nem volt más, mint egyfajta escort szolgáltatás.

- Hogy micsoda? Ugye csak viccelsz? Ezt úgy érted? – kerekedtek ki Rose szemei, teljesen ledöbbent és úgy tátogott egy idő után, mint egy aranyhal.

- Igen, pénzért feküdtem le férfiakkal. – vallottam be. – Vagyis összesen kettő férfi volt. Chad volt az első kliensem, viszont ő elutazott és többször nem keresett. Egyáltalán nem tudok róla semmit. Azóta nem jelentkezett. A másik férfi Eric volt, róla hallottál. Ő az a nős férfi, azonban közel sem szerelmi viszonyról van szó kettőnk között. Ráadásul elintézte, hogy más még csak a közelembe se jöhetett a kényszeres birtoklási mániája miatt.

- Eszednél vagy egyáltalán? Hallod, miket mondasz? – fakadt ki Rose. – Te nem vagy normális! Mikor süllyedtél le odáig, hogy amellett döntöttél, hogy kurva legyél? Azért ekkora szarban nem voltunk.

- Lehet, hogy nem voltunk, de ennyi pénzt sem szedtem volna össze más munkával.

- A pénz nem minden. Hol marad az önbecsülésed? – kérdezett vissza Rose, mire sikerült annyira meghökkennem, hogy szóhoz sem tudtam jutni. - Ha jól gondolom, akkor anyukád megtudta, és hát nem csodálom, hogy kiakadt.

- Mikor Roxan munkát ajánlott, akkor nem egészen ilyesmiről volt szó. – próbáltam mentegetőzni, de már minden hiába volt.

- Lehet, de mégis ez lett belőle. Komolyan nem értelek. Miért akarod elszúrni az életed? Mert ezzel csak azt fogod elérni.

- Szerinted nem jöttem rá?

- Honnan tudjam?

- Sehonnan, de tegnap sikeresen kirúgtak. Gondolom az a bájgúnár panaszt tett, mert vele nem feküdtem le.

- Szóval szabályt szegtél. Nem úgy van, hogy a kliens fizet, te meg szétteszed a lábad érte.

- Ez aztán kedves volt tőled.

- Mit vársz, sokkoltál? – tárta szét a kezeit. – Tegnap még a barátnőm voltál, a teljesen normális barátnőm. Mára meg azt sem tudom, ki vagy.

- Én én vagyok Rose. Mit mondjak, hogy higgy nekem?

- Annyit, hogy ezt befejezed! Ígérd meg, jó? Ne csak miattam, hanem magad miatt is!

- Megígérem! – bólintottam, s már nagyon szúrták a szemeim a könnyek. Akkor sikerült az első cseppnek megszöknie, mikor Rose megölelt. De nem csak én ejtettem könnyeket, hanem ő is. Érzelgős libaként zokogtam, mert végre megkönnyebbültem. Elmondtam Rose-nak az igazat, aki nem gyűlölt meg, hanem igazi barátként állt mellettem. Úgyhogy már csak azt kellett volna kiagyalnom, hogyan hozom rendbe a dolgokat anyával.

Két bögre kávé felett beszélgettünk még, hogy mindketten megnyugodjunk. Rose mesélt egy kicsit Jeremy-ről és a kapcsolatukról, a munkájáról, amit egyre jobban élvez. Úgy éreztem, hogy fordulóponthoz érkeztem, s a hátam mögötti tapasztalatokkal erősebbé fogok válni. Legalábbis nagyon akartam, hogy így legyen.

Két órával később azonban a korábbi elhatározásom kissé meginogni látszott, mikor az oroszlán barlangja fele sétáltam. Talán nem az irodában kellett volna azt a beszélgetést megejtenem, de el akartam mondani Eric-nek, hogy innentől kezdve keressen magának másik játékszert. Roxanék kirúgtak és most már semmi sem kötelez arra, hogy ugorjak a hívására.

Először William irodája felé vettem az irányt, hogy lepakoljak, és ezzel is még egy kis időt nyerjek. Ahogy sejtettem William már az íróasztala mögött ült, és nyakig elmerült az előtte elterülő irathalmazban.

- Jó reggelt! – halvány mosollyal köszöntöttem, mint minden reggel. Ő mindig kedves és rendes volt velem, ez futott át az agyamon.

- Reggelt! – morogta egykedvűen és még csak rám sem nézett. – Ide adnád a Herbs-aktá? – kissé parancsoló volt a kérése, de gondolkodás nélkül megtettem. Az iratszekrényből egy gyors mozdulattal elővettem és William kezébe nyújtottam. – Köszönöm. – mormolta el.

Adott néhány feladatot, de egyre gyanúsabb lett a viselkedése. A korábban kedves férfi egyszeriben távolságtartó volt velem. Először arra gondoltam, talán rossz napja van vagy valami nem úgy alakult, ahogy tervezte. Csakhogy az irodájába érkező más munkatársakkal nem viselkedett úgy, mint velem. Kezdett már nagyon bosszantani ez az egész, és nem bírtam már tovább.

- William, talán valamit rosszul csináltam vagy elrontottam? – szegeztem neki a kérdésem, mert már minden bajom volt a kettőn közötti fagyos hangulattól.

- Nem, minden nagyon jól csináltál. – vette oda nekem, mintha ennyivel beérném.

- Akkor miért viselkedsz velem így? Akkor mi miatt vagy velem ilyen?

- Az emberek véleménye változhat a másikkal kapcsolatban, és ez kihat a viselkedésükre.

- Értem én hidd el ezt, de akkor is mit vétettem ellened?

- Semmit. De ha már ennyire tudni akarod, elárulom. Eric elmondott mindent. A ti megállapodásotokat, az időtöltéseteket. – hirtelen megállt bennem az ütő, ahogy mindent megértettem. – Ezek után nem tudok úgy tekinteni rád, mint korábban. Tehetséges fiatalnak tartottalak, legfőképpen az eszed miatt. Azonban mostanra megkérdőjeleződött bennem, hogy tényleg az eszeddel érted el mindezt.

- Igen is az eszemmel! – háborodtam fel. – Keményen tanultam, keményen megdolgoztam azért, hogy ott tartsak, ahol éppen vagyok. És csak hogy tudd, Eric volt az, aki rám kényszerítette magát! Minden, a megállapodás és a szex is csak is miatta van! Kiharcolta, mert szemet vetett rám, és ahogy szerintem te még jobban tudod, mint én, hogy képtelen elfogadni, hogy valaki nemet mondjon neki. – hadartam egyre ingerültebben és most már az sem számított, hogy a folyosón valaki meghallja.

- Ez mondjuk, Eric-re vall. – vetette közbe William. – Amit akar, azt megszerzi.

- Bár nem tartozik rá, de pont ma akartam vele közölni, hogy nem vagyok hajlandó tovább a játékszere lenni.

William pillanatnyi meglepettségét hamar az elégedett mosoly váltotta fel. Mintha megkönnyebbült volna. Egymásra meredtünk, egyikünk sem tudott megszólani. A következő pillanatban kivágódott az ajtó és Eric jelent meg. Láthatóan kicsattanó jó kedve volt, mert vigyorgott, mint egy tejbe tök.

- Hé Will be tudnál jönni hozzám? – már a meglepően szívélyes invitálás is furcsa volt részéről. – Jó reggelt, Ms. Perry! – vetette oda nekem egy féloldalas mosoly kíséretében, mire csak bólintottam.

- Csak most értél még be? – lepődött meg William, aki egyből felpattant a helyéről.

- Igen, talán baj? – fogott kezet a két férfi, de még mielőtt elindultak volna Eric irodája felé váltottak néhány szót.

- Nem, csak meglepő részedről. – visszakozott Will.

- Én sem gondoltam, hogy ez lesz. Elsey tegnap este érkezett és tüzes hangulatban volt. Jól kifárasztott az éjszaka.

Elképedve hallottam, ahogy Eric a múlt estét ecseteli. – Ezek szerint kibékültek. – sóhajtottam fel. Valahol még örültem is neki, hiszen talán így még könnyebben ki tudok Eric hálójából keveredni. Egy pillanatra megörültem, mikor végszóra megszólalt a telefonom. – Chad. – elakadt a lélegzetem.

- Helló, Jenna! – Ilyen nincs! – csattantam fel. – Miért? Most? – fülemhez emeltem a készüléket és vártam, ebből mi fog kiszülni.

- Chad, micsoda meglepetés. Jó régen hallottam felőled. – igyekeztem minél könnyedebb hangot megütni, pedig nagyon nehéz volt.

- Sokat utaztam, viszont mostanában elég magányos vagyok. Egy kis társaságra vágyom.

- És pont rám gondoltál? Micsoda megtiszteltetés.

- Pontosan. Találkozzunk a Delante-ban! Vacsorázzunk, aztán majd alakul az este.

- Chad valamit el kéne mondanom. – futottam neki, de úgy tűnt meg sem hallotta.

- Nyolckor várlak, ne késs! Most rohannom kell! Este visszatérünk a mondanivalódra! Csók! - Kinyomta a telefont anélkül, hogy bármit mondhattam volna. Ez a vacsorameghívás most valahogy nem a legjobbkor jött.

***

Eric fájdalmasan nyögött fel, ahogy a jól megszokott mozdulatot akarta kivitelezni. Azonban a sérülései megállásra késztették. Fájdalom nyílalt az oldalába, ezért elég esetlenül tudta magát feltornászni. Mikor végre felült és a háttámlának vetette a hátát, akkor tudatosult benne igazán, hogy nincs egyedül. A múlt éjszaka nem csak egy édes álom, hanem a még édesebb valóság volt. Elsey félig hason aludt mellette. A nő kecses vonalait, kerek idomait éppen csak eltakarta a róla lecsúszó anyag. Felettébb kívánatos látványt nyújtott. A férfinek csak most tűnt fel igazán a változás. Elsey szökés fürjeit lecserélte, egészen sötétre váltott. Ettől még kívánatosabb lett, hiszen egy igazi érett szépséget testesített meg. Eric csak most konstatálta, hogy a felesége a hajszínén kívül máson is változtatott, a vonalai is még kecsesebbek lettek, jó pár kilótól megszabadult. Pedig eddig sem volt kövér.

A férfi hátravetett fejjel, s lehunyt szemmel azonban rájött, miért csábította ennyire a felesége új külsője. Elsey-ben Jenna halvány mását vélte felfedezni, s talán ez zavarta meg a fejét. A szex ellen máskor sem volt kifogása, ha éppen a felesége volt a partnere. Most viszont rájött, hogy Elsey-vel eddig még sosem volt jó ennyire a szex, de még messze nem tartanok annál az érzéki töltésnél, amellyel Jenna-val el tudott érni Eric.

- Talán fáj valamid? – suttogta a kissé álmos hang. Kipattantak Eric szemei, és Elsey fedetlen testével találta szembe magát. Ahogy nyújtózkodott a nő, úgy végképp lecsúszott róla a takaró. – Jobban is vigyázhattunk volna múlt éjszaka. Talán nem kellett volna szeretkezni.

- Nem fáj semmim. – nyelt egy nagyot a férfi. – Egy cseppet sem bántam meg, hogy nem kíméltél, Drágám! – vigyorodott el Eric, aztán végignézhette, hogy a felesége kikel az ágyból és a könnyű selyem köntösbe bújik bele.

- De azt megfogod, ha elkésel az irodából. – vonta meg a vállát Elsey, s míg megkötötte a köntösét, addig Eric is kikelt az ágyból és a felesége mögé osont.

- Ma egy cseppet sem sietek. MI lenne, ha segédkeznél a fürdésben? – Eric csábítóan közeledésén Elsey. Egy olyan gondolat suhant át az agyán, hogy talán a férje megváltozott. De ebben nem volt egészen biztos.

Érzékire sikerült zuhanyzást követően férj és feleség együtt reggelizett, mintha egy igazi idilli család lenne, mintha a legnagyobb egyetértés lenne kettőjük között. Majd Eric felettébb jó kedvvel tartott öltözködni kezdett, míg Elsey az utazását követően pakolászni kezdett.

- Eric, elmondanád nekem, miért kellett azon nyomba hazajönnöm? – állt meg mozdulat közben Elsey.

- Elsey, nem akartalak megrémíteni. – sóhajtott fel a férfi.

- Pedig ezzel a titkolózással sokkal jobban megrémítesz, és megőrjítesz. – fújt egy nagyot a nő, s már kezdte feladni.

- Richard felkeresett – kezdett bele Eric a magyarázatba, miközben a tükörben megigazította a nyakkendőjét. – Megfenyegettek. Még nem derült ki, hogy az üzlet vagy magánélet miatt érkeztek a fenyegetések. Richard már gőz erővel dolgozik az ügyön, de ettől függetlenül még elővigyázatosnak kell lennünk.

- Értem. Látod, mennyivel egyszerűbb egyenesen beszélni. – Elsey Eric elé lépett, s egy könnyed búcsúcsókot lehet a férje szájára. -  Ki se teszem a lábam a lakásból.

- Remek! – vigyorodott el a férfi, s ezúttal ő kezdeményezett egy újabb csókot.

Eric az irodához közeledve egyre jobban azt érezte, hogy valakivel beszélnie kell. Egyből a legjobb barátjára esett a választása, egyedül benne bízott meg maximálisan. Valakivel meg kellett osztania a gondolatait. Amint felért a lifttel egyből William irodája felé vette az irányt.

- Hé Will be tudnál jönni hozzám? – Eric gondolkodás nélkül nyitott be, csak egy pillanattal később vette észre Jenna-t. – Jó reggelt, Ms. Perry! – köszönt.

- Csak most értél még be? – lepődött meg William, aki egyből felpattant a helyéről.

- Igen, talán baj? – fogott kezet a két férfi.

- Nem, csak meglepő részedről.

- Én sem gondoltam, hogy ez lesz. Elsey tegnap este érkezett és tüzes hangulatban volt. Jól kifárasztott az éjszaka.

A két férfi jókedvűen érkezett meg az irodába, csakhogy a jókedvüknek hamar vége szakadt. Richard váratlanul érkezett újabb adag képpel és fenyegető levéllel.

- A rohadt életbe! – csapott az asztalára Eric, aminek a következtében éles fájdalom hasított belé. Elakadt a levegője, s le kellett ülnie.

- Ezek szerint akkor mégis igaz. – szögezte le William mérlegelve a hallottakat és a látottakat. – Valakivel tényleg verekedtél. Hogy lehetett ennyi eszed? Főleg ilyen helyzetben, mikor minden mozdulatodat kétszer meg kellene gondolnod!

- Kösz, apu a szentbeszéde! – fintorgott Eric, mint egy vérig sértett kamasz.

- Nem most van a tréfa ideje, Eric. – hűtötte le William barátját. – Richard, most mihez kezdjünk?

- Várnunk kell, mert ezek a levelek és képek kevesek, hogy a vád megálljon. Fenyegetés, azonban sem pénzről, sem emberéletről nem szól.

- Richard, nem mondhatja komolyan! Ennyi a tanácsa, várni? – háborodott fel Eric.

- Igen, várunk, miközben mi még inkább ellenőrizni fogjuk a kapcsolataikat. Úgyhogy kérem, hogy a képen látható hölgyről is szolgáltasson információt.

- Nem! – válaszolta nyers őszinteséggel. – Nem szükséges, a továbbiakban nem lesz rá szükség. Minden kapcsolatot meg fogok szakítani vele, úgyhogy emiatt nem kell aggódnia. – Eric az ablak felé fordulva mondta végig, tudta, hogy így lesz a legjobb mindenkinek. Még akkor is, ha valamiféle rossz érzéssel gondolt arra, hogy elveszíti Jenna-val töltött pásztoróráit.

- Rendben. – bólintott Richard

***