Novella 3.10 - Szerencse kegyeltje

Sziasztok,

ismét hétfő, és egy nagyon boldog novella fejezettel érkeztem. Remélem mindenki érzi a kárpótlást, a másik töriben elszenvedettekért. :D
Nagyon szépen kérem, hogy írjatok komit!

Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

10.

Édes pillanatok

Robert…

Egyre sűrűbben kezdett el rezegni a telefon a zsebemben. Rápillantottam a kijelzőre, és láss csodát felváltva hívtak a cimboráim. – Úgy látszik, most esett le nekik, hogy nem vagyok velük. Időben. – Mosolyogtam, mert Olívia újabb és újabb csókokkal próbált maradásra bírni. Még mielőtt indultam volna, meg akartam győződni róla, hogy este találkozunk. A fejemben persze a múlt éjszaka képei felvillantak, és ezt követően számos pikáns ötletem támad, melyeket mielőbb meg akartam valósítani. Aztán az este megbeszélése után vigyorogva húztam magamhoz szerelmem és egy vérforraló csókkal köszöntem el.

Zsebre dugtam a kezeim és elégedetten vigyorogva indultam vissza a bérelt házba. Igyekeztem felkészülni a vallatásomra, bár arra sehogy sem lehet. Így aztán csak megvontam a vállam. – Lesz, ami lesz! – döntöttem el. Az utcán alig voltak, ezért minden gond nélkül, zavartalanul sétáltam. Minden egyes lépéssel távolodtam Lívék házától, de a gondolataim nála maradtak.

Az este nem úgy alakult, ahogy terveztem, viszont a végül megvalósult, új forgatókönyv sokkal kedvemre valóbb lett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen forró éjszakában lesz részem, hiszen az Olívia szemében látott döbbenet az első pillanatokban teljes mértékben elbizonytalanított. Nem ismertem azonnal megcsókolni, de Ő sem közeledett felém. Hirtelen eszméltem fel, és elengedtem. Ráadásul el is távolodott tőlem, de aztán már a taxiban voltunk a ház felé tartottunk. Mohó csókok és a szenvedélyes éjszaka elevenen éltek bennem.

Az ébredés után mégis elég volt pár pillanat, s a felhőtlen hangulat tovatűnt. Egyik pillanatról a másikra megváltozott minden. Szinte belém nyilallt a kérdés, mely mellett aztán nem is tudtam szó nélkül elmenni. „Megbánta?” Egyre inkább elhatalmasodott rajtam az a szorongó érzés, hiszen másodpercek alatt veszett el a józanész és már csak a mámoros hangulatot hagyta maga után. Nem volt megállás, még ha kérte volna sem tudtam volna megállni. Értettem, jobban mondva megértettem a szavait, hiszen csak úgy mégsem csöppenhetek bele az életébe. Olívia nem egy fruska, akivel kedvemre cicázhatok, s ha ne adj Isten, megunnám és továbblépnék, kilépve a kapcsolatból, azt nem tehetném meg csak úgy.

Jobb híján a fürdőbe menekültem, a pár pillanatnyi magányban helyre raktam a gondolataim és úgy voltam vele, hogy utánam a vízözön, de elmondom, mit érzek. Féltem tőle, ha itt és most Olíviára zúdítom a bennem most már hónapok óta felgyülemlett érzéseket, azzal megijesztem vagy elijesztem. Egy utolsó nagy levegő után indultam vissza a rám várakozó nőhöz, erre olyan látvány fogadott, hogy azt hittem, menten nekiesem és újra forró gyönyörökben részesítem. Az elcsattanó csókok viszont bizonyossá tették, hogy ennél megfelelőbb időpontot nem fogok találni.

- Olívia… - komoly hangomon az elszántságom érződött, de ahogy magához vonzotta a tekintetem, úgy lágyult el a hangom. - Amiről az előbb beszéltünk… Akarom… Érted? Akarom, hogy te és én… Szóval, hogy mi… hogy megpróbáljuk… Együtt… Szeretném! Nem tudom, hogy mi lesz vagy, hogy alakulnak kettőnk között a dolgok, de tovább nem szeretném elvesztegetni az időt! Olyan csodálatos volt az éjszaka… Varázslatos, de ne csak egyetlen éjszaka emléke legyen nekünk… Szeretni akarlak, csak engedd! Próbáljuk meg! Mit mondasz? – nem is kellettek szavak, mert a mennyekig emelő csókja mindent elmondott helyette. Persze, mikor ismételten egy bizonyos tevékenység felé sodródtunk, akkor érkezett meg Alex.

Alex, aki történetesen lány. – Kellett nekem itt kombinálni? – csattantam fel magamban. A felismerés, pedig maradék bizonytalanságom is elfújta. Ezzel elindult a szóáradatom, nem mintha meg akartam volna állítani, mondtam és mondtam. Hiszen minden rettegnivalóm, semmissé vált.

Olyannyira belefeledkeztem a belső kis világomba, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztem. Vigyorogva sétáltam a bejárat felé, miközben a mobilom újra vad rezgésbe kezdett. Történetesen Kris számát írta a ki a készülék, nem a srácokét. Mindössze három lépés választott el a bejárattól, így ahogy eddig, most is kinyomtam a hívót. Pont ebben a pillanatban kivágódott előttem az ajtó, s még csak megszólani sem hagyott időt a feldúlt nőszemély.

- Te meg hol a fenében jártál? – megkönnyebbült sóhajt követően ördögi vigyor jelent meg az arcán. – Hagyd, már nem kell hívnod! Előkerült! – kiáltott a ház belseje felé, ameddig besétáltam és becsuktam magam mögött az ajtót. Mire megfordultam az inkvizíciós bizottság minden tagja megjelent.

- Helló Mindenki! – torpantam meg, ahogy a díszes társaságon végignéztem.

- Csak ne hellózz itt! – fonta karba tüntetőleg a kezeit Tom. – Legalább szólhattál volna, hogy ne keressünk, ha már dugni támadt kedved! Jó numera lehetett, ha csak most kerültél elő. – elismerően kacsintott egyet.

- Nah, ne beszélj így! – Kris kedvesen suhintotta meg Tomot, aminek most kifejezetten örültem.

- Hé, nah! Ezt miért? – mint egy duzzogó gyerek, úgy csattant fel Tom.

- Ha így kérdezed meg letámadod, akkor egy szót sem fogsz belőle kihúzni… - Kris-ből egyből kibukott a fondorlat, bár kétségtelenül igaz volt. Nem tetszett egy cseppet sem, hogy látatlanban is miket gondolhattak Olíviáról.

- Jah, kihúzni… - vihogtak fel a srácok. – Az éjszaka alatt sem szavakat húztak ki belőle… Vagy szerinted, akkor mitől ér fülig a szája? – Tom és Marcus remekül elbeszélgetett egymással. A szemeimet forgatva haladtam el előttük. Ezek után eldöntöttem, hogy csak azért sem mondok nekik semmit.

- A szerelemtől… - Kris hadakozott még a két lökött és vigyorgó cimborámmal, csak azért is alapon. A hűtőhöz léptem és inkább egy sört kerestem, hogy addig se az idióta beszólásokkal foglalkozzak.

- Szóval, kedves Rob barátunk, hol és legfőképp kivel töltötted az estét? Vagy kérdezzem úgy, hogy a hajnalt? – Bobby a tenyereit dörzsöve követelte a részleteket. Valamennyivel elfogadhatóbb stílusban.

- A barátnőmnél… - egyből vigyoroghatnékom támadt, amint Olívia és a fantasztikus éjszakánk az eszembe jutott.

- Rob, na ne kábíts! Persze egyetlen éjszaka alatt becsajoztál… Még ha le is fekteted, az hagyján, amit egyébként kétlek, de ilyen nagy címkékkel ne dobálózz! – Sam sétált oda a monológja közepette a hűtőhöz, aztán sorra kiosztotta az innivalót.

- Majd este meglátjátok! Egészségetekre! – emeltem a számhoz az üvegem és kiittam a maradékot. Vállat vontam, majd a hátizsákom keresésére indultam, hogy valami másik tiszta ruhát keressek magamnak.

A srácok nem hagytak békén, és folyamatosan cukkoltak, hogy a csaj tutira felültetett. Meg jöttek a szövegek, hogy kíváncsiak a csajra, aki így eltekerte a fejem. A nap hátra lévő részében ez ment, egy-két nyugodt pillanatom csak akkor volt, míg zuhanyoztak és átöltöztek. Ez alatt kint cigiztem a teraszon. Kris csatlakozott hozzám, de neki sem voltam hajlandó és nem is tudtam többet mondani, mert egyre izgatottabban vártam az estét.

Már a bár bejáratánál jártunk, mikor pár lány felfedezett bennünket. Szinte könyörögtek, hogy csináljunk közös képeket. Amit eddig megúsztam, azt most kamatostul bepótoltatták velem. Kris az elején még mellettem volt, de hamar kereket oldott, míg én szorgalmasan pózoltam az újabb és újabb rajongó mellett. A lányok szerencsére nem voltak tolakodóak, mindössze arról érdeklődtek, hogy érzem magam, hogy a szigeten pihenek. Egyikük sem hozta fel a slágertémát. A sokadik kép után azonban meguntam a pózolást.

- Bocs lányok, de a barátaim már várnak! További szép estét nektek! – gyorsan búcsút intettem a hirtelen összeverődött közösségnek és már siettem is Olívia keresésére.

Éppen Kris-szel ölelgették egymást, ami egy kicsit furcsának hatott. Mégiscsak az exem és az új barátnőmről volt szó. Mondjuk még mindig inkább Kris-t ölelgesse, mint bármelyik másik haverom. Végszóra érkeztem, éppen elengedték egymást, s mint a ragadozó, úgy vetettem magam Lív-re. Szorosan magamhoz húztam, érezni akartam a kecses testét, mélyet szippantottam bódító illatából, s az ajkaim már a nyakán jártak, hogy a selymes bőrt kényeztetve üdvözöljem. Csillogó szemekkel nézett rám, amint megfordult a karjaim között. Beszélni akarta, amit egyből forró csókkal akadályoztam meg, hiszen mindeddig nélkülöznöm kellett az ízletes csókjai.

Ekkor kitört az örvendező gratuláció áradat. Most aztán a saját szemükkel láthatták, hogy eddig sem a levegőbe beszéltem. Fogytak az italok, nevetgéltek a lányok, még arra is rá vettem magam, hogy táncoljak Lív-vel, mely csekély áldozatnak bizonyult. Erre akkor jöttem rá, mikor mögöttünk becsukódott a szoba ajtaja. Végre csak ketten voltunk, s minden figyelmem a szeretett nőnek szentelhettem.

A díszes társaság együtt indult vissza Londonba. Végre elégedetten dőlhettem hátra az ülésben, persze Olíviámat ölelve, hisz minden jól alakult. Összeszedtem magam, amit be kell, hogy valljak, Kris nélkül nem ment volna. A váratlan megjelenése és a sugárzó boldogsága ébresztett rá, hogy harcolnom kell. Megembereltem magam, nem engedtem el Olíviát, pedig megkísérelt elmenekülni. Meglett a jutalma. Az első éjszakánk, és az azt követők. Eme gondolatokra közelebb húztam magamhoz Lívet és csókot nyomtam a szájára.

- Ezt miért? – huncutul kérdezett. A játékosság csak még inkább izgatóan hatott rám, nem beszélve a finom ujjairól, melyek a combomon jártak.

- Csak úgy… - ezúttal egy rendes csókot váltottunk. Miután elváltak ajkaink, szerelmem szorosan hozzám bújt, a fejét a vállamra hajtotta, ujjainkkal játszott.

Puszit nyomtam a hajába, majd a távolodó sziget felé pillantottam. Mindig is szerettem ezt a helyet, már az első látogatásunkkor megfogott, hiszen olyan nyugodt és barátságos hangulat lengte körbe, hogy öröm volt itt tölteni minden napunk. Azóta pedig már hagyomány lett, s most meg egyenesen imádtam a szigetet. Hirtelen jött az ötlet, de nagyon megtetszett. Ezzel kapcsolatban már ki is gondoltam Steph következő feladatát.

Szép lassan széledt szét a társaság, persze mindenki mindenkitől elköszönt. Aztán mindenki igyekezett taxit szerezni. A csomagtartóba segítettem bepakolni a cuccainkat, mikor észrevettem, Lív elgondolkodó tekintetét. Csendben tettük meg az utat a házukig, nem akartam tolakodó lenni, és inkább csak figyeltem Lívet. A gondolataiba mélyedve figyelte a mellettünk elsuhanó tájat. Ahogy közeledtünk az ismerős utcákhoz, házakhoz úgy tűnt Olívia egyre távolabbinak. Megállt az autó, s egy kísérletet tettem, hogy megcsókoljam. Csakhogy nem hagyta. Döbbenten néztem rá, hogy most mi van. A vészcsengő egyszeriben megszólalt a fejemben. – Megbánta volna? De akkor ez csak játék lett volna?

- Rob… - sóhajtott elhaló hangon. – Olyan gyorsan történt minden… - kezdett bele, ráadásul nem nézett rám. Kerülte a tekintetem. Utána kaptam, lágyan cirógattam, és két tenyerem közé fogtam az arcát.

- Ugye, nem? Most akarsz kidobni? – döbbenten vártam a válaszát.

- Nem. Dehogy! Már megint honnan vetted ezt a hülyeséget? – forgatta meg a szemeit és könnyeden mosolygott. Akaratlanul sóhajtottam fel. – Csak annyit szerettem volna, meg sem beszéltünk, hogyan mondjuk meg a családnak… - most már felszabadultan mosolyogtam. Összenyomtam a homlokunkat.

- Majdnem szívinfarktust kaptam! Gonosz voltál, tudd meg! – meg kellett, hogy tudja, micsoda kínokat okozott nekem a szavaival.

- Te generáltad az egészet… Már megint kombináltál. – mosolyodott el és csókot lehelt a számra.

- Ne kísérts, mert elrabollak és bezárlak a szobámba! Aztán addig szeretgetlek, míg el nem fáradunk!

- Hmm… Nagyon csábító… De nagyon eltértünk a tárgytól! – finoman húzta végig az alsó ajkamon a nyelvét.

- Vacsorázz nálunk ma este! – ördögi vigyorra húztam a szám. – De számíts rá, hogy elrabollak, és nem engedlek el, csak maximum reggel… - kacsintottam rá Lív-re, aki kapcsolt, mert az arcán megjelenő pír a fejében lejátszódó pikáns képek következménye lehetett.

- Rendben, de akkor te holnap leszel vacsorára hivatalos! – határozottan leszögezte, mire készségesen bólintottam és végre rendesen megcsókolhattam.

Jókedvűen tartottam haza. Ahogy beléptem az ajtón az ismerős illatok magukkal ragadtak. Anya sietett elém, és jól meg is ölelgetett, mert már régen látott. Ahogy az anyák szoktak, egyből kajával tömött volna, mert meggyőződése volt, hogy ott a szigeten éhen halunk. Vigyorogva igyekeztem csitítani, bár a fenséges süteményének nem bírtam ellenállni. S míg majszoltam, addig anya mesélt. Főként arról, hogy a nővéreim merre járnak, mert gyanúsan nagy volt a csend. De elkiabáltam, mert még le sem nyeltem a sütim utolsó falatját már hallottam a csicsergést. A máskor szinte idegesítő lefetyelés most kedves dallam volt. Boldog és elégedett voltam.

A váratlan vacsora vendég némi meglepetést okozott a család körében. Az estére való készülődés közben értettem meg, mire célzott Lív. Egy kicsikét mostanra én is tartottam a reakcióktól. A családom, illetve legjobban az ő családjának reakciójától féltem. De mikor megérkezett Olívia és megcsókolt, hozzám bújt, újra erősnek éreztem magam. A derekára csúsztattam a kezem, s úgy sétáltunk a többiekhez.

- Egy kis figyelmet kérnénk! – az összes szempár ránk szegeződött és kedvesen mosolyogtak. – Új év és új élet… Az új életemben pedig Olívia remélhetőleg állandó szereplő lesz a páromként. Szeretjük egymást és megpróbáljuk együtt… - Anya és a nővéreim a nyakunkba borulva gratuláltak. Az örömük közepette azért tettek nekem egy-két megjegyzést. Mint például „Végre neked is megjött az eszed!” és „Ezt a csodálatos lányt becsüld meg!”. Apa kézfogással, s legnagyobb meglepetésemre a legféltettebb kincsét elővéve gratulált. A drága szivarjával.

Olívia arcán is boldogság tükröződött, és csak gyönyörködtem benne. Képtelen voltam elszakadni tőle, és minden szavát ittam, mikor arról a pár óráról mesélt, melyet külön töltöttünk. Elképzeltem és varázslatos kép jelent meg a lelki szemeim előtt, ahogy a csöpp babát a kezében tartja és gügyög neki vagy Ben, aki nagyot nőtt mióta nem láttam. Kész kis legény lett belőle.

- Boldog vagyok… Köszönöm, ezt a szép estét! – ölelt át Lív, mikor kicsit meglógtunk a családom elől.

- Örülök neki. – az álla alá csúsztattam a kezem, és felemeltem a fejét. – Gyönyörű vagy… - nyomtam egy csókot a szája szélére. – Csábító… - a nyelvem végighúztam az alsó ajkán.

- Jaj, Rob… Játszol velem… - sóhajtott fel, aztán most ő kezdeményezte a szenvedélyes csókot. Nyelveink izgató táncot jártak, míg a tüdőnkből lévő utolsó csepp oxigént is felhasználtuk. – El akarsz csábítani… Tudom, és nagyon jól csinálod… - vágyakozva sóhajtozott, míg szorosan egymásnak feszültünk. – De nem maradhatok… Ma este nem…

- Akkor elrabollak! – s még szorosabban öleltem magamhoz.

- Az jó lenne… Hidd el, hogy szeretném, de most mennem kell! Ben már így is alig akart elengedni… - bújt hozzám, így még könnyebben tudtam a hátát simogatni.

- Nehéz szívvel, de hajlandó vagyok engedni… Sőt lovagiasan hazakísérlek!

Kézen fogva sétáltunk egymás mellett. A hűvös ellenére melegem volt, hiszen minden pillanatban csábított magához. Mégis körbelengett bennünket a romantikus hangulat. A csillagos ég, a halvány holdsugár igazán tökéletessé tette az estét. Újra éreztem közöttünk a távolságot, melyet a különböző életstílusunk generált. Még ha nem is látszik Olívia sokkal komolyabb és érettebb volt már most nálam, pedig az évei száma némileg elmaradt az enyémek mellett.

- Köszönöm, hős lovagom! – fordult velem szembe. – Sajnálom… - húzta el a száját, és az ujjamat rátéve akadályoztam meg.

- Lív, ne… Nincs mit sajnálni! – közelebb húztam magamhoz, átöleltem a derekát és egyre közelítettem felé.

- De az éjszaka… - sóhajtott és édes lehelete cirógatott.

- Nagyon jól éreztem magam veled, a családommal… A többit meg kamatostul be fogom pótoltatni veled! Ne aggódj emiatt! – nem bírtam tovább és fenséges csókot váltottunk.

Soha senkinek nem vallanám be, de tényleg rám fért az alvás. Miután haza értem, egy gyors zuhanyt követően hanyatlottam az ágyba. Reggel felébredtem ugyan, és egyből Lív-et kerestem magam mellett, de rájöttem, hogy nem volt mellett. – Hogy megszoktam, hogy mellettem van! – vigyorodtam el, aztán a másik oldalamra fordultam, és el is aludtam. Aztán meg erőt kellett gyűjtenem a ma estéhez. Jacktől rohadtul féltem, mert ha őt nem sikerül megnyernem, akkor már neki is állhatok kiválasztani a sírhelyem. Emlékképeimben kutatva ráleltem egy kis segítségre.

Mondjuk pont emiatt is döntöttem úgy, hogy a déli kelésemet követően és az elpusztított ebédem után a nyakamba vettem a várost. Lizzy kísért el, bár így is olykor cirkuszi látványosságnak éreztem magam. Egyedül azon percek alatt tudtam erről megfeledkezni, hogy sokan megbámulnak, mikor Lív felhívott. Imádtam hallgatni a hangját, persze Ben is belebeszélt, amitől olykor felröhögtem, hiszen olyan talpraesett kisrác volt. Azzal búcsúztunk egymástól, hogy este találkozunk.

- Örülök nektek, öcsi! – sétáltunk egymás mellett a kiszemelt üzlet felé. – Olívia nagyon illik hozzád… Megérdemled, hogy végre normális barátnőd legyen… - megleptek, de ugyanakkor jó estek Liz szavai.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá. Nyitottam ki előtte az üzlet ajtaját.

- Tudom, hogy Kris is fontos volt és még most is az neked, hiszen együtt nőttetek fel a szerephez… Az egész világ előtt ti voltatok az álompár, de pusztán testvéri szeretetre nem épülhet egy kapcsolat… Az egyáltalán nem egészséges… Elvesztek, felemésztene benneteket az egész kapcsolat… Különbözőek voltatok, s talán ez bukott ki… Inkább most, mint öt vagy tíz év múlva, ha már nem csak ti, hanem esetleg gyerek vagy gyerekek kerültek volna képbe… - elismerően bólintottam kedvenc nővéremnek. Majd megfogtam a karját és a dohányáruk felé navigáltam.

Persze nem bírtunk ellenállni a kísértésnek és a kedvenc hangszerboltunkba is ellátogattunk. Mint két elszabadult kamasz, úgy szabadultunk rá a szebbnél szebb gitárkülönlegességekre. Aztán megfeledkezve magunkról Lizzy eldúdolta a legújabb szerzeményét egy akusztikus gitár pengetése közben, míg én a régen feledésbe merült kedvenc dalomat játszottam el, hiszen oly annyira kevés időm maradt a zenélésre, hogy talán már el is felejtettem.

A bevásárlást és a szórakoztató kitérőnket követően haza fele tartottunk, hogy átöltözzek, megborotválkozzak a nagy estére. Ahogy közeledett az este úgy lettem egyre idegesebb. A hajamra már vagy egy kiló zselét kentem, de még mindig ezer fele állt, míg végül feladtam és hagytam, hogy a természet hadd uralkodjon el rajta. Nem is tudtam, mi a fenét vegyek fel. Nem akartam szakadt hajléktalannak kinézni. Farmert, inget és zakót választottam. Nagy levegőt vettem és útnak indultam.

Elfehéredő ujjakkal szorongattam a becsomagolt ajándékot, amit majdnem otthon felejtettem. De időben észbe kaptam, és a szivargyűjtemény-különleges whisky kombináció társaságában ejtem meg a rettegett találkozót. A csomag azonban majdnem földet fogott, mikor beléptem a házba, mert Olívia egyből a nyakamba ugrott.

- Végre! Végre! – csókokkal halmozott el. – El sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál.

- Vannak ötleteim… - szorítottam még jobban magamhoz. – Te is hiányoztál nekem. – aztán egy újabb csókban forrtunk össze.

- Szia Rob! – csapódott nekem, vagyis a lábaimnak Ben, miután Lív kézen fogva húzott maga után. A törpe olyan édesen vigyorgott és csimpaszkodott belém, hogy egyetlen lépés megtételéhez is fel kellett vennem. – Ugye sokszor jössz majd? Játszol velem? Anya azt mondta, hogyha jó leszek, akkor majd játszol velem…

- Jaj, Ben, hagyd szóhoz jutni Robot is…. – simogatta meg Lív a kicsi arcát és puszit adott neki. Olyan idilli volt ez a helyzet, mely után végül következett a szembesítés.

- Helló Rob! - Jack kézfogással üdvözölt. – Igyunk valamit… - ajánlott egy italt, amit hülye lettem volna visszautasítani.

- Gyere Rosszaság, nézzük meg a lányokat! – Lív átvette tőlem Bent, aki nem akart elengedni. – Ígérem, nem veszik el Rob és visszakapod! – aztán Olívia csókot nyomott a számra.

- Tudod, Rob, örülök, hogy Olívia boldog! Rendes gyerek vagy… Legyetek boldogok! – koccintottunk. – De meg ne bánts! - Bár azt az információt ennek ellenére is megkaptam, hogy Jack rendelkezik fegyverrel és engedéllyel a használatra.

Aztán kicsit oldódott a hangulat. Ben rohant vissza hozzám, míg Carol és Lív a piciket hozták. Az apróságok vidáman és óriásira tágult szemekkel figyelték a világot. Addig győzködtek, hogy mindkét kicsit dajkáljam meg.

- Addig gyakorolj, míg tudsz, nem a tiéd!

- Jack! – hördült fel mindkét nő.

-  Miért nincs igazam? – vonta meg a vállát Jack.

- Még csak most lettek egy pár… - magyarázta Carol, míg Lív mellém telepedett és megcirógatta a kezemben tartott baba fejecskéjét.

- Carol-nak igaza van! Semmit sem kell elsietni… - mosolyogtam, s mikor szerelmem felé fordultam, akkor Ő közelebb hajolt hozzám és finom csókot váltottunk.

Jack a továbbiakban csak elégedetten bólogatott, egy rossz szót sem szólt és elég felszabadultan zajlott az este. Hálát adok az égnek, hogy így lett. Nevettünk, szívből és jó ízűen. Ben tüneményesen ragaszkodott hozzám, és vígan ugrált körülöttem. Olívia az este vége felé puszit nyomott a számra és hozzám bújt.

- Nem is olyan sokára gyakorolhatsz kedvedre… Persze, ha van kedved hozzá! – kikerekedtek a szemeim és tátott szájjal néztem a kedvesemre.