Valentin-napi Novella + LETÖLTÉS

Sziasztok,

a mai nap tiszteletére hoztam egy szösszenetet. Nem is mondok semmi mást, a cím mindent elárul. :)

Jó olvasást!
Boldogságot!

Puszi,
ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

Happy Valentine’s Day

„Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről, mielőtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltőn keresztül.”

(Robert James Waller)

~~~~~ xxx ~~~~~

Hideg februári napra virradt London. Napok óta fagyos volt az időjárás. Az enyhülés csak nem akart jönni. Bár nem volt rá szükség, mert egy különleges nap közeledett. Valentin-nap. Az ünnep közeledtével a szívekben a melegség újra fellobbant, sőt ezen a napon még hevesebben lobogott a tűz a szívekben. A szerelem ereje melegítette a szerelmes párokat. Már hetekkel ezelőtt megkezdték a reklámozást, s azóta a boltok, virágos standok folyamatosan ontották magukból az újabbnál újabb ajándékokat, virágokat. A feltett céljuk volt a kereskedőknek, hogy minél többet eladjanak ezekből a meglepetésekből, éppen ezért minél színesebb, minél vörösebb, minél rózsaszínesebb tárgyakat, virágokat halmoztak fel.

Lily mosolyogva haladt el az utcán. Bár szabályszerűen hideg volt, mégis jól esett neki a kis séta, mely a közeli boltba vezetett. Rob megkapta a jól megérdemelt szabadságát. Otthon volt, s míg Ő aludt, addig elszaladt friss reggeliért. Vett mindent, amit párja szeret, sőt a közelgő ünnepre gondolva vett pezsgőt is. Nem tervezett nagy ünneplést, de szerette volna kihasználni ezt a remek alkalmat.

Korán volt még, így nem sokan álltak sorba. A kasszánál a fizetés is csak pillanatokat vett igénybe. Aztán már haza fele is indulhatott. Menet közben egy-egy futó pillantást vetett a kirakatokra, ennyit engedélyezett magának. Édesnek találta a szívecskét átölelő macit vagy szívekkel kirakott képkeretet, de ezeket túlzásnak érezte. Úgy gondolta, hogy nem ezek a tárgyak mutatják meg, mennyire szereti a másik.

Már a ház előtt járt, a zsebéből előhúzta a kulcsot. Minden egyes lepéssel mintha érezte volna, hogy szerelméhez közeledik. Alig akarta elhinni, hogy már lassan öt éve egymáshoz tartoznak. A furcsa barátságból nem is hitték, hogy ilyen erős szerelem alakulhat ki. Lily minden alkalommal megmosolyogta, hogy bizony ők mindent fordítva csináltak. Előbb jött a kisbaba, s mikor már szülők voltak, akkor léptek csak a komolyabb ismerkedős fázisba, és akkor következett az összeköltözés. Azóta sem unták meg egymást, sőt minden egyes nap tartogatott valami újat számukra.

Lily a gondolataiba mélyedt, s úgy lépkedett fel a lépcsőkön. A már kezébe készített kulcs egy pillanat alatt a zárba csusszant, hangtalanul kinyílt az ajtó. A lakásban még mindig csend volt, éppen úgy, ahogy hagyta. A konyhába sietett, ott pakolta le a kezéből a zacskót. Csak ezután lépett a fogashoz, hogy a levetett kabátját felakassza. Levetette a cipőjét, s miután belebújt a papucsába ismét a konyhába tartott. A pezsgőt gondosan elrejtette a hűtőbe. Majd a frissen vásárolt és az otthon fellelhető alapanyagokat pakolta ki a pultra.

- Jó reggelt, Kicsim! – érezte meg Lily a férfi kezeit a csípője két oldalán, míg a nyakán pedig a melege leheletet és a finom ajkakat. Beleremegett közelségébe. Rob magához húzta, minél közelebb és minél jobban érezzék egymást.

- Jó reggel, Édesem! – fordult meg lassan Lily az erős karok között. Kínzóan lassan tette, direkt úgy, hogy még inkább a férfihoz dörzsölődjön. Nem mintha erre szükség lett volna, mert már így is kívánta a kedvesét.

Lily amint megfordult a kezeit Rob mellkasán támasztotta meg, majd pedig fokozatosan felfele indult. Amint elérte a nyakát, megcirógatta, beletúrt a hajába, s végül a férfi nyaka köré csavarta a kezeit. Szorosan préselődött neki, mindeközben ágaskodva csókra nyújtotta száját. Rob átölelte Lily derekát, majd rátapadt a lány felkínált ajkaira, mintha csak az élete múlna rajta.

Az első pillanattól kezdve, ahogy ajkaik összeértek apró szikrák pattantak, melyek végül mindkettőjük gerincén futottak végig. A kezdeti lassú finomkodó üdvözlő csókok fokozatosan egyre mélyebbé, egyre szenvedélyesebbé váltak. Lily levegőért kapkodva vált el Rob ajkaitól, míg a férfi áttért a lány nyakára. A füle tövébe apró csókokat nyomott, majd bevetette nyelvét is. Lily felnyögött abban a pillanatban.

Rob mosolyra húzta a száját, de nem hagyta abba a megkezdett műveletét. Sőt néhány lépéssel hátrálásra késztette Lilyt, míg a pult szélét el nem érték. Finoman neki préselte a szerelmét a bútornak, így anélkül tudták fenntartani a testi kontaktust, hogy kezeivel magához ölelte volna Lilyt. Újabb táncba kezdtek nyelveik, ezúttal Rob kapkodta szaporábban a levegőt s Lily csókolta végig kedvese nyakát.

Rob a kezeivel mást tervezett, még végig sem gondolta, de már a lány felsőjének a szélét kereste. Mielőbb az anyag alá akart férkőzni, hogy a selymes bőrt érezhesse. Lily könnyebb helyzetben volt, mert pusztán egyetlen mozdulattal sikerült megszabadítania szerelmét az amúgy alváshoz használt pólójától. A földet érő póló után Rob mellkasán, hátán siklottak végig a szabaddá váló kezek. Aztán ez már nem volt elé. Lily a férfi oldalán futtatta végig ujjait le a csípőjéig, ahol határozott irányváltással a férfi vágyának meredező bizonyítékán simított végig. Rob felnyögött, s Lily nyakába fojtott el az újabbak nyögéseit. Mindkettőjük tekintete elködösült a bennük lobogó vágytól, s egyértelműen a folytatás lebegett a szemük előtt.

Csakhogy a felforrósodott hangulatot aprócska lábak dobogása zavarta meg. Először csak az emeleten lehetett hallani a futást, majd a lépcsők következtek. Már csak néhány perc kellett ahhoz, hogy az apróság megérkezzen. Lily és Rob zihálva váltak el egymástól, még mindig dolgozott bennük a vágy. Ezért nehezen ment a leállás, az elválás, hisz még mindig érezték a másik érintése, közelsége által kiváltott érzéseket.

Egy utolsó csókot még engedélyeztek maguknak, majd Rob felszedte a pólóját a földről, s az eredeti úti céljának megfelelően a fürdőbe vonult. Lily a pultnak támaszkodva szívta be, majd engedte a ki a levegőt tüdejéből, de csak lassan sikerült normalizálnia a légzését. Főleg úgy, hogy tudta, hogy az ajtó mögött, ahol kedves eltűnt, éppen most szabadul meg a ruháitól, hogy zuhanyozzon. Szinte maga előtt látta a meztelen férfi testet, amely a zuhanyzóba lép. A megengedett víz cseppjei végigsiklanak az igéző testen.

A reggelente bármennyire szerettek volna még egy kicsit összebújni, nem mindig sikerült. Eleinte a babájuk zavarta meg az együtt tölteni szándékozott perceket, majd ahogy az apróság növekedett, úgy hagyta meg a szüleinek az egész éjszakát a szerelmüknek való hódolásra. Reggel azonban a manó hajlamos volt hangos ébresztésben részesíteni őket. Ugyanakkor voltak időszakok, mikor Rob kora reggel kezdte a forgatást. Olyankor hajnalok hajnalán kelt, s csak néhány csók bezsebelése után sietve távozott.

Azonban Lily és Rob minden felkínálkozó szabad pillanatot megragadott, hogy szeressék egymást. A szeretet és a szerelem kifejezése nem csak a szeretkezésükben volt jelen, hanem minden mozdulatukban, minden gesztusukban, minden szavukban. A szerelem az idő múlásával csak még inkább mélyült, s fantasztikus magasságokba juttatták el a másikat.

Lily a mosogatóhoz lépett, egyből a hideg vizet engedte meg. Nem bírt a rátörő vágyhullámokkal. Muszáj volt valahogy lehűteni magát, melyre a legjobb megoldásnak a hideg víz tűnt. A csap alá tette a kezeit, majd a vizes kezeit arcán pihentette. Apránként csillapodott a benne tomboló forróság. Hüppögő hangra lett figyelmes a háta mögül. Hirtelen kapta a fejét hátra, mert nem tudta elképzelni, mi történt.

- Kicsim, mi történt? – zárta el a csapot Lily, majd egy konyharuhát felkapva törölgette meg a kezét. – Chris, mi a baj? – fájt látnia, hogy a vidám manócska, könnyektől csillogó tekintettel néz az anyjára.

- Apa… apa… - hüppögött a fiú, míg az anyukájához bújt. – Azt mondta… itthon lesz… Ha felébredek… Együtt visztek az óvodába… - Lily valamelyest megnyugodott. Letörölte az apróság könnyeit.

- Chirs, apád itthon van… Csak ritka alkalmak egyike, hogy korábban kelt fel. – mosolygott rá a fiára, akinek felragyogott az arca. Nem egyszer tapasztalta, ha Rob otthon maradhatott, akkor bizony nem a korán kelésről volt híres. – Zuhanyozik… - Chris Lily nyakába vetette magát, de most már mosolygott. Puszikat nyomott az anyukája arcára, és a fürdő fele iramodott. – Drágám, a lakásban nem rohangálunk!

- Apa… Apa… - hallatszott a vidám nevetés két szólamban. Rob akkor lépett ki a fürdőszoba ajtaján, mikor a fiúcska odaért.

- Szia Kispajtás! – a büszke apa egyből felkapta a fiát, aki a kicsi kezeit az apja nyaka köré tekerte. Ragaszkodott hozzá, ragaszkodtak egymáshoz. Ez a kötelék már az első pillanatban megköttetett, mikor Rob először tarthatta a karjában a picike fiát. Könnyekig meghatódott, s a bűntudata is elhatalmasodott. Felötlött benne, hogy majdnem élete legnagyobb hibáját készült elkövetni. Szó nélkül lépett le, magára hagyva Lily-t. Azonban hálát rebegett, hogy észhez tért.

Christoph Samuel Pattinson. A család legkisebb tagja. A manó sok mindenben hasonlított az apjára, nemcsak a külsőt illetően. A kusza és ezer fele álló haj, a kék szemek teljesen megegyezett kettőjüknél. Azonban a kicsi nem volt olyan szőke, mint Rob kiskorában. De mindketten rettentően hajlamosak voltak a rendetlenségre. Mindketten képesek voltak folyamatosan beszélni, de míg Rob zavarában, addig Chris késztetés érez, hogy az összes élményét megossza a világgal.

- Gyerünk, Chris öltözzünk fel, míg anya reggelit készít! – Rob a karjába tartotta a kicsi fiuk, majd Lilyhez léptek. Chris az anyja arcára adott puszit, míg Rob a ajkaira. Aztán Lily már csak a távolodó alakjukat látta.

Több idő nem maradt Lilynek az álmodozásra, mert nemcsak a reggelit kellett elkészítenie, hanem indulniuk kellett az óvodába és persze munkába. A kacsagás, ami fentről szűrődött le, somolygásra késztette. Mire a két kópé felöltözött és leért a konyhába, addigra elkészült. Asztalhoz terelte őket. A manócska mesélt és mesélt, épp csak levegőt vett, de utána már folytatta is. Rob minden szaván csüngött. Tökéletes volt a családi pillanat.

Rob segített elpakolni reggeli után, míg kisfia körülötte nyüzsgött. Lily addig felszaladt, hogy átöltözzön és összepakolja a táskáját, mert sietniük kellett, el ne késsenek. Hárman egymás kezét fogva indultak a kocsihoz. Első megálló az óvodánál volt. Lily ismerősként üdvözölte a szülőket és a óvónőket.

 Azonban Rob még mindig vonzotta a kíváncsi, az érdeklődő pillantásokat. Lily tudta, mi jár a többi anyuka fejében. A szármos férfi üdvözölte őket, de ennél több időt nem szentelt rájuk, pedig nagyon szerették volna. Chris előreszaladt a barátai már várták, de még előtte integetett a szüleinek. A pár apró csókot váltott, majd ölelkezve sétáltak vissza a parkoló autóhoz.

- Mit tervezel mára? – kérdezte Lily a férfit az egyik piros lámpánál. Rob a mellette ülő szerelme combjára tette a kezét, majd megsimogatta. Ahogy egymásra néztek, ahogy találkozott a tekintetük egymás szemében látták a saját érzéseiket. Szerették egymást. Lily sokszor gondolkozott el a találkozásukon. Örömmel töltötte el a tudat, hogy végül nem pusztán barátok maradtak, mert Lily Robnak köszönheti a boldogságot. Lily imádta a férfit, mert az egykor annyira várt szerelem az Ő személyében talált rá. Nem tudta megmondani pontosan, mikor szerettek egymásba, de nem a lényeg, hanem az, hogy mindennél jobban szerették egymást. Kettőjük boldogságát kiegészítette a kisfiúk.

- A szabadnapom első napján is Vera vár vagy egy tucat forgatókönyvvel. Kíváncsian várja az enyémet is, mikor fejezem be és mikor olvashatja el. – sóhajtott fel Rob. A lámpa zöldre váltott, majd indított. – Remek nap lesz, úgy érzem.

- Hol tartasz? Megmutatod? – Lily-ben a kíváncsiság felébredt. Azonban Rob gondosan elrakta a munkáit, nem mutatta meg addig senkinek sem, amíg el nem készült vagy a végeredményt nem tartotta megfelelőnek. A munkáját illetően maximalista volt.

- Még nem kész, tudod Kicsim, ha elkészülök, megmutatom. – küldött egy olyan mosolyt Lily felé, hogy elakadt a lélegzete.

Rob leparkolt, majd egy jó hosszúra nyújtott csókkal köszönt el Lily-től, aki csak nehezen tudott elválni a férfitől, de a munka már várta. Kiszállt a kocsiból, majd intett a férfinek. Robnak már most hiányzott kedvese közelsége. Azonban bízott benne, hogy gyorsan elmegy a nap, és minél előbb együtt lehetnek. Az ügynökség előtt Rob tett egy kis kitérőt. Kissé elveszettnek érezte magát a rengeteg csodálatos ékszer között. Az ékszerész segítségével két tökéletes darab között vacilált. Megkérte a hölgyet, hogy délutánig rakja félre mindkettőt. Akkor vissza fog jönni. Rob egész úton azon töprengett, melyiket válassza. Mindkettő tökéletesen illett választottjához. Teljesen el volt varázsolódva, ha csak Lily-re gondolt.

Vera a telefonon lógott, mikor Rob kopogás után belépett az irodába. Már ebben a pillanatban feltűnt az asztal sarkán feltornyozott iratköteg. Vera intett, hogy Rob foglaljon helyet, aki meg is tette. A telefonbeszélgetés hosszúra nyúlt. Rob egy idegi türelmesen ült, majd mikor megunta, az iroda ablakához lépett. Belefeledkezett a látványba.

A magas irodaház kitűnő kilátást nyújtott, azonban Rob gondolatai meglódultak, s már nem csak a szeme előtt elterülő városrészen kalandozott. Imádta Londont, imádta a város azon részeit, ahol a klubok, a pubok voltak. Amerre egykor a barátaival, cimboráival koncertekre és bulizni jártak. Az elmúlt években már kevesebbet jártak össze, de mikor összejöttek akkor remek estét csaptak. Imádta a férfi a város azon részét is, ahol felnőtt, ahol a mai napig a szülei élnek, és azt is, ahol kedvesével találkozott. Aztán ott volt a park és a folyópart, ahol a kicsivel szívesen sétáltak, andalogtak, mint az átlagos párok.

 Vera befejezte a beszélgetést, és bosszúsan rakta le a telefont. Rob visszaült az előbbi helyére. Az ügynök is helyet foglalt, majd elkezdték átbeszélni a férfira váró feladatokat és kötelezettségeit. Rob befejezte a forgatást már december elején, azonban az utómunkálatok elhúzódtak az ünnepek miatt. Az ünnepek alatt senki sem dolgozott volna szívesen, inkább otthon lettek volna a családjuk körében. Ezen megfontolás miatt január végégig elhúzódott a munka.

Rob következő forgatása csak a nyáron lesz esedékes addig pedig válogathat a forgatókönyvek között, illetve Vera sürgette, hogy minél előbb befejezze a sajátját. A férfi ez idő alatt élvezheti a szabadságot többnyire, de néhány rendezvényen és eredményen meg kell majd jelennie. Ezeket leszámítva viszont a családjával lehet. Vera vetette fel az ötletet, hogy üljenek be ebédelni, mert még mindig nem értek a feladatok végére. Az év második fele sokkal sűrűbb lesz, mint az első. Tehát a teendők sora is gyarapodott.

Az ebéd és a megbeszélés végeztével Rob felmarkolta a forgatókönyvek halmazát. Csodálkozva vette tudomásul, hogy elszaladt az idő. Már reggel kicsi fia megígértette vele, hogy az óviba ő megy érte. Azoknak a kérlelő szemeknek amúgy sem lehetett ellentmondani. Hiába sietett, a forgalom nem kedvezett. Hatalmas dugó alakult ki, csak lépésben lehet haladni. Rob idegesen dobolt az ujjaival a kormányon.

- Apa… Apa… - futott a férfi elé Chris. A kisfiú széles mosollyal az arcán üdvözölte az apját. Csak ritka alkalmak egyike volt, hogy az apjának sikerül érte mennie az óvodába. A fiúcska tudta, hogy a papája híres színész, de nem értette mit jelent ez. Neki, az apukája volt, akivel játszottak, fociztak, rosszalkodtak.

- Chris, mit szólnál, ha vennénk anyának valami szépet? – Rob segített beszállni a fiának. Bekötötte a biztonsági övet. Az apróság kíváncsian bólogatott. – De ez titok lesz, a mi tikunk. Addig míg anyának oda nem adom. – még jobban bólogatott a fiatalúr.

Az ékszerész örömmel vette elő a félrerakott ékszereket. Együttes erővel az egyszerű, de elbűvölő gyűrűre esett Rob választása. A délutánt együtt töltötte apa és fia. Játszottak, s jártak Rob szüleinél, mivel a férfi romantikázást tervezett estére. A férfi behozta a kocsiból a fia csomagját. Chris természetesen majd kiugrott a bőréből, mikor a nagyija sütivel kínálta. A süteményt pillanatok alatt elpusztította, hogy mielőbb játszhasson a kutyussal. A szülők örültek Rob látogatásának, s az anya talán még sejtette, hogy mire készül a fia.

Rob ért először haza, s mivel még kedves nem érkezett meg, így átlapozott néhány forgatókönyvet. Amik nem tetszettek, azok a lakás különböző pontjain landoltak. Került könyv a fotelbe, a kanapéra, a szőnyegre, az étkező asztalra. Néhánnyal a kezében Rob az emeletre ment, mert a laptopját otthagyta. Ahogy olvasta a forgatókönyveket, úgy jött az ihlet, s inkább a sajátjával kezdett el foglalkozni. Túlságosan belemerült, bár hallotta kedvese érkezését, sőt még automatikusan válaszolt is a neki szegezett kérdésekre.

Lily egy hatalmas sóhaj kíséretében lépett be a lakásba. Már csak a szanaszét hagyott könyvekből és a kalapáló szívveréséből tudta, hogy Rob otthon van. De csend volt, ami először furcsa volt, de egyúttal a fantáziáját is meglódította. Nem látta sehol Robot, így a háló felé sietett. A férfit a laptoppal az ölében, illetve körülötte az ugyancsak szétszórt forgatókönyvekkel találta.

 - Szia, Édesem! Hol van Chis? – lépett be a szobába Lily. Robhoz lépett csókot nyomott a szájára, de a férfi mereven a képernyőt mustrálta. Ujjai alatt kopogtak a billentyűk.

- Szia, Lily! Anyuéknál. – válaszolt automatikusan Rob, de még mindig a képernyőt bámulta.

- Milyen volt a napod? Mennyire terhelt le Vera? – hallatszottak a kérdések a fürdőből.

Lily a fantáziájában megjelenő ötletet igyekezte kivitelezni. A fürdőbe robogott, s mivel Rob nemigen figyelt rá, nem zavarhatta meg semmivel az előkészületekben. Megmosakodott, ezzel eltűntette magáról az egész napos munka nyomát. Egy épp csak valamit takaró kék csipkés fehérnemű szett vett fel. A haját kibontotta és átfésülte, tudta, párja mennyire odavan a hosszú hajáért. A hatás kedvéért felvette a köntösét. Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe. Bólintott, mert elégedett volt a látvánnyal. Először csak kilesett, de Rob még mindig dolgozott. Lily nem várt tovább. Kilépett a fürdőből. Majd az ajtófélfának támaszkodott. Torokköszörüléssel jelezte az jövetelét. Rob erre már felkapta a fejét.

- Oh, eltévedtem… Nem ide kellett volna jönnöm… - mondta ártatlanul Lily, míg a köntöse megkötött övével játszott. A pillái alól nézett fel Robra, aki hatalmasat nyelt a látványtól. A szemeit legeltette, mert beindító volt a gyönyörű nő.

- Mert hova készültél? – kérdezett vissza Rob. Először nem értette, miért ezt mondta szerelme és miért csak ott áll az ajtónak támaszkodva. Nem mozdult, nem jött közelebb.

- Szereplőválogatásra… - Lilynek nagyon kellett koncentrálnia, hogy el ne nevese magát. A hatás kedvéért a keze ügyébe kerülő és Rob által széthagyott forgatókönyvből lóbált meg egyet a kezében. Rob végre megértette a játék lényegét.

- Nagyon is jó helyen jársz. Melyik szerepre jelentkezel? Mivel készültél? – csukta össze a laptopját Rob, majd félretette az éjjeli szekrényre. Lily is megmozdult csábítóan a csípőjét enyhén riszálva lépkedett a férfi felé, aki kocsányon lógó szemekkel nézte. Lily kibontotta a köntös kötőjét, és lassan csúsztatta le az anyagot. Ezzel felfedte a fehérneműt.

- Természetesen a női főszerepre… Csábítással készültem. – Rob egyre szaporábban vette a levegőt, a szíve majdnem kiugrott a helyéről. A nadrágja pedig rettentően szorította. Nem bírta tovább elviselni a közöttük lévő távolságot. Lily kezéért nyúlt, szorosan magához húzta.

Szerelmes csókban forrtak össze, mindketten vágyakozó sóhajjal törtek fel. A férfi mohón falta a karjaiban tartott nő ajkait, a nyakát. A kezein sem uralkodott a selymes és mámorítóan puha bőrt simogatta. A vágy olyannyira eluralkodott Robon, hogy finomkodás nélkül szaggatta le Lily felesleges fehérneműjét, amint a meztelen valójában csodálhatta a lányt nem tétovázott Rob. Ajkai a lány minden porcikájára csókot nyomtak, kezeit finoman masszírozta a kerek és fedetlen melleket, markolt bele a lány csípőjébe, hogy még jobban magához szorítsa. Lily érezte a neki feszülő kemény ágyékot, amely csak még jobban feltüzelte. Lily lehámozta Rob pólóját, az övénél matatott, hogy minél előbb kiszabadítsa a nemes testrészt. Amint lekerültek Rob ruhái Lily fordított a helyzetükön, ő is adni akart. Ajkai először szerelme száját, nyakát kényeztették. Majd ugyan ezen ajkak lefele indultak apróbb csókokat hintve Rob mellkasán. Minden csókkal egyre közelebb került Rob a mereven álló férfiasságához. Lily már a kezeit ugyanezen a testrészen le és felmozgatta. Rob torkából egyre mélyebb és egyre kéjesebb nyögések szabadultak fel.

 Olyannyira közel került a robbanáshoz, hogy hirtelen kapta el Lilyt és maga alá fordította és abban a pillanatban mertíkezett meg szerelme forróságában. Rob megfogta Lily kezeit, majd a fejük felett fűzte össze az ujjaikat. Ezzel is csak még inkább kifejezve az összetartozásukat. Rob gyorsan mozgatta a csípőjét, a lökései egyre sűrűsödtek. A kéjes sóhajok, a pajzán nyögések tarkították a szoba csendjét, közben persze egymás nevét ismételték, ahogy egyre közelebb kerültek a beteljesüléshez. Másodperceken belül pedig a tűzijáték következett. A gyönyör okozta érzések úgy robbantak bennünk. Hosszú percekig élvezték a pillanatokat.

- Szeretlek. – súgta Rob, míg folyamatosan Lily oldalát, hátát simogatta. Bár légzésük normalizálódott, de a szívverésük még mindig szédítően szapora volt.

- Szeretlek. Bizonyítsd! – hangzott el a felszólítás. Lily átvetett a lábát Rob csípőjén, s a keményedni kezdő ágyékra helyezkedett. Rob felült ölében kedvesével. S készségesen eleget tett a parancsnak.

Reggel Lily ébredt fel elsőnek. Boldog mosollyal nézte a békésen szuszogó férfit. Az éjjel minden eddigi szeretkezésüket felülmúlta, pedig Rob nem is tudja, amit Lily néhány napja őriz magában. Egy aprócska titok, mely boldogságot hoz mindkettőjüknek. Felkönyökölt, mert nem akart elszakadni szerelmétől, csak még tovább csodálni szerette volna. Azt a férfit, akit ennyire szeretett. Odaadóan és hűen.

Lily teljesen elmerült a maga világába, arra eszmélt fel, hogy Rob a nyakához hajol, csókot lehelt rá. Majd egy-egy puszit nyomva araszolt felfele a szájához. Ajkai kérés nélkül engedtek bebocsátást a férfi kutakodó nyelvének, hogy ismét táncra keljenek egymással. Amolyan reggeli üdvözlés volt, de mégsem. Mindketten érezték, hogy sokkal mélyebb és sokkal inkább szerelemmel átitatott csókká alakult eme üdvözlés. Rob finoman döntötte hanyatt magukat a puha párnák közé.

- Happy Valentine’s Day! – csókolta meg a férfi ismét Lilyt. Eddig nem kerítettek nagy jelentőséget ennek az ünnepnek, bár minden évben együtt töltötték ezt a napot. Vacsorázni mentek, romantikus sétát tettek, és szerelmesen bújtak össze a nap végén. Azonban ez a mostani ünnep, ez a mai nap sok szempontból különleges volt. Rob ezt érezte, s azt akarta, hogy szerelmének is az legyen.

- Happy Valentine’s Day! – ismételte el Lily Rob szavait, amint egy másodpercre megszakították a csókot. Varázslatos napra virradtak, amely Lily vallomásával lesz csak még tökéletesebb. Kuncogva néztek egymás szemébe, tudat alattijuk vagy a szívük súgta, hogy bizony valamire készül a másik.

- Van egy meglepetésem, de előtte válaszolnod kell egy kérdésemre! – ült fel Rob az ágyban.

- Nekem is van egy meglepetésem. – ejtette ki Lily a szavakat. Ő is felült az ágyban, s magára igazította a takarót.

Bár Rob nem egészen így tervezte, de most érezte elérkezettnek a pillanatot. Az ágy mellett heverő boxeréért nyúlt, majd felhúzta magára. Az éjjeli szekrény fiókjába nyúlt, s kikapta belőle a korábban elrejtett dobozkát. Az ágyat megkerülte, majd Lily oldalán az ágy elé térdelt. A két rettentően szerelmes tekintet összekapcsolódott, s a lány lélegzete elakadt, mikor felfogta, hogy az ágy mellett térdel a szerelme. A szíve csak még hevesebben kezdett el dobogni, főleg miután Rob megszólalt.

 - Veled kívánok lenni, és azt szeretném, ha te pedig velem lennél. Hozzád tartozom, s szeretném, ha te hozzám tartoznál, és mostantól sohasem engedlek el, sosem leszel egyedül: örökké együtt, mert Szeretlek. Veled akarok megöregedni. Veszekedni. Szeretni. Elviselni egymást. Ott akarok lenni melletted, ha bánt valami és szükséged van rám. A karomban tartani, ölelni, csókolni és szeretni. Melletted álomra hajtani a fejem, hogy a másnap első pillanata  Te legyél. Az emlékeimet olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, együtt élni velem. Megtaláltam a társam, a szerelmem, a másik felem. Kérlek, válaszolj! Megtisztelnél vele, hozzám jössz feleségül? – pattintotta fel az eddig a tenyerébe rejtett dobozka fedelét. Egy egyszerű, de tökéletes gyűrű pihent benne. Lily könnyekig meghatódva nézte ragyogó kék szemű kedvesét.

- Igen… Igen… Igen… - a boldogságtól megrészegülten, enyhén remegő hangon mondta ki az igeneket Lily. Rob arca, ha lehet még az eddiginél is boldogabb lett. Lily kinyújtotta a kezét, melyet a férfi először megcsókolt, majd pedig a megfelelő ujjra húzta fel a gyűrűt.

- Szeretlek. – csordult ki Lily első könnycseppje, amely a mérhetetlen boldogságból fakadt.

- Szeretlek. – Rob egyből lecsókolta menyasszonya könnycseppjét. Miközben boldogan ismételgette magában a menyasszonya szót. Mert mostantól ők már menyasszony és vőlegény.

- Most én következem. – suttogta a boldog menyasszony.

Ugyanúgy az éjjeli szekrény fiókjához nyúlt, s egy piros szalaggal átkötött dobozkát vett elő. Rob türelmetlenül várt. Látta a dobozt, de semmi ötlete nem volt, hogy mi lehet benne. Lily arrébb csúszott az ágyon, maga mellé invitálta vőlegényét. Rob teljesítette a kérést, és megkapta a dobozkát. Kíváncsian bontotta ki a szalagot, majd kinyitotta a dobozt. Akkor már tudta, mit tart a kezében. De maga a tényleges ajándék nem itt volt. Ezúttal Rob volt az, akinek elakadt a szava és könnyek gyűltek a szemébe, de neki is szigorúan a boldogságtól. Lily csak egy aprót bólintott. Ennyi éppen elég volt a férfinek, hogy a kezéből mindent elengedjen és menyasszonya után kapjon. Az ölébe vonta, és olyan szerelmesen csókolta, mint még soha. A tenyerét pedig az ajándékára fektette, egész pontosan menyasszonya még lapos pocakjára.

A tökéletes éjszakát tökéletes reggel követett. Számukra tökéletes lett a nap és teljesül a jókívánság. Együtt súgták egymásnak: „Happy Valentine’s Day!”

„Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.”

(Nicholas Sparks)

„A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra.”

(Ara Rauch)

„Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.”

(Ara Rauch)

 Letöltés:

 http://data.hu/get/4733240/Valentines_Day_by_ZoE.pdf