Just the way you are 37.

Elsey boldog mosollyal mocorgott, egészen addig, míg át nem fordult a hasára. Egész éjjel szeretkeztek, hiszen volt mit ünnepelniük. Teljesen elmerültek a szerelem buja élvezeteiben, s egymáshoz bújva szenderültek álomra. Az ébredés kellemes és magával ragadó volt, hiszen a nő érezte, ahogy az ölelő és biztonságot adó férfikéz végigcsúszott a gerincén. A bizsergés egy pillanat alatt éledt újra és átterjedt a teste minden egyes pontjára. Elsey a párnájába fúrta a fejét, aztán megadta magát, mert újra érezte a simogatást, ezúttal a csípője tájékán, aztán pedig a fenekén. Lassan fordult a férfi felé, aki vágytól csillogó szemekkel figyelte őt, ahogy közelebb csúszott hozzá.

- Olyan gyönyörű vagy. – simította Chad a tenyerét a nő arcára. – Ragyogsz, mint még soha.

- Boldog vagyok. – mindketten elmosolyodtak, majd Elsey csókra nyújtotta a nyakát. - Veled. - Forró csókokat váltva üdvözölték a leendő közös jövőjüket.

- El sem hiszem, hogy hamarosan csak is az enyém leszel. – ölelte még szorosabban magához Chad a nőt.

- Nem bántad meg? – sütötte le a szemét Elsey, s egy mély sóhaj után tudta csak folytatni. – Hogy engem választottál?

- Addig foglak csókolni, míg ezt a hülyeséget ki nem vered a fejedből! – a férfi játékosan csókolta a nő selymes bőrét, ahol csak érte. Elsey csilingelő kacagása betöltötte az egész hálószobát, ahogy egyre pajkosabbak lettek a csókok, egyre bujább ígéretet hordozva. A nő már vergődött a férfi édes kínzásától, amely buja előjátékba torkollott, ezt pedig szerelmesen szenvedélyes szeretkezés követett. Levegőért kapkodva bújtak össze, mert egyikük sem akart kikelni az ágyból vagy elszakadni a másiktól, de végül a reggeli kávé csalogató gondolata meggyőzte őket. Végül mégis kimásztak a kis fészkükből, együtt zuhanyoztak, majd törölközőbe csavarva kávéztak.

A reggel egyetlen zavaró tényezője Elsey telefonja volt, mely szinte folyamatosan rezgett, és egyre elviselhetetlenebbé vált. Nem akarta felvenni a készüléket, de még csak azt sem akarta tudni, ki keresi. Élvezni akarta a boldog pillanatokat, így ki akarta zárni még csak a lehetőséget is, hogy bárki megzavarja őket. Chad egy darabig szó nélkül tűrte, hogy a jellegzetes hang időnkét felbukkan a háttérben, de az ő türelme is lassan elfogyott.

- Nem akarod felvenni? – bökött a fejével a telefon felé. Elsey a kávéját szürcsölve éppen csak megrázta a fejét. – Az sem érdekel, ki keres vagy mi ilyen fontos?

- Most nem! – szólalt meg végül a nő. – Nem akarom, hogy bárki is megzavarjon bennünket. – Chad elhúzta a száját, mégis egy hirtelen ötlettől vezérelve a készülékért nyúlt. Kíváncsiságot érzett, hogy megtudja a rejtélyes hívó kilétét, mert egy apró porcikája tartott attól, hogy Eric felkavarja ismét a lassan ülepedő állóvizet.

- Sandy az, meg az Alapítvány. – megkönnyebbült sóhaj hagyta el Chad száját, miután minden sötét gondolatot eloszlatott.

- Majd később mindenkit visszahívok! – Elsey időközben kiitta a csészéjét, és pajkosan Chad-hez araszolt. A férfi tárt karokkal fogadta a nő közeledését, amit szerelmes csókokkal pecsételt meg.

Boldogok voltak, még véletlenül sem akarták az idillt tönkretenni. Szavak nélkül megegyeztek abban, hogy még véletlenül sem hagyják el a lakást. Természetesen nem úszták meg, és egy-egy telefonhívás zavarta meg őket, amit kissé kelletlenül, de pillanatok alatt elintéztek. Chad-et üzleti ügyben keresték, néhány megbeszélést pontosítottak vele, ha aznap nem megy be az irodába. Chad az egyik fotelbe dobta le magát, míg telefonált, mindössze egy boxert viselt egész nap. A lábát lóbálta, fél füllel hallgatta a vonal túloldalán beszélőt, mert a szeme folyamatosan Elsey-n járt fel s alá. A férfi élvezte a munkáját, azonban az utóbbi időben rájött, sokkal több dolog van az életében, amiért élni érdemes. Erre akkor döbbent rá igazán, mikor Elsey kezébe adta a közös jövőjüket. Rábízta a nőre a döntés jogát, és csak remélni merte, a nő viszontszereti annyira, hogy belevágjanak egy közös életbe. Ugyan nem Elsey mondta ki a végső szót, Eric ragadta magához ezt a kiváltságot, de a lényegen már úgysem változtatott semmit.

- Édes, ugye itt maradsz? – Chad éppen csak becsukta a pizza futár mögött az ajtót, míg Elsey a fotelben ücsörgött és már rettentően várta a pizza-t.

- Persze, hogy maradok. – tornázta fel magát, mikor meglátta a jellegzetes dobozt. – Úgy sincs semmi kedvem Eric lakásába visszamenni. Maximum a maradék holmimért. - Farkas éhes volt, s egyre jobban zavarta a szájában maradt savanykás íz, melyet Chad által kibontott bor után érzett. Félre is tette a poharát, s egyetlen kortyot sem volt hajlandó többet inni belőle. Ellenben a pizzára úgy csapott le, mintha hetek óta koplalna. Még közelebb is helyezkedett a dobozhoz, a szőnyegre kuporodott a kis asztal mellé.

- Mi lenne, ha hozzám költöznél? – Chad a nő mellé csúszott, csókot lop és nekilátott ő is a pizzának.

- Összeköltözni? Tényleg, ilyen gyorsan? – Elsey ragyogó szemeit Chad-re emelte, ahogy találkozott a tekintetük a szíve egyből meglódult.

- Nem akarom tovább vesztegetni az időt. Szeretlek. – a férfi olyan egyszerűen és természetesen mondta ki a legkülönlegesebb szót, amitől a nő teljesen ellágyult. Egyetlen szó volt, amely olyan fontos számára, mert ritkán hallotta. Kevesen mondták neki, és még annál is kevesebben gondolták szívből.

- Én is. – elérzékenyülten felelt Elsey, aztán hirtelen valami más vette át a pizza helyett a szerepet.

***

Viharos gyorsasággal teltek a napok. A megérkezésükkor oly távolinak tűnt akár a tárgyalás napja, akár a visszaút. Jenna és Eric túlságosan jól érezték magukat egymás társaságában, sőt szinte természetessé vált a másik jelenléte. Eric mindent előre megtervezett, így könnyedén kiélvezhette a pillanatok varázsát. Étterem, klub vagy éjszakai séta a holdfényben, bármerre jártak a vége mindig a forró szenvedéllyel teli együttlét lett. Reggelente összebújva heverésztek, egészen addig, míg erőt nem vett rajtuk a mehetnék. Élvezettel lubickoltak a hűs tengerben, vagy heveredtek le a puha homokra, egyetlen céljuk volt, mégpedig szórakozni. Ebben nem volt hiba, Jenna semmi jónak nem volt az elrontója, sőt már-már csodálattal fordult Eric felé, mikor a férfi újabb és újabb ötlettel rukkolt elő.

Azonban ez a reggel valamiért más volt, mint a többi, mert sokkal meghittebb, bensőségesebb volt a hangulat Eric és Jenna között, másrészt a fene nagy nyugalom mellett valamiféle baljós előérzet erősödött a lányban. Nem tudta mire vélni az érzéseit, s egyre növekvő nyugtalanság sem is hagyta tovább szunnyadni. Elsőként ébredt fel, és már nem emlékezett semmire. Félig hason feküdt, míg valami megmagyarázhatatlan ok miatt Eric egészen távol volt tőle. A férfi a hátán feküdt, egyik kezét a feje alá gyűrte, míg másikat a mellkasán pihentette. Teljesen elfáradtak az esti kis játszadozásukban, ugyanakkor fel is töltődött az éjszaka megannyi mámoros pillanatától. Eric még mélyen aludt, ezt egyenletesen szuszogása és a csupasz mellkasának ütemes emelkedése bizonyította. Jenna élvezettel figyelte őt, egyre jobban kötődött hozzá, pedig tudta, hogy Eric a bárány bőrbe bújt farkas.

A lány lassan kiscsusszant férfi mellől, jólesően nyújtózkodott. Aztán lábujjhegyen osont ki a fürdőbe, gyorsan lezuhanyozott, majd törölközőbe csavarva sétált a konyhába, hogy kávét főzzön. Jenna időközben ráeszmélt nyugtalansága forrására, hiszen egészen eddig nem esett szó üzletről, azonban elérkezett a tárgyalás napja. Úgy érezte, hogy felkészületlen és az elmúlt napokban Eric szorgalmasan azon dolgozott, hogy a maradék józan eszét elvegye. Így kávéjával a kezében az étkező asztal mellé ült, még mindig törölközőbe csavarva, ami már csak dísz volt igazán, hiszen a nyári levegőnek köszönhetően pillanatok alatt megszáradt. Szépen, lépésről lépésre átvette a megbeszélés pontjait. Nem sok köze volt a leendő üzlethez, nem is igazán értett mindent, viszont a kíváncsisága győzedelmeskedett, és ahogy oldalról oldalra haladt szinte izgalmat érzett. Időközben lassan értelmet nyert az üzlet tárgya és a hozzá kapcsolódó jogi háttér is.

Eric teljesen elterült az ágyon, az egészet a birtokába vehette. Könnyed mozdulattal az oldalára, majd pedig a hasára tudott fordult. Először fel sem tűnt neki, milyen egyszerű volt a mozdulatsor, és még csak akadályba sem ütközött. Elméjét még túlságosan lefoglalta az éjszaka nyomán keletkezett ködös mámor, vagy legalábbis az utóhatása. Valamivel később jött rá, hogy valami, vagyis inkább valaki hiányzik mellőle. Álmosan dörzsölte meg a szemét, s közben fülelt, remélte csak egy gyors fürdőszobai kiruccanás miatt kellett magányosan ébrednie. Eric hiába várt, Jenna nem érkezett vissza, azonban a friss és erőteljes kávé illata elérte a hálószobát is. A férfi egyből lerúgta magáról a lepedőt, melyet takaróként használtak, s bár nem volt szemérmes mégis belebújt a földön talált alsójába.

Csupán néhány lépés kellett, hogy újra meglássa Jenna-t. Kávéillat lengte körül, a haja fel volt kötve és teljesen szabadon hagyta a nyakát. Eric éhesen kapott a lány után, először játékosan cirógatta meg a puha bőrt, majd ajkát a lány füle mögötti érzékeny pontra összpontosította. Jenna kéjes sóhajjal fogata a férfi üdvözlését, majd hátra vetette a fejét és ezzel szabad utat engedett Eric-nek az ajkaihoz.

- Jó reggelt! – fúrta a férfi a fejét a lány nyakába, majd nyelve könnyed játékával kényeztette őt. – Talán megbocsájtom, hogy otthagytál. Az ágyban, egyedül. – puha csókokkal menetel a gömbölyded mellek felé.

- Eric… - sóhajtozta Jenna, hiszen egyre izgatóbbá vált a reggeli üdvözlés. Sőt a férfi kezét a combján érezte, amint a törölköző alá csúszott. – Főztem kávét, tudom, mennyire szereted.

- Most még a kávé is ráér… - Eric elvesztette az önuralmát, kibontotta Jenna-t a törölközőből. Máris az ölébe kapta.

- Ne! Azok a te irataid! – sikkantott a lány, mikor a férfi majdnem végigfektette az asztal tetején.

- Akkor sem szabadulsz! – Eric lehuppant a székre, melyen korábban Jenna ült. Egy kicsit megemelte a csípőjét, hogy ki tudja szabadítani magát. A lány Eric nyakába kapaszkodott, majd a meredő férfiasságára ereszkedett. A férfi tüdejéből erőteljes nyögés szakadt fel, ahogy megérezte az őt körülölelő forrósságot. Jenna már nemcsak a gerince mentén, hanem egész testében érezte a felemelő bizsergést. Úgy érezte, hogy darabjaira hullik szét, legfőképp mikor megérezte Eric nyelvét a mellein, mellbimbóin, vagy éppen a fenekében markoló erős férfikezet. Minden érintés csak még ösztönzőbb volt, és Jenna semmivel sem törődve úgy vonaglott, mint még soha senkinek. A szenvedély úgy járta át, hogy a legapróbb pólusaiba is beférkőzött, aztán a buja természetét szabadjára engedte. Eric élvezettel hagyta, hogy a lány egyre intenzívebben lovagol rajta. Vadul vágtázó szívvel egyre közelebb sodródtak a gyönyör csúcspontjához, s mikor bekövetkezett még szorosabban kapaszkodtak egymásba. Jenna Eric nevét sikkantotta, míg a férfi kéjes morgása hallatszott. A lány a férfi karjába omlott, a nyakát ölelve bújt közel hozzá. Csak lassan tudtak megnyugodni, lecsillapodni, mert még mindig összekapcsolódott a testük.

Jenna úgy érezte, hogy már órákat töltöttek egy helyben, lassan vált el Eric-től. A férfi hagyta, és kifejezetten élvezetét lelte a lány mozdulataiban, hiszen kívánatos nő volt minden tekintetben. Amint felállt a konyha pulthoz lépett, kérdés nélkül készítette el a férfi kávéját, úgy ahogy szereti.

- Most biztosan jól fog esni. – mosollyal nyújtotta át a bögrét, amit Eric el is fogadott.

- Fenséges. – kortyolt bele az italba. Már nem volt olyan forró, így könnyedén tudott belőle inni. Egyik kezével megtartotta a kávéját, míg a másikkal pedig a lányt cirógatta meg.

- Összeütök valami reggelit is. – pördült meg a lány. Jenna sokadszorra állt meg mozdulatai közben, lopva Eric-et figyelte. Külsőre szinte pontosan ugyanolyan volt, mint mikor megismerték egymást. Az első találkozás élménye mély nyomot hagyott mindkettőjükben. Azonban mostanra valami megváltozott mindkettőjükben. Eric-nek már korábban feltűnt Jenna csendessége, s talán első felindulásából szóvá is akarta tenni. Azonban meggondolta magát, s inkább csendbe maradt. Figyelt és várt, bár nem ez volt az erőssége.

- Min töprengsz ennyire? – Eric kissé komorabb hangját és a hozzá tartozó mogorva ábrázattal fordult a lányhoz.

- Semmin. – jött az automatikus válasz.

- Ne mond, hogy semmin! – Eric felhúzta magát, mert Jenna még most is ellenkezett vele. – Látom, hogy van valami bajod. – morgott tovább Eric. – Jobban díjazom az őszinteséget, úgyhogy jobb, ha most válaszolsz.

- Csak azon gondolkoztam, lesz-e valaha normális kapcsolatunk? – szaladt ki Jenna száján a kissé meggondolatlan válasz. Aztán gondolatai fordultak egyet, s már csak azért sem akart csendbe maradni tovább. – Normális kapcsolat, mikor nem csak szexért vagy velem. Képes leszel elfogadni és közel engedni magadhoz? – Eric morcos ábrázattal figyelt, ott volt a nyelvén a mondanivalója, azonban igyekezett türtőztetni magát. – Egy nap családot szeretnék én is, mint minden nő. Egy szerető társat, akivel megoszthatom a szerelmünk gyümölcseként várt gyermek érkezését. Egy babát. – a férfi végül eddig bírta.

- Ti nők! – harapta el a mondat végét. – Nektek soha semmi sem jó! Soha nem tudtok annyival megelégedni, mint amennyi van. Soha nem elég, amit egy férfi ad nektek! – indulat forrt Eric-ben. – Miért változtatnák azon, ami jól működik? Még élvezni akarom a fiatalságom, élvezni akarom az életem. Majd egyszer lesz gyerekem, de majd akkor, amikor én akarom.

- Mit is vártam tőled, min vagyok meglepve? – Jenna szemei könnybe lábadtak. Eric nem finomkodott és ez a nyers őszinteség túlságosan húsba vágó volt.

- Jenna nem úgy értettem! – mondta Eric sokadszorra.

- Ezt nehezen lehet másként érteni. – Pedig kezdte azt hinni, hogy valamiféle változás történt Eric-nél, de erre most sikeresen rácáfolt. – Egyél, addig zuhanyozom. Utána cserélünk! Sietnünk kell, el ne késsünk!

***

Jared az elhagyatott és leharcolt épület oldalának támaszkodott. Percenként nézte az óráját, közben úgy füstölt, mint egy gyárkémény. – Billy már megint késik. – dünnyögte magának. Jared türelme pedig minden egyes perccel fogyott. Már akkor megbánta, hogy megkereste a korrupt barátját, mikor felhívta. Egyszerűen nem tudott máshoz fordulni, sürgősen kellett neki az a bizonyos pár dolog, amit Billy egyszerűen és kérdés nélkül meg tud szerezni.

- Hé Jared! – köszörülte meg a torkát Billy. – Megkínálsz? – bökött Jared kezében tartott cigarettára.

- Tessék, de haladjunk! – Jared türelmetlenségének is hangot adott. – Sietek!

- Mi kéne? – gyújtott rá Billy is.

- Kocsi és pisztoly papírok nélkül.

- A legjobb helyre jöttél. Most szereztem ezt a gyönyörűséget. – húzta elő a kabátja alól a fegyvert Billy. – Sorozatszám gondosan el lett tűntetve. Automata, sőt még bónusz tárat is adok hozzá. – átnyújtotta a pisztolyt Jarad-nek, aki megtapogatta, megforgatta. – Nagyon könnyű kezelni. Csak dugd bele a tárat, a kis pöcökkel biztosítsd ki, célozz és lőj!

- Jónak tűnik. De ha átversz, akkor rajtad is használni fogom. Mi van a kocsival?

- Az is van. Egy szinte észrevehetetlen szedán. Beleillik a forgalomba, sőt a fiúk gondos munkát végeztek. Megbütykölve, nincs ember a földön, aki ezt be tudná azonosítani. Nesze, tele a tank! – repült a slusszkulcs Jared felé.

- Rendben! Fogd a pénzt és tűnj el! Ne is lássalak! – húzta elő a belső zsebéből Jared a borítékot.

- Veled mindig öröm üzletelni! – intett búcsút Billy. Jared elégedetten ballagott a kocsihoz, beült, majd a telefonjáért nyúlt.

- Én vagyok. Megvan minden, amit kértél. – hadarta el.

- Szép munka! Gyere ide, azonnal!

***