Dylan sápadtan ült a fotelben. Mereven nézett maga elé, úgy tűnt, mintha transzba esett volna.Teljesen összeomlott benne az egész világ. Nyugodt viselkedés azonban csak látszat volt. A fejében, a lelkében szüntelen harc dúlt, hogy a megmaradt emlékfoszlányok végre a helyükre kerüljenek. Ugyanakkor a kíntól, mely a lelkét marcangolta ordítani, sikítani, tombolni tudott volna. Mégsem tett vagyis nem tudott semmit tenni, nem volt elég ereje. Így maradt a néma gyötrődés. A férfi még mindig nem tudta feldolgozni barátja szavait, viszont az elmúlt napok kuszasága miatt egyre jobban elbizonytalanodott a saját meggyőződését illetően.
Már semmiben sem volt biztos, hogy mi volt a valóság vagy mi volt éppen csak a képzeletének szüleménye. S egyetlen dologra marat ereje a fájdalmas sóhajokra, melyek mégsem hoztak számára sem nyugalmat, sem megnyugvást. – Camilla… - fájdalmas sóhajai egyre mélyültek, és visszhangot vertek a lelkében és a szoba csendjében. Egyre jobban elhatalmasodott rajta a bűntudata, hiszen mindezt egyetlen döntése okozta. Az a pillanat okozta mindkettőjük vesztét, mikor elhatalmasodott rajta a birtoklási vágy. - Meg foglak szerezni, kellesz nekem! Akarlak, és az enyém leszel!
***
Dylan-t bosszantotta, hogy Camilla rájött a hátsó szándékára és a lány kissé csípős megjegyzése is bántotta a büszkeségét. – Még hogy szar dumám van! – Csattant fel magában a férfi, s gondolkodás nélkül ragadta meg a lányt. Választ akart és semmi más nem érdekelte.
- Van pasid? – ismételte meg a kérdést Dylan, mivel még mindig nem érkezett semmiféle válasz. Csakhogy mindeközben mereven nézte a gyönyörű szempárt, mely egyre jobban megbabonázta, magához láncolta, mintha egy kavargó örvény mélyére húzta. A következő pillanatban pedig kijózanító voltak a lány szavai.
- Nem, csak a nős pasikra mászom rá! – Camilla persze nem hagyta magát és frappánsan válaszolt. Dylan-nek egyszerre tetszett a lány találékonysága, ugyanakkor bosszantotta, hogy így egyáltalán nem fog semmit megtudni Camilla-ról.
- Megérdemeltem. – sóhajtott fel Dylan. Elengedte a lányt, aki egyből távolabb húzódott tőle. A férfi pedig tudta, hogy itt más taktikát kell választania, így is tett. – Mi lenne, ha mindent elölről kezdenénk? – egy kedveskedő mosollyal nyújtotta a kezét Camilla-nak, aki nagyon el akart merülni a kávéfőzésben. Dylan adott pár pillanatot a lánynak, gondolja át az ajánlatát, csakhogy a múló percek azonban elbizonytalanították. – Tényleg, kérlek! – A férfi lágy hangon kérlelte a lányt, aki hajthatatlannak bizonyult.
- Nem tudom, mit vársz tőlem. – nézett Camilla mélyen Dylan szemébe. – Én nem bántottalak, és erre egyáltalán nincs szükségem. – határozottan beszélt, semmiféle megingás nem volt a hangjában.
- Tényleg szeretnélek jobban megismerni… Megváltozhatok…
- Ezt már hallottam, nem is egyszer… - sóhajtott fel Camilla. A gondolatai hatására megborzongott, bár leplezni próbálta, csakhogy Dylan észrevette. Nem értette ezt a reakciót, de nem is volt rá ideje, hogy végiggondolja a miérteket. - Még ha bele is mennék, hogy újra kezdjük ezt az ismertséget, akkor is csupán a barátod lehetek…
Dylan szótlanul nézte a lányt, míg az ismerős szót ízlelgette. – Barát. – Tényleg szüksége lett volna egy megbízható barátra. Most ahogy a lány szemét figyelte ismerős vonásokat fedezett fel benne.
- Örülök, ha a barátom lennél… - mást mondott volna a férfi, de rá kellett jönnie, hogy a lánynak igaza van. Egyáltalán nem várhatja, hogy csak úgy a hanyatt vágja magát pár kedves szótól. S ezzel egy hosszú folyamat vette kezdetét, de mindennél jobban megéri.
- Kész a kávé… - Camilla elé tette a csészét. Dylan finoman biccentett, majd kevergetni kezdte a forró italt. Egyikük sem szólalt meg, sőt a férfinek kifejezetten tetszett ez a nyugalom. Egyre többet és többet szeretett volna belőle, ugyanakkora a kíváncsiságán egyre nehezebben tudott uralkodni. Lopva pillantott körbe a lakásba.
- Mióta laksz itt? – Dylan-nek feltűnt, hogy nem látott sem képeket, sem apró dísztárgyakat, amelyek szervesen hozzá tartoznának a női lakáshoz, még az anyjánál is voltak ilyenek.
- Miért fontos ez? – válasz helyett egy újabb kérdés érkezett.
- Az ismerkedés része, nem? Kérdések születnek, válaszolunk. – lehengerlően, csábítóan ejtette ki Dylan a szavakat, nem véletlenül tett így. Az hatás kedvéért pedig belekortyolt a lassan hűlő kávéjába.
- És te? Hol laksz, hol van az otthonod? – a férfi szája széle megrándult, ahogy az otthon szó elhangzott. Hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon. A régi házat, ahol a szüleivel élt sosem tekintette igazi otthonnak. Sokkal több rossz emléke származott onnan, mint jó. Majd a szülei válását követő költözés sem járt sikerrel. Végül a színészkedéssel járó folytonos utazás, ingázás és ideiglenes lakások, hotelszobák megfeleltek Dylan-nek. Annyira megszokta ezt az életformát, hogy nem is igazán hiányzott neki. Ha érezte a magány elhatalmasodását magán, akkor sebtében kerített magának társaságot. Egy-egy alkalmi liezon formájában, vagy valamelyik barátféle személyében. Dylan észre sem vette a múló perceket, csak Camilla kérdésére eszmélt fel. – Nem válaszolsz?
- Nekem nincs otthonom. Rengeteget utazom, és sehol sem maradok túl sokáig, ha nincs rá nyomós okom… - a mondat végét inkább önmagának szánta a férfi, ezért is halkult el a hangja.
- Mindenkinek van… - susogta Camilla gyengéden, s Dylan legnagyobb meglepetése közelebb lépett hozzá. Az apró kecses kéz felé közelített, míg tenyér a férfi mellkasára került. – Itt van bent…A másik szívében… Csak az a kérdés, hogy megtalálod-e a hozzád tartozót…
Dylan még napok múltán is Camilla szavain töprengett. Egyszerűen nem tudott tovább lépni. Máskor könnyű szerrel, egy vállrándítással tovább tudta tenni magát a hasonló helyzeteken. Ellenben most, mikor a lehunyta a szemét, újra érezni vélte a lány érintését, sőt egy-két mámoros állapotban eljátszott a gondolattal, mit tenne a lánnyal. Persze egy könnyelműen tett ígérethez kötötte magát, amit egyre nehezebb volt betartani. Nagyon igyekezett, amit Camilla először gyanúsan és kétségekkel telve figyelt. A férfi látta és felismerte ezeket a gesztusokat. Majd egy kicsit később félve Camilla mégis engedett a férfi közeledésének.
Dylan egyszerűen nem bírta leküzdeni a vonzalmat, de elhatározta, hogyha bele pusztul, akkor is tartja magát a barátsághoz. Ráléptek a barátság rögös útjára, melyen első állomásaként egyre többet találkozgattak. Egyre több időt töltöttek együtt. Beszélgettek, koncertre jártak, Dylan nem egyszer vacsorázni hívta a lányt vagy éppen moziba, még mindig vonakodva ugyan azonban egyre könnyebben érte el a férfi a célját.. Olyan programokat szerveztek, vagyis többnyire Dylan szervezett, melyek a barátság kategóriájába még belefér.
A férfi tudta, hogy kényesen ügyelnie kell a viselkedésére, mert egy óvatlan tett teljesen visszavetheti az eddig elért sikereit. Dylan megtett mindent, hogy a felépített képet megőrizze önmagáról. S ez volt a legjobb alakítása életében. Ugyanakkor vad vágy égett benne, hogy megszerezze, megkapja Camilla-t, aki még mindig tartotta tőle a három lépés távolságot és még mindig nem volt az övé. Még mindig, kitartóan ellenállt a varázsnak. A férfi emiatt persze feszült, ingerült és olykor roppant ideges volt szinte egész nap, már amikor éppen nem a lánnyal volt. Hiszen egyre többször kényszerült utazgatni a munkája miatt, de ezt a távolságot maximálisan ki is használta, s bűnös szenvedélyeinek hódolt előszeretettel. Néha csak egy-két nap volt, néha pedig egy-egy hét, mely idő alatt nem láthatta a lányt, s ilyenkor gondolkodás nélkül keresett egy-egy alkalmi partnert. Bár egyre kevésbé voltak ezek az együttlétek kielégítőek, sőt Dylan azon kapta magát, hogy szüntelenül Camillára gondolt, s a partnereiben is többé-kevésbé a lányt kereste vagy éppen a lányt látta. A munka sem úgy ment, ahogy kellett volna. Nem lelte benne semmi örömét, nem okozott neki akkora élvezetet, mint azelőtt. Nemcsak a munka nem volt a régi, hanem a bulik, az alkohol is mindennapossá vált Dylan életében, mely által a szervezete egyre többet és többet követelt. Képtelen volt megálljt parancsolni önmagának. A gyógyszerekhez, s a más szerekhez nyúlt. Ezekkel igyekezete átvészelni a napokat. Ezt azonban gondosan titkolta, senki sem, vagyis csak kevesen tudtak róla, mert mindent megtettek annak érdekében, hogy a férfi körüli csodálatos, csillogó világot megőrizzék a rajongóknak. A média volt ebben a világban az igazi úr, megmondta, miért, mikor és kivel kell megjelenni a nagy érdekű publikum előtt, sőt egyes esetekben még Dylan szájába rágták, mit kell mondani, hogyan kell vélekednie. Fárasztó és idegőrlő dolog volt, melyben egyre jobban elvesztette önmagát a férfi.
Egy hosszabb utat követően fáradtan és roppan ingerülten Dylan a taxi hátsó ülésen fészkalódott. Ezúttal letett a baráti látogatásról, kihagyta Marc koncertjét, helyette egészen mást forgatott a fejében. Elege volt már mindenből, de legfőképpen a megjátszott, az önmaga által kreált szerepből. Elszántan, most vagy soha alapon kívánt cselekedni. Egyáltalán nem számított semmi más, csak önmaga. Jelen pillanatban pedig a kielégítetlen vágya volt, mely motiválta.
Dylan fáradtan érkezett meg Camilla lakásához. Miután kiszállt a taxiból pár pillanatig végig nézett az épületen, megbizonyosodott róla, hogy a lány otthon van. Égett a villany. – Gyerünk! – motyogta magának a férfi, miközben nekiiramodott a lakáshoz vezető lépcsőnek.
A lakás ajtaja előtt megállt, kicsit kifújta magát és egy nagy levegőt vett. Kopogtatott, s várt. Pár pillanat múlva ki is nyílt az ajtó. Camilla egy apró farmer sortban és fehér pólóban jelent meg bájosan mosolyogva. Dylan a következő pillanatban semmivel sem törődve megragadta a lányt és magához vonat. Szorosan egymáshoz simultak, erősen tartotta a meglepett lányt, míg száját a lány finom ajkaira tapasztotta. Szenvedélyes csókot kezdeményezett, majd után megbizonyosodott róla, hogy Camilla nem ellenkezik, sőt nagyon is kiveszi a részét a csókolózásból, még követelőzőbbé vált a csókja.
Dylan egyből átvette az irányítást, és a kanapé felé kezdte terelni a karjaiban tartott nőt. Persze az ajtót hangosan becsapta maga mögött. A férfi magában ujjongott, hiszen győzött. A vágya, mely egyetlen pontban lüktetett, elvette a maradék józan eszét. Egyre mohóbban csókolta, simogatta Camilla törékeny testét, türelmetlenül vetkőztette. Az egymáshoz tapadó, simuló bőrfelületek, az érintések vagy éppen a csókok mindkettőjükből kéjes nyögéseket, sóhajokat csalogatott elő. A férfi néhány pillanatig még uralkodott magán, s csodálattal nézett végig csupasz testén, itta a látványt. Soha életében ennél szebb látványban még nem volt része.
Aztán már nem volt megállás. Camilla lábait széttárta, s közéjük helyezkedett. De először még csókot váltottak, aztán a gömbölyű halmokat tüntette ki ajkai figyelmével, de a keze már a lány nedves nőiességét kényeztette. A lány sikolyai még inkább feltüzelték Dylan vágyát, s nem kínozta magát, inkább egy határozott mozdulattal a két felhevült testet egyesítette. Férfias nyögés szakadt fel a torkából abban a pillanatban. Érezte Camilla minden egyes rezdülését, az alatta vonagló testet, s a férfiasságát körülölelő forróságot. Fokozott tempóra kapcsolt, kemény lökéseivel a gyönyör felé sodorta mindkettőjüket. A beteljesülés nem is sokat váratott magára, a fenséges extázis kerítette hatalmában mindkettőjüket. Dylan-nek már sok nővel volt dolga, mégsem volt ilyen intenzív élményben része. A gyönyörben megremegő testek egymáshoz simultak, a férfi kapott a lány után. Magához ölelte, erősen szorította, minta így kapaszkodna a mámorba.
Lihegve tapadtak egymáshoz a kanapén fekve. Mindkettőjüket lehengerelte az imént átéltek, képtelenek voltak gondolkodni, megszólalni. Camilla azonban dideregni kezdett. Lassan mozdult, amit Dylan előszeretettel nézett végig. A csábítóan csalogatva indult el a lány a hálószoba felé. A férfi pedig követte, hiszen az előtte lévő látvány ismét tettre késszé varázsolta, s mielőbb át akarta élni ezt a forró szeretkezést. A szobába érve Camilla olyan hirtelen mozdult, hogy Dylan a meglepetés hatására az ágyon találta magát. De nem bánta, mert a kecses női testet még jobb pozícióból figyelhette. Camilla azonban átvette az irányítást, s nem hagyta magát. Kínzó kényeztetésbe kezdett, s nem volt hajlandó engedni pedig a férfi már robbanáshoz közeli állapotban volt. Dylan aztán mégis elkapta a lány derekát, s magára húzta. Camilla érzéki köröket írt le a csípőjével, átszellemülten lovagolta meg a férfit, míg az a nyakát, a melleit kényeztette.
Nem bírtak betelni a másikkal. Egyetlen éjszaka alatt számtalanszor lépték át a paradicsom kapuját. Míg teljesen kimerülten zuhantak vissza a földre, vissza az ágyba, egymás karjaiba a párnák közé. Vadul kalapáló szíveket, a kapkodó levegővételek lassan elcsendesedtek, s álomba szenderültek. Dylan megbékélt, megkapta az, amelyre olyan nagyon vágyott már. Ráadásul sokszorosan felülmúlta minden elképzelését a lány.
Reggel Dylan ébredt fel elsőként. Első pillanatban némi rémület volt benne, hogy talán megint csak álmodta az éjszakát, csakhogy a mellette békésen alvó lány nemcsak a képzelete szüleménye volt. A káprázatos nő pedig egyből megbűvölte, s felkönyökölve figyelte Őt. Felkavaró érzéseivel nem tudott dűlőre jutni, és nem hagyták visszaaludni sem. Ezt a nőt akarta, akit végül meg is kapott. A hódítás győzelme betöltötte a lelkét, ugyanakkor volt valami furcsa érzés emellett, amit egyáltalán nem várt. Ráadásul nem is tudta igazán megfogalmazni, mi is az és azt sem tudta, hogy ez teszik-e neki vagy nem.
Ugyanakkor volt egy másik nő is az életében, bár vele egy se veled, se nélküled kapcsolat, örökös huzavona volt. A legutóbbi útján eltöltöttek néhány pásztorórát, de Camillához még Ő sem érhetett fel. Ebben teljesen bizonyossá vált a férfi. Csakhogy sosem volt az a rendes, monogám párkapcsolat híve. Túl sok komplikáció megrontotta volna az amúgy vad, tüzes és féktelen éjszakák varázsát. S a viszontlátás öröme mellé a szenvedély társult. De Dylan nagyon jól tudta, hogy ebbe Camilla nem menne bele. Nem lesz része a háremének, mert ez a nő egy és egyetlen akar lenni a férfi életében. Ez Dylan-nek szokatlannak és őröltségnek tűnt-
- Miért ne élvezzem? Tart, ameddig tart. – döntötte el magában a férfi, hiszen tudta, ha elárulja, hogy csak a szexről – de még milyen jó szexről – szólt ez az egész, akkor Camilla rövid úton kidobja őt. Bár a további bájolgással sem volt kibékülve, de végül is a célját elérte. Megkapta a lányt és rohadtul élvezte minden pillanatát, hiszen minden várakozását teljes mértékben felülmúlta az éj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése