Just the way you are 47. Részlet...

Eric gyanútlanul vette a kezébe a borítékot, gyors a mozdulattal tépte fel, de egy pillanattal később megállt a folyamatban. Felforrott a vérre, ahogy megpillantotta a borítékban lapuló képeket. Nem kellett még csak megerőltetnie magát, egyből felismerte a képen szereplő karcsú alakot.

- Eric, mi történt? – Will kíváncsian pillantott a barátja felé.

- Jenna… - válaszolt röviden, míg a képet újra végigpörgette. Egyértelműen Jenna volt, az egyik képen egy koszos matracon feküdt, mellette az aznapi újsággal. Egy másik képen is ugyanott feküdt, csakhogy szinte ájultan. Az utolsók voltak a legsokkolóbbak Eric számára, hiszen majdnem teljesen meztelen volt a lány. Ez volt az a pont, mikor valami elpattant a férfinél és vad tombolásba kezdett.

- Eric szedd össze magad!

Just the way you are 46.

Minden néhány pillanat alatt zajlott le, még csak fel sem fogtam, mi történik velem. Minden zavarossá vált, aztán mégis úgy éreztem, mintha kiléptem volna a testemből és lebegnék. Az elején furcsa, szokatlan érzés volt, amely az idő múlásával egyre kellemesebbé vált. Kifejezetten élvezni kezdtem, míg egy kellemetlen, szúrós szag férkőzött az orromba és kipukkant a békés kis világom.

Alattomos bűz csak még inkább bekebelezett, amelytől sehogy sem tudtam szabadulni. Zúgó fejfájásom sem csillapodott, sőt egyre jobban szédültem. Ez nem is egyszerű szédülés volt, hanem olyan, melytől az egész világ velem együtt forgott. Jó néhány mély levegőt vettem, csakhogy ez sem segített. Kavarogtak a gondolataim, elnehezültek a tagjaim, s bárhogy próbáltam összeszedni magam, sehogy sem ment. Újabb mély levegőket vettem, fókuszálni igyekeztem az utolsó tiszta pillanatomra.

Az utcán voltam, az Empire fele siettem, hiszen tudtam Eric várni fog rám. Az zajok, a hangzavar és a szagok, szinte minden pillanatra emlékeztem, míg felötlött az az ismerős alak. Szinte teljesen biztos voltam, hogy ismertem őt. A tudatalattim is ezt súgta, már korábban is találkoztunk, azonban az arcát még mindig homály fedte. Bárhogy próbáltam a kép az elmémben nem élesedett, inkább csak még jobban megfájdult a fejem.

Meg akartam mozdulni, egyrészt a fájdalom, másrészt a bilincs miatt nem sikerült. Most vettem észre, hogy egy ócska, elnyűtt matrac a földön volt, ezen kuporogtam. A csuklómon a szoros fémkarika a falon lévő fémcsőhöz volt rögzítve. Minden fájdalom ellenére megemeltem a karom, kudarcot vallottam. Kellett egy-két perc, mire tudatosult bennem, azt sem tudtom, hol vagyok. A pánik elég gyorsan szétterjedt bennem, de hirtelen még az ütő is megállt bennem. Kivágódott az ajtó, és egy sötét alak tűnt fel. Automatikusan reagált a testem, ahogy csak tudtam összébb húztam magam. Nem sokat engedett a bilincs mozogni, de mégis meg kellett próbálnom. A szabad kezemmel a térdeim öleltem. Egy férfi lépett be, baseball sapka úgy az arcába volt húzva, hogy képtelenség volt akárcsak az arcvonását is felismerni.

- Idd ezt meg! – egy palackot landolt közvetlenül mellettem. – Innod kell, még a végén kiszáradsz. – A férfi végigmért, majd végig nyers hangon beszélt velem, míg a fejét végig leszegte. Nem ismerhettem fel. Víz volt a palackban, legalábbis a címke szerint, és ahogy ránéztem, teljesen kiszáradt a szám. Mohón kaptam utána, kissé ügyetlenkedve, de sikerült megszabadítom az üveget a kupaktól. Sürgetve emeltem a számhoz, s nagy kortyokkal tűntettem el. Már a víz háromnegyedét lenyeltem, mikor valami furcsa poros íz éreztem. Néhány pillanat múlva a palack kiesett a kezemből, kótyagos lett a fejem és valami furcsa bizsergés áradt szét a testemben, aztán végül elnyelt a sötétség.

Talán csak percek, talán órák teltek el, míg újra magamhoz tértem. Egyáltalán nem érzékeltem az idő múlását. Valamiféle kábulat uralkodott rajtam, s mikor talán kitisztult volna akkor igyekeztem felmérni az egyre kilátástalanabb helyzetem. Az biztos volt előttem, hogy nem először tértem magamhoz, bár azzal sem voltam tisztában, mennyi ideig voltam kábult. Hiába néztem körbe, egyetlen árulkodó jelet sem fedeztem fel. Újra és újra ugyanaz történt. Víz és némi élelem volt odakészítve a matrac mellett, ezeket mindig az idő alatt rakhatták oda, míg teljesen ki voltam ütve. Ettől csak még kiszolgáltatottabban éreztem magam, s a félelem is egyre nőtt.

- Mi történik velem? Mit csinálnak velem? – sorra fogalmazódtak meg bennem a kérdések, csakhogy senki nem tudott, és nem is akart válaszolni. Egyre jobban igyekeztem felmérni, mennyi ideje lehetek bezárva, csakhogy egészen nem lehettem biztos benne. Olyan gyanúm támadt, hogy minimum órákat, de talán már egy-két napot töltöttem el rabságban.

***

Két hét telt el Jenna eltűnése óta, minden egyes nappal Eric-ben egyre több kétely merült fel. Az első 48 óra volt a legszörnyűbb a férfi számára, hiszen minden eltűnt személy bejelentése előtt el kell telnie legalább ennyinek. A férfi természetesen nem tudott, és nem is akart tétlenül ülni. Elsőként barátja segítségét kérte, míg el nem jutottak James-hez, az egykori rendőr baráthoz, aki az évek múlásával kissé kapzsivá és számítóvá vált. Megfelelő mennyiségű zöld hasú láttán bárki szóra bírhatta James-t, Eric pedig nem kis összeget ajánlott fel azért, hogy az eltűnés ügyében nyomozóktól információhoz jussanak. Minden igyekezet ellenére úgy tűnt, mindenki zsákutcába futott. Hiába az egyik legjobb nyomozó vitte a nyomozást, Jay Taylor.

Ambiciózus, törekvő nyomozó lévén megtett mindent, hogy az ügy végére járjon. Zsigeri szinten érezte, hogy Eric Packer nyakig sáros a lány eltűnésében, és eddig sosem csalta meg a szimata. Rafinált bajkeverőnek nem hagyhatta, hogy túljárjon az eszén. Ugyanakkor ez volt az a nagy horderejű ügy, amellyel még előbbre lendíthette a karrierjét.

- Mr. Packer, válaszoljon! – csapott az asztalra Taylor nyomozó. Sokadszorra hallgatta ki Eric-et, hiszen a férfi számított a legfőbb gyanúsítottnak.

- Vesztegeti az idejét. – Eric fölényesen vetette oda a nyomozónak, aki bárhogy próbálta sehogy sem tudta Eric-et kizökkenteni.

- Ügyfelem minden kérdésére készségesen válaszolt. Többre is, mint szükséges lett volna. – William türelemre intette Eric-et, csakhogy mostanra pattanásig feszültek az indulatok.

- Ügyvédúr minden információra szükségünk van a nyomozáshoz. Nem mellesleg egyetlen momentum sem elhanyagolható. Az eltűnt hölgy és Mr. Packer szeretők voltak, minden indítékot fel kell deríteni. – Taylor visszább vett a lendületéből és megfontoltan más taktikát választott. – Kezdjük elölről! Mióta ismeri Ms. Perry-t? És honnan? Mióta tart a viszonyuk? A felesége tudott a viszonyáról? Ms. Perry tisztában volt azzal, hogy nős? – Taylor nyomozó újfent kérdésáradattal sorozta meg Eric-et.

- Ismét csak azt tudom elmondani, amit eddig. – Eric tajtékozni tudott volna a tehetetlen dühtől, hiszen ahelyett, hogy őt kínozták volna az értelmetlen kérdésekkel, Jenna-t kereshették volna égen földön. – Hónapokkal ezelőtt, egy klubban találkoztam először Jenna-val. Csodálatos nős, azonnal elvarázsolt. Napokkal később, véletlenül futottunk össze. Jenna gyakornoknak jelentkezett a cégemhez.

- Ms. Perry egyből előnyt élvezett a felvételi eljárásban? – puhatolózott leplezetlenül Taylor.

- Nem. A felvételi eljárás Mr. Packer-től teljesen függetlenül zajlott le. – bár Eric-nek szánta a nyomozó a kérdést, William válaszolt helyette. – Mint minden más esetben, úgy most is a HR osztályon keresztül történt a pályáztatás, én magam vezettem az elbeszélgetéseket HR-es kollégákkal. A megfelelő jelölt a szükséges dokumentumok bemutatást követően került a cég állományába.

- Sokkal fontosabb ügyekkel voltam elfoglalva, mint egy gyakornok felvétele.

- Mégis szeretők lettek. Találkozgattak?

- Kölcsönös volt a vonzalom, ami néhány találkozásból kiderült. Néhány hét elteltével majdnem rendszeresek voltak a találkozóink.

- Mi a helyzet a feleségével?

- Európában tartózkodott, a szüleinél látogatóban volt, valamint munka miatt is.

- Nem a kérdésre válaszolt?

- Nem egyértelmű a kérdése.

- A felesége tudott a viszonyáról?

- A házasságom nem olyan kiegyensúlyozott, mint amilyennek a külvilág látja. A felségem tudja, nem vagyok szent és tudott a kilengéseimről.

- Kilengések, hm. – Taylor elharapta a nyelvét, még mielőtt a véleménye kicsúszott volna a száján, azzal csak önmagának és az ügynek ártott volna. Bár teljes mértékben felháborítónak tartotta Eric viselkedését, egyenesen dühítette a pökhendi stílusa. Ráadásul úgy viselkedett, mintha mindenki felett állna. - Ms. Perry tisztában volt azzal, hogy nős?

- Igen, tudott róla. Elkerülhetetlen volt, hogy a cégnél össze ne fussanak. Legfőképpen azután, hogy Ms. Perry személyi asszisztens státuszban került alkalmazásba.

- Ezt már nem tagadhatja, hogy a vonzalma miatt történt így!

- Nem, téved! – Eric nem volt hajlandó folytatni a válaszadást, Will szavak nélkül is tudta mit kell tennie.

- Jenna talpraesett, okos nő. Kiváló eredményei vannak, és többször bizonyított. Hatékony munkaerő-felhasználással indokolta a döntést.

- Most pedig távozom! – Eric felpattant. – Minden kérdésére feleltem, de mégis feleslegesen vesztegette az időnket.

- Ne olyan gyorsan, Mr. Packer! Még nem beszéltünk, hol volt a felesége balesete idején? Kivel? Vagy Ms. Perry eltűnésének a napját sem vettük végig!

- A feleségem gyilkossági kísérletében sem jutottak előbbre, megfeneklett az egész nyomozás. Miamiban kötöttem meg egy nagyszabású üzletet. Még mielőtt firtatná elmondom, Ms. Perry személyi asszisztens státuszban kísért el. William alátámaszthatja, a létrejött üzlet Jenna-nak köszönhető. – Eric indulatból beszélt, már át sem gondolta a szavait. – Szeretem Jenna-t, beleszerettem. Képtelen lennék ártani neki. Az elmúlt hetekben megromlott a kapcsolatunk, pont amiatt, hogy mindketten többet akartunk volna. Azonban kiderült a feleségem terhessége és Jenna akart velem aznap találkozni… de nem érkezett meg a megbeszélt helyre. Eddig türelmesen voltam, de most már elegem van. – Eric elviharzott.

- Nem kell elmondania Taylor nyomozó, pontosan tisztában vagyok az ügyfelem lehetőségeivel. Eddig is készségesen rendelkezésére állt, és szükségtelen volt akkora felhajtást csapni az irodában.

- Mr. Messer átlépi a határait.

- Nem, mindketten tisztában vagyunk az ügy fontosságával, ügyfelem lehetőségeivel, és jogaival, valamint kötelezettségeivel. – Will bólintott, majd távozott.

Eric a kapitányság előtt várakozott barátjára, idegességében rágyújtott. Hosszasan töprengett, mihez kezdhetne még. Ez volt a lehető legrosszabb dolog, amit egész életében el tudott képzelni. A tehetetlenség. Meg tudta őrjíteni, s így mindent elhanyagolt az életében. Korábban élt-halt a munkáért, doppingszerrel ért fel, mostanra egyetlen dologra összpontosítani. Szinte állandó jelleggel Jenna járt a fejében, hol lehet ezekben a percekben.

***

Elsey boldogan pakolta össze azt a kevés holmiját, amelyek a kórházban töltött időszak alatt felhalmozódtak. Talán kissé elkeseredett lépésre szánta el magát, viszont egyre nagyobb szükségét érezte, hogy cselekedjen. Fojtogató börtönben érezte magát, amelyből a szökés volt az egyetlen kitörési lehetőség. Így legalább mindentől megszabadulhatott, ami a korábbi életéhez kötötte. Nem lesz senkinek a felesége, nem lesznek kötöttségei. Egy szabad nőként újra kezdheti az életét a szertett férfi oldalán.

Az utolsó vizsgálatok is kiváló eredménnyel zárultak, így az orvosoknak nem volt okuk tovább benntartani őt. A zárójelentések felvétele után elsőként egykori otthonába ment. Sandy volt a cinkosa, aki Elsey segítségére volt a tervezésben és végül a kivitelezésben. Bűntárs és bizalmas. Mindkettőjüknek fájt az elválás, hogy életük egyik legszebb időszakát nem oszthatják meg, de Elsey azt is tudta, ha most nem lép, akkor élete legnagyobb lehetőségét szalasztja el. Néhány órával később az ajtó mellett sorakozott az a néhány bőrönd, amely Elsey eddig és eljövendő életéhez tartozó holmikat tartalmazta. A távozás előtt még tollat és papírt ragadott, és sebesen néhány soros levelet hagyott a férjének. Valahol a lelke legmélyén már régen nem tekintette a férjének, sőt a gyűrűjétől megszabadulva már tényleg csak egy valaha elrebegett ígéret és egy aláírt papír kötötte őket össze. Már egyik sem számított. A levelet összehajtogatta és jól látható helyen hagyta. Sandy-vel átvette a korábban megbeszélt protokollt, majd végül elbúcsúzott.

***

Just the way you are 46. Részlet...

Sziasztok,

folytatás a hét közepe fele (legrosszabb esetben a hét második felében, de mindenképp hétvége előtt!!!)

Puszi,
ZoÉ

Egy kellemetlen, szúrós szag férkőzött az orromba, amelytől sehogy sem tudtam szabadulni. Zúgó fejfájásom sem csillapodott, sőt egyre jobban szédültem. Ez nem is egyszerű szédülés volt, hanem olyan, melytől az egész világ velem együtt forgott. Jó néhány mély levegőt vettem, csakhogy ez sem segített. Kavarogtak a gondolataim, elnehezültek a tagjaim, s bárhogy próbáltam összeszedni magam, sehogy sem ment. Újabb mély levegőket vettem, fókuszálni igyekeztem az utolsó tiszta pillanatomra.

Az utcán voltam, az Empire fele siettem, hiszen tudtam Eric várni fog rám. Az zajok, a hangzavar és a szagok, szinte minden pillanatra emlékeztem, míg felötlött az az ismerős alak. Szinte teljesen biztos voltam, hogy ismertem őt. A tudatalattim is ezt súgta, már korábban is találkoztunk, azonban az arcát még mindig homály fedte. Bárhogy próbáltam a kép az elmémben nem élesedett, inkább csak még jobban megfájdult a fejem.

Meg akartam mozdulni, egyrészt a fájdalom, másrészt a bilincs miatt nem sikerült. Most vettem észre, hogy egy ócska, elnyűtt matrac a földön volt, ezen kuporogtam. A csuklómon a szoros fémkarika a falon lévő fémcsőhöz volt rögzítve. Minden fájdalom ellenére megemeltem a karom, kudarcot vallottam. Kellett egy-két perc, mire tudatosult bennem, azt sem tudtom, hol vagyok. A pánik elég gyorsan szétterjedt bennem, de hirtelen még az ütő is megállt bennem. Kivágódott az ajtó, és egy sötét alak tűnt fel. Automatikusan reagált a testem, ahogy csak tudtam összébb húztam magam. Nem sokat engedett a bilincs mozogni, de mégis meg kellett próbálnom. A szabad kezemmel a térdeim öleltem. Egy férfi lépett be, baseball sapka úgy az arcába volt húzva, hogy képtelenség volt akárcsak az arcvonását is felismerni.

- Idd ezt meg! – egy palackot landolt közvetlenül mellettem. – Innod kell, még a végén kiszáradsz. – A férfi végigmért, majd végig nyers hangon beszélt velem, míg a fejét végig leszegte. Nem ismerhettem fel. Víz volt a palackban, legalábbis a címke szerint, és ahogy ránéztem, teljesen kiszáradt a szám. Mohón kaptam utána, kissé ügyetlenkedve, de sikerült megszabadítom az üveget a kupaktól. Sürgetve emeltem a számhoz, s nagy kortyokkal tüntettem el. Már a víz háromnegyedét lenyeltem, mikor valami furcsa poros íz éreztem. Néhány pillanat múlva a palack kiesett a kezemből, kótyagos lett a fejem és valami furcsa bizsergés áradt szét a testemben, aztán végül elnyelt a sötétség.

Just the way you are 45.

- Hagyd azt a rohadt telefont! – morgott a férfi sokadszorra, majd ingerülten tépett le a csíkot a ragasztószalagból. - Inkább segíts! – parancsolóan vetette oda, de bármennyire is indulatosnak tűnt, a célját mégsem érte el.

- Egy francot! Ennél jobb kínzást ki sem találhattam volna, és még engem is szórakoztat. – a nő ujjai kecses táncot lejtettek újra és újra a betűkön, míg válaszolt. Széles, ördögi vigyora a kegyetlen tréfának szólt. A nő végig magán érezte a morgó férfi tekintetét, így miután teljesen kikapcsolta a telefont és a zsebébe süllyesztette, a férfihez lépett és megjátszott vággyal forrón csókolta meg. – Ne aggódj, Jared! Csak a tied vagyok. - A csók vagy a férfi közelsége, sőt a szex különösebb érzést nem váltott ki a nőből. Teljes mértékben csak a maga elé állított cél lebegett a szeme előtt, ehhez pedig mindenre kész volt. Jelen helyzetben a férfire volt szüksége, őt pedig könnyedén tudta irányítani, mindössze a testét kellett használnia. Szinte már szórakoztatta, hogy Jared-et ennyire könnyen tudja manipulálni. Megfontoltan ki kellett várnia, és kellő időben bedobni a bájait, miszerint a férfi olyannyira felizgatta, nem bír már magával és engedett a felkínálkozó lehetőségnek.

- Megbánod, ha packázol velem! – Jared vad csókkal és fenyegető hangsúllyal próbálta a nő tudtára adni, hogy nem játszhat vele büntetlenül. Egyre jobban izzott kettőjük között a levegő, mindketten készek lettek volna tovább lépni.

- Ne itt, ne most… - A nő azonban egy pillanattal később kijózanodott, megállította a férfit és kiszakította magát az ölelő karok közül. A nő csak úgy otthagyta Jared-et felhúzva, és eltűnt a másik szobában. A férfi kelletlenül dugott egy szál cigarettát a szájába, majd morogva figyelte az ajtót.

***

Chad türelmét jócskán próbára tették, hiába szabadult meg Eric-től, akiről szinte biztosan tudta, néhány óráig el lesz foglalva Jenna-val. Azonban a legváratlanabb pillanatban megjelentek Elsey szülei, akik csak nem akartak távozni. Chad a rózsacsokorral a kezében a nő kórterme előtt várakozott, egy darabig ücsörgött, aztán ácsorgott, majd járkált. Egy lelkes, de annál kapzsi ápolónő terelte ki végül a szülőket, hogy az asszonynak pihenésre van szüksége. A férfit nem érdekelte, mennyit kér a nő, sőt a dupláját is megadta volna, csakhogy a szerelmével lehessen.

- Szépségem! – Chad finom csókot lehelt Elsey ajkaira. – Végre már csak ketten vagyunk. – lágyan suttogott, mire az asszony arca felderült.

- Chad… - Elsey vágyakozva sóhajtotta a férfi nevét. – Úgy hiányoztál.

- Ne, ne beszélj! – Chad újabb csókot lehelt a finom ajkakra, melyek már rettentően hiányoztak neki. – Szeretlek! Nagyon szeretlek! – motyogták egyszerre, mikor levegőt kapkodva váltak el egymástól.

- Mi történt veled, Édesem? Hogy történhetett mindez? Azt hittem, elveszítelek… Örökre… Nem bírnám ki nélküled… – Gyengéd simogatások, lágy csókok közepette vallott szerelmet újra Chad. Egy pillanatig sem akarta elengedni az asszonyt, félt akkor elveszítené.

- Te is nagyon hiányoztál, nagyon. – a férfi karjaiba fészkelte magát. – Van valami, amit el kell mondanom.

- Nem kell, tudom. – Chad ringatni kezdte élete szerelmét, nyugtatni próbálta sejtette a mondanivalójának a lényegét.

- Tudod? – Elsey hangszíne feljebb szökött, idegessé vált. Ő akarta a férfivel közölni, de úgy tűnt valaki megelőzte.

- Igen, tudom. Babát vársz. – a nő lélegzete is elakadt, s egy röpke pillanat alatt számtalan lehetőség futott át az agyán. – De nem érdekel…

- Tessék? Nem érdekel? Egy baba, egy apró élet… Hogy mondhatsz ilyet? – Elsey nagyon ideges lett, de nem is igazán értette, mi mást várt. Már érezte, ahogy a szemei könnyel telnek meg, míg önmagát korholta, eddig fajultak a dolgok.

- Drágám, félre értettél. – Chad nyugtatótan cirógatta meg a nő arcát. – Szeretlek, és mindennél jobban azt szeretném, hogy együtt legyünk. Elfogadom a babát, akár enyém, akár a férjedé. Nem érdekel, a miénk lesz, mi neveljük és szeretni fogjuk. Hát nem érted? Szeretlek. Csakis téged. Éppen ezért szeretném kérni, gondold végig az ötletem. Ha kiengednek, akkor szökjünk meg. Menjünk minél távolabb a férjedtől, és a történtektől. Nem maradhatsz itt, veszélyben vagy. Kezdjünk új életet valahol, ahol csak mi hárman leszünk. Kérlek, gondold át!

- Hárman… - Elsey szemei már nemcsak nedvesek voltak, hanem patakokban folytak a könnyei a meghatottságtól. Többet nem mondott, nem is tudott, de a felcsillanó szemei válaszoltak a férfinek.

- Igen, hárman. – Chad csókkal pecsételte meg az eljövendő közös életük lehetőségét. – Pihenj, erősödj meg, míg elintézek mindent! Ne aggódj, szépen csendben el fogunk tűnni!

***

„Szavadon foglak! ;)” Eric egy darabig nézegette az üzeneteit, a túlzott izgalma semmit sem csillapodott, oldhatatlan vággyal várta Jenna megjelenését. Eric hiába hívta újra és újra a lány számát, de nem érte el. Várakozás közben néhány pohár whiskyt is megivott, azonban nemhogy megnyugodott volna, inkább még paprikásabb hangulatba került. Több üzenetet is hagyott a lánynak, aki úgy tűnt piszkosul felültette.

Eric azon kapta magát, Jenna lakása felé tart. Nem hagyhatta, hogy egy ilyen fruska büntetlenül játszadozzon vele. Nemcsak megsértette a férfiúi büszkeségét, hanem. Az indulat elvette a józan eszét, nem tudott és nem is akart józanul gondolkozni. Az utcára érve egyből leintett egy taxit, cseppet sem tudott lecsillapodni. Ujjai szüntelenül kopogtak a térdein, miután jó néhány ismételt próbálkozás után sem tudta elérni a lányt.

- Kap egy százast, ha elfelejt. Nem fog emlékezni rám és, hova hozott! - Eric nagyképűen meglóbálta a bankót, mire a sofőr bólintott és a pénz után kapott. Káromkodás hallatszott a taxiból, aztán el is hajtott.

Eric nekilódult és kettesével szedte a lépcsőfokokat, amiben sokat segített a benne fortyogó indulat, csak a folyosón lassított valamennyit. Az ajtó előtt megtorpant, de mindössze annyi időre, hogy újabb lendületet vegyen és az ajtót püfölhesse.

- Jenna! Jenna nyisd ki! - Eric felbőszülten kiabált, dörömbölt. - Eressz be! Velem nem szórakozhatsz! - A bentről kiszűrődő hangok csillapították el a férfit, fülelt majd újra kezdte. - Jenna! Jenna, engejd be! - Az ajtó végül kinyilt, csakhogy Eric még véletlenül sem lett elégedett. Formás lábak, igéző csípő, kerek mellek és bájos, de annál haragosabb arc. Izzó szemek tekintettek Eric-re. Talán más körülmények között még jó játéknak is gondolta volna a férfi a lány elcsábítását. - Jenna-t keresem, eressz be! Te?

- Rose vagyok, és feleslegesen jött ide. Jenna nincs itt. - a lány indulatosan válaszolt, mit sem törődve Eric erőfölényével.

- Akkor hol van? Mond meg! - Eric megpördült és elkapta a lány karját. - Tudni akarom!

- Már ketten vagyunk. - farkas szemet néztek, majd Rose végül kinyögte. - Elrohant, mert dolga volt.

- Hova? - Eric elengedte a lányt, majd járkálni kezdett a lakásban. Természetesen körbenézett, felmérte a lakást közben a gondolatai cikáztak. - Mikor és hova?

- Nem tudom. Nem mondta. - Rose eltávolodott a férfitól, a pultnak támaszkodott és várt.

- Hol a fenében van akkor? - Eric inkább magának beszélt, mint a lánynak.

- Soha nem csinált ilyet még. Felhívom, ha attól megnyugszol. - egyből tárcsázott is, sőt többször próbálkozott, azonban a telefon süket maradt. - Nem veszi fel.

- Szerinted nem próbáltam milliószor. - csattant fel Eric. - Órákat vártam rá... - Rose ellökte magát a putltól és a szobába rohant. Eric csak kíváncsian. A lány ide-odacikázott, míg végül elég rémült ábrázattal ért vissza a férfihez.

- Minden holmija itt van. Semmit sem vitt el, mindene megvan... - Rose remegő hangon beszélt. Eric idegesen vad telefonálásba kezdett, most már tényleg semmit sem értett.

- Will, nagyon figyelj! Nagyon fontosak a válaszaid. - Rose a körmeit rágta, míg a férfit hallgatta. - Jenna nincs sehol, nem találjuk sehol. Jenna tényleg nem ment be dolgozni?

- Ahogy korábban mondtam, Jenna nem jött be. Azóta pedig semmit sem tudok róla.

- Órák óta semmit sem tudunk róla... - Eric teljesen elképedt. - Hova a fenébe tűnt el?

Just the way you are 45. Részlet...

- Hagyd azt a rohadt telefont! – morgott a férfi sokadszorra, majd ingerülten tépett le a csíkot a ragasztószalagból. - Inkább segíts! – parancsolóan vetette oda, de bármennyire is indulatosnak tűnt, a célját mégsem érte el.

- Egy francot! Ennél jobb kínzást ki sem találhattam volna, és még engem is szórakoztat. – a nő ujjai kecses táncot lejtettek újra és újra a betűkön, míg válaszolt. Széles, ördögi vigyora a kegyetlen tréfának szólt. A nő végig magán érezte a morgó férfi tekintetét, így miután teljesen kikapcsolta a telefont és a zsebébe süllyesztette, a férfihez lépett és megjátszott vággyal forrón csókolta meg. – Ne aggódj, Jared! Csak a tied vagyok. - A csók vagy a férfi közelsége, sőt a szex különösebb érzést nem váltott ki a nőből. Teljes mértékben csak a maga elé állított cél lebegett a szeme előtt, ehhez pedig mindenre kész volt. Jelen helyzetben a férfire volt szüksége, őt pedig könnyedén tudta irányítani, mindössze a testét kellett használnia.

Sziasztok Kedves Olvasók!

Nagyon restellem, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik gondoltak rám és esetlegesen az oldalon jártak. Megvagyok, mostanra talán mondhatom többé-kevésbé egészségesen.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az elmúlt hónapok - főleg a január, de a február is - nagyon megviseltek engem. Komolyan mondom alapjáraton is utálom a korán kelést, de ha arról van szó, hogy érjek be időben a munkahelyemre, akkor  meg még inkább. Egyes tanulmányok figyelembe vétele alapján tudom magamról, "bagoly" típusú vagyok, ami annyit tesz: nehezen kel, sokáig szeret aludni, az aktivitásom pedig inkább a nap második felére összpontosul, sőt szeret késő estig fennmaradni. Teljesen illik rám!

Rinyálásnak tűnik, de minden dolgozó személy tudja, nem is olyan könnyű egy-egy munkanapot végigcsinálni. Legfőképpen úgy nem, ha bizonyos nehezítő körülmények/elemek is vannak pl. akár egy akadékoskodó főnök, kellemetlenkedő munkatárs, extra problémás ügyfél vagy éppen csak olyan dolgok, hogy kifogy a nyomtatóból a patron, elfogynak bizonyos éppen égetően fontos kellékek... és a többi. Szerintem mindenki bőven tud ilyet. Ráadásul ilyenkor egyetlen lehetőség van: a végtelen türelem elérése, amihez vagy ezerszer kellene a bűvös mantrát elismételni. Kilátástalan!

A megfáradt munkanap végén, mikor már azt gondolnád túl vagy a nehezén, akkor aztán jön sorban a következő forduló: heringparti a tömegközlekedésben, extra hosszúságú dugók vagy baleset. Mire hazaevickélsz: indul a második műszak, hogy minden pöpec legyen, mindenkinek meglegyen mindene. A nap legeslegvégén pedig krumplis zsákra emlékeztetően hanyatlasz bele az ágyba, hogy másnap kezdődjön minden elölről, egészen a hétvégéig, mikor a háztartási robot funkcióban pörgetjük magunkat végig. Regenerálódásra viszonylag minimális időt hagyva.

Roppant módon hiányzott a napsütés - néhány kivételes napon részesültünk benne. Nemcsak az állandósult szürkeséggel, hideggel és kissé kietlen napokkal kellett megküzdenem, sajnos betegeskedtem is. Bizony voltak olyan napok, hogy blog közelében sem jártam, sőt az irományaim még csak meg sem nyitottam. A közösségi oldal lecsekkolása, és néhány sürgős mailen kívül gép sem volt kezem ügyében. Nagyon bánt engem, hogy még mindig nem hoztam a várt folytatást, de tényleg nem volt semmi erőm arra, hogy foglalkozzam ezzel.

Tudom, és még mielőtt bárki megkövezne, tisztában vagyok vele ezzel nem én vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal, érzésekkel. Sokan éreznek éppen ugyanígy. Ezt az egészet a felgyorsult világ hozza magával, hiszen szinte minden napunk a napirendi pontokból és rohanásból áll. Nagyon sokszor elhangzik a számból, és még annál is többször hallom "Nincs időm!" mondatot. Tényleg így van, de azt is tudom, tapasztaltam, hogyha engedünk magunknak néhány percet egy szusszanásra, utána kicsit könnyebb. Sikerült jól elkalandoznom...

Lassan zárom a soraimat, és a mai napnak is véget vetek. Éljenek a Baglyok!

Köszönöm a türelmeteket!

Nem tudom, kifejezni mennyire hálás vagyok nektek!

Puszi,

ZoÉ

Just the way you are 44.

A taxis eszelősen nyomta a dudát, mire leértem. Elég durva akcentussal morgott valamit az orra alatt, amikor bemondtam neki a címet. A sárga autó pillanatok alatt veszett el a forgalomba, a sosem nyugvó forgatagban találtam magam. Ahogy hömpölygött a fémtömeg, úgy cikáztam a gondolataim és az érzéseim is. A sofőr nem egyszer cifrázta meg mondanivalóját, mert éppen valaki leszorította vagy előzni próbálta kevés sikerrel. Mindezek ellenére is túl hamar értem oda Chad lakásához. Előkotortam némi pénzt és előre nyújtottam a bosszankodó férfinak.

- A többit tartsa meg! – aztán kiugrottam a taxiból. Kellett még néhány perc, mire elég erőt éreztem magamban, hogy folytassam az utam.

- Gyerünk, Chad! Engedj be! – már vagy harmadszor feküdtem rá a csengőre.

- Nyitom. – egy kurta mondatot vetett nekem, majd már berregve nyílott előttem az ajtó. A lift is lassan vánszorgott felfele, mintha velem szimpatizálna.

- Jenna, köszi, eljöttél! – Chad az ajtóban várt, farmert pólóval viselt és egy sörös üveg volt a kezébe. Csak rámosolyogtam és elsétáltam mellette, azonban kellemes dohányillat csapott meg. – Olyan más vagy! – sóhajtott fel, újra végigmért. – Baromi jól áll! – Megvontam a vállam, majd ledobtam a táskám. – Sört?

- Kösz, kérek és cigit is.

- Az erkélyen hagytam. – kezembe adta a sört és egy jót kortyoltam belőle. Nagyon jól esett, de a cigi még jobban.

- Miért kellett azonnal idejönnöm? – a kivilágított várost figyeltem, rá sem néztem Chad-re. Nagyot sóhajtott, azonban ez egy kifejezetten nehéz sóhaj volt, mintha súlyos gondok nyomnák a vállát.

- Muszáj lenne, Elsey-vel beszéljek. Eddig minden alkalommal Eric-be botlottam. Tisztáznunk kéne a kettőnk dolgát, mi a fene lesz így velünk. – Chad-ből csak úgy dőltek a szavak, melyekből a tehetetlen indulat sütött. Megértettem és együtt éreztem vele, de csak csendben slukkoltam. – Segíts nekem! Nem leszek hálátlan.

- Hogy csináljam? – nyomtam el a cigim. – Végülis nekem mindegy!

***

- Eric! – szólította meg a férfit a kissé fáradt doktor. – Jó, hogy így összefutottunk! Csupa jó hírem van.

- Hallgatom doktor! – Eric nagyot sóhajtott. – Ne kíméljen!

A férfinak nagyon elege volt már most az egész világból. Alig volt reggel nyolc, és már pattanásig feszültek az idegszálai. Idegesítette a balhéja Will-lel, hiszen számított volna a támogatására, aki inkább ellenkezett vele, mintsem kiálljon a barátja elhatározása mellett. Összebalhéztak, mint még soha és majdnem tettlegességig fajult a dolog. Végül valami megmagyarázhatatlan ok miatt és mielőtt bement volna az irodába, Eric a kórház fele vette volna az irányt, ha nem állítottak volna be Elsy szülei is. Az anya volt a harciasabb, aki egyből Eric-nek esett, bár az apa sem hagyta szó nélkül a helyzetet. Okolták, vádolták a lányuk balesete miatt, de Eric mondhatott bármit az anyai szív mit sem törődött vele. A férfi egy ideig uralkodott magán, nem akarta az anyóssal még jobban összeszólalkozni. Mélyen magában már a számolással is próbálkozott, csakhogy minden hasztalannak bizonyult. Miután betelt a pohár, akkor Eric minden udvariasságot félre tett és kitessékelte a szülőket. Váratlan és hathatós közbelépés lebénította a szülőket, szóhoz sem tudtak jutni. Ez némi elégtételt jelentett Eric-nek, bár nem eleget.

A másodperc tört része alatt peregtek le az elmúlt néhány óra eseményei a férfi szeme előtt. Valami azt súgta, hogy a jó doktor mondanivalója sem fogja elégedettséggel eltölteni, legalábbis nem olyannal, amit ő várna. Mély levegőt vett és várta Dr. Filion beszámolóját. Tényleg csupa jó hírrel szolgált, egyre jobbak lettek Elsey eredménye, magához tért. Az orvos lelkesedése a sikernek szólt, hiszen a csodával határos módon mentették meg a nő és gyermeke életét. Dr. Filion és a többi elhivatott orvos pont az ilyen esetek miatt választották ezt a hivatást.

- Köszönöm a tájékoztatást! Beszélhetek a feleségemmel?

- Igen, de még szorítkozzunk a rövid látogatásokra. Sok pihenésre van szüksége a feleségének.

- Rendben, megértettem. – Eric bólintott, majd a kórteremhez sétált. Várt néhány percet, le kellett higgadnia. Bár ahogy belépett, tisztán látta alvó feleségét. Nem akart újabb felesleges köröket tenni, így inkább csendben az ablak előtt állt meg. Hosszasan bámult kifele, míg milliónyi gondolat cikázott a fejében. Nem ez volt a legjobb időzítés, de mielőbb túl akart lenni a rá váró beszélgetésen. Az asszony megérezhette, hogy nincs egyedül, mivel a pillái megremegtek és kinyíltak a szemei. Lassan megmozdult, érzékelte a látogató jelenlétét és megpróbált felé fordulni, halk sóhaj hagyta el az asszony ajkát, mert minden apró manőver kellemetlenséggel járt.

- Eric. – az asszony felnyögött, még szerencse, hogy nem az első eszébe jutó nevet mondta ki. Az első pillanatban a szeme káprázott és Chad-et vélte felfedezni az ablak fényében.

- Elsey. – finoman szólította meg a feleségét, aki lassan a hang irányába tekintett.

- Beszélnünk kell! – Eric közelebb lépett Elsey ágyához. Nem ült le, nem is ért a feleségéhez, még csak egy csókot sem adott neki. Ezek az apró jelek is jól bizonyították, hogy ezzel a házassággal nincs rendben minden.

- Akkor beszélj! – köszörülte meg a torkát Elsey.

- Dr. Filion beszélt velem, de úgy tudom, neked is elmondta. Egyre jobbak az eredményeid… - Eric bár szeretett volna túl lenni a beszélgetésen, mégsem ment, ráadásul a telefonja is rezegni kezdett a zsebében. Automatikusan kapott a készülék után, és addig nyomogatta, míg meg nem jelent az üzenet a képernyőn. „Beszélnünk kell! Találkozzunk az Empire-ben, most!” Jenna-tól érkezett az üzenet, amit egyrészről kifejezetten furcsának talált a legutóbbi csetepaté után, másrészt bosszantotta is, hiszen a férfi egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy nő, sőt egy kis fruska játszadozzon vele. Eric gondolatait a felesége megremegő hangja szakította félbe.

- Üzlet, igaz? – szólalt meg Elsey. Eric pedig csak kérdőn nézett rá, mire az asszony folytatta. – Teljesen elsötétedett a tekinteted. Ismerlek már annyira, tudjam, mikor jár munka a fejedben.

- Igazad van. - egészen egyszerűen belement Eric a játékba, gondolta így majd könnyebben szabadul. - Megyek is, de ha itt vannak a szüleid, szólok nekik hogy bejöhetnek hozzád. Később beszélünk! – Eric tényleg elviharzott, és egészen megkönnyebbülve.

Ahogy a férfi a kijárathoz közeledett, úgy élte bele magát a találkozásba. Természetesen fondorlatra készült, terve szerint édes kínokkal kívánta megleckéztetni Jenna-t. Egyre türelmetlenebbül várta már a találkozást, hiszen a tervezgetés túlságosan nagy hatást gyakorolt rá, túlságosan belemerült a részletekbe és öle egyre jobban keményedett. Szinte fellélegzett, mikor az Empire előtti jártát érte a lába, óvatosságból körülnézett és kettesével szedve a lépcsőfokokat sietett. A recepció fele csak sejtelmesen biccentett, hiszen a kulcsakártya állandóan a zsebében lapult. Úgy tűnt, sikerült neki Jenna előtt megérkezni, így miután felért a lakosztályba, első dolga volt a szobaszervízt hívni. Pezsgőt rendelt és némi nyalánkságnak tejszínhabot, gyümölcsöt. Ezt követően zakóját félre dobta, a nyakkendőjét kioldotta és a zsebébe gyűrte. Egyre türelmetlenebbül várta Jenna megérkezését, de nem történt semmi. A hosszú percek múltán a kopogás mindössze a szobaszervíz érkezését jelezte.

Eric előkapta a telefonját, majd megpróbálta hívni a lányt. Kicsengett a mobil, de mégsem vette fel senki. Várt, majd újra próbálkozott, nem járt sikerrel, ezért eldöntöte, hogy küld egy rövid üzenetet. Azonban egy pillanattal később William számát jelezte a képernyő.

- Helló, Will! - sóhajtott fel Eric. - Történt valami?

- Nem, semmi különös. Csak mivel nem értél még be az irodába, ezért hívtalak. Bejössz még az irodába?

- Nem, ha minden jól megy, akkor engedélyezek magamnak egy szabadnapot.

- Értem, ebben az esetben gyorsan elmondom. Mindent elintéztem, amit kértél. Megjelöltem, hol kell aláírnotok és ezt követően benyújthatóak lesznek. Az iratokat az asztalodon hagyjam?

- Ez nagyszerű! Igen az asztalon könnyen megtalálom, és később beugrom érte. Kösz Will! - már mindketten leraktál volna a telefont, mikor Eric gyorsan kapcsolt. - Még egy kérdés! Láttad Jenna-t?

- Nem, vagyis egy üzenetet küldött nekem. Rosszul érezte magát, orvoshoz ment, így ma nem jön dolgozni. Talán valami baj van?

- Nem, majd később felhívom! - Eric egyre jobban furcsálta a kialakult helyzetet. - Még egyszer kösz mindent! - kinyomta a barátját, majd gyorsan pötyögni kezdett.

„Merre jársz? Türelmetlenül várlak! E” Egyre paprikásabb hangulatba került a férfi, kezdte magát nagyon felhúzni. Töltött magának egy italt, mikor a telefonja jelzett. „Nagy dugóba keveredtem. Sietek! J” Eric fintorgott egyet, majd bekapcsolta a tőzsde híreket, hogy elfoglalja magát várakozás közben. Aztán gondolt egyet ismét pötyögött. „Minden egyes elvesztegetett percért büntetés jár.”Széles vigyor jelent meg a férfi arcán, mikor elküdte a pajkos fenyegetését.

„Csakugyan? Akkor még beugrom a sarki boltba is.” Jenna merészsége vagy inkább pimaszsága csak még jobban szította Eric-ben a tüzet. Először a férfi feltett szándéka volt, hogy megzabolázza a lányt, csakhogy rá kellett jönnie, hogy többet nyerhet, ha nem így tesz. A makacsodás teljes mértékben a lány személyiségéhez tartozik, most pedig ha ügyesen játszik, akkor a saját malmára hajthatja. Belement a játékba, míg szemei előtt egy még hevesebb, szenvedélys együttlét lebegett.

„Meg ne próbáld!”

„Hogy akadályozod meg?” Eric vadul vigyorgott, mikor tudatosult benne, hogy célt ért. Bejött a számítása.

„Beavatlak a tervei be, lásd, mielőbb itt akarsz lenni!”

„Hallgatlak...”

„Kezdetnek, leszaggatom a ruháid. A karomba kaplak, úgy cipellek az ágyig. Ott pedig úgy csókolom végig a tested minden egyes apró részét, hogy könyörögni fogsz a repetáért.”

„Kizárt!”

„Ne hidd! Először a nyelvem, utána az ujjaim fognak kezelésbe venni..."

„;) ;) ;)” Eric a sokat mondó ábrácskák láttán felröhögött.

„Utána úgy és annyiszor megduglak, azt sem fogod tudni, hol vagy!” 

„Szavadon foglak! ;)”

„Merem remélni, mert nagyon felhúztál.”  

***