üdv Mindenkinek újra az oldalon. Bár mostanában nem voltam éppen túl aktív, és rendszeres, igyekszem visszatérni mielőbb.
Volt már néhány friss és hamarosan jönnek a folytatások is. Addig egy kis ízelítővel készültem, ez egy teljesen saját történet, Linda főszereplésével.
Kíváncsi leszek, mit szóltok hozzá!
Puszi,
ZoÉ
Ui.: előbb-utóbb, de minden történet végére pont kerül!
Enyém leszel
***
Mondd,
játszanád velem, ha kérném,
Az
életed, veled én nem félnék,
Játszanék
veled, remélném,
Az
életem neked épp jó játék.
S
ha felrónák nekünk,
Hogy
élni így nem érdekünk,
Mi
csak nevetve köszönnénk szépen,
Mert
ha véget ér a játék
Veled,
tudom jól, hogy vár még
A
játékos végtelen.
(Játszanék veled)
***
1.
A repülőgép lassan ereszkedett alá az aranyárban úszó
kifutópályára. A távolban arany és narancsszínek keveredtek végtelenül, míg
megfestették a távoli dombokat. A repülő már megállt, az utasok pedig
megkezdték a leszállást, mégsem tudtam megmozdulni. Meredten néztem az ablakon
kifele, mert a szívemben és lelkemben vad vihar dúlt. – Mihez kezdjek most? – visszhangzott a kérdés a fejemben
sokadszorra. – Mit csináljak? Pénz kell
sürgősen!
- Kisasszony, jól érzi magát? – lépett mellém egy légi utas
kísérő. Furcsán méregetett, sőt egyre sötétebb tekintettel meredt rám, ahogy a
választ várta. Ahogy újra végigmért, úgy elhatalmasodott rajta valamiféle
felsőbbrendűség, mintha különb lenne nálam.
- Minden rendben. – vetettem neki oda, majd magamhoz vettem
a holmim, és sietve távoztam. Zúgott a fejem, hányingerrel küzdöttem, mégis egy
kiadós ordításra lett volna leginkább szükségem. Minden eddig felgyülemlett
feszültségemtől meg kellett volna szabadulnom, ennek egyik lehetősége a szex,
míg másik a vad ordítás lett volna. Bármelyik könnyedén segített volna, csakhogy
sem a hely, sem az időpont nem volt éppen alkalmas. Bár kétségtelenül
felkeltette az érdeklődésem az a jóseggű pasi, aki elsétált mellettem a
poggyászok felvételénél. Egyedül az volt némiképp illúzióromboló, amikor a
műmellű csaja a torkáig dugta a nyelvét. – Ez
a bige sem az eszével brillíroz! – Rohadtul kellett már egy cigi, így a
kijelölt dohányzóhely felé voltam kénytelen kitérni. Szerencsémre a bejárat
mellett volt e dohányzó, ezért a csomagjaimmal együtt ott várakoztam tovább.
Egy darabig türelmesen ácsorogtam, majd járkáltam és végül a
földön ücsörögtem. Mikor már több mint egy órája, és a sokadik cigit nyomtam el,
kezdtem el egyre gyakrabban babrálni a telefonom. Aztán elfogyott a türelmem és
megpróbáltam hívást kezdeményezni, de minden alkalommal csak a hangposta
jelentkezett be. Egy darabig bámultam jobbra, s mikor meguntam, valamint nem
történt semmi, a tekintetem balra fordítottam. – Francba Zénó, hol a fenében vagy már? – dünnyögtem magamban. Sosem
a pontosságáról volt híres, de megígérte, hogy kijön elém.
A kialvatlanságtól ingerülten pöcköltem félre a
cigarettacsikkem pont abban a pillanatban, mikor megáll előttem egy autó. Kelletlenül
álltam fel a bőröndjeim mellől, automatikusan poroltam le magam bár a szakadt
farmernek úgy is teljesen mindegy volt. Gondosan megigazítottam a fejemen a
csuklyát nem kockáztathattam, hogy valaki így, ebben a leharcolt maskarában
meglát. Csuklyás melegítő felső, száz helyen szakadt farmer, tornacipő. Semmi
smink, a hajam is csak hanyagul össze volt tekerve, hogy a kapucni alá tudjam
rejteni. Sejthetem, mennyire trehányul nézek ki, de momentán volt ennél nagyobb
problémám is. Bár legszívesebben képen köptem volna párkákat, akik részemről
elég ízléstelennek tartott viccet űztek velem.
Hiába okoltam az egész világot, semmit sem segített a
gondjaimon. A problémáim egyáltalán nem oldódtak meg, inkább egyre súlyosbodni
látszódtak. A gondosan és fáradságos munkával felépített világom, mint törékeny
kártyavár, egyszeriben összeomlott. Az egész pikantériája mégis az, hogy a
színes kártyák végtelen kombinációban újrafelhasználhatók egy következő
monstrum elkészítéséhez, míg az emberi élet véges. Mindezt csak az érti meg
igazán, aki már egyszer elvesztett mindent, s csekély lehetőségeivel próbálta
újra felépíteni önmagát.
- Linda! – szólított meg a kocsiból kiszálló férfi. A nevem hallatán
automatikusan kaptam a fejem, és pár pillanatra sokkolt a rég látott arc
látványa. Egyáltalán nem így emlékeztem rá, megváltozott.
