A könnyebb megoldás - Epilógus

Sziasztok,

mint, ahogy ígértem megérkezett az EPILÓGUS. :)
ha valaki szeretné egybe elolvasni az egész törit, dobjon meg egy mail-lel.
van kint elérhetőségem, de ide is leírom a címem: zoesneverland@gmail.com



Puszi,
ZoÉ

A könnyebb megoldás - Epilógus

Az ujjaim végigfutottak a borítón, a dombornyomásos címen. Könnytől elhomályosult tekintettel pillantottam férjem ragyogó kék szemeibe. Tökéletes ajándékot adott nekem az évfordulónkra. Leírhatatlan érzést jelentett, hiszen ez nem csak egy könyv. Ez annál sokkal több. Ez az életem, a saját történetem. Nem könyvet szerettem volna írni, hanem csupán kiírni magamból az engem ért fájdalmat, a bánatom, a rossz dolgokat.

Míg el nem készültem, addig senkinek nem voltam hajlandó beszélni róla. Rob volt az első és egyetlen, akinek megmutattam a nyers változatot. Szóhoz sem tudott jutni, csak a képernyő és köztem járt a tekintete. Míg én visszafojtott lélegzettel vártam az ítéletét. Szerelmem csak annyit tudott kinyögni, hogy „Elküldhetem Steph-nek?”.

Egyszerre volt hízelgő és rémisztő a kérdés. Kábán rábólintottam, bár nem bíztam magamban és a munkámban sem.Most pedig az ujjaim szinte görcsösen ragaszkodnak az irományomhoz. Főleg miután meghallottam Rob félmondatát. „Szívesen megnézném a vásznon is” – Büszke és vidám volt a tekintete.

Sosem hittem igazán a naplóban, a napló vezetésben. Így a napló helyett inkább leveleket kezdtem el írni, amely végkifejlete egy egész könyv lett, a saját könyvem: A múltam árnyai

Igyekeztem beszédes címet választani, s ez a cím kifejezetten megtetszett. A nevek és a helyek kitaláltak lettek, azonban az összes érzelem valós. Ehhez hűen megtaláltam a legjobb idézetet, amely kiemelt helyet kapott.

„Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem.” (Szurovecz Kitti)

Akár hányszor olvasom el az idézetet, mindig őt juttatta eszembe. Akinek az összes levelem címeztem. A szeretet és a bűntudat, mert felelős vagyok egy kioltott ember életért, örökké el fog kísérni. Soha el nem múlhat.

Ahogy a kezembe forgattam a könyvet egyből az előbbi idézeten futtattam végig a szemem. Hosszú percekig elidőztem felette, mert ennyit megérdemelt Ő. Ezt a néhány percet neki szenteltem, s neki ajánlottam magamban, mintha a néma főhajtás lett volna. A köszönet egyfajta kifejezése. Majd a tartalommal mit sem törődve a könyv utolsó oldalaihoz lapoztam. Bár a levelekből folyó szöveg lett, az utolsó bejegyzés mégis megőrizte az eredeti formátumát. S most ez sokat jelentett. Az idézet mellett ez a másik kedvencem, az utolsó levél. Ebből nemcsak a könyvben szereplő kitalált szereplős változat létezik. Van egy eredeti kézzel írt változat, melyet az esküvőm után írtam. Tökéletes zárása a történetemnek.

Mikor megírtam nagyon boldog voltam. A sok rossz után úgy gondoltam, hogy végre valami boldog dolgot kell írnom. Határozottan pozitív hangvételű, de a benne szereplő tanulság sokkal fontosabb.

Az egyszerűbb, a könnyebb megoldást választani nem biztos, hogy kifizetődő. Ne hidd, hogy ezzel mindent megoldhatsz, mert nem. Sőt lehet, hogy még többet szenvedsz és nem csak Te, hanem a szeretteid is.

Drága Ned,

nagyon hiányzol! Hiányozni fogsz, mindig! Akárhol is légy tudd, vagy egy nő a világon, aki örökké hálás lesz neked, és bár nem szerelemmel, de mindig szeretni fog Téged!

Annyi mondanivalóm és mesélni valóm lenne, de a szavak mégis oly nehezen jönnek…

Több nagyon fontos dolgot tanultam meg a velem, a velünk történtek következtében. A legfontosabb, hogy sosem szabad feladni. Mindig, még a legkilátástalanabb helyzetben is küzdeni kell. Küzdeni a végsőkig! Talán két szó fejezi ki a legjobban, mire gondolok: küzdj és remélj! Ha ezt a két dolgot a fejedben tartod, akkor te lehetsz a legerősebb. Erősebb, mint az ellened küzdők.

Másrészt el kell fogadnunk és be kell ismernünk, hogy hibát követtünk el. Így hát megteszem, kimondom: hibáztam. Sokszor hibáztam és rossz döntést hoztam. Egy életre megtanultam nem szabad a könnyebb megoldást választani! Hibáztam, de igyekszem tanulni a hibáimból. Bízom benne, hogy jó útra léptem. Ezentúl nem egyedül fogok dönteni. Nem is lesz rá szükség, mert mellettem van életem értelme, a szívem másik fele. Rob. Kedvelnéd őt, számos dologban nagyon hasonlítatok.

Ő az a férfi, aki meghódította a szívem. A férfi, akit életem szerelmének tarthatok. A találkozásunkban nem volt semmi rendkívüli, mégis egész életünkre kihatott. Csodálatos módon, számos szörnyű esemény, hazugság, bánat, fájdalom, gyász ellenére a szerelmünk kitartott. Ugyanúgy, ha nem jobban szeretjük egymást. Most már törvényesen is összetartozunk. Még mindig alig hiszem el, hogy a férjem.

A legjobban mégis annak örülök, hogy Robbie megismerte az apját, s mostanra végre egy család lettünk. Robbie megszólalásig hasonlít rá. Apja fia.

Ned, neked köszönhetem a jelenlegi életem, a fiam, a boldogságot, amit annak köszönhetek, hogy megmentettél. Köszönöm neked, hisz tudom, óvó pillantásod követi végig utunk az élet kacskaringós ösvényén.

Örökké hálás leszek Neked!

Sosem feledlek!

Csókol,

Veronica Emília Pattinson