MÚZSA ~ 6. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

A játékot lezárom, köszönöm, hogy írtatok!

Az ajándék novellát Zsófi ötlete alapján, Múzsára kereszteltem. 

Személy szerint nagyon tetszik és a gondolatmenetemre is jó hatással volt, s a folytatást sem tartom kizártnak. Végülis a találkozás és valamiféle kapcsolat kialakulása főhőseink között megkezdődött, azonban még számos szálon futhatnak tovább az események.

Támogatnátok a folytatás ötletét???

Döntsük el szavazással! oldalra elhelyezem, remélem, minél több voks érkezik!

* * *

Sziasztok!
Ezennel lezárom Simone és Patrcik kalandját. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvasta és elárulta a véleményét. Remélem, a bónusz rész is elnyeri a tetszéseteket. Úgy éreztem, hogy ez még kellett, hogy kerek egész legyen a történet.
Ugyanakkor mit szólnátok egy játékhoz?
A játék annyi lenne, hogy TI küldenétek javaslatokat a novella címét illetően. Ennek a történetemnek nincs igazán címe. Javaslatot lehet küldeni e-mail-ben (zoesneverland@gmail.com címre), kommentben a rész végén, vagy chatben is! Mindössze annyit kérek, hogy a könnyebb megkülönböztethetőség végett a Névtelen válaszadók legalább egy monogrammot írjanak!
Nyeremény: Just történet soron következő 2 db fejezete!!!! akinek a javaslata a legjobban tetszik.
Javaslat küldés: VASÁRNAP (jan. 19) 18óra!
Eredményhirdetés: HAMAROSAN!
Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

Varázslatos utcán egy pillanatra mindenki megfeledkezett minden gondjáról, s áhítattal adóztak az egyre nagyobb pelyhekben hulló hónak. Itt-ott a lámpák fénye megcsillant a hűs kristályokon, s ettől úgy tűnt, mintha konfetti eső hullna rájuk. A gyönyörű látvány mellett a szokásosnál hidegebb volt, így a legtöbben inkább még szorosabban fogták össze a kabátjukat, vagy gyorsan felhúzták a csuklyájukat, aztán már szaladtak is tovább. Ezzel szemben Simone és Patrick egy tapodtat sem mozdult. Belefeledkeztek az üdvözlő csókok sokaságába.

Simone egyszerre érezte, hogy megfagy és kigyullad. Az arcára hulló pelyhecskék egyre hidegebb érzetet adtak, azonban a férfi közelsége és csókjai viszont olyan mértékű vágyat ébresztettek benne, mint amelyben már nagyon régen volt része. Beleborzongott a gondolatba, hogy hónapok teltek el Patrick nélkül, a csókjai, az ölelése hiányában.

Patrick lelke is vadul kavargott, azonban szinte mindent elfelejtett, mikor Simone oly készségesen és odaadóan simult a karjaiba. Tökéletesen illett bele, éppen úgy, mint a megismerkedésük éjszakáján. S bár a csókok jótékony hatással voltak rá, de megszólalt a józanabbik énje, s a kissé túlfűtött csók után lassan elvált a lánytól. Mélyet sóhajtott, és szinte érezte, ahogy a tüdejét átjárja a fagyos levegő. Simone varázslatosan ragyogó szemei rabul ejtették. Képtelen volt elválni tőle, s óvatosan nyúlt a lány arcához. Letörölte a felolvadt hópelyhek nyomát, megmelengette az áthűlt orcát.

- Itt lakom a közelben. – suttogta Simone, lehunyta a szemeit, mert még az utolsó pillanatban is azért reménykedett, Patrick el ne lökje magától. Újra érezte az arcán és az ajkain a cirógató ujjakat, mire kipattantak a szemei.

- Nem biztos, hogy ez a jó ötlet lenne most. – kissé elgondolkozva ejtette a ki a szavakat. Minden vágya volt Simone-nal tartani, azonban a szürke állományában ott derengett azok a fanyar emlékek. Két keze közé fogta a lány arcát, s újra megcsókolta.

- Szeretném… - lehelte Patrick szájába a lány, mint egy könyörgést. Érezte, hogy ez az utolsó csók olyan volt, mint egy búcsú, azonban ezt nem hagyhatta. Patrick végül rábólintott, ennek köszönhetően mindkettőjük szívverése hirtelen felgyorsult.

Simone szorosan Patrick oldalához bújt, a férfi pedig átölelte a lányt. Lassan indultak tovább, hiszen tényleg csak néhány lépés választotta el őket Simone lakásától.

Simone és Patrick szorosan kapaszkodott egymásba, mintha soha többé nem engedné el a másikat. Csendben lépdeltek a szüntelenül hulló hóban. A férfi még emlékezett a gyerekkorából olyan téli estékre, mikor az ablakon át kémlelte a pelyhek táncát. Ez azok a kellemes emlékek közé tartozott, melyre szívesen emlékezett vissza, hiszen ekkor még volt egy boldog családja. S bárhogy tagadta önmaga előtt, titkon mégis vágyott rá. Simone, ahogy felemelte a fejét észrevette, hogy a férfi teljesen máshol jár. Nem szólt, csak némán figyelt, már csak amiatt is, hogy el ne rontsa a pillanatot. Későn döbbent rá, hogy Patrick mennyivel erősebb nála. Minden megpróbáltatás, minden nehézség ellenére nem hagyta magát, talpra állt. S a szíve oly erősen facsarodott össze, mikor azokat az átkozott cikkeket olvasta. Simone a los angeles-i távozását követően nem tudott tovább lépni, így egy kis kutakodás után egy halom információ zúdult rá. Időközben az andalgó pár megérkezett a háztömbhöz. Simone óvatosan csusszant ki a férfi karjai közül, ezzel mintha egy villámcsapás érte volna mindkettőjüket.

- Megérkeztünk. – mosolyodott el a lány. – De ne nézz körbe, nem volt időm rendet rakni! – Patrick megforgatta a szemeit játékosan.

A férfiben az első elcsattanó csóktól kezdődően kettősség volt. Akarta a lányt, de nem tudta, ismételten egyetlen éjszaka jutott neki vagy talán több. Simone egész kisugárzása úgy vonzotta, mint a mágnes, s ahogy a lakás ajtaja egyre közeledett úgy vált Patrick számára egyre nehezebbé a gondolkodás. Egy tipikus kislakás fogadta őket a maga meghittségével átitatva. Simone tényleg nem túlzott, rend ugyan nem volt, de felfordulás sem. A férfi érdeklődését egyből felkeltette az a puhának tűnő szőnyeg, melyen a színes párnák szétszórva hevertek. Egyből önmagukat vizionálta oda, amint kéjesen nyögdécselve fonódnak össze.

- Egy italt? – halk hangfoszlányként szállt Simone hangja, ami éppen csak elérte Patrick-et.

- Tessék? – kapta fele a fejét a férfi.

- Semmi sem kényszer… - bukott ki végül Simone-ból, hiszen amióta megérkeztek úgy érezte, elvesztette a férfi érdeklődését. – Menj, ha menned kell! – egyre nehezebben találta meg a szavakat, hiszen egy cseppet sem szerette volna sem elküldeni, sem elengedni Patrick-et. – Ha vár rád valaki…

- Nem. – a férfi határozott hangja pengeként hasította az étert, s még mielőtt Simone újabb találgatásokba bocsátkozott magához ragadta és megcsókolta.

Az édes csók íze szinte szétrobbant a szájában, ismerős volt, de mégis idegen. A puha ajkakkal egyszerűen képtelen volt betelni Patrick, azonban hirtelen lobban a kíváncsiság lángja, hogy újra felfedezze Simone testét. Elsőként a kabátoktól szabadultak meg, melyek puffanva értek földet a megolvadt hópelyhek miatt. Botladozva indultak beljebb, a lakás egy melegebb pontja felé. Testünk szinte az összes létező ponton egymásnak feszült, némán kiáltva az egymásba olvadásért. Patrick türelme és önuralma is elveszett valahol a puha párnák felé félúton. Kapkodva szaggatta le Simone-ról a felesleges ruhákat, és amint feltárult a selymes bőre milliméterről milliméterre haladva ellenőrizte a bársonyos mivoltát. Mindkettőjük érzékei pillanatok alatt hangolódott a másikra, eszméletlenül kívánták egymást. Simone kéjes nyöszörgése betöltötték a teret, bár Patrick nyögései is szorosan követték őket. Az utolsó ruhadarab lekerülése után a férfi nem győzött betelni az előtte fekvő nőtől. Tökéletesség megtestesülése volt számára, minden emléke szinte egy poros, megfakult mást őrizgetett. Azonban a valóság sokkal fenségesebb volt. Simone a testét mardosó lángokkal küzdött, a bőre szinte perzselt, ahol megérezte Patrick tekintetét. Egyetlen praktikájára sem volt szükség, mert látta a férfi szemében, mennyire kívánja őt. S mivel tovább már nem tudott küzdeni, így óvatosan és a legnagyobb eleganciával még szélesebbre tárta lábait, ezzel jelezve beleegyezését, ha esetleg Patrick kételkedett volna. Senki sem kételkedett, és a férfi sem tétovázott tovább, egy újabb csókra hajolt Simone ajkaira, míg belé csúszott. Egyszerre nyögtek bele a csókba, hisz az eddig elfojtott érzések, egyszerre törtek fel belőlük, majd felvették a vágy diktálta iramot és a lüktető ritmust követve sodródtak egymásba fonódva az élvezetekben.

Nova már a sokadik cigarettát szívta el, valahogy meg kellett nyugodnia. – Megölöm Patrick-et! – mormolta egy-egy slukk között miközben a tegnapon agyalt. – Minden rendben zajlott, nem volt semmi okot… - tanakodott tanácstalanul a nő. Minden egyes eszmefuttatással arra jutott, hogy a vacsora válthatta ki ezt az egészet. Már bánta, hogy ismételten rámenős volt, s talán az ünneplésként elfogyasztott italok sem tettek jó hatást rá. Már megbánta azóta milliószor a viselkedését, mert álmatlan éjszakát okozott magának, és úgy látszik Patrick-nek is. Elnyomta a csikket és újra tárcsázott.

- Hol a fenében vagy? Mindenhol kerestelek! A jótékonysági koncert 10-kor lesz! El ne késs, mert kitekerem a nyakad! – mormolta végig ugyanazt a szöveget már vagy húszadszorra. Természetesen semmi válasz nem érkezet a hívásokra. Azonban a lakosztály ajtaja felől kopogás hallatszott.

- Jó reggelt! Meghoztam a reggelit. – motyogta a megszeppent szobapincér, mivel Nova úgy rontott rá. Éppen csak beengedte a tejfölös szájú srácot, mikor megszólalt az átkozott csengőhang. Nova rohanva kapta fel, bízott benne, hogy Patrick keresi.

- Szia! Minden oké, de találkozzunk a helyszínen. Hozz minden felszerelést!

- Várj már! Hol a fenében vagy?

- Nova, majd később. Megbeszélünk mindent, megígérem. – a kissé homályos ígéret után Patrick egyből letette a telefont, míg Nova bosszúsan fújt egy nagyot. A reggeli kávéját és egy újabb cigit követően pakolni kezdett.

Az édes éjszakát édes reggel követte. Simone vigyorogva ébredezett, egészen addig, míg meg nem hallotta a férfi hangját. Először azt hitte, neki suttog édes semmiségeket, de miután kicsit összpontosított egyre tisztábban hallott mindent. Nova és Patrick ígérete. Keserű pirulaként akadt meg a torkán. Ki sem akarta nyitni a szemét, azonban a kutakodó ujjak hatására kipattantak a szemei. Patrick ragyogó szemeivel találta szembe magát, a kezei szüntelenül simogatták, kényeztették.

- Jó reggelt, gyönyörű! – Patrick csókot hintett Simone csupasz állára, majd a kerek mellek felé vette az irányt.

- Patrick. – sóhajtotta a lány, bár inkább volt fájdalmas, mint élvezettel teli. A férfi felkapta a fejét, mert nem értette a hirtelen változást. Simone szorosan lehunyta a szemeit, mire a férfi lágyan csókot lehelt.

- Nem tudom, mit vettél a fejedbe, de verd ki gyorsan! Ha nem teszed meg, akkor majd segítek én! – újabb és újabb csókok csattantak. – Találkoztunk, ismét az enyém lettél, azonban ezúttal nem hagyom kicsúszni a dolgokat a kezeim közül. Kellesz nekem.

- Biztos? – az őszintének tűnő vallomástól szóhoz sem jutott Simone.

- Annyira biztos, mint ahogy most ölellek, ahogy megcsókollak, és ahogy újra szeretkezem veled…

- De menned kell és…

- Nincs több és. Mennem kell, mert lesz egy jótékonysági koncert amolyan karácsonyi ajándékként. Nem késhetek, de ott a helyed. Velem, mellettem.

Simone teljesen meghatódott és el is olvadt. Aztán úgy lett, ahogy Patrick megmondta. Forrón szeretkeztek, s az elszaladó idő miatt kapkodva tudtak csak elindulni. A múlt éjszakai váratlan havazás némi fennakadást okozott a közlekedésben, legfőképp a taxiknál. Azonban sikerült az utolsó pillanatban befutniuk.

Nova megszervezett mindent, már csak arra vártak, az óra 10-et üssön és Patrick megérkezzen. A nő idegesen babrált az Ipadján, hogy kicsit elterelje a figyelmét, mikor valaki megkocogtatta a vállát. Azt hitte, hogy keresztben le fogja nyelni az illetőt, de mikor meglátta a ragyogó szempárt, mindent megbocsátott.

- Ideértél! – Nova teljesen megfeledkezett magáról és Patrick nyakába ugrott. – Bocs!

- Itt vagyok, ahogy megígértem.

- Mindjárt kezdünk. Ott a felszerelés. Szóval?

- Később. Legyen annyi elég, hogy megtaláltam a Múzsám.

Simone a kíváncsiskodók között vegyült el, de tisztán látta még onnan is, amint egy színes hajú nő Patrick nyakába ugrott. Nem éppen a legkellemesebb érzés kerítette hatalmába, azonban ő sem akarta feladni. Nagyon is kíváncsi volt, merre tartanak vagy mi lesz kettőjük között.

Patrick egy akusztikus gitárral lépett a színpadra. A lánykák olyan közel húzódtak a színpadhoz, amennyire tudtak. Azonban a férfi egyetlen személynek szentelte minden figyelmét. Sorra játszotta a kedvenc dalait, némi felvezetővel. Mindenki elégedetten tapsolta meg a kedvencét, mikor is az utolsó számhoz érkezett Patrick.

- A most következő dal egy nagyon különleges személyről szól, aki itt van velünk és neki ajánlom… Múzsám… - aztán lassan a lágy szerelmes dallamba kezdett. 

„Bocsáss meg gyorsan,

Csókolj meg lassan,

Szeress őszintén,

Nevess ellenállhatatlanul!”

Az utolsó akkord ok és szavak kaptak szárnya, mikor Patrick felpattant a helyéről. Egyetlen határozott mozdulattal leugrott az emelvényről és egyenesen Simone-hoz tartott. Ott mindenki előtt szenvedélyesen csókolta meg a lányt, minden kétséget eloszlasson.

Múzsa ~ Bónusz részlet...

Varázslatos utcán egy pillanatra mindenki megfeledkezett minden gondjáról, s áhítattal adóztak az egyre nagyobb pelyhekben hulló hónak. Itt-ott a lámpák fénye megcsillant a hűs kristályokon, s ettől úgy tűnt, mintha konfetti eső hullna rájuk. A gyönyörű látvány mellett a szokásosnál hidegebb volt, így a legtöbben inkább még szorosabban fogták össze a kabátjukat, vagy gyorsan felhúzták a csuklyájukat, aztán már szaladtak is tovább. Ezzel szemben Simone és Patrick egy tapodtat sem mozdult. Belefeledkeztek az üdvözlő csókok sokaságába.

Simone egyszerre érezte, hogy megfagy és kigyullad. Az arcára hulló pelyhecskék egyre hidegebb érzetet adtak, azonban a férfi közelsége és csókjai viszont olyan mértékű vágyat ébresztettek benne, mint amelyben már nagyon régen volt része. Beleborzongott a gondolatba, hogy hónapok teltek el Patrick nélkül, a csókjai, az ölelése hiányában.

Patrick lelke is vadul kavargott, azonban szinte mindent elfelejtett, mikor Simone oly készségesen és odaadóan simult a karjaiba. Tökéletesen illett bele, éppen úgy, mint a megismerkedésük éjszakáján. S bár a csókok jótékony hatással voltak rá, de megszólalt a józanabbik énje, s a kissé túlfűtött csók után lassan elvált a lánytól. Mélyet sóhajtott, és szinte érezte, ahogy a tüdejét átjárja a fagyos levegő. Simone varázslatosan ragyogó szemei rabul ejtették. Képtelen volt elválni tőle, s óvatosan nyúlt a lány arcához. Letörölte a felolvadt hópelyhek nyomát, megmelengette az áthűlt orcát.

- Itt lakom a közelben. – suttogta Simone, lehunyta a szemeit, mert még az utolsó pillanatban is azért reménykedett, Patrick el ne lökje magától. Újra érezte az arcán és az ajkain a cirógató ujjakat, mire kipattantak a szemei.

- Nem biztos, hogy ez a jó ötlet lenne most. – kissé elgondolkozva ejtette a ki a szavakat. Minden vágya volt Simone-nal tartani, azonban a szürke állományában ott derengett azok a fanyar emlékek. Két keze közé fogta a lány arcát, s újra megcsókolta.

- Szeretném… - lehelte Patrick szájába a lány, mint egy könyörgést. Érezte, hogy ez az utolsó csók olyan volt, mint egy búcsú, azonban ezt nem hagyhatta. Patrick végül rábólintott, ennek köszönhetően mindkettőjük szívverése hirtelen felgyorsult.

Simone szorosan Patrick oldalához bújt, a férfi pedig átölelte a lányt. Lassan indultak tovább, hiszen tényleg csak néhány lépés választotta el őket Simone lakásától.

MÚZSA ~ 5. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Üdv az Újévben!
Remélem, hogy mindenkinek jól telt a szilveszter.
Kicsit megkésve, de annál nagyobb örömmel hoztam a novella 5. részét. Nagyon szépen köszönöm az eddigi véleményeket, és bízom benne, hogy még így a végén is megosztjátok velem a gondolataitokat.
Jó hírként elárulom, hogy lesz még egy amolyan bónusz fejezet. Remélem, az is tetszeni fog!

Puszi,
ZoÉ

Az elegánsan feldíszített bálterembe lépve elakadt Simone lélegzete. A letaglózó érzést elsősorban a csodálat táplálta. A szívében mélyen eldugott emlék bukott ki belőle. Egykoron valami hasonló pompába bújtatott teremben szerette volna ünnepelni a szerelmet. Mindig arra vágyott, hogy a boldog igeneket követően a férje a kezéért nyúljon, és egymásba kapaszkodva táncoljanak, mint friss házasok. Aztán az évek rácáfoltak a kislányos álomképre, s ahogyan felcseperedett és gyarapodtak a tapasztalatai lemondott az ehhez hasonló naiv képzelgésekről.

Azonban a Plaza Hotel báltermében, mikor Patrick karolta át szorosan és folyamatosan ismételték a tánclépéseket Simone szinte beleszédült a valóság és a képzelet kettősébe. A férfi olyan elragadóan mosolygott, csillogtak a szemei, hogy a lány egy pillanatig tényleg engedett a képzelete játékának. De ez tényleg nem volt több egy pillanatnál, mert a valóság fejbevágó érzése lesújtott rá.

- Simone, édesem, mi van veled? Elfáradtál? Azért nem megy? Jó, legyen. Szünet, emberek! – Max kijózanító hangjára összerezzent a lány. – Max. 15 perc! – megdermedve állt, egy kívülállónak érezte magát.

MÚZSA ~ 4. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Simone megnémult, és szó nélkül kelt fel és hagyta magára Patrick-et, aki hiába várta a lány válaszát. Pedig egyre több kérdés kavargott a fejében, főleg az anyjával folytatott beszélgetést követően. A férfi is felkelt, lecsúszott róla az anyag, majd jólesően nyújtotta ki tagjait. A földön heverő gatyáját húzta fel, majd a konyhába sétált. Arra gondolt, hogy talán egy jó erős feketével megtöri Simone-t. Patrick elindította a kávéfőzőt, s míg várakozott, a terasz fele indult. Elhúzta a tolóajtót, jó mélyen beleszippantott a friss, sós levegőbe, majd az ajtófélfának támaszkodva figyelte az óceánt. Legszívesebben kiment volna szörfözni, azonban most nem tehette meg. Arra gondolt, majd talán délután, ha végzett a munkával. A kávéfőző jelzett, majd Patrick jó házigazdaként bögréket vett elő.

- Ez tényleg jól esett. – sóhajtott fel, trikóját igazgatta. Ahogy felemelte a fejét, szembesült Patrick fedetlen hátával. Igéző volt az izmos látvány, de sokkal érdekesebb voltak a hegek, melyek Simone-nak eddig fel sem tűntek. Egy pillanat alatt számtalan lehetőség futott át a lány fején. – Egy igazi rosszfiú. – ettől még csábítóbb volt.

- Kávét? – Patrick hangjára összerezzent a lányt, azon tanakodott, hogyan is szerezte azokat a hegeket. Már-már kifinomultnak tűntek, szabályosnak.

- Jah, igen. Kérek. – Simone zavartan igyekezett más irányba figyelni. – Feketén.

- Frissen, feketén. – mosolyodott el Patrick, hiszen feltűnt neki Simone nyugtalansága. Nem akarta feladni, tudnia kellett, miért most, ily váratlanul jelent meg a lány az éjszaka közepén. – Szóval válaszolsz? – Simone megkeverte a kávéját, aztán vonásai megkeményedtek, és szúrósan vetette oda mondanivalóját a férfinak.

- Semmi közöd a dolgaimhoz. – belekortyolta a kávéba. – Idd inkább a kávéd, hogy mielőbb indulhassunk! – Simone felpattant a helyéről és az ajtó fele lépett. Csakhogy Patrick utána kapott, és nem eresztette.

- Nem! Azt már nem, előbb válaszolsz! – a férfi elszántan nézett farkas szemet a lánnyal. - Ennyivel tartozol.

- Nem tartozom én semmivel. – Simone ezúttal tartotta magát.

- Tévedsz, és különben is te jöttél hozzám. – Patrick sem hagyta magát, sőt egyre izgatóbb lett a kettőjük közötti feszültség. – Miért én? Akkor miért hozzám jöttél?

- Mert nincs senkim. Nem mehettem senki máshoz. - Simone végül nem bírta tovább a feszültséget, kifakadt. Patrick nem kis meglepetésére, s abban a pillanatban elhullottak a kezei a lányról. – Most boldog vagy? – Simone maga köré fonta a karjait védelmezően.

- Nem, egyáltalán nem. Családod, barátok vagy a lányok, akikkel a minap buliztál?

- Nincs családom. Egyedül vagyok a világban. – húzta el a száját a lány. – A lányok? Néha napján, ha egy helyen dolgozunk, összefutunk, máskor meg magasról tesznek rám.

- Sajnálom. – bukott ki a férfiből. – De még is mi elől menekültél hozzám?

- Nem kell lesajnálnod. Megvagyok anélkül is. Nem a te dolgod. Különben meg nem mindenkinek olyan rohadt príma az élete, mint neked. – vette fel a dacos hangnemet Simone.

- Teljesen el vagy tájolva. – morogta Patrick az orra alatt, várta, hogy Simone megnyugodjon.

 - Akkor, most te válaszolj! Honnan vannak a hegeid? – szegezte Patrick-nak a kérdést.

- Balesetből. – hörpintette fel a kávéját. – Zuhanyozok és mehetünk. – vetette oda Patrick.

- Nem. Ennyivel nem érem be. Te is kiszedted belőlem, akkor most válaszolj! – Simone a férfi elé ugrott, mellkasára fektette a kezét.

- Jó, legyen! Tudni akarod, autóbalesetet szenvedtem pár barátommal. A hegeim a balesetből, és az azt követő életmentő műtétek nyoma. De mintha ez nem lett volna elég, hónapokra tolószékbe kényszerültem. – Patrick meglepődött, milyen hirtelen nyílt meg. Simone csak pillázni tudott, aztán hagyta a férfit távozni. Hallotta a fürdő ajtaját csapódni, majd a víz csobogását. Nyugtalanul fészkalódott, a kávé is elfogyott. Nem bírt egyhelyben maradni. Míg várakozott kíváncsian nézett szét a lakásban. Gitár, kották, zongora minden bizonyította, Patrick mennyire muzikális. A teraszon felfedezte a szörföt is, ami igazolta a rosszfiús vonalát is.

Patrick gyorsan letusolt, felkapott egy farmert és pólót, úgyis átöltöztetik. Magához vette a kulcsait, a telefonját, aztán már csak Simone-t kellett előkerítenie. A teraszon ácsorgott, teljesen elrévedt az óceánt csodálva.

- Mehetünk? – köszörülte meg a torkát a férfi. Simone lassan megfordult és egyből engedelmeskedett is. Egyikük sem szólt semmit, Patrick becsukódott, majd a kocsihoz indultak. Simone többször pillantott a férfi fele, aki mereven nézte az utat. Azonban rájött, hogy most sokkal jótékonyabb a háborgó lelküknek a csend. Mindkettőjük fejében ugyanaz motoszkált, teljesen váratlanul árultak el olyan információt magukról, amit korábban soha.

A parton már kora reggel óta folytak az előkészületek. Max az elsők között érkezett, őt követte Andrew, aki kifejezetten feldúltan viselkedett. A fotós mindhiába próbálta szóval tartani, kikerülte őt Andrew, aki inkább a telefonját piszkálta. Max végül megvonta a vállát, s inkább terepmunkát végzett. Már konkrét elképzelései voltak, mit szeretne viszontlátni a képeken és a reklámfilmen. A parti kockák egy csekély, bár romantikus gesztust örökített volna meg, melyre mindössze egyetlen délelőttöt szánt Max. Éppen ezért is lett volna olyan fontos, hogy Simone és Patrick a lehető legjobb formáját hozza. Max a kezét a szeme elé emelte, hogy ne zavarja a nap, észrevette a közeledő párost. Egymás mellett sétáltak, egymáshoz sem szóltak, egyre kevésbé tűnt úgy, hogy összejön a forgatás.

Andrew is észrevette Simone-t és Patrick-et, csakhogy neki egyáltalán nem a forgatás járt a fejében. Sokkal inkább a saját territóriumának védelme. Dühösen markolta meg a telefonját, majd a lány felé trappolt.

- Simone, beszéljünk egy percet! – ragadta meg a lány karját, aki egyből kihúzta magát a férfi kezéből.

- Az öltözőben, jó lesz? – vonta meg a vállát, aztán Patrick-et maguk mögött hagyták.

- Hol a fenében voltál? Kerestelek reggel. – faggatózott a férfi. Nem zavartatta magát, hogy Simone előtte öltözködik. Élvezettel járt végig a szeme a karcsú testen.

- Andrew itt vagyok. Ez a lényeg nem? – igazította meg a szoknyáját.

- Ez nem válasz. Azért ezzel az idiótával kerültél elő. – húzta fel magát Andrew. – Hagytad, hogy meg is dugjon?

- Ne képzelődj! – legyintett rá Simone. – aztán felhúzta a felsőjét is.

- Ajánlom, hogy ne hazudj! – kapta el Andrew a lányt. – Pótolható vagy, ne gondolj mást! – fenyegetőzött Andrew.

- Persze, mert akkor kivel kefélnél. Most mennem kell, Sonia már biztosan vár. – Andrew dühösen törtetett kifele, többen felhördültek, de a férfi mit sem törődött velük.

Patrick könnyebb helyzetben volt, mert kapott egy egyszerű fekete öltönyt, fehér inget, amint felöltözött már készen is volt. Max-el beszélgetett, mikor szemtanúja volt Andrew kitörésének. Kíváncsian figyelt, várta Simone feltűnését. Azonban nem a lány, hanem Max lépett mellé és klasszikus fehér BMW-hez kísérte. Mire elhelyezkedett a volán, Simone mellé is huppant. Természetes szépsége ragyogott, finom mosoly pihent az arcán. Patrick csibészesen kacsintott a lányra, majd indított.

- Minden rendben? – sandított oldalra Patrick, míg a kocsival megfordultak a parton, s a kijelölt irányba haladtak.

- Persze. – túrt a hajába Simone, nyújtózkodott, élvezte az arcába csapó levegőt.

Max vigyorogva kattintgatott, sokkal jobbak lettek a felvételek, mint várta. Simone természetessége, Patrick csibészes pillantásai a lány felé, egyszerűen szenzációs összhatást hoztak létre, emiatt mindössze két kört kellett megtenniük. Aztán támadt az isteni szikra Max fejébe. Intett Patrick-nek, hogy álljon félre, majd kérte, Simone-t a kezében vigye eléjük. Mindenkinek tetszett ez az ötlet, és mosolyogva néztek a kamerába.

- Fussunk neki még egyszer! – küldte vissza Patrick-et a kocsihoz. – Simone, édes vagy, de kisebb mosoly is elég. – a lány nem tehetett róla, Patrick folyamatosan lökte a hülyeségeit és nem tudott komorabb lenni.

- Oké! – szólaltak meg egyszerre. Mindketten élvezték a forgatást, a reggeli vitának már nyoma sem volt. A stábtagok is észrevették, hogy ezek ketten feloldódtak egymás társaságában.

- Hallod, ne röhögtess! – bökte oldalba Patrick-et.

- Héé, ne csináld! Mert ledoblak! – de ahelyett, hogy meglazította volna a tartását, sokkal szorosabban ölelte magához a lányt. Újra nekifutottak a felvételnek, ez már jobban sikerült, de Max nem volt elégedett. Meg kellett ismételni az egészet.

- Ez olyan jó… - sóhajtotta Simone, először fel sem fogta, hogy elszólta magát. Ráadásul még jobban Patrick nyakába borult, még jobban a mellkasához simult. – Nem úgy értettem. – zavartan sütötte le a pilláit a lány.

- Nyugi, valahogy én is így érzem. – suttogta Patrick Simone fülébe, a forró lehelete simogatta a lányt. A vallomások édesek voltak, s Max pont a legjobbkor kapta el a pillanatot.

- Gyerekek, ez valami tökéletes! – örvendezett a rendezőúr, Andrew mellett viszont majdnem felrobbant. – Ez minden képzeletemen túltett!

- Ne túlozz, azért ennyire nem jók. – fintorgott Andrew és odébbállt cigarettázni.

- Ebbe meg mi ütött? - morfondírozott Max.

- Ne is foglalkozz vele, szerintem csak rossz napja van. – somolygott Simone.

- Ennyi! Itt végeztünk, pakolunk! Irány a következő helyszín! Egy óra múlva kezdünk, addig szünet.

- Sim, mit szólnál, ha elugranánk bekapni valamit? Egészen megéheztem. – Patrick hűvös lazasággal fordult Simone felé, aki teljesen lefagyott a becézés hallatán. A férfi száján teljesen véletlenül csúszott ki, át sem gondolta. – Gyerünk, mi lesz már!

- Jól van, ne sürgess már! Különben is át kell öltöznünk. – nézett végig magán a lány. Patrick követte a lány mozdulatát, szexis és csábító volt. - Hmm, benne vagyok! Öltözős szexet még úgysem próbáltam. – húzta vigyorra a száját. – Most nem jössz?

Az egy óra helyet kettőt állt a stáb, Patrick és Simone egy cseppet sem bánta, míg elértek az öltözőhöz sikerült felpiszkálni a tüzet, amint magukra maradtak, egymásnak estek. Patrick a karjaiba emelte Simone-t, aki a lábait a férfi csípője köré csavarta. Úgy simultak egymáshoz, mintha szétválaszthatatlanok lennének. A férfi erősen tartotta a lányt, akit egy könnyed fordulattal a falnak szorította, a szoknyáját csak felgyűrte, míg a csipkés tangát elszaggatta és már bele is csusszant. Szex félelmetesen jól működött közöttük, vonzották egymást, pedig alig tudtak valamit a másikról. Egymásba kapaszkodta élvezték ki a gyönyört.

- Eszméletlen csaj vagy. – csókolt bele Simone nyakába.

- Ne túlozz! – bontakozott ki Patrick karjaiból, csakhogy a férfi nem engedte el.

- Héé, most miért? Gyönyörű vagy, pokolian szexis. – Patrick hiába próbált valami szépet mondani a lánynak, nem járt sikerrel.

- Mindez csak a testem. Nekem csak az volt. Mindig csak szex. – vonta meg a vállát Simone.

Ledobta a ruháit, majd a sajátját húzta fel. Patrick is átöltözött, majd a legközelebbi étterem fele indultak. A külvilág előtt úgy tettek, mintha semmi sem történt volna közöttük. Simone sokkal hidegebb volt, mint eddig bármikor. A férfi ráhagyta, nem faggatózott, úgy döntött, majd később, egy jobb helyen és időben kifaggatja.

A korai ebédet követően a Plaza Hotel báltermében folytatták a munkát. Patrick láthatóan jobb kedvvel beszélgetett a stábtagokkal. Nevetgélt, humorizált. Simone is sokkal többet mosolygott, mint előtte. Egyedül Andrew nem díjazta a változást, a zsigereiben érezte, hogy azok ketten kefélnek. Csak még nem jött rá, hogyan vegyen elégtételt.

Max ismét elővette a romantikus énjét. Báli hangulat, lágy, romantikus zene, halvány fények egy tökéletes randevú illúzióját keltette. Patrick-nek, mint hősszerelmes férfinak táncba kellett csalnia szíve hölgyét. Simone feladata szerint kicsit kéretnie kellett magát, majd a csábító pillantásoknak engedve belemegy a táncba.

Újra és újra el kellett játszani a jelenetet, mert Max az összes beállást, az összes lehetőséget ki akarta próbálni. Patrick mindent bevetett, tökéletesen játszotta a szerepét, mindenkit meggyőzött, még Simone-t is. Ez azonban a lánynak cseppet sem tetszett, mert érezte, hogy rá is hatással van.

- Simone, édesem, mi van veled? – nézett rá Max. – Elfáradtál? Azért nem megy? Jó, legyen. Szünet, emberek! – kiáltotta el magát, a fotós. – Max. 15 perc!

- Sim, most mi van? – Patrick-nek is feltűnt a változás, pedig úgy érezte, hogy minden rendben van és egészen jó irányba haladnak.

- Semmi, hagyj! – lökte el a férfit, majd mindent hátrahagyva elszaladt.

- Most meg mi a fene van? – mindenki össze-visszapusmogott. Patrick észbe kapott és a lány után indult. Tudnia kellett, hogy minden rendben van vele. Azonban az igazán nagy meglepetés a férfit érte, mikor megtalálta a pityergő lányt és fültanúja volt a mocskolódó szavaknak.

***

MÚZSA ~ 3. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Simone megrészegült Patrick csábító csókjaitól, aztán a pillanat tört része alatt kapott észbe. Addig ficánkolt, míg kiszabadult a férfi karjaiból és mikor Patrick újra felé közelített, ellökte magától.

- Hagyd békén! Engedj! – dühösen szusszant fel Simone.

- Most meg mi ütött beléd? – Patrick megkísérelte újra megközelíteni a lányt.

- Nem vagyok kíváncsi rád. – váltott át közönyösre Simon. – Azt hiszed, hagyom, hogy megint kihasználj? Rohadt nagy tévedésben vagy.

- Akadj már le a kihasználásról! – forgatta meg a szemeit Patrick. – Különben is nekem több okom lenne felhúzni magam. Te voltál, aki kihasználtál… - ragadta meg a férfi a lány karját.

- Nem minden körülötted forog. – idegesen próbálta magát Simone kiszabadítani. A pánik lassan kerítette hatalmába, a kiszolgáltatott helyzete miatt. Patrick észrevette, hogy a lány szaggatottan veszi a levegőt, sőt egyre jobban zihált, és már enyhén remegett is. A férfi felismerte a kezdődő pánikrohamot.

- Simone, nyugodj meg! – Patrick ellágyította a hangját. – Vegyél mély levegőt! Nem akarlak bántani. - A lányra kijózanítóan hatottak a férfi szavai. Feleszmélt, majd a holmiját felmarkolta, és mint egy űzött vad, úgy menekült el.

Patrick tanácstalanul nézett a lány után, most már semmit sem értett. Elemi késztetést érzett, hogy megértse Simone-t. Az egyik pillanatban egy igazi csábító vadmacska, míg a másik pillanatban egy hisztis csaj. A férfi levakarta a képéről a mázat, s a kocsija fele indult.

- Patirck, nem érdekel hogyan, de holnap szedjétek össze magatokat! – morogta oda Max, mikor ő is a kocsija felé tartott.

- Kell egy kis idő, hogy összecsiszolódjunk. – vonta meg a vállát Patrick. – Holnap minden jobb lesz! Jó pihenést, holnap találkozunk! - Patrick kocsiba ült, majd pár pillanatnyi töprengés után a legbiztosabb forráshoz indult.

Ivonn örült a fia látogatásának, bár érdekesnek találta, hogy ennyire felkeltette a figyelmét ez a lány. Az asszony is elismerte Simone szépségét, tehetséges modellnek tartotta. Nem véletlenül volt olyan népszerű a magazinok, divatcégek és fotósok. Bár az asszonyt sem kerülték el azok a feltételezések, melyek a lányt feketítették be. Mint üzletasszonyt, cégvezetőt kevésbé érdekelte, viszont anyát egyre jobban nyugtalanította a fia érdeklődése.

- Miért faggatózol ennyire?

- Csak kíváncsi vagyok, kivel dolgozom együtt. – vonta meg a vállát a férfi, s az anyja zongorájához. A hosszú ujjai automatikusan jártak a billentyűzeten.

- Imádom, ha játszol. – Ivonn élvezettel hallgatta a fia játékát, aki természetesen az összes kedvencet eljátszotta. – A legközelebbi koncertedre elkísérünk.

- Pontos dátumokat még nem egyeztettünk, de Noel bárja mindig tárt kapukkal vár. Szóval akár még egy rögtönzött koncert adhatok. És hogy van Thomas? Most éppen merre jár?

- Patrick, nem kell ez a gyanakvó hangsúly. – nézett rosszallóan fiára Ivonn. – Thomas-szal jól megvagyunk, semmit sem erőltetünk. Teljesen megfelel így mindkettőnknek.

Patrick bólintott, majd még játszott egy kicsit. Aztán haza indult, mert újra ott motoszkált a fejében az új szerzeménye. Az alkotás folyamata szent és sérthetetlen volt Patrick számára, ilyenkor ragaszkodott hozzá, hogy egyedül legyen. Pizzát rendelt, melyet a jól behűtött sörrel öblített el. Egyetlen boxer volt rajta, hogy még kényelmesebben érezze magát. A gitárját magához vette, s új dalán kezdett el dolgozni. Az akkordok egymást követték, de valahogy nem volt tökéletes, és ennél kevesebbel Patrick nem elégedett meg. Végül a kezdeti koncentráció zátonyra futott, mert Simone jutott a férfi eszébe. Nem bírta kiverni a fejéből.

Simone ezalatt igyekezte összeszednie magát. Szétesett, s ezt nem engedhette meg magának. Saját gyengeségének tartotta a pánikrohamait, melyek főként akkor törtek felszínre, mikor a hideg és kemény álcáját nem tudta tovább fenntartani. Nem egyszer fogadta meg magának, hogy nem hagyja, bármi is elterelje a figyelmét a karrierjéről. Nem hitt a szerelemben, sosem hitte el, hogy valaki képes lesz őt szeretni, főleg mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Számára abszurd dolog volt ez az egész, valamiféle naiv elképzelés. Simone még véletlenül sem sétált bele ilyen csapdába. A színtiszta, nyers adok-kapok elvet követte. Ő a testét adta a férfiaknak, akik szemet vetettek rá, s cserébe fotósorozatot készítettek vele, neves címlapokon mosolygott, a divatházak kapkodtak azért, hogy a márkájukat viselve lejtsen végig a kifutón. Végül semmivel sem lett különb az anyjánál, ő is eladta magát. De igazság szerint pont ő volt az, aki tönkretette Simone életét, sosem szerette igazán. Sosem mutatta meg, hogyan kell szeretni.

A lány miután visszaért a neki bérelt hotelszobába elsőként a fürdőbe rohant. Hosszasan áztatta magát, majd csupán egy szállodai fehér köntösbe bújt bele. A csípője felett kötötte meg, így egy-egy mozdulatnál szétnyílt a puha anyag és tökéletesen láttatni engedte a lány melleit. Az erkélyajtót kinyitotta, a mellé húzott, kényelmesnek tűnő fotelbe telepedett és rágyújtott.

A lakosztály zárja kattant, majd megnyikordult az ajtó, ezzel jelezte az érkezőt. Simone még csak fel sem emelte a fejét, mereven nézett kifele. Tudta, ki érkezett és azt is tudta, miért jött a látogatója.

- Mi a fészkes fenét műveltél? A francba sokkal többet vártam tőled? – durván fröcsögött a férfi, míg a lányt kereste. Kaján vigyor ült ki az arcára, mikor felfedezte a fotelben. Mögé lépett, és egyből kutakodva csúsztak végig a kezei a lány testén. - Rossz volt nézni, az egészet.

- Nekem meg átélni. Miért ezt a ficsúrt választották? – nyomta el a csikkjét Simone.

- Nem a te dolgod. Különben is neked többet kéne bizonyítanod, hogy ne bánjam meg a választásom. – egyre követelőzőbb lett a férfi, türelmetlenül nyúlt a köntös övéhez.

- Andrew, jól választottál. – nyögte ki Simone.

- Akkor tedd a dolgod! – rántotta fel magához Andrew. Kissé durván csókolta a lányt, belemarkolt a mellébe, a fenekébe. Először azt akarta, hogy Simone könnyítsen rajta, de mégis meggondolta magát. Miért kézimunkától élvezzen el, mikor tövig merülhet a lányba. Andrew egy mozdulattal rántotta le a köntöst, nem bírta tovább féken tartani a fakrát. Simone-t az ágyra lökte, aki egy sikkantással landolt, hason. Andrew türelmetlenül oldotta ki az övét, szabadította ki magát. Simone csípője után nyúlt, némi ügyetlen érintéssel próbálta Andrew benedvesíteni a lányt, de már annyira szétfeszítette a vágy, hogy hevesen magára húzta a lányt. Erősen tartotta, markolta, hogy még véletlenül se szabadulhasson ki a kezei közül. Kemény lökéseket Simone nyöszörögve és a lepedőt markolva tűrte. Andrew méreteivel nem volt semmi baj, még az idő előre haladtával is peckesen állt, viszont durvasága és hevessége sokat rontott a technikáján, így egyáltalán nem jeleskedett az ágytornában. Másrészt az önös érdekein nem tudott továbblépni, miszerint csakis magával, a saját élvezeteivel volt elfoglalva. Éppen úgy, ahogy most is, Simone-nal egy cseppet sem törődött. A férfi teste megfeszült, és remegve lövellte ki élvezete nedvét. Aztán hagyta, hogy a lány kicsússzon a kezei közül, az ágyra rogyott és összekuporodott.

- Ez jó volt. – igazította meg magát Andrew. – Holnap pedig a legjobb formád hozd, különben elfelejthetsz minket! – aztán a férfi távozott megalázottan maga mögött hagyta Simone-t. Most már tényleg csak egy kiadós alvásra vágyott, amit egyedül, a saját lakosztályában maximálisan megkaphat.

Simone rezzenéstelenül várta, hogy becsukódjon Andrew mögött az ajtó. Minden eddig partnere közül ez a férfi volt a legrosszabb, a szex pedig még a kielégítő kategóriát sem érte el. Egyre többször fordult meg a fejében, hogy hiba volt Andrew-val kezdenie. Minden egyes alkalommal megbánta, mikor a férfi pöffeszkedve bemasírozott a szobájába. A legtöbb férfi tisztelte, és legalább annyit megtettek, hogy némi élvezetet is csepegtettek. A lány összeszedte magát, a fürdőbe lecsutakolta magát, bár ennek ellenére mocskosnak érezte magát. Az álom elillant a szeméből, így inkább felöltözött. Karcsú alakján kifejezetten jól mutatott a fehér farmer, melyhez egy fehér trikót választott. Nem akart tűsarkakon tipegni, így inkább a motoros csizmát húzta fel. Egész öltözetét egy fekete bőrdzsekivel dobta fel, amit a legutóbbi fotózásról nyúlt le. Nagyon tetszett a szabása, és kifejezetten illett a csizmájához a szegecsek miatt. Telefont és a tárcáját vágta zsebre, semmi mást, aztán rohamléptekkel indult a liftek fel.

Mire feleszmélt, addigra újra Noel bárjában volt. Nem kifejezetten ez volt az eredeti úti cél, de éppen megfelelt. Inni akart, egyedül lenni a tömegben, hogy legalább egy kicsit elfelejtsen mindent. Sokan voltak a kocsmában, először fel sem fogta, ki keres minden férfiben. Aztán ráeszmélt, azonban nagyon úgy tűnt, elkerülték egymást.

Noel már abban a pillanatban kiszúrta a lányt, ahogy az átlépte a küszöböt. Sokat volt a bárpult mögött, így a legtöbb vendégét felismerte akár két vagy három látogatás után is. Ez volt az a lány, akit előző este Patrick hazavitt. Részben irigykedett a srác életstílusára, azonban ő már korábban rájött arra, hogy nincs annál jobb, mikor este várja valaki otthon. Noel régóta ismerte Patrick-et kellően régóta, hogy tisztába legyen a múltjával.

- Helló, egy vodkát kérek! – huppant le az üres bárszékre Simone.

- Helló! Egészség! – Noel már adta is ki az italt, a lány pedig egyből felhajtotta. – Így egyedül? Csak nem felültettek?

- Egyedül. Kérlek, adj még egyet! – csúsztatta vissza az üres poharat.

- Cheers! – érkezett a következő ital, de azzal a lendülettel már el is tűnt. – Hohó! Lassabban kislány, még a végén megárt!

- Nem baj. Inkább még egyet önts! – Noel megtartotta a jó tanácsot, csendben figyelte a lányt. Simone nagyot nyelt, de nem a vodka miatt, hanem a belőle kitörő kérdés miatt. – Patrick ma nem játszik?

- Ma még nem jelentkezett. Ha más melója van, akkor nem keveri a kettőt. Ilyenkor jobban szeret otthon molyolni, új dalain dolgozik meg ilyenek.

- Köszönöm! – dobott busás borravalót a pultra és kedvesen mosolyodott rá Noel-re.

Röhejesen érezte magát, de egyszerűen valami azt súgta, hogy a legjobb helyre érkezett. Feszülten kopogott, majd miután felfedezte a csengőt, azt is megnyomta. Már ott tartott, hogy kapitálisan nagy baromságot csinált. Nevetségesnek tartotta a vádaskodását, arról nem beszélve, hogy régen volt ilyen jó éjszakája. Kezdett kissé szédülni, a vodka túl tömény volt éhgyomorra.

- Jól van már, itt vagyok! – morgás és motoszkálás teljesen kivehető volt az ajtó túloldaláról. – Lucas, a rohadt életbe nem tudtál volna reggelig várni? – kattant a zár és kinyílt az ajtó. – Te? – Patrick meglepődve nézte a lányt.

- Helló! – nyögte ki a lány. Patrick látta, hogy Simone nincs egészen magánál, így ölbe kapta, úgy vitte beljebb.

- Szerintem eltévedtél, vagy mi mást keresel nálam? – a kanapéra ültette a lányt, míg a gitárját a tokjába helyezte vissza.

- Téged és az ágyad. – Simone próbálta megcsókolni a férfit, azonban a vodka végül teljesen kiütötte.

Patrick lehúzta róla a csizmát, a bőrdzsekit, és betakarta, míg ő maga a saját ágyba indult lefeküdni. Nagyon nem tudott most mit kezdeni a lánnyal, érezte rajta, a pia szagát. Tudta, hogy a legjobb az lesz mindkettőjüknek, ha kialusszák magukat. A férfi nem tudott ilyen könnyen elaludni, izgatta a tudta, hogy Simone csak úgy megjelent nála. Nehezen, hosszú forgolódást követően tudott Patrick elszunnyadni. Furcsa álmok kísértették, melyek ahelyett, megnyugtatták volna, inkább még jobban felhúzták őt. Hajnalig bírta cérnával, mikor kipattantak a szemei. Jól meg kellett dörzsölnie a képét, mert Simone mellette feküdt. Óvatosan próbált megmozdulni, mikor a lány tekintete rá szegeződött.

- Már azt hittem, hogy bedobtad a törölközőt. Sehogy nem tudtalak felébreszteni. – Simone kéjesen megnyalta a száját, majd a lábát átvetette a férfi csípőjén. – Kösz, hogy befogadtál. Meghálálom. – azzal már meg is indította Patrick ostromát.

Simone-nak nem kellett nagyon erőlködnie, mert néhány csípőmozdulattal elérte, hogy Patrick keményen meredő férfiasságát megérezze a lába között, de ő maga is teljesen benedvesedett. Az ismerős csókok és a másik testének közelsége is izgatóan hatottak. A lány nem sokáig élvezhette a megrészegítő irányítást, a férfi magához ragadta a gyeplőt. Szenvedély kirobbant, s elsodorta őket.

Mindkettőjük lelke megnyugodott, most kifejezetten jól érezték magukat. Főleg mert a feszültség levezetésének az egyik legjobb módját választották. Nem beszéltek, nem kellettek szavak, még akkor sem, mikor éppen nem a szexel voltak elfoglalva.

- Jobb lenne, ha elkezdenénk készülődni. El fogunk késni. – nyögte ki nehezen Parick.

- Jó, nem lenne jó elkésni. Max kiakadna. – helyeselt Simone is, bár neki teljesen megfelelt volna az egész napos heverészés.

- Használhatod a fürdőt elsőként. Polcon tiszta törölközőt is találsz.

- Köszönöm.

- Cserében néhány választ szeretnék, ha már így állunk.

***

MÚZSA ~ 2. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Még senki sem simult így Patrick karjaiba, mint ahogy ez a titokzatos nő tette. Nem voltak felesleges szavak, pusztán érintések, csókok, melyek tökéletesen érthetőek voltak egymás számára. A szenvedély nyelvét beszélték. Patrick heves ostromai szüntelenül érték a lányt, aki készségesen és odaadóan viszonzott mindent. Nemcsak éjszaka, hanem még hajnalban is kényeztetően ölelték egymást. Testük újra és újra összefonódott, mintha csak megérezték volna a közelgő elválást és így tiltakoztak volna ellene.

A barna lány szíve vadul vágtázott, levegőért kapkodott. Kezét szorosan a szívére szorította, mert alig bírta elviselni a rátörő gyönyört. Hihetetlen volt a férfi szenvedélye, mely semmist sem csillapodott és mesterien okozott élvezeteket. Patrick végül elszunnyadt, teljesen kimerült. A fény lopakodott be a szobába, mely finoman bearanyozta a férfi vonalait. A lány csak nehezen tudott ellenállni a kísértésnek, legszívesebben ismét a férfi ölésébe burkolózott volna és újra odaadta volna testét neki. Ám erősnek kellett lennie, a saját ígéretéhez kellett tartania magát. Ez csak egyetlen, de annál fantasztikusabb éjszaka lett, mely kedves emlékként fogja elkísérni őt. Tovább nem tétlenkedett, az ágy szélére csúszott, lehullott róla a lepel, de egy cseppet sem zavarta. Kapkodva szedte össze ruháit, majd kiosont a házból, hátra hagyta a gyönyört és a titokzatos férfit.

Patrick hosszú karjait kinyújtotta, remélte magához vonja a lányt. Azonban mindössze csak a hűs lepedőt találta maga mellett. A férfi kielégülten törődött bele a helyzetbe, azonban lelke egy parányi része bánta, hogy a lány szó nélkül távozott. Megelégedett volna annyival, hogy megtudja a lány nevét. De úgy tűnt másként rendelték. Mégsem bánta sem a találkozást, sem az éjszakát. Élvezettel gondolt vissza minden pillanatára. Patrick jólesően nyújtotta ki tagjait, majd a takarót ledobva magáról a fürdőbe sétált. A zuhanyba lépve egyből a meleg víz után nyúlt, lomhán mosta le magáról az éjszaka nyomait. A zuhanyzást a borotválkozás követte, nem akart csalódást okozni, mégis csak egy munkáról volt szó. Egyre nőtt benne a kíváncsiság a forgatással és a partnernőjével kapcsolatban. Csak egy nevet tudott, amit anyja és Andrew szájából hallott. Simone. Végül megvonta a vállát, elővette a jól bevált „Lesz, ami lesz!” hozzáállást, mely már nem egyszer szerencsét hozott. Patrick végül a konyhában telepedett le egy nagy bögre kávéval és a laptopjával. Míg szörfözött a közösségi oldalakon és a tegnap este visszhangját követte nyomon, bekapott néhány falatot.

Mivel későn ért haza az éjszak, illetve a tüzes játszadozásnak is valamikor kora hajnalban lett vége, így nem volt Patrick számára egy cseppet sem meglepő, hogy a délutánra megbeszélt időpont vészesen közeledett. A sportos sortját, amit a zuhany után kapott magára, most félre dobta, egyszerű farmert, fehér pólót és kapott magára. Igyekeznie kellett, nem nagyon szeretett elkésni. Tövig nyomta a gázpedált, úgy száguldott végig az úton. A kocsiban ülve azonban egy új dallamot kezdett el dúdolni, melyet semmi sem tudott kiűzni fejéből. A dallamot lassan szavakká formálódtak, ezek ugyan néhány összefüggéstelen szó volt, azonban Patrick más szerzeménye is hasonlóan keletkezett. Miután leért a partra a kesztyűtartóban kotorászott, hogy egy cetlit és tollat keressen. Gyorsan megírta magának az emlékeztetőt, hogyha lesz pár nyugodt pillanata, akkor folytathassa az új szerzeményét. Éppen befejezte az utolsó szó lekörmölését, mikor a kocsi ablakát megkocogtatták. Patrick egyből felkapta a fejét, s egy édes mosollyal találkozott a tekintete. – Nem is rossz. – mosolyodott el ő is. Biccentett, majd kipattant az autóból, s egyből orrára csúsztatta a napszemüvegét.

- Helló, Patrick! Jess vagyok. – nyújtotta barátságosan a kezét a lány.

- Helló! – a férfi automatikusan viszonozta a gesztust.

- Menjünk! – mutatott előre Jess, majd el is indult abba az irányba. - Az én feladatom, hogy segítek neked, és ha valamire szükséged van, akkor nyugodtan szólj nekem! – hadarta gyorsan, míg Patrick előtt egy lépéssel sétált. A férfit egy cseppet sem zavarta, sőt így még tüzetesebben szemügyre tudta venni a lányt. Hosszú combok, kicsi, de annál formásabb fenék, a kedvére való volt. Bár azt nehezményezte, hogy a lánynak alig volt melle, és így valahogy sántított az összkép. Céltudatosan haladtak előre, miközben Patrick felfedezte, egy egész partszakaszt lezártak a forgatáshoz.

- Patrick! Nagyszerű! – lelkendezett Andrew, amint megpillantotta a férfit. – Hadd mutassam be Max Posen-t, a fotósunkat!

- Örvendek! – nyújtotta kezét illedelmesen Patrick. Az elmúlt években szert tett egy kis tudásra, és nem volt ismeretlen előtte Max neve sem.

- Ivonn le sem tagadhatná a fiát. – Max elismerően nézett végig Patrick-en.

- Már más is mondta. – vonta meg a vállát Patrick, majd tekintete végigszaladt a parton.

- Jess, kísérd a sminkbe Patrick-et! Sonia vegye kezelésbe. Tökéletes az idő néhány próbafelvételre. – adta az utasításokat Andrew. – Ha elkészültök, akkor kerítsétek elő Simone-t is! Hol a fenében van már megint?

Simone-nak, a francia felmenőkkel rendelkező lánynak már úgy tűnt, hogy órák óta csak egyhelyben ül. Legalábbis a szék már kezdett nagyon kényelmetlenné válni. Ráadásul csipkés alsóneműjén és a hideg selyem köntösön kívül semmi mást nem viselt. Andrew pont öltözködés közben csapott le rá, s amint meglátta nemes egyszerűséggel közölte vele, hogy meg kell válnia barna fürtjeitől. Néhány pillanat alatt a lány feje fölött eldöntötték, hogy hamvas szőkét varázsolnak belőle, s ebbe a lánynak semmi beleszólása nem lehetett. Csendben tűrte, ahogy a fodrász kezelésbe veszi. Lehunyta szemeit, és igyekezett relaxálni.

Alig múlt tizenhat éves, mikor a modellkedést tűzte ki életcéljának. Vonzotta a fény csillogás és az utazás lehetősége. Ez utóbbi motiválta igazán, ki akart törni az egyre elviselhetetlenebb életéből. Simone anyja ledér szépségnek számított Párizs előkelő negyedében, aki egy cseppet sem bánta, hogy a pénzes férfiakon élősködik. Simone ugyan nem tipikus modell alkattal rendelkezett, de a sors kegyes volt hozzá és anyjai ágon különleges vonásokat örökölt. A jellegzetes francia szépség roppant érdekessé vált, s éppen emiatt a férfiak korán felfigyeltek a fiatal lányra. Az anyja jó tanácsok és lánya megóvása helyett sokkal inkább haragudott a tőle ellopott figyelem miatt, sőt az anyai szeretetet szinte teljesen elnyomta a lánya iránt érzett irigység. Simone ártatlanságát is anyja egyik szeretője ragadta el, nem mintha a lány hagyta volna ezt, csakhogy a férfit nem érdekelte. A zokogó lányra az anyja talált rá, de ahelyett hogy hitt volna a lányának, gonosz kis csábítónak bélyegezte és kidobta a saját lányát otthonról. Simone összetörten és megrontva került az utcára, a semmibe. Jobb híján, hosszabb rövidebb időre a családtagjainál próbálta meghúzni magát, azonban ez tényleg csak ideiglenes megoldásnak bizonyult. Hiszen tulajdonképpen semmije sem volt.

A lány végül a keserű tapasztalatokkal, és a frissen letett érettségi bizonyítvánnyal a kezében indult neki a nagyvilágnak. A kevés kis összekuporgatott pénzével New York felé vette az irányt, remélve ott teljesülhet az álma. Egy koszos kis szobát bérelt, alkalmi munkákból élt, míg az egyik szereplőválogatáson felkeltette a fotós figyelmét. Mind szakmai, mind férfi szemmel csábítónak találta a hamvas nőt, aki éppen csak elhagyta a tizenkilencedik életévét. Simone is felfedezte a nagy lehetőséget, s engedett a hízelgő hazug szavaknak. A neves ajánlással ellátott portfólióért cserében a férfi nem kért mást, csak a lány testét. Simone végül összeszorított szemekkel és fogakkal hagyta, hogy a férfi elvegye azt, amit akar. Ezúttal a lány is megkapta, amit szeretett volna.

- Simone – ejtette ki a nevét Sonia. Simone szemei egyből kipattantak, s a tükröt bámulva próbálta megtalálni önmagát. – Kész a frizurád és a sminked. Meghozták a ruhád. – Sonia gyengéden a vállára tette a kezét.

- Sonia, meghoztam a következő áldozatod. – csilingelt egy vidám hang, Simone felismerte, de nem tudta kihez kötni. – A férfi modellünk, Patrick. – a név hallatán Simone összerezzent, hiszen oly tisztán éltek benne az elmúlt éjszaka emlékei, amit ő is egy Patrick-kel töltött el.

- Sonia… - lépett egyet a férfi, s Simone egyből felé kapta a fejét.

Simone zavartan fordította el a fejét, mert egy cseppet sem a viszontlátás örömét érezte a férfi láttán. Egy cifra káromkodást motyogott el az orra alatt, amiért ismét belebotlott a férifibe. Olyan jó tervnek tűnt a zenésszel kikezdeni, vágyott egy férfi érintésére, az élvezetekre, melyeket csak egy hím tud nyújtani. Hirtelen jött az ötlet, mely szinte letaglózta a lányt. Patrick kellően helyes volt, a hangja kellemes és a bár előtt elcsattanó csókból Simone arra következtetett, hogy kellően tapasztalt és ügyes. Jó választás lesz, és minden faggatózás nélkül fogadta el a felkínált éjszakát. Semmivel sem volt jobb azoknál a férfiaknál, akik egy-egy éjszakás kalandokba bocsátkoztak. Sosem ítélte őket, sőt inkább megértette őket. Egészen eddig a pillanatig Simone semmit sem bánt meg, de most határozottan rossz döntésnek bélyegezte az éjszakát.

Patrick tekintete gyorsan futott körbe, és egyből a tükör előtt ülő női alakra figyelt fel. Szinte mozdulatlanul ült a helyén, s valamiért vonzotta a szemeit a lány. Összehúzott szemekkel figyelte őt, ismerős volt neki, egyből a múlt éjszakai kalandját juttat eszébe. Bár az a lány barna volt, s így ültében nehezen tudta belőni a formáit.

- Patrick, ülj ide! – húzta magával Sonia. A tükör elé került, de még így is fél szemmel a lányt figyelte, aki hirtelen pattan fel a helyéről és sebesen távozott. – Csak egy kis alapozó réteget kapsz. Aztán már mehetsz is! – a férfi bólintott, majd hagyta hadd tegye a dolgát Sonia.

Max egyre türelmetlenebb volt, mivel modelljei még sehol sem voltak. Aztán feltűnt Patrick, kicsit elgondolkozva sétált a homokban, a fotós pedig elkapta a pillanatot. Megdöbbenve nézte vissza a képeket és hihetetlenül jónak találta azt a véletlen képet. Aztán végre Simone is előkerült, ekkor tényleg felfele görbült Max szája. A lány a neki választott rövidke szoknyában és vékony blúzban sétált a fotós felé. Max sok mindent hallott a lányról, legfőképpen az ütötte meg a fülét, hogy egy igazán könnyűvérű nőcske, aki a sikerért könnyedén szétteszi a lábát.

- Simone, Patrick, megtörtént a bemutatás? – köszörülte meg a torkát Max. – Vegyétek megtörténtnek. – vonta meg a vállát a fotós. – Csinálunk néhány alapbeállást, hogy holnap gyorsabban haladjunk. – magyarázott a férfi, aztán ki is adta az utasításokat.

- Öleljétek meg egymást, szerelmes pillantásokat kérek, győzzetek meg, mintha szeretitek egymást. – mosolygott Max, és teljes beleéléssel kattintgatott. – Gyerünk, több szenvedéllyel! Így senki sem hiszi el a reklámot, Simone több tüzet szeretnék látni, mert olyan hideg vagy, mint egy jégkocka. Patrick öleld már át rendesen!

Max a homlokát ráncolta, felhúzta magát és végül kifakadt. Elege volt ebből a kettőből, az egyik jégcsapot játszott, míg a másik meg töketlenkedett. Bosszúsan csörtetett el Andrew mellett, csak annyit mondott, reméli, holnapig csoda történik azzal a kettővel, különben rohadt nagy bajban lesznek. Andrew is aggodalmasan nézte végig a kínlódást, és tanácstalanul nézett a távolodó fotós felé.

Elsőként Simone kapott észhez, és bosszúsan trappolt az öltözőbe. Lendületesen szaggatta le magáról a ruhát, és úgy cibálta fel a pólóját meg a rövidke sortját. Patrick ebben a pillanatban rontott be, Simone összerezzent.

- Simone… Szóval nem szoktál ilyet csinálni, mi? – Patrick ahogy jobban szemügyre vette teljesen felismerte, sőt a teste epekedve kívánta.

- Nem kell megjátszanod magad. Szépen csőbe húztál. Kihasználtál és elmondhatod, hogy jót keféltünk.

- Te meg mi a fenéről beszélsz? – Patrick meglepődött Simone szavain.

- Nevetséges vagy, ahogy az idiótát teteted. De ez csak egyszeri alkalom volt… Többet nem kapsz belőlem… - feldühítette a lány vádaskodása, magához rántotta. Legszívesebben megrázta volna, hogy kapjon már észhez, azonban ehelyett száját a lány ajkaira tapasztotta.

Kissé erőszakosabb csókot kezdeményezett, de amint érezte a viszonzást, úgy vált egyre gyengédebbé. Mikor elváltak egymástól, akkor Simone lendületből akkor pofont adott neki, hogy Patrick a csillagokat látta. A pofon azonban nemhogy eltántorította, inkább még csábítóbbá tette az újabb csókot. A férfi vadul ragadta magához a lányt, türelmetlenül csókolta, rángatta le róla a ruhákat.

***