Letöltés - Véget nem érő szép remény

Sziasztok,

nagy örömmel jelentem, hogy meghoztam

a Véget nem érő szép remény letölthető változatát. :)

Nem kis munkát jelentett az összerakása, szerkesztése, és igyekeztem minden hibát kijavítani, de elkészült és így könnyebben kezelhető formában érhetitek el. :)

Nagyon örülnék neki, ha kapnék visszajelzést.

Jó olvasást!

Puszi,

ZoÉ

Véget nem érő szép remény
(A megjelenő oldal alján keresd a "Lassú letöltés"-t!)

Valentin-napi Novella + LETÖLTÉS

Sziasztok,

a mai nap tiszteletére hoztam egy szösszenetet. Nem is mondok semmi mást, a cím mindent elárul. :)

Jó olvasást!
Boldogságot!

Puszi,
ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

Happy Valentine’s Day

„Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről, mielőtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltőn keresztül.”

(Robert James Waller)

~~~~~ xxx ~~~~~

Hideg februári napra virradt London. Napok óta fagyos volt az időjárás. Az enyhülés csak nem akart jönni. Bár nem volt rá szükség, mert egy különleges nap közeledett. Valentin-nap. Az ünnep közeledtével a szívekben a melegség újra fellobbant, sőt ezen a napon még hevesebben lobogott a tűz a szívekben. A szerelem ereje melegítette a szerelmes párokat. Már hetekkel ezelőtt megkezdték a reklámozást, s azóta a boltok, virágos standok folyamatosan ontották magukból az újabbnál újabb ajándékokat, virágokat. A feltett céljuk volt a kereskedőknek, hogy minél többet eladjanak ezekből a meglepetésekből, éppen ezért minél színesebb, minél vörösebb, minél rózsaszínesebb tárgyakat, virágokat halmoztak fel.

Lily mosolyogva haladt el az utcán. Bár szabályszerűen hideg volt, mégis jól esett neki a kis séta, mely a közeli boltba vezetett. Rob megkapta a jól megérdemelt szabadságát. Otthon volt, s míg Ő aludt, addig elszaladt friss reggeliért. Vett mindent, amit párja szeret, sőt a közelgő ünnepre gondolva vett pezsgőt is. Nem tervezett nagy ünneplést, de szerette volna kihasználni ezt a remek alkalmat.

Korán volt még, így nem sokan álltak sorba. A kasszánál a fizetés is csak pillanatokat vett igénybe. Aztán már haza fele is indulhatott. Menet közben egy-egy futó pillantást vetett a kirakatokra, ennyit engedélyezett magának. Édesnek találta a szívecskét átölelő macit vagy szívekkel kirakott képkeretet, de ezeket túlzásnak érezte. Úgy gondolta, hogy nem ezek a tárgyak mutatják meg, mennyire szereti a másik.

Már a ház előtt járt, a zsebéből előhúzta a kulcsot. Minden egyes lepéssel mintha érezte volna, hogy szerelméhez közeledik. Alig akarta elhinni, hogy már lassan öt éve egymáshoz tartoznak. A furcsa barátságból nem is hitték, hogy ilyen erős szerelem alakulhat ki. Lily minden alkalommal megmosolyogta, hogy bizony ők mindent fordítva csináltak. Előbb jött a kisbaba, s mikor már szülők voltak, akkor léptek csak a komolyabb ismerkedős fázisba, és akkor következett az összeköltözés. Azóta sem unták meg egymást, sőt minden egyes nap tartogatott valami újat számukra.

Lily a gondolataiba mélyedt, s úgy lépkedett fel a lépcsőkön. A már kezébe készített kulcs egy pillanat alatt a zárba csusszant, hangtalanul kinyílt az ajtó. A lakásban még mindig csend volt, éppen úgy, ahogy hagyta. A konyhába sietett, ott pakolta le a kezéből a zacskót. Csak ezután lépett a fogashoz, hogy a levetett kabátját felakassza. Levetette a cipőjét, s miután belebújt a papucsába ismét a konyhába tartott. A pezsgőt gondosan elrejtette a hűtőbe. Majd a frissen vásárolt és az otthon fellelhető alapanyagokat pakolta ki a pultra.

- Jó reggelt, Kicsim! – érezte meg Lily a férfi kezeit a csípője két oldalán, míg a nyakán pedig a melege leheletet és a finom ajkakat. Beleremegett közelségébe. Rob magához húzta, minél közelebb és minél jobban érezzék egymást.

- Jó reggel, Édesem! – fordult meg lassan Lily az erős karok között. Kínzóan lassan tette, direkt úgy, hogy még inkább a férfihoz dörzsölődjön. Nem mintha erre szükség lett volna, mert már így is kívánta a kedvesét.

Lily amint megfordult a kezeit Rob mellkasán támasztotta meg, majd pedig fokozatosan felfele indult. Amint elérte a nyakát, megcirógatta, beletúrt a hajába, s végül a férfi nyaka köré csavarta a kezeit. Szorosan préselődött neki, mindeközben ágaskodva csókra nyújtotta száját. Rob átölelte Lily derekát, majd rátapadt a lány felkínált ajkaira, mintha csak az élete múlna rajta.

Az első pillanattól kezdve, ahogy ajkaik összeértek apró szikrák pattantak, melyek végül mindkettőjük gerincén futottak végig. A kezdeti lassú finomkodó üdvözlő csókok fokozatosan egyre mélyebbé, egyre szenvedélyesebbé váltak. Lily levegőért kapkodva vált el Rob ajkaitól, míg a férfi áttért a lány nyakára. A füle tövébe apró csókokat nyomott, majd bevetette nyelvét is. Lily felnyögött abban a pillanatban.

Rob mosolyra húzta a száját, de nem hagyta abba a megkezdett műveletét. Sőt néhány lépéssel hátrálásra késztette Lilyt, míg a pult szélét el nem érték. Finoman neki préselte a szerelmét a bútornak, így anélkül tudták fenntartani a testi kontaktust, hogy kezeivel magához ölelte volna Lilyt. Újabb táncba kezdtek nyelveik, ezúttal Rob kapkodta szaporábban a levegőt s Lily csókolta végig kedvese nyakát.

Rob a kezeivel mást tervezett, még végig sem gondolta, de már a lány felsőjének a szélét kereste. Mielőbb az anyag alá akart férkőzni, hogy a selymes bőrt érezhesse. Lily könnyebb helyzetben volt, mert pusztán egyetlen mozdulattal sikerült megszabadítania szerelmét az amúgy alváshoz használt pólójától. A földet érő póló után Rob mellkasán, hátán siklottak végig a szabaddá váló kezek. Aztán ez már nem volt elé. Lily a férfi oldalán futtatta végig ujjait le a csípőjéig, ahol határozott irányváltással a férfi vágyának meredező bizonyítékán simított végig. Rob felnyögött, s Lily nyakába fojtott el az újabbak nyögéseit. Mindkettőjük tekintete elködösült a bennük lobogó vágytól, s egyértelműen a folytatás lebegett a szemük előtt.

Csakhogy a felforrósodott hangulatot aprócska lábak dobogása zavarta meg. Először csak az emeleten lehetett hallani a futást, majd a lépcsők következtek. Már csak néhány perc kellett ahhoz, hogy az apróság megérkezzen. Lily és Rob zihálva váltak el egymástól, még mindig dolgozott bennük a vágy. Ezért nehezen ment a leállás, az elválás, hisz még mindig érezték a másik érintése, közelsége által kiváltott érzéseket.

Egy utolsó csókot még engedélyeztek maguknak, majd Rob felszedte a pólóját a földről, s az eredeti úti céljának megfelelően a fürdőbe vonult. Lily a pultnak támaszkodva szívta be, majd engedte a ki a levegőt tüdejéből, de csak lassan sikerült normalizálnia a légzését. Főleg úgy, hogy tudta, hogy az ajtó mögött, ahol kedves eltűnt, éppen most szabadul meg a ruháitól, hogy zuhanyozzon. Szinte maga előtt látta a meztelen férfi testet, amely a zuhanyzóba lép. A megengedett víz cseppjei végigsiklanak az igéző testen.

A reggelente bármennyire szerettek volna még egy kicsit összebújni, nem mindig sikerült. Eleinte a babájuk zavarta meg az együtt tölteni szándékozott perceket, majd ahogy az apróság növekedett, úgy hagyta meg a szüleinek az egész éjszakát a szerelmüknek való hódolásra. Reggel azonban a manó hajlamos volt hangos ébresztésben részesíteni őket. Ugyanakkor voltak időszakok, mikor Rob kora reggel kezdte a forgatást. Olyankor hajnalok hajnalán kelt, s csak néhány csók bezsebelése után sietve távozott.

Azonban Lily és Rob minden felkínálkozó szabad pillanatot megragadott, hogy szeressék egymást. A szeretet és a szerelem kifejezése nem csak a szeretkezésükben volt jelen, hanem minden mozdulatukban, minden gesztusukban, minden szavukban. A szerelem az idő múlásával csak még inkább mélyült, s fantasztikus magasságokba juttatták el a másikat.

Lily a mosogatóhoz lépett, egyből a hideg vizet engedte meg. Nem bírt a rátörő vágyhullámokkal. Muszáj volt valahogy lehűteni magát, melyre a legjobb megoldásnak a hideg víz tűnt. A csap alá tette a kezeit, majd a vizes kezeit arcán pihentette. Apránként csillapodott a benne tomboló forróság. Hüppögő hangra lett figyelmes a háta mögül. Hirtelen kapta a fejét hátra, mert nem tudta elképzelni, mi történt.

- Kicsim, mi történt? – zárta el a csapot Lily, majd egy konyharuhát felkapva törölgette meg a kezét. – Chris, mi a baj? – fájt látnia, hogy a vidám manócska, könnyektől csillogó tekintettel néz az anyjára.

- Apa… apa… - hüppögött a fiú, míg az anyukájához bújt. – Azt mondta… itthon lesz… Ha felébredek… Együtt visztek az óvodába… - Lily valamelyest megnyugodott. Letörölte az apróság könnyeit.

- Chirs, apád itthon van… Csak ritka alkalmak egyike, hogy korábban kelt fel. – mosolygott rá a fiára, akinek felragyogott az arca. Nem egyszer tapasztalta, ha Rob otthon maradhatott, akkor bizony nem a korán kelésről volt híres. – Zuhanyozik… - Chris Lily nyakába vetette magát, de most már mosolygott. Puszikat nyomott az anyukája arcára, és a fürdő fele iramodott. – Drágám, a lakásban nem rohangálunk!

- Apa… Apa… - hallatszott a vidám nevetés két szólamban. Rob akkor lépett ki a fürdőszoba ajtaján, mikor a fiúcska odaért.

- Szia Kispajtás! – a büszke apa egyből felkapta a fiát, aki a kicsi kezeit az apja nyaka köré tekerte. Ragaszkodott hozzá, ragaszkodtak egymáshoz. Ez a kötelék már az első pillanatban megköttetett, mikor Rob először tarthatta a karjában a picike fiát. Könnyekig meghatódott, s a bűntudata is elhatalmasodott. Felötlött benne, hogy majdnem élete legnagyobb hibáját készült elkövetni. Szó nélkül lépett le, magára hagyva Lily-t. Azonban hálát rebegett, hogy észhez tért.

Christoph Samuel Pattinson. A család legkisebb tagja. A manó sok mindenben hasonlított az apjára, nemcsak a külsőt illetően. A kusza és ezer fele álló haj, a kék szemek teljesen megegyezett kettőjüknél. Azonban a kicsi nem volt olyan szőke, mint Rob kiskorában. De mindketten rettentően hajlamosak voltak a rendetlenségre. Mindketten képesek voltak folyamatosan beszélni, de míg Rob zavarában, addig Chris késztetés érez, hogy az összes élményét megossza a világgal.

- Gyerünk, Chris öltözzünk fel, míg anya reggelit készít! – Rob a karjába tartotta a kicsi fiuk, majd Lilyhez léptek. Chris az anyja arcára adott puszit, míg Rob a ajkaira. Aztán Lily már csak a távolodó alakjukat látta.

Több idő nem maradt Lilynek az álmodozásra, mert nemcsak a reggelit kellett elkészítenie, hanem indulniuk kellett az óvodába és persze munkába. A kacsagás, ami fentről szűrődött le, somolygásra késztette. Mire a két kópé felöltözött és leért a konyhába, addigra elkészült. Asztalhoz terelte őket. A manócska mesélt és mesélt, épp csak levegőt vett, de utána már folytatta is. Rob minden szaván csüngött. Tökéletes volt a családi pillanat.

Rob segített elpakolni reggeli után, míg kisfia körülötte nyüzsgött. Lily addig felszaladt, hogy átöltözzön és összepakolja a táskáját, mert sietniük kellett, el ne késsenek. Hárman egymás kezét fogva indultak a kocsihoz. Első megálló az óvodánál volt. Lily ismerősként üdvözölte a szülőket és a óvónőket.

 Azonban Rob még mindig vonzotta a kíváncsi, az érdeklődő pillantásokat. Lily tudta, mi jár a többi anyuka fejében. A szármos férfi üdvözölte őket, de ennél több időt nem szentelt rájuk, pedig nagyon szerették volna. Chris előreszaladt a barátai már várták, de még előtte integetett a szüleinek. A pár apró csókot váltott, majd ölelkezve sétáltak vissza a parkoló autóhoz.

- Mit tervezel mára? – kérdezte Lily a férfit az egyik piros lámpánál. Rob a mellette ülő szerelme combjára tette a kezét, majd megsimogatta. Ahogy egymásra néztek, ahogy találkozott a tekintetük egymás szemében látták a saját érzéseiket. Szerették egymást. Lily sokszor gondolkozott el a találkozásukon. Örömmel töltötte el a tudat, hogy végül nem pusztán barátok maradtak, mert Lily Robnak köszönheti a boldogságot. Lily imádta a férfit, mert az egykor annyira várt szerelem az Ő személyében talált rá. Nem tudta megmondani pontosan, mikor szerettek egymásba, de nem a lényeg, hanem az, hogy mindennél jobban szerették egymást. Kettőjük boldogságát kiegészítette a kisfiúk.

- A szabadnapom első napján is Vera vár vagy egy tucat forgatókönyvvel. Kíváncsian várja az enyémet is, mikor fejezem be és mikor olvashatja el. – sóhajtott fel Rob. A lámpa zöldre váltott, majd indított. – Remek nap lesz, úgy érzem.

- Hol tartasz? Megmutatod? – Lily-ben a kíváncsiság felébredt. Azonban Rob gondosan elrakta a munkáit, nem mutatta meg addig senkinek sem, amíg el nem készült vagy a végeredményt nem tartotta megfelelőnek. A munkáját illetően maximalista volt.

- Még nem kész, tudod Kicsim, ha elkészülök, megmutatom. – küldött egy olyan mosolyt Lily felé, hogy elakadt a lélegzete.

Rob leparkolt, majd egy jó hosszúra nyújtott csókkal köszönt el Lily-től, aki csak nehezen tudott elválni a férfitől, de a munka már várta. Kiszállt a kocsiból, majd intett a férfinek. Robnak már most hiányzott kedvese közelsége. Azonban bízott benne, hogy gyorsan elmegy a nap, és minél előbb együtt lehetnek. Az ügynökség előtt Rob tett egy kis kitérőt. Kissé elveszettnek érezte magát a rengeteg csodálatos ékszer között. Az ékszerész segítségével két tökéletes darab között vacilált. Megkérte a hölgyet, hogy délutánig rakja félre mindkettőt. Akkor vissza fog jönni. Rob egész úton azon töprengett, melyiket válassza. Mindkettő tökéletesen illett választottjához. Teljesen el volt varázsolódva, ha csak Lily-re gondolt.

Vera a telefonon lógott, mikor Rob kopogás után belépett az irodába. Már ebben a pillanatban feltűnt az asztal sarkán feltornyozott iratköteg. Vera intett, hogy Rob foglaljon helyet, aki meg is tette. A telefonbeszélgetés hosszúra nyúlt. Rob egy idegi türelmesen ült, majd mikor megunta, az iroda ablakához lépett. Belefeledkezett a látványba.

A magas irodaház kitűnő kilátást nyújtott, azonban Rob gondolatai meglódultak, s már nem csak a szeme előtt elterülő városrészen kalandozott. Imádta Londont, imádta a város azon részeit, ahol a klubok, a pubok voltak. Amerre egykor a barátaival, cimboráival koncertekre és bulizni jártak. Az elmúlt években már kevesebbet jártak össze, de mikor összejöttek akkor remek estét csaptak. Imádta a férfi a város azon részét is, ahol felnőtt, ahol a mai napig a szülei élnek, és azt is, ahol kedvesével találkozott. Aztán ott volt a park és a folyópart, ahol a kicsivel szívesen sétáltak, andalogtak, mint az átlagos párok.

 Vera befejezte a beszélgetést, és bosszúsan rakta le a telefont. Rob visszaült az előbbi helyére. Az ügynök is helyet foglalt, majd elkezdték átbeszélni a férfira váró feladatokat és kötelezettségeit. Rob befejezte a forgatást már december elején, azonban az utómunkálatok elhúzódtak az ünnepek miatt. Az ünnepek alatt senki sem dolgozott volna szívesen, inkább otthon lettek volna a családjuk körében. Ezen megfontolás miatt január végégig elhúzódott a munka.

Rob következő forgatása csak a nyáron lesz esedékes addig pedig válogathat a forgatókönyvek között, illetve Vera sürgette, hogy minél előbb befejezze a sajátját. A férfi ez idő alatt élvezheti a szabadságot többnyire, de néhány rendezvényen és eredményen meg kell majd jelennie. Ezeket leszámítva viszont a családjával lehet. Vera vetette fel az ötletet, hogy üljenek be ebédelni, mert még mindig nem értek a feladatok végére. Az év második fele sokkal sűrűbb lesz, mint az első. Tehát a teendők sora is gyarapodott.

Az ebéd és a megbeszélés végeztével Rob felmarkolta a forgatókönyvek halmazát. Csodálkozva vette tudomásul, hogy elszaladt az idő. Már reggel kicsi fia megígértette vele, hogy az óviba ő megy érte. Azoknak a kérlelő szemeknek amúgy sem lehetett ellentmondani. Hiába sietett, a forgalom nem kedvezett. Hatalmas dugó alakult ki, csak lépésben lehet haladni. Rob idegesen dobolt az ujjaival a kormányon.

- Apa… Apa… - futott a férfi elé Chris. A kisfiú széles mosollyal az arcán üdvözölte az apját. Csak ritka alkalmak egyike volt, hogy az apjának sikerül érte mennie az óvodába. A fiúcska tudta, hogy a papája híres színész, de nem értette mit jelent ez. Neki, az apukája volt, akivel játszottak, fociztak, rosszalkodtak.

- Chris, mit szólnál, ha vennénk anyának valami szépet? – Rob segített beszállni a fiának. Bekötötte a biztonsági övet. Az apróság kíváncsian bólogatott. – De ez titok lesz, a mi tikunk. Addig míg anyának oda nem adom. – még jobban bólogatott a fiatalúr.

Az ékszerész örömmel vette elő a félrerakott ékszereket. Együttes erővel az egyszerű, de elbűvölő gyűrűre esett Rob választása. A délutánt együtt töltötte apa és fia. Játszottak, s jártak Rob szüleinél, mivel a férfi romantikázást tervezett estére. A férfi behozta a kocsiból a fia csomagját. Chris természetesen majd kiugrott a bőréből, mikor a nagyija sütivel kínálta. A süteményt pillanatok alatt elpusztította, hogy mielőbb játszhasson a kutyussal. A szülők örültek Rob látogatásának, s az anya talán még sejtette, hogy mire készül a fia.

Rob ért először haza, s mivel még kedves nem érkezett meg, így átlapozott néhány forgatókönyvet. Amik nem tetszettek, azok a lakás különböző pontjain landoltak. Került könyv a fotelbe, a kanapéra, a szőnyegre, az étkező asztalra. Néhánnyal a kezében Rob az emeletre ment, mert a laptopját otthagyta. Ahogy olvasta a forgatókönyveket, úgy jött az ihlet, s inkább a sajátjával kezdett el foglalkozni. Túlságosan belemerült, bár hallotta kedvese érkezését, sőt még automatikusan válaszolt is a neki szegezett kérdésekre.

Lily egy hatalmas sóhaj kíséretében lépett be a lakásba. Már csak a szanaszét hagyott könyvekből és a kalapáló szívveréséből tudta, hogy Rob otthon van. De csend volt, ami először furcsa volt, de egyúttal a fantáziáját is meglódította. Nem látta sehol Robot, így a háló felé sietett. A férfit a laptoppal az ölében, illetve körülötte az ugyancsak szétszórt forgatókönyvekkel találta.

 - Szia, Édesem! Hol van Chis? – lépett be a szobába Lily. Robhoz lépett csókot nyomott a szájára, de a férfi mereven a képernyőt mustrálta. Ujjai alatt kopogtak a billentyűk.

- Szia, Lily! Anyuéknál. – válaszolt automatikusan Rob, de még mindig a képernyőt bámulta.

- Milyen volt a napod? Mennyire terhelt le Vera? – hallatszottak a kérdések a fürdőből.

Lily a fantáziájában megjelenő ötletet igyekezte kivitelezni. A fürdőbe robogott, s mivel Rob nemigen figyelt rá, nem zavarhatta meg semmivel az előkészületekben. Megmosakodott, ezzel eltűntette magáról az egész napos munka nyomát. Egy épp csak valamit takaró kék csipkés fehérnemű szett vett fel. A haját kibontotta és átfésülte, tudta, párja mennyire odavan a hosszú hajáért. A hatás kedvéért felvette a köntösét. Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe. Bólintott, mert elégedett volt a látvánnyal. Először csak kilesett, de Rob még mindig dolgozott. Lily nem várt tovább. Kilépett a fürdőből. Majd az ajtófélfának támaszkodott. Torokköszörüléssel jelezte az jövetelét. Rob erre már felkapta a fejét.

- Oh, eltévedtem… Nem ide kellett volna jönnöm… - mondta ártatlanul Lily, míg a köntöse megkötött övével játszott. A pillái alól nézett fel Robra, aki hatalmasat nyelt a látványtól. A szemeit legeltette, mert beindító volt a gyönyörű nő.

- Mert hova készültél? – kérdezett vissza Rob. Először nem értette, miért ezt mondta szerelme és miért csak ott áll az ajtónak támaszkodva. Nem mozdult, nem jött közelebb.

- Szereplőválogatásra… - Lilynek nagyon kellett koncentrálnia, hogy el ne nevese magát. A hatás kedvéért a keze ügyébe kerülő és Rob által széthagyott forgatókönyvből lóbált meg egyet a kezében. Rob végre megértette a játék lényegét.

- Nagyon is jó helyen jársz. Melyik szerepre jelentkezel? Mivel készültél? – csukta össze a laptopját Rob, majd félretette az éjjeli szekrényre. Lily is megmozdult csábítóan a csípőjét enyhén riszálva lépkedett a férfi felé, aki kocsányon lógó szemekkel nézte. Lily kibontotta a köntös kötőjét, és lassan csúsztatta le az anyagot. Ezzel felfedte a fehérneműt.

- Természetesen a női főszerepre… Csábítással készültem. – Rob egyre szaporábban vette a levegőt, a szíve majdnem kiugrott a helyéről. A nadrágja pedig rettentően szorította. Nem bírta tovább elviselni a közöttük lévő távolságot. Lily kezéért nyúlt, szorosan magához húzta.

Szerelmes csókban forrtak össze, mindketten vágyakozó sóhajjal törtek fel. A férfi mohón falta a karjaiban tartott nő ajkait, a nyakát. A kezein sem uralkodott a selymes és mámorítóan puha bőrt simogatta. A vágy olyannyira eluralkodott Robon, hogy finomkodás nélkül szaggatta le Lily felesleges fehérneműjét, amint a meztelen valójában csodálhatta a lányt nem tétovázott Rob. Ajkai a lány minden porcikájára csókot nyomtak, kezeit finoman masszírozta a kerek és fedetlen melleket, markolt bele a lány csípőjébe, hogy még jobban magához szorítsa. Lily érezte a neki feszülő kemény ágyékot, amely csak még jobban feltüzelte. Lily lehámozta Rob pólóját, az övénél matatott, hogy minél előbb kiszabadítsa a nemes testrészt. Amint lekerültek Rob ruhái Lily fordított a helyzetükön, ő is adni akart. Ajkai először szerelme száját, nyakát kényeztették. Majd ugyan ezen ajkak lefele indultak apróbb csókokat hintve Rob mellkasán. Minden csókkal egyre közelebb került Rob a mereven álló férfiasságához. Lily már a kezeit ugyanezen a testrészen le és felmozgatta. Rob torkából egyre mélyebb és egyre kéjesebb nyögések szabadultak fel.

 Olyannyira közel került a robbanáshoz, hogy hirtelen kapta el Lilyt és maga alá fordította és abban a pillanatban mertíkezett meg szerelme forróságában. Rob megfogta Lily kezeit, majd a fejük felett fűzte össze az ujjaikat. Ezzel is csak még inkább kifejezve az összetartozásukat. Rob gyorsan mozgatta a csípőjét, a lökései egyre sűrűsödtek. A kéjes sóhajok, a pajzán nyögések tarkították a szoba csendjét, közben persze egymás nevét ismételték, ahogy egyre közelebb kerültek a beteljesüléshez. Másodperceken belül pedig a tűzijáték következett. A gyönyör okozta érzések úgy robbantak bennünk. Hosszú percekig élvezték a pillanatokat.

- Szeretlek. – súgta Rob, míg folyamatosan Lily oldalát, hátát simogatta. Bár légzésük normalizálódott, de a szívverésük még mindig szédítően szapora volt.

- Szeretlek. Bizonyítsd! – hangzott el a felszólítás. Lily átvetett a lábát Rob csípőjén, s a keményedni kezdő ágyékra helyezkedett. Rob felült ölében kedvesével. S készségesen eleget tett a parancsnak.

Reggel Lily ébredt fel elsőnek. Boldog mosollyal nézte a békésen szuszogó férfit. Az éjjel minden eddigi szeretkezésüket felülmúlta, pedig Rob nem is tudja, amit Lily néhány napja őriz magában. Egy aprócska titok, mely boldogságot hoz mindkettőjüknek. Felkönyökölt, mert nem akart elszakadni szerelmétől, csak még tovább csodálni szerette volna. Azt a férfit, akit ennyire szeretett. Odaadóan és hűen.

Lily teljesen elmerült a maga világába, arra eszmélt fel, hogy Rob a nyakához hajol, csókot lehelt rá. Majd egy-egy puszit nyomva araszolt felfele a szájához. Ajkai kérés nélkül engedtek bebocsátást a férfi kutakodó nyelvének, hogy ismét táncra keljenek egymással. Amolyan reggeli üdvözlés volt, de mégsem. Mindketten érezték, hogy sokkal mélyebb és sokkal inkább szerelemmel átitatott csókká alakult eme üdvözlés. Rob finoman döntötte hanyatt magukat a puha párnák közé.

- Happy Valentine’s Day! – csókolta meg a férfi ismét Lilyt. Eddig nem kerítettek nagy jelentőséget ennek az ünnepnek, bár minden évben együtt töltötték ezt a napot. Vacsorázni mentek, romantikus sétát tettek, és szerelmesen bújtak össze a nap végén. Azonban ez a mostani ünnep, ez a mai nap sok szempontból különleges volt. Rob ezt érezte, s azt akarta, hogy szerelmének is az legyen.

- Happy Valentine’s Day! – ismételte el Lily Rob szavait, amint egy másodpercre megszakították a csókot. Varázslatos napra virradtak, amely Lily vallomásával lesz csak még tökéletesebb. Kuncogva néztek egymás szemébe, tudat alattijuk vagy a szívük súgta, hogy bizony valamire készül a másik.

- Van egy meglepetésem, de előtte válaszolnod kell egy kérdésemre! – ült fel Rob az ágyban.

- Nekem is van egy meglepetésem. – ejtette ki Lily a szavakat. Ő is felült az ágyban, s magára igazította a takarót.

Bár Rob nem egészen így tervezte, de most érezte elérkezettnek a pillanatot. Az ágy mellett heverő boxeréért nyúlt, majd felhúzta magára. Az éjjeli szekrény fiókjába nyúlt, s kikapta belőle a korábban elrejtett dobozkát. Az ágyat megkerülte, majd Lily oldalán az ágy elé térdelt. A két rettentően szerelmes tekintet összekapcsolódott, s a lány lélegzete elakadt, mikor felfogta, hogy az ágy mellett térdel a szerelme. A szíve csak még hevesebben kezdett el dobogni, főleg miután Rob megszólalt.

 - Veled kívánok lenni, és azt szeretném, ha te pedig velem lennél. Hozzád tartozom, s szeretném, ha te hozzám tartoznál, és mostantól sohasem engedlek el, sosem leszel egyedül: örökké együtt, mert Szeretlek. Veled akarok megöregedni. Veszekedni. Szeretni. Elviselni egymást. Ott akarok lenni melletted, ha bánt valami és szükséged van rám. A karomban tartani, ölelni, csókolni és szeretni. Melletted álomra hajtani a fejem, hogy a másnap első pillanata  Te legyél. Az emlékeimet olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, együtt élni velem. Megtaláltam a társam, a szerelmem, a másik felem. Kérlek, válaszolj! Megtisztelnél vele, hozzám jössz feleségül? – pattintotta fel az eddig a tenyerébe rejtett dobozka fedelét. Egy egyszerű, de tökéletes gyűrű pihent benne. Lily könnyekig meghatódva nézte ragyogó kék szemű kedvesét.

- Igen… Igen… Igen… - a boldogságtól megrészegülten, enyhén remegő hangon mondta ki az igeneket Lily. Rob arca, ha lehet még az eddiginél is boldogabb lett. Lily kinyújtotta a kezét, melyet a férfi először megcsókolt, majd pedig a megfelelő ujjra húzta fel a gyűrűt.

- Szeretlek. – csordult ki Lily első könnycseppje, amely a mérhetetlen boldogságból fakadt.

- Szeretlek. – Rob egyből lecsókolta menyasszonya könnycseppjét. Miközben boldogan ismételgette magában a menyasszonya szót. Mert mostantól ők már menyasszony és vőlegény.

- Most én következem. – suttogta a boldog menyasszony.

Ugyanúgy az éjjeli szekrény fiókjához nyúlt, s egy piros szalaggal átkötött dobozkát vett elő. Rob türelmetlenül várt. Látta a dobozt, de semmi ötlete nem volt, hogy mi lehet benne. Lily arrébb csúszott az ágyon, maga mellé invitálta vőlegényét. Rob teljesítette a kérést, és megkapta a dobozkát. Kíváncsian bontotta ki a szalagot, majd kinyitotta a dobozt. Akkor már tudta, mit tart a kezében. De maga a tényleges ajándék nem itt volt. Ezúttal Rob volt az, akinek elakadt a szava és könnyek gyűltek a szemébe, de neki is szigorúan a boldogságtól. Lily csak egy aprót bólintott. Ennyi éppen elég volt a férfinek, hogy a kezéből mindent elengedjen és menyasszonya után kapjon. Az ölébe vonta, és olyan szerelmesen csókolta, mint még soha. A tenyerét pedig az ajándékára fektette, egész pontosan menyasszonya még lapos pocakjára.

A tökéletes éjszakát tökéletes reggel követett. Számukra tökéletes lett a nap és teljesül a jókívánság. Együtt súgták egymásnak: „Happy Valentine’s Day!”

„Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.”

(Nicholas Sparks)

„A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra.”

(Ara Rauch)

„Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.”

(Ara Rauch)

 Letöltés:

 http://data.hu/get/4733240/Valentines_Day_by_ZoE.pdf

Letöltés - Nagyvárosi Angyal és komik XD

Sziasztok,

ahogy ígértem egyben is elérhetővé teszem a novellát. Íme itt is van....

Nagyvárosi Angyal (katt a címre)

Így talán kicsit kezelhetőbb a formátum.

Puszi,
ZoÉ


Sziasztok,

elsőnek hadd mondjam el, hogy NAGYON KÖSZÖNÖM AZ ÖSSZES KOMIT! Mikor megláttam, hogy már most 4 komi van, komolyan nagyon meghatódtam.
Először a komikhoz szerettem volna írni, de locsogás lett a vége..... Szóval bocsi a fecsegésért. XD

Elérhető lesz egyben az egész töri! Miután szerkesztem, formázom és egy kicsit gatyába rázom formailag, után felrakom nektek! Remélem örültök!

Puszi,
ZoÉ



Dona!
imádtam az összes komid, nagyon hálás vagyok, hogy az összes részt elolvastad, és mindhez írtál komit! :) a sors keze volt, hogy pont most olvasd el! hát... merész ötletnek gondoltam, de úgy érzem, hogy jól sült el... mármint az, hogy Cora legyen a "gonosz"...
nem volt könnyű megírni a befejeztés. nagyon megszerettem őket, de úgy éreztem, hogy éppen eleget szenvedtek, illetve Cassie és Rob is kellőképp bebizonyította, mennyit jelent neki a másik... szóval, igen vége lett. :( de ők boldogan élnek... :)

Kitty!
nos, nem szerettem volna szimpla kis csöpögős befejezést, és hát mint látod, volt még a végére is néhány ötletem. én szóltam előre, hogy bizony izgalmak várnak még az olvasókra. :)
Egyben és szépre szerkeszthetőként elérhetővé teszem!!! Letölthető lesz ez is.  :)
tudom, hogy Cora megjelenése váratlan volt, de csak még jobban fokozta az izgalmakat...
A Véget nem érő.... kövi fejezete már folyamatban van, csak közben a meló nem úgy alakult, ahogy terveztem, illetve az ünnepek is közbe szóltak, de nagyo sietek. cserkész becsszó!
oh, hogy remekmű azt nem merem ígérni, de még töri az lesz.... infót meg majd kiírom... :)

Klau!
köszönöm minden szavad! :) ha lehet mondani ilyet, akkor nekem is ez az egyik kedven törim. nem gondoltam hogy eddig jutok vele, mert az eredeti néhány részt szépen kinőtte és igen belopta magát a szívembe. egy kicsit féltem, hogy nehogy túl lőjjek a végével, hogy olyat írok, ami nem illik maga a törihez...

mELCSY!
köszi! Cora nagyon vékony jégen táncolt már az elején, nem bírta túltenni magát a csalódásain, aztán Rob-tól várt vmi vigaszt, vagy akármit, amit bizony nem kapott meg... s elpattant nála vmi... és hát ez lett az eredmény...
A lényeg, hogy Cassie és Rob végre boldogok lehetnek!!!

Karácsonyi Ajándék

Sziasztok,

Mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt kívánok!

Kedves Olvasók szeretnélek benneteket megajándékozni egy novellával. :)

Jó olvasást!

Puszi,

ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

Karácsony csodája

Fullasztó hőség kissé szokatlan volt Londonban, még akkor is ha július hónap elején jártunk. A zsúfolt nagyvárosban még többen lettek, ahogy beköszöntött a nyár. Megkezdődött a turista szezon. A turisták ezrei lepték el az egész várost, hogy felfedezzék a város nevezetességeit, különlegességeit. Számos nemzet gyermeke vidáman csatangolt az utcákon, abban a reményben, hogy feledhetetlen élményben lesz része. A nagy melegben azonban sokan döntöttek úgy, hogy hűs itallal frissítik fel magukat. A sétány egyik méltán híres kávézójába egyre többen tértek be.

Mosolygós pincérlány néhány órája megkezdett munkáját még mindig imádtam. Hónapok óta dolgozott a kávézóban, azonban egy cseppet sem bánta. Tetszett neki maga a hely, imádta a várost, különösen eme részét. A nyár pedig a kedvenc évszakja volt. A turisták érkezésével pedig lehetőséget kapott, hogy gyakorolhassa a nyelvtudását s minél többet tudhasson meg a világról. A lány titkon utazni, világot látni szeretett volna. Nagy tervei voltak, melyek eléréséhez mindenek előtt az anyagi forrást kellett biztosítani. Ezért dolgozott keményen, sokkal több műszakot vállalva, mint a kollégái. Külön élt, már évek óta, egészen távol a szüleitől, a szülővárosától. Mikor bejelentette a költözést, hatalmas sokkot okozott a családjának. Aztán lassan mindenki megbékélt. Azóta saját lábán állt.

A rendszeresen betérő vendégek név szerint ismerték a lányt, s néhány kedves szóval üdvözölték egymást. Majd a lány folytatta a munkáját. Újra és újra körbejárt az asztalok között. Egy-egy hűsítő üdítőt, jeges kávét vagy teát felszolgálva. A háttérben lágy jazz szólt csak annyira, hogy a vendégek közötti beszélgetést ne zavarja. A lány imádat a zenét, s olykor dúdolta az egyes számokat.

A gondolatai a közelgő utazásán jártak. Legutóbb karácsonykor volt otthon, s most a nyár közepén újra hazalátogat. Több okból választotta a júliusi utazást. Éppen az ajándékokon gondolkodott, mikor egy fáradt férfi hang szólította.

- Kérek még egy kávét! – vetette oda a férfi a lánynak. Fel sem nézett rá, a könyve sokkal inkább lekötötte a figyelmét. Az elmúlt héten majdnem mindennap látta a férfit. Mindig csak kávét kért, közben magányosan olvasott. – Udvariatlan, sőt még az illemet sem ismeri. – nézett végig a férfin. Gyors és rutinos mozdulatokkal felmarkolta a kiürült csészét, majd a konyha felé indult. Megszabadult a koszos pohárkától, majd egy tisztát vett fel. Teletöltötte a frissen főtt kávéval.

- Parancsoljon a kávéja. – letette a férfi elé, aki még egy nyomorult köszönömöt sem mondott. – Amúgy az édesanyja nem tanította meg, hogy sapkával a fejünkön nem ülünk az asztalhoz? És zárt helyen levesszük a fejfedőnket? – a pincérlányt nem kellett félteni. A legjobban az őszinteségét szerették benne. A férfi olyannyira meglepődött, hogy egyből a lányra kapta a tekintetét, aki kedvesen mosolyogva távozott az asztaltól. Mivel egy másik vendég éppen fizetni szeretett volna.

Az elkövetkezendő napok hasonlóan teltek. Egész nap sok vendég tért be a kávézóba. Egyes esetekben úgy tűnt mintha valamire vagy valakire várnának. Kézzel tapinthatóvá vált az az izgatott várakozás. A vendégek jöttek és mentek. Néha ismerős arcokat lehetett felfedezni.

A pincérlány a szünetét kihasználva a személyzeti ajtón surrant ki cigizni. Az ajtóhoz három lépcső vezetett fel, amely most kényelmes ülőhelynek bizonyult, míg elszívta a cigarettáját. Amúgy egy kisebb parkoló terült el előtte, amelyet főként az áruszállítók használtak. A parkoló bejárata pedig a másik utcáról nyílt.

Letelt a szünet 10 perce, s a lány visszament dolgozni. Egy másik lány megkérte amint visszaért a kávézó belsejébe, hogy álljon be a helyére, a pulthoz. Bólintott, majd az útvonalát módosítva a pult mögé állt. Itt csak ritkán szokott lenni, sokkal szívesebben felszolgált. A kávézó előtt kialakított terasz rész felbolydult s kisebb hangzavar alakult ki. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is múlt.

- Egy kávét kérek! – szólalt meg barátságosan egy vendég. A lány automatikus mozdulatokkal töltötte ki a csészébe a fekete folyadékot. Cukrot és tejszínt készített a csésze mellé, majd a vendég elé helyzete. Ekkor a férfira pillantott. Felismerte.

- Oh, alig ismertem fel, így sapka nélkül. – kuncogott a lány, de a férfi is mosolyra húzta a száját. Most végre lehetősége volt a lánynak jobban megnéznie a vendégét. A haja kuszán ezer fele állt, de mégis illett a férfihoz. Az arca, az arcvonásai markáns, és férfias borosta takarta. A tekintete fáradtságot sugallt, de ritka kék szempár nézett farkasszemet a lánnyal. A nagy meleg ellenére is kapucnis pulóver volt rajta, bár kicipzárazva lógott rajta. A vaskos könyv ismét elkísérte, de az most a kávéscsésze mellett pihent.

A lány tette a dolgát, és láthatóan a férfi sem kívánt társalogni. Pedig a vendégek többsége azért szeretett a pult mellé ülni, mert akkor beszélgethettek a pult mögött álló személlyel. Mindkettő félnek hasznos volt a társalgás, még akkor is, ha jelentéktelennek tűnő dolgokról folyt a diskurzus. Így legalább egyik sem unatkozott ez idő alatt, ha esetleg kevesebb vendég volt.

A férfit egyre többen vették körül. Fiatal lányok, sőt édesanyák sorakoztak egymás után, hogy néhány szót váltsanak vele. A pincérlány mit sem törődött ezzel, inkább elővette a zsebébe rejtett cetlit, melyen az utazásához szükséges dolgokat írta össze. „Mit ne felejtsen el bepakolni?” lista volt.

- Van egyáltalán olyan hely a világon, ahol egy nyamvadt kávét nyugodtan meg tudok inni? Olyan nagy kérés lenne? – fájdalmasan és egyben bosszúsan motyogta maga elé. Kérdő tekintettel emelte fejét a pincérlány a férfi felé.

- Igen van. – felelte kisebb tétovázás után a lány. A férfi sokadszorra lepődött meg a lányon. Egyszerűen nem értette, nem tudta hova tenni a lány közvetlen és nyitott viselkedését. Ugyanakkor felkeltette az érdeklődését. Tényleg tudhat egy olyan helyet? Létezik-e egyáltalán?

- Elnézést még be sem mutatkoztam. – vette elő a legjobb modorát a férfi. – A barátaimnak Rob vagyok. – azzal kezet nyújtott a lánynak. A pult mögött álló lány finoman csúsztatta bele kicsi kezét a férfi tenyerébe.

- Lily. Az én nevem Lily. – kezet ráztak. Egy két pillanat volt, azonban mindketten érezték, hogy valami történt közöttük. A vendégek száma azonban ugrás szerűen megnövekedett, ezért Lily-nek vissza kellett állnia az eredeti helyére. Megpakolt tálcákkal egyensúlyozott egész nap. Rob pedig hamar eltűnt a szeme elől. Lily elfáradt a műszak végére.

Lily műszakja este kilencig tartott, mikor kilépett a kávézóból megcsapta a fülledt nyári meleg. Az utcákon hömpölygött a tömeg. Bár néhány fokkal csökkent a hőmérséklet ahhoz képest, amennyit napközben mutatott a hőmérő. A pincérlány mellett elhaladók mit sem törődtek vele. Lily irigykedve figyelte a romantikázó párokat. Az irigység inkább hiányérzetből fakadt, hogy mellette legyen valaki, aki szereti. Hiányzott neki, hogy átöleljék, hogy megcsókolják. Összegezve a szerelem hiányzott.

Gyalog indult haza. Az út egy része a folyóparton haladt. A város fényei csodaszép keringőt jártak a lassan hömpölygő víztükrön. Lily elmerengett. Tudta, hogy valahol vár rá is valaki. Csak azt nem tudta, mikor találkozik vele. Lily folytatta az útját haza, ahol az üres lakás várta. De amikor belépett lakásba, meglátta a félig bepakolt bőröndöket. Ettől határozottan jobb kedve lett. S repesve várta a pillanatot, hogy otthon legyen, a családja körében.

Másnap Lily-t csak délutáni műszakra osztotta be a főnök. Így végre volt ideje, hogy elmenjen az imádott könyvesboltjába. Régóta vadászott egy könyvre, amit soha nem sikerült megszereznie. Újra és újra végignézett a keresett szerzőnek szentelt polcon, így csalódottan válogatott. Bárhogy kereste mégsem akadt a kezébe. Beletörődő sóhaj után áttért a szépirodalmi remekművekhez. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a térképek és utazási könyvek sorába tért be. A világvárosokat, híres és kedvelt üdülő paradicsomokat bemutató kötetek között felfigyelt egy különleges példányra. Vékonyka füzetnek minősíthető darab szülőhazájáról szólt. Lily arca felragyogott, mert újra eszébe jutott, hogy hamarosan a karjaiba zárhatja a szeretteit.

Munka előtt a lány még hazaszaladt. Ebédelt, átöltözött s felkészült a késő estig tartó műszakjára. A hőség semmit sem csillapodott. Ennek megfelelően a kávézóban rengeteg vendég várakozott. Lily sietve felkapta a kötényét, egy tálcát s bevetette magát a munkába. Az egyik asztalnál azonban valami váratlan történt.

- Hol van az a hely? – kapta el egy erős kéz Lily csuklóját. Még szerencse, hogy semmi nem volt a kezében. Csodálkozva nézte a kezet, mely bilincsként szorította a finom csuklóját.

- Tudod, először köszönni illik. – bosszúsan nézett az ismételten udvariatlan férfira. Egyáltalán nem zavartatta magát, sőt még jól is esett a lelkének, hogy kioktathatja a férfit.

- Helló! Válaszolsz a kérdésemre? – türelmetlenül csengett a kérdés Lily felé.

- Szívesen, de most dolgozom. Ha lennél szíves elengedni. – s mivel Rob nem mozdult, ezért a lány úgy feszegette le egyesével a férfi ujjait a kezéről.

- Egy kávét kérek. – dőlt hátra a férfi beletörődve a vereségébe.

Lily teljesítette Rob kérését, letett elé a kávét, de már mennie kellett tovább. Egy másik vendég türelmetlenül követelte a rendelését. Most először érezte a lány, hogy legyen már vége a munkának. Nem élvezte egy cseppet sem. Főleg úgy nem, hogy Rob tekintetét végig magán érezte. Lily hálát adott az égnek, hogy elérkezett a szünet ideje. Gondolkozás nélkül indult a hátsó ajtóhoz. A cigijét megtalálta, azonban az öngyújtót sehol sem találta. Végül egy kéz lángot tartott felé.

- Oké, sajnálom, hogy bunkó voltam. – mondta egy szinte bársonyos hang.

- Nem számít, én sem voltam a legkedvesebb. – Lily megvonta a vállát, és inkább beleszívott a cigijébe.

- Kérlek, tudnom kell… Nagyon kíváncsi vagyok… El kell innen tűnnöm, a világ elől… Csak egy kicsit… Ha van olyan hely, kérlek, segíts megtalálnom… - Rob Lily mellé telepedett. A térdein könyökölt, s úgy temette az arcát a tenyerébe. Ha ezt a pincérlány nem a saját szemével látja, akkor el sem hiszi. Egy fáradt, egy belefáradt férfi kérlelte, mintha ezzel az életéért küzdött volna.

- Európa szívében van egy apró ország… - Lily váratlanul szólalt meg. Nem is értette, miért teszi, de mesélni kezdett. – Egy ország, amely messze földön híres a vendégszeretetéről, amelyet sokan el sem tudnak helyezni a térképen. Sőt még egyes esetekben a kontinenst is elvétik. – a lány hatalmas mosolyra húzta a száját. – Az a hazám. A szülőhazám. Csak néhány nap és újra ott lehetek.

- Kérlek, még mesélj róla!

- Páratlan szépségű tájak váltják egymást. Hatalmas Alföld, szelíd dombok, törpe hegyek… Nekem a nyár a kedvencem, mert akkor lehet strandolni… Képes vagyok egész nap a vízben lubickolni, vagy a parton sütetni a hasam… Ráadásul a nyáron vannak a legjobb programok… Imádom, mikor esténként benépesül a város, s a sétáló utcán hömpölyög a tömeg, míg a számos színpadon a különböző stílusú zene szól… Olyankor mindenki a barátod, nem számít a kor, nem számít a nem, nem számít, hogy ki vagy, csak a zene, a tánc és a fergeteges hangulat a lényeg…

- Az utcán? Színpadok?

- Igen… s az benne a legjobb, hogy egy hétig tart és teljesen ingyenes. Minden nap már délután elkezdődnek az amatőr koncertek. És ahogy közeledünk az estéhez úgy egyre nagyobb lesz a közönség, s a profik kezdik meg a műsort. Azt nézel meg, azt az előadót hallgatod meg, amelyiket szeretnéd… De nekem a kedvencem mindig a nagyszínpad… Ott aztán tényleg a legnagyobb a buli… A tömeg egy emberként mozdul a zene ütemére, együtt énekeli a dalokat a sok-sok ember…

- Csodálatos lehet… - sóhajtotta a férfi. Lily annyira részletesen mesélt, hogy szinte maga előtt látta az egész jelenetet. A lelkében, a szívében óriási kíváncsiság alakult ki. – Vigyél magaddal! Kérj bármit, megteszem! Kérlek, akármit találsz ki, teljesítem, csak vigyél el oda! – a férfi helyett egy könyörgő kisgyereket látott Lily maga mellett. Abszurd volt a helyzet, de mégis valahol megértette. Látta, hogy mit műveltek Robbal, a szemtanúja volt.

- Még meggondolom… - azzal Lily visszament dolgozni. Egész nap a lépcsőn folytatott beszélgetés járt a fejében. Kissé szétszórt lett és feledékeny. Újra Rob kérlelő szavai csengtek a fülében. Nagy nehezen, de sikerült végre túltennie magát rajta, és a munkájára koncentrált.

Késő este kissé kimerülve ért véget Lily műszakja. A kávézó előtt köszönt el a munkatársaitól. Haza indult. Élvezete a kellemes és tűrhető hőmérsékletet. A csillagokat nézte, ezért fel sem tűnt, hogy valaki figyeli.

- Sajnálom, hogy bunkó voltam. Kérlek, kezdjük elölről! – lökte el magát a faltól Rob. A kezeit zsebre dugta. Totál zavarban volt. Lily-nél a kezdeti ijedelem hamar átváltott mosolyra.

- Hagyjuk. Semmi közünk nincs egymáshoz. – vonta meg a vállát a lány. Majd folytatta az útját. Egy váratlan útitárssal. Csendben sétáltak egymás mellett.

- Kérlek, ne mond ezt. Szeretném, ha mégis lenne közünk egymáshoz… - ismét kedves hangon beszélt. Lily-t semmi sem emlékeztette arra a modortalan fickóra, akit megismert a kávézóban. – Szeretnék a barátod lenni…

- Érdekes szavak, pont tőled… - Lily ironikusnak érezte a helyzetet. De nyitott természete engedett a kíváncsiságának.

Rob és Lily sétáltak, s beszélgettek. Félretettek minden korábbi és téves előítéletet, s nyitottak egy lehetséges barátság felé. Eme törékeny barátságot táplálta Rob mindennapi látogatása a kávézóban. A férfi ügyesen vette át a beszélgetés irányítását, hogy végül arról a titokzatos helyről kérdezősködjön. Lily bár észrevette, úgy tett, mintha nem érti a célzást. A pincérlány szívesen mesélt, mert így újraélhette a legszebb emlékeit. Néha úgy belemerültek a beszélgetésbe, hogy teljesen megfeledkeztek az időről. Olykor késő este sétáltak a városban, senki nem zavarta őket. Máskor valamelyikük lakásán kötöttek ki. Kaját rendeltek és kritikus szemmel néztek egy-egy filmet. Puszta szórakozásból töltötték együtt az idejüket.

- Szóval, kiérdemeltem, hogy veled tarthatok? – csibészes mosollyal nézett Lilyre. Rob tényleg megkedvelte Lily-t, és a lány is a férfit.

~ xxx ~

Elérkezett július harmadik hete, ezzel együtt az utazás is. Lily méterekkel a föld felett járt. Semmi sem tudta elrontani a kedvét. Rob elérte a célját, s Lilyvel tarthatott. A férfi rá nem jellemző izgatottsággal várta az utazást, a vakációt. Ez az ő titka volt, senkinek sem beszélt arról, hova megy vagy mit csinál. Megtartotta magának ezt a titkot, vagyis önmagának és Lilynek.

Már a megékezés is újdonság erejével hatott, hiszen csak most döbbent rá, hogy járt már itt. Csak akkor a hivatalos keretek között, melyekkel csak még jobban felhívták rá a figyelmet. Ezzel szemben, ezúttal Lily mellett lépkedett, s csak néha egy-egy futó pillantást vetettek rá. Az emberek elsiklottak felette. A kicsinek számított a reptér, ahhoz képest, melyeken eddig járt. De tetszett az egész.

Lily néhány lépéssel előre sietett. Rob csak a hátát látta, s azt, hogy egy másik férfi karjába veti magát. A lány büszkén mutatta be a nála legalább egy fejjel magasabb férfit, aki személy szerint Lily öccse volt, Márk. Rob az üdvözlést követően hagyta a testvéreket beszélgetni, mert őt sokkal inkább lekötötte a külvilág csodálata.

Egy bámulatos családi ház előtt parkoltak le. Rob és Márk pakolta ki a csomagokat. Közben a szülők már izgatottan várták egy szem lányuk viszontlátását. Előbb az anya, majd az apa is karjába zárta a Lily-t, aki nevetve ölelte vissza réglátott szüleit.

- Anya, apa, Ő Rob, egy barátom. – húzta maga mellé a megszeppent férfit.

- Örvendek. – nyögte ki Rob.

- Szerbusz, aki Lily barátja, azt szívesen látjuk. – az anya megölelte Robot, aki nem is számított ennyire szívélyes fogattatásra.

Alig hogy beértek, már terített asztal várta őket. Finomabbnál, finomabb falatokkal. Rob nem győzött betelni a látvánnyal. A házigazdák pedig csak még inkább noszogatták, hogy egyen, igyon. A kissé szokatlan ételek, nagyon ízlettek a férfinak. A legjobban a sütemények nyerték el a tetszését. Rob míg csendben majszolt, addig is figyelmesen hallgatta Lily beszámolójárt. Elbűvölve figyelte a lányt, ahogy boldogságtól ragyogott az arca.

Már besötétedett, ami júliusban általában olyan kilenc óra körül következett be. Az anya lelkesen a szobájuk felé terelte a megfáradt utazókat. Az asszony már előkészítette a szobát. Kitakarított, megágyazott. A szoba ajtóban azonban a fiatalok megtorpantak. Nem úgy tervezeték, hogy megosztják a szobát.

- Jaj, gyerekek, mit problémáztok? Úgyis tudom, hogy együtt alusztok… - nevetett az anya. Majd egy-egy puszit nyomott a lánya és Rob arcára is. Míg magukra hagyta őket valami olyasmit motyogott, hogy „Ez a mai fiatalság, azt hiszi, hogy megvezethet!”.

Lily nagyot sóhajtott, majd annyit vett oda Robnak, hogy övé a jobb oldal. Megmutatta Robnak, mit hol talál. Majd fürödni indult. Lily, ahogy máskor úgy most is egy rövid sortot és trikót vett fel. Robnak kikészített tiszta törölközőt, s átadta a fürdőt. Rob boxerben és pólóban tért vissza. Egy kicsivel később, már mindketten a nagy franciaágy meghatározott oldalán feküdtek, de egyiküknek sem jött álom a szemére.

- Rob sosem beszéltél a barátnődről… - suttogta Lily bele a sötétbe. A férfi egy pillanatra megdermedt a szavak hallatán.

- Ezt nem most kellene megbeszélni… - harapta el a mondat végét a férfi. De meggondolta magát. – A barátnőm sokkal fontosabbnak tartotta a karrierjét, mint a kapcsolatunkat. Szerettük egymást… A mi kapcsolatunk sokkal inkább a szenvedélyre épült… Nem is volt olyan erős, mint gondoltuk… Már az első apróság, mely veszekedést szült, kikezdte a bizalmunkat… Aztán csak minden rosszabb lett… Veszekedtünk, kiabáltunk, végül megutáltuk egymást… Természetesen szakítottunk, s azóta ne voltunk hajlandóak egy légtérbe… - Rob nem gondolta, hogy erről bárkivel is beszélni fog.

Megkönnyebbült. S már nem fájt úgy a szíve, nem fájt annyira a szakítás, mindezt Lilynek köszönhette. A lány csendben maradt, mert együtt érzett a férfivel. A szavak helyett cselekedett. Lily Robhoz bújt. A férfi a lány hátára csúsztatta a kezét. Így aludtak el. Nem gondolták volna, de mindkettőjüknek jól esett a másik közelsége.

Késő délelőtt kelt fel elsőnek Lily, majd Rob. Az első napot otthon töltötte Lily. Rob pedig élvezte a nyugalmat, mely körül vette a szerető családnál. A forróság egy cseppet sem csillapodott, így Lily kitalálta, hogy menjenek le a strandra. Rob egy kicsit tartott tőle, de beleegyezett, mivel látta Lily-n a lelkesedést. Bár mikor leértek a partra, akkor a férfi hálát rebegett magában, ahogy ámulattal csodálta a igencsak parányi bikinit viselő Lily-t. De nemcsak a lány látványa nyűgözte le, hanem a part, a vidám emberek.
A következő napokon újabb és még érdekesebb programok vártak Robra. Hajóztak, bejárták a környéket, sétáltak a sétányon. Rob egy kisgyerekkel felérve szinte az összes fagyizó különlegességét megkóstolta. Lily jókat nevetett. Élvezte, hogy van aki szórakoztatja. Az egészben mégis Rob volt az, aki többre értékelte ezeket az élményeket. Ezek voltak a nappalok. Viszont az esték is tartogattak élményeket.

Rob tátott szájjal nézte a hömpölygő tömeget. Most tényleg belátta, hogy Lily minden szava igaz volt. Korábban vonakodva akarta elhinni, de most a saját szemével győződhetett meg arról, hogy mindez létezik. Azelőtt még soha nem látott ilyet. Az utca teljes szélessége telítve volt kikapcsolódni  vágyókkal. Fiatalok, idősebbek, lányok, fiúk, vegyesen. Ideiglenes sátrak és színpadok voltak felállítva. Némely csomópontot egy-egy italárus jelentette. Jöttek és mentek az emberek. Lily erősen szorította Rob kezét, úgy haladtak előre. Szükség volt rá, hiszen ha nem így tesznek, akkor a forgatag elsodorja őket egymástól. Egy idő után Rob Lily derekára helyezte a kezét, s így sétáltak tovább. Egy-egy színpad előtt megálltak, megnézték, hogy ki az aktuális fellépő.

Lily egyre izgatottabban várta, hogy elérkezzen az este tíz óra, mert a főtéren, a legnagyobb színpadon a lány kedvenc zenekara volt a sztárvendég. A szabadtéri koncertek különösen varázslatos hangulattal rendelkeztek. S még a nyelv sem okozott gondot, mivel a felcsendülő dalok szövege bizony angol volt.

Határozottan nem Robra jellemző eme zene, de a férfi örömmel figyelte Lilyt. Ahogy az énekessel együtt énekli a dalokat. A számok végén pedig önfeledten tapsolt. Meg azt sem hagyta a férfi figyelmen kívül, ahogy Lily a zene ütemére táncba kezdett. Ugyan távolabb voltak a színpadtól, és maga a tömegtől, de még így is eléggé összepréselődött a tömeg. Rob élvezte, ahogy a lány tánc közben olykor hozzáér. S egy idő után azt vette észre, hogy már nem is a színpadot figyeli. Sokkal inkább Lily köti le minden figyelmét.

Rob minden együtt töltött napot élvezett, sőt egyre izgatottabb lett a programok tervezésekor. Lily minden újabb napon lenyűgözte. Egyre többet gondolt a lányra, mindig ő járt a gondolataiban. Akár együtt voltak, akár nem. Lily anélkül segített Robon, hogy bármelyikük tudatában lett volna. A férfit megviselte a korábbi szakítása, amiatt viselkedett egyre bunkón, modortalanul, sőt udvariatlan volt. Keserű pirulaként nem tudta lenyelni, hogy egy szép szerelem ennyire tönkre mehetett. Romantikus lelkét, eme tragédia – mert az a szörnyű szakítás mindenképpen annak számított – megmérgezte, megsebezte. S gyógyíthatatlannak gondolta. Azonban a gyógyszer, a gyógymód úgy érkezett meg Rob életébe, hogy nem is sejtette ezt. Mégpedig Lily személyében.

 A fesztivált hatalmas koncert és tűzijáték zárta. Az éjféli show alatt Lily Robhoz bújt. A férfi a derekánál ölelte magához a lányt, így csodálták a fények mesés játékát. A háttérben kellemes aláfestő zene szólt. Újabb és újabb rakéták emelkedtek, majd hangos puffanással vagy robbanással festettek különféle mintát, figurát az égboltra. Lily egy légből kapott ötlettől vezérelve Robra nézett. A halvány fények tették láthatóvá a férfi arcát, aki szinte gyermeki áhítattal figyelt. A lány hirtelen kapta el a tekintetét, mintha valami csintalanságot csinált volna. Rob ugyan nem vette észre Lily pillanatnyi zavarát, de hasonlóan tett, mint a lány. Az égen táncoló fények helyett Rob Lily-t nézte.

A tűzijáték bő fél óra alatt futott le. Az emberek szinte egyszerre indultak el, hogy elhagyják a főteret. Lily gyakorlott és gyors léptekkel, természetesen maga után húzva Robot, egy lépcsősor fele indult. A lépcsősor egy párhuzamos utcára vezetett, ahol alig volt néhány járókelő. Lily lassított a léptein, sőt megállt. Szembe fordult Robbal.

Egymással szembe álltak. Tökéletes pillanat volt. Az utca sötétjébe átszűrődött a lámpa lágy és sejtelmes fénye. Mindketten érezték a vonzást. Fel sem fogták, hogy mi történik. Csak lassan közeledtek egymáshoz. Mindkettőjük szíve vadul dobogni kezdett, ahogy az ajkaik fokozatosan elérték egymást. Hosszú, finom és puhatolózó csókot váltottak. Hitetlenkedve néztek egymás szemébe a csókot követően, maguk sem hitték el, hogy megtették. De megtették. Rob bártan kezdeményezett, s Lily után kapott. Szorosan magához húzta, hogy újra érezhesse a lány csókjának édes ízét.

~ xxx ~

Rob tudta, hogy hibázott. Mindig is tudta, de félt beismerni önmagának, hogy rosszul döntött. Megfutamodott, megrémült, s könnyebbnek látta elnyomni, elfordulni, mint elfogadni vagy beismerni az érzéseit. Mert akárhányszor lehunyta a szemét, mindig Lily jelent meg előtte. Az a mágikus nyári éjjel, melyet a lánnyal töltött. Az a csók indította el az egész lavinát, mely maga alá gyűrte a férfit. Rob nem bírt uralkodni az elhatalmasodó vágyán, mivel mindezidáig is hatalmas kísértést jelentett neki Lily jelenléte. Azonban az a csók mindent megváltoztatott. Az édes ajkak, a fenomenális íz, csak még inkább követelte, hogy Rob ne álljon meg.

A férfi azonban megijedt, mert félt szeretni. Félt szeretni, mert rettegett egy újabb csalódástól. Ezért kereket oldott. Mivel senkinek sem beszélt arról, merre járt, így mindenki inkább arról faggatta, hol járt. A hol volt a fő kérdés, és nem az, hogy kivel. Bár néhányan nekiszegezték ezt a kérdést is, de a válaszadás alól mindig sikerült kibújnia. Rob pedig makacsul hallgatott. Egészen mostanáig. Míg rá nem jött önmagától, mekkora marhaságot csinált. Szó nélkül lépett le Lily-től, akit azóta nem is keresett. Pedig július már réges-régen elmúlt. Sőt mostanra már decembert mutatott a naptár. Engedett a szívének, és egyáltalán nem az eszére hallgatott. A szíve azt súgta, hogy mihamarabb keresse meg a lányt.

Napok teltek, de eredménytelen volt a keresés. Rob járt a kávézóban, emlékezett a lány egykori lakására, de csak annyit tudott meg, hogy Lily elköltözött. Egyetlen hely volt, ahol sejteni vélte a lányt. Azon a helyen, ahol egykor elhagyta. Nem tétovázott tovább, hanem cselekedett.

 Az időjárás hűen tükrözte a naptár állását. December. A hó egyre nagyobb pelyhekben esett. A táj gyönyörű tiszta fehér ruhát öltött magára. Egy mesebeli helynek beillett az egész. Rob hálát adott az égnek, hogy elérte a járatot, illetve minden akadály nélkül, az utolsó pillanatban sikerült lebonyolítania az utazást. Az idegessége a földet érés óta csak fokozódott. Minden bátorságát összegyűjtötte, hogy meglépje ezt a néhány lépést. Csak remélni merte, hogy a jövője felé vezető úton nem egyedül kell boldogulnia, hanem az általa szeretett nő lesz a társa.

Feszengve ülte végig az utat a kocsi hátsó ülésén. Megérkezett az autó. Leparkolt, s Rob újra erőt gyűjtött. Kiszállt a kocsiból, remegő lábakkal indult el. A ház előtt nagy levegőt vett, majd csengetett. Teljesen más volt a környezet, mint amire emlékezett. Az ablakokban karácsonyi égők világítottak. Mindent a puha fehér takaró borított. Csak néhány ösvény feketedett, melyen az apa közeledett.

Rob csak annyit bírt kinyögni, hogy Lily-t keresi. Az apa bólintott, majd beengedte a régi ismerőst. Többet nem beszéltek. Feszült csendben haladtak be a házba. Rob gyomra egyszeribe görcsbe rándult. A következő személy, akivel Rob találkozott Lily anyukája volt, aki amint meglátta a férfit mosolyra húzta a száját.

Rob egyre idegesebben nézett körbe, mert Lily-t még mindig nem látta sehol. Az anya azonban megragadta a kezét, s az emelet felé vezette. Egészen a szoba ajtajáig, ahol elvette a férfi kabátját és az asszony távozott. Ott maradt egyedül, s félve lépett be a szobába. Halkan szólt a tévé, s az egyik fotelbe, betakarózva találta Lily-t. Szundított. A férfi amilyen csendbe csak tudott mellé lépkedett. Finoman tűrte el a lány haját, mely zavarta Robot, mivel eltakarta a csodás arcot. Lily felsóhajtott, de nem ébredt fel. A férfi hosszú percekig csodálta az alvó lányt, míg a fotel elé nem guggolt és megfogta a lány kezét. A finom érintés hatására egyből kipattantak Lily szemei, melyek rögvest könnyben úsztak.

- Szia Lily! – suttogta Rob a még kissé kába lánynak.

- Rob? – Lily remegő hangja a hangulat és érzelem változásaihoz igazodott, főleg az utóbbi időben. Nem merte elhinni, hogy ébren van. Rob itt van, visszajött. Az első pillanatban egy álomképnek gondolta, azonban az érintés teljes mértékben valós volt.

- Lily, kérlek, bocsáss meg! – fogta két keze közé Lily remegő kezét. – Bocsáss meg nekem! Sajnálom, hogy csak úgy leléptem. Túl gyáva voltam beismerni… Szeretlek. Nagyon szeretlek. Beléd szerettem.

Lily szeméből kicsordultak a könnycseppek, melyeket gyorsan törölt le. Nem szerette, hogy ennyire érzékeny. Mindehhez hozzá adódtak Rob szavai és azok hatása, melyek most felbecsülhetetlenek voltak számára. A lány Rob kezébe kapaszkodva és kissé darabos mozgással felkelt a fotelből. Lecsúszott róla a takaró, mely feltárta az eddig elrejtett titkot. Lily terhessége részben titok volt. Elsőként azért, mert Rob szó nélkül lelépett. A lányt nagyon megviselte ez, s hatalmasat csalódott a férfiban. Bármennyire akarta mégsem tudta nem szeretni, elfelejteni. Mert a benne növekvő kicsiny élet a kettőjükből származott, s az ártatlan életet attól a pillanattól imádta, ahogy tudomást szerzett a létezéséről. Lily megijedt, félt, hiszen egyedül maradt egy babával, ráadásul nem tudhatta, hogy Robra számíthat-e egyáltalán. Viszont látja-e még valaha. Mindezidáig nem jelentkezett. Lily sokszor elgondolkodott azon, hogy Robnak joga van tudni a piciről. Azonban arra jutott, hogy a férfit majd csak akkor fogja értesíteni, ha a baba megszületik. Addig nem. Bár Lily titkon remélte, hogy Rob valamilyen csoda folytán megjelenik. Megtörtént. Mégpedig egy karácsonyi csoda formájában.

 Az ötödik hónap végéhez közeledve Lily már szépen gömbölyödött. Rob pedig megbabonázva nézte a lány pocakját. Alig akart hinni a szemének. A szíve zakatolt, s az agya azt üvöltötte, hogy apa lesz. Mérhetetlen boldogságot, szerelmet érzett a lány iránt. Ugyanakkor feléledt benne a bűntudat, hiszen nem volt Lily mellett. Nem támogatta, nem segített neki, s csak elpazarolta az időt, amit együtt tölthettek volna. Mivel Rob nem mozdult. Csak vigyorogva nézte a lányt, ezért Lily megfogta a férfi kezét, s a pocakjára csúsztatta. Most Rob volt az, aki teljesen elérzékenyült. Elhomályosult a látása, könnyek szöktek a szemébe.

- Nem lettem volna képes elvetetni… - hajtotta le a fejét a lány. Akármennyire is tartott a jövőtől, egy percig sem gondolkodott. Tudta, hogy bármilyen körülmények között is meg fogja tartani a babát. Mert akárhogy akarta tagadni, szerette Robot. Beleszeretett.

- Szeretlek… Szeretlek mindkettőtöket… - Rob szavait tettek követték. Magához ölelte Lily-t, s tudta, többé nem engedi el. Szerelmesen csókolta meg a lányt, aki a legszebb karácsonyi ajándékot adta neki. A szerelmét és a szíve alatt hordott parányi életet.

- Szeretlek. – súgta vissza Lily. A lány készségesen bújt a szeretett férfi karjaiba. A férfi az ölébe vonta a lányt, folyamatosan Lily pocakját simogatta. Míg szerelmes semmiségeket suttogtak egy-egy csók között.

Egy család egyesült, hogy boldog lehessen. Egy férfi megtalálta a régóta keresett nőt, akit feltétel nélkül és a végtelenségig szeretni szeretne. Egy nő társra lelt. A szerelmét az idő múlása sem tudta elhalványítani. S már nem csak ketten voltak, hanem volt egy aprócska manó, akinek az érkezését mindketten, együtt és izgatottan vártak. Családként. S erről kell szólnia az ünnepnek. A család és a szeretet ünnepének kell lennie.

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.” (Csitáry-Hock Tamás)

„Újabb csókok következtek, a világ mintha megszűnt volna létezni körülöttük. Megadták magukat mind a ketten, és ahogy egyre szorosabban összefonódtak, mintha nem csupán egymást ölelték volna át, hanem a fájdalmas emlékeket is elűzték volna.” (Nicholas Sparks)

 

Vége

 Elérhetővé tettem a novellát. Amennyiben tetszett nektek, akkor le tudjátok tölteni. :)

Letöltés:  Karácsonyi Ajándék

 Kérlek benneteket, hogy írjatok komit!