Just the way you are 38.

Már órák óta ücsörögtek a kocsiban, mindketten unták már magukat, mégsem beszélgettek. Jared sokadik cigarettára gyújtott rá, fancsali ábrázattal forgatta meg a dobozt, majd összegyűrve a szélvédőnek vágta.

- Rohadtul melléfogtál. – csattant fel a férfi a sofőr felé fordulva. – Órák óta basszuk itt a rezet, rohadtul unom magam. – szívott egy nagyot az utolsó cigijébe. – Elfogott a cigim és hugyoznom is kéne. – Jared ezúttal nem fogta vissza magát, s miután mindent kiadott magából, akkor torpant meg igazán.

- Meglehet, hogy ma mégsem megyünk semmire. – jéghidegen és kimérten válaszolt a volán mögött ülő személy, már így is fenyegető volt. De ezt még mindig tudta fokozni, mikor az elrejtett fegyvert a combjára fektette és szúrósan Jared-re meredt. – Amúgy pedig egy cseppet sem vagyok kíváncsi a nyomorodra…

- Jól van, csak mondtam. – visszakozott a férfi, mert nem akart nagyobb baj keverni magának. – Ne vezessek? – az utolsó slukk után csak úgy kipöckölte a csikket az ablakon.

- Nem kell, inkább fogd be! Különben is még valami hiányzik a tervemhez. Szóval szerezz még néhány eldobható mobilt, és pár kártyát tartalékba! – gyújtást adott, aztán felmordult a motor.

Csendbe olvadtak be a forgalomba, míg Jared mereven a mellette lévő ablakon bámult ki. Tudta, hogy már nincs visszaút, sőt minden egyes nappal csak egyre jobban belekeveredett ebbe az őrületbe, és már egyáltalán nem tudott kihátrálni. Túl sok mindent tudott, ami kifejezetten veszélyes is lehet az egészségére nézve. Ugyanakkor olyan kiszámíthatatlannak tartotta az egész helyzetet, hogy már csak emiatt sem volt kifizetődő az életével játszani.

Némán tették meg az utat, néhány tömb után Jared kapásból meg tudta mondani, merre tartanak egészen pontosan. Nem is tévedett, mikor leparkoltak a bérház előtt. Jared egy pillanatra megállt, és felnézett az ablakok sorára. Az utóbbi időben egyre kevésbé szeretett idejárni, ebben a legnagyobb szerepet a házigazda ellenszenve jelentette. Utolsó látogatásakor, mikor a kocsit és a fegyvert hozta, Blake szinte szó szerint neki esett. Ő sem finomkodott és a kakaskodást végül a testvéri veszekedés szűntette meg. Blake pedig mint a felhúzott kiskakas hagyta el a lakást.

- Még nincs otthon, dolgozik. – Jared feleszmélt a neki odavetett mondatra, majd vállat vont.

- Nem is félek tőle. Ketté szedem, ha megint kötegszik.

- Pont úgy, mint legutóbb.

Jared morogva lépett be az épületbe, le volt maradva és éppen ezért kettesével kezdte el szedni a lépcsőfokokat. Éppen akkor ért fel, mikor kattant a zár és kinyílt az ajtó.

- Blake? Te meg hogy kerülsz ide? – ütötték meg Jared fülét a meglepett kérdések.

- Itt lakom. – csattant fel Blake. – Ez még mindig az én lakásom, ha nem tűnt volna fel. Már megint mit keres itt ez az alak? Megmondtam, hogy menjen a pokolba!

- Velem van, úgyhogy törődj bele! – jött a frappáns válasz.

- Nem akarok balhét, haver! – Jared felemelte a kezeit. – Kár felhúznod magad. – vonta meg a vállát a férfi, s mivel ismert a járást kényelembe helyezte magát.

- Hogyhogy ilyen korán hazajöttél? – Blake csak forgatta a szemét, majd nagyot sóhajtott és úgy válaszolt.

- Tegnap már mondtam. Jó, hogy ennyire figyeltél. Eric, a nagyfőnök házon kívül van.

***

Eric bosszúsan dörzsölte át magát a törölközővel. A sokadik korholást mormolta el, mert tudta, hogy be kellett volna fognia a száját, és akkor most nem egyedül zuhanyozott volna. A reggeliből csak néhány falatot tudott letuszkolni a torkán, elment az étvágya és majdnem megőrült a tudattól, hogy Jenna a fürdőbe zárkózott egyedül. A tányérját végül a mosogatóba vágta, mindössze a kávéját hajtotta fel. Jenna-t nem is látta, csak a hangját hallotta a reggel további részében. - Végeztem, mehetsz! – Eric-ben akkor tudatosult mekkora hibát vétett, mikor hálószoba ajtaja pont az orra előtt csapódott be. Hatalmas erőfeszítésbe került neki, de végül mégis belátta, hogy kicsit hagynia kell Jenna-t lenyugodni és neki ebben a hideg vizes zuhany volt segítségére.

Valamivel később törölközővel a derekán lépett be a férfi a hálóba. Jenna éppen abban a pillanatban készült el. Eric hatalmasat nyelt, ahogy végig futott a tekintete az előtte álló igéző női alakon. Egy rövidke, de mégis elegáns szoknyát viselt, ujjatlan selyem felsővel, mely alatt egyértelműen kirajzolódtak a melltartó csipkés kosarai és a puha halmok. Kihívó, ugyanakkor elegáns külső egy igazi nő ismérvei voltak. Eric-re egy cseppet sem volt jó hatással, mert érezte a vérének vad lüktetését és keményedő ágyékát.

- Siess, mert még a végén miattad késünk el! – vetette oda a lány a bámészkodó férfinak. Majd a cipőit és a táskáját felkapva könnyedén elsétált Eric mellett, aki ezt nem hagyta és vissza rántotta a lányt a karjába.

- Veszélyes játékot űz, Ms. Perry! – súgta a lány fülébe a felajzott férfi. Mindösszesen egy csábító mosoly volt a válaszreakció, mely még inkább ingerelte Eric-et. Legszívesebben mindent félbehagyott volna és azon nyomban leteperte volna Jenna-t. Csakhogy úgy tűnt, hogy a játszadozást el kell napolni, hiszen nincs játszótársa és ideje sem. Bosszúsan félre dobta a törölközőjét, majd öltözködni kezdett.

A hivatalosság megkövetelte az eleganciát, így nem úszhatta meg az öltönyt, azonban könnyített a saját helyzetén azzal, hogy világos szürke színt választott. Jenna-nak is tetszett a férfi stílusa, ahogy Eric-re nézett egy igazi rosszfiút látott benne, s még inkább vonzotta. Lopva figyelte a nyakkendőjével babráló férfit, és szépen lassan még azt is elfelejtette a látvány nyomán, hogy nehezteljen.

Eric magától értetődően húzta maga mellé Jenna-t, s a lány derekát átkarolva kísérte az autóhoz. A bérelt autó az előre megbeszélt helyen parkolt. A férfi miután lovagiasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni Jenna-nak, pár nagyobb lépéssel kerülte meg az autót. Eric szemei felcsillantak, végre vezethetett. Imádta a gyors autókat, a sebességet, azonban a new yorki forgalomban ebben nem lehetett része. Nem finomkodott, határozottan lépett a gázpedálra, míg önkénytelenül mosoly húzódott a szája szélére.

A parthoz közeli luxus irodaházban került sor a találkozóra. Eric ismerte a várost, így könnyűszerre és időben megérkeztek. Jenna egész úton nem szólt semmit, szótlansága ezúttal a közelgő tárgyalásnak szólt. Reggel átfutott az iratokon, azonban valami nagyon nyugtalanította. Nem tudta pontosan, mi az, de valami turpisságot érzett a háttérben.

- Ennyire haragszol? Vagy mi van veled? – szólalt meg Eric, mert egyre kevésbé tetszett neki a lány hangulat.

- Tessék? – kérdezett vissza Jenna, mert a férfi hangja úgy hatott rá, mintha egy álomból ébredt volna.

- Elegem van a hülyeségedből. Mi a fenének kell így a szívedre venni a dolgokat? – morgott tovább Eric. – Inkább hálásnak kéne lenned, hogy tisztességesen felvázoltam a lehetőségeket.

- Hihetetlen, mekkora egy seggfej tudsz lenni. – forgatta meg a szemeit Jenna. Egy cseppet sem bánta a szavait. – Nem minden rólad szól. Nem mondom, rohadtul nem esett jól, ahogy felvázoltad az elképzeléseid. Azonban ismerlek már egy ideje, hogy tudjam, te ilyen vagy. – a férfi meghökkent, mert a lány minden indulat nélkül beszélt.

- De akkor mi van? – próbálta Eric visszafogni magát, de heves természete miatt nagyon nehezen ment.

- Reggel átnéztem a magaddal hozott irataid, és valami nem kerek ebben az üzletben. Valami nagyon gyanús nekem. Nem tudom, mi az, de nagyon nyugtalanít. – Eric csak bólintott, mert nem egészen erre a magyarázatra számított. A korábbiakban felvázolt elképzelése még, ha igaz is volt, akkor túlságosan nyers formában adta Jenna tudtára. Később, ugyan rájött, mégsem így kellett volna ezt csinálni, de akkor már mindegy volt. Részben megnyugodott, és valami furcsa érzés kerítette hatalmába, mikor Jenna arra hivatkozott, hogy kiismerte őt.

Eric ismét segítőkész volt, azonban maximálisan ügyeltek arra mindketten, hogy szakmai kapcsolatnál többet ne mutassanak. Még meg sem közelítették a recepciót, mikor egy kreolbőrű lány lépett oda hozzájuk.

- Üdvözlöm Önöket! Mr. Packer, ha megengedi, akkor felkísérem Önöket a tárgyalóterembe.

- Köszönjük. – bólintott a férfi, majd hagyta, hogy a kreolbőrű lány vezesse. Jenna közvetlenül Eric mögött lépkedett, de látta a férfi pillantásait. Felmérte a lányt, precízen és pontosan. Talán emiatt is, talán csak a közelgő tárgyalás okozta azt a feszült légkört, mely a folyosókon, a liftben körülvette őket.

A tanácsteremben már minden elő volt készítve, elsőként Eric-ék érkeztek meg, azonban egy pillanattal később már meg is jelent a házigazda. A férfi megkövülten nézett farkas szemet az ismerős tekintettel. Eric nem emlékezett pontosan, mikor látta utoljára a nő, de abban egészen biztos volt, még gyönyörűbb lett. A tőle megszokott magabiztosság sugárzott róla, a csábító szenvedélyesség és a kifinomult elegancia veszélyes kettősségét képviselte az asszony.

- Eric, milyen öröm újra találkozni veled. – bájos játékossággal üdvözölte a férfit, mintha éppen valamelyik kávézóban vagy étteremben futottak volna össze.

- Rachel, gyönyörű vagy, mint mindig. - végtelennek tűnő percig csak bámulták egymást, ami Jenna-nak kifejezetten kellemetlenné vált.

- Köszönöm, te semmit sem változtál. – legyintett a nő, majd hellyel kínálta az egybegyűlteket. – Remélem, nem bánod, de most velem kell beérned, mint tárgyalópartner.

- Inkább azt mondanám, hogy szerencsém van.

A bemutatás csak néhány percet vett igénybe a formalitás miatt. Azonban Jenna még kényelmetlenebbül érezte magát, mert lépten-nyomon zavarba ejtő pillantásokat vett észre Eric és Rachel között. Ráadásul úgy érzékelte a lány, hogy a férfi és a nő között érzéki feszültség egyre fokozódott. Eric pedig egyre kevésbé tudott koncentrálni, mintha tényleg erre ment volna ki a játék. Jenna-ban pedig akkor erősödött ez az elképzelés, mikor Rachel olyan bensőségesen viselkedett. A lány látta, de tudta még nem érkezett el a megfelelő pillanat.

Eric vigyorogása nem akart alábbhagyni még akkor sem, mikor visszaértek a lakásba. Becsukódott maguk mögött az ajtó, a férfi elégedett volt, bár a szemétől nem látta, mi folyik előtte. Jenna töltött magának egy pohár gyümölcslevet.

- Az a nő csak kihasznál téged. – sóhajtotta a lány. – A vak is látja, csak játszik veled.

- Azt sem tudod, miről beszélsz. – rángatta le magáról a zakóját. – Rachel régi barátom.

- Sejtem, milyen barátod. – Jenna letette a poharát, aztán könnyeden lerúgta a cipőit. – És pont emiatt nem veszed észre, hogy ki akar használni. Az a nő csak megrebegteti a pilláit, és mindjárt kanossá válsz.

- Talán egyszer tényleg így volt. – Eric óvatosan közelítette meg a lányt, tudta most csak úgy nem támadhatja le egyből. – Annak idején többet jelentett, mint szabadott volna. Fiatal voltam, dagadtam a büszkeségtől, hogy egy ilyen nőt…

- A részletekre nem vagyok kíváncsi, mert el tudom képzelni.

- Mint mondtam, annak idején. Most viszont van egy sokkal csábítóbb, egy szenvedélyesebb nő az életembe. – a férfi igyekezett minél előbb könnyíteni akart a szerelésén. – Eszméletlenül dögös voltál ebben a szoknyában. Szabaduljunk meg ezektől, aztán pótoljuk be a reggeli kis összebújást.

***

- Ma üggyes voltál, Rach! – gondolatban megveregette a saját vállát és elégedetten bújt ágyba, legnagyobb sajnálatára egyedül. A terve egészen jó úton haladt, sokkal könnyebben ment, mint gondolta. Bár úgy tűnt számára, hogy Eric kicsit keményebb dió lesz, mint ahogy emlékezett rá. Csak néhány, roppant féktelen éjszakát töltöttek együtt, de feledhetetlen emlék lett Rachel számára. Eric-ben ráadásul úgy érezte, lelki társra talált. Mindkettőjüknek lételeme volt az üzlet és a szenvedély. Erre alapozott, csakhogy most sokkal nagyobb tétről volt szó. Mondhatni az élete múlott rajta, hiszen az elmúlt hónapokban Rachel számtalan rossz döntést hozott, mely végül a fennmaradását is veszélyeztette. Eric volt az utolsó reménye, az utolsó lehetősége, hiszen mindig is terjeszkedni akart. Most Rachel cége által könnyedén meg is teheti. A nő, mint ahogy gondolta a férfi a csábító klisék hatására lassan eltért az üzlettől. A tárgyalás végére már majdnem teljesen eltértek a tárgytól.

Rachel azonban még sem tudott nyugodtan elaludni, zavarta az a lány. Valami volt benne, ami túlságosan nagy hatással volt Eric-re és ez még kockázatot jelentett. Nyugtalanság amiatt sem volt szerencsés, hiszen másnap összeszedetten kellett szembenéznie Eric-kel.

***