Just the way you are 4.

Egy apró megjegyzés: Köszönöm a komikat! Válaszoltam rájuk!

Puszi,
ZoÉ

*********

Eric kifejezetten rosszul aludt. Gyűröttnek érezte magát, s nagyon rosszkedvűen ébredt. Az órájára pillantott, ami már nyolcat mutatott. Egyből fintorba torzult a jóvágású arc, mert eszébe jutott, hogy egy vezetői értekezletet hívott össze tíz órára. Ezzel csak még inkább megnehezítette a saját napját. Kelletlenül fordult a másik oldalára, azonban ott már nem talált senkit. – Indul a hidegháború. – húzta el a száját, ahogy Elsey-re gondolt. – Vajon hol van most? – vakarta meg a fejét, s lassú, elnyújtott mozdulatokkal mászott ki az ágyból. Nagyot nyújtózott és hatalmasat ásított. A köntöst kifejezetten utálta, így inkább egy kallódó pólót húzott magára, ne csak egy boxer legyen rajta.

Just the way you are 3.

Égette a kezem a Roxan-tól kapott pénz. Tanácstalanul néztem ahogy egymás után sorakoztak a bankjegyek. – Most mi legyen? – kérdeztem magamtól, de valahogy mégsem tudtam dönteni. – Túl szép, hogy igaz legyen… - húztam el a szám a munkára gondolva. – De most már nem visszakozhatok. Gyerünk kislány, meg tudod csinálni! Kell a pénz! – szorítottam ökölbe a kezem, s biztattam magam. Aztán erőt vettem magamon, s elhatározásra jutottam: vásárolni megyek.

Just the way you are 2.

Figyelmeztetés +18as történet!

Eric nagyot sóhajtott és unott ábrázattal kelt fel a hatalmas bőrfotelből. Kicsit kinyújtóztatta a lábait, majd az ajtóhoz sétált. Zökkenőmentes útja volt és élvezhette a nyugalmat, melyet a magángép biztosított számára. Szüksége volt rá, hiszen az elmúlt napok mozgalmasra sikerültek. A múlt éjszakát sem alvással töltötte, de egy cseppet sem bánta Sage látogatását. Mindehhez hozzájárult a hosszú repülőút is. - Ismét New York! - elégedetten nézett végig a kifutón, s zsebre dugta a kezeit. 

Lassan sétált le a lépcsőn és egy pillantást vetett a jetre. Imádta a játékszerét, mivel nem kellett rajta senkivel sem osztoznia, s a pilóta szinte a nap huszonnégy órájában a rendelkezésre állt. Akkor és oda repülhetett, ahova csak akart. Másrészt Eric az utazási időt is racionalizálni tudta, hiszen az idő nagy kincs volt számára, melyet nem akart vesztegetni. Most sem volt másképp. Rómából egyenesen New Yorkba tartott, de még csak eszébe sem jutott a menetrend szerinti járat. E nélkül a JFK reptéren landoltak, ahol David, a sofőrje várta Eric-et. 

- Hogy utazott uram? - udvarias kérdéssel nyitotta ki a sofőr a férfi előtt az ajtót. Eric elégedett volt Daviddel. Nem beszélt feleslegesen, éppen elég volt annyi információ neki, amit megosztott vele. De amit még ennél is jobban értékelt, az az volt, hogy tudta, mi a feladata. Precízen és pontosan teljesített, ezért Eric bármit rábízhatott, nem kellett az árulástól tartania, amit bőkezűen megfizetett. 

- Jól. - válaszolta Eric egykedvűen, de egy cseppet sem volt bunkó. Majd elhelyezkedett a limuzin kényelmes bőrhuzatán. David eközben megvárta, míg Eric csomagjait bepakolják a csomagtartóba. Ezt követően szállt csak be a volán mögé. Nem ez volt az álma, azonban a kézhez kapott kereset kárpótolta érte és tulajdonképpen a főnökével sem volt baja. 

- Hova vihetem uram? - fordult hátra David és türelmesen várt a válaszra.

Just the way you are... Prológus és 1. fejezet

Figyelmeztetés +18as történet!

Következő rész egy hét múlva.

Komihatár: 10 komi!

Prológus

Megilletődve néztem magam a tükörben, mert magamra sem ismertem. – Hogy a fenébe gondoltam, hogy képes vagyok erre? – remegő kézzel igazítottam meg a melltartó pántját, majd a semmit sem takaró tanga vékony kis csipkéjét. A gyomrom attól a pillanattól görcsben volt, hogy átléptem a lakosztály ajtaját. Azóta próbáltam erőt gyűjteni és győzködni magam, hogy minden rendben lesz. Azonban egyre kevésbé hittem benne, és ezáltal képtelen voltam úrrá lenni az érzéseimen. Többször beletúrtam a hajamba, hogy ne legyen annyira feltűnő a ziláltságom, ugyanakkor csat vagy bármiféle hajba való teljesen felesleges lett volna. – Az ágyba úgy sem kell!

Féltem, szorongtam, hiszen volt valami furcsa abban a férfiben, aki odakint várt rám. Ahogy rá gondoltam, ahogy felbukkant előttem az arca, úgy járt át valamiféle bizsergető érzés. Tisztán láttam magam előtt Őt, hideg tekintete a lelkem mélyéig hatolt, mintha átlátott volna rajtam egyetlen pillanat alatt. Volt valami különös a pillantásaiban, a gesztusaiban, amit nem értettem, s ez persze izgatta a fantáziám. Sőt Ő maga, a lénye, a kisugárzása izgatóan hatott rám. Erős, hideg férfinak tűnt.

Nagy levegőt vettem, megigazítottam a hajam, felkentem még egy réteg szájfényt, hogy még jobban csillogjanak az ajkaim. Lassan ide-oda fordultam, hogy leellenőrizzem a szerelésem.

- Minden oké! – suttogtam a tükörképemnek. – Gyerünk, kislány! Meg tudod csinálni! – bíztattam magam, míg végül tényleg elhatároztam magam. Nagy levegőt vettem és az ajtóhoz léptem.

Üzenet a palackban

„Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek.”

(Nicholas Sparks: Üzenet a palackban)