Sziasztok,
egy zűrös és fárasztó nap levezetéseként, amolyan lazításképp végre alkalmam nyílt újra magamhoz ragadni a klaviatúrát. :D El sem tudjátok képzelni, mennyire jó érzés újra belerázódni az aktuális töribe (még ha kis időre is). Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, hogy hozok Nektek részletet!
- Most
komolyan, muszáj ezt? – néztem farkasszemet Ryan-nel.
- Szerinted? –
tárta szét a kezeit előttem, közben. – Rob utasítása. Tudod, hogy aggódik érted,
vagyis értetek…
- Hát persze!
– forgattam meg a szemeim, és közben nagy nehezen bemásztam a hátsó ülésre. Már
óriásinak éreztem magam, olyan voltam, mint egy bálna. - Mert mindent az utasítása
szerint csinálsz? – fintorogtam, mikor Ryan beült előre.
- Ha meg
akarom kapni a fizetésem, akkor igen. – kacsintott rám.
Tudtam, hogy
nemcsak pénzről van szó. Fintorogva gondoltam arra, milyen felemelő érzés úgy
közeledni, hogy Ryan a sarkamban álladóan. A testőr fogalma nem volt ismeretlen
számomra, főleg a Robbal töltött idő alatt ismerkedtem meg eme szakma
fortélyaival. De Dean és Ryan között volt egy hatalmas különbség. Dean-t bírtam,
míg Ryan-t már egyre kevésbé.
(…)
- Szia Szívem!
Sziasztok Pocakmanók! – Rob gyengéd csókkal üdvözölt, míg a tenyerét a igencsak
gömbölyű pocakomra illesztette. – Siettem, ahogy tudtam, de látom pont időben
jöttem…
- Szia! –
próbáltam Robhoz bújni, de a hasam nem igazán engedte. – Kicsit várnunk kell,
Dr. Addison-nak el kellett rohannia.
- Gyere üljünk
le! Ne ácsorogj itt!
- Rob, ne
csináld! Terhes vagyok, nem sértül vagy beteg… Különben is miért uszítottad rám
Ryan-t?
- Érzékeny,
sérülékeny vagy és szeretetném, hogyha semmi bajotok nem esne! Aggódom értetek!
(…)
- Sajnálom, de
nemet kell mondanom. – hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni.
- Nem? – akaratlanul
is megremegett a hangom, s egyre jobban szúrtak a szemeim.
- Pontosan. –
egyszerű és lényegre törően mondta ki a választ. Nagyot nyeltem, s minden
erőmet összeszedve tettem fel az utolsó, mindent eldöntő kérdésem.
- Miért?....
Hogy még jobban menjen a dolog szívesen veszem a biztatást!
Szóval élvezzétek a részletet, s már tényleg nem sokat kell várni!
Puszi,
ZoÉ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése