Részlet 65. fejezet tartalmából...

Sziasztok,

köszönöm a komikat, és cserébe már hozom is a részletet!
Sietek a teljes résszel!

Puszi,
ZoÉ

Kissé elfáradtam, és lassan elmerültem a saját gondolataimba, a saját kis világomba. Már az első pillanatban, mikor újra feltűnt az életemben, tudtam az a találkozás sok mindent jelenthet, persze azt akkor még nem tudhattam jóra vezethet vagy sem. De a gyökeres változás előszelét hozta magával. Igazam lett, bár egy cseppet sem bántam.

- Olyan szótlan vagy… - simított végig az arcomon, a nyakamon. Akaratlanul is mosolygásra késztetett s a vérem felpezsdült. – Ugye nincs baj? – bársonyos hangja némi aggodalommal volt vegyes.

- Nem semmi… - sóhajtottam fel, miközben élveztem, ahogy heverésztünk.

- De ha van, akkor ugye szólsz?

- Igen, de tényleg nincs semmi…

A kezei lágyan járták fel s alá a testemen, de mégsem az izgatás volt a célja, hanem hogy megnyugtasson és biztosítson arról, hogy itt van velem. A közelségére nagyon vágytam, de nem a testiség volt a fő cél és mostanra megtanultuk, hogy ez nem megoldás minden problémára, azonban a múló percekkel egyre nehezebb volt ellenállni.

- Hmm… arra gondoltam, hogy… - csókolta meg a fülem tövét, amibe az egész testem beleremegett.

- Mire is? – vágytól átitatott szavakkal kérdeztem vissza.