Just the way you are 34.

Egy cseppet sem tetszett, hogy Eric irodája fele tartottunk. Ahogy Will kimondta a nevét a testem egyből reagált a testem. Túlságosan frissek voltak az élmények. Az elemi bizsergés lassan áradt szét bennem, és nehogy megszűnni, még csillapodni sem akart. Talán még inkább erősödött, ahogy az irodája fele sétáltunk. Minden egyes lépéssel közeledve a szavai jutottak eszembe. Talán ettől vett erőt rajtam az izgalommal vegyült várakozás, bár annak kifejezetten nem örültem, hogy William egy szót sem szólt hozzám.

- Will? – próbáltam felhívni magamra a figyelmét, de csak megrázta a fejét. Igaza volt, nem volt sem a hely és sem az idő megfelelő arra, hogy válaszoljon. Várnom kellett, még akkor is, ha ez nem esett jól. Ashley árgus szemekkel figyelt, attól a pillanattól kezdve, hogy észre vett bennünket.

- Eric bent van?- törte meg a hallgatását Will, míg az ajtóra bökött. A titkárnő pedig csak kábán bólintott, de abban a pillanatban az emlegetett kirontott az irodájából.

- Most ne! – vetette oda Eric mogorva ábrázattal. – Beszélnem kell Paul-lal. Később! – legyintette, és feldúltan vágtatott végig a folyosón. Kicsit rosszul esette, hogy szinte semmibe se vett. Átnézett rajtam, és még csak nem is köszönt. Egy pillanatig eltöprengtem rajta, talán megharagudott volna rám.

- William, a bíróság van a vonalban. – eszméltem fel Ash hangjára. Kényszeredett mosollyal bökött a telefonra. – Sürgős, mindenképpen veled akarnak beszélni.

- Eric irodájában felveszem. Kapcsold oda! – Will lépett is az iroda fele. – Jenna, nem felejtettem el, viszont most nem alkalmas. Később folytatjuk!

- Rendben. Addig főzök kávét. Hozhatok neked is? – ajánlottam fel.

- Nagyszerű lenne, köszönöm! – bólogatott Will, majd be is csukta maga mögött az iroda ajtaját.

A konyhában végre csend volt, és nem pusmogtak a hátam mögött. Kifejezetten idegesítővé vált pár pillanat alatt. Ráadásul még Eric viselkedésén is rágódhattam. Míg a kávéfőzőre vártam idegesen igazgattam a szoknyám és a blúzom. Mikor már vagy harmadszorra simítottam végig a szoknyámon, akkor már a szemeim forgatva korholtam magam. Egyáltalán nem értettem, miért fontos most annyira, hogy minél jobban nézzek ki. Főleg, hogy Eric átnézett rajtam. Vettem egy mély levegőt és inkább csészéket készítettem elő. Természetesen a fülem megütötte a vad vihogás, mely egyre közeledett felém.

- El tudod hinni, hogy gyereke lesz? Apa lesz. Pont ő, el sem tudom képzelni róla. – majdnem kiesett a kezemből a csésze, ahogy meghallottam a beszélgetés.

- Szia, Jenna! – megtorpantak, miután beléptek a konyhába a pletykálkodó titkárnők, Debra és Amy. Köszöntek, egy-egy kedves mosolyt követően ők is kávét főztek.

- Tudom, én is meglepődtem. – készítettel el a kávéját Debra. Egyszerűen nem bírtam megmozdulni, még mindig a hír hatása alatt voltam. Apa lesz. Összeszorult a torkom, leforrázottnak éreztem magam. S minden értelmet nyert, miért nézett levegőnek. Most jöttem rá igazán, hogy eddig csak az önámítás csapdájában vergődtem. Képtelenség volt, de a sejtjeimben, a bőrömön éreztem őt. Rettentő nagy hatással, szinte félelmetes erőt gyakorolt rám. Mindez persze testi, kémiai reakció volt, puszta testiség. Érzelmekről nem igazán beszélhettünk. Még szerencse, hogy a tálcát a csészékkel letettem. Egy pillanatra megremegtem, de végül összeszedtem a bátorságom, s előálltam a nagy kérdéssel.

- Kiről beszéltek? Ki lesz apa? – nehezen tudtam csak kiejteni a szavakat.

- William-ről, ki másról? – nézett rám kissé felháborodva Amy. S hirtelen megkönnyebbülést éreztem.

- Egyáltalán nincs igazatok. Will nagyon is jó apa lesz.

- Ugyanarról a személyről beszülünk? William Messer-ről? – bólintottam, mire folytatni kezdte Debra. – Egyáltalán nem ismered olyan jól, mint mi. Ez alatt a pár hét semmire sem volt elég. Hidd el, tudom, mit beszélek!

- William sem szent, volt időszak, mikor szinte minden estét más és más ágyában töltötte. A jófiús külső eléggé látszat.

- Egyáltalán nincs igazatok. Will igen is jó ember, és nagyszerű apa lesz. Szereti a barátnőjét és ennél fontosabb nincs is. Szeressék egymást.

- Mit is várhatunk egy ilyen naiv lánytól, mint te! – forgatták a szemeiket a fecsegő titkárnők. Felhúztam magam, de már tudtam, hogyan fogok revansot venni. Felemeltem a tálcát, rajta három csésze kávéval és az ajtó felé indultam.

- Naiv kislány, mi? – néztem vissza a vállam felett. – Ítélkeztek úgy, hogy nem is ismertek. De tudnotok kell valamit, a jókislányos külső csak látszat. – ezzel a fricskával kellően megleptem őket, köpni-nyelni nem tudtak.

- Kösz, hogy így megvédtél. – lépett mellém váratlanul Will. – Bár általában egyedül intézem az ilyesmit.

- Hallottad? – bólintott, mire rezzentem össze, de szerencsére ezt nem vette észre. Úriemberként kinyitottam előttem Eric irodájának ajtaját. A kisasztalra tettem le a tálcát, mire William egyből lecsapott. Felkapta az egyik csészét, s a kanapéra telepedett.

- Még nem ért vissza. – ki sem kellett mondanom a kérdésem, Will sokkal szemfülesebb volt annál. Látta, Eric-et keresem. - Most már biztosan Paul-t is kiidegelte. – vonta meg a vállát egy kissé kárörvendő mosoly kíséretében, majd megkeverte a kávéját, miután néhány csepp tejjel dobta fel. – Azok a pletykás libák részben igazat beszéltek. – kortyolt bele Will a kávéjába, én meg majdnem kiköptem a kávém.

- Tessék? Te? – meglepetten kérdeztem vissza, mert annyira távolinak tűnt, ez az egész. Egyáltalán nem egy csélcsap típusnak tűnt.

- Hát tudod, Sandy előtt kicsit jobban hasonlított az életvitelem Eric-éhez. – gondolkodott el. A szája egy finom mosolyba szaladt, mintha éppen az emlékeit élné újra. Ahogy barátját felhozta, úgy lassan értelmet nyert minden. – Volt jó néhány görbe esténk, s mit szépítsem, előszeretettel hódoltam a gyengébbik nem által nyújtott örömöknek.

- Nem hiába vagy ügyvéd! – mosolyodtam el. – Szépen elkerítetted, hogy te is mekkora szoknyabolond voltál.

- Sandy-vel minden más. Szeretem, mindennél fontosabb nekem. És most meg lesz egy babánk.

- Gratulálok. Mindenkinek megvan a múltja. Ettől függetlenül, nagyszerű apa leszel.

- Miről maradtam le? – teljesen váratlanul jelent meg Eric és mire észbe kaptam már le is huppant közvetlenül mellém a kanapéra. A kezét egyből a combomon pihentette. Egy cseppet sem zavartatta, hogy nem egyedül vagyunk, sőt az sem, hogy az irodája falai között.

- Mint mindig, most is a legjobbkor. – húzta a barátja agyát William. Eric csak egyszerűen megrántotta a vállát, s keze még feljebb csúszott a combomon. Az érintése pezsdítő hatással volt rám, de megpróbáltam lesöpörni magamról. Kevés sikerrel, mert mindig vissza tette a mancsát, s egyre feljebb.

- Most gratuláltam Will-nak, az apasághoz.

- Kösz, mindenkinek. Úgy látom, itt én vagyok a felesleges harmadik. Megyek is. – pattant fel William. – A bírósággal elintéztem a bejegyzést, ha megkapom a szükséges papírokat, akkor már csak aláírnod kell. Paul-nál mit intéztél?

- Minden rendben, csak megint aggodalmaskodott a részvények miatt. Egyeztettünk, és további vizsgálatok utána megbeszélést tart a pénzügyesekkel.

- Rendben. Ha nincs más, az irodámban leszek. Összekészítem a dossziékat az utazáshoz. Kösz a kávét, Jenna! – kacsintott Will rám, ami Eric-nek kifejezetten nem tetszett. Morgott valamit az orra alatt, csak magának. Aztán William mosolyogva lépett ki az ajtón.

- Helló, ismét Ms. Perry! – csibészes vigyorral közeledett felém Eric. Úgy ólálkodott körülöttem, mintha ő lenne a farkas, aki éppen most készül elejtenie a zsákmányát. Óvatosan közelített, mégis szinte éreztem, ahogy a levegő rezgése megváltozik körülöttünk.

- Kávét? – fel sem néztem, úgy tettem fel a kérdésem. Nem akartam megkönnyíteni Eric helyzetét. Különben is még kissé fortyogtam a korábbi viselkedése miatt.

- Feketén cukor nélkül. – susogta a fülembe, a forró lehelete pedig igézően égette a bőröm. Egyetlen pillanatra elgyengültem, és megremegtem. Ezt Eric érezhette, mert még elégedettebb hangon szólalt meg. – Édességnek itt vagy te. – hízelgett tovább, s miután letettem mindent a kezemből magához rántott egy vágykeltő csókra.

- Nem kapod meg ilyen könnyen, amit akarsz. Nem kapsz meg ilyen egyszerűen. – dacosan szegeztem fel a fejem már csak a játék kedvéért is.

- Meg foglak kaparintani. Megvannak a módszereim. – óvatosan csúsztatta a kezét a szoknyám alá. A lehető legmélyebbre a fúrta magát a lábaim között. Miközben újabb csókot indított, vad és féktelenül falta az ajkaimat. – Nagyon erőlködnöm sem kell, már most teljesen benedvesedtél. - Hátravetette fejjel élveztem Eric ténykedését, az ujjai ütemesen lüktettek bennem, míg ajkai a nyakamat kényeztették. Teljesen elveztünk egymásban, észre sem vettük, ismét nyílt és csukódott az ajtó.

- Gyerekek, szobára! – dörmögött William. – Vagy azt a rohadt ajtót tanuljátok meg végre becsukni. Kulcsra.

- Nem lett volna más dolgod? – mordult fel Eric.

- Lenne, de ezt is meg kell csinálnom. Meghoztam a kész anyagokat, hogy minden rendben legyen Miami-ban. Jó utat! És most távoztam! – lerakta az aktát az asztalra Wil, és ahogy jött úgy távozott is.

- Szóval hol tartottunk? – fordult hozzám újra Eric.

- Ne. – elfordítottam a fejem, és összezártam szorosan a lábaim.

- Mi ütött beléd már megint, az istenit? – húzta fel magát Eric.

- Agyoncsapott lett a hangulat, már nincs kedvem hozzá. – húztam el a szám és karba fontam a kezeim.

- A francba. – szusszantott mérgesen Eric. – Totál fel vagyok húzva, te totál felhúztál.

- Ajánlom a hideg vizet! – gonoszkodtam vele.

- Ezt még meg fogod bánni. Egészen pontosan holnap este. Végig szeretkezzük az éjszakát, egy pillanatot sem hagyok neked, hogy elaludj. Sőt tébolyultan fogod követelni, hogy dugjalak még.

- Hm, milyen önelégült valaki?

- Meg fogod látni. És még úgyis tartozol egy válasszal. – tudtam, mire utal, s ettől egészen idegessé váltam.

- Elő a kérdéssel! – fújtam egy nagyot, mert nem tudtam elkerülni sehogy sem ezt a helyzetet.

- Megmondtam, ha bebizonyítom, hogy többet jelentesz, ha több vagy nekem, mint szerető, és ha azt kérdezem, velem maradsz… - tűkön ülve figyeltem. – El fogok válni. Bejelentettem Elsey-nek és semmi kifogása nincs a dolog ellen. Szóval mit felelsz? Velem leszel? Velem maradsz? – tátott szájjal néztem, és igyekeztem feldolgozni az információkat. – Amúgy holnap délelőtt indulunk Miami-ba, elmegyek érted és magángéppel repülünk. Ki vele, igen vagy nem?

- Igen… - félénken, megremegő hanggal ejtettem ki a beleegyezést. De olyan hihetetlen volt az egész. Amint elrebegtem az igenem, Eric úgy tapadt a számra, mint az éhes oroszlán.

***

Jared az első néhány napban talán kételkedett az új feladatkörben, azonban az idő múlásával egyre jobban élvezte. Egy baljós játékba keveredett, ezt tudta a legelejétől, csak azt nem, hogy a végén még maga is megszereti. Tulajdonképpen felizgatta az egész. Egy árny volt, és ezt kihasználva láthatatlanul gyűjtötte be a bizonyítékokat, melyek remek pénzforrásnak bizonyultak. Minden egyes újabb fotóval egyre csábítóbbnak találta a lányt. Az előhívott képeken egy földöntúli szépség elevenedett meg.

A férfi a nyüzsgő tömegben mozdulatlan volt, ahogy park egyik padján ücsörgött. Kezében a legújabb felfedezés eredményei. Kicsit a saját szakállára ugyan, de nem bírt ellenállni a lehetőségnek, kutatásba kezdett. Egy-két bankóval pedig sikerült megolajoznia a lakatra zárt ajkakat, s egyszeriben beszélni kezdtek.

- Gyors voltál. – ereszkedett le a pad végére egy elfáradt járókelő.

- Csak úgy, mint mindig. – dőlt hátra Jared, s a közeli árust figyelte. Úgy ültek, mint két idegen a padon. Egyedül annyi kontaktus volt a kettőjük között, hogy Jared a pad ülőkéjére fektette a vastag borítékot. Egy pillanattal később már nem is érezte az ujjain a papír anyagát. – Mi a terved a lánnyal? – kíváncsiság keveredett a férfi hangjába, de közönösnek akart látszani. Éppen ezért a zsebében kotorászott a cigarettás dobozáért.

- Semmi különös. Egy cseppet sem érdekel. Ez is csak egy ribanc, aki pénzért szétdobja a lábait. – utálatosan csengtek a szavak, azonban Eric említésekor igazán elszabadultak az indulatok. - Engem kizárólag Eric érdekel. Tönkre akarom tenni, megalázni, ahogy ő tette velem. Fájdalmat akarok okozni, hogy szenvedjen. Ezért bármire képes vagyok. Ha ehhez az kell, akkor felhasználom az éppen aktuális szajháját. Úgy tűnik, nagyon ragaszkodik a játékszeréhez. Szóval akkor vegyük el tőle azt! – Jared szótlanul végighallgatta a magánszámot, majd hanyagul feltornázta magát a padról. Lépett volna tovább, mikor a vaskos borítékot csúsztattak a zsebébe. Tudta és érezte, hogy pénz van benne, sokkal több, mint amennyit legutóbb kapott.

- Szerezz kocsit, lehetőleg olyat, amit lehetetlen beazonosítani. Addig nekem van még egy kis elintéznivalóm. És Jared, ha jót akarsz magadnak, akkor soha többé nem faggatózol. – a tanácsban burkoltan ott lapult a fenyegetés. A férfit nem lehetett egy könnyen megijeszteni, de most az ő hátán is végigfutott a hideg.

***