Részlet 49. fejezet tartalmából...

Sziasztok,

szóval itt is van a már emlegetett részlet. Nagyon köszönöm a komikat és remélem, hogy ez a néhány sor is megmozgatja a fantáziátokat. 
Kíváncsian várom, ki mit tippel a folytatásnak!

 Ne feledjétek a KAMPÁNYT, aki még nem írt volna javaslatot, az még a 7végén megteheti!
A hozzá tartó novella: Összetörve 1.


Puszi,
ZoÉ

* * *

Visszafele indultam a házba, közben az ég felé pillantottam, melyen szomorú fellegek gyülekeztek. Baljós előérzetem támadt, ahogy befele tartottam a házba. – Vihar közeleg. Talán a természetben, talán az életemben még annál is nagyobb. – A táskám, benne az irataimmal, a telefonommal az ágyon várakozott rám. Felvettem, a vállamra tettem és még egy utolsó pillantást vetettem az üres szekrények felé.

- Te meg mi a francot művelsz? – váratlanul ért Rob hangja. Lassan megfordultam és egymás szemébe néztünk.

- Rob… - nyögtem fel, mert itt volt az ideje, hogy búcsút vegyünk egymástól.

- Nem válaszolsz? – meghökkenve nézett végig a hálószobán. Fájdalommal telve néztem rá.

(…)

Vigyorogva nyújtózkodtam, miután felébredtem. A fárasztó ágytornát követően gyorsan elaludtunk mindketten. Kirobbanó formában éreztem magam, és nagyon elégedetten – bár a teljesen kielégülten jobb szó lenne – néztem végig a mellettem alvó nőn. Kecses testét itt-ott fedte csak a takaró, míg a hajzuhataga a válla és a nyaka egy részét borította be. Ingerlő, sőt izgató látvány volt még álmában is. Ahogy fel- s leemelkedett a mellkasa, a bársonyos bőrét és fenséges ízét még mindig a számban éreztem. Ösztönösen egyből megnyaltam a az ajkaimat. Ördögi vigyorral gondoltam a tegnapra.

(…)

Finoman megcirógattam az érzéki nő arcát, mert nem tudtam megállni. Az ujjbegyem végigfutott a nyakát félre kotorva a hosszú fürtjeit, majd a mellkasán is leheletfinom érintettem meg. Vágyakozó sóhajok törtek fel belőle, de még mindig nem ébredt fel.