Részlet 63. fejezet tartalmából...

Sziasztok,

íme itt lenne a részlet! A következő fejezet sem lesz mentes izgalommentes. Flóra és Rob mellett természetesen Cosmo is ki fogja venni kellően a részét!

Most is, a részlet olvasása után nagyon szívesem veszem ám a komikat!

Puszi,
ZoÉ

- Miért nem mondta meg egyszerűen, hogy nem akarja? – Folyamatosan morgolódtam, míg a szobámba masíroztam. A szobába érve vettem észre, hogy Cosmo eddig még csak fel sem tűnt. A hülyeségeire ugyan egy cseppet sem voltam vevő, de most tényleg szükségét éreztem volna az ölelő karjainak.

Önmagamba roskadva ültem le először az ágy szélére, majd gondoltam egyet és összegömbölyödtem az ágy közepén. Ekkor már csak a feszültség miatt is folytak a könnyeim. Sosem voltam sírós fajta, azonban most kifejezetten jól esett, s minden egyes újabb könnycseppel úgy éreztem, hogy távozik belőlem a feszültség és végre megnyugszom.

- Virágszál, már megint mibe keveredtél? – suttogta Cosmo a fülembe, míg félrekotorta a hajam az arcomból. Éreztem, ahogy besüpped mögöttem az ágy, mocorgást. – Látod, mondtam én, hogy veled kellene mennem.

- Cosmo… - hüppögve fordultam felé, mire széles vigyorral széttárta a karjait. Gondolkodás nélkül hozzábújtam. Megkaptam a vágyott ölelő karokat, persze Rob-nak sokkal jobban örültem volna. De úgy tűnik, az csak egy kósza ábránd marad.

- Szóval mit csinált az a kretén? – sóhajtással palástolta a feltörni készülő kuncogását.

- Ne nevezd így, még akkor se, ha annak gondolod… - határozottan szóltam rá Cosmo-ra, aztán eszembe jutottak a történtek. - és, ha tényleg úgy viselkedett!