Just the way you are 41. - part 2

Sziasztok!

Köszönöm a türelmet, szóval július utolsó bejegyzése megérkezett!
Nagyon köszönöm a komikat! 
Jó olvasást! 

Puszi,
ZoÉ

Eric egyedül maradt a doktor szobájában és fejében csak egyetlen dolog visszhangzott – Elsey terhes. – Egyszerűen nem fért a fejébe ez a dolog, ennél letaglózóbb hírre nem számított ebben a szerencsétlen helyzetben. Minden a legnagyobb rendben volt, mikor háta mögött hagyta New York-ot, s most pedig minden a feje tetején állt.

- Mr. Packer, kérem, kövessen! – alig hallatszott, mikor lépett a szobába a nővér, de a hangjára egyből cselekedett. Határozott léptekkel követte az előtte haladó nőt egészen a kórterem ajtajáig. Egy rövid, de annál lényegre törőbb eligazítást kapott, hogyan bújjon bele védőfelszerelésbe és mennyi időt tölthet bent a feleségénél. Eric bólintott, majd a nővér végül tényleg bekísérte Elsey-hez.

A látvány, ami Eric-et fogadta letaglózó és szomorú volt. A gyönyörű nő most összetörten, gépekkel és csövekkel körülvéve feküdt a rideg kórházi ágyon. Tetőtől talpig végigmérte a feleségét, sajnálta őt, hiszen nem érdemelte ezt meg, azonban egyetlen pillanat elég volt és a férfit saját elméje megtréfálta. Ahogy az alvó asszony arcát figyelte és belefeledkezett a látványba, úgy Jenna-t látta benne. Ez a kegyetlen tréfa pedig szíven ütötte, hirtelen légszomj lett rajta úrrá és szinte úgy érezte menekülnie kell. Miután kilépett a szobából szabályszerűen úgy tépte le magáról a maszkot, a köpenyt. A nővérek ijedten néztek össze, egyik sem volt ahhoz kellően bátor, hogy megközelítse a férfit. Jobban is tették, mert robbanás közeli állapotban volt és egy cseppet sem dobta fel a rá váró feladat. Hatalmasat sóhajtott, de a mellkasáról a nyomás csak nem akart elmúlni.

- Anya? – távolinak, sőt egyenesen suttogásnak tűnt a férfi hangja, ahogy beleszólt a telefonba.

- Eric, kisfiam, mi a baj? Szörnyű a hangod! – jajdult fel az édesanya, míg Eric csak összeszorította a szemét.

- Itt vagyok a kórházban. – a férfi hallotta, ahogy elakadt az anyja szava. – Még mielőbb jobban kétségbe esnél, jól vagyok. Baleset történt Elsey-vel.

- Kisfiam nyugodj meg, mindjárt ott leszünk! – nem szívesen fordult a szüleihez, azonban most képtelen volt tiszta fejjel gondolkozni, hirtelen túl nagy lett rajta a nyomás. A telefonját markolta, mert tudta a következő hívás még nehezebb lesz.

Hosszan hagyta kicsengni a telefont, az időeltolódás miatt nem a legjobbkor próbált kapcsolatba lépni a családdal, de ez volt a kötelessége, amit meg kellett tennie. Henry álmos hangon szólt bele a készülékbe, s Eric elhadarta a mondanivalóját. Először nem úgy tűnt, hogy a vonal túlsó oldalán megértették vagy felfogták, miről beszél. Azonban csakhamar a válaszból egyértelmű volt, tévedett. Nagyon is jól értették minden egyes szavát.

- Mr. Packer jól érzi magát? – lépett a kényelmetlen folyosói székbe roskadt férfihez az orvos.

- Egy kis szíverősítővel jobban érezném magam. – morogta Eric, mert méteres hullámokat érzett összecsapni a feje felett.

- Tartson ki, a feleségének szüksége van Önre! Most az lenne a legjobb mindkettőjüknek, ha pihenne. Talán, ha hazamenne… - Eric automatikusan megrázta a fejét. – Ebben az esetben, mint orvos tanácsolnám, járjon egyet! A büfében egyen egy szendvicset, igyon egy kávét, kicsit mozogjon! Utána jobban fogja magát érezni, sőt addigra a felesége megfigyelését egy önálló kórteremben folytatjuk. Bent maradhat mellette, akár a család többi tajga is.

- Köszönöm, Dr. Filion! – nyújtotta a kezét Eric, amit az orvos egyből el is fogadott.

Eric megfogadta az orvos tanácsát, elindult a büfé felé, mikor útközben William-mel futott össze. Kívánni sem tudott ennél jobbat, most rettentően nagy szüksége volt egy barátra. A büfében az egyik legtávolabbi asztalhoz ültek le és bár a minőségi kávétól fényévekre volt az a barna lötty, amit kávénak csúfoltak, Eric mégis letuszkolta a torkán.

- Hogy van Elsey? – törte meg a kettőjük közötti csendet Will.

- Kielégítő a körülményekhez, de… - Eric elakadt, nem tudta kimondani, amire gondolt. Akkor túlságosan valóságos, akkor szinte tényszerűvé válna, amit nem szeretett volna.

- Mit jelentsen ez? De? – Will sürgetően kezdte faggatni Eric-et, aki eltorzult arccal kortyolt újra a poharából.

- A balesetet megúszták, mindketten. – Eric kissé kitérően, de szándékosan többes számmal válaszolt, míg barátja álla nagyot koppant.

- Ez azt jelenti? Mármint te is? Apa leszel? Ne szórakozz, ez nem az a helyzet?

- Miért? Úgy nézek ki, mint aki szórakozik? Nem pusztán baleset volt, folyik a rendőrségi nyomozás is.

- Nem, de akkor is!

- Állapotos, talán 8-10 hetes… Felfoghatatlan, ésszerűtlen, megmagyarázhatatlan. – Eric a hitetlenkedést minden oldalról körül járta. Képtelen volt elfogadni, feldolgozni ezt az információt, míg ott volt Will, aki annak idején pontosan az ellenkezőjét élte meg.

- Mi lesz most? – Will félve tette fel a kérdést, hiszen ezzel tulajdonképpen a borotvapengén táncolt.

- Rohadtul nem tudom! – csattant fel Eric. Éppen lendületbe jött volna, s végre kiadhatott volna mindent magából, csakhogy a szülei érkezése megakadályozták ebben. Erősnek, felnőtt, érett férfinek kellett látszódnia, legfőképp a saját apja előtt.

A büfében egyre többen figyelték őket, így jobbnak látták, ha visszatérnek Elsey kórterme elé. A folyosón ácsorogtak, ücsörögtek, a legfontosabb információkon kívül nem is nagyon beszéltek semmiről. Eric a baba témát gondosan kikerülte, még véletlenül sem akarta felhozni, s úgy tűnt sikeresen manőverezik.

- Mr. Packer – szólította meg Eric-et Elsey kezelőorvosa. – A feleségét éjszakára még itt tartjuk intenzív megfigyelés alatt, de holnap, amennyiben tovább javulnak, az eredményei áthelyezzük egy másik szobába. Kérem, most menjenek haza! Mindannyian! Pihenjék ki magukat, és holnap jöjjenek vissza!

William addig taszigálta Eric-et, aki hajlandó volt megmozdulni, míg a szülei első szóra távoztak. Jó barátként hazafuvarozta Eric-et, s próbálta kicsit a figyelmét is elterelni. Az utazásról, a tárgyalásról és az üzletről kérdezősködött, de csak harapófogóval tudott bármit is kiszedni a barátjából. Azonban egyre világosabbá vált előtte, hogy jóval több minden történt ezen a kis kiruccanáson, és Jenna jóval nagyobb szerepet kapott Eric életében, mint az bármelyikük is gondolta volna.

- Akkor most távozom, Sandy biztosan halálra aggódja magát. – kászálódott fel Will az egyik fotelből.

- Kösz haver, mindent! – veregette meg Eric a barátja vállát.

- Ugyan, fordított helyzetben te is ezt tennéd! Mással ne is foglalkozz! Az üzlettel majd foglalkozom én.

- Bízom benned, maximálisan! – Eric megtorpant. – Senkinek egy szót sem, mi történt.

- Senkinek? – Will meglepődött, mert egyetlen személyre gondolt, azonban nem értette Eric miért ennyire elutasító vele.

- Neki se!

Will kezet fogott Eric-kel, majd távozott. A férfi ismét egyedül volt a gondolataival, melyek egyre nyomasztóbbak voltak. Most tényleg arra lett volna szüksége, hogy valaki átölelje, megcsókolja és mindent kiűzzön a fejéből. Nem is valaki, hanem egyetlen személyre vágyott igazán, mégpedig Jenna-ra. Egy felemás ígérettel hagyta ott, majd keresni fogja. Csakhogy még ő maga sem tudta, mihez kezdjen, és ebbe hogyan fog bele illeni a lány, akit mindennél jobban maga mellett akar tudni. Hiába szorongatta a telefont, hallani akarta a hangját, mégsem hívta fel, de még csak egy üzenetet sem küldött neki. Helyette inkább felidézte a Miamiban töltött édes pillanatokat, remélve, hogy a jelen mindössze csak egy rossz álom, melyből hamar fel fog ébredni. Amikor nem lesz szó balesetről, apaságról, hanem csak vad és szenvedélyes együttlétről, Jenna-val.

***

Just the way you are 41. - part 1

Hosszú órák teltek el anélkül, hogy Eric jelentkezett volna. Nem hívott, nem is üzent, s ettől még reménytelenebbnek éreztem a helyzetet. David segített felcipelni a csomagom, majd kedvesen elköszönt, bár a szemében némi aggodalmat fedeztem fel. – Látta rajtam. – sóhajtottam fel, miután ismét a telefonom kijelzőjét figyeltem. Mindössze csak az óra számlálója váltott, ezen kívül semmi sem történt. Egyedül voltam, olyan hirtelen történt mindent, még lehetőségem sem volt Rose-nak üzenni, hogy előbb érkezem. Tanácstalanul néztem körbe a lakásba, pakolászni egyáltalán nem volt kedvem. Némi rövid tanakodás után vettem egy gyors zuhanyt és átöltöztem, ezt követően pedig az ágyamon heverésztem. – Mi lesz holnap? – fordultam át a hátamra, a plafont kezdtem el bámulni. Nem bírtam elszakadni Eric utolsó pillantásától, mélyen a lelkembe égett. Aztán a gondolatok sorra követték egymást, és ismét ugyanoda jutottam el. Eric nős, kettőjüket összeköti a házasság, míg nekem a titkolt légyottok, csalárd pillanatok jutottak. Az eszem tudta, hogy nem szabadna belemenni a férfi játékába, azonban az együtt töltött pillanatok erre minden alkalommal rácáfoltak. Ahogy akaratlanul lehunytam a szemem újra Miamiban találtam magam, ott az ő karjaiban.

- Jenna! – huppant mellém Rose. – Nem is szóltál, hogy érkezel! – kitörő örömmel üdvözölt, ami engem is mosolyra késztetett.

- Nem így terveztük. – sóhajtottam fel és feljebb tornáztam magam.

- Mi történt? – lepődött meg Rose, és aggodalom suhant át az arcán. – Talán nem volt jó a kiruccanás? Esetleg összevesztetek vagy nem sikerült jól a tárgyalás? Ne csigázz!

- De nagyon is jó volt, elképesztő volt ez a néhány nap. – ábrándosan a múltba tévedtem, és úgy meséltem tovább a kíváncsi barátnőmnek. – Saját lakásában szálltunk meg, csak mi ketten voltunk.

- Ha jól sejtem, akkor minden adandó alkalmat megragadtatok, hogy huncutkodjatok?

- Ne csináld már Rose! Hidd el, Eric-nek egyszerűen képtelenség nemet mondani. Eléri a célját és tulajdonképpen a végén mindketten megkapjuk, amit akarunk. – nem bírtuk ki kuncogás nélkül, azonban egy pillanat alatt sikerült Rose-nak belém fojtania a szót.

- Szerintem te időközben beleszerettél ebbe az Eric-be.

- Ez nem szerelem. Távol áll az tőlünk. Mindössze szex, amit nagyon élvezünk. Különben is megismerhettem azt a fúria Rachel-t, Eric korábbi nőjét, aki mindent megtett azért, hogy akadályozza a tárgyalást. Azok a kétértelmű megjegyzések, zavarba ejtő pillantások.

- Hát még véletlenül sem vagy féltékeny. – nevetett fel Rose, majd a telefonja csilingelése miatt kitáncolt a szobámból.

- Féltékeny, én? Szerelem? – kérdeztem ismét magamtól, bár jelen pillanatban elég abszurdnak tűnt, hogy ilyesmire még csak gondoljak.

- Szóval, gyerünk folytasd! Jeremy munka miatt elutazott, csakis a tiéd a figyelmem. – sétált vissza a szobába, majd pillanatok alatt ő is átöltözött. – Eric tényleg annyira jó az ágyban?

- Nagyon. – belepirultam, ahogy az utolsó vérforraló együttlét ugrott be. – Irányításmániás, és ha éppen legyőzi önmagát, akkor hihetetlen mikre nem képes.

- És ez a Rachel? Vele is lefeküdt?

- Viszonyuk volt, hónapokon keresztül. Idősebb, tapasztaltabb nő, és mi tagadás tényleg még mindig nagyon szép. Bepróbálkozott újra Eric-nél, de végül csalódnia kellett.

- Ha minden jól ment, akkor hogyhogy előbb jöttetek vissza? Mi volt a gond?

- Eric feleségét elgázolták. A rendőrség értesítette a férjét, aki a kötelességének eleget téve hazaérkezett. Nekem meg annyit mondott, majd keresni fog, de eddig nem tette.

- Erre számítani kellett, hiszen nős és a felesége mellett a helye. – súgta oda végül még Rose, majd lassan elcsendesedett a csacsogásunk. Aztán fáradtságra hivatkozva inkább lefeküdtem, és hiába vártam, csak nem tudtam elaludni. Túl sok minden motoszkált a fejemben.

Nehezen indult a másnap reggel, valahogy semmi sem akart zökkenőmentesen működni. Pattanásig feszült minden idegszálam, ami valószínűleg annak volt köszönhető, Eric nem jelentkezett. Lassan aggódni kezdtem érte, hiszen úgy tűnt egyedül kell megbirkóznia ezzel, és ebben a nehéz helyzetben szívesen lettem volna támasza. Azonban ő már nem kért belőlem.

Idegesen sétáltam az ismerős épület felé, minden olyan volt, mint napokkal ezelőtt, de mégis valami megváltozott. Egészen pontosan én magam. Meg kellett acéloznom magam, éppen ezért minden idegszálammal a magabiztosságot akartam demonstrálni, pedig végig a torkomban dobogott a szívem. A táskámba és az előkészített dossziéba kapaszkodtam, de ahogy az iroda ismerős környezetébe csöppentem vissza, egyre kevésbé éreztem magamban elég erőt, hogy magabiztosságom fenntartsam.

- Helló Jenna! – összerezzentem már pusztán Will hangjától. – Bocs, nem szerettelek volna megijeszteni. – a férfi igyekezte a mosolyát eltűntetni, csakhogy kevésbé járt sikerrel.

- Csak kicsit elgondolkodtam. – próbáltam mentei a menthetőt, de csak még félreérthetőbb lettem ettől.

- Sejtem, de megértem.

- Will – tétován szólítottam meg, bár láthatta vagy tudhatta, mit szeretnék, miután Eric irodája felé biccentettem.

- Eric nem jött még be, és úgy gondolom, nem is fog. – egy cseppet sem esett jól William válasza, még ha valami hasonlóra számítottam.

- Ezek szerint ennyire rossz állapotban van Elsey?

- Attól tartok, igen. Nem pusztán baleset volt, folyik a rendőrségi nyomozás. Jenna, ne haragudj, viszont nem mondhatok többet! Ez csak Eric-re tartozik, az ő feladata, de a cég ügyeit, mint helyettese a kezembe veszem. Nyugodtan add át nekem az iratokat! Átfutom őket, és intézkedem, ha maradt valami tennivaló.

- Will, köszönöm az őszinteséged.

***

Részlet Just the way you are 41.

Sziasztok!

Bocsánat, hogy mostanában eltünedeztem, de ezek a borzasztó forró napok kikészítenek. Igyekszem magam összekapni a hétvégén és mielőbb hozni a teljes fejezetet.
Köszönöm a türelmeteket, ha még mindig kitartatok :)

Puszi,
ZoÉ

Órák teltek el anélkül, hogy Eric jelentkezett volna. David segített felcipelni a csomagom, majd kedvesen elköszönt, bár a szemében némi aggodalmat fedeztem fel. – Látta rajtam. – sóhajtottam fel, miután ismét a telefonom kijelzőjét figyeltem. Mindössze csak az óra számlálója váltott, ezen kívül semmi sem történt. Egyedül voltam, pakolászni nem volt kedvem, ugyan vettem egy gyors zuhanyt és átöltöztem, de azóta az ágyamon heverésztem. – Mi lesz holnap? – fordultam át a hátamra, a plafont kezdtem el bámulni.

Idegesen sétáltam az ismerős épület fele, minden olyan volt, mint napokkal ezelőtt, de mégis valami más volt. Egészen pontosan én magam. Minden idegszálammal a magabiztosságot akartam demonstrálni, pedig végig a torkomban dobogott a szívem. Sejtettem, hogy nagy a baj, mivel Eric azóta sem jelentkezett, még egy átkozott üzenetet sem küldött.

- Helló Jenna! – összerezzentem Will hangjától. – Bocs, nem szerettelek volna megijeszteni.

- Csak kicsit elgondolkodtam.

- Sejtem.

- Will – tétován szólítottam meg, bár láthatta, mit szeretnék.

- Eric nem jött még be, és úgy gondolom, nem is fog. – egy cseppet sem esett jól a válasz.

Just the way you are 40.

Sziasztok,

megérkeztem, és meghoztam a reményeim szerint várva várt fejezetet. Szép kerek szám.
Ugyanakkor felhívom mindenki figyelmét, hogy elérhető a FACEBOOK oldal!

Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

Rachel

- Nem erre a kérdésre számítottam. Bár kétségtelenül minden akkor kezdődött… - Eric egy pillanat alatt a múltban találta magát. Hirtelen újra az a fiatal srácnak érezte magát, aki egykor volt és aki, soha többé nem szeretett volna lenni.

- Ennyire felkavaró? – Jenna némi éllel csengett a hangja, majd újra töltötte a borospoharát és jó nagyot kortyolt belőle. Már kifejezetten rossz ötletnet tartotta, hogy felhánytorgassák, hiszen mindenkinek megvan a saját múltja.

- Nem felkavaró, csak senkivel nem beszéltem róla. – Eric is a poharát fixírozta, aztán beszélni kezdett. – Véletlenül találkoztam Rachel-lel, de annál mélyebb benyomást. Gyönyörű és észbontó volt, ahogy bevonult a díszvacsorára. Minden szem rá szegeződött, és ő fürdőzött a rá irányuló figyelemben. Iszogattunk, sőt teljesen eláztunk és végül pedig egy lakosztályban tértem magamhoz, egyedül egy cetlivel. Egy újabb találkozó helye és ideje szerepelt rajta.

- Újra találkoztatok? – Jenna hangja éppen csak suttogásnak hatott. – Újra lefeküdtél vele?

- Igen, találkoztunk újra és újra. Taknyos voltam, és ő pedig egy csábító bestia, aki elhitette velem, hogy uralhatom. Ő már férjes asszony volt, bár a házassága semmit nem jelentett neki. Minden csak a pénzről, a hírnévről szólt. Mindvégig játszott velem, ugyanakkor rengeteg dolgot tanított nekem. Akár a házassága, akár a viszonyunk, mind érzelem mentes volt. Nekem pedig túlságosan csábító volt ez a helyzet, mivel nem sokkal azelőtt ért véget egy hosszú kapcsolatom. Rachel megmutatta és megtanította, hogyan uralhatok másokat, sőt a szex fegyver lehet, ha megfelelően használják.

- Meddig folytattátok ezt a viszonyt?

- Hónapokig, a legnagyobb titokban. Azonban nem csak szex volt, hanem üzlet is. Rachel-nek üzleti összeköttetései voltak, nekem pedig pénzem.

- Mi vetett véget ennek?

- A megszokás, az unalom. Már nem volt semmi új, semmi izgalom. Egyre több időt töltöttünk külön, egyre többször mondtuk le a találkozókat. Nem kerestük egymást. Rachel lezavarta a válást, és már megvolt a következő áldozata. Akkoriban egy képviselő lányával is kavartam.

- Miért is nem lepődök meg!

- Nem kell túldramatizálnod! Úgy csinálsz, mintha neked nem lennének exeid!

- Vannak exeim, csakhogy egyszerre csak egy pasi. És mindig több volt, mint szex.

- Ha már itt tartunk, akkor ennyi nyavalygás éppen elég volt mára. Itt az ideje, hogy ünnepeljünk! – csábítóan környékezte meg a lányt, Eric vészcsengői már vadul jeleztek, túl sokat árult el a múltjáról. Jenna nem hagyta magát, még kellett némi idő, míg feldolgozza a hallottakat és késznek érzi magát, hogy engedjen Eric-nek.

- Jenna, hagyd már azt a rohadt tv-t! - dünnyögött Eric, míg próbálta a lány figyelmét magára terelni. A vacsora alatt nem volt zavaró, míg szólt a zajláda, a vacsorát követően a férfi más tevékenységet tervezett.

- Jól van, jól van... - sóhajtozott a lány, mert a férfi ismét, sokadik nekifutásra is nyakát ostromolta, míg kezei a melleit masszírozták.

- Megrázó hírről értesült a stúdiónk. - távolian érzékelték a csinos szőke bemondónő hangját, igazán nem is figyeltek rá először. - Tragédia NYC-ben. Átadom a szót a helyszínen lévő kollégának. - ugrott a kép, bár ezt az éppen forró csókcsatában elmerülő Eric és Jenna nem látta.

- Köszönöm Louisa! - beszélt komolyan a nő maga elé tartott mikrofonba. - Hihetetlen és megrázó balesetről szereztünk tudomást. A neves és elismert üzletember egy közeli családtagja szenvedett súlyos, életveszélyes sérüléseket. Az eddigi információink szerint a helyszínre érkező mentősök mindent megtettek, amit a helyszínen tudtak, azonban az áldozatot azonnal a legközelebbi kórházba kellett szállítani. Úgy értesültünk, hogy jelenleg is folynak az életmentő műtétek. Ezalatt a helyszínre nagyerőkkel kivonult a rendőrség is, megkezdve a nyomozást. A szó ismét a stúdióé.

Eric és Jenna teljesen egymásba gabalyodott, ismételten megszűnt körülöttük a világ. Édes szenvedéllyel átitatott csókokat váltottak időt hagyva az előjátékra is. Eric éppen a lány melleit tüntette ki a figyelmével, mikor valami zavaró hang szűrődött be a szürke állományukba. A férfi nem volt hajlandó figyelni rá, azonban Jenna nem tudta figyelmen kívül hagyni. Teljesen kizökkentette, és így nem tudta teljesen átadni magát a hangulatnak.

- Eric, ez a tied. - nyújtózkodott Jenna a telefonért, ami már azért sem volt könnyű, mert Eric mindent megtett, hogy meghiúsítsa a tervét. Csókolta, cirógatta, sőt finoman harapdálta a bőrét. Jenna pedig egyből megrándult az izgalomtól, mely végigsöpört a testén. - William az. Lehet, hogy fontos. - adta oda a telefont a férfi kezébe.

- Nem éppen a legjobbkor hívtál! - morgolódott a fogad érintését követően a férfi. Közben pedig folytatta Jenna elcsábítását. A lány széttárt lábai közé fészkelte magát, bár éppen ezért egyre kevésbé tudott észnél lenni. - De ha már hívtál, akkor készítheted a varázstollad a szerződésre. Ez a boszorkány megmentette a seggünk, sőt ráadásul sokkal jobb üzletet üthettem nyélbe.

- Eric... - próbált Will közbeszólni, sikertelenül.

- Gyorsan mond, mert én is éppen a varázs ceruzám használnám! – poénkodott Eric, de süket fülekre talált.

- Ha egy pillanatra befognád, már régen elmondtam volna! - mordult fel William tőle szokatlanul. Eric megállt mozdulat közben, és csendbe maradt. - Itt van egy nyomozó, aki veled akar beszélni. Sürgősen. Átadom, úgyhogy moderáld magad!

- Halló, Mr. Packer, Beckett nyomozó, NYPD, az én kötelességem, hogy tájékoztassam a feleségével történtekről. Az első feltételezések szerint baleset történt, azonban a nyomozás a szándékosságot derített fel.

- Hogy mi van? Miről beszél? - Eric teljesen összezavarodott, legördült Jenna-ról, sőt még az ágyból is kiugrott. - Kérem nyomozó beszéljen világosabban!

- Balesethez hívták ki a mentőket a lakásuk előtt, azonban a helyszínelés, illetve a nyomok biztosítása során szándékos gázolás bűntettét határozták meg. Amennyiben megoldható, kérem, a lehető legrövidebb időn belül jöjjön vissza NY-ba. - Eric tanácstalanság kerítette hatalmába, és egy cseppet sem szerette ezt az érzést. Jenna sem értett semmit, csak az egyre növekvő feszültséget érezte a férfi körül.

- Eric, mi történt? – óvatosan puhatolózott. – Kérlek, mondj valamit! Megijesztesz.

- Öltözz! Amint lehet, indulunk vissza NY-ba! – hidegen és keményen csattantak Eric szavai, azonban sokkal inkább a helyzet súlyosságát tükrözték, mint a férfi bunkóságát. Eric néhány telefont megeresztett, a mielőbbi indulás megszervezése végett, ezalatt Jenna csendben készülődött. A varázslatos naplemente emléke már a múlté volt, sőt egyre sötétebb és súlyosabb felhők közeledtek. A vihar előszele megérkezett.

***

Eric kemény szavaitól, komor ábrázatától egyenesen megszeppentem. A szerető férfit egy perc alatt sodorták el az események, s a kemény diktátor szerepét öltötte magára. Értetlenül álltam az események előtt, valamiféle baleset történt, ez bizonyos volt, csak azt nem tudtam, kivel történhetett, ha ennyire felkavarta Eric-et. Nem szerettem volna felesleges találgatásokba bocsátkozni, így inkább tettem, amire utasított. A sima farmert és pólót vette magamra, a hajamat is csak feltekertem, még a sminkkel sem húztam az időt. Sietnem kellett, főleg, hogy láttam Eric milyen megszállottan kapkodta magára a ruháit, ő is farmert és pólót választott.

- Elmondod, mi történt? – egyszer kíséreltem meg valamiféle választ kérni tőle, de a rám villanó szemei láttán el is ment a kedvem a faggatózástól. Ráadásul a telefonálás teljesen lefoglalta.

- Taxit szeretnék rendelni. – magyarázott a telefonjába, sokadszorra, míg befejeztem a pakolást. Nemcsak a saját, hanem Eric cuccait is a táskákba kellett halmoznom, mert ő teljesen máshol járt.

Nagyjából egy bő fél óra kellett ahhoz, hogy mindent összepakoljak és indulhassunk. Eric elintézte a taxit, a jet felszállását, míg még egyszer és utoljára körbejártam a lakásban. Elvileg azt is leszervezte, hogy a gondnok majd elrendezi a lakást úgy, ahogy eddig. Kitakarítják, eltűntetik a szemetet és egy kiadós szellőztetés után lakatra zárják. Kissé fájt, hogy ilyen viharosan kell távoznunk, ráadásul annyi emlék felötlött akár a hálószoba, akár az étkező láttán.

- Ez minden? – mogorván bökött rá Eric az összepakolt táskákra.

- Igen, ennyi. – válaszoltam egyszerűen, de eddigre már a nagyobb táskákat a kezébe vette. A válltáskám és egy kisebb maradt a kupacból, amit sietve a kezembe vettem, hogy indulhassunk.

Már a taxi hátsó ülésén éreztem, hogy nem ez lesz álmaim útja. Eric begubózott a saját kis világába, ahova nem engedett magával. A taxiban ugyan hagyta, hogy megfogjam a kezét, viszont rám sem nézett, mereven bámulta a mellettünk elsuhanó forgatagot. Hiába cirógattam meg a kézfejét, ezzel tudatva vele, mellette állok, a múló percekkel már abban sem voltam biztos, akarja-e, hogy mellette legyek. A taxiból is úgy pattant ki, mintha kergetném, és a reptéren is úgy törtetett végig, hogy alig bírtam követni. Fájt látnom a szenvedését, amit legszívesebben enyhítettem volna, de sehogy sem engedett magához közel. A gépen sem ült mellém, hanem az egyszemélyes fotelt választotta. Idegességét jól mutatta, ahogy a fotel vaskos karzatán hosszú ujjai szüntelenül dobolnak. Töprengett, tűnődött, sőt azt mondanám őrlődött, mégsem szól egyetlen szót sem. A gép lassan emelkedett, és a várostól egyre jobban távolodtunk. Egy apró könnycseppet morzsoltam el a szemem sarkában, mert szép volt, jó volt a kiruccanás Miami-ba, csakhogy egyikünk sem ilyen befejezésre számított.

***

Jenna a bőrkanapén kuporodott össze, felhúzott lábait ölelte és a karján támasztotta a meg az állát. Nagyot sóhajtott, azonban nem az a kellemes bizsergés által kiváltott fajta volt, hanem inkább valamiféle csalódottsággal telt sóhaj. Egyik pillanatban még hevesen csókolóztak, szeretkezéshez közeli állapotban voltak, de jött az a telefon és agyonvágta a hangulatot. Eric-et nézte, ahogy oly távolinak érzete magától, hiszen a gondolatai messzire sodorták, még ebben a kisgépben is. Tudta, hogy baj van, hiszen a férfi meg sem próbált közeledni felé.

Csendben, egyetlen szó nélkül tették meg a Miami-ból New York-ba tartó utat. Eric az egyik hatalmas bőrfotelben ült, mereven bámult kifele, míg a gondolatai ezer fele cikáztak. Dühítette a tehetetlenség és a tanácstalanság, hiszen ezekkel nem tudott mit kezdeni. Ráadásul az állítólagos balesetről a fenyegetések jutottak eszébe, amit Richard-nak mégsem sikerült megfelelően kezelni, legalábbis látatlanban csak erre tudott gondolni. Végül mégis a felesége felé terelődtek a gondolatai, sőt ahogy Jenna-ra nézett elviselhetetlennek érezte még a feltételezést is, hogyha vele valami hasonló történne. Értékelte a lány érzékeny közeledését, csakhogy most nem engedhette meg magának, hogy megpuhuljon.

David kezéből majdnem kiugrott a telefon, mikor Eric számát meglátta. Félve tartotta a füléhez a készüléket, még így a vonal túlsó oldalán is tartott a főnökétől. Sejtette, hogy a férfi nem lesz a legjobb állapotba, ha értesítették őt az eseményekről. Rosszabbra számított, de úgy tűnt tévedett. Egyszerűen annyi volt a dolga, hogy a legnagyobb titokban menjen a reptérre, várja az érkezésüket. Így is tett, és míg várakozott előre felkészült a személyes találkozásra Eric-kel.

- Igyekezzünk! - adta ki az utasítást Eric mindenfele köntörfalazás nélkül, amint leszállt a jetről. David egyből ugrott és átvette a táskákat Eric-től, aki így rögtön be tudott ülni hátra.

- Helló! - köszönt halkan a lány egy halvány mosoly kíséretében, míg ő is egy táskát tett a csomagtartóba, után követte Eric-et.

- David vigyen engem a kórházba, majd a kisasszonyt pedig szállítsa haza! – osztotta ki az újabb utasításokat Eric, mire David csak automatikusan bólintott, Jenna torkán pedig megakadt a levegő. Ott égett a kérdés a nyelve hegyén, rá akart kérdezni, mi történt, azonban érezte sem a hely, sem az idő nem alkalmas rá.

Eric idegesen dobolt a térdén, nem bírt csillapodni. Jenna megfogta a kezét, próbálta csitítani, de nem hagyta magát a férfi. Inkább kirántotta a kezét a finom kis kezek közül. Kifejezetten frusztrálóvá vált az autóút, amely nem nagyon akart véget érni, sem a forgalom, sem a lámpák nem kedveztek. David-re is átragadt a feszült hangulat, mert egy-egy hangosabb szóval illette a mellette vagy előtte szabálytalankodókat. A sofőr türelme is elfogyott, s néhány szabály áthágásával előrébb tudott jutni, s mikor újra megindult a forgalom lendületesen tudtak előre haladni, míg el nem értéka kórházat.

- David, vidd haza Jenna-t! – szállt ki a kocsiból Eric, de még egy pillanatra visszafordult. – Jenna, majd keresni foglak! – hadarta végig, majd a lavinát elindító telefon óta az első gesztusként a férfi gyors csókot nyomott a lány szájára, aztán becsapta maga mögött az ajtót. Jenna az ablakon keresztül szuggerálta a férfi távolodó alakját, s utána azt érezte, hogy elindul ismét az autó. Kellemes ringatásban pedig képtelen volt másra gondolni, csak Eric-re.

Eric feldúltan trappolt végig a kórház komor folyosóin, minden lépéssel egyre feszültebbé vált, és már robbanás közeli állapotba érkezett meg a megfelelő osztályra. A pultnál jó néhány percet elvesztegetett, közben idegesen dobolt az ujjaival, mert még véletlenül sem volt senki a pult mögött, hogy információt kapjon.

- Végre! - morogván csattan fel, mikor egy középkorú, szemrevaló bögyös nő lépett a pult mögé. - Segítene? - minden udvariasságot félre tett, a nővér nem vette fel, inkább érdeklődve fordult a férfi felé. - A feleségem keresem, Elsey Wilmer Packer és a kezelőorvosát.

- Packer. Megvan. - találta meg a nővér a számítógép képernyőre mutatva a nő adatait. - A feleségét megfigyelés alatt tartják, Dr. Filion, a kezelőorvosa, azt az utasítást hagyta nekünk, hogy kísérjük Önt egyből hozzá. De éppen vizit van, szóval biztosan többet tud majd mondani. – magyarázott a nő, miközben megkerülte a pultot és Ericet az egyik folyosó felé irányította. Eric követte a nőt, többet nem szólt hozzá, viszont a folyosó közepénél feltűnt egy ismerős alak a másik két férfi mellett, a kórterem ajtaja előtt.

- Richard? – Eric bosszúsan fújtatott a férfi felé.

- Eric, hadd mutassam be Beckett és Ryan nyomozót! – kezet fogtak, csakhogy még mielőtt bármit is kérdezhettek volna kinyílt a kórterem ajtaja. Néhány fehérköpenyes alak távozott, nyomukban a gyakornokoknak tűnő palántákkal. Eric felfedezte a névtáblát az orvos köpenyén, így könnyedén meg tudta szólítani a megfelelő embert.

- Dr. Filion - nyújtotta a kezét Eric. - Hogy van a feleségem? – a hangja szilárd és már veszélyesen érzelemmentes volt.

- Kérem, Mr. Packer kísérjen el az irodámba! - A doktor elfogadta a felkínált jobbot, előzékenyen kezet ráztak.

- Kérem, ne húzza tovább az időt, beszéljen őszintén! – Eric nyersen vágta oda a szavait az orvosnak, mert nagyon nehezen viselte, ha nem ő irányította az eseményeket.

- Mr. Packer, kérem, foglaljon helyet. - mutatott az idősödő doktor a székekre, aki megőrizte a higgadtságát, bár a fiatal férj feszegette a határokat. Az orvos sokat látott, és megtanulta a pályafutása alatt, hogy az emberek rettentő szélsőségesen tudnak reagálni a stressz- vagy veszélyhelyzetekre. Így az imént tapasztaltakat betudta a sokknak, amit Eric-nél a felesége állapota és a történtek idéztek elő. - A felesége állapota kielégítő a körülményekhez képest. A fejsérülése nagyon vérzett, azonban ez csak felszíni sérülésnek bizonyult. Az ütés és esés következtében bordatörést szenvedett, trauma miatt belső vérzése, amit azonnal kezelésbe vettünk, ahogy behozták őt a sürgősségire. Ez volt a súlyosabb sérülése, legfőképp a magzat miatt.

- Tessék? Magzat? – Eric úgy kérdezett vissza, mintha valami ismeretlen nyelvet hallott volna. Nem akart hinni a fülének, sőt minden porcikája egységesen tiltakozott. Képtelen volt ülve maradni, s járkálni, még akkor is, ha éppen csak néhány lépést tudott tenni.

- Akkor, ha jól érzékelem, nem tudott a felesége állapotáról. – az orvos némi hümmögéssel nyugtázta Eric fejcsóválását, aki egy pillanatra megtorpant. Az orvos egy sóhaj után hagyott még némi időt a férfinek. – Sajnálom, hogy így kell Önnel közölnöm, ilyen körülmények között, de a felesége állapotos. Nos, mivel a stabilizálása volt az elsődleges cél, ezt követően került sor további vizsgálatokra. Vér alapú gyorsteszt, majd a nőgyógyászati vizsgálatok. Előzetes eredmények alapján 8-10 hetes terhességről beszélhetünk. Gratulálok, Mr. Packer! Amennyiben szeretné, bemehet a feleségéhez, de 5 percnél többet nem maradhat. Pihenésre van szüksége. Egy kis türelmét kérem, mindjárt szólok a nővérnek.

***

- Megérkeztünk. – szólt hátra David, mire egy kába állapotból feleszméltem. – Segítek felvinni a csomagokat. – csak bólintani volt erőm hirtelen.

- Köszönöm, David! – pár perc múltán sikerült csak összeszednem magam, és kimászni a hátsó ülésről. Nagy levegőt vettem, míg a táskám pántját szorongattam, azon töprengtem folyamatosan, kérdezzek vagy ne. A saját lelki békém volt a tét, de egyre kevésbé bírtam a tudatlanságot.

- David? – finoman környékeztem meg a sofőrt, miután lecsukta a csomagtartót. – Kérdezhetnék valamit? – felnyalábolta a táskáim, míg nála csak válltáskám maradt. – Mi a fészkes fene történt, amitől Eric ennyire kibukott? – szakadt ki belőlem az eddig elfojtott kíváncsiság. – Senki nem mond semmit.

- Baleset történt. – nyögte ki nagy nehezen David. – De kérem, nem szeretnék bajba kerülni!

- Nem fog! Bennem megbízhat, senkinek nem árulom el, hogy elmondta. – lassan indultunk a bejárat felé.

- Hát jó, legyen! Baleset volt, bár azt beszélik a hekusok, inkább szándékos volt. Mármint, hogy Elsey-t elgázolták. Csoda, hogy még él, szerencsétlen nő.

Hirtelen és váratlanul tört rám a felismerés, ahogy David szavait hallgattam. Lassan és biztosan értelmet nyert Eric viselkedése. Elsey-re egyáltalán nem gondoltam, teljesen tévesen, aztán anyám szavai rohamoztak meg. - Ő a felesége. – Most értettem meg igazán, hogy mit jelent ez a szó. Hiszen Eric-et még mindig köti a házassági eskü, s mindössze nekem egy ígéretet biggyesztett a levegőbe, el fognak válni.

Részlet Just the way you are 40.

Sziasztok!

Egy újabb zűrös hétnek futok neki, így a folytatás egyenlőre 65-70%-os készenléti fokkal rendelkezik. Szóval az új rész legjobb esetben kedden a kora esti órákban vagy szerdán.

Köszönöm mindenkinek a megértését!
Addig is egy kis részlet!

Puszi,
ZoÉ

Eric és Jenna teljesen egymásba gabalyodott, ismételten megszűnt körülöttük a világ. Édes szenvedéllyel átitatott csókokat váltottak időt hagyva az előjátékra is. Eric éppen a lány melleit tüntette ki a figyelmével, mikor valami zavaró hang szűrődött be a szürke állományukba. A férfi nem volt hajlandó figyelni rá, azonban Jenna nem tudta figyelmen kívül hagyni. Teljesen kizökkentette, és így nem tudta teljesen átadni magát a hangulatnak.

- Eric, ez a tied. - nyújtózkodott Jenna a telefonért, ami már azért sem volt könnyű, mert Eric mindent megtett, hogy meghiúsítsa a tervét. Csókolta, cirógatta, sőt finoman harapdálta a bőrét. Jenna pedig egyből megrándult az izgalomtól, mely végigsöpört a testén. - William az. Lehet, hogy fontos. - adta oda a telefont a férfi kezébe.

- Nem éppen a legjobbkor hívtál! - morgolódott a fogad érintését követően a férfi. Közben pedig folytatta Jenna elcsábítását. A lány széttárt lábai közé fészkelte magát, bár éppen ezért egyre kevésbé tudott észnél lenni. - De ha már hívtál, akkor készítheted a varázstollad a szerződésre. Ez a boszorkány megmentette a seggünk, sőt ráadásul sokkal jobb üzletet üthettem nyélbe.

- Eric... - próbált Will közbeszólni, sikertelenül.

- Gyorsan mond, mert én is éppen a varázs ceruzám használnám! – poénkodott Eric, de süket fülekre talált.

- Ha egy pillanatra befognád, már régen elmondtam volna! - mordult fel William tőle szokatlanul. Eric megállt mozdulat közben, és csendbe maradt. 

Just the way you are 39.

Olyan szenvedéllyel csábított el Eric és szeretkeztünk végig az éjszakát, mintha bűntudatot érzett volna. Meglepően sok gyönyört és gyengédséget adott, és tőle szinte szokatlanul nem követelőzött. Bár nem egyáltalán nem lehetett oka panaszra sem, hiszen viszonoztam mindazt, amit kaptam tőle. De még mindezek ellenére is ott lebegett kettőnk között Rachel váratlan megjelenése. Egy cseppet sem tetszett a nő kisugárzása, már a megjelenésekor tudtam, valami nagyon nem stimmel. Ezt a baljós előérzetet csak még inkább fokozta a nő a negédes vagy kétértelmű megjegyzéseivel. Ráadásul bosszantott, hogy észrevettem a nyilvánvalót, legalábbis annak hittem Rachel hátsószándékát, míg Eric ezzel szemben nem. Azonban Eric végül engem ölelt, engem csókolt és velem szeretkezett egész éjszaka.

Eric karjaiban ébredtem, szorosan ölelt magához. Ismerős illata az orromba kúszott, de még többet szerettem volna belőle, így csukott szemmel is fúrtam a fejem a nyakába. Egyszerűen képtelen voltam megállni, s csókkal üdvözöltem a reggelt.

- Ne! – nyögött fel Eric keservesen. Meglepődtem, mert nem egészen ilyen reakcióra számítottam. Így inkább elhúzódtam, mire megint éktelen nyöszörgésben tört ki. – Ne már! – közben meg visszahúzott magához.

- Döntsd már el, mit akarsz! – be sem tudtam fejezni, mert kipattantak Eric szemei, megvillantak és rögtön maga alá gyűrt.

- Téged. – A kezeimet az egyik kezével lefogta, pedig még csak eszembe sem jutott, hogy ellenkezzek. A számat csókkal tapasztotta be, de nem nyugodott és másik kezével a lábaim között kutakodott.

Igazán könnyed reggelünk volt, szenvedélyes együttlét, majd édes évődéssel teli készülődés. Szinte minden tökéletes volt, csakhogy ahogy közeledtünk az irodaházhoz úgy állt be kettőnk között az egyre feszélyezettebb hangulat. Végül a tárgyalóban tereltek bennünket, ott kellett várakoznunk, hogy Rachel, a leendő partner megérkezzen. Eric a telefonját babrálta, mikor az asszisztens megjelent egy hatalmas tálcával. Arra gondoltam, hogy elfoglalom magam, míg várakozunk.

- Kérsz egy kávét? – súgtam oda Eric-nek, rám nézett és bólintott. Persze utána is éreztem a tekintetét a hátamon, mikor csészébe töltöttem a kávéját.

- Nem csak az asszisztense vagy. – teljesen váratlanul ért a hang, észre sem vettem, mikor került mellém. Nem volt sem fenyegető, sem rosszindulatú a hangja, mindössze meglepő, legfőképpen a közvetlen hangnem. – Még mielőtt tagadnád, nem kell, látom.

- Elnézést, de ez nem tartozik önre. – határozottan csengtek a szavaim, és igyekeztem a távolságot megtartani.

- Ugyan. Egyszer rám is így nézett. Velem is úgy szeretkezett, mint ahogy veled az éjszaka. Még mindig olyan izgága a nyelve? – zavaróak voltak Rachel szavai, mindezzel végül tényleg elérte a célját, hiszen kizökkentett legalábbis abban a pillanatban nagyon úgy éreztem. Talán még el is pirultam, míg ő könnyed mosollyal ellépett mellettem. Üdvözölte jelenlévőket és Eric-et külön is, túlságosan barátian. Zilált gondolatokkal és a kezemben Eric kávéjával tértem vissza a helyemre.

- Jenna, mi van veled? – bökött oldalba Eric, mert zavarom leplezéseként a papírokba mélyedtem, de Eric egyből észrevette a hangulatváltozásom.

- Csak még megnéztek valamit. – vontam meg a vállam és próbáltam elkerülni a további kutakodó tekinteteket és a faggatózó kérdéseket, amely most csak még inkább feszélyezett volna. Rachel szavai még mindig a füleimben csengtek, szüntelenül.

- Egy kis figyelmet kérek! – vette magához ismét a szót Rachel. – Akkor folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk. Remélem, sikerrel zárhatjuk a mai napot, és megünnepelhetjük az eredményes a tárgyalást. Eric, te következel. – széles mosollyal adta át a szót Eric-nek és magát illegetve foglalt helyet a nő. – Kíváncsian várom az észrevételeid.

- Kösz Rachel! – Eric diadalittasan vigyorgott, s most ismét a saját szemmel láthattam, mennyire lehengerlő tud lenni a férfi.

Szó szót követett, egyre hevesebb lett a csatározás, legfőképpen azért, mert mindenki a saját hasznát, saját részét akarta növelni. Eric vérszemet kapott, még többet akart, csakhogy Rachel is kifejezetten céltudatos és akaratos volt, tökéletes ellenfele a férfinek.

- Nem elégszem meg ennyivel. Még miattad sem, Rach.

- Pontosan így emlékeztem rád, Eric. De hallottad az ajánlatom. Te a piaci részesedésünket és tulajdonképp az egész céget akarod…

- Elszánt egy bestia vagy. – húzta el a száját Eric. Meg mertem volna rá esküdni, hogy egy régi emlék elevenedett meg előtt, de természetesen a fogaskerekek is folyamatosan zakatoltak.

- Kösz a bókot. – mosolyodott el Rachel, pedig pontosan tudta, nem az volt.

- Nem annak szántam. Így nem fogunk előbbre jutni. – a folyamatos ellenkezés kezdett Eric agyára menni, és kezdte elveszteni a türelmét. Segíteni szerettem volna, valahogy a zsigereimben érzetem, hogy valamit elfelejtettünk. Valami felet elsiklottunk, ami jelen esetben akár sorsdöntő is lehet. Vadul töprengtem, minden idegszálam feszülten kereste a megoldást, míg végül beugrott az átolvasott kimutatások hosszú sora.

- Elnézést, de jelen esetben önök nincsenek alkupozícióban. – szólaltam fel, amivel nem kis meglepetést okoztam mindenkinek. – Végeztem némi kutatást, és azok az adatok nem az itt felvázoltakat mutatják. Az elmúlt hónapokban hullámzóak voltak a részvénye áraik és a befektetők többet vesztettek, mint nyertek…

- Minden cég életében vannak rosszabb időszakok. – mentegetőzött Rachel, de arra gondosan ügyelt, hogy a fölényét megőrizze.

- Talán így van, de itt többről van szó, nem? Sürgősen pénzinjekcióra van szükségük, hogy fedezzék a veszteségeket, és a Packer Corporation hírnevét meglovagolva szeretnék visszaszerezni a befektetők bizalmát… – ez volt az az ütőkártya, melyre vártam. Végre sikerült leküzdenem Rachel okozta zavarom, továbbá őt magát is sikerült leállítanom. A nő bosszúsan szusszantott, míg Eric egyre szélesedő vigyorral dőlt hátra a székében.

- Látom a kis kedvenced elvégezte a leckéjét.

- Rachel, fejezd be! Ne sértegesd az asszisztensem! Nem azért vagyunk itt, ráadásul neked több vesztenivalód van. – Eric szavai hallatán végre először láttam legyőzöttnek a nőt, míg végre fellélegeztem.

***

Jared szedánja ismét Eric lakása előtt parkolt, azonban az elmúlt napokhoz képest annyi eltéréssel, hogy egy másik személy ücsörgött ott. Higgadtan és nyugodtan várakozott, pedig hosszú órák teltek el. Mindezt kárpótolta, hogy a zsigereiben érezte - Ez lesz a nagy nap számára. Nem is kellett sokáig várakoznia, mert végre feltűnt a megfelelő személy. Vidám nő hosszú barna haját meglebbentette a szél, amely pont a napszemüvegére tapadt. A nő mit sem sejtve sietett tovább, míg próbált úrrá lenni a hajkoronáján. A szedán sofőrje erősen markolta meg a kormányt, majd vadul elfordította kulcsot. – Tönkre teszlek, te szemét! – Ördögi vigyorra húzta el a száját. – Kinyírom a szajhád! – Vadul lépett a gázra, közben az izgalom hatására száguldani kezdett az ereiben az adrenalin. Fénysebességgel indult el a visszaszámlálás, s abban a pillanatban ért nullára, mikor a sofőr beteljesítette a küldetését, megakadályozhatatlanul közeledett az ütközés.

- Most megdöglesz!

Egy pillanat műve volt az egész, de annál nagyobb örömöt okozott, annál felemelőbb. Az autó még csak nem is lassított, amilyen gyorsan jött, úgy tovább is hajtott. Sikongatást, kiabálást hagyott maga után, míg az autóban ördögi, sőt már-már tébolyult kacaj csengett fel. Végig száguldott az utcákon, egy darabig csak cél nélkül körözött az utcákon, míg az alvilág kedvelt negyedéig nem ért.

- Eltévedtél aranyom? Ez nem fehér embernek való környék. – kisebb csoport verődött össze húszas-harmincas férfiakból. Egytől egyik bandatag volt, fegyverrel és ölési szándékkal voltak felvértezve.

- Jó helyen vagyok, DJ küldött ide. – némi pénzt is odacsúsztatott a fickónak, biztosítva legyen a kérése. – Szét kéne kapni, eltűntetni a roncsokat. Cserébe az ülésen hagyott pénz a tiétek.

- Asszed, ezzel minden el van sikálva? – fenyegetőztek és egyre jobban közrefogták a végtelennek hitt nőt.

- Szerintem igen. – ebben a pillanatban csikorgó kerekekkel érkezett egy másik autó, olyan lendülettel közeledett, hogy a bandatagok egyből félre ugrottak.

- Kell egy fuvar? – csak akkor lassított az autó, mikor a nő mellé ért. – Pattanj be, te hibbant tyúk! – magyarázott Jared.

- Késtél. – ült be a nő, mélyeket lélegzett, míg az arcán ott virított a győzelem mosolya. – Vigyél haza!

Jared észrevétlenül fújta ki a levegőt, benne volt a feszültség, mikor megkapta az sms-t. Még csak elképzelése sem volt, mi a fenét keres egy ilyen lepra helyen ez a nő. Azonban valami felfoghatatlan rezgés áradt a mellette ülő nőből, ami olyan szinten csábította, hogy alig tudott magán uralkodni. Már egy ideje küzdött önmagával, és úgy tűnt alul marad a józan esze. Ez a nő teljesen behálózta és megbolondította. Akarta, kívánta, meg kellett szereznie. Jared-nek végül az sem számított, mit tervez a nő, sőt önkéntesen állt be a bosszúhadjáratba. Már régen nem a pénzről volt szó az egész, hanem arról, hogy a nőt megszerezze. Minden egyes porcikája akarta.

A kocsikázás alatt teljesen megváltoztak a rezgések, kettőjük között izzani kezdett a levegő. Mindketten ugyanarra gondoltak, bár egyikőjük sem mondta ki. Végül nem is kellettek szavak, miután Jared leparkolt a brooklyni ház előtt a nőt szinte abban a pillanatban kapta az ölébe. Fékezhetetlen hévvel forrt össze az ajkuk, soha azelőtt ilyenre nem volt példa.

***

- Rachel, fejezd be a színjátékot! – Eric indulatosan csapott az asztalra. Teljesen elfogyott a türelme, és végre belátta, Jenna-nak igaza volt. Rachel csak játszott vele, s míg ő a nő bájaival volt elfoglalva. Természetesen mindent a saját hasznára akart fordítani, de Eric ezt nem engedhette. Már így is bökdöste a férfiúi büszkeségét, hogy nem látott át az aljas cselszövésen. Máskor, más esetben egyből kiszúrta az ilyesmit, most pedig annyira el volt foglalva, hogy átsiklott a fontos dolgok felett. Forrongó bosszúságán egyre nehezebben uralkodott. Miután egy kis hatásszünetet tartott folytatta a mondanivalóját. – Kettő lehetőséget kínálok neked, de csak a régmúlt emlékére: egy beletörődsz a felvásárlásba és méltóságod megőrizve elfogadod az ajánlatom, vagy a másik, elutasítasz. Ez utóbbi esetben azonban számolnod kell azzal, hogy a céged halálos ítéletlét mondod ki.

- Eric, ez még részedről is aljas húzás lenne! – háborodott fel a nő, amit a férfi egy csibészes mosollyal reagált le.

- Nem! Ez pusztán üzlet. – vonta meg a vállát Eric, aztán diadalittasan felkelt a helyéről. A tárgyaláson részt vevők egytől egyik, azt hitték, itt a vége. Eric kivonul a teremből, s Rachel kudarcot vall. Éppen emiatt egyre bosszúsabban figyelték a férfit, de Rachel-t is.

- Legyen! – Rachel érezte a nyomást, amely egyre terhesebb volt számára. Így amilyen gyorsan csak tudta, mérlegelte az összes lehetőségét. Egyik sem kedvezett számára, de mégis a kisebb rossz mellett kellett döntenie.

A tárgyalóterem egy emberként lélegzett fel, míg Eric csibészes vigyorral foglalt helyet. A kezeit dörzsölgetve várta, míg a szerződés végleges formája testet öltsön és az orra alá tolják. Szóban megköttetett a megállapodás, így az írásos dokumentumokra sem sokáig kellett várni. Eric lendületesen aláfirkálta az iratokat, majd a saját példányát Jenna-nak csúsztatta.

A lány tétován nyúlt a dokumentumok utána, majd elsüllyesztette a dossziéjában. Eric nem bírt betelni a látványával, igéző és izgató volt, s emellett éppen ezekben a pillanatokban bizonyította, vág az esze is. A férfi gondolatai előre szaladtak, valamiféle hálán gondolkodott, amiben természetesen mindketten jól járnak. Pontosan emiatt későn eszmélt fel Rachel közeledésére.

- Gratulálok, Eric! Elérted a célod. – Rachel végigsimított a férfi karján. – Tudod, mint a régi szép időkben ünnepelhetnénk együtt. – A nő bevetett mindent, még utoljára megpróbálta, hátha el tudja csábítani a férfit. Régen olyan könnyűszerrel ment. Néhány érzéki érintés, finom suttogások, jó pár kétértelmű megjegyzés és célzás. Az eredmény pedig vad, szenvedélyes szex. Azonban valami nagyon nem működött, mert Eric még a hangjára, sőt az érintésére is csak nehezen figyelt fel. Szinte megszállottan szuggerálta Jenna-t. – Gondolhattam volna! – prüszkölt Rachel, mikor világossá vált előtte is, mennyire felesleges az erőlködése.

- Itt fejezzük be ezt a beszélgetést! – szólalt meg Eric, büszkén húzta ki magát, majd alig észrevehetően a nőnek susogott. – Hidd el, ez volt a legjobb, ugyanakkor az egyetlen lehetőséged! – Rachel majdnem felrobbant, de igyekezett uralkodni magán. – Most pedig engedj, még sok dolgom van! – Eric látványosan Jenna derekát átölelve vonult ki a teremből.

- Mr. Packer, mindenki minket figyel. – súgta finoman Jenna a férfi felé, aki kifejezetten élvezte a helyzetet.

- Ne is törődj velük! Csak féltékenyek… - Eric a lift biztonságát kihasználva a lány nyakába hajolt. – Sőt ha tudnák, mit tervezek veled… - direkt harapta el a mondat végét, ráadásul csókokkal nyomatékosította a ki nem mondott forró ígéretet. – Olyan ügyes voltál… Megérdemled a kényeztetésem.

- Az én jutalmam egyben a te főnyereményed, mi? – kuncogott fel Jenna, mert Eric egyre érzékenyebb tájakra tévedt.

- Csak is miattad! – hízelgett tovább a férfi, míg ujjaival leheletfinoman térképezte tovább a lány puha bőrét.

Jenna olykor felsóhajtott, kuncogott, majd mikor nem bírta tovább Eric ajkára tapadt. Váratlan és merész lépéssel kizökkentette a férfit, aki egyáltalán nem bánta, sőt még szorosabban ölelte magához Jenna-t. Ez volt az egyik leghosszabb liftezésük, és a legizgatóbb is egyben. Sietve lépkedtek egymás mellett a kocsiig, de mindkettőjükben vad láng lobogott. Nehezen bírták ki, míg a biztonságos menedékbe nem értek. Eric betartotta az ígéretét, és olyan mennyei szeretkezéssel jutalmazta meg Jenna-t, hogy hosszú percekig egymáshoz simulva pihegtek. Képtelenek voltak még csak megmozdulni is, a gyönyör eddig nem ismert bugyrait térképezték. Jenna vadmacskákat megszégyenítő kecsességgel nyújtózkodott, Eric érezte, hogy a lány kiszusszan a karmai közül.

- Te meg hova készülsz? – könyökölt fel a férfi, míg Jenna folytatta az ágy szélén ülve a nyújtózkodást.

- Sehova, de teljesen elzsibbadtak a tagjaim. – csábítóan nézett vissza a lány a válla felett.

- Hmm, akkor itt az ideje a masszázsnak! – Eric gyengéden kezdte meg a masszázst.

- Ez mennyei! – dorombolt Jenna. – Teljesen elvesztettük az időérzékünk, lassan lemegy a nap. – sóhajtott fel a lány, hiszen a lelke mélyén érezte kalandjuk végét, legalábbis azt, ami Miamira vonatkozott.

- Gyere? – Eric egy csókot nyomott a lány nyakába, majd a gatyájáért nyúlt. Jenna csak csendben figyelt, mert nem értette, mire készül a férfi.

Eric felhúzta az alsóját, majd a telefonja után nyúlt. Gyorstárcsázón volt Rafael, a közeli étterem tulajdonosa, aki egyúttal Eric lekötelezettje volt. Csak egy telefon kellett, s már úton is volt a tökéletes vacsora. Míg várakoztak, engedtek egy kicsit a romantikának. Jenna rövid selyem köntösbe bújt, s Eric-kel összebújva nézték meg a csodálatos naplementét. A vízen elterülő arany és narancs káprázatossá tette a látvány, bár Eric sokkal inkább Jenna-val volt elfoglalva. Már majdnem célt ért volna, és újra feltüzelte a lányt, mikor a vacsora megérkezett.

- Gyerünk, kérdezd meg! – nyögött fel Eric. Mohó falatozás közben a beszélgetés furcsa irányba kanyarodott. Nem akarták, de mégis Rachel-nél kötöttek ki. Eric-nek feltűnt, hogy Jenna-t zavarja, hogy köze volt a nőhöz. – Addig úgysem nyugszol meg.

- Mikor találkoztatok Rachel-lel és hol? – Jenna nagyot kortyolt a borból, teljesen felkészült a rá leselkedő válaszra.

- Nem erre a kérdésre számítottam. Bár kétségtelenül minden akkor kezdődött…