Matt Forbes - 'Mad About You' (Official Music Video)

Lucifer

Üdvözlök minden erre járó lelket! 😅😅😅😅😅

Azt hiszem, ezt mindenkinek látnia kell! Hálás köszönet a Netflix-nek, hogy megment egy remek sorozatot. Cserébe nem semmi ízelítővel állt elő a stáb az új évadra!!!

Fogyasszátok egészséggel, javaslom a végtelen lejátszást!!!

Lucifer | Season 4 Teaser [HD] | Netflix

Kedves Olvasóim!

Ezúton szeretnék mindenkinek Boldog Nyuszit és JÓ pihenést kívánni! :) :D 

Puszi,
ZoÉ

ui.: hamarosan érkezik a folytatás!
Ugye várjátok már?

Egy kis csúszás...

Sziasztok!

Tudom, hétfő van és ez egyet jelentene a szokásos, heti egy frissel. NEM FELEJTETTEM EL, azonban némi csúszással kell számolni.

Ezek a forró nyári napok úgy tűnik rendesen megkavarják a napi ritmusom. Természetesen a strand vagy vízpart közelében egy fincsi hűsítő üdítőt, koktélt vagy bármi mást szürcsölve kicsit jobb lenne a helyzet. Mai hőség kifejezetten elviselhetetlen volt az iroda falai közé zárva, hiszen a dolgozó embernek sajnos csak ez van, míg közben a szabadság után vágyódik, mely mindössze csak édes álom marad.

Visszakanyarodva az eredeti témához: TERVEIM szerint HOLNAP jön a folytatás, egy szép hosszú fejezettel.

Köszi a megértéseteket!

Addig is, ha van kedvetek, írjátok meg komiban, ki hogyan viseli a forró nyári napokat?
Nyaralási tervek? Ki hova megy vagy szeretne menni?
Mi a tökéletes nyaralás jellemzői?
Kedvenc helyeitek ebben a forróságban?

• Sajnos a munkám miatt a szabadságnak lőttek, szóval a négy fal között igen fárasztóak, ha mondhatom, még fárasztóbbak a napok. Főleg olyankor, mikor még a levegő sem jár, és 40fok van árnyékban is.
• Amúgy imádom a nyarat, főleg vízpart mellett. Imádok csobbanni, lubickolni a fenséges habok között. És a tömérdek finomabbnál finomabb fagyi a máik fő ok a nyár imádatára. A sok-sok gyümölcs különlegesség mellett az örök kedvenc a belga csokoládé - minél feketébb annál finomabb!
• A nyaralási tervem nagyon rövid idén, max. hosszú hétvége jön össze - országhatáron belül. De ha jó a társaság, ha jól a hangulat akkor lehetünk bárhol, mindenhol jó!
• Az álomnyaralás nekem: Szantorini, Spanyolország lenne.
• Tökéletes nyaralás: vízpart, frissítő koktél, baráti társaság, napsütés :) :) :)
• Egy kávézó terasza, míg szürcsölöm a kávém a napernyő alatt vagy mólón sétálni egy fincsi fagyi társaságában.

A további kérdéseiteket is kíváncsian várom!

Puszi,
ZoÉ

Kavargó gondolatok... 2. nekifutás...

Sziasztok,




nos, ha nem bánjátok, akkor folytatnám a tegnapi eszmefuttatásom. Egy kicsit, sőt lehet, hogy nem is kicsit vagyok bajban. Teljesen vegyesek az érzéseim, és azt hiszem, mindenek előtt magamban kellene rendet tenni, vagyis legalábbis a gondolataim és érzéseim helyre tenni.

A tegnapi nap után mondanom sem kell, hogy borzalmas volt az éjszakám. Én, aki egy huzamban végi szoktam aludni minden egyes éjszakát, még csak pisilni sem kelek fel, most nem tudtam aludni. A „fantasztikus” álmatlan éjszakában pedig ment az agyalás ezerrel. Nem, egyszerűen olyan vagyok, hogy meg kell rágnom a dolgokat és utána tudok csak tovább lépni. Senkinek még csak hasonlót sem kívánok, mert ennél nincs rosszabb, mert újra és újra azon agyaltam, mit kellett volna másképp, sőt egy pillanatig eljutottam odáig, hogy talán nem így kellett volna. Egy szóval nem kevés bűntudatot éreztem. DE aztán ez volt az a pont, amikor végül meg tudtam magammal beszélni, hogy ebben aztán én vagyok a legkevésbé bűnös. Nos, így aztán megalapozott volt a reggelem. Bocsánat a szóért, de mint a mosott szar úgy keltem fel és mindamellett, hogy hiányzott az alvás még igen csak paprikás hangulatba is kerültem.

Miért? Mert rájöttem, hogy az a másik személy a saját felelősségét próbálta rám hárítani. SŐT a saját hülyeségét kivetíteni rám! Megvilágosodtam, és NEKTEK IS KÖSZÖNÖM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT! TI SE HAGYJÁTOK MAGATOKAT, TI SE ENGEDJÉTEK, HOGY ILYEN TÖRTÉNJEN VELETEK!!!

Ugyanakkor egy elég elgondolkodtató dolog, miért éppen másra akarja valaki hárítani a felelősséget. Legfőképpen ha elvileg önálló felnőtt emberekről van szó. Ez így egyáltalán nem működik, mert igenis aki amit elszúr, azért vállalnia kell – vagyis jobb esetben vállalnia kellene a felelősséget. Talán rosszul gondolom? Vagy a felelősségvállalás smafu manapság? Másrészt, elég elkeserítő, ha valaki eddig nem tanulta meg, akkor egyáltalán mit várunk/mit várhatunk tőle később? S nemcsak tőle, hanem akár a gyerekeitől…. és így tovább…

Mint ahogy indítottam hatalmas kettősséget érzek magamban. Nagyon furcsa volt ez a mai nap. Sokat gondolkodtam, és mostanra mindössze CSALÓDOTTSÁGOT.

Azonban azt is tudom, sokszor megéljük a csalódást, az élet része. Szükséges a gyász egy fajtája, bár hogy őszinte legyek, mostanra sokkal jobban érzem magam. Eljutottam odáig, megértettem, felfogtam MINDEZ NEM AZ ÉN HIBÁM. Ergo egy cseppet sem vagyok ezért felelős. Az eszem ezt már az első pillanattól kezdve tudta, de ettől függetlenül fájt a lelkemnek, és még ugyan kicsit fáj, de már nem bánom. Úgy tűnik, hogy ennek a barátságnak itt és most vége.

Meghagyom a lehetőséget bármiféle lépésre, azonban egyáltalán nem én fogom megtenni az első, sőt a második, de még a harmadik lépést. Nem én viselkedtem gyerekesen, és elég abszurd, hogy az sértődik be, aki elvileg a segítséget kérné. Noh, de mindegy.



Most egyenlőre ennyi voltam.

Puszi,



ZoÉ

Kavargó gondolatok...

Sziasztok,

ezúttal nem egy fejezettel érkeztem, és nem féljetek ne is egy amolyan komiért könyörgéssel. Egyszerűen csak le kell írnom a gondolataim, mert úgy érzem, hogy fel tudnék robbanni. Sőt ha nem lenne fizikai akadálya akkor már meg is tettem volna. Előre bocsátom, hogy fogalmam sincs, hogy a zagyválásomnak lesz-e eleje és/vagy vége.

Az alaptézis, ami ezt az egész folyamatot az elindította nálam, mármint, hogy billentyűzetet ragadjak, abból adódik. NE ÉRTEM AZ EMBEREKET. Ráadásul ez így nem is teljesen igaz, mert nem csak az embereket, a saját barátaimat nem értem. Egyszerűen nem tudok kiigazodni a sorok között pedig minden egyes idegszálam azért kiált, hogy végre megértsem, felfogjam a dolgokat. Vagy legalábbis azt, miért alakultak így a dolgok.
Nevek nélkül, homályos utalásokkal csak a lényeg röviden: mindig úgy éreztem, és úgy gondoltam, hogy a család mellett a barátok töltik be a fontos szerepet az életemben. Ennek megfelelően mindig nyitottan, készségesen és segítőkészen álltam mindenkihez, aki problémával fordult felém. Volt szó arról, hogy csak egy barát kellett, aki meghallgat, ott voltam. Barát, aki tartja az emberben a lelket, ott voltam. Barát, aki ügyes-bajos gondjához tanácsot kér, ott voltam. És ilyen helyzetekben az ember azt gondolná, hogy ez oda vissza működik. Azért hogy feltétel nélkül ad és ad az ember, azért cserében egy kis megértést, olyan esetben egy kis támogatást vagy egy tanácsot kér.
Azonban a mai nap komolyan mondom egy igazi pofáncsapással ért fel. Egy számomra kedves jóbaráttal történt a beszélgetés, amely tulajdonképpen tanács és segítségkérést is tartalmazott. Igen ám, de mit teszel olyankor, ha látod/hallod/gondolod, hogy a másik hülyeségre készül, hülyeséget akar csinálni??? Nos, én úgy gondolom, mindamellett hogy elmondom a véleményem, és igyekszem felhívni a figyelmét, hogy hülyeségre készül. Cáfoljatok meg, ha nem így van.

Tudom, mondták már nekem, hogy naiv vagyok. DE úgy érzem, hogy barátok esetén igen is ez a teendő. Tény, hogy nem kell megfogadni a tanácsot, és ha meg lehet valósítani a hülyeséget.
Azonban egy cseppet sem érdemli meg az ember a barátjától, az olyasfajta megnyilvánulást hogy végül egy nem éppen kedves mondat után rávágják a telefont.
Talán csak túl érzékeny vagyok, talán tényleg csak túl naiv. Lehet, de nem vagyunk egyformák. másképpen látjuk a világot. és mindenki a saját tetteiért felelős. Talán a környezetünkre fel vagyunk készülve, hogy bizony kemény harcok folynak az életben, de jobb esetben a barátoktól ilyesmit nem várnál. Főleg, ha tényleg a segítő szándék vezérel.

Köszönöm az életnek, mert egy újabb tapasztalattal lettem gazdagabb. Csak ilyenkor azért mégis megállok egy pillanatra. Hoppá ha a baráttól ezt kapod, akkor egyáltalán mit várhatsz egy esetleges rosszakarótól v. ne adj isten egy ellenségtől??? És akkor kire számíthatsz a későbbiekben?

Hát, jelen pillanatban rohadtul kiábrándultan látom a világot... Ezzel csak én vagyok így? Ti hogy látjátok???

BUÉK

Minden kedves Olvasómnak Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet kívánok!

Mindenkinek kellemes ünneplést! ;)

Puszi,
ZoÉ

Üzenet a palackban

„Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek.”

(Nicholas Sparks: Üzenet a palackban)

Most mihez kezdjek?

Sziasztok,

valóban egy nagy kérdéssel fordulok hozzátok, ahogy a cím is utal rá. Itt szögezném le, hogy egyáltalán nem nyavalygás, nyafogás vagy ilyesmi a célom. Ezt már régen feladtam. Megértettem, ha egyszerűen nem akartok komizni, akkor azt tudomásul kell vennem, még akkor is, ha egyáltalán nem esik jól és nagyon hiányoznak a visszajelzések. Nah, itt le is zárom ezt a gondolatot!

A cím arra utal, hogy kissé tanácstalan vagyok a frisseket illetően. Az oka annyi, hogy elutazom egy hosszabb időre, nagyon rám fér, hogy kipihenjem magam. S így vagy egyáltalán vagy nagyon mérsékelten leszek net közelében, max. a mail-jeim checkolására.

A kérdés tehát az míg távol vagyok szeretnétek olvasni? Nem bánnám, ha páran azért reagálnátok, hogy mi legyen, és legkésőbb holnapig.
Bár lehet, hogy megint feleslegesen "járatom a szám"

Puszi,
ZoÉ

Részlet a Just...-ból? *Frissítve

* A teljes rész 06.14-én, pénteken olvasható!

 

Sziasztok,

jön a részlet a Just-ból, még a teljes fejezet előtt!!!
MÁR OLVASHATÓ!


Puszi,
ZoÉ

Gondolkozom...

Sziasztok,

ma éppen azon töprengtem a buszon haza fele, hogyan legyenek a folytatások.
Fogós kérdések következnek: melyik részlet legyen előbb? Just... vagy Szerencse Kegyeltje??? Melyikből legyen előbb folytatás???

Mit szeretnétek?

Puszi,
ZoÉ

Újdonság 2.0

Sziasztok,

nekem személy szerint olyannyira bejött ez a dinamikus nézetes dolog, hogy nem bírtam magammal. Így aztán a "Nem vagy egyedül" és a "Walking on Sunshine" oldalak designja is megváltozott.
Kíváncsian várom a véleményeket!

Ugyanakkor az oldal megtekintése hamarosan eléri a 100 000-et! Hihetetlen és hatalmas öröm számomra. Éppen ezért egy kis meglepetéssel készülök. Nah, jó egy picit súgok: az egyik kedvenc páros visszatér...

Játszunk, ha van kedvetek!
Lehet tippelni, melyik párosról van szó. Aki helyes választ küld (mellékel egy e-mail elérhetőséget) RÉSZLETET kap!!!
Gondoljátok meg, megéri ;)

Puszi,
ZoÉ

Újdonság...

Sziasztok,

ismét megújult az oldal, s viszonylag semlegessé vált, DE nekem nagyon tetszik ez az új, dinamikus külső.

Az oldallal kapcsolatban néhány információ:

- a chat nem szűnt meg, nagyon is működik. Kapott egy egész oldalt! Blog címe alatt => Pages ==> Chat!!!

- a törik leírása és a további oldalaimra is hasonló módon lehet eljutni. Blog címe alatt => Pages ==>...... (amit szeretnél!)

- jobb oldalt elrejtett fülecske mögött található meg a Blogarchívum, saját bloglistám, a linkcserék vagy éppen a címkék!

- az előbb említett rejtett fülecske "Olvasóim" részénél továbbra is fel lehet iratkozni a rendszeres olvasóvá.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe.

Remélem, nektek is annyira bejön, mint nekem!

Puszi,

ZoÉ

Friss...

Sziasztok,

nem vesztem el nagyon, csak kicsit beszippantott a sok munka meg a tanulás...

Viszont mit szólnátok FRISS-hez???

Just the way you are-nál RÉSZLETHEZ???

Ugye még van rám igény??? Szeretnétek olvasni???

Puszi,

ZoÉ

Ajánló...

Sziasztok,

a folytatásra való ráhangolódásként frissítettem a Szerencse Kegyeltjét. A hatodik részig olvasható!!!
Nagyon örülnék neki, hogyha még egy-két vélemény beérkezne...

Ugyanakkor a bejegyzés valódi oka eme klipp!!!

Hihetetlen, nekem a szavam is elállt. Baromi jó zene, és hát Kellan, az Kellan. Azt hiszem, minden magáért beszél. Élvezzétek ti is!!!

Puszi,
ZoÉ

Sziasztok!!!

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK

ezúton szeretnék

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni!

Jó pihenést mindenkinek!

Hamarosan pedig

jelentkezem némi olvasnivalóval! 

Puszi,

ZoÉ

Szóval......

Sziasztok!

Először kezdeném egy örömhírrel, legalábbis nekem az. A rendszeres olvasók száma elérte a félszázat! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki csatlakozott és olvas. Remélem, hogy szépen lassan tovább bővül a kör, de persze ez is nagyon szép szám. Mosolyogva gondolok vissza az első bejegyzésekre, mikor alig néhányan olvastak vagy éppen véletlen sodorta őket az oldalamra. Azóta jó pár olvasnivaló került ki, és a főszereplőkkel, a szerelmes párokkal vagy más szereplőkkel együtt sírtunk, nevettünk vagy éppen izgulunk rendesen. Hatalmas élményt jelentett és jelent nekem ez az egész. Szóval remélem, hogy még sokáig lehetek jelen köztetek!

Másodszor itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy NEM VAGY EGYEDÜL és a WALKING ON SUNSHINE oldala ÁTMENETILEG SZÜNETEL, mivel egy időben, egyszerre túl sok töri futott, és ez megnehezítette a követhetőséget. Ezért tényleg csak egy átmeneti szünetről van szó. Ezekre az oldalakra eddig és ezután sem kell meghívó, amint hozok folytatás azon nyomban kinyitom az oldalakat!!! Ezt megígérem! Szóval kérek mindenkit, nyugodjon meg folytatódni fognak a történetek, csak kicsit később!

Addig is lesz olvasnivaló! Jön Flóráék utolsó fejezete, befejezem a Szerencse Kegyeltjét (ha még emlékeztek rá), és tőlem szokatlan módon jön egy Edwardos novella is! Ugyanakkor ígéretemhez híven a meghívós oldal befejezett törijét is közölni fog, hogy mindenki olvashassa! Ez nem kevés olvasnivaló, sőt....

Ugyanakkor ebben a szörnyű időben jó pár áram ingadozáson sikerült túlesnem, ráadásul egy váratlan lecsapó áramszünetnek köszönhetően majdnem elszállt minden korábban megírt fejezetem, jegyzetem. DE ezeket valamennyire sikerült megmentenem, szóval ezek biztonságba kerülte, persze minden más úgy tűnik, hogy elveszett. Ezt csak azért írtam le így a végére, hogy egy kicsi késés elképzelhető, de nem szeretném!

GŐZ ERŐVEL ÍROM A Just the way you are törit, amint elkészülök már fel is rakom az új részt a Finally-ra!!!

Puszi,

ZoÉ

Helyzetjelentés...

Sziasztok,

az előző bejegyzés kapcsán felmerült, hogy egyszerre egy történet legyen. Igen, jelenleg 4 blogon egy-egy történetem van. Pont amiatt lett a különböző blog, hogy mindenki a kedvére való történetet olvassa és követhetőbb legyen. DE abban valóban egyet értek, hogy ez most túl sok egyszerre és ha valaki lemarad, az túl sok pótolni való lenne.
Mindent fontolóra vettem, s úgy döntöttem, hogy marad a "Pieces of my fantasia" (heti egy friss!) és a "Finally I found you" (a frissek komentek függvényében!).
A Nem vagyok egyedül és a Walking on Sunshine történeteim pedig most átmenetileg bezárnak és később kerülnek folytatásra!

Puszi,
ZoÉ

Életjel...

Sziasztok,

örömmel jelentem, hogy nem veszem ám el, bár részben jogosan gondolhatjátok ennek az ellenkezőjét. DE örömmel jöttem fel az oldalra, és NAGYON köszönöm a szépen gyűlő komikat, melyek bearanyozták a borús napomat.

Nyugi, nem kell semmi eget rengetőre gondolni! Némi megfázáson kívül szerencsére nekem nem lett nagyobb bajom. Nem úgy, mint tesómnak, aki kényszerpihenőt nyert, részben irigylem, mert hát bőven lett szabadideje, nah de milyen áron, szóval azt azért nem szerettem volna a saját bőrömön tapasztalni. Mindegy is, de azért így is egy picit összejöttek a dolgok, és hát a nap még mindig csak 24 órából áll, nem többől. Pedig mekkora lenne, de hát hiába lenne 48 vagy 72 óra, szerintem az sem lenne elég semmire. Ugyanakkor legnagyobb bánatomra sem a klónozásban, sem az osztódásban nem született úttörő eredmény, pedig néha nagyon nagy szükségét érezném. Egyszerre kellene lenni és bizonyos dolgokat ellátni két vagy több helyen. Ez egyszerre képtelenség. Így marad a fontossági sorrend...

Bár fáj kimondanom, de jelen pillanatban a suli és a munkám áll a rangsor elején. Az írást még mindig élvezem és pokolian hiányzik, de egy kicsit háttérbe szorult. (És akkor még a gépem is rendetlenkedett...)

De nem szeretnék nyafogni, és inkább itt válaszolok a komikra, mivel mostanában ezt is mellőztem. Bocsi! 

Bulika!

Igen, jöhetnének még újabb csavarok, és húzhatnám az egészet, mint a rétest, AZONBAN ez már nem lenne ugyanaz. Szerintem Flóra és Rob éppen elég izgalmat élt át, s most már itt az ideje, hogy békére és boldogságra leljenek. :D

Alicem!

Köszönöm! Igen, ez egy tipikus nyugis fejezet volt, és már piciny izgalommal megfűszerezett részek lesznek, míg elérünk a happy endhez!

Ancsa!

Valóban egy kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltam ebben a részben, azonban feleslegesnek éreztem volna, hogy hosszú részenek keresztül húzzam a kibékülést vagy a ti agyatokat. Ugyanakkor szerintem minden fontosabb momentumot hoztam, és Flóra szemszöge talán még inkább rálátást ad az eseményekre. Nyugi, és már forgatok valamit a fejemben, vagyis több mindent... Csak idő kellene.

Klaum!

Hát igen, minden jónak egyszer vége szakad. MÉG 4 rész, amit élvehettek. Igyekszem valami ütösre írni a befejező részt. Már megvannak a babanevek, nem volt egyszerű menet, és remélem, hogy majd elnyeri a tetszésed!

A sok locsogás ennyi lett volna. Még egy kis türelmet kérek tőletek, aztán igyekszem a folytatással Flóráéknál és Nem vagyok egyedül, illetve az Összetörve befejezésének 2. verziójával!

Puszi,

ZoÉ