Életjel...

Sziasztok,

örömmel jelentem, hogy nem veszem ám el, bár részben jogosan gondolhatjátok ennek az ellenkezőjét. DE örömmel jöttem fel az oldalra, és NAGYON köszönöm a szépen gyűlő komikat, melyek bearanyozták a borús napomat.

Nyugi, nem kell semmi eget rengetőre gondolni! Némi megfázáson kívül szerencsére nekem nem lett nagyobb bajom. Nem úgy, mint tesómnak, aki kényszerpihenőt nyert, részben irigylem, mert hát bőven lett szabadideje, nah de milyen áron, szóval azt azért nem szerettem volna a saját bőrömön tapasztalni. Mindegy is, de azért így is egy picit összejöttek a dolgok, és hát a nap még mindig csak 24 órából áll, nem többől. Pedig mekkora lenne, de hát hiába lenne 48 vagy 72 óra, szerintem az sem lenne elég semmire. Ugyanakkor legnagyobb bánatomra sem a klónozásban, sem az osztódásban nem született úttörő eredmény, pedig néha nagyon nagy szükségét érezném. Egyszerre kellene lenni és bizonyos dolgokat ellátni két vagy több helyen. Ez egyszerre képtelenség. Így marad a fontossági sorrend...

Bár fáj kimondanom, de jelen pillanatban a suli és a munkám áll a rangsor elején. Az írást még mindig élvezem és pokolian hiányzik, de egy kicsit háttérbe szorult. (És akkor még a gépem is rendetlenkedett...)

De nem szeretnék nyafogni, és inkább itt válaszolok a komikra, mivel mostanában ezt is mellőztem. Bocsi! 

Bulika!

Igen, jöhetnének még újabb csavarok, és húzhatnám az egészet, mint a rétest, AZONBAN ez már nem lenne ugyanaz. Szerintem Flóra és Rob éppen elég izgalmat élt át, s most már itt az ideje, hogy békére és boldogságra leljenek. :D

Alicem!

Köszönöm! Igen, ez egy tipikus nyugis fejezet volt, és már piciny izgalommal megfűszerezett részek lesznek, míg elérünk a happy endhez!

Ancsa!

Valóban egy kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltam ebben a részben, azonban feleslegesnek éreztem volna, hogy hosszú részenek keresztül húzzam a kibékülést vagy a ti agyatokat. Ugyanakkor szerintem minden fontosabb momentumot hoztam, és Flóra szemszöge talán még inkább rálátást ad az eseményekre. Nyugi, és már forgatok valamit a fejemben, vagyis több mindent... Csak idő kellene.

Klaum!

Hát igen, minden jónak egyszer vége szakad. MÉG 4 rész, amit élvehettek. Igyekszem valami ütösre írni a befejező részt. Már megvannak a babanevek, nem volt egyszerű menet, és remélem, hogy majd elnyeri a tetszésed!

A sok locsogás ennyi lett volna. Még egy kis türelmet kérek tőletek, aztán igyekszem a folytatással Flóráéknál és Nem vagyok egyedül, illetve az Összetörve befejezésének 2. verziójával!

Puszi,

ZoÉ