Just the way you are 35.

Blake a Jenna-ról készült képet gondosan elsüllyesztette az éjjeli szekrényének fiókjába. Kikapcsolta a tévét, s megpróbált aludni. Azonban nem jött álom a szemére, s néhány órányi tehetetlen forgolódást követően elbólintott. Azonban kora reggel az ébresztő ugyan úgy csilingelt, mint máskor. A férfi egy jó irányzott mozdulattal ugyan elhallgatatta a ricsaj forrását, de a maradék álmot kiverte a szeméből. Némi nyújtózkodás és hatalmas ásításokat követően felkelt, s egy újabb munkanap indult.

A munkához szokás szerint öltönybe bújt, inggel és nyakkendővel. A reggeli kávéért könyörgött a megfáradt masinának, hogy ma még bírja ki. Egy hagyományos kávéfőzője volt, amit még a beköltözéskor újított, s azóta hűen szolgálta őt a derék masina. Bár az utóbbi egy-két hétben úgy tűnt, hadilábon állnak egymással.

- Reggelt! – Blake a háta mögött hallotta a nyöszörgést. Valahol elégtételnek érezte, hogy fejfájás nem kerülte el a testvérét. – Egy jó erős feketét kérek.

- Reggelt! Hogy hogy ilyen korán? – kíváncsian mérte fel a helyzetet Blake. Addig jóízűen megkeverte a kávéját, s egy kis tejjel iható hőmérsékletűre hűtötte.

- Semmi közöd hozzá! Inkább a kávém add oda!

- Tévedsz! Ameddig nálam csövezel, addig igen is sok közöm van hozzá! A kávéd meg csináld meg magad, nekem rohannom kell. El ne késsek a munkából! – Blake felkapta a holmiját, majd távozott.

Blake időben érkezett meg munkába, kedvesen üdvözölték és jó ízűen el beszélgetett egy-két kollégával, míg az irodája felé tartott. Igyekezett a munkával, azonban egyszerűen nem bírt rá koncentrálni. Szüntelenül ostromolták az ostobábbnál ostobább elképzelések, hogy végre valami magyarázatot találjon a saját testvére viselkedésére. Egyszerűen nem fért a fejébe, miért állandóan ő játssza a hős megmentőt. Számtalanszor eljutott addig a pontig, mikor kijelentette magában: elég! Azonban mindez tényleg csak egy néma kijelentés maradt. Abban a pillanatban, mikor megszólalt a telefon, hogy szükség van rá, már rohant is. Egy cseppet sem érezte tehernek vagy kötelességnek, hanem inkább testvéri segítségnek. Egy bátynak ez volt a dolga. Azonban most tényleg mindketten túlságosan messzire mentek.

A férfi nagyot sóhajtott és félre tolta maga előtt az iratokat. Fáradt mozdulatokkal könyökölt fel az asztalra, s tenyereibe bújtatta el a homlokát. Lehunyt szemei előtt pergett visszafele, majd ismét előre az idő homokja. S az idő múlásával ráeszmélt, hogy a mindig ügyes, jó képességű és nagyon értelmes testvérét hónapokkal ezelőtt, sőt talán évekkel ezelőtt elvesztette. Most pedig, mint papagáj ismételgeti ugyanazt, de semmi sem változik.

Ugyanakkor ott volt egy másik érzés, ami egyre jobban ragaszkodott Blake-hez, a férfi pedig egyre kevésbé ellenkezett. Végre ott a kanapén ülve, a lány képét szorongatva beismerte magának, pokolian vonzónak találja a lányt. Ráadásul, ahogy kettőjük beszélgetését visszapörgette a Natie téma sem a kívánt hatást érte el. Blake hirtelen pattan fel az asztala mellől. Olthatatlan vágyat érzett egy hatalmas mennyiségű kávéra. Legalább addig is eltereli a figyelmét, ami nem jött össze. Amint végigsétált a folyosón egy felettébb érdekes látványra lett figyelmes. Az irattárból Eric rontott ki félre csúszott nyakkendővel, zilált és felborzolt hajjal, sőt elég látványosan igazította meg az övét is. Blake-et az igazi sokk akkor érte, mikor Eric már hatalmas lépteivel eltűnt a látótéréből. Az irattár ajtaja ismét megnyikordult. Blake a földbe gyökerezett, ahogy meglátta Jenna-t a szokatlanul széles mosolyával és meggyűrt ruhájában.

Blake egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből, hogy az a pökhendi pojáca, akit Mr. Packer-ként szólított meg megkaphatta, amire ő maga is olyannyira áhítozott. Az irodában képtelen volt egyenesen haza menni, beült az egyik bárba, s jó néhány pohár keserű alkohollal próbálta feledni a látottakat. Azonban a torkát benedvesítő maró folyadék nemhogy homályosította, hanem inkább élesítette a látottakat. Az utolsó pohár felhörpintése mindössze egyetlen pillanatra hunyta le a szemét, de úgy tűnt, mintha széles vásznú full hd-s pornót nézne. A gyomra ettől hatalmasat bukfencezett, nem a pornó miatt, mert az még kedvére való lett volna, a főszereplők okozták a kellemetlen utóízt. A férfi botorkálva találta meg a bár kijáratát, ahol a levegő pofán csapta, amint kilépett a szabad ég alá. Mindezek után sem kapott észbe, nem haza indult. Taxit fogott, s az angyalok menedékét akarta megkeresni, s mivel volt még nála annyi készpénz, így sem a taxisofőr, sem a kidobó nem akadékoskodott vele.

- Az enyém leszel! – akadozó nyelvvel bökte ki, míg férfias kezei egyre szorosabb bilincset képeztek az áldozata kecses kis csuklói körül. Már-már erőszakosnak tűnt a követelőző csók, ezért nem is talált viszonzásra. A részeg férfi felbőszült, s egy cseppet sem finomkodott a szavaival. – Mi van? Csak milliomossal dugsz? – az elhangzó kérdés még ott visszhangzott mindkettőjük fejében, mikor a lány kirántotta magát a szorításból, s lendületből egy hatalmas pofon csattant Blake képén.

***

- Mondd még egyszer! – suttogta Eric a számba, miközben éreztem, ahogy ragaszkodó kezeit még szorosabban fonta körém.

- Igen. - Egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint a válásra. Váratlan, és hatalmas lépés volt részéről. Meg sem fordult korábban ilyesmi a fejemben, hogy kész lenne erre. Talán pont emiatt még kissé hitetlenkedve tudtam felfogni. Egy kicsiny porcikámban azért megmaradt a kétely, hiszen megannyi nős férfi ígéri szeretőjének, hogy elválik a feleségétől. Megannyian játsszák el a rossz házasság megpróbáltatásait, csak azért, hogy a kiszemeltjüket az ágyukba csábítsák. S a férfiak kellően jól manipulálják a dolgokat, hogy végül céljaikat elérjék. Ez alól Eric pedig még véletlenül sem volt kivétel, sőt ő még inkább a saját önös érdekeit tartotta szem előtt. Bár azzal is tisztában voltam, hogy kettőjük házassága már régen csődbe mehetett, ha mindkettőjük mással gyakorolta az ágybéli akrobatikát. Mindezek ellenére, a szám automatikusan cselekedett és tétován rebegtem el egy újabb igent. Eric-et ezen felbuzdulva szinte a pillanat töredéke alatt fordított maga alá, s úgy ölelt át, mint egy gondoskodó férfi. Azonban minden egyes porcikám tudta, mit akar. Szexet, amit mindig is.

- Az enyém leszel. Csakis az enyém. – Az előbb érzékelt gondoskodó férfi a másodperc töredéke alatt tűnt el, helyette a már jól ismert akaratos, követelőző hím maradt. Erősem markolt a mellembe, s rám hajolt. A hangjából és a tetteiből is egyértelműen a diadalittas öröm sugárzott.

- Ne olyan hevesen, Tigrisem! – búgtam édes hangon Eric fülébe. Még kellett néhány pillanat, míg ráhangolódok az aktusra. S az utolsó pillanatban jutott eszembe, mivel tudok egy kicsi időt még nyerni magamnak. – Az ajtó… - csak ennyit bírtam kibökni, mert testünk türelmetlenül feszült egymásnak. Kétségtelenül izgató és hízelgő volt a férfi heves közeledése. Eric kikövetelt magának egy gyors csókot, s ezután volt csak hajlandó felpattanni, hogy kulcsra zárja irodáját. Talán két lépést tett, csakhogy a telefonja is ugyanebben a pillanatban szólalt meg. Bosszúsan fújtatott, s az asztala mellé lépett, hogy mielőbb fel tudja emelni a készüléket.

- Igen? – Felkönyököltem, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe, hogy még jobban lássam, mit csinál. – Mond! – Kurtán és mogorván beszélt, sőt sokkal inkább hatottak morgásnak a megnyilvánulásai, melyekkel bármelyik oroszlánt megszégyenítette volna. Belülről valami szinte arra késztetett, hogy mosolyogjak, de közben azon gondolkodtam, hogyan tudom még jobban felhúzni, ne érezze magát nyeregben. Nem akartam túl könnyen adni magam, s már csak a játék kedvéért kíváncsi lettem volna, hogyan reagálna.

- Egy percet várjon, és engedd be! - Eric megérezhette, mit forgatok a fejemben, mert rám emelte az egyre sötétedő tekintetét. Elgondolkozott, kemény és hideg hangon szólalt meg, aztán már le is csapta a telefont. – Jenna, szedd össze magad és hagyj magamra! – könnyű szerrel kipaterolt, ami egy cseppet sem tetszett. Ezt pedig nem féltem kimutatni. Nem tudtam, mivel zaklatták fel ennyire, de nem is érdekelt. Azonban kifejezetten rosszul érintett, hogy kidobott, mint egy macskát.

- Cseszd meg, Eric! – mormoltam az orrom alatt, míg megbántottan kifele masíroztam.

- Mr. Packer már várja! - Ash bájolgó hangjától állt fel a hátamon a szőr.

Vettem egy nagy levegőt, rendeztem a vonásaim, vagyis reméltem, hogy sikerrel jártam. Lendületesen nyitottam be Will irodájába. Felnézett, először tudomást sem vett rólam, míg az aktát be nem csukta maga előtt. Azon már meg sem lepődtem, hogy miután Will ismét felnézett, vigyorogva mért végig.

- Meg ne szólalj! – összehúztam a szemem. William majdnem megpukkadt a benntartott röhögésétől. – Nah, ki vele! – forgattam meg a szemem.

- Semmi. – emelte magasba a kezeit a jókedvű kolléga. – Bár úgy látom, ezt gyorsan lezavartátok… vagyis ha jobban megnézlek, akkor nem éppen valami kielégült mosoly kúszott az arcodra.

- Kielégült, hát az nem jött össze. Nem is tudom ki csapta agyon a hangulatot.

- Ki? Én? – Will teljes bedobással játszotta az ártatlant. – Ugyan, merő jó szándék vezetett. És ha nem én, hanem más nyit rátok. – nevetett fel teljes torokból. – Különben meg rá sem ismerek a haveromra. Teljesen megszédült utánad. – váltott komolyabb hangra William. – Még senkinek sem hagyta, hogy így befolyásolja.

- Eric-et egyetlen testrésze irányítja. – kicsit elpirultam az emlékek hatására.

- Itt húzzuk meg a határt! Inkább dolgozzunk! – vette maga elé William egy újabb aktakupacot. – Jenna, van néhány ügyirat, amit elő kellene keresni az irattárból. – szólalt meg némi hallgatás után.

- Rendben, de ha órák múlva sem kerülök elő, akkor túszul ejtettek az irattárban. Utánam küldhetnéd a felmentő sereget!

Az irattárban legalább nem volt nyüzsgés, kicsit fújhattam egyet és kicsit jobban szemügyre vehettem a Will által a kezembe nyomott papírlapot. A listán vagy tíz ügyiratszám díszelgett. Mind lezárt ügy volt, a legfrissebbeket hamar megtaláltam, de a legkorábbiak valahol elvesztek vagy sikerült a tárolók legaljára csúszniuk. Az alsó polcon kotorásztam, nem is hallottam a nagy kutakodásban semmit. Ezért is ért teljesen váratlanul a combomon és a fenekemen végigsuhanó kéz.

- Hmm… valaki a felmentő sereget rendelt, mert akkor megérkezett. – ragadott magához Eric.

- Hah, kicsit elkéstél. – egyenesedtem ki, mert végre megtaláltam az utolsó számhoz tartozó dossziét. - Már megyek. – húztam el a szám, mert sejtettem mire készült már megint anélkül, hogy különösebb tudomást vettem a kaján vigyoráról.

- Hova sietsz? – igézően csalogatott magához. – Kár lenne nem kihasználni a felkínálkozó lehetőséget. Itt aztán senki nem tör ránk. – teljesen megszédített pár pillanat alatt, már a karjaiban voltam az irattári asztal tetején.

Nem finomkodott, sőt időt sem pazarolt. A derekamra gyűrte fel a szoknyám, és éppen csak kiszabadította magát is. Egy gyorsan lezavart légyottban volt részünk, tényleg a szenvedély uralta az egészet. S miután mindkettőnk elélvezett tulajdonképpen mindenki ment a maga dolgára. Természetesen rám kicsit nagyobb hatással volt az újabb együttlét, mint Eric-re, emiatt is kicsit megszédülten tipegtem vissza az irodába, hónom alatt az iratokkal. Will-lel összenéztünk, és egyből levette, mi történhetett.

- Szóval megtalált. – sóhajtott fel Will, míg lepakoltam az aktákat.

- Kire gondolsz? – somolyogtam és látványosan másfele tekertem a nyakam.

- A felmentő sereg. – egyáltalán nem akartam erről beszélni, bár nem szégyelltem semmit. Will valahogy elérte nálam, hogy úgy tekintsek rá, mint egy bátyra, s talán emiatt is kedveltem olyannyira. – Élén Eric kapitánnyal… vagy tudom is én ki vezeti az ilyesmit.

- Jah, hogy ő… - kacarászva huppantam le a székbe, hogy segítsek a dokumentumok tanulmányozásában. – Megtalált…

- S kamatostul pótolt mindent… - vetette oda csak úgy mellékesen Will. Erre nem is tudtam hirtelen mit reagálni. Azonban újra eszembe jutatta a válást.

- Will, kérdezhetek valamit? – tétován tettem fel a kérdésem, mire a férfi minden figyelmét rám irányította. – Eric mondott valamit, de nem tudom, elhiggyem.

- Bökd ki, aztán meglátjuk! – nógatott Will.

- Eric azt mondta, elválik. – kíváncsian vártam. – Tényleg válnak? Elhagyja Elsey-t? Vagy ez csak egy újabb ámítás részéről?

- Erre így nem tudok, mit mondani. Nekem is ezt mondta. – Will a meglepődés legkisebb jelét sem mutatta.

- Szóval tudsz róla? – automatikusan jött a kérdés. Kíváncsi voltam, talán túlságosan is.

- Igen. Elmondta. Eric a barátom már hosszú évek óta, szóval azért megvan az a kiváltságom, hogy megbízik bennem. Nem sok ilyen személy van, túlságosan is bizalmatlan, gyanakvó és lássuk be nem véletlenül, nem minden ok nélkül.

Will szavai hallatán megnémultam. Igaza volt, és talán most először tényleg teljes mértékben el tudtam hinni a válás tényét. Ezt a kissé elmerengő pillanatot választotta a mobilom, hogy megszólaljon. Sikerült rendesen megijednem, mire William az orra alatt kuncogott egy sort.

- Jenna, hol vagy már? – fülembe visított Rose. Nagyon izgatott volt, a hangja hallatán én is, mert végre tarthatunk újra egy csajos estét.

- Rose, még dolgozom.

- Elfelejtetted, hogy bulizni megyünk? – csalódottan kérdezett vissza.

- Nem, dehogy! Megyünk. – győztem meg barátnőm és mikor végre Rose megnyugodott vonalat bontottam.

- Szóval hova is készülsz? – Will egyből ráharapott a témára.

- Csak egy kis csajos kikapcsolódás lesz. Ha már itt tartunk, akkor kicsit előbb le kéne lépnem. Elengedsz?

- Tudod mit, menj csak! Majd fedezlek! – kacsintott felém Will.

- Nagyon köszönöm! Majd meghálálom! – dobtam még az ajtóból egy puszit. – Még egyszer gratulálok, apuka!

- Köszi, Jenna! Figyelj csak, nekem is lenne egy kérésem! Vigyázz Eric-re Miami-ban! Félek, hogy valami hülyeséget csinál, ha mégis így lenne, akkor akadályozd meg! – csak buzgón bólogattam, de a szemem előtt már az este folytatása elevenedett meg. Addig még nagyon sok dolgom volt. Elsőként rendbe szedni magam, átöltőzni. Rose-zal alapozni, és a kitalálni, merre induljunk. A másnapi utazásra is össze kellett volna pakolni, azonban ez nem számított. Mire hazaértem, addigra Rose némi behűtött itallal fogadott.

- Szóval indulhat a buli? – nyújtotta felém az egyik poharat.

- Még szép, akkor hajrá! – hörpintettem fel a kétes löttyöt, és még nem tudtam, milyen mozgalmas lesz az este.

***

Eric az asztalánál ült, így el tudta rejteni árulkodó testrészét, mely még Jenna távozása után is meredezett. Dühösen dobolt a szék karfáján, mert végre egyenesben voltak a dolgok, el tudta mondani a válást Jenna-nak és ahelyett, hogy szexeltek volna el kellett küldenie a lányt. A fülében csengett még a lány hangja, mely egyszerre volt édes és játékos. – Ne olyan hevesen, Tigrisem!

Az ajtó kinyílt és Richard gondterhelt ábrázattal jelent meg. Eric figyelte, ahogy a férfi közeledik, de kivárt. Egy szokásos nagyalakú borítékot csúszott végig a patinás asztalon. Eric kinyújtotta a kezét, kibontotta, majd várakozóan nézett fel Richardra.

- Mit jelentsen ez? – dühösen szisszent fel Eric, majd fennhangon olvasni kezdte a sorokat.

„Te mocskos kéjenc!

Tudom a titkod, és egy percig ne hidd, hogy nálam biztonságban van.

Tönkre teszlek, megalázlak, és pokoli fájdalommal fogsz esdekelni előttem.

Könyörögni fogsz nekem…

Te és a ribancaid…

De megtalálom a kedvenced, addig éljek is.

Könyörögni fogsz nekem…”

- Ez egy valós fenyegetés. Eric, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ha tovább olvassa… - Richard próbálta minél meggyőzőbb lenni, mert tudta, ez már messze nem az ő hatásköre. Sokkal nagyobb szükség lenne egy kis rendőri segítségre.

- Megértettem, ha azt akarja sugallni, hogy avassuk be a rendőrséget. Ám legyen! – nézett fel Eric elgondolkodva Richard-ra. – A legnagyobb titokban kell tartani ezt a lépést, hogy bevonjuk az illetékes szervet. Másrészt holnap elutazom az asszisztensem kíséretében Miamiba, magángéppel utazunk oda is, és majd később vissza is. Erről senki sem tud, és maradjon is így.

- Intézkedem, a kapitányságon van egy ismerős, majd vele beszélek. Nem hivatalosan, és hivatalosan.

Richard távozott, azonban Eric gondolataiban ott volt a fenyegetés. Valaki mégis tud a nőügyeiről, pedig nagyon diszkrét volt. Jenna jutott eszébe, s egyből a lány után iramodott. Éreznie kellett a közelségét, a bőre selymét, parfüm illatát. Tudnia kellett, hogy jól van. Mindez valahonnan a lelke legmélyéről fakadt, azonban nagyobb jelentőséget nem tulajdonított neki. Nagy lendülettel nyitott be Will-hez, aki éppen telefonált.

- Hol van Jenna? – tátogta el Eric a barátjának.

- Irattár. – fogta be a telefon kagylóját Will és egy szórakozott mosolyt küldött Eric felé.

Eric kaján vigyorral nyitott be az irattárba, s egyből hangosan kattant a zár mögötte. Pár pillanat erejéig elidőzött Jenna formás popsiján, amelyet kéretlenül is a legjobb rálátással csodálhatott meg. Az irodában nagy nehézségek árán leküzdött vágya egy pillanat alatt lobbant fel, s ha lehet, akkor még nagyobb lángon lobogott. Úgy kívánta az előtte lévő nőt, mint még soha. Izgató volt, a kissé poros és eldugott irattár gondolata is. Eric megragadta Jenna-t néhány csókkal át tudta venni a lány felett az irányítást, s könnyű szerrel az asztal tetejére pakolta. Túlságosan kívánta ahhoz, hogy játszadozzon a lánnyal. Mielőbb benne akart lenni, belülről érezni minden egyes mozdulatot, impulzust. Eric meg is kapta a kecses lábak könnyedén nyíltak szét előtte, a puha forróság pedig készségesen nyelte el meredő hímtagját. Gyors, precíz és intenzív lökések hamar megadták a kívánt hatást. Mindkettőjük teste megfeszült, s görcsösen igyekeztek kapaszkodni az élvezetbe.

- Holnap megyek érted! – susogta Eric a lány fülébe, aki azonban még elveszett a gyönyör ködében. Egy utolsó csókot nyomott a férfi a lány ajkára, aztán távozott.

A férfi elégedetten gondolt a holnapra, éppen ezért is döntött úgy, hogy ma hamarabb hagyja el az irodaházat. Az irodájában összeszedte azokat az iratokat, amelyeket a tárgyalásra kell majd magával vinni, illetve magához vett a Richard által összeállított dossziét. Lomhán sétált a liftekig, amely egészen a mélygarázsig szállította utasát.

David eldobta a cigaretta csikkjét és egyből pattant is, hogy meg ne várassa Eric-et. A hűséges sofőr meglepődött, hogy az otthoni címet mondta be utasa. Máskor, ha ilyen korán hagyta el az irodát, akkor kétes úti célja szokott lenni. Úgy tűnt, ez a mai nap ilyen.

Eric egyedül volt otthon, Elsey-nek még csak nyomást sem látta. Elsőként egy gyors és frissítő zuhany mellett döntött. Melegítőnadrágba és pólóba bújt, néhány percnyi kotorászás után még harapnivalót is talált a hűtőben. Miután frissnek és jól lakottnak érezte magát bevette magát a dolgozószobájába. Számos telefont bonyolított le, hogy előkészítse a másnapi utazást. Elintézte a repülőt, szállást, sőt ez utóbbival kapcsolatban Jenna-nak nem kicsi meglepetést készített elő. Eric olyan jó kedvű volt, hogy kedvenc bandájának lemezét indította el, s miután felcsendült a zene ült le a dolgozóasztal mögé. Miután mindennel végzett, úgy döntött, hogy lefekszik. S izgatott várakozás ellenére is hamar elaludt.

Korán ébredt, de nem akart tovább heverészni, azt inkább Jenna társaságában szerette volna folytatni. Így inkább lement az edzőterembe, kicsit megizzasztotta magát, de jól esett. Még így is időben készült el. Gyakorlott utazó lévén könnyedén összepakolta az úti holmiját és vigyorogva vágódott be a limuzin hátsó ülésére, hogy felvegye Jenna-t.

- Gyönyörű, Ms. Perry! – bókolt Eric, elvette a lány csomagját és David-nek nyújtotta át. – De a szemei kissé fáradtnak tűnnek.

- Köszönöm, Mr. Packer. – mosolyodott el a lány, s finoman megnyalta a száját. Eric-nek egyből pajkos gondolatok jutottak eszébe. – Hosszú volt az éjszaka.

- Nocsak, mit csinált nélkülem, Ms. Perry? Talán rakoncátlankodott? – kéjes hangján a férfi nem is akart változtatni.

- Táncolni voltam a legjobb barátnőmmel. És megsúgom, Mr. Packer, nagyon hiányzott, mikor éjszaka a hideg ágyamba landoltam.

Hasonlóan jó hangulatban telt az út a reptérre, majd pedig az út Miamiba is. Természetesen minden úgy zajlott, ahogy Eric előre eltervezte. S mikor elhagyták New York légterét a férfi kisebb megkönnyebbülést is érzett, hiszen a legkedvesebb játékszere vele tartott. Még csak lehetőséget sem hagyott a fenyegetőnek, hogy beteljesítse az ígéretét.

Eric elégedett vigyorát meg sem próbálta leplezni. Felszegett fejjel, és céltudatosan tett meg minden egyes lépést. Érzékei pattanásig feszültek attól a pillanattól kezdve, hogy Jenna a közelébe került és egyre biztosabb volt benne, hogy a lány pedig játszadozik vele. Azok a véletlenszerű finom érintések, a kétértelmű megjegyzések, mind Eric elméletét támasztották alá. A férfi már akkor önkontrolljával viaskodott, mikor meglátta Jenna-t az utazáshoz választott nyári ruhájában. A világoskék anyag mindössze a lány nyakában volt rögzítve, ennek köszönhetőn egyértelműen látszódott, nem visel melltartót. - Nem is kell neki. – jegyezte meg Eric több ízben a rövidke repülőút alatt. Sőt ahogy Jenna keresztbe vetett lábakkal ücsörgött a férfivel szemben, mintha direkt feljebb csúsztatta volna a ruha szélét, ezzel még inkább megőrjítve.

- Üdv Miami-ban, Ms. Perry! – Eric szélesre tárta a lakás ajtaját, s sürgetve tessékelte be a lányt.

- Miért is gondoltam, hogy szállodába megyünk? – sóhajtott Jenna, és csípőjét finoman megriszálva sétált be.

- Még hogy szálloda, mikor itt saját birodalmunk lehet. Senkivel sem kell osztozni, sőt kedvemre sikongathatsz alattam. – Eric magához rántotta a lányt, és sürgetve a ruhája alá férkőzött. Ütemesen simogatással izgatta tovább a lányt, míg a testük egymásnak feszült.

- Akkor a szobapincérről és a szobaszervizről is lemondhatok. – biggyesztette le a száját Jenna, amivel még inkább őrületbe kergette Eric-et.

- Ezzel később foglalkozzunk, úgy kívánlak… - a férfi erősen magához szorította a lány és úgy csókolta, mintha sejtette volna, ez az utazás mindent megváltoztat kettőjük között és a jövőjüket illetően is.

***