Just the way you are 36.

Eric határozott és akaratos volt, tudta mit akar és meg is szerezte. Minden egyes lökéssel még mélyebbre igyekezett az édes és buja élvezetekért. Jenna méterekkel a föld felett lebegett, miután Eric sokadszorra is birtokba vette a testét. Mindkettőjük a teste izzott a bennük kavargó forró vágytól. Egymásba kapaszkodva hullottak darabjaikra, majd egymást ölelve nyúltak végig a puha ágyneműben. Egyikük sem tudta, mikor vagy hogyan jutottak el a hálószobáig, az ágyba. Azonban egyáltalán nem bánták, hiszen a francia ágyban kényelmesen el tudtak nyúlni egymás mellett. Miután normalizálódott a levegővételük Jenna lehunyt szemekkel próbálta összeszedni a gondolatait, míg Eric mellette könyökölt. Nem bírt betelni a látvánnyal, a karcsú test és formás mellek, bár mindkettőjük testét milliónyi izzadságcsepp borította be, de Jenna még fenségesebb volt így. A szellőztetés és a nappali meleg miatt maradtak nyitva az ablakok, valamint az erkély ajtaja. Az éjszakai fuvallat játékosan meglebbentette a függönyöket, csakhogy Jenna összerezzent.

- Fázol? – Eric gyengéden szólalt meg, míg megsimogatta a lány selymes bőrét, és oly csalogatóan meredtek a mellbimbói, hogy izgatóan játszadozott velük.

- Csak egy kicsit. – nyújtózkodott kecsesen Jenna, miközben a férfi magukra terítette a könnyed takarót. A lány közelebb csúszott a férfihez, befészkelte magát az ölelésébe. - Elárulod, hol is vagyunk pontosan? Kinek a lakása ez? – lágyan sóhajtozott Eric karjai között.

- Csak akkor, ha elmeséled mit műveltél múlt éjszaka. – ahogy Eric kielégült úgy a gondolatok szépen lassan visszakúsztak a fejébe. Ott motoszkáltak a pajkos gondolatok, melyek egyszerre izgatták a fantáziáját, másrészt pedig dühítették, vajon Jenna mit művelt és kivel. Hosszú éjszakára hivatkozott, s a lány magyarázatába burkolt célzás sem elégítette ki a kíváncsiságát.

- Túl kíváncsi vagy, és már különben is elmondtam.

- Mond el újra, részletesen! – erősebben ragadta meg Jenna-t, mire tágra nyíltak a lány szemei.

- Rose-zal elmentünk táncolni. Ennyi. – a lányt bosszantotta a férfi akaratossága. - Nem történt semmi. Különben sem vagyok olyan, mint te! - merő dacból cselekedett ugyan, de akkor is jól esett neki. Kicsusszant az ágyból, majd nagyot nyújtózott. Meztelenül sétált közelebb az ajtóhoz, hogy kicsit beljebb hajtsa.

- Egyik pillanatban úgy dorombolsz a karomban, mint egy kiscica, – Eric először csak tekintetével követe a lányt, aki a csillogó holdfényben fürdőzött. Majd utána lépett és szavait cirógatással egészítette ki. – de a következőben vad amazonként feleselsz velem. Veszélyes és megbabonázó kettősség, de pont ezt szeretem a legjobban.

- Üres szavak. – vonta meg a vállát Jenna, csakhogy a férfi maga felé fordította és úgy csókolta meg, hogy egy cseppet sem kételkedjen a szavaiban. Amint elváltak az ajkaik egymástól Eric hüvelykujjával körberajzolta Jenna száját. A férfi nem elégedett meg ennyivel, ujjai lágyan térképezték fel ismét a fenséges tájat, amit Jenna beleborzongva élvezett. Minden porcikájában újra éledt a vágy a férfi iránt.

- Bújjunk vissza, újra akarlak téged! Érezni akarlak! – Eric úgy susogta a szavakat Jenna fülébe, mintha valami varázsigét mormolt volna, mely mindkettőjükre hatással volt. A vágy köde ereszkedett rájuk, és a korábbi gyengédséget szinte elfelejtve mohón kaptak egymás után.

Eric sürgetve feltette az ágyra Jenna-t, a lány lábai automatikusan nyíltak szét, hogy a férfi mielőbb elmerülhessen benne. Eric vad csókok közepette hatolt be az édes forróságba, oly erőteljesen forrt össze testük, hogy a felemelő élvezettel nem bírtak betelni. Eric észvesztő tempót diktált, azonban Jenna még jobban ki akarta élvezni az együttlét minden pillanatát. Erősen megszorította a férfi csípőjét és egy jól irányzott mozdulattal kicsikarta a helycserét, de még véletlenül sem szakították meg az aktust. Jenna az izmos mellkason támaszkodva egyre hevesebben mozgatta csípőjét, míg Eric-re csak még kedvezőbben hatott a látvány, hiszen minden egyes mozdulatnál megcsodálhatta a ringó melleket, és a még gyorsabb tempóért Jenna fenekébe markol hatott. Minden egyes érintéssel még magasabbra törtek a szédítő csúcs felé, görcsösen rándultak össze az izmok és végül elernyedve söpörték el őket az élvezetek vad hullámai.

Jenna vigyorogva hullott Eric mellkasára, érezte mindkettőjük szapora szívverését és erősen kapaszkodott a férfibe, mintha soha nem akarna tőle elválni. Így is volt, hiszen minden egyes porcikája tudta, hogy ehhez a férfihoz tartozik és már nem is akart másé lenni. Ezt még véletlenül sem vallotta volna be magának, csakhogy a megélt szenvedélyben a lelke teljesen felszabadult a tudat bilincsei alól, és engedett a kísértésnek. Tulajdonképpen már így is többet kapott, mint remélt és még csak pár órája érkeztek meg.

***

Furcsa, kavargó álmokból szinte felriadtam. Úgy markoltam a takarót, hogy szinte elfehéredtek az ujjaim. Ahogy körben néztem, minden ismeretlen volt és legnagyobb meglepetésemre egyedül voltam. Néhány mély levegővel sikerült ellazulnom, s kínomban visszahuppantam a párnák közé. Az ablakok és az erkélyajtó nyitva voltak, bár a sötétítő függönyöket valaki behúzta. Újra lehunytam a szemem, viszont így újra eszembe jutottak az álomfoszlányok. Ezzel azonban újra erőt vett rajtam a nyugtalanság, baljós előérzetet váltottak ki belőlem. Eric sem volt mellettem, ami ebben a pillanatban megnyugtathatott vagy legalábbis elterelte volna a gondolataim más irányba. Átfordultam a hasamra, míg a párnámba motyogva szitkozódtam. – Francos hülye álmok! – Sehogy sem volt kényelmes, így további morgolódás közepette forgolódtam egy sort. Aztán a kusza gondolatok között, fel sem fogtam, mit teszek, szinte automatikusan simítottam végig a hasamon. – Már csak az kéne! – dühöngtem és inkább lerúgtam magamról a takarót egy pillanat alatt kiugrottam az ágyból, mintha valami megégetett volna.

A hálószobába hiába néztem körbe, egyetlen ruhadarabot sem találtam. Valószínűleg minden az bejárati ajtó mellett heverhetett. Rögtönöznöm kellett, és megoldásként a takarót csavartam magam köré. Kíváncsian lépkedtem kifele. Frissen főtt kávé, ropogós péksütemények illata töltötte be a lakást, ami vidám, hangulatos színekkel volt dekorálva, mégis az egész erőt sugárzott. Sokkal inkább tűnt legénylakásnak, mint egy családi fészeknek. A hálószobából néhány lépéssel lehetett elérni a tágas nappalit, mely egyben az étkező funkcióját is betöltötte az ablakok alatt elhelyezett hat személyes asztallal. Váratlanul Eric alakját is felfedeztem, amint éppen teljesen elmélyülten vagy inkább elgondolkodva terítette meg az asztalt. Pokolian természetes és magától értetődő volt a látványa. Felderült az arcom, ahogy végigfutott a tekintetem rajta. Mezítláb volt, egyetlen fekete rövidnadrágot viselt, így fedetlenül maradt az izmos felsőteste. Mosolyogva figyeltem ténykedését, mert még egy egyszerű hétköznapi mozdulatsorban is határozottság és erő sugárzott belőle. Csak percekkel később fedezett fel, és egy apró elégedett mosoly suhant át az arcán.

- Végre felébredtél. – hangja tisztán és vidáman csengett. – Már azt hittem, az egész napot ágyban akarod tölteni. Azért ennyire nem fárasztottalak le. – viccelődés kissé szokatlan volt tőle, de pokolian jól állt az a huncut mosoly a szája szélén.

- Oh, furcsa ezt pont a te szádból hallani. – játékosan elgondolkodva vontam meg a vállam.

- Mégis mit? – Eric megállt mozdulat közben, kezében a friss kávéval és csillogó szemeit áthatóan rám szegezte. Csak legyintettem, mert sokkal inkább foglalkoztatott a kávé.

- Kávé, duplát kérek! – mosolyogva kaptam fel az asztalról egy bögrét, persze egy pillanatra meg is feledkeztem a takaróról. Szerencsére még időben kapcsoltam és nem csúszott le.

- Jenna, ne húzz fel! – Eric elvette tőlem a bögrét és tele töltötte nekem. – Mi olyan furcsa? – hangzott el újra a kérdés, nem hagyta nyugodni.

- Mi? Hát az, hogy nem akarsz egész nap az ágyban maradni. Pedig olyan jó volna. – hízelegtem neki. A szemem egyszerűen nem bírtam levenni róla, izmos teste csábító volt, és annyi kellemes emléket idézett fel. Az parázsló emlékek hatására kiszáradt a szám, ráadásul ezt a kávé sem tudta orvosolni.

- És még én vagyok telhetetlen, mi? – kacsintott rám, mire csak kidugtam a nyelvem. Egy pillanat alatt fölényben érezte magát, amit nem hagyhattam szó nélkül. A saját fegyverét fordítottam ellene, éppen ezért szép kecsesen leejtettem magamról a takarót. Feleslegessé vált amúgy is az anyag, és ennél jobban amúgy sem tudnám felhúzni. A számításaim maradéktalanul bejöttek, mivel ahogy a takaró a földet ért Eric megállt, és képtelen volt levenni rólam a szemeit. Szinte éreztem, ahogy éhes tekintete újra és újra végigjár rajtam. Csábítóan mellé léptem, elvettem tőle a bögrémet. Pont megfelelő hőmérsékletű volt, így könnyedén tudtam belőle kortyolni. Három nagyobb hörpintéssel kiittam a bögrét, közben már éreztem a csípőm Eric kezét, csakhogy egy kecses kitérő manőverrel kicsusszantam a karmai közül, a csípőmet riszálva indultam a fürdő felé. Hallottam, ahogy megköszörülte a torkát, túlságosan is belefeledkezett a látványba, ami most kifejezetten jól esett a lelkemnek.

- Kész a reggeli! Gyere vissza! – szólt utánam.

- Zuhanyozok és felöltözöm. – csak hanyagul vetettem oda neki.

- Ne segítsek? Kiválóan tudok fürdetni, igazán kényeztetően. – hirtelen túlságosan közelről érkeztek a szavai, meg sem kellett volna lepődnöm, hogy végül utánam iramodik.

- Persze, akkor sosem készülök el. – nevettem fel.

Megkerestem a táskám, majd előkaptam a tusolóm, és előkészítettem a tiszta ruhám. Természetesen siettem, ahogy tudtam, bár kétségtelenül élvezettel álltam a tus alatt. Egyszer áttöröltem magam, s hála a meleg nyári időnek gyorsan száradtam. Félre is dobtam a törölközőt, kifésültem a hajam és enyhe sminket dobtam fel. Nem tudtam, mi lesz a mai program, de úgy gondoltam megfelelő lesz hozzá a pántnélküli ruha. Mielőtt belebújtam volna a ruhába egy pillanatig engedtem az egyik álomfoszlány késztetésének és a tükörben figyeltem magam.

- Hülyeség. Csak gond lenne az egész. – ráztam meg a fejem, mielőbb megszabaduljak még a gondolattól is.

- Mi van már? Jenna, mi tart ilyen sokáig? Mondtam, hogy segítek. – hallottam meg az ajtó elől Eric türelmetlen hangját. Gyorsan magamra kaptam a ruhám és már léptem is az ajtóhoz.

- Már készen is vagyok. – néztem mélyen Eric szemébe. Vigyorgott, majd megpördített maga előtt úgy, hogy a karjaiba kössek ki.

- Tökéletes, mint mindig. – közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt, éreztem a kalapáló szívét, csókjában a kávé frissítő zamatát. Felpezsdítette a vérem, nem is értettem, miért van rám ekkor hatással. A testem egyből érzi a rezgéseit, pokolian vonz magához és a vágy mindkettőnket elemészt. Mindig is azt hittem, ez csak két szerelmes között működhet így ennyire jól. S Eric sok mindent jelentett, de eddig egészen biztos voltam benne, ez nem szerelem. Csakhogy most már nem tudtam volna ilyen határozottan kijelenti, az együtt töltött napok hatására egyre bizonytalanabbá vált minden.

- Reggelizzünk. – Eric még lopott egy utolsó csókot, aztán összefűzte ujjainkat, s úgy vezetett a megterített asztalhoz.

- Fenséges, már úgy is rettentően éhes vagyok. – hirtelen nem is tudtam, mit is kívánnák igazán. Minden olyan finomnak nézett ki. Végül a ropogós croissant győzött kávéval és gyümölccsel. Eric még így is megtalálta a megfelelő pillanatot, hogy bevesse a csábító mivoltát, mert a legváratlanabb helyzetben csókokat lopkodott.

- Mi lesz a mai program? – kíváncsian figyeltem Eric-et, ahogy ő is elmajszolt egy croissant.

- Van még pár napunk a tárgyalásig, addig csak érezzük jól magunkat.

- Akkor mehetnénk a strandra, vagy a városba.

- Úgy legyen, irány a tengerpart. Este pedig elmegyünk vacsorázni, és megtáncoltatlak. S ha visszajövünk, és szeretkezünk, míg csak bírjuk szusszal.

- Ez már sokkal inkább rád vall! – csókra nyújtottam az ajkaim, ami után Eric mohón kapott. – Köszönöm a reggelit.

- Örülök, hogy ízlett. Ilyen műsorért és csókokért bármikor kész vagyok eme csekély áldozatra.

***

Eric büszkén és birtoklóan karolta át Jenna derekát. Szükségtelen volt, azonban így még inkább büszkélkedhetett a lánnyal, sőt a strand azért is jó ötletnek bizonyult, mert így egész álló nap gyönyörködhetett a lány testében, mert vérlázítóan aprócska bikiniben parádézott. Csakhogy az aprócska bikinibe csomagolt test más érdeklődését is felkeltette, ez már kevésbé volt a férfi kedvére. Jenna nem vette komolyan, és csak legyintett Eric morgására, s inkább kérte, hogy kenje be naptejjel. Erre természetesen kapva-kapott a férfi, majd kis idő elteltével Jenna elcsalta Eric-et megmártózni. A hűs habokban egymással játszadoztak, majd elfeledkeztek magukról és szenvedélyes csókcsatákba bonyolódtak. A fürdőzés után a törölközőn heverészve folytatták a semmittevést. Eric élvezte az édes pillanatokat, főleg Jenna miatt, aztán a férfi gondolatai elkalandoztak, mert felötlöttek benne a távozás előtti titokzatos események. Mélyen ott motoszkált a fejében a fenyegetés is. – Vajon ki lehet az? Ki a franc tud a dolgaimról? – Sehogy sem állt össze a kép, másrészt gondosan ügyelt minden apró részletre, pont az ilyen esetekre gondolva. Minden idegszála tiltakozott az ellen, hogy tényleges fenyegetés legyen.

- Úgy megéheztem. – Jenna odabújt Eric-hez, mert hiába szólongatta a férfi teljesen elmerült a maga kis világába. – Eric, merre jársz? – végigsimított a férfi arcán.

- Mi kérdeztél? – Eric kisvártatva feleszmélt, és Jenna ragyogó szemeibe ütközött.

- Mi a baj? – ismételte meg a kérdést Jenna, míg Eric magához húzta és lágyan cirógatta.

- A tárgyaláson gondolkoztam. – terelt a férfi, amit Jenna sem hitt el, de annyiban hagyta a dolgot és csókkal kedveskedett Eric-nek.

- Szóval megéheztem, és ismersz valami jó helyet? – könyökölt fel a lány és játékos megbökdöste Eric feszes hasát.

- Van egy pár, attól függ, mit szeretnél.

- Lepj meg! – dobott egy csókot Jenna, majd lassan felkelt. A szinte átlátszó kendőt úgy kötötte a csípője köré, hogy még igézőbb legyek a léptei. Eric is felkelt, s miután összepakoltak a férfi ismét átkarolta a lányt, s úgy indultak el.

Még mielőtt hazaértek volna Jenna ragaszkodott a fehérnemű bolthoz, ahol Eric csak nagyon nehezen tudott uralkodni magán. Mindent megpróbált, és kis híján az egyik öltözőfülkében tette magáévá a lányt. Legszívesebben megvette volna neki az üzlet össze áruját, mert az utóbbi együttlétek alkalmával előszeretettel szaggatta le a lány fehérneműit. A kis kaland után Eric már nem akart vacsorázni menni, vagy táncolni. Csak bezárkózni a lakásba és úgy kényeztetni az őt megbűvölő testet. Most már teljesen bizonyossá vált, hogy helyesen cselekszik. Elválik, s meg fogja szerezni ezt a nőt.

A sós vizet, a homokot le kellett mosniuk magukról, és át kellett öltözniük. Ezúttal Eric csókjaival meggyőzte Jenna-t és együtt vonultak be a zuhanykabinba. Egymást mosdatták, míg édes csókokat váltottak, szinte minden olyan tökéletes volt, mintha egy igazi pár lennének, főleg az együtt töltött nap után.

Eric egyre többször feledkezett bele Jenna csodálatába, s feltűnt, hogy a lány gondolatai teljesen máshol jár. Valamin töprengett, de hiába kérdezett rá, a lány csak egy vállrándítással, vagy édes mosollyal vagy más praktikával elterelte a szót. A férfi ezt az elhatalmasodó nyugtalanító érzést, egy cseppet sem szerette. Azon agyalt, hogyan szedje ki mielőbb a lányból. Jenna egy fehér, testhez simuló, hosszú ruhát választott, míg Eric a szokásos eleganciáját.

- Hogy festek? – igazította meg Jenna utoljára a ruhát.

- De ugye van rajtad bugyi? – Eric elámult, mert csodaszép volt a lány, mégis őt ez az egyetlen dolog foglalkoztatta.

- Szerinted? – kérdezett vissza a lány, míg összepakolta a táskáját.

- Most komolyan? – fújtatott Eric. – Válaszolj! – türelmetlenül várta a választ, míg Jenna-t vizslatta.

- Később megtudod!

A pár egy jó nevű, tengerparti francia étteremben kötött ki, Eric legnagyobb örömére Jenna jóval többet takart el magából, ennek ellenére is a pincérek a lányon felejtették a szemüket. Különleges ételek és a hozzá elfogyasztott bor jó hangulatot biztosított kettőjük számára. Egymáshoz bújva hagyták maguk mögött az éttermet, majd összebújva sétáltak. A férfi még ekkor nem is sejtette, milyen megpróbáltatások várják őt még.

***

Sandy édes mosollyal ácsorgott a tükör előtt, hogy az éppen csak gömbölyödő pocakját nézegesse. Még alig látszott a terhesség rajta, de mióta kiderült imádta a gondolatot. Boldog volt, hiszen szerették egymással Will-lel, és mindketten örömmel várták az aprócska jövevényt.

- Ismét a tükör előtt. – ásított Will, amint feltápászkodott az ágyban, de örömmel nézte Sandy ragyogó arcát.

- Boldog vagyok, csak… - Sandy hangja megbicsaklott.

- De mégis bánt valami? – Will kimászott az ágyból, s szerelme mögé lépett. Megcirógatta a lány arcát, majd a pocakját is.

- Csak mindig úgy gondoltam, majd a barátnőim is velem örülnek. Velük is megoszthatom az örömöm. De aki a legközelebb áll hozzám, az a legelutasítóbb. Elsey mostanában teljesen megváltozott. Hiába keresem…

- Tudom, kicsim. Tudom. – csókolta meg finoman a férfi a nőt. – Nem értem én sem Elsey-t, de Eric-et sem. Túlságosan hirtelennek tartom Eric-et éppen úgy, ahogy összeházasodtak, s most meg válni készülnek. Eric teljesen megőrült, eszelősen viselkedik, mintha teljesen elment volna az esze. Egy furcsa kettősséget érzek Eric-kel kapcsolatban. Egyrészt úgy tűnik, hogy Jenna megbolondította, és ez az egész nem több, mint kanosság Eric részéről. Félek, csak addig fogja érdekelni a lány, míg hajlandó játszadozni vele, és még él az újdonság varázsa. Másrészt viszont ismerem Eric-et, és ennyire még semmihez sem ragaszkodott. Talán egyes pillanatokban megkockáztatnám, hogy beleszeretett Jenna-ba. De csak kerülgetik egymást, mint a tinédzserek. Senkire sem hallgatnak, nem is tudom, ki vagy mi tudná őket jobb belátásra bírni?

- Nem tudom én sem, de a reményt nem szabad feladnunk. Talán történik valami csoda és mindenki megtalálja a saját boldogságát. – Ez volt a megfelelő végszó, s Sandy és Will szerelmesen bújtak össze, hogy édes csókokkal üdvözölhessék egymást.

***