Just the way you are 46. Részlet...

Sziasztok,

folytatás a hét közepe fele (legrosszabb esetben a hét második felében, de mindenképp hétvége előtt!!!)

Puszi,
ZoÉ

Egy kellemetlen, szúrós szag férkőzött az orromba, amelytől sehogy sem tudtam szabadulni. Zúgó fejfájásom sem csillapodott, sőt egyre jobban szédültem. Ez nem is egyszerű szédülés volt, hanem olyan, melytől az egész világ velem együtt forgott. Jó néhány mély levegőt vettem, csakhogy ez sem segített. Kavarogtak a gondolataim, elnehezültek a tagjaim, s bárhogy próbáltam összeszedni magam, sehogy sem ment. Újabb mély levegőket vettem, fókuszálni igyekeztem az utolsó tiszta pillanatomra.

Az utcán voltam, az Empire fele siettem, hiszen tudtam Eric várni fog rám. Az zajok, a hangzavar és a szagok, szinte minden pillanatra emlékeztem, míg felötlött az az ismerős alak. Szinte teljesen biztos voltam, hogy ismertem őt. A tudatalattim is ezt súgta, már korábban is találkoztunk, azonban az arcát még mindig homály fedte. Bárhogy próbáltam a kép az elmémben nem élesedett, inkább csak még jobban megfájdult a fejem.

Meg akartam mozdulni, egyrészt a fájdalom, másrészt a bilincs miatt nem sikerült. Most vettem észre, hogy egy ócska, elnyűtt matrac a földön volt, ezen kuporogtam. A csuklómon a szoros fémkarika a falon lévő fémcsőhöz volt rögzítve. Minden fájdalom ellenére megemeltem a karom, kudarcot vallottam. Kellett egy-két perc, mire tudatosult bennem, azt sem tudtom, hol vagyok. A pánik elég gyorsan szétterjedt bennem, de hirtelen még az ütő is megállt bennem. Kivágódott az ajtó, és egy sötét alak tűnt fel. Automatikusan reagált a testem, ahogy csak tudtam összébb húztam magam. Nem sokat engedett a bilincs mozogni, de mégis meg kellett próbálnom. A szabad kezemmel a térdeim öleltem. Egy férfi lépett be, baseball sapka úgy az arcába volt húzva, hogy képtelenség volt akárcsak az arcvonását is felismerni.

- Idd ezt meg! – egy palackot landolt közvetlenül mellettem. – Innod kell, még a végén kiszáradsz. – A férfi végigmért, majd végig nyers hangon beszélt velem, míg a fejét végig leszegte. Nem ismerhettem fel. Víz volt a palackban, legalábbis a címke szerint, és ahogy ránéztem, teljesen kiszáradt a szám. Mohón kaptam utána, kissé ügyetlenkedve, de sikerült megszabadítom az üveget a kupaktól. Sürgetve emeltem a számhoz, s nagy kortyokkal tüntettem el. Már a víz háromnegyedét lenyeltem, mikor valami furcsa poros íz éreztem. Néhány pillanat múlva a palack kiesett a kezemből, kótyagos lett a fejem és valami furcsa bizsergés áradt szét a testemben, aztán végül elnyelt a sötétség.

Just the way you are 45.

- Hagyd azt a rohadt telefont! – morgott a férfi sokadszorra, majd ingerülten tépett le a csíkot a ragasztószalagból. - Inkább segíts! – parancsolóan vetette oda, de bármennyire is indulatosnak tűnt, a célját mégsem érte el.

- Egy francot! Ennél jobb kínzást ki sem találhattam volna, és még engem is szórakoztat. – a nő ujjai kecses táncot lejtettek újra és újra a betűkön, míg válaszolt. Széles, ördögi vigyora a kegyetlen tréfának szólt. A nő végig magán érezte a morgó férfi tekintetét, így miután teljesen kikapcsolta a telefont és a zsebébe süllyesztette, a férfihez lépett és megjátszott vággyal forrón csókolta meg. – Ne aggódj, Jared! Csak a tied vagyok. - A csók vagy a férfi közelsége, sőt a szex különösebb érzést nem váltott ki a nőből. Teljes mértékben csak a maga elé állított cél lebegett a szeme előtt, ehhez pedig mindenre kész volt. Jelen helyzetben a férfire volt szüksége, őt pedig könnyedén tudta irányítani, mindössze a testét kellett használnia. Szinte már szórakoztatta, hogy Jared-et ennyire könnyen tudja manipulálni. Megfontoltan ki kellett várnia, és kellő időben bedobni a bájait, miszerint a férfi olyannyira felizgatta, nem bír már magával és engedett a felkínálkozó lehetőségnek.

- Megbánod, ha packázol velem! – Jared vad csókkal és fenyegető hangsúllyal próbálta a nő tudtára adni, hogy nem játszhat vele büntetlenül. Egyre jobban izzott kettőjük között a levegő, mindketten készek lettek volna tovább lépni.

- Ne itt, ne most… - A nő azonban egy pillanattal később kijózanodott, megállította a férfit és kiszakította magát az ölelő karok közül. A nő csak úgy otthagyta Jared-et felhúzva, és eltűnt a másik szobában. A férfi kelletlenül dugott egy szál cigarettát a szájába, majd morogva figyelte az ajtót.

***

Chad türelmét jócskán próbára tették, hiába szabadult meg Eric-től, akiről szinte biztosan tudta, néhány óráig el lesz foglalva Jenna-val. Azonban a legváratlanabb pillanatban megjelentek Elsey szülei, akik csak nem akartak távozni. Chad a rózsacsokorral a kezében a nő kórterme előtt várakozott, egy darabig ücsörgött, aztán ácsorgott, majd járkált. Egy lelkes, de annál kapzsi ápolónő terelte ki végül a szülőket, hogy az asszonynak pihenésre van szüksége. A férfit nem érdekelte, mennyit kér a nő, sőt a dupláját is megadta volna, csakhogy a szerelmével lehessen.

- Szépségem! – Chad finom csókot lehelt Elsey ajkaira. – Végre már csak ketten vagyunk. – lágyan suttogott, mire az asszony arca felderült.

- Chad… - Elsey vágyakozva sóhajtotta a férfi nevét. – Úgy hiányoztál.

- Ne, ne beszélj! – Chad újabb csókot lehelt a finom ajkakra, melyek már rettentően hiányoztak neki. – Szeretlek! Nagyon szeretlek! – motyogták egyszerre, mikor levegőt kapkodva váltak el egymástól.

- Mi történt veled, Édesem? Hogy történhetett mindez? Azt hittem, elveszítelek… Örökre… Nem bírnám ki nélküled… – Gyengéd simogatások, lágy csókok közepette vallott szerelmet újra Chad. Egy pillanatig sem akarta elengedni az asszonyt, félt akkor elveszítené.

- Te is nagyon hiányoztál, nagyon. – a férfi karjaiba fészkelte magát. – Van valami, amit el kell mondanom.

- Nem kell, tudom. – Chad ringatni kezdte élete szerelmét, nyugtatni próbálta sejtette a mondanivalójának a lényegét.

- Tudod? – Elsey hangszíne feljebb szökött, idegessé vált. Ő akarta a férfivel közölni, de úgy tűnt valaki megelőzte.

- Igen, tudom. Babát vársz. – a nő lélegzete is elakadt, s egy röpke pillanat alatt számtalan lehetőség futott át az agyán. – De nem érdekel…

- Tessék? Nem érdekel? Egy baba, egy apró élet… Hogy mondhatsz ilyet? – Elsey nagyon ideges lett, de nem is igazán értette, mi mást várt. Már érezte, ahogy a szemei könnyel telnek meg, míg önmagát korholta, eddig fajultak a dolgok.

- Drágám, félre értettél. – Chad nyugtatótan cirógatta meg a nő arcát. – Szeretlek, és mindennél jobban azt szeretném, hogy együtt legyünk. Elfogadom a babát, akár enyém, akár a férjedé. Nem érdekel, a miénk lesz, mi neveljük és szeretni fogjuk. Hát nem érted? Szeretlek. Csakis téged. Éppen ezért szeretném kérni, gondold végig az ötletem. Ha kiengednek, akkor szökjünk meg. Menjünk minél távolabb a férjedtől, és a történtektől. Nem maradhatsz itt, veszélyben vagy. Kezdjünk új életet valahol, ahol csak mi hárman leszünk. Kérlek, gondold át!

- Hárman… - Elsey szemei már nemcsak nedvesek voltak, hanem patakokban folytak a könnyei a meghatottságtól. Többet nem mondott, nem is tudott, de a felcsillanó szemei válaszoltak a férfinek.

- Igen, hárman. – Chad csókkal pecsételte meg az eljövendő közös életük lehetőségét. – Pihenj, erősödj meg, míg elintézek mindent! Ne aggódj, szépen csendben el fogunk tűnni!

***

„Szavadon foglak! ;)” Eric egy darabig nézegette az üzeneteit, a túlzott izgalma semmit sem csillapodott, oldhatatlan vággyal várta Jenna megjelenését. Eric hiába hívta újra és újra a lány számát, de nem érte el. Várakozás közben néhány pohár whiskyt is megivott, azonban nemhogy megnyugodott volna, inkább még paprikásabb hangulatba került. Több üzenetet is hagyott a lánynak, aki úgy tűnt piszkosul felültette.

Eric azon kapta magát, Jenna lakása felé tart. Nem hagyhatta, hogy egy ilyen fruska büntetlenül játszadozzon vele. Nemcsak megsértette a férfiúi büszkeségét, hanem. Az indulat elvette a józan eszét, nem tudott és nem is akart józanul gondolkozni. Az utcára érve egyből leintett egy taxit, cseppet sem tudott lecsillapodni. Ujjai szüntelenül kopogtak a térdein, miután jó néhány ismételt próbálkozás után sem tudta elérni a lányt.

- Kap egy százast, ha elfelejt. Nem fog emlékezni rám és, hova hozott! - Eric nagyképűen meglóbálta a bankót, mire a sofőr bólintott és a pénz után kapott. Káromkodás hallatszott a taxiból, aztán el is hajtott.

Eric nekilódult és kettesével szedte a lépcsőfokokat, amiben sokat segített a benne fortyogó indulat, csak a folyosón lassított valamennyit. Az ajtó előtt megtorpant, de mindössze annyi időre, hogy újabb lendületet vegyen és az ajtót püfölhesse.

- Jenna! Jenna nyisd ki! - Eric felbőszülten kiabált, dörömbölt. - Eressz be! Velem nem szórakozhatsz! - A bentről kiszűrődő hangok csillapították el a férfit, fülelt majd újra kezdte. - Jenna! Jenna, engejd be! - Az ajtó végül kinyilt, csakhogy Eric még véletlenül sem lett elégedett. Formás lábak, igéző csípő, kerek mellek és bájos, de annál haragosabb arc. Izzó szemek tekintettek Eric-re. Talán más körülmények között még jó játéknak is gondolta volna a férfi a lány elcsábítását. - Jenna-t keresem, eressz be! Te?

- Rose vagyok, és feleslegesen jött ide. Jenna nincs itt. - a lány indulatosan válaszolt, mit sem törődve Eric erőfölényével.

- Akkor hol van? Mond meg! - Eric megpördült és elkapta a lány karját. - Tudni akarom!

- Már ketten vagyunk. - farkas szemet néztek, majd Rose végül kinyögte. - Elrohant, mert dolga volt.

- Hova? - Eric elengedte a lányt, majd járkálni kezdett a lakásban. Természetesen körbenézett, felmérte a lakást közben a gondolatai cikáztak. - Mikor és hova?

- Nem tudom. Nem mondta. - Rose eltávolodott a férfitól, a pultnak támaszkodott és várt.

- Hol a fenében van akkor? - Eric inkább magának beszélt, mint a lánynak.

- Soha nem csinált ilyet még. Felhívom, ha attól megnyugszol. - egyből tárcsázott is, sőt többször próbálkozott, azonban a telefon süket maradt. - Nem veszi fel.

- Szerinted nem próbáltam milliószor. - csattant fel Eric. - Órákat vártam rá... - Rose ellökte magát a putltól és a szobába rohant. Eric csak kíváncsian. A lány ide-odacikázott, míg végül elég rémült ábrázattal ért vissza a férfihez.

- Minden holmija itt van. Semmit sem vitt el, mindene megvan... - Rose remegő hangon beszélt. Eric idegesen vad telefonálásba kezdett, most már tényleg semmit sem értett.

- Will, nagyon figyelj! Nagyon fontosak a válaszaid. - Rose a körmeit rágta, míg a férfit hallgatta. - Jenna nincs sehol, nem találjuk sehol. Jenna tényleg nem ment be dolgozni?

- Ahogy korábban mondtam, Jenna nem jött be. Azóta pedig semmit sem tudok róla.

- Órák óta semmit sem tudunk róla... - Eric teljesen elképedt. - Hova a fenébe tűnt el?

Just the way you are 45. Részlet...

- Hagyd azt a rohadt telefont! – morgott a férfi sokadszorra, majd ingerülten tépett le a csíkot a ragasztószalagból. - Inkább segíts! – parancsolóan vetette oda, de bármennyire is indulatosnak tűnt, a célját mégsem érte el.

- Egy francot! Ennél jobb kínzást ki sem találhattam volna, és még engem is szórakoztat. – a nő ujjai kecses táncot lejtettek újra és újra a betűkön, míg válaszolt. Széles, ördögi vigyora a kegyetlen tréfának szólt. A nő végig magán érezte a morgó férfi tekintetét, így miután teljesen kikapcsolta a telefont és a zsebébe süllyesztette, a férfihez lépett és megjátszott vággyal forrón csókolta meg. – Ne aggódj, Jared! Csak a tied vagyok. - A csók vagy a férfi közelsége, sőt a szex különösebb érzést nem váltott ki a nőből. Teljes mértékben csak a maga elé állított cél lebegett a szeme előtt, ehhez pedig mindenre kész volt. Jelen helyzetben a férfire volt szüksége, őt pedig könnyedén tudta irányítani, mindössze a testét kellett használnia.

Sziasztok Kedves Olvasók!

Nagyon restellem, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik gondoltak rám és esetlegesen az oldalon jártak. Megvagyok, mostanra talán mondhatom többé-kevésbé egészségesen.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az elmúlt hónapok - főleg a január, de a február is - nagyon megviseltek engem. Komolyan mondom alapjáraton is utálom a korán kelést, de ha arról van szó, hogy érjek be időben a munkahelyemre, akkor  meg még inkább. Egyes tanulmányok figyelembe vétele alapján tudom magamról, "bagoly" típusú vagyok, ami annyit tesz: nehezen kel, sokáig szeret aludni, az aktivitásom pedig inkább a nap második felére összpontosul, sőt szeret késő estig fennmaradni. Teljesen illik rám!

Rinyálásnak tűnik, de minden dolgozó személy tudja, nem is olyan könnyű egy-egy munkanapot végigcsinálni. Legfőképpen úgy nem, ha bizonyos nehezítő körülmények/elemek is vannak pl. akár egy akadékoskodó főnök, kellemetlenkedő munkatárs, extra problémás ügyfél vagy éppen csak olyan dolgok, hogy kifogy a nyomtatóból a patron, elfogynak bizonyos éppen égetően fontos kellékek... és a többi. Szerintem mindenki bőven tud ilyet. Ráadásul ilyenkor egyetlen lehetőség van: a végtelen türelem elérése, amihez vagy ezerszer kellene a bűvös mantrát elismételni. Kilátástalan!

A megfáradt munkanap végén, mikor már azt gondolnád túl vagy a nehezén, akkor aztán jön sorban a következő forduló: heringparti a tömegközlekedésben, extra hosszúságú dugók vagy baleset. Mire hazaevickélsz: indul a második műszak, hogy minden pöpec legyen, mindenkinek meglegyen mindene. A nap legeslegvégén pedig krumplis zsákra emlékeztetően hanyatlasz bele az ágyba, hogy másnap kezdődjön minden elölről, egészen a hétvégéig, mikor a háztartási robot funkcióban pörgetjük magunkat végig. Regenerálódásra viszonylag minimális időt hagyva.

Roppant módon hiányzott a napsütés - néhány kivételes napon részesültünk benne. Nemcsak az állandósult szürkeséggel, hideggel és kissé kietlen napokkal kellett megküzdenem, sajnos betegeskedtem is. Bizony voltak olyan napok, hogy blog közelében sem jártam, sőt az irományaim még csak meg sem nyitottam. A közösségi oldal lecsekkolása, és néhány sürgős mailen kívül gép sem volt kezem ügyében. Nagyon bánt engem, hogy még mindig nem hoztam a várt folytatást, de tényleg nem volt semmi erőm arra, hogy foglalkozzam ezzel.

Tudom, és még mielőtt bárki megkövezne, tisztában vagyok vele ezzel nem én vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal, érzésekkel. Sokan éreznek éppen ugyanígy. Ezt az egészet a felgyorsult világ hozza magával, hiszen szinte minden napunk a napirendi pontokból és rohanásból áll. Nagyon sokszor elhangzik a számból, és még annál is többször hallom "Nincs időm!" mondatot. Tényleg így van, de azt is tudom, tapasztaltam, hogyha engedünk magunknak néhány percet egy szusszanásra, utána kicsit könnyebb. Sikerült jól elkalandoznom...

Lassan zárom a soraimat, és a mai napnak is véget vetek. Éljenek a Baglyok!

Köszönöm a türelmeteket!

Nem tudom, kifejezni mennyire hálás vagyok nektek!

Puszi,

ZoÉ

Just the way you are 44.

A taxis eszelősen nyomta a dudát, mire leértem. Elég durva akcentussal morgott valamit az orra alatt, amikor bemondtam neki a címet. A sárga autó pillanatok alatt veszett el a forgalomba, a sosem nyugvó forgatagban találtam magam. Ahogy hömpölygött a fémtömeg, úgy cikáztam a gondolataim és az érzéseim is. A sofőr nem egyszer cifrázta meg mondanivalóját, mert éppen valaki leszorította vagy előzni próbálta kevés sikerrel. Mindezek ellenére is túl hamar értem oda Chad lakásához. Előkotortam némi pénzt és előre nyújtottam a bosszankodó férfinak.

- A többit tartsa meg! – aztán kiugrottam a taxiból. Kellett még néhány perc, mire elég erőt éreztem magamban, hogy folytassam az utam.

- Gyerünk, Chad! Engedj be! – már vagy harmadszor feküdtem rá a csengőre.

- Nyitom. – egy kurta mondatot vetett nekem, majd már berregve nyílott előttem az ajtó. A lift is lassan vánszorgott felfele, mintha velem szimpatizálna.

- Jenna, köszi, eljöttél! – Chad az ajtóban várt, farmert pólóval viselt és egy sörös üveg volt a kezébe. Csak rámosolyogtam és elsétáltam mellette, azonban kellemes dohányillat csapott meg. – Olyan más vagy! – sóhajtott fel, újra végigmért. – Baromi jól áll! – Megvontam a vállam, majd ledobtam a táskám. – Sört?

- Kösz, kérek és cigit is.

- Az erkélyen hagytam. – kezembe adta a sört és egy jót kortyoltam belőle. Nagyon jól esett, de a cigi még jobban.

- Miért kellett azonnal idejönnöm? – a kivilágított várost figyeltem, rá sem néztem Chad-re. Nagyot sóhajtott, azonban ez egy kifejezetten nehéz sóhaj volt, mintha súlyos gondok nyomnák a vállát.

- Muszáj lenne, Elsey-vel beszéljek. Eddig minden alkalommal Eric-be botlottam. Tisztáznunk kéne a kettőnk dolgát, mi a fene lesz így velünk. – Chad-ből csak úgy dőltek a szavak, melyekből a tehetetlen indulat sütött. Megértettem és együtt éreztem vele, de csak csendben slukkoltam. – Segíts nekem! Nem leszek hálátlan.

- Hogy csináljam? – nyomtam el a cigim. – Végülis nekem mindegy!

***

- Eric! – szólította meg a férfit a kissé fáradt doktor. – Jó, hogy így összefutottunk! Csupa jó hírem van.

- Hallgatom doktor! – Eric nagyot sóhajtott. – Ne kíméljen!

A férfinak nagyon elege volt már most az egész világból. Alig volt reggel nyolc, és már pattanásig feszültek az idegszálai. Idegesítette a balhéja Will-lel, hiszen számított volna a támogatására, aki inkább ellenkezett vele, mintsem kiálljon a barátja elhatározása mellett. Összebalhéztak, mint még soha és majdnem tettlegességig fajult a dolog. Végül valami megmagyarázhatatlan ok miatt és mielőtt bement volna az irodába, Eric a kórház fele vette volna az irányt, ha nem állítottak volna be Elsy szülei is. Az anya volt a harciasabb, aki egyből Eric-nek esett, bár az apa sem hagyta szó nélkül a helyzetet. Okolták, vádolták a lányuk balesete miatt, de Eric mondhatott bármit az anyai szív mit sem törődött vele. A férfi egy ideig uralkodott magán, nem akarta az anyóssal még jobban összeszólalkozni. Mélyen magában már a számolással is próbálkozott, csakhogy minden hasztalannak bizonyult. Miután betelt a pohár, akkor Eric minden udvariasságot félre tett és kitessékelte a szülőket. Váratlan és hathatós közbelépés lebénította a szülőket, szóhoz sem tudtak jutni. Ez némi elégtételt jelentett Eric-nek, bár nem eleget.

A másodperc tört része alatt peregtek le az elmúlt néhány óra eseményei a férfi szeme előtt. Valami azt súgta, hogy a jó doktor mondanivalója sem fogja elégedettséggel eltölteni, legalábbis nem olyannal, amit ő várna. Mély levegőt vett és várta Dr. Filion beszámolóját. Tényleg csupa jó hírrel szolgált, egyre jobbak lettek Elsey eredménye, magához tért. Az orvos lelkesedése a sikernek szólt, hiszen a csodával határos módon mentették meg a nő és gyermeke életét. Dr. Filion és a többi elhivatott orvos pont az ilyen esetek miatt választották ezt a hivatást.

- Köszönöm a tájékoztatást! Beszélhetek a feleségemmel?

- Igen, de még szorítkozzunk a rövid látogatásokra. Sok pihenésre van szüksége a feleségének.

- Rendben, megértettem. – Eric bólintott, majd a kórteremhez sétált. Várt néhány percet, le kellett higgadnia. Bár ahogy belépett, tisztán látta alvó feleségét. Nem akart újabb felesleges köröket tenni, így inkább csendben az ablak előtt állt meg. Hosszasan bámult kifele, míg milliónyi gondolat cikázott a fejében. Nem ez volt a legjobb időzítés, de mielőbb túl akart lenni a rá váró beszélgetésen. Az asszony megérezhette, hogy nincs egyedül, mivel a pillái megremegtek és kinyíltak a szemei. Lassan megmozdult, érzékelte a látogató jelenlétét és megpróbált felé fordulni, halk sóhaj hagyta el az asszony ajkát, mert minden apró manőver kellemetlenséggel járt.

- Eric. – az asszony felnyögött, még szerencse, hogy nem az első eszébe jutó nevet mondta ki. Az első pillanatban a szeme káprázott és Chad-et vélte felfedezni az ablak fényében.

- Elsey. – finoman szólította meg a feleségét, aki lassan a hang irányába tekintett.

- Beszélnünk kell! – Eric közelebb lépett Elsey ágyához. Nem ült le, nem is ért a feleségéhez, még csak egy csókot sem adott neki. Ezek az apró jelek is jól bizonyították, hogy ezzel a házassággal nincs rendben minden.

- Akkor beszélj! – köszörülte meg a torkát Elsey.

- Dr. Filion beszélt velem, de úgy tudom, neked is elmondta. Egyre jobbak az eredményeid… - Eric bár szeretett volna túl lenni a beszélgetésen, mégsem ment, ráadásul a telefonja is rezegni kezdett a zsebében. Automatikusan kapott a készülék után, és addig nyomogatta, míg meg nem jelent az üzenet a képernyőn. „Beszélnünk kell! Találkozzunk az Empire-ben, most!” Jenna-tól érkezett az üzenet, amit egyrészről kifejezetten furcsának talált a legutóbbi csetepaté után, másrészt bosszantotta is, hiszen a férfi egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy nő, sőt egy kis fruska játszadozzon vele. Eric gondolatait a felesége megremegő hangja szakította félbe.

- Üzlet, igaz? – szólalt meg Elsey. Eric pedig csak kérdőn nézett rá, mire az asszony folytatta. – Teljesen elsötétedett a tekinteted. Ismerlek már annyira, tudjam, mikor jár munka a fejedben.

- Igazad van. - egészen egyszerűen belement Eric a játékba, gondolta így majd könnyebben szabadul. - Megyek is, de ha itt vannak a szüleid, szólok nekik hogy bejöhetnek hozzád. Később beszélünk! – Eric tényleg elviharzott, és egészen megkönnyebbülve.

Ahogy a férfi a kijárathoz közeledett, úgy élte bele magát a találkozásba. Természetesen fondorlatra készült, terve szerint édes kínokkal kívánta megleckéztetni Jenna-t. Egyre türelmetlenebbül várta már a találkozást, hiszen a tervezgetés túlságosan nagy hatást gyakorolt rá, túlságosan belemerült a részletekbe és öle egyre jobban keményedett. Szinte fellélegzett, mikor az Empire előtti jártát érte a lába, óvatosságból körülnézett és kettesével szedve a lépcsőfokokat sietett. A recepció fele csak sejtelmesen biccentett, hiszen a kulcsakártya állandóan a zsebében lapult. Úgy tűnt, sikerült neki Jenna előtt megérkezni, így miután felért a lakosztályba, első dolga volt a szobaszervízt hívni. Pezsgőt rendelt és némi nyalánkságnak tejszínhabot, gyümölcsöt. Ezt követően zakóját félre dobta, a nyakkendőjét kioldotta és a zsebébe gyűrte. Egyre türelmetlenebbül várta Jenna megérkezését, de nem történt semmi. A hosszú percek múltán a kopogás mindössze a szobaszervíz érkezését jelezte.

Eric előkapta a telefonját, majd megpróbálta hívni a lányt. Kicsengett a mobil, de mégsem vette fel senki. Várt, majd újra próbálkozott, nem járt sikerrel, ezért eldöntöte, hogy küld egy rövid üzenetet. Azonban egy pillanattal később William számát jelezte a képernyő.

- Helló, Will! - sóhajtott fel Eric. - Történt valami?

- Nem, semmi különös. Csak mivel nem értél még be az irodába, ezért hívtalak. Bejössz még az irodába?

- Nem, ha minden jól megy, akkor engedélyezek magamnak egy szabadnapot.

- Értem, ebben az esetben gyorsan elmondom. Mindent elintéztem, amit kértél. Megjelöltem, hol kell aláírnotok és ezt követően benyújthatóak lesznek. Az iratokat az asztalodon hagyjam?

- Ez nagyszerű! Igen az asztalon könnyen megtalálom, és később beugrom érte. Kösz Will! - már mindketten leraktál volna a telefont, mikor Eric gyorsan kapcsolt. - Még egy kérdés! Láttad Jenna-t?

- Nem, vagyis egy üzenetet küldött nekem. Rosszul érezte magát, orvoshoz ment, így ma nem jön dolgozni. Talán valami baj van?

- Nem, majd később felhívom! - Eric egyre jobban furcsálta a kialakult helyzetet. - Még egyszer kösz mindent! - kinyomta a barátját, majd gyorsan pötyögni kezdett.

„Merre jársz? Türelmetlenül várlak! E” Egyre paprikásabb hangulatba került a férfi, kezdte magát nagyon felhúzni. Töltött magának egy italt, mikor a telefonja jelzett. „Nagy dugóba keveredtem. Sietek! J” Eric fintorgott egyet, majd bekapcsolta a tőzsde híreket, hogy elfoglalja magát várakozás közben. Aztán gondolt egyet ismét pötyögött. „Minden egyes elvesztegetett percért büntetés jár.”Széles vigyor jelent meg a férfi arcán, mikor elküdte a pajkos fenyegetését.

„Csakugyan? Akkor még beugrom a sarki boltba is.” Jenna merészsége vagy inkább pimaszsága csak még jobban szította Eric-ben a tüzet. Először a férfi feltett szándéka volt, hogy megzabolázza a lányt, csakhogy rá kellett jönnie, hogy többet nyerhet, ha nem így tesz. A makacsodás teljes mértékben a lány személyiségéhez tartozik, most pedig ha ügyesen játszik, akkor a saját malmára hajthatja. Belement a játékba, míg szemei előtt egy még hevesebb, szenvedélys együttlét lebegett.

„Meg ne próbáld!”

„Hogy akadályozod meg?” Eric vadul vigyorgott, mikor tudatosult benne, hogy célt ért. Bejött a számítása.

„Beavatlak a tervei be, lásd, mielőbb itt akarsz lenni!”

„Hallgatlak...”

„Kezdetnek, leszaggatom a ruháid. A karomba kaplak, úgy cipellek az ágyig. Ott pedig úgy csókolom végig a tested minden egyes apró részét, hogy könyörögni fogsz a repetáért.”

„Kizárt!”

„Ne hidd! Először a nyelvem, utána az ujjaim fognak kezelésbe venni..."

„;) ;) ;)” Eric a sokat mondó ábrácskák láttán felröhögött.

„Utána úgy és annyiszor megduglak, azt sem fogod tudni, hol vagy!” 

„Szavadon foglak! ;)”

„Merem remélni, mert nagyon felhúztál.”  

***

Just the way you are 43. (TELJES)

Chad az italát szürcsölte, míg a hallottakat emésztette. Aggódott Elsey-ért, néhány pillanatig látta, amit sokkal rosszabb volt, mint amire számított. Eric-kel hiába kakaskodott, Chad tudta, semmire sem megy ezzel. Ki kellett derítenie, mi a fészkes fene történt, éppen ezért miután elhagyta a kórházat telefonált néhányat, s mire az irodájába ért, addigra a kért információkkal felfegyverezve várta Cooper, a biztonsági főnöke.

- Chad, egyáltalán nincsenek jó híreim? – Cooper minden ismeretségét bevetette, de még így is számos falba ütközött. Egyedül a kapcsolatainak köszönhette, hogy megtudta, mit történt egészen pontosan Elsey-vel.

- Ne kímélj, tudnom kell mindent! Tisztán kell látnom.

- Véleményem szerint ebbe az ügybe akkor sem kellene beleavatkoznod. Elég komoly rendőrségi ügy. – Cooper átadta az összegyűjtött iratokat. – Bizalmasak, nem tudhat róla senki sem.

- Megértettem. Otthon átnézem őket, úgy sem tudnék most itt maradni. – Chad a táskájába süllyesztette az aktákat, majd távozott.

A lakásban ott voltak Elsey holmija úgy, ahogy hagyta. Ezúttal Chad-nek ez erőt adott, hogy kitartson és bízzon benne, minden rendbe fog jönni. Valamivel nyugodtabban tudta kézbe venni az összegyűjtött anyagot.

- Rohadt életbe! – csapott egyet az asztalra. Balesetnek álcázott gyilkossági kísérlet volt, és csak a szerencsén múlott, Elsey ennyivel megúszta. - Lehet Eric, hogy még a feleséged… - dünnyögött magában Chad. – De kizárt, hogy a te gyereked legyen. Segítség kell! – előkapta a telefonját, majd tárcsázott.

- Helló, Jenna mobilja! – szólalt meg a női hang, ami férfi számára ismeretlen volt.

- Helló! Beszélhetnék Jenna-val? – enyhe meglepődésén átlépve kérdezett Chad.

- Mit mondhatok, ki keresi?

- Chad, de ő tudni fogja.

***

Az ajtó csapódásától összerezzentem, és zokogva zuhantam a földre – Tűnj el! Nem akarom többé! – ismételgettem, de nem Eric-et akartam elűzni, hanem az érzést, amit kiváltott, ami ő maga volt. Nem az a férfi volt, aki ezt kiérdemelte és nem is érdemelte meg.

Nem hagyhattam el magam, erősnek kellett lennem. Feltápászkodtam a földről, bár csak a kanapéig jutottam, Eric már nem egyszer küldött padlóra, azonban elhatároztam ez volt az utolsó alkalom, az utolsó könnycsepp, amit miatta hullattam. Elhatároztam magam, s ezúttal eldöntöttem, a végsőkig kitartok.

- Jaj Jenna, minden oké? – észre sem vettem Rose érkezését.

- Most már igen. – töröltem meg a szemem és az arcom.

- Nem úgy nézel ki! – Rose aggódó tekintettel mért végig, már ott volt a nyelve hegyén az újabb kérdés, amit a mobilom zavart meg. Ő volt a gyorsabb, felkapta, de pár szó után átnyújtotta nekem.

- Chad, ne haragudj, de nem a legjobbkor. – sóhajtottam fel.

- Jenna, tudom! De beszélnünk kell, segítened kell!

- Segíteni? Nem vagyok benne biztos, hogy pont rám van szükséged.

- De nagyon is rád! Kérlek, gyere a lakásomra! Ott majd minden elmondok.

- Nem tudlak lebeszélni, ha jól sejtem?

- Nem, kérlek siess!

- Megyek, de legalább egy fél óra kell.

- Az már nem számít, annyit tudok várni. Szia! – Chad abban a pillanatban le is tette a telefont.

- Most akkor mi van? – támadott le Rose.

- Nem tudom. – tártam szét a karjaim. – Mennem kell. – önmagam árnyékaként tápászkodtam fel a kanapéról és kaptam össze magam. Muszáj volt egy gyors zuhanyt vennem, addig Rose bosszúsan taxit hívott. A legegyszerűbben, smink nélkül, a hajamat feltekerve indultam az ajtó fele.

- Vigyázz magadra! – ölelt meg Rose, mert valami rossz érzés kerítette őt a hatalmába.

- Vigyázok, és amint megjöttem, elmondok mindent!

***

Eric mögött hangosan csapódott az ajtó úgy, hogy az egész lépcsőházban visszhangzott, ahogy távozott. Haragos szusszantások közepette nekiiramodott és kettesével szedte az átkozott lépcsőfokokat. Jenna-nál meg akart feledkezni minden gondjáról, ami ezekben a napokban felszínre került, és úgy érezte, nagyon is jó úton halad, de egy szempillantás alatt minden a feje tetejére állt. A lány elérte, hogy ismét minden gondja a férfi vállait nyomja. Eric pedig azt is el akarta kerülni, hogy Jenna mindenről tudomást szerezzen. Sejtette a férfi, hogy az élet által írt egyenletből nem tudja teljesen kivonni, de mérsékelni akarta a jelenlétét. Mindezt természetesen a lány védelmében, amit végül ő maga hiúsított meg. Amint kiért a házból, még egyszer Jenna lakásának ablaka felé tekintett. Egy cifra szitkozódás után taxiba ült és haza vitette magát.

A zaklatott tehetetlenség nem akart múlni, Eric feszültségén semmi sem enyhített. Hiába ivott a kedvenc whiskyjéből, hiába vette egy zuhanyt, hiába kapcsolta be a tévét vagy a laptopját. Álmatlanul forgolódott az ágyában is, még mindig Jenna mámorító illatát érezte az orrába és édes csókja az ajkain. Eric számára egyre világosabbá vált, hogy a lány hiánya mögött jóval több van, mint azt valaha gondolta. Egy furcsa fájó érzés kerítette hatalmába, mikor arra gondolt, hogy haraggal vált el Jenna-tól. A kavargó lelkében egyetlen dolog kezdett tisztulni, hogy akarja a lányt mindennél jobban, sőt egy másodpercre még azt is megkockáztatta volna, hogy szerelmes.

Természetesen egyre inkább tudatosodott az is Eric fejében, hogy apa lesz és ezzel a gondolattal úgy tűnt, mielőbb meg kell barátkoznia. A váratlanul érkező gyerek, aki az ő vére, nem tagadhatja meg, és nem fogja megtagadni. A múló órák alatt, abban a furcsa éberálomban, míg Eric agya folyamatosan kattogott megszületett a megoldás.

A férfi szinte felvillanyozva pattant ki az ágyból, pedig hajnalok hajnala volt. Azonban nem bírta tovább, véghez akarta mielőbb vinni a tervét. Olyan sziklaszilárd volt az elhatározása, hogy semmi sem tántoríthatta el ettől. Előkotorta a telefonját az előzőnap viselt ruhái közül és már tárcsázott is.

- Ide kell jönnöd, azonnal! – Eric lényegre törően közölte a kívánságát. Mit sem törődött azzal, menni az idő vagy éppen rosszkor telefonál.

- Egy hellót elereszthettél volna. – dünnyögött egy kifejezetten álmos hang a vonal túloldalán. Kimerítően szenvedélyes éjszakában volt része, és még a kellemesen bizsergető kimerültség volt úrrá rajta.

- Nincs időm ilyenekre. Kapd össze magad és 10 perc múlva itt legyél! – Eric egyre türelmetlenebbé vált.

- Hol van az az itt? – hangzott el a kérdés egy kiadós ásítozást megelőzően.

- A lakásba. Otthon vagyok. Igyekezz és extra erős kávé fog várni rád! – azzal Eric le is csapta a telefont.

Méreg erős kávét főzött, várakozás közben az üzleti rovatot is áttanulmányozta, sőt még a tőzsdei adatokra is rápillantott. Teljes mértékben felpörgött, és dolgozott benne a tenni akarás. Elégedetten dőlt hátra a karosszékében a dolgozószobájának magányában. Mint egy ördögi cselszövő úgy dörzsölgette az állát, míg agytekervényei ezres fordulatot vettek. A lift csengő hangjára felpattant és a várt vendége elé sietett.

- Ajánlom, hogy rohadt jó legyen a kávéd, mert különben kinyírlak! – morgolódott Will. – Arra is nagyon jó okod legyen, hogy kiugrasztottál az ágyból Sandy mellől.

- Will értékelem az információid, de most nem baráti csevejre hívtalak. Most ha lehet, akkor vedd elő a furfangos ügyvéd éned. – Eric tőle szokatlanul otthonosan mozgott a konyhában, Will még ilyennek sosem látta ahogy friss kávét főzött.

- Mi a fenébe keveredtél? – forgatta meg a szemeit Will, mert nem tetszett neki Eric talányos ábrázata. – Hol van egyáltalán a személyzet?

- Semmibe. De kell a segítséged, hogy tisztán lássak milyen lehetőségek vannak a kezemben. A személyzetet meg önkényesen szabadságoltam. – Will-nek le kellett ülnie, korán reggel volt és úgy érezte Eric csak szórakozik vele. Hosszabb csend állt be, míg Eric csészékbe öntötte a kávét és Will elé tette az asztalra.

- Még meggondolhatom magam? – William némi humorral próbálta oldani a feszült csendet, de nem nagyon jött össze.

- Saját érdeked is, hogy képbe legyél a dolgaimmal. – vonta meg a vállát Eric.

***

Elsey minden tagja sajgott, nehezen tudta még a szemét is kinyitni. Kellemetlen, szinte bántó szagot érzett. Csak lassan talált vissza a valóságba, amely egyre bizarrabb képet mutatott neki. Utolsó emléke az volt, hogy találkozni akart Chad-del és bárhogy próbált emlékezni nem ment neki, sőt az azt megelőző emlékfoszlányok is nagyon homályosakká váltak. Mikor végre sikerült kinyitnia a szemét, akkor egy teljesen idegen helyen találta magát és idegenek vették körbe.

- Kérem, Mrs. Packer, nyugodjon meg! – Elsey lassan tudott fókuszálni a hang irányába, sokadik pislogásra tisztult ki teljesen a kép és ismerte fel az ápolónőt. – Milla, szólj Dr. Filion-nak!

- Hol vagyok? – reszelős hangon szólalt meg az asszony.

- Kórházban, balesetet szenvedett. Dr. Filion mindjárt megvizsgálja. – Elsey értetlenül állt a dolgok előtt és tanácstalanul várta az orvos megjelenését, aki sietős léptekkel megérkezett.

- Áh, Mrs. Packer végre felébredt. – a jóképű orvos mosolyogva üdvözölte az asszonyt.

- Doktor, mi történt? – Elsey szinte könyörgött az orvosnak.

- Balesetet szenvedett, a fejsérülése nagyon vérzett, szerencsére felszíni sérülésnek bizonyultak. Úgy látom, szépen gyógyulnak. Azonban erős ütés érte és esés következtében bordatörést szenvedett, trauma miatt belső vérzése volt. Ez volt a súlyosabb sérülése. Néhány rutin vizsgálatot el kell végeznünk, hogy minden rendben van Önnel és a magzatával. – Dr. Filion egy pillanatra megtorpant, de elmosolyodott. – Igen, állapotos. Előzetes eredmények alapján 8-10 hetes lehet. Sajnálom, hogy így kell Önnel közölnöm, ilyen körülmények között. – Elsey lehunyta a szemeit, úgy próbálta feldolgozni az orvos szavait. Összeszorult a torka, mert erre egyáltalán nem számított. Azonban így érthetőek lettek az utóbbi időben tapasztalt tünetek. Már csak egyetlen kérdés volt nyitva. – Nyugodjon meg! Pihenjen, a nővér értesíti a férjét! – az orvos biztatóan megpacskolta a kézfejét és távozott.

Az asszony összeszorította a szemét, mégsem akarta elhinni vele történt mindez. Rossz álomnak gondolta ezt az egészet, hiszen már olyan jól alakult minden. Eric válni akart, ő pedig boldog volt Chad-del. Kezdett minden rendbe jönni. Csakhogy most egy baba is belekerült az egyenletbe. Érezte, ahogy elnehezülnek a tagjai elfáradt, de még nem adhatta fel. A számolt, az orvos által megadott időszakra próbált koncentrálni. Ahogy az emlékeiben kotorászott, úgy kezdett kitisztulni minden. Az utazás alatt túlságosan a pillanatban éltek, a vágy és a szenvedély olyannyira elsodorta őket. A következő pillanatban pedig kicsordultak a könnyei…

***

Részlet Just the way you are 43.

Eric mögött hangosan csapódott az ajtó, majd nekiiramodott és kettesével szedte a lépcsőfokokat. Jenna-nál meg akart feledkezni minden gondjáról, és nagyon is jó úton haladt, de egy pillanat alatt elérte, hogy ismét minden a vállait nyomja. Ezt akarta elkerülni, mert míg Jenna lakásáig megérkezett a megoldáson töprengett.

Nem bírta tovább és tárcsázott.
- Ide kell jönnöd, azonnal! – magyarázott Eric.
- Egy hellót elereszthettél volna. – dünnyögött a másik hang a vonal túloldalán.
- Nincs időm ilyenekre. Kapd össze magad és 10 perc múlva itt legyél!
- Hol van az az itt?

***

Chad az italát szürcsölte, míg a hallottakat emésztette. Miután elhagyta a kórházat telefonált párát, s mire az irodájába ért, addigra a kért információkkal felfegyverezve várta Cooper, a biztonsági főnöke.

- Chad, egyáltalán nincsenek jó híreim?
- Ne kímélj, tudnom kell mindent! Tisztán kell látnom.
- Véleményem szerint ebbe az ügybe nem kellene beleavatkoznod.

- Lehet Eric, hogy még a feleséged… - dünnyögött magában Chad. – De kizárt, hogy a te gyereked legyen. Segítség kell! – előkapta a telefonját, majd tárcsázott.
- Helló, Jenna mobilja! – szólalt meg a női hang.
- Helló! Beszélhetnék Jenna-val? – enyhe meglepődésén átlépve kérdezett Chad.
- Mit mondhatok, ki keresi?
- Chad, tudni fogja.
- Adom!