Részlet 64. fejezet tartalmából...

Sziasztok,

a mai kiborító nap és vagy egy óra kínlódás után sikerült elérnem a meghajtóm, ennek azért van nagy jelentősége, mert ezen van minden blogos anyagom. Szó szerint minden.... A lényeg, hogy most megvan és már hozom is a részletet!


Puszi,

ZoÉ


Dean visszakísért a hotelbe egy jó ízű sör után nyúltam, s megkínáltam a hű testőröm is.
- Gyerünk Rob, mondj már valamit! Amióta eljöttünk, azóta vigyorogsz, mint a vadalma. – motyogta Dean enyhén bosszankodva, de egy cseppet sem vettem fel.
- Apa leszek… - mondtam ki ismét fülig érő vigyorral. – Ki fogunk békülni Flórával…
- Gratulálok! – húzta mosolyra a száját a hű testőröm. – Erre igyunk! – bólintottunk és a szánkhoz emeltük az üvegeket.
- Kösz, Dean!
- Megérdemled, hogy boldog legyél. Bár nem tudom, mi volt a váló ok nálatok, de a pici miatt is csak jó, hogyha egyenesbe jöttök. Flóra nagyon különleges, karakán nő, nem holmi kis csitri, mint akik odavannak érted. Pont olyan, aki te melléd kell, akire neked szükséged van. Már bocs!
- Egyet értek veled! – jó estek Dean szavai még akkor is, ha felbolygatták a múltat. Azonban ezzel megadta a kezdő lökést, és most nagy szükségem volt egy kiadós beszélgetésre. – Tudod, nem azért nem mondtam el a dolgokat, mert nem bíztam meg benned. Csak rohadtul fájt az egész és azt hittem, ha elnyomom magamban, akkor az lesz a jó megoldás. A váló ok, ahogy te mondtad, az az volt, hogy Flóra megcsalt az exével. Ismersz, és nálam a bizalom a legfontosabb, amit Flóra eljátszott. Idő kellett, hogy kiheverjem. Persze mindketten szenvedtünk, de Flóra nem adta fel és most már talán képes vagyok újra nyitni felé…
- Megértelek, hiszen látom nap, mint nap, min mész keresztül. De akkor sem jó megoldás, ha teljesen elzárkózol mindentől, mindenkitől. Valakiben bíznod kell…

1 megjegyzés: